A felkutatás /Vash kalandja/

Vash két társával egy beavatási ceremónia helyszínén szállnak le, hogy kiderítsék mi történhetett a beavatatlanokkal, akiket ide hoztak. Egy kopár bolygó messze az univerzum peremétől is, de annyi élet található rajta, hogy a savvérűek elszaporodhassanak. A Yautja templomot egy völgyben építették, amihez minden oldalról meredek ösvények kapcsolódnak egészen a hegy tetőig. Vash és társai a hegy tetején tudtak leszállni és most a piramisba tartanak az egyik ösvényen. Vash a legfiatalabb, tapasztalatban és rangban is. Ezért ő megy hátul. A felénél járhatnak az úton, amikor egy horda (9) xenomorph kellemetlenséget okoz nekik. Vashra ráugrik az egyik, de reflexeinek köszönhetően nyomban megpördül és lerázza támaóját, majd elszabaul a harc. A két tapasztalt vadász vállövegeiket használva ritkítja őket és Vash is felkészül a harcra.
/Tiéd a terep sok sikert. Úgy használd a dolgaidat, hogy fogy pont mint a játékban szal csak okosan és ha mozogsz vagy szúrni készülsz azt is írd le egyszóval mindent amit teszel, cselexel//

// A küldetésre választott felszerelésem: könnyített páncél, 2 csuklópenge, sima váll löveg, medikai felszerelés, álcázó, lándzsa.
Remélem jól fogom csinálni.//
Amint a nyomorult savvérűt leráztam magamról aktiváltam csuklópengéimet. Míg társaim a másik 8 démonra figyelt, én ezt az egyet vettem célba. Készen álltam a küzdelemre. A démon ismét rám akart ugrani de most vártam a támadását így nem ért meglepetésként. Tudtam hogy ebben a helyzetben pontosnak kell lennem vagy végem lesz, hisz társaim a többi ellenségre figyelt. A démon neki rugaszkodott a támadásnak, egy nagy ugrással ki akart zökkenteni az egyensúlyomból, de nem sikerült neki hisz vártam a támadást.
-A levegőben végeznem kell vele!-gondoltam magamban.
Az utolsó pillanatokban ahogy felém tartott jobb karommal végrehajtottam a támadást : sikerült időben a csuklópengémmel alulról átdöfni a szörny fejét, de nem időzhettem vele sokat hisz a vére könnyen szétmarná a pengémet. Így hát a pontos és precíz támadás után gyorsan kivettem a pengét a fejéből.
Majd táraimra pillantottam hogy ők hogy állnak a harccal.

Vash épp időben rántja ki csuklópengéjét a kemény húsúból. Míg az tehetetlenül a talajra roskad, annak takarásából egy újabb démon veti magát a Yautjára, így Vash-nak nincs ideje megfigyelni társai helyzetét. Küzdenie kell az életéért, de a háttérben hallja a démonok halál sikolyát és, hogy társai pengéi és vállövegei teszik a dolgukat. Több méteren gurulnak egymásba gabalyodva a sziklás terepen míg egy szakadék peremén állnak meg, de a démon ismét felette csorgatja undorító váladékát a Yautja maszkjára. Egymás szorításának béklyójában raboskodnak és a bestia széttárja pofáját, ami mögött a kisebb állkapocs lecsapni készül. Társai nem tudnak segíteni Vash-nak mert ők is szorult helyzetbe kerültek. Vash-nak hamar kell cselekednie mielőtt a belső állkapocs kicsapódna. Kezeivel nem tud mit kezdeni, mert az idegent kell vele feltartóztatnia a lábát pedig nem tudja maga és a bestia közé behúzni.
/Jó lesz annyi, hogy pár mondatban kitérhetsz a környezetre, de tényleg max 1-2 mondat most pl. azé írtam a szakadékot is. Szal kezek lábak használata most kizárt:)/

A szakadék nagyon mély volt, szóval bármelyikünk is kezd el esni, az meghal!
Tudtam hogy lábaimat sehogy se tudnám felhúzni a bestia és magam közé.
Csak egy megoldás maradt : a váll löveg! Ez azonban kockázatos lessz: hisz ha a lövés után nem mozdulok ki a szörny alól akkor savas vére könnyedén átmarja a páncélom és meghalhatok! Lövegemet beizzítottam és célba vettem a szörnyet. Leadtam a lövést mely sikeresen eltalálta a szörny fejét, de ebben a pillanatban már éreztem hogy a szörnyet így a mélybe tudom lökni. Hát ezt gyorsan meg is csináltam! Ahogy a szörny zuhant a mélybe csak ez jutott eszembe:
-Ezt a küzdelmet is megnyertem!-

