Biztosítás. Tartarus. Vash + Steg-'in

Vash egy kicsit bele feledkezett a tervezésbe, de szerencséjére a pilóta szavai vissza zökkentik.
- A fene..- szólt hangosan Vash, majd leadta a lövéseket a két démonra. Ezután azonnal aktiválta pengéit, és előtört rejtekéről.
~ Mindkét dögöt le kell szednem, kerül amibe kerül.~ gondolta, miközben a közelebb lévő xeno irányába tartott.

Egyet tudtam lőni, mielőtt levágta volna a váll-lövegemet. Nem nagyon foglalkoztam vele. Reménykedtem benne, hogy csak a tartó kart vágta el, mert akkor csak abból kell újat szerezni és nem kell egy teljesen új löveg. Ahogy futottam felé, levágta az ikerpengéimet. Hirtelen megtorpantam. Ott álltam szinte fegyvertelenül előtte. A házi készítésű váll-lövegem egy elég hasznos fegyver, de nem hittem, hogy elég erős lenne ahhoz, hogy komolyabb sérülést ejtsen rajta. Ekkor rántotta meg az ostort, ami szépen felnégyelte Zazint.
Pont mikor már kezdett volna megjönni az esze.-gondoltam,. majd jobban szemügyre vettem az ostort és elővettem a lándzsámat. Egyenlőre még nem nyitottam ki, mert így könnyebben el tudom rántani az ostor elől. Ahogy elnéztem, az ostor a lény karján lévő tokból ugrik elő, szóval ésszerű következtetés lenne, hogy ha azt a tokot elpusztítom, akkor annyi az ostornak is. A csukott lándzsámmal a kezemben ide-oda cikázva elkezdtem futni a lény felé. A tervem az volt, hogy a házi váll lövegemmel megpróbálok belelőni a tokba és reménykedek, hogy el tudom vele pusztítani, közben pedig próbálok olyan közel kerülni hozzá, hogy a lándzsámat bele tudjam szúrni az egyik tokba. Úgy tervezem, hogy a lándzsát csak a szúrás pillanatában nyitom ki, így a kilökődés még nagyobb erővel fog szúrni.

A yuatja leadja a lövéseket, ám ezek a célpontok mögött a földet perzselik, nem pedig a démonokat. Az egyik savvérű, a lendületből erőt merítve, felöklelte Vash-t és ezzel ledöntötte a lábáról. A démonnak nem sikerült megkapaszkodnia a yuatján, ám az álcahálóját leszedte. Mind a vadász, mind ellenfele gyorsan talpra álltak. A démon készült lecsapni, ám Vash gyorsabb volt csukló pengéivel. Egyenesen a savvérű fejébe állította a pengéket, majd egy gyors, határozott mozdulattal kivette a most már halott démonból, mielőtt a vére tönkre tenné a pengéket.
~ A rohadt dögje, gyorsabb volt mint vártam, de így is megdöglött.~ gondolta magában Vash, majd azonnal körül nézett, hol a másik démon.

A támadásait sikeresen kikerültem. Az ostorral nagyon jól bánt, így csodaszámba ment, hogy nem talált el. Mikor a közelébe értem, csak akkor döbbentem rá, hogy milyen lassú is az ellenfelem. Amint elég közel kerültem, az ostort kikerülve a tokba szúrtam a lándzsámat. Forró gél spriccelt ki belőle. Amint az ostorra néztem, láttam, hogy az is ilyen gél lett.
Érdekes szerkezet. Nagyon hasznosnak tűnik. Nekem is kéne egy ilyen.-gondoltam, miközben a lándzsámat még beljebb toltam a karjába. Úgy tűnt, hogy a páncélja nem tud ellenállni a lándzsámnak, így mélyen a karjába tudtam állítani a fegyvert. Ez után következett az a repülés, ami nem tartozott a kellemes élményeim közé. Egy pár métert repültem és a bokrok között kötöttem ki. Egyből felpattantam, és az első teendőm az volt, hogy ellenőriztem, hogy megvan-e a lándzsám. Ha megvan, akkor ugyan ezzel a módszerrel odamegyek hozzá és támadást indítok a másik ostor ellen, viszont ez utolsó pillanatban megváltoztatom a támadás irányát, hogy lehetőleg a hasába álljon bele. Ha nincs nálam a lándzsám, akkor a szinte használhatatlanul gyenge váll-lövegemmel a másik ostor tokját és a fejét veszem célba. Nem reménykedek benne, hogy a fejlövés komolyabb sérülést okozna neki, csak el akarom vakítani, hogy visszaszerezzem a fegyveremet, amit ez után megpróbálok a nyakába álltani.

