Tengerészeti tábor

2 skorpió egy kisebb sziklán nagyon biztató. Ha ki tudnánk lőni őket és a szikla alá egy rókalyukat ásnánk akkor menedékünk lenne a forróság elől (sisakunkkal ki tudnánk kaparni a homokot és elég ha a felsőtestünk hűvösben lesz)). Sőt még az élelem is biztosítva lesz némi vízzel. Eme rákok úgy tűnik nemrég ettek. Nem ismerem eme fajt de hátha ki tudnánk zsigerelni és az általa megevett lény maradványait meg tudnánk enni, ez gusztustalan de így túléljük a helyzetet. Maximum a kisebb lényekből lövünk párat. Ha kész lesz a szikla alatt a rókalyukunk akkor sötétedésig várunk mert akkor már hidegebb lesz és kipihenjük a fáradalmakat. Majd őrségben váltjuk egymást nehogy valami/valaki megtámadjon minket. Végtére is azt nem mondták hogy mikorra érkezzünk meg.

Fejünk felett egy UD4-es szállt el arra fele amerre mi tartunk. Valamiért olyan érzésem van hogy mire elérjük őket már csak hullákat és romokat találunk.

- Joe! Látod azt a 2 skorpiót a sziklánál? Mert el kellene őket intézni és akkor csinálnánk a szikla alá egy lyukat ahová a meleg elől mehetünk pihenni. Eldöntheted hogy fejenként 1-1 órát pihenjünk vagy várjunk egészen sötétedésig.

Joe ment és egyre nehewzebbnek tűnt minden lépés, de nem csak tűnt, hanem az is volt. Még a végén vidáman táncoló lányokat fog látni egy halom víznél, igen, ez a délibáb és eme formája igen kellemes, csak beledöglik a végén. A csajokat elfogadná szívesen.
Erre mit halucinál?
KFCt.
- KFCt láttam, bazdmeg - legyintett. - Délibáb... már csak ez hiányzott - sóhajtott Joe és kiköpött, de megbánta, mert ez is víz és kell.
Megpróbálta a maradék nyálát összegyűjteni a szájában és lenyelte.
Viszonylag jól esett.
Skorpiók, ezek is olyanok már, mint a dögök.
Utálatosak.
- Aha, oké, de szerintem várjunk estig. Te nem meséltél semmi akcióról. Mondjál valamit - mondta.

Érdekes hogy Joe KFT-t lát. Én Burger King kedvelő vagyok.
- Én a Földön estem át az Alien lövöldözésen. Utána a CMC-be kerültem be és a 211. Őrposzton szolgáltam egy ideig. Volt ugyan néha akció de leginkább nyugi volt.

- Szedjük le azokat a rákokat vagy skorpiókat és csináljunk magunknak pihi helyet! Enyém az a bal oldali a sziklán ami olyan csúnyán néz rám.

Elővettem karabélyomat és elkezdtem 3-tól visszafelé számolni. 0-ra mindketten tüzet nyitunk a 2 rákra/skorpiókra vagy mit'tom én mikre, felőlem tehenek is lehetnek mert a lényeg hogy hamarosan hidegre tesszük őket ebben a hőségben.

Mire elaludhattál volna persze, hogy a sátradtól pár méterre lévő önjáró löveg leadott egy teljes sorozatot. Riadó nem volt. Vagyis kilométerekre arrébb lévő csatározásokat támogatta meg. Ám az alvásodat már nem támogatta. Szomszédos sátrakban felhangzódott az anyázás és hasonlók.
Ha ez nem lenne elég, persze hogy valami ír kocsma zene vagy magyar csárdás vagy tudja a rák már milyen vedelésre buzdító dal csendült fel. Nem egy kis hangszóróból. Fenéket. Tábor közepén lévő nagy erejűből mi elvileg riadóztatásra szolgálna.
Valakik nagyon jól mulatják az időt.

