Tengerészeti tábor

Joe bement, csak remélni tudom hogy nem fog lebukni. Lépteket hallottam, nem tudom hogy ők is ide jönnek vagy sem de azért bemegyek az épületbe. Vártam egy kis ideig de a léptek távoztak, ezek szerint csak unatkozó katonák voltak. Ha már bent vagyok én is kémkedek. Egy rakás láda van itt, fogalmam sincs hol van Joe de nem merek tovább menni mert éppen beszélgetés van. Biztos elhangzott pár dolog, nem tudom mert éppen Balázs beszélt valami régészről. Azt tudtam hogy Pattson rájött a dologra és hogy az admirális a gonosz de hogy Amanda, a tábornok és a gránátvetős is a jó oldalon áll, de hogy Balázs is?  

Az agyam eldurran a hallottaktól, nem elég hogy eddig is harcban voltunk a xenokkal, a Sötét klánnal és azok xenoival de most még vagy 300-400 halálfejessel is? Minden esetre nem vagyunk egyedül ebben a kémkedésben. Balázs készül távozni, nincs értelme tovább rejtőzködnöm. Az meg sem fordult a fejemben hogy megölhetnek, de ha ez történik alaposan meglepődnek a pengéimtől.
- Jó tudni hogy nem csak én vagyok az egyedüli aki az admirálisra gyanakodott! - Ezt mondom miközben a csapat elé lépek.
- Joseph "B.J." Blazkowicz Wolf őrvezető a 4 fős büntetőszázad vezetője jelentkezik! És mielőtt Amanda ellőné a másik lábam had kérjek bocsánatot tőle. - Habár úgy sem bocsát meg és ellövi a másik lábamat is.

Joe érdeklődve hallgatózott és kiköpött egyet elegánsan, mert ez ám a hír, hogy mi történik itt!
Mondjuk ő elég hülye ahhoz, hogy ne fogja fel a jelentőségét, de azért most talán mégis kapizsgál valami értelem, egy kis szikra az agyában, még annak ellenére is, hogy részeg valamelyest a piáktól, nanembaj.
Elbújt, mert hallotta, hogy jöttek kifelé, egy láda mögé próbált elbújni, ám ekkor Wolf jelent meg és felfedte magát.
Hm, ha ő így, akkor Joe is így.
- Csá Wolf... és itt a társa is - vigyorgott. - Csá Amanda, emlékszel a viccünkre? - röhögött. - Minek kértél bocsánatot? - mondta tovább röhögve. - Namindegy, akkor én is bocsánat - közben azt gondolta Amandáról, hogy hülye muff.

Az események gyorsan pörögtek, rajtunk kívül mindenki fegyvert rántott. Pisztoly kontra pengék, ha még egyet-kettőt meg is ölnék veszítenék. Jöhet hát a meggyőzés.
- Először is, ha én az admirálisnak kémkednék miért fedtem volna fel magamat? Megtehettem volna hogy rejtve maradok és jelentem annak az árulónak. Értem én hogy nem bíznak bennünk, bármit megteszünk hogy bizonyítsunk. Ha életben maradunk tudunk segíteni, ki gondolná hogy a büntisek nyomoznak? Mi ott lehetünk bármelyik harcnál, anélkül hogy feltűnést keltenénk. Példának okáért a déli kristályt megtudnánk szerezni ha oda vezényelnek minket. Ha lebukunk akkor csak két bedilizett büntist tudnak elítélni. De ha önök buknának le akkor feltűnő lenne hogy a Nautilus krémje volt benne. Szóval amit ígérni tudok: a déli kristály megszerzése, legalábbis megpróbáljuk. A másik ok hogy élnünk kell: a naplómat elrejtettem, meghagytam az egyik bajtársamnak hogy ha nem térnék vissza délre menjen a naplóért. Elég furcsa lesz ha meglátja: nyomok a szabotázsra, ezután az admirális bizonyára óvatosabb lesz és keresni kezd több hozzám hasonlót akik meglátták a foga fehérjét. Lehet hogy most hazudok de lehet hogy nem, ha hazudok nem vesztenek semmit, de ha igazat mondok... akkor oda a tervüknek.  

Joe meglepődött.
- A kurva élet! Mindig ez van, meleg fogadtatás - sóhajtozott, majd átadta a szót Wolfnak. - Tied a pálya haver - mondta vigyorogva és figyelte a többieket, mindenkinél fegyver volt.
Wolf meg beszélt és beszélt és beszélt és aztán elmagyarázta mit tud mondani, mi lenne a jó meg minden, hát igen, jól beszél az már biztos.
Joe drukkolt, hogy ne öljék meg őket.
Amikor Wolf elhallgatott ő ennyit mondott.
- Ja - szólt ennyit végül. - Egyébként Duke és Pattson, mondták már, hogy nem szép haverra célozni? - vigyorgott. - Megmentettük egymás hátsóját, vagy legalábbis ti az enyémet, erre mosmeg tessék... naszép - mondta és várt.