Vash támadását a sav-vérű könnyű szerrel kikerülte, és azonnal ellen támadást indított. A démon, a farka végén lévő pengét használva, gyomron szúrta a yuatját, szigonyként használt fegyverét azonnal kiveszi, majd jobb mancsával fejen találja a beavatottat. Egy pillanatnyi sötétség kapja el Vash-t, majd azonnal magához tér. Ahogy kinyitja szemét, érzi hogy nincs rajta a maszkja, de nincs ideje gondolkodni, mert a démon mancsait használva a földhöz szegezi a vadászt.
Vash nem időzik, a lövegeket a sav-vérű fejére irányítja, majd lő. A lövés a sötét lény fejét teljes mértékben eltüntette. A vadász azonnal lelöki magáról a a testet, hisz ha kicsit is időzik alatta, a testből kifolyó vér könnyedén szétmarja. Ezután gyorsan előveszi első segély készletét, és azonnal begyógyítja sebét. Ez fájdalmas, de gyors folyamat volt, ezután ismét képes a harcra. Elkezdi kémlelni maszkja helyzetét.

A támadásom még sikeres is lett volna, ha a lándzsám nem pattan le a lény páncéljáról.
Miből van ez? Hogy lehet, hogy a lándzsám sem szúrja át?-gondoltam értetlenül. Még egy savvérű királynőbe is bele lehet szúrni a lándzsát, pedig annak elég vastag páncélja van.
Ez után a lény hozzá nem illő sebességgel kapott el és vágott hozzá egy fához. Az ostorát visszahúzta a tokjába és arcba vert. Még így is nagyon fájdalmas volt, hogy rajtam volt a maszkom. Ha nincs rajtam, nagy eséllyel szétzúzta volna az agyaraimat. Ez után megint felemelte a kezét, de látszott rajta, hogy nem ütni akar.
Ez ki akarja rám lőni az ostorát!-döbbentem rá hirtelen. HA sikerül neki, akkor halott vagyok. Megnézem, hogy még mindig a kezemben van-e a lándzsa. HA igen, akkor megpróbálom a nyakába szúrni. Ha nincs, akkor megpróbálom elővenni a ceremóniás késemet és azt szúrni a nyakába. Közben megpróbálok a fejére lőni a megmaradt váll-lövegemmel. Nem kell, hogy megsérüljön, de a plazmának elvileg el kell vakítania egy másodpercre.

//Mivel Vash még mindig nem írt, így én írok, mivel csak most van rá időm.//

Mivel a lándzsámat nem tudtam, használni, így ez lett azon ritka alkalmak egyike, mikor a ceremóniás késemet támadásra használtam. A kést gyorsan kikapva a tokjából sikerült a nyaki páncéllemezek között a torkába szúrnom. Egyből elkezdett folyni a vére, amiből tudtam, hogy komoly sérülést szerzett.
Ha szerencsém van, akkor sikerült halálos sebet ejtenem rajta, csak ezt még nem tudja. Minden esetre ha már a kezét szorítja a sebre, akkor nagy eséllyel komoly sebet sikerült ejtenem rajta.
A lándzsámat gyorsan felkaptam, majd igyekeztem minél hangtalanabbul felállni. A tervem az volt, hogy megpróbálok közel lopakodni hozzá és hátulról a nyakába állítani a lándzsát. Ha észrevenne, akkor megpróbálom teljes erőmből a nyakába hajítani a lándzsát, majd félreugrani a támadása elől.

