Tengerészeti tábor

Felhagytam a xenok számolgatásával mert túl gyorsan mozogtak. Néhány lövés eldördült de nem tudom hogy okozott-e sérülést. A mocskok a kövek és egyéb tárgyak mögé bújtak ahol fedezékben vannak. Néha észreveszek néhány karmos kezet vagy farkot esetleg néhány fejet de mindig egyre közelebb.
- Uram! Nem tudják kiszedni a dögöket a lövegek! Esetleg gránáttal kéne próbálkozni! - Mondtam a tizedesnek, hátha hallgat az ötletemre.
Közben már elővettem egy gránátot hogy eldobjam.

1 löveg kiesett. De még vannak lövegeink. Most vigyázni is kell mert ezek savat köpnek. Eddig nem hallottam hogy tudnak ilyet is de idegen létformáktól bármi kitelik. Fogtam a kiélesített gránátot és eldobtam oda ahol mozgást láttam. Utána a következő gránátot egy másik helyre. Ha tiszta célpontot láttam rövid sorozatokkal üdvözöltem őket. Nem tudom hogy gránátok megöltek-e néhány xenot és hogy a lövéseim telibe találtak-e.
- Tizedes! A parancsnokság külde még ide erősítést vagy a végsőkig kell tartani az állásokat?

Végre előjöttek a fedezékből. Maradt még 3 napalm gránátom amiket eldobhatok. Addig nem vonulhatunk vissza amíg nem kapunk rá utasítást. Eldobom a gránátokat, de minden egyes napalmos gránát robbanása után rövid sorozatokkal szórom meg a környéket amíg el nem fogynak a gránátok. A taktikám egyszerű: fejre vagy térdre célzok hogy minél gyorsabban végezzek velük és így még a sav mennyisége is kevesebb. A csatazaj óriási, a karabélyok hangja, a xeno ordításai és az emberi kiáltások.

Már azt hittem hogy ebéd leszek de jöttek a tankok és kihúztak minket a bajból. Nagyon boldog voltam és arcomra kiült egy vigyor miközben azt ordítottam hogy:
- Tapossátok el mindet fiúk!
Azért még maradt a közelemben xeno amit lőhettem ha nem akartam hogy megöljön. Elkezdtem a legközelebbi Alient célba venni és szétlőni.

Úgy tűnik hogy a mókának mindjárt vége. A pumák és tankok alaposan elvégezték helyettünk a munkát. Az elektromos kerítés is véd minket. Lényegében már nyertünk és csak tisztogatni kell a maradék Alient. Saját veszteségeink egy M 40-es tank és néhány löveg. Az Alienek veszteségeit nem tudom, talán majd összeszámolom ha lesz szabadidőm. A kerítés felől égett xeno szag jön. A karabélyommal céloztam és elkezdtem a közel lényeket lőni mielőtt eltűnnének a látótávolságomból.

Úgy tűnik hogy ezek a lények megőrültek, habár ezeknél soha nem tudni mit fognak csinálni. Nem is törődnek velünk pedig lőjük őket rendesen de ők csak a tábor felé mennek. Kétségem sincs hogy nyerni fogunk mert a táborban több fegyveres katona van, de időt kell nyerni amíg fel nem fegyverkeznek és harcba nem szállnak. Csak remélni tudom hogy az én sátramat nem találták el mert van néhány cucom amit nem szeretnék elveszíteni. Amíg a káplár nem ad más parancsot addig itt kell védekeznünk.

Visszavonultunk volna? Én nem hallottam parancsot és nem vettem észre hogy a többiek is elmentek. Annyira lekötött hogy csak lövök és lövök arra ahol mozgást véltem felfedezni, csak a fegyver kattanása jelezte hogy kifogyott a tár és a nő aki figyelmeztetett. Új tárat tettem a karabélyba és elindultam a tábor felé. Alig vártam hogy újra harcolhassak. Nagyon úgy tűnik hogy a táborba bejutottak, ezt a néhány hulla jelzi. Gyorsan találnom kell néhány fegyverest akikkel együtt védekezhetnék mert egyedül nem lennék képes tucatnyi xenoval küzdeni.