Az érvek nem hatottak de még élünk ami talán jelent valamit. Talán a kristályos ügyben előrébb juthatunk.
- A kristályokat le kell adni, de le is kell szállítani. Abban az esetben ha a totenkopf-osok szerzik meg azt lehet szabotálni is. Szállítóhajók esetében ez necces de ha sima csapatszállítókkal mennek akkor pár elhelyezett robbanószer megteszi a hatás, feltéve ha nem lesznek ott többen. De az én ötletem a következő: mivel a büntetősök a veszélyes helyet kapják így ők lépnek harcba elsőnek. Tehát először kerülhetünk a kristály közelébe. Ha elhelyeznénk elegendő robbanószert ami beomlasztja a helyet akkor elvágnánk a többiek útját és még a halálunkat is el tudnánk játszani. Feltéve ha annak a létesítménynek van másik kijárata. Ez után egy megbeszélt helyen felvesztek minket. Ez elég kockázatos és sok benne a HA de talán sikerül.

De ha kiforrottabb tervre vágynak: a büntetőszázadot kirendelik felderítésre. Ezt a tábornok el tudja intézni, na szóval mi a fő támadás előtt indulunk neki, a létesítmény előtt megállunk. Joe és én bemegyünk a kristályért majd visszafele jövet robbantunk a bejáratban ami beomlik, mi nem megyünk vissza a többi büntishez hanem egy félreeső helyre indulunk ahol felvesztek. Mire a fő erő eléri a helyet csak egy beomlott járatot találnak. Ha átjutnak rajta majd megtalálnak 2 cafatokban levő hullát amit aztán azonosítanak mint Wolf és Joe. A cafatok valójában valami feldarabolt állat lenne sok vérrel amit majd mi cipelünk valamiben. Levetjük ruhánk egy részét és a dögcédulát a robbanás előtt és kész a megrendezett halál.

Jobb ötlet most nem jut az eszembe mert a rám szegezett pisztolyok nem hatnak annyira serkentőleg most. Önök mit javasolnak hogyan kellene bevetni minket mert én nem ismerem a rendelkezésünkre álló cuccokról és haderőről az adatokat. Csak az én tervemben az a hiba hogy csak pár száz savas bogáron kell átverekednünk magunkat és lényegében ketten leszünk. De hajlandó vagyok megtenni.

A főhadnagy belépett, megismertem, de csak akkor fordultam felé, mikor hozzám intézte szavait. Bólintottam, majd átadtam magam az anyag kellemesen bizsergető érzésének. El is indultam ahhoz a sátorhoz, amiről a felettesem beszélt, miután kiszabadultam a dokik kezei közül. Hála a nyugtatónak most kellemesen nyugodt voltam, de persze ez csak felületes és ideiglenes hatás csupán. A nyugtatótól kissé lassúnak tűntek a dolgok, de igyekeztem pontos lenni.
Aztán a megadott sátor előtt megálltam, mély levegőt vettem, majd beléptem.

Joe éberen figyelte Wolfot és a többieket és remélte nem kap golyót a seggébe, vagy ami még rosszabb az agyába, mert akkor örökre távozna a kellemesebb vagy kellemetlenebb helyekre, kitudja hova és az nem lenne egészséges.
Remélte épp bőrrel megússzák ezt a kalandot, aztán felhajt egy adag sört és bevág egy adag kaját és már nem is emlékszik erre, vagyhaigen, akkor is már nem érdekli, nála ennyi elég a boldogsághoz.

- Hé, öreg, engem ne sértegessen senki, mert pofán váglak! - harciaskodott Joe, bár lehet nem a legjobb pillanat. - Én nem vagyok gyáva, a halálfejeseknek is szívesen ugrottam neki, szóval nem kell aggódni. Én Wolf barátja, társa vagyok, azt jóvan, csinálom amit ő is csinál, ennyi - mondta és kiköpött egyet jelezve, hogy lezárta a témát, ő nem beszél, megvárja mi lesz, elvégre Wolf rángatta bele a szarba, majd ki is húzza, aztán megoldják ketten.

Végighallgatom amiket mondtak. Még hogy felejtsem el az Ezüst Ikreket? Katonai pályafutásom csak most kezdődött el és még hosszú évekig emelkedni fog, remélhetőleg. De nem kaptam arra választ hogy biztosítanak-e egy AA APC-t hűséges sofőrrel és állati tetemeket robbanószerrel. Már csak azt a túlméretezett kristályt kell megszerezni, majd eldől hogy sikerül-e de remélhetőleg zökkenőmentesen fog menni. A többiek elmentek, már csak ketten vagyunk.
- Lesz mit mesélni az unokáknak igaz? Feltéve ha nem tépnek szét a bogarak és lőnek szét a társaink. Szerintem menjünk vissza a kantinba mert nem szeretném ha itt találnának.