Azért bármennyire éberen alszok, az a robbanás, ami a sátramtól nem messze hangzott fel, az én számat is káromkodásra késztette.
A mellényt fölkaptam magamra, a nagyobb kaliberű kicsikémet a kezembe, a pisztoly és a késem mindig az övemen pihent. Bár riadót nem lehetett hallani, azért a löveg nem mulatságból ereszti ki magából a vasgolyót. Baszki! Mi a franc folyik itt??? Kiléptem a sátorból, s hallva a többiek hangjait, sejtettem, hogy ők se örülnek az eseményeknek. Az önjáró felé pillantottam, hogy hátha azt bütykölte meg valaki, de ha nincs semmi feltűnő, akkor viszont a zene forrása felé indulok, hogy megnézzem mégis ki a lófasz bulizik. És mi okból? Egy mentsége van, a zene ízlése jó! Így legalább nem a bakancsommal kell csókot váltania...

A gyerek feleletére, csak megráztam a fejem. Heves, és nyughatatlan. Néhány küldetés után már nem lesz ilyen nagy a pofija. A női hang, ami megszólalt mögöttem, furcsa hideg futott végig a hatására a hátamon. A vállam felett hátra pillantottam, de nem láttam az arcát. Visszafordultam a tűz felé. A név hallatán azonban éreztem, hogy a szívem hatalmasat üt a mellkasomban. Ripley? A legendás Ripley? Hallgattam a beszélgetést. Szárnyas idegenek úgy, hogy nincs miből kikelni? Azért az eléggé furcsa. Ötletek... Kísérlet, szállítók, vagy a xenok megtanultak űrben utazni. Én már kinézem ezt is belőlük. Viszont ha szállították őket, az azt jelenti... Vagy ember, vagy azok a rák pofájú zöld vérűek. Akikhez semmi kedvem! Az elcsörtető nő után pillantottam, de már csak a meglibbenő barna fürtjeit csodálhattam. Mindig is példakép volt, egy hős a szememben. Még ha csak mese is, amit róla mondanak... Valaki, aki egy hős az emberek világában.
Amint a pálinkás férfi felállt a helyéről, én is kiegyenesedtem, majd talpra pattantam.
- Ha ember kell, akkor vedd úgy, máris akad egy önként jelentkező! - biccentettem a férfinak. Nem tudom, mi pontosan a feladat, de biztos jobb, mint itt várakozni tétlenül a táborban.

Már jó ideje jártam utamat a semmibe a semmiből. Végül elértem egy ajtót ami mögött megláttam magam, illetve idősebb magam. Számtalan Yautja fog nyakláncként, 2 csuklópenge a kezemen, egy furcsa páncélzatban voltam ami képes volt álcázni magam mint az űrhentesek. Ami a legdurvább volt hogy számos csont borította a páncélt mint dísz. A falon pedig Yautja koponyák és gerincek, ezeket aztán felváltotta az emberi koponyák sora.
- Tetszik mi? A Ragadozók nem nyújtottak kihívást, most emberekre utazok!
- Ez nem lehet! Ez csak képzelet, nem leszek embergyilkos aki hobbiból öl. Ekkor az idősebb énem rám célzott egy váll-löveggel. Közben mániákusan röhögött és azt ismételte hogy: meglátjuk, meglátjuk! - A plazma vakító volt majd aztán...

Valaki a szemembe világított, azt se tudom hol vagyok.
- Na végre hogy magához tért! - Mondta egy hang majd hallottam hogy elmegy. Egy sátorban vagyok és élek!!! A fájdalmak csak ezután következtek, úgy tűnik elláttak de még nem épültem fel. Mióta lehettem öntudatlan? Eltartott pár percig mire visszatudtam emlékezni, repülő bogár, bordák, vér. Megpróbáltam a többi sebesülttől tudakozni mi lett a végkifejlet az akciónak, a fészek elpusztult-e és azóta mik történtek.