- Haha, nagyon vicces - mondta Joe Amandának. - Áhítoznál az én farkamra, bébi, hidd el - vigyorgott Joe.
A főhadnagy megérkezett az elmaradhatatlan raptorával és mindenkit összegyűjtött maga köré.
Irány a tábor, valami gebasz lehet.
Joe beszállt és várta az indulást, közben eszébe jutott megint, hogy Amandán bosszút kell állnia és majd a táborban, ha leült a buli, akkor megkérdezhet valakit, aki kurva jó tréfákat tud kieszelni, hogy hogyan lássa el Amanda baját.
Jött a kibaszott nagy sebesség, az ülésbe passzírozta és uccu neki, illa berek nádak erek, elsuhantak a tábor felé.
Mikor leszálltak, káosz fogadta őket, mindenütt ezek a hülye dögök rohangáltak, meg minden.
- Isten hozott Debiliában - vigyorgott Joe, idézve a főhadnagy szavait, akit rögtön meglepett egy dög és harcba szálltak.
- Ja... karddal könnyű - irigykedett Joe. - Vágom, meló van. De mi a szart kezdjek egy vacak pisztollyal? - vakarta a farkát Joe kéjesen Amandára pislogva. - Nem kell, bébi? - röhögött és utána elindult a többiekkel rendet tenni.

A táborban hatalmas volt a zűrzavar. Karabélyomat nem is használtam mert félő volt hogy még embert találok el. Honnan jöttek ezek az arctámadók? Eddig még egyetlen élő példányt sem láttam de láttam néhány katonát akikre már rátapadt. Ha találnék még olyan tengerészgyalogosokat akiknek a fején van egy ilyen lény azokat a túlvilágra juttatom. A pisztolyommal egy fejlövés és néhány lövés a mellkasba hogy a parazita is elpusztuljon.

Már percek óta járom a helyet mikor egy katonát látok aki felgyújtotta magát. Szerencsétlen úgy égett a napalmtól hogy rossz volt nézni. Az arctámadó a fején elpusztult a katonával együtt. A srác még egy utolsót vonaglott mielőtt kilehelte volna lelkét, nem tudom hogy érzett-e fájdalmat vagy nem de nem is érdekel. A lángok egészen gyermek méretűvé változtatták a férfit. Orromat megcsapta az égett emberi hús undorító szaga amitől a torkomban éreztem az epét de sikerült visszafognom magam hogy okádjak. Lélegzetemet visszatartva lehajoltam a maradványhoz (természetesen mikor már alig égett) és keresztet vetve gyorsan elmormoltam hogy nyugodjék békében. Furcsa mód a dögcédula olvasható maradt, letéptem és megnéztem ki volt ez az ember. Douglas J. Simons közlegény, alig volt 20 éves és ez lett volna az első hadjárata.

A zsebembe mélyesztettem a dögcéduláját és elindultam utamon amit még magam sem tudtam merre vezet. 2 tank hangját hallottam egyre közeledni amíg meg nem pillantottam őket ahogy a sátrakon át gázolva keresnek célpontokat. Bizonyára a xenok búvóhelyeit csökkentik így. Szerencsére az én köretemhez még nem értek el így a cuccaim megmaradtak, egyenlőre.

Elhatároztam hogy elindulok arra amerre egy landolóegység szállt le nemrég. Talán ott vannak még emberek akikkel felszámolhatjuk ezt a zűrzavart. Rohamlépésben indultam el a  vélt landolási helyhez miközben éberen figyeltem a környezetemet nehogy meglepjen valaki vagy valami.

Furcsa mód a táborban jobban éreztem magam mint kívül. Mintha már nem figyelnének. Évekig tanulmányoztam a Predatorokat és tudtam hogy amikor pillanatokra a tábor közelében egy kékes gömb repült miközben a lövegeknél voltam az csak egy valamit jelent: itt vannak a Ragadozók. Ha akkor nem lett volna annyi xeno előttem biztos hogy oda mentem volna. De hát a tábor támadás alatt van és nekem kötelességem megvédeni. Vajon azok a gyilkosok még most is figyelik hogy mi történik a táborban vagy esetleg már itt is vannak?
Vagy csak én képzelődtem akkor a harc közben mikor a lövegek tüzeltek? De mégsem, egészen biztos hogy a vadászok voltak. Majd ha itt csillapul a helyzet kimegyek és megnézem mit csináltak ott.

Miközben még így gondolkoztam és futottam a landolási zóna irányába végiggondoltam mennyi embert veszthettünk, talán 20 katona halt meg de az Alienek minimum százan pusztultak el kint. Nagyszerű első nap a bolygón.

