Tengerészeti tábor

Joe
Egy arctámadó landolt a válladon, majd lecsúszott a földre. És… ennyi. Főhadnagy kiáltása ütötte meg a füled:
- Pár perce múlt éjfél! KARÁCSONY VAN! – Valami túlzott eufórikus vigyor ült ki az arcán. Karjait pedig levegőbe emelte. Majd szétnézett és látta a pusztítást, és hogy jó pár katonának az arcán mi van. Kicsit morcis arcot vett fel és leeresztette a karjait. – Ezeket az ajándékokat nem bontom ki.
- Ilyenkor normális vagy? – Kérdezett oda Pattson.
- Nagy dög megölve, az arctámadó szállító izé felgyújtva, dögök lemészárolva. És nincs több dög tíz kilométeres körzetben. – Mondta miközben oda jött. Időközben egy M40-es tank és pár katona érkezett és állt meg mellettetek.

Wolf
- Csigavér. Bulinak vége. És nincs rangidős, legfeljebb ha verekedni akarnál érte. – Mondta majd megindult a tankkal egy vonalban. – Repülőből meg volt bőven most.
Tank leadott egy lövést, ám a célpont a nagy runner praetorian már döglött volt. Hiányzott két lába és a farka. Levágták. Tank azért belelőtt, biztos ami biztos. Kis idővel a TSAPC mellé értetek. A páncélos tisztelget a főhadnagynak.

Közös
Főhadnagy felemelte jobb tenyerét. Vagyis nem szükséges a szokásos szöveg, hogy x-y ez meg azaz alakulat, meg szolgálatra jelentkezik.
- Honnan tudod, hogy nincs több, tíz kilométeres körzetben? – Kérdezte Pattson. – A „biztos” info?
- Az. De azt hitte, hogy az a három hőjel tőlünk van, ám nem. Van itt még valami illetve valakik. A xenok nem elég okosak, hogy ellopják a lövegeket és felállítsák őket, sem légvédelmi rakétát nem tudnak használ. Plusz a külső gyűrűt valaki szabotálta, ezért nem működött az a pár érzékelő és löveg. Szutyok erre visszajönni, főleg, hogy ünnepnap lenne, erre úgy két tucat katona halott és ugyan ennyi sérült. – Ránézett egy arctámadó áldozatául esett katonára. - Illetve három tucat halott.
Égen több fénypont is megjelent. Orbitális pályáról küldik a segítséget. Pont jókor jön, mikor már teljesen mindegy, mert a csatának vége.
- Öm. Uram. Maga a rangidős, és… - Szólalt meg a pajzsruhás őrvezető.
- Az admirális eltűnt, tábornok jelenleg a hadjárat vezetője. Vagyis, mondhatni szabadkezem van. A központként funkcionáló sátorhoz hozza az egészért a felelősöket. Akik szabotálták a külsőgyűrűt, akik lelőtték a gépünket, vagy bármi. Ha valaki valamit elkurt mert retardált volt, azt is. Nekem most dolgom van. Biztosítsák az áttört kerítést, míg nem jön, valaki ki rendbe szedi. – Ezzel sarkon fordult és elment. Azt még láttátok, hogy belelépett egy savtócsába, szentségelt, majd ment tovább.
Pattson letette a fegyverét, és egyik holtesttől vett el egy impulzust és elvette a tárakat. Megindult a tábor nyugati része felé. Könnyedén szólt hátra:
- Lehet, hogy idegenek már nincsenek, de más lények még kószálhatnak a közelben.

Pattson a nyugati kapu őrtornyába felmászott. Nyomában egy hulla zuhant le, lelökte. Fejbe lőtte magát a jómadár. Az aki első lövéseket leadta az idegenekre. Valószínűleg azt hitte, hogy eljött vég mikor áttörték az idegenek a kerítést és inkább végzett magával. Pattson éjjellátó távcsővel átvizslatta a terepet.
- Tank itt a kapuban álljon meg! Te a nehézpáncéllal és a smárttal menj középső helyre hol áttört a kerítés. Ti ketten a pizsiben! Igen ti. Döntsétek el melyik tank általi áttörthöz mentek! Latrina közlegény és a másik – Most Joera és Wolfra mutat – ti jöttök velem. Te aki kimaradtál, vonszolod ide fel a hátsódat! Minden ami alien azt szétlőni, minden ember feltartani!
Pattson lemászott a toronyból, majd intett, hogy kövessétek. A már csak füstölgő tank fele ment. Megállt a lerobbant torony mellet. Megingatta a fejét és tovább ment. Tank alvázára felmászott.
- Masszív fémszörny. Túlélte, hogy berobbant a plazma és szilárd lőszer is, csak a torony repült le. - Ezután számos idegen tetemet vett szemügyre. Unalmas volt. Jelentett a rádióba. – Úgy 7-8 runner, emberből kikelt pár darab, 10-12 nagy emberből kikelt forma, nagyok aszem tülökorrúakból. Runnerből egy köpő. Úgy két tucat dög, plusz a kerítésnél lévők.