Vash sajnos elszámolja magát, így a lövések nem a démont, hanem csak a fákat találja el. A sav-vérű ezek után azonnal beleszúrt pengés farkával a vadászba. A faj szokásától nem megszokottan, a támadás után nem húzta éles szervét, hanem benne hagyta áldozatában. Vash érezte hogy valami nem stimmel, mert a testében érezte hogy valami árad szét, amit a démonnak köszönhet. Az erő, amivel eddig ellenfelét tartotta, kezd szerte foszlani, látása és elméje apránként kezd homályba veszni. Mikor már Vash testét teljesen elhagyta az erő és a küzdeni akarás, ellenfele kirántotta jobb mancsát a tartó kézből, és egy erőteljes ütést mért a beavatott fejére, ami az egy kisebb kőnek vágódott. Az utolsó érzés ami a vadászt fogadta a teljes sötétség előtt, az egy reccsenés volt.
~ Mi a franc történhetett? Milyen anyagot fecskendezett belém ez a nyomorult démon? Miért hagyott el az erőm? Mi lehet a szememen? Miért nem bírok mozogni? Hol lehetek? Miért érzem hogy egyszerre meleg és nyirkos az idő? Ez nagyon nem jó... ~ gondolta magában a yuatja, miközben apránként felmérte a terepet, vagyis hogy teljesen le van béklyózva, és hogy nagy valószínűséggel a bal alsó agyarából egy jókora darab törhetett le.


//Steg, ha tudsz, akkor írhatsz nyugodtan előbb bocsi a késést, sok volt a meló :S //

// Továbbra sincs sorrend, hogy ki ki után írhat. //

Vash füleli a környezetet, és hallja a sav vérűeket amint körülötte mozognak.
~ Ez lenne hát a vég? Eddig tartana hát életem? Hát, ha így van, akkor nincs mit tennem, eljött hát az idő..~ gondolta magában a yautja, miközben lezárta lelkében életét, és készült már a halálra. Ám a halál helyett más valami, vagy inkább más valakik jöttek: yautják. Vash érezte, amint az ismeretlen fajtársak leveszik őt a rögzített helyéről, és egy másik helyre vonszolták. Itt már a levegő jobb volt, sőt, egyenesen olyan, mint a szülő bolygón. A kötést levették a beavatott fejéről, így ismét látott. A hirtelen fény először szokatlan volt, de pár pillanat múltán a yautja jól látott mindent: egy sötét klán harcosokkal teli terembe volt. Egy nehéz páncélos oldalba rúgta, majd fejére lépet, lábával szorítja Vash koponyáját a padlóhoz. Majd feltett pár kérdést, amire úgy tűnik, hogy nagyon őszinte választ kellene adni, vagy nem lesz irgalom. Vash minden erejét össze szedte, és próbált fel állni, ám de nem sikerült, így csak a térdeire támaszkodva bírt megállni.
- Ha most jön a rész, ahol azt mondod hogy beszéljek vagy meghalok, akkor el kell hogy szomorítsalak, mert nem mondok semmit. Viszont arra én lennék kíváncsi, hogy honnan jön az ötlet, hogy puha húsúakkal álltunk össze? Nevetséges! Ennyi számotokra a mondanivalóm. És nem fogok könyörögni azért hogy éljek. Nem alkuszom, még az armageddon kapujában sem!- szólt Vash a terembe lévő összes faj társához, majd készen állt a halálra.