Joe hallgatta a káosz közben pofázó katona társa szavait, majd bólintott.
- Értem, kösz - hagyta rá, majd fegyver a kézbe és szétnézett kaland után, de nem távolodott el az APCtől, mert az most biztos feedzéket és nagy tűzerőt jelentett, így annak hatósugarában maradt.
Joe körbenézett, katonák a földön kedves kis jószágukkal, az arctámadókkal, akik a pofájukra tapadtak szépen. Joe nyelt egyet, nem akar ilyen halált.
Ekkor megjelent az a rusnyaság, akivel múltkor igen jól elszórakozott, meg is lepődött, hogy itt van megint.
- Már megint te? - kérdezte Joe döbbenten, majd belátta, hogy úgy tűnik most nem ő az, csak egy hasonló küllemű társa iparkodott ide ontani, vagy osztani az észt.
Joe kézbe vette a fegyverét, megszorította, majd kiáltott lövés közben, ami hova máshova mehetett, mint fejre.
- Skacok, itt egy bazi nagy dög! Kéne egy kis fedezettűz! - mondta lövés közben, majd várt és megint lőtt fejre.

Joe fegyveréből szar se jött.
- Na, bazdmeg! - káromkodott és megölte volna puszta kézzel a dögöt, de hát nem tudta. Az APC lőtt, de lepattantak róla a golyók a dögről, így az rohant tovább Joe felé és készült felöklelni, szét trancsírozni, vagy meg enni, vagy akármi.
Joe elkezdett először körbe körbe rohangálni, majd végül az APC felé rohant, közben a hülye fegyvert ütögette és próbálta életre lehelni újra tárazással meg minden, majd az APC körül kezdett rohangálni, mindig úgy, hogy a dög a másik oldalon legyen és ne érje el.
- Segítsetek már!

Egy arctámadó közeledett felém. Felém ugrott hogy az arcomra másszon , a karabélyt felé fordítottam de már nem volt időm meghúzni a ravaszt hogy szétlőjem. Egy kékes villanás a semmiből cafatokra robbantotta a lényt. Körülnéztem de nem volt ott senki. Semmi hang leszámítva a táborban levő harcok zajait, de mintha egy nagyon halk trillázó hangot hallottam volna, vagy csak én képzelődöm?

A lövés ami az arctámadót megölte nem jöhetett emberi fegyverből, tudtommal nincsen ilyen fegyver rendszeresítve a CMC-nél, de még a többi fegyveres szervezetben sem. Illetve volt rendszeresítve 2030-ban a Borgia Industries néhány emberénél. De azok is Predator technológia alapján készült, a cég azóta már feloszlott és a Weyland Industries kebelezte be ami ma a Weyland-Yutani-ban él tovább. Tudtommal a W-Y nem fejleszti ezeket a cuccokat és pláne nem küldene ide egy ilyen fegyverest. Szóval maradt a logikus magyarázat: itt van egy Yautja. Bizonyára engem nézett ki prédának mivel nem mentett volna meg az arctámadótól.

Tudásom szerint nem fog alattomos módon megölni mivel én vagyok a fő zsákmány. Gyorsan találnom kellene néhány EMP gránátot hogy majd kisüssem az álcázó berendezését a plazma ágyúval együtt. Innen nem messze van egy fegyver depó ahol ''kölcsönvehetek'' néhányat és pár komolyabb fegyvert. Vagy átkutatom a hullákat mert nekik már úgy sincs szükség rá.

A plazma gömb vélt lövési irányába fordultam és elordítottam magam:
- Hamarosan az agyarad bekerül az én gyűjteményembe!
- Felmutattam még a kabalámat ami egy régen megölt Predator agyar volt.
- Látod! Itt az egyik testvéred maradványa amit az apám ölt meg! Hamarosan a tiéd is itt fog lógni mellette!
- Reméltem hogy ezt meghallotta de ha mégsem úgy sem volt itt más ember akik hallották volna a kiáltásomat a semmihez. Még hülyének néznének. Engem nem érdekelt hogy szövetséges vagy ellenséges Predator de a nyakamat rá hogy emögött a támadás mögött az ellenséges predek állnak. Kevés infó van róluk de tudom hogy képesek irányítani az Alieneket. Így már összeállt a kép:
A predek elvitték a klövegeket a barlangba hogy kicsaljanak néhány embert vagy csak gyengítség a védelmet. Amikor az egyik jármű felrobbant az egy plazma ágyú okozhatta találat volt. Ezután az Alienekkel sikeres betörést hajtottak végre a táborba így már észrevétlenül vadászgathatnak. Kizárt hogy egy pred lenne itt mert több száz xeno támadott.

