Biztosítás. Tartarus. Vash + Steg-'in

//Ismét én mesélek, ha valamit elrontottam szóljatok.//

Steg-’in
Négykézláb jön két lény. De így is magasabbak, mint te. Meg vannak ezek három méter magasak is. Első nem foglalkoznak veled. Külön váltak. Hajót mérik fel, érdeklődnek. Mindeközben félszemmel mindég téged figyelnek. Egy átlagos xenomorph is ellenfél, ám ez nem mérhető átlagos kemény húsúval össze.
Kivárnak. Nézelődnek, kutakodnak, de nem támadnak. Várnak. Lehet nem tudják mi a helyzet, mi is ez itt. Vagy éppenséggel az is lehet, hogy tudják.

Vash
Zazin csak hörgött. Ész nélkül megint neki ment a szabaduló fogolynak, ki épp akkor tépte kis béklyóit. Leggyengébb láncszem megadta magát és szétpattant. Új szerzeményével a rossz vér a felé közeledő Zazin fele csapott. Lánc rátekeredett a nyakára. Felvihogott erre a fogoly, megrántotta a láncot, ezzel térdre kényszerítve Zazin, és még jobban összeszorítva a nyakát.
- Na most pattogjál bolhatetű!

A fogoly elmosolyodott. Alig észrevehetően meghúzta a láncot, ezzel Zazin nyakán kicsit is, de még jobban megszorult a lánc.
- Hehe. Nem élve kell leszállítani? Becsület és a hírnév, ezt mondjátok mindig. Mégis milyen becsület az, hogy a feladatod tárgyát megölöd? Milyen becsületes munka ez? És milyen hírnevet is ad ez? Szorult a helyzet. – Szemei elkomorodtak a fogolynak. - Vagy halál becsülettel, vagy a túlélés, de akkor elveszted a becsületed. Vadásztok nem? Préda hányszor hal meg becsülettel? Mindig élni akar! Pont egy vadász ne akarna élni? Mi a becsületes halál akkor? Természet törvényeinek, amit annyira becsültök leköpése? Milyen ellentét is ez?
Zazin izmainak feszesség kezd elpunnyadni. Szép lassan egy kocsonya is keményebb lesz Zazin tartásánál.

//Írok, hogy haladjunk kicsit. Remélem nem baj. 3 napos mesélési idő vagy legyen több?//

Steg-’in
Semmi hirtelen mozdulat nem volt a két lénytől. Számítottak erre. Mind két lövés talált. Bár az egyik lövés meg se kottyant neki, míg a másik csak az egyik szemét égette ki és perzselte fel a bőrét fejének ugyan azon oldalán. Felüvöltött és őrülten kaparászni kezdett, legalább is a füleid szerint, mivel már a másik lény fele rohantál. Amaz nem tett semmit, kissé összehúzta magát, hogy páncéllemezivel minél többet fedjen el a lágyabb részeiből. Viszont távolodsz a másik lénytől, ám a kaparászása egyre erősebb.
Hiba volt hátat fordítani neki. Nem az égető fájdalmat akarta hűs földdel csillapítani. Az ami, őrült kaparászás, az a futása. Fájdalomtól a karmai mélyen bele mélyedtek a földbe. Még szántónak is jó lenne ez a bestia. Bár ez nem vígasztal. Mérete ellenére nagyon fürge, hamar beért. Nem a második célpontod, hanem az első küldött neki egy fának, vagy legalább is olyasminek amik itt fának nevezhetőek. Nem harapott, nem karmolt, egyszerűen izmos karjával félre lökött. Tehát ilyen érzés repülni, csak a fa volt kemény.

Vash
Kéz még mindig szorította a láncot, bár ez a kéz már nem tudja meghúzni, így Zazin is levegőhöz jutott. Lélegzik, de idő kell míg észhez tér. Lehet jobb is, hogy cselekvésképtelen. És a fogoly. No igen, ordít mint a fába szorult féreg. Bár tovább tartó ordítozásra számítottál. Nevet. Nevetésbe torkollott a fájdalmas ordítása.
- Mi ez?! – Toppan be a pilóta. – Zazin te… Zazint is kötözd le! Ha kijutunk, akkor megy templomot tisztítani élete végéig.

//Levágom a jobb kezét, nem levágtam. Mert a mesélő dönti el, hogy „sikerül-e”. Azt is írhatnám, hogy kicselez és végül te nyakadon lesz lánc. Bár nem ezt írtam.
Nektek is megváltozott az HSZ író felület?//

Vash
Zazin elernyedve fekszik a földön, nem reagál. Jó ideig így is fog maradni. Fogoly már abba hagyta a kuncogást is. Hajó belsejébe csend szállt, mit a kívülről érkező zajok zavarnak meg. Ide bent már nincs mit tenni.