Nem sikerült elég jól lopakodnom és véletlenül ráléptem egy gallyra, amit az ellenfelem meghallott.
Pauk! Pedig direkt figyeltem, hogy ne történjen meg. És mégis.-ezzel lendületet vettem és a célpontom nyakának másik oldalába állítottam a lándzsámat. Látszott rajta, hogy halálos sebet kapott. Lépett néhányat hátra, kihúzta a fegyvert a nyakából, ezzel megpecsételve a sorsát. Összeesett és megdöglött, de legalább engem megkímélt attól, hogy a ki kelljen belőle rángatnom a fegyveremet. Gyorsan odarohantam és felkaptam a fegyveremet, majd körbekémleltem. Ha van ellenség a közelben, akkor elindulok felé, ha a többiek itt vannak valahol, akkor viszont először lefejezem ezt a dögöt és utána indulok el feléjük. Ha viszont se a társaimat, se az ellenségeimet nem látom sehol, akkor gyorsan lefejezem halott ellenfelemet, majd a trófeát elrakva a többiek keresésére indulok.

A kihallgató ismét belerúg a beavatottba, miután az végigmondta mondandóját. A termet átjárta a bent lévő Rossz Vér-ek nevetése, ami nem tudni miből fakadt. Talán a megvetés, a gúny, a szánalom vagy talán az hogy Vash-ban látják, hogy készen áll a halálra? Nem tudni. A vadász ismét erőt vesz magán, és megszólal:
- A helyes ösvény, amin mi járunk. Így mindent amit elkezdünk, magunknak kell befejeznünk, miden fajta külső, vagy belső segítség nélkül. Fajunk nem kényszerül arra, hogy más, primitívebb faj segítsen. Különösen nem egy olyan faj segítsége, akik bár ismerik a technológiát, mégis teljesen primitívek. És ti beszéltek arroganciáról? Most is csak csoportosan vagytok képesek kihallgatni, ráadásként csak nevetni tudtok, mintha teljesen mértékben uralnátok mindent, és csak olyan bolygón vagytok képesek meg maradni, ahol aratók és sav vérűek mindent megölnek egymás körül. Szóval ti vagytok nevetségesek, arrogánsak és gyávák.- fejezte mondandóját a terembe lévőkhöz Vash.

Vash lassan kezd rájönni, hogy ez nem az aminek látszik, nem egy kihallgatáson vesz részt, úgy tűnik a Rossz vérek számára ez egy műsor, és ráadásként nem a bolygón van, hanem egy űrhajón.
~ Tehát innen fúj a szél. Túl gyávák ahhoz hogy meg maradjanak egy bolygón is, inkább mint valami szánalmas űr férgek, a csillagok között élősködnek. Viszont azt elismerem, hogy ügyességre vall, ha a kemény húsúakat megtudták nevelni. ~ gondolta magában a beavatott, miközben a Rossz vérek kis "házi állatát" nézte. A termet átjárta ismét a röhögés, ám Vash ezt úgy fogta fel, hogy ezzel az árulók azt jelzik, mennyire gyávák. Két nehéz páncélos jelent meg, és elvonszolták a beavatottat, az idegen szorosan követte őket. A páncélosok könnyű szerrel vágták be a foglyot egy sötét zárkába, majd az idegennel a nyomukba elmentek. Vash gyorsan felmérte a helyzetet: nem ő az egyedüli fogoly. Pár ember fogoly is van itt, akik nem igazán lepődtek meg a yautja érkezésén, lehet már megszokták hogy ilyen élőlényeket látnak.
~ Szép. Túl gyávák ahhoz hogy megöljenek, inkább egy sötét lyukba zárnak. Furcsa hogy az emberek nem lepődtek meg érkezésemen. Mintha már megszokták volna hogy a fajtámat látják. Minden esetre nagy bajban vagyok. Innen a szökés nem lenne egyszerű, hisz nincs nálam semmi. Az lenne az egyetlen esélyem, ha az emberekkel összefognék. Ám de akkor a Rossz véreknek lenne igaza, hogy egyedül nem vagyunk képesek semmire. Arról nem is beszélve, hogy nem is értenék amit mondok, csak úgy tudnánk beszélni, ha mutogatnánk amit mondunk. Úgy tűnik magamra maradtam, mert nem hiszem, hogy Steg'-in sejti hollétemet. Talán ha legközelebb valamelyik áruló benyúl értem, akkor megpróbálom életét venni, ahogy csak tudom~ gondolta magában Vash, sötét ketrecében, miközben várta, hogy valami történjen.