Elindultam a fegyver depó felé hogy felszerelkezzek. Egy négy lábú lény tartott felém. Színe vöröses volt és felismertem hogy egy Runner lehet, ezzel sem találkoztam még eddigi szolgálatom  alatt. Arctámadók, runnerek, predatorok, mi jöhet még? Talán egy királynő vagy Ravager?

Egy négylábú lényt láttam meg elrohanni, egy runner. Eddig még nem öltem ilyet szóval ideje elkezdeni. A fejéről golyók pattantak le mintha egy tank frontpáncélja lenne. Bizonyára egy katona lő rá és ha nem sietek még meghalhat. Egy lepattant golyó eltalálta a mellvértemet de nem éreztem fájdalmat mert az adrenalin elnyomta. Majd megnézem hogy van-e sérülésem ha elintézem ezt a runnert.

Utánamentem hogy majd hátulról szétlőjem. Ha lehet akkor a térdeit lövöm szét hogy a földön csúszva tudjon csak közeledni amíg elég golyót nem lövök belé amíg meg nem hal.

Ez nem vált be. A lövéseim simán lepattantak róla miközben már kezd felém közeledni. Halálsikolyt nem hallottam tehát aki a lényre lőtt még életben volt.
- Akárki is vagy lennél szíves segíteni?
Szavaim hangosabbak voltak a karabélyom lövéseinél.
Ha ilyen gyorsan kezd el futni akkor vagy megpróbál rám ugorni vagy lerohanni. A lényeg hogy lesz egy pár másodperces időm hogy közelről a pofájába lőjek. De még ott a dísztőröm is ami nem sav álló de elég erős hogy alulról felszúrjam a fejébe ha egy sikeres ütést be tudok vinni.

Elkezdtem jobbra menni miközben rövid sorozatokat adtam le. Ha a másik fickó lőni kezd legalább nem leszek a lővonalban. Elővettem a pisztolyt és a tőrt felkészülve arra hogy közelről lőjem szét/szúrjam át a fejét. A sav így minimális lesz. Ha lerohanna akkor kitérek az irányából és szétlövöm de ha rám ugorna akkor pár lövést tudok leadni mielőtt a tőrrel a nyaka felé döfök.

Joe menet közben elejtette a tárat, remek, más se kell, hogy újat szerezzen magának, ezzel értékes másodperceket veszítsen. A dög pedig legalább megperzselte magát szegényke, minő fájdalom, legalább fáj neki, ez jó.
Az APC majdnem felborult, a csávó leesett, Joe pedig majdnem meghalt.
Betárazta az újabb tárat, amit nem ejtett el, ezúttal figyelt rá, sajnos azonban ez az utolsó tár, így figyelnie kell hova céloz, valószínűleg fejre fog.
- Talán életben akarok maradni, nem, bazdmeg? - mondta Joe a csávónak, aki pattogott, mint nikkelbolha, majd elfutott messzebbre és lőtt, fejre, remélte valamit elér ezzel. - Mássz vissza és tüzelj! Ketten kinyírjuk! - szólt.

Mikor kinyitottam a szemet egy sátorban találtam magam egy gyógyszeres szekrényben. Hogy kerültem ide?

Utolsó emlékem hogy egy Runner elől tértem ki. Bizonyára felöklelt és én repültem mint Superman. Csak egy kamera kellett volna ás egy köpeny hogy felvegyék ahogy átrepülök egy sátor felett hogy lecsapjak a gonosz elsősegély csomagokra.
Nem lehettem sokáig eszméletlenül, pár másodpercre csak. Szerencsére döglött arctámadó tetem sem volt a közelemben, a karabély is ott lóg a hátamon mivel pisztollyal és tőrrel néztem szembe a xenoval.
Fájdalmat nem éreztem de biztosra veszem hogy majd fájni fog, ha megérem.
Ha már itt vagyok megnézem milyen sérülést okozott a mellvértet eltalált golyó. Jelentéktelen sérülés aminek a helye napok alatt eltűnik. Összeloptam néhány elsősegély csomagot amik a zsebeimben elférnek. Lett egy ötletem is: fogtam néhány kisebb fémdobozt amit vízzel teletöltöttem és a tetejüket lezártam. Egyet fogtam és a falhoz vágtam, a doboz összetört és a víz szétfolyt. Már vannak ''vízibombáim'' a Yautják ellen ha láthatatlanok lennének, ha nem is véglegesen de kis időre fel tudom fedni őket ha a közelben vannak. Habár egy vízipisztolynak jobban örülnék.