Egy beteg vért kezdett okádni mire valaki lelőtte. El sem lehetett téveszteni: halálfejes jelzés vagyis egy elit katona. Mit keres ez itt? Ezek nem szoktak egyedül járni ezért többen is érkezhettek, valami történt. Muszáj kiderítenem, a feltevésemet is bizonyítanom kell. A naplóm írását befejeztem egy ideje
- Doktornő! Meddig leszek harcképtelen? Hallottam hogy a büntetőszázadba újoncok kerültek és nekem kellene őket fogadnom. - Természetesen nem ők érdekeltek hanem hogy utánanézzek pár dolognak de ha pihenni kell az is jó lesz.

Menet közben láttam, ahogy társam, vagyis Carlos egy kicsit megrogy a sérültünk súlyától. Nem történt semmi figyelemre méltó amíg meg nem szólalt a rádiónk, és egy ismeretlen hang bele nem szólt nem túl kedves kifejezéssel megpróbálva elősegíteni haladásunkat. Majd a főhadnagy hordott le minket amiért a deaktiváló kristályt akartam kiszedni és a sérülttel való lassú döntéshozatal miatt. Előző hang megint siettetett minket, félbeszakítva a főhadnagyot. Magamban morogtam egyet majd gyorsabban szedtem a lábam. Amikor megérkeztünk kiderült, hogy a másik hang egy tábornok hangja volt. Megérkezett az erősítés. Helyzetjelentést kért, de rögtön ki is osztotta nekünk, hogy büntető század és nincs zsold. Persze a tábornok azt nem veszi figyelembe, hogy mi tisztítottuk meg a helyet az erősítésnek. Hátat fordított nekünk.
– Nem könnyítetted meg a helyzetet Joe,... de most már nem lehet megváltoztatni. – ettől függetlenül, nem kedves megvonni a zsoldot három katonától, akik egyedül tisztították meg az erősítésnek az útvonalát. Egyáltalán nem kedves. Sőt. Egy tizedes eközben azt mondta, hogy mennyünk fel amíg ki nem érünk a létesítményből. A sérültünket hordágyon szállító orvosok után mentünk. Miután kiértünk egy UD-4L vitt minket a tengerészeti táborba sérültekkel és holttestekkel egyetemben. Wolf őrvezető és a másik sérültünk is ott volt eszméletlenül, amikor elkezdték rajtunk az orvosi vizsgálatokat. Egy éjfélig tartó pihenés után ellátmányt kellett pakolnunk Joe-val és Carlos-szal. Úgy tűnik, a büntetőszázad azzal is jár, hogy lefokoztak raktárossá minket. Én egy poweloadert kaptam, de Joe-nak és Carlos-nak gyalog kellett pakolni a nagy súlyokat.
– Ti inkább csak adjátok nekem és akkor nem kell annyi ideig cipelni nektek. És most ne gyertek a büszkeségetekkel mert nem tudtok alient ölni, ha egyszer agyon nyom egy adag ellátmány. Különben is, milyen halál lenne az? – mosolyogtam egyet, majd, ahogy tudtam elkezdem kivenni a kezükből a ládákat. Mosolyom hamar lelohadt amikor pár katona sörös dobozokkal kezdett dobálni minket.
– Kik ezek? – kérdeztem Joe-tól és Carlos-tól –  A francba a CMC-vel, hogy ilyen barmokat is fel tudnak venni! A zsoldot meg megvonják a katonáktól. Idegeneket máshol is lehet ölni miközben pénzt is kapunk érte nem? A zsoldosoknak egyszerűbb mint nekünk. Elmennek egy céghez és ha nem akarnak nekik zsoldot fizetni akkor kilépnek, de itt az dezertálásnak számítana. – ekkor eldördült egy lövés – Lefogadom, hogy ezek a barmok lőnek célba már megint.