// Bocsi a késést, bíztam benne hogy Steg írni fog :S de úgy fest most kis ideig nem fog. Ha jól sejtem most nem is kell akkor várakoznom, hisz külön helyeken vagyunk //

A sötétségbe zárt Vash kezdte elveszteni idő érzékét. Nem tudta felmérni, hogy mióta bezárták, percek, órák, esetleg napok telhettek el. Minden esetre szemei megszokták a sötétet, így valamicskét látott, bár nem olyan tisztán mintha maszkját viselte volna. Kis kalitkájába felkészült mindenre ami várhat rá: egyszerűen ledöfik egy lándzsával, egy idegent bedobnak hogy végezzen vele, vagy tán kihozzák a ketrecéből és élet-halál harcot kell vívnia bármivel. Minden eshetőség, ami eszébe jutott, halálát tartalmazta. A beavatott így készítette fel magát arra, hogy élete bármikor véget érhet. Nem nyugtalansággal várta a véget, hanem mintha egy régi yautja társa vinné el egy vadászatra. Mikor már minden veszni látszott, akkor jött a változás. Valaki kosztot hozott a raboknak, majd ahogy kiöntötte a moslékot, távozott is.
~ Mi ez a förtelmes moslék? Ha komolyan gondolták hogy majd állat módjára négykézláb fogok enni, akkor ráfáztak. Inkább halok éhen, semmint hogy állat legyek...~ gondolta magában Vash, majd hirtelen észrevette, amint az emberek kiszabadítják magukat a ketrecekből, és menekülőre fogják. A beavatott meglepetésére az ő zárját is kinyitották. Vash kapva az alkalmon kisurran ketrecéből, ám nem tudja hogyan is tovább. Tartson az emberekkel, és együttes erővel jobban tudnak haladni, vagy egyedül keressen kiutat, így megőrzi szavát, mi szerint nem szorul az emberekre. A yautja eldobja büszkeségét, és az emberekhez csatlakozik. Nem tudja hogy észre veszik, hogy egy más fajú is csatlakozott hozzájuk. De így legalább biztosabb a túlélés, és ez most fontos.