Steg-’in
A lény összehúzta magát. Szemét nem tudtad elérni, csak egy páncéllemezek közti hézagba tudtad belemártani a pengéd. A lény üvöltve két lábra ágaskodott, hogy könnyűszerrel lerázzon téged magáról. Ismét te kerültél alulra. Egy lény is kihívás, nem hogy kettő. Az egy szemű megfordult és két elülső mancsával lesújtani készül…

//Borzalmas ez az új szövegszerkesztő.//

Gurulás közbeni lövés célt tévesztet, jóval a lény feje mellet süvített el. Mancsaival lecsapott, de csak a hűlt helyedre tudott. Másik lény sem volt rest, nem ölbe tett kézzel nézte társát. Látta, hogy társa nem tudta kilapítani az ellenségét, így oda sietett. Tehát így gyors felpattanás után, nem előre, hanem hátra kellet volna futni, a lény már suhintott is a mellső mancsával. Feltépte volna könnyen mellkasod, így viszont csak a mellvértbe vájt karmaival kis kanyonokat. Ezen felül a csapás lendületétől alulra kerültél, ismét a földön, csakhogy most mind két lény túl közel van.
Ez a látvány tárul Vash szeme elé, társa háttal a földön, előtte egy arató, és mögötte a sebhelyes fejű.

Félarcú eddig egy lövést kapott csak, most viszont hármat. Alulról érkező két lövés leszakította az alsó álkapcsát, oldalról érkező harmadik pedig megvakította másik szemére is. Torokhangon üvöltve hátrált el a földön fekvő Steg-’intől. Két lábra ágaskodott fejét ég felé emelve torokhangon felüvöltött. Üvöltve dőlt hátra, amint földre zuhant azonnal feltápászkodott, de vaktában kapálózott.
Társa üvöltve hátrált. Ő ritmusosan üvöltött. Ritmusosan. Távolból pár másik lény hangja hallatszik.
Hamarosan a buli még népesebb lesz.

Lény minden egyes üvöltésénél felemelte a fejét ég fele üvöltött. Lövés az alsó állkapcsát érte. Bőrét és izmait a plazma leégette és előtűnt a csont. Üvöltést fájdalmas ráhatással befejezte. Szemén látszik, hogy alsó állkapcsát csak nagy fájdalmak esetén tudja mozgatni. Ez jó hír, révén nem fog harapni, bár eddigi támadásaik felhozatalában harapás még nem szerepelt. Min is változtatna ez most?
Vérbe borult fejjel torokhangon hörögve indult meg Steg-’in felé. Megvakított arató abbahagyta a féktelen kapálózást, társa fele kezdett el apránként haladni. Hörgés útmutató neki.

Két lény egymásnak ütközött. Megvakított felordítva kapott maga elé, így viszont társának okozott sebzést. Amaz visszacsapott és fájdalmasan ráordított. Állkapcsa fájdalmasan lüktet, elméje kezd elborulni, így ész nélkül elkezdett Steg-’in fele rohanni. Ott hagyva a megszeppent vak társát, ki most nem meri követni a még látó fajtársát.
Megvakított próbál levegőben terjengő szagok alapján tájékozódni, fülét is élesítette. Vash fele fordult, és ahogy izmai bírják megindult felé. Szagon van.

Ahogy az arató közeledett Steg-’in fele fájdalmasan is, de harapásra nyitotta a száját. Szorult beléjük intelligencia, ám nem elég. Futásból hírtelen megmerevedett, mint aki karót nyelt. Végül is igaz, csak épp ez Steg-’in lándzsája volt. Próbált pár lépést tenni, de a fájdalom bénító hatással volt rá. Szemét elöntötte a düh. Vér buggyant ki a száján, nem kevés. Apránként összeesett. Hamarosan kimúl, de addig szenved.

Vash megtapasztalta eme bolygó természetanyjának ölelését mikor berepült egy húsos levelű bokorba. A lény felöklelte, a vállágyúkkal csak a hátában és egyik lapockájában sikerült némi kárt okozni, némi kár, révén azokat páncél védi. Viszont most már nem felőled fúj a szél. Ismét morogva forgolódik a lény.

//Vash legközelebb írd le, hogy hogyan támadsz, az hogy aktiválod és megindulsz fele az kevés. Mire célzol, mire támadsz a pengékkel? Ezek nélkül nem igazán tudok mit írni.//

Steg-’in lándzsája mélyen a lény belsejében van. Ehhez bizony fel kell koncolni. Bár mi ebben a probléma?
Térd vágás. Minek? Fejére leadott lövés immáron halálos volt. Majdnem maga alá temetett, ahogy eldőlt. Ennyi volt a két bestia, ennyi. Máris tele vagytok zúzódással és horzsolásokkal. Ezek pedig falkában járnak. Ez még csak az ízelítő lehetett.