Joe
Mindezek közben a füled ismerős morgások csapták meg. Ama karmos állatkák itt vannak valahol. Volt, hogy reflexből hátra pördültél, mert azt hitted, hogy mögötted van.

Rádió felreccsent.
- Mindenki jöjjön vissza a bázisra. Külső gyűrű két helyen sérült, oda őrség áll. Vész elhárítva. Viszont oda kint feltehetően szektások vannak és vállról indítható légvédelmi rakétájuk van. Bár lehet, hogy a tüzérség feltrancsírozta őket.
- Remek. – Dünnyögte Pattson. – Régen bezzeg csak a bogarak voltak. Meg totál felesleges volt ide kijönni. – Visszamenetel a táborba. Pattson elmélázott a távolságon. Majd visszazökkent és folytatta az útját a táborba.
Időközben a táborban több gép is leszállt. Kerítésnél pedig egy vihar verte százados közölte, hogy jelentést kell tennie mindenkinek. Szépen írásban. Így hát… esti házi feladatott megkapta mindenki.

Két lövés dörrent. Végeredményben két ember hullott pofával előre. Joe a jobb lábát cseszheti, Wolf a balt. Amire egyiktök sem figyelt, hogy Amanda VP70-el a kézben rohant, a felé hajított alient egy lábrúgással hárító és elkiáltotta, hogy „XENO!” Ezután gondolkodás nélkül lábon lőtte azt az alakot, akit üldözött, és azt aki az idegen mögött volt.
Tábor felbolydult a „XENO!” felkiáltástól. Mindenki kiugrott az ágyból, sőt az elsősegélyes sátorból egy begipszelt lábú katona is kitámolygott szikével a kézben. Következő pillanatban a parancsnoki sátorba behajítva találtátok magatokat. Amanda borotva habot letörölve elmondta a tábornoknak a történteket, egy közlegény pedig a kamera felvételét lejátszotta.
- Büntető század. – Tábornok csupán ennyit mondott. Persze a tisztek néztek, hogy mégis mi ez.
- Van olyanunk? – Főhadnagy vagyis jómagam feltettem ezt a kérdést.
- Most már van. Ha egyesek olyan vidámak, hogy két tucat katonát kellet agyonlőni, mert fertőzöttek voltak, a tábor meg majdnem megsemmisült, akkor a büntető századon is vidámság lesz nekik.
- Oda nem kéne több ember? – Érkezett egy századostól a kérdés.
- Elég lesz ez a két barom is. Ha olyan jó hangulatuk, miközben mindenki a sz*rt mossa ki a gatyájából éppen, akkor ők ketten lesznek egy század és mennek reggel kijelölni nyugaton az előretolt őrsöt. Ha tudnak lovagolni kapnak egy tülökorrút, ha nem akkor majd elosztják az ötven kilós felszerelést. – Hidegen és szárazon közölte a tábornok a kőt fős büntető század feladatát.
- Nem akarok közbe szólni, de Amanda nem lábon lőtte őket? Mármint oké, hogy ahhoz szoktál, hogy engem szitává lőnek és szabdalnak, de még rohangálok, de ezek mégis csak Homo retardylus-ok.
- És? Aki olyan nagy mókamikik, hogy három tucat ember halála után, még a vér sem száradt fel, de már baromkodnak egy rangidősükkel, azoknak legyen ehhez is elég nagy töke.
- Megkaphatom a fejadagjukat?
- Azaz enyém. – Amanda közbe szólt.
- Nem kapsz szaloncukrot! Megyek lenyugtatom a kedélyeket, hogy megalapult a büntetőszázadunk. – Ezzel a főhadnagy távozott, nyomában a raptor. Bár mielőtt a raptor kiment még tüsszentett egyet, egyenesen a két szerencsétlen felé, azaz ti felétek. Ám a főhadnagy még visszakiáltott a sátorba. – A jelentést még mindig nem kaptam meg!



// Joe 5, Wolf 15 skillpontot kap. Nem a büntető század miatt, hanem az előtti miatt. //