A dobozokat olyan helyre tettem ahol gyorsan elérem azokat, újratáraztam a karabélyt és elindultam abba az irányba ami nem oda vezetett ahol a runnerrel találkoztam. Tényleg mi lehet most vele mert nem jött a sátorba?

A célom hogy egy nagy tüzet gyújtsak hogy ott várjam meg az erősítést, egy jelzés és védelem is egyben. A Yautják így nem látnak engem. A letiport sátrakból jól lehet tüzet gyújtani és nem fenyeget azzal hogy átterjed máshova mert az éghető anyagokat összehordom így egy nagynak mondható tér tátong a legközelebbi sátortól.

Joe morfondírozott magában, hogy Pattison mi a francért ilyen töketlen barom, mikor világos a helyzet, hogy lapátra kell tenni ezt a lomha dögöt. Vagyis végül is nem lomha, de igen nagy böhöm a praetorian és meg kell dögleszteni minél előbb.
Joe lövése nem talált, vagyis csak picit és ezzel nem sokra ment, csak kevés eredményt ért el.
- Hülye aki mondja - köpött ki Joe, majd felfigyelt a másik két dögre és megint az van, hogy gebasz lett. Pattison éppen tárazott, persze, neki is pont most kell.
Joe elhátrált és igyekezett a dögnek a pofájába lőni, hogy kétszer meggondolja, hogy kivel húz újat.

Elkezdett remegni a talaj, a sátor egy állványzata egy részen összedőlt. Egy nagy cső kezdett a fejem felé közeledni. A lánctalpak hangjából megtudtam állapítani hogy egy tank de még szerencse hogy észrevettek. A cső a fejemtől pár centire állt meg. Ha most a tüzér lőne egyet akkor az életben nem kaparnának össze a falról. A súlyos lánctalpak hátrafelé kezdtek tolatni és a tank távolodni kezdett.
Egy M56 fegyverrel felszerelt ember lépett hozzám és megkérdezte:
- Nagy bogarat sok arcra tapadó sz*rral láttál?
Válaszom ez volt:
- A környéken pár perce találkoztam egy Runnerrel, illetve előtte egy arctámadóval amit egy Predator lőtt ki. Nagy valószínűséggel ellenséges Predatorokról van szó. Láttam még leszállni egy hajót arra, talán ott még vannak túlélők akiket megmenthetünk.
Most hogy a nagy testvér velem van már megnövekedett a túlélési esélyeim. A tankkal nem tudnak elbánni, rámászni sem tudnak mert én meg az M56-os katona védjük a tank holtpontjait.
- Veletek tartok ebben a menetben! Ki itt a rangidős és hányan vagytok?

Joe lőtt és az idegen kitátott pofájába ment a lövés. Igen ám, csak éppen ezzel az volt a baj, hogy a lendület tovább vitte a döglött dögött, ami aztán szépen Joera vetődött és ledöntötte a lábáról. Joe nyögött egyet.
- Nyöhh - nyögte, majd meglepődött, mert a másik dög nem tágított és rátámadt, de úgy, mint aki kicis a rakást akar játszani. Kitátotta a pofáját ez is és a belső állkapcsát kitolta a moslék, hogy végezzen vele.
- A kurva anyád! - mondta neki kedvesen Joe, közben még hallotta Pattison hangját. - Kurvára kösz, sokra megyek vele! Puszild meg te! - szólt és már lehet felkészült a halálra, mikor fegyver dördülés zaja hallatszott és a rusnyaság feldobta a talpát.
- Nesze neked, bazdmeg, te rohadék! - mutatott be neki a középső ujjával a dögnek, miután felkelt és még belerúgott egyet a lábával a hullába.
- Kösz - adott pacsit Pattisonnak, majd röhögött egyet.- Haha, kurvára vicces. Akinek van fegyvere, annak könnyű. Na, mi legyen a terv? Én fogyóban vagyok munícióval, szóval okosan kéne megoldani - mondta. - Kábé három lövésem van.