Vash követi a csapatot, szépen lassan haladtak. Nem volt nehéz rejtőzködve menni, mert a falakat fém gerendák bordázták, amik remek fedezékeket biztosítottak. Egy kereszteződéshez érve az egyik ember, aki legelöl volt, megállt, kezét fel emelte, majd kezét ökölbe szorította. Ettől az emberek hirtelen megálltak, és fedezékbe bújtak. A beavatott is így tett, látván az emberek viselkedését.
~ Úgy tűnik ő lehet ennek a csapatnak a vezetője. Ez a kéz mozdulat valószínűleg megállást jelenthet, mert mindenki megállt, és elbújt. Még jó hogy ezek az áruló férgek egy összetákolt ócskavasat neveznek hajójuknak, amibe könnyedén el lehet bújni bárhol.~ gondolta a beavatott, majd a keresztező folyosón, hirtelen egy hat fős csapat haladt át. Elől egy nehéz páncélos, mellette egy olyan ormányos valami, ami a csapdát meghiúsította, utánuk pedig négy harcos ment.
~ Mégis mi lehet ez a furcsa lény? Még a bolygón láttam először, mikor Zazin-nal játszadozott. Várjunk csak, mégis mi történhetett? Steg'-in túlélte? Őt ismerve, biztosan, hisz szívós egy yautja. Ez szerintem egy másik lény, mert biztosra veszem, hogy Steg'-in végzett amazzal a bolygón.~ gondolta a beavatott, miközben figyelte, ahogy az egyik elől lévő ember kitekint rejtekéből, és karját maga fel húzza többször, amire a többi ember elindul. Vash megjegyzi ezt is, mert úgy véli, ez az indulást jelenti. A csapat haladt tovább, folyosóról folyosóra, az emberek biztosan tudták merre kell menni. A hajó néma csendjét zajok törték meg. Ám ezek nem támadás, vagy félelem zajai voltak, hanem a Rossz Vérek lakomája, úgy festett valamit nagyon ünnepelnek, ám Vash nem sejtette, mit ünnepelhetnek. Az emberek megálltak az egyik ajtó előtt, majd kinyitották. A látvány magáért beszélt, ez egy kínzó kamra. Az egyik kínzó asztalon egy yautja meg csonkított teste hevert, mellkasán egy lyuk volt, kifelé hajló bordákkal. Zöld vércsík volt a testtől, egészen a falig, ahol egy kis üregben, kemény húsú porontyok voltak.
- Meg bosszullak testvér. - szólt halkan Vash, majd követte az embereket, egyenesen a fegyver raktárba. Úgy tűnik, itt bőven van fegyver, minden fajtól, amitől csak el lehetett venni. A beavatott felismerte az emberek, és a yautja fegyvereket, ám de ezen kívül még volt más fajoktól is. Vash azonnal el kezdi fegyverzetét újra összeállítani: két váll-löveg, karpengék, ceremóniás-kés, és a legfontosabb, maszk. A vadász ismét egésznek érezte magát. Ekkor hallotta meg, hogy az emberek találtak valamit, ami számukra idegen. Nem tudták hasznát venni, így vissza rakták. A vadász látván, hogy az emberek mozgolódnak, az ő mozdulatukat használta - jobb kezét fel emelte, és ökölbe szorította- hogy várjanak még kicsit. Majd odament, ahova az emberek az ismeretlen tárgyat vissza rakták.

Vash látta, hogy az emberek, bár kicsit furcsállva, de meg értették mit akar. De nem úgy festett, mintha már indulni akartak volna. A beavatott azonnal elkezdte keresni azt, amit az emberek vissza raktak. Szerencsére azon nyomban meg is találja, ami nem más, mint egy amulett, vagy legalább is nagyon hasonlít hozzá. Amint a yautja kezében a nyakláncot, az elkezdett vibrálni. Az emberek ekkor találtak egy táskabombát. A yautja nem tudja hogy mégis miről lehet szó, hisz nem tudta mi is az a táskabomba, ám volt szeme, így össze rakta a képet. Majd miután az emberek megbeszélték amit meg kell, Vash csak ezek után vette észre, hogy az emberek minden szavát megértette.
~ Mi a fene folyik itt? Eddig nem igazán értettem mit mondanak, most viszont olyan könnyedén értem őket, mintha egy lennék közülük. Úgy tűnik ennek köze lehet ennek a kis amuletnek. Ezek az emberek alaposan felkészülnek. És ez a kis valami, amit ők táskabombának neveznek, úgy néz ki valami nagyon veszélyes eszköz. Mit jelentsen az hogy könnyű vezetni a gépeinket? Csakis a pilóták tudják megfelelően vezetni a hajókat! Bár ahogy elnézem, ezt az összetákolmányolt hajót, bárki el tudja vezetni. Az már más kérdés, hogy milyen kisebb hajókat találunk. Ez a sötétebb bőrű ember kezd az idegeimre menni. Nem elég, hogy engem sérteget, hanem még az egész fajunkat, hála a nyomorult Rossz Véreknek! Ha lenne rá időm, és kellő körülmény, akkor megnyúználak! ~ gondolta magában Vash, miközben a sötét bőrű emberre nézett, a lehető legfélelmetesebben, ezzel is jelezve, hogy ha tehetné, már végzett volna vele. Majd megpróbálkozott a nyelvi kommunikációval, mert úgy vélte, ha ő érti az emberek mondandóját, akkor ez fordítva is működhet.
- Értettem minden szavatok! És te, sötét barátom, ha így folytatod, a következő trófeám leszel!- szólt a beavatott az emberekhez, és remélte, értik a szavait.