/Kicsit lehetsz kreatívabb is. gondoltam, hogy a vállöveget fogod használni:) Elég lett vna ha lefordulsz a szakadékba majd a peremben megkapaszkodsz jó persze azt nem tudhatod mit gondolok, de gondolj az ilyen alternatívákra is, mert a játékos karaktereket nem öljük meg ilyen könnyen Ezárt is próbálok részletesen írni, hogy bármit felhasználhass na de vissza a kalandba./
A kékes fehéres energiacsóvát Vash egy kicsit a lény mellé célozza, hogy ne telibe kapja a bestiát, mert annak biztos halál a vége. A lövedék a lény fejét súrolja, de épp eléggé megzavarja ahhoz, hogy engedjen a szorításán és Vash egy erősebb mozdulattal a szakadékba taszítja azt. A Yautja nem nyugodhat hiszen a ráfröccsenő savat kell semlegesítenie ami kis idő múltán sikerül is. A démonok vérének okozta fájdalom egy életre beleégett, de ő nyert és visszaérve már csak egy társát találja talpon, aki az önmegsemmisítőt aktiválja a halottan. Ketten haladnak tovább az ösvényen és csak hamar egy lyukat pillantanak meg a földben. A lyuk átmérője úgy másfél két méter szélességű lehet és pokoli forróságot áraszt magából. Nem messze a lyuktól egy másik lyukat fedeznek fel majd odébb egy harmadikat amik ugyan úgy néznek ki. -Ezt valaminek ki kellett ásnia ez nem természetes. -Szólalt meg Vash társa. A templom körvonala már kirajzolódik a látóhatáron, de a beavatatlanok nyomára még nem bukkantak rá. A templom felé haladnak tovább és már csak méterek választják el őket a bejárattól.

-Szerintem ezeket a lyukakat a szörnyeknél is nagyobb lény tehette! - Mondtam a társamnak gondolatom.

Ahogy megláttam a templomot eszembe jutott saját beavatásom. Kicsit nosztalgikus érzés fogott el. Hatalmos volt a templom: hosszú lépcső a bejárat ajtaja előtt, az ajtónál két hatalmas Yautja szobor. Hangyának éreztem magam eme hatalmas épület mellett. Majd ahogy egyre jobban közeledtünk az ajtóhoz megszólaltam:

-Túl nagy a csend! Ez nekem nem tetszik! Hova tűnhettek a beavatatlanok, és az őket figyelő vadászok?

-Nekem sem tetszik ez a csend! Természet ellenes nyugodtság van! El sem tudom képzelni hogy mi történhetett a többiekkel!- Válaszolt társam.
Majd a bejárathoz értünk.

Vash társa az alkari pengékkel utat nyit maguknak. A hatalmas csarnokban az ismert ősi motívumok mesteri megmunkálása fogadta őket és a csend. Mióta megérkeztek felfedeztek néhány dolgot ezért a látás módokat most is folyamatosan változtatják. A fegyvertárat kell megtalálni és a királynőt ellenőrizni gondolták egyszerre. Ha még érintetlen akkor biztos elbuktak az ifjak. Mivel az idő sürgeti őket szét kell válniuk Vash társa, aki már igazán tapasztaltnak számított vadászat terén, de ez most nem az, felteszi a kérdést. -Melyik utat választod?

Könnyű lett volna a fegyvertárat választanom, de szerintem akkor gyávának tartott volna a társam. Meg hát mi is lenne izgalmasabb: megnézni a fegyvertárat avagy a királynőt leellenőrizni? Így hát döntöttem:
-Megyek ellenőrzöm a királynőt!- Ekkor láttam társamon hogy egy pillanatra meglepődött döntésemen, de tudtam hogy többre tart. Majd elindultunk útjainkon!

Vas kijelentésére társa elismerően a jobbjára teszi a kezét. A Yautják körében ez a az üdvözlés és a tisztelet is egyben. Útjaik külön válnak és Vash a királynőnek kialakított kamrát kezdi keresni. Mivel ismeretlen számukra a terep így sokkal nehezebb a dolguk, de az eddigi építményekben általában a legalsó szinten tartották a tojásrakókat. Vash érzékeire hagyatkozva halad a labirintusban. Érzi jó nyomon halad az útja enyhén lejteni kezd. Rövid idő után egy hatalmas terembe ér aminek a padlózatán szintén hasonló lyukat fedez fel mint amit kint is találtak. A különbség, hogy az átmérője többszöröse az előzőeknek és lentről egyre erősödő sziszegések törnek fel. Vash a terem négy sarkában álló egyik ősi szoborra ugrik fel és rejtőzik mögé. Kis idő múlva három kígyótestű savvérű mászik ki kissé esetlenül. (A kígyótestűek nem minden felületen tudnak megtapadni, de a laza talaj ezt lehetővé teszi. A terem falán biztos nem tudnák ezt megtenni.) A lyukból kimászva azon az úton haladnak amerre Vash is tartott volna a királynői kamra felé. Vash-t eddig még nem fedezték fel.