Joe is végighallgatta amiket mondtak és most már hű szokásához híven kiköpött egyet, hogy navégre, befogták a szájukat és elhiszik mi van és nem piszkálják. Joe nem sötét, csak ilyen a természete, vállat vont és ennyivel elintézte.
- Ja, húzzunk innen, lesz mit mesélni az biztos, csak éljük túl - vigyorgott és elindult kifelé, követte Wolfot a kantinba.

A kantinba értünk.
- Hova tűnt Gordon? Elment lefeküdni? Na mindegy, van elképzelésed mit csinálsz ha leszerelsz? Remélhetőleg addigra a Föld is emberkézre kerül. Munkában nem fog hiány támadni az biztos.

Joe és Wolf a kantinba értek, Gordon láthatóan nem volt ott. Leültek és beszélgetni kezdtek, Joe pedig ivott egy adagot ismét.
- Ja, hát az biztos, hogy lesz munka. Nemtom, berúgok az tuti, keresek egy csajt és jól meg - vigyorgott. - Aztán lehet munkát keresek, vagy visszamegyek a seregbe, még az is lehet. És te? - kérdezte Wolfot érdeklődve közben tovább iszogatott, jól bírta a piát, bár kicsit részeg volt már, de nem baj.

Joe ivott és, ha már ivott, rendelt is valamit maga mellé, mármint enni valót, muszáj enni is.
Wolf meg öntötte a szavakat.
Nem baj, a beszéd is kell.
- Ja, de mér csak ezredesig? Simán vihetnéd tábornokig, legalább lenne jó tábornokunk és nem lövetnéd szét a fejünket, mint a többi barom - mondta vigyorogva.
- Lövésem sincs meddig tart és mi lesz utána, majd kiderül. Van családod, csajod, ilyesmid, aki vár? Nekem nincs - Joe morcosan kiköpött egyet aztán ivott egy jót vidáman.

- Sok évig kell ahhoz szolgálni, tiszti oktatást kapni. De háborúkban ugyebár meggyorsulnak az előléptetések. De az ezredesi rang fölött már nem vesznek részt harcban és én ott akarok lenni az első vonalakban és nem valami íróasztal mögött ülni. Ha meghalok senki sem fog keresni, még otthonom sincs ahová mehetnék. Tehát semmi vesztenivalóm nincs de sokat nyerhetek a seregben. Ruhát, ételt, szállást és még több világot is láthatok miközben más fajjal találkozok, igaz mostanában csak bogarakkal de nem bánom.

Jött a pultos pár kiló kővel amit nem tudom mikor szedett össze. Számlát is hozott, ahhoz képest jó drága volt a ital-étel, legalább ez emlékezteti az embert hogy egy étteremben van és nem valami sátorban. Joe kalandjai során egy rakás pénzt szedett össze így biztos kitudja fizetni.

Joe érdeklődve hallgatta Wolfot, hogy mi a pálya, mit gondol jövőjéről. Jó néha így beszélgetni és a változatosság kedvéért nem csak a dögökkel szórakozni, hanem dumálni, mert legalább megismeri az ember a társát, társait és ez jó.
- Ja, értem, hát sok sikert. Én nem karrier miatt mennék vissza, hanem mer nincs semmim, aztán mindenütt jó, de legjobb a seregben... kivéve amikor baszogatnak... mint pl most - vonta fel a szemöldökét az illető és a kő láttán.
- Mi a szar ez, öreg? A kutyád, vagy te szartad? Kaját kértem, nem őskori leletet, bazdmeg - húzta fel magát Joe és állt fel és végigmérte a fickót lekicsinylően. - Nesze a lóvé - és kitett annyit, elvileg volt annyija, de, ha nem, hát az se baj, maximum ledolgozza, vagy még jobb és elrohan.

//1400$ és 125 sp-d van tehát kitudod fizetni//

Jót mosolyogtam ezen a beszóláson. Várható szerintem hogy kidobnak minket innen.
- Kalandjaid során kikkel sikerült megismerkedned? Az aktád szerint voltál már Földön majd a Marson és most itt.

Joe nem vette le a szemét a fickóról, aki ide dobta ezt a trágyát az asztalukra.
- Hadsereggel, meg asszem voltak szektások, kábé ennyi. Nem emlékszem rá, én olyan vagyok, hogy ami jön az jön, aztán elfelejtem, nem érdemes foglalkozni vele, mer csak túl bonyolít mindent - mondta Joe és figyelte a fickót.
- Namileszöreg? Csak nem mosogatni kell? Haha és, ha elfutok? - vigyorgott Joe. - Vagy Wolffal helyben hagyjuk magát azt jóvan, mit szólsz, Wolf, egy kis bunyó, mi?