- Magának itt Kuss a neve! – Teli torokból leüvöltötte Joe-t a tábornok. Majd a meglőtt lábába rúgott a köpés után. – Ez itt a parancsnoki sátor! Maguknál a nappali középén végzik el a dolgukat? Nem maga dönt a fejadagok kiosztásáról! Így nincs semennyi joga beleszólni! Közlegény! Robot arctámadó prototípus kiképzési célokkal, hogy mely katona meddig bírja ki, hogy a valóságban legyen némi esélye. Vagyis maga halott ember a csatatéren. És azt elhazudja, hogy az már egy válasz reakció volt. Vagyis még a feledtesének hazudik is. Tüntessék el a szemem elől. Reggelt hétkor indulnak, akkor meg kapják a további parancsokat.
Ezzel négy morcos katona vállnál fogva kihúzott titeket a sátorból. Volt kint tömeg. Jöttek a szidalmak. Mai napra mindenkinek elege volt az idegenekből és a téves riasztás bizony volt akikből lincselési kedvet váltott ki. Stílusosan behajítottak titeket az orvosi sátorba. Az a golyó ott, az izomban… vagy tán csontban? Teljesen mindegy, piszkosul fáj.
- Ezek mióta tudnak teleportálni!? – Főhadnagy hangja. Épp bejött a sátorba és csak átgyalogolt rajtatok. A néger orvosnőhöz. – Ez az a két barom kik miatt riadó volt. Ők a kétfős büntetőszázad. Amanda mindkettőt lábon lőtte, jó lenne ha kiszednéd a lábukból a golyót, mert már reggel kiküldik őket a sivatagba.
- MI?! Ezek a szarháziak?! Van pofátok a k*rv* anyátok baromkodni miután majdnem megdöglöttünk!? Menjenek golyóval a lábukba ki a sivatagban a dögök közé! Akkor legyen nagypofájuk! – Sátorban lévő ágyhoz ragadt bekötözött emberek közül az egyik felüvöltött a hírek hallatán.
- De akár reggelit is csinálhatsz a belőlük a sérülteknek. – Főhadnagy a közhangulatra való tekintettel ezt mondta az orvosnőnek.
- SZART NEM ESZÜNK! – Ordították páran.
- Hiába szedem ki a golyót, kellene nekik lábadozási idő. – Szólalt meg végül a doktor.
- Tábornokot nem érdekli. Aki hülye az dögöljön meg elv lépet érvénybe. Valamelyik retardált a táborból az ivóvízből fürdött le.
- Sivatagban vagyunk! Mégis honnan a szarból lenne víz kéjes tusolásra! – Megint valaki a sérültek közül.
- Jó, a közhangulat meg van. – Nézett a sérültekre a főhadnagy. Végül kisétált.
- Másszatok fel egy ágyra. Hol van az a golyó. – Mondta ezután nektek az orvos.

Érzéstelenítő, fenéket altatás. Bár fájdalom megszűnt, enyhébb-erősebb nyomás formájában érezni lehetett, ahogy a fogó izmok közé hatol és megragadja a golyót. Nem volt hosszú műtét. Injekció, majd a lőtt sebbe való csipesszel belenyúlás, végül fertőtlenítés. No meg valami bekötözés, és voála. Lehet menni sivatagba megsülni.
Kis mini operációk után van még két órátok indulásig. Orvos nem marasztal titeket. El ment aludni.

Nyugati védelmet ismét felhúzták. Az idegen dögöket egy halomba hordták. Egy közlegény kezetekbe nyomott egy papírt. Térkép, rajta a tábortól nyugatra egy zóna bejelölve a kanyonhoz közel. Az a cél terület. Ennyi. Odamenni és biztosítani. Csak hogy a tíz kilométer már nem olyan laza, mint ahogy a katona oda adta szó nélkül a papírost.
Kaput kinyitották nektek. Lehetett menni nyugatra a zóna fele. Míg tart az est hűvöse. Tábort két UD4-es is elhagyta. Tábortól messze járva, de még hallható távolságban egy ismerős hang csendült fel, illetve ordított:
- HOL A JELENTÉS?! Rohadjatok négyfele a sivatagban! – hamarosan újabb kiáltás szállt a tábor felől – Akkor aszalódjatok négyfelé!

Mindkét nap a horizonton. Két nap sokkal jobban perzseli a bolygó felszínét. Először a talaj melegedik fel, utána a levegő. Kezd melegedni. Itt még menekítő árnyékot nyújtó sziklák sincsenek. Sík terep, szikkadt cserjékkel. Ennyi. Ezen át tíz kilométer.
Ahogy a higany feljebb kúszik a hőmérőn mi nincs nálatok, a sérülés és hőség miatt a fáradság első kilométere érződik, majd a másodikon még jobban, harmadik után Joe pedig megbotlik. Lüktet sérülése. Fáj.
Szükség esetén a meglőtt katonának is kell legalább egy nap, hogy összeszedje magát, volt két órátok. Két óra pedig édes kevés volt. Wolfnak is fáj minden lépés, Joenak még jobban. 6-7 kilométer van még hátra.
Ha lennének a bolygón keselyűk, akkor már az összes körözne feletetek.

Alig van élet. Pár kisebb állat és skorpiók. Joe régi cimborái visszatértek. Vagy inkább mégsem. Kis sziklán hever két skorpió. Ott hevernek és süttetik kitin páncéljukat, úgy tűnik a reggelin már túl vannak.
Egy valami zavarta meg őket. Fölöttetek elsüvítő UD4-es. Nyugat fele tart. A gépnek pár perces út a tíz kilométer, nektek órák.
Órák, és semennyit nem haladtatok előre szinte. Szomjúság is beköszöntött, no meg a korgó gyomor. Vajon az ember mit tud hallucinálni? Joe fél pillanatig egy KFC-t pillantott meg a távolban, ám pislogás után eltűnt. Tehát ezt.
Négy kilométer, talán ennyit tetetek meg eddig.