// Írtam volna, de nem tudtam mit reagáljak erre a (Wolf által is alátámasztottan) nagyon nem kedves zsoldmegvonásra miután mindhárman végigharcoltuk az utunkat ebben az épületben ami valószínűleg nem a vendégszeretetéről híres, sem arról, hogy esetleg csak egy ellenséges lény lett volna benne. //

Joe követte a többieket és visszaértek a táborba, persze nem kaptak lóvét, amit azzal kommentált, hogy nabazdmeg. Szemetek voltak, megérdemelték volna a zsét, nem igazság.
Rakodniuk kellett, tök jó, mi jöhet még ezek után?
De legalább jó volt a társaság.
- Oké - mondta Gordonnak és úgy cselekedett, de ekkor elkezdték őket sörös üvegekkel dobálni, vagy mikkel.
- A jó életbe seggfejek, mi a faszt csináltok? Kell a fájás? - tette le a cuccot Joe és előre lépett és kiköpött,
- Bunyózzunk egy kicsit skacok - vigyorgott és intett társainak, hogy jöjjenek.

Miután vissza értünk a táborba elmentünk az orvosi részlegre rutin vizsgálatra. Szerencsére éjfélig pihenhettünk, de azután az ellátmányokat kezdhettük el rakodni Gordon egy Powerloaderrel én meg Joe kézzel pakolhattunk. Megfogadom gordon tanácsát és úgy is csinálok és még válaszolók is neki. -Jah elég béna halál lenne az.- Nem sokkal később sörös dobozokkal kezdenek el dobálni. ~Nem elég az, hogy nekünk kell pakol még ezeknek a barmoknak is dobálózni kell.~ Mondtam magamban idegesen.
Gordon meg is kérdezi tőlünk, hogy kik, ezek Joe meg kijelenti, hogy bunyóznunk kéne velük. -Nem tudom, hogy kik ezek, de Joe inkább kerüljük az összetűzést Semmi kedvem kitolni a büntető század időtartamát.- Mondtam idegesen, ha kell magam fogom le Joe-t ha arra szánná el magát, hogy harcot kezdjen. Közben a lövést is meghallom, de egyáltalán nem arra figyelek most.

A közelemben levő katona elkezdett ordítani és rángatózni. Az elit katona visszajött s az ápolók próbálták lefogni, sikertelenül. Ez egy szadista állat, miért mindig az ilyenek kerülnek ebbe a posztba hogy elitkatona legyen? Bizonyára jó harcos és csak ez számít. A két ápoló a földre került, egy golyó már a sátrat eltalálta, egy pedig majdnem talált. Az utolsó biztos találni fog. De mit tehetek sérülten egy ismeretlen katonáért? Próbálok felkelni ha lehet és azt mondom a katonának:

- Ne tegye uram! Ő egy riporter a Marsról! Azért jött hogy a bolygó felszabadítását nyomon követhesse! Ha megöli akkor a tettest keresni fogják. Ha nem a civilek akkor az apja aki ezredes a törzsnél biztos bosszút fog állni. Biztosíthatom hogy nem fertőzött mert rám bízták a védelmét, de a harcban megsérültünk ezért vagyunk itt. Nem akarom magát befolyásolni hiszen ön a CMC elitjébe tartozik, jobb lenne ha nem egy ilyen kis incidens miatt kikerülne onnan.

Joe és Carlos hamar a földön találta magát, hála az egyik sörös doboz dobálónak aki puskatussal ütötte gyomron Joe-t és még meg is rúgta. Eközben sértegette őket majd engem, de közben még egy lövés hallatszott és elrohantak arra. Vajon mire lövöldözhetnek? Odamegyek Joe-hoz.
– Örülsz? Nem csak te kaptál ki! Ne nézzél majd nagy szemekkel, ha kirúgnak! Nem a saját állásoddal játszol csak! – Carlos-hoz fordulok ezután – Nem kellett volna lefognod. Hagynod kellett volna, hogy még jobban szét veresse magát. Attól talán észhez tért volna. – ezután megpróbálok minél gyorsabban Joe „támadói” után menni a sátorba és megnézni mi a helyzet. Remélem, tényleg csak célba lőnek és nem élő emberre, mert az már tényleg sok lenne a részükről.