Vash nem hitte, hogy az emberek megfogják érteni őt, de tévedett. Minden szavát megértették, és ez kapóra jött, hisz így már tudnak közösen tervet készíteni. Miután kiderült hogy nincs több ilyen amulett, mint ami a kezében van, ismét megszólalt:
- Először is, te, fekete bőrű ember, ha még egyszer sértegetsz, le fogom nyúzni a bőrödet. Ne beszélj úgy rólam, mint ha egy lennék a fogva tartóinkkal. Ők a Rossz Vérek, fajtánk árulói, igazi férgek, nem tisztelnek semmit. És ne szólj rólam úgy, mint egy tárgyról. A nevem Vash, ezt jól jegyezd meg. Lehetek a meg mentőd, vagy az ellenséged, de akkor én leszek az utolsó élőlény, akit a halálod előtt látni fogsz!- szólt a yautja, miközben elővette ceremóniás-kését, és a sötét bőrű felé tartotta, majd vissza rakta helyére. Ezután folytatta beszédét - Ahogy idáig elnéztem a hajót, ez nem egy megszokott hajó, nem olyan, amit fajunk használni szokott. Szerintem ti is láttátok, hogy minden honnan vas gerendák állnak ki. Nem úgy fest, hogy ez egy szokványos hajó lenne, hanem inkább egy átalakított hajó. Bár az írásukat eltudom olvasni, de a hajójuk számomra is ismeretlen. Keresni kellene egy kisebb terminált, amin rajta van a hajó terv rajza. A bombát csak akkor élesítsétek, ha már ez megvan. Bár szerintem a dokk a hajó alsó részén, de azért menjünk biztosra. Most pedig ne is időzzünk tovább.- végzett mondandójával a beavatott, majd várta hogy az emberek is készen álljanak.


// Köszönöm a dicséretet. De hogy érted? //

Miután a csapat össze ismerkedett, két ember vissza ment a kínzókamra bejárati részét biztosítani. A yautja a kamrában találta egy panelt, amin szerencsére nem volt biztonsági rendszer, így megtudta szerezni a szükséges adatokat. Miután átnézett mindent, szólt az embernek:
- Nos, a helyzet a következő:mint arra már ti is rá jöttetek, ez a kínzókamra. Itt három ajtó van: egy amin bejöttünk, még egy amolyan raktár szoba, és egy harmadik, amibe szerintem a halottak vannak. Ha szükségetek van még valamire, akkor benézhetünk a másodikba. A hajó egy fajta csatahajónak tűnik, de jelentősen át van alakítva, a tetején van egy plazma ágyú, szóval ha ki is jutnánk a hajóról, ,ég darabokra lőhetnek. A sejtésem helyt álló volt: a dokk rész legalul van. Oda úgy tudunk eljutni, ha innen kimegyünk, és a folyosó legvégén lévő lifttel teljesen lemegyünk- figyelte közbe az emberek arcát a beavatott, és látta hogy megörültek a hír hallatán, majd folytatta - De ne örüljetek annyira, mert innentől kezdve nehéz lesz. Ugyanis az érkezési helyünk egy xenomorphf fészek, ahol minden bizonnyal nagy élet lesz. Innen egy folyosó vezet ki, ami egyenesen a dokkokhoz vezet. De ha idáig minden rendben is lenne, akkor még érdekessé válhat a dolog. Nem úgy tűnik, mintha a dokkban lennének csapat szállításra alkalmas hajó. Inkább két-három fős hunter hajók vannak. Ez lenne a legrövidebb, és leggyorsabb út. De ha biztonságra akartok menni, mehetünk a lépcsőkön keresztül, de az túlságosan időigényes, és bármelyik fordulóban érhet meglepetés. A döntés a tiétek, de ha rám hallgattok, akkor a liftes megoldást javaslom- fejezte be mondandóját a vadász, és ezzel tisztázta a helyzetet.