Egyre jobban hallottam a sziszegést, bekapcsoltam az EM látásmódot, majd óvatosan kitekintettem a szobor mögül. Láttam hogy ezek a kígyók ugyanabba az irányba indultak el amerre én is indulni akartam mielőtt meghallottam a sziszegést. Hagytam hogy jóval előttem kússzanak, én pedig tisztes távolságból követtem őket, nehogy észrevegyenek. Ahogy követtem őket a királynő kamrája felé ismerős motívumokat láttam a falon ami a királynőre utalt. Így biztos voltam hogy jó az irány. Bár nem tudtam hogy ezek a savkígyók mégis honnan tudhatják hogy erre van a királynő hisz olvasni nem tudnak, és a motívumainkat nem ismerik. Követtem őket, majd egyszer csak a királynő kamrájába értünk.

A savvérűek köztudottan feromon és mentális kommunikációt használnak, de a királynőt nem nehéz nem érzékelni. Hiszen amit egy alattvalója érzékel azt a királynő is. E gondolatok törnek elő Vash-ban miközben lemaradva oson a három halálos ellenség. Néha egy egy kanyarnál vár és csak később indul. Nem nehéz követni Vash-nak a nyomokat amik a terem előtti lyuknál véget is érnek. Vash a lyukat vizsgálja és inkább a megszokott módon az ajtót használná. Az alkari penge kicsúszik helyéről, de a forgózárba már nincs ideje becsúsztatni az egyik kígyótestű démon egy sötét sarokból sziszeg rá vészjóslóan és teljesen maga alá tekeri hosszú farokban végződő altestét. Támadni készül.

-Én bolond, figyelmetlen voltam!- Gondoltam magamban.
Gyorsan aktiváltam mindkét karomon az alkari pengéket. Tudtam hogy ha ez a dög elfog, rám fog tekeredni, és az élet utolsó szikráját is kinyomja belőlem. Amint összetekerte farokba végződő testét már nekem is rugaszkodott, nem habozott. Olyan gyorsan ért a támadás hogy nem tudtam mit is csináljak így hát csak annyit tettem hogy az utolsó pillanatban félreugrottam. Ellenfelem pedig így a falnak ment, ettől picit bekábult. Ekkor eszembe jutott egy remek ötlet: lándzsámat beleszúrom a szörny testébe, hogy ne bírjon elmozdulni majd levágom a fejét! Gyorsan aktiváltam a lándzsámat majd nagyjából a szörny testének közepébe szúrtam, ettől azonban megvadult de szerencsére elkúszni nem tudott. Ekkor egy erőteljes csapással elválasztottam a fejét a testétől! A sikeres mozdulat után a kígyó már nem kúszott tovább, így kivettem testéből lándzsámat.
-Végre folytathatom utamat.- Alkari pengém majd a forgótárba illesztve kinyílt a kamra ajtaja!

A kígyótestű ugrásának lendületével az egyik falhoz csapja a Yautját, ezért nem tudja teljesen körbe ölelni. Vash eltaszítja bal kezével a hosszúkás fejet, és lándzsája hatalmas reccsenéssel halad át a lény testén. Egy gyors mozdulattal megszabadítja a trófeát a testtől, majd aktiválja a nyitószerkezetet. A királynő nincs a kamrájában ezt Vash a nagy megmunkált kőtömbök elmozdulása közben már látja. Beljebb a királynő méretével azonos lyuk, verem tátong. Belenézve lejt annyira, hogy Vash biztosan megálljon. Egyre lentebb haladva, már az idegenek által létrehozott váladék megkötött groteszk formája fut végig a falakon, de még mindig csak lefelé vezet az út a csendben. Egyik pillanatról a másikra a társa plazmalövedékeinek a becsapódása töri meg előtte a csendet mélyebbről és egy halk kaparászás felette, de a forrását még nem látja.

-Mi a fene történhetett a társammal?! És hogy-hogy lejjebbről jött hang, holott jóval felettem kellene lennie?!- Gondoltam ezt mikor meghallottam a jól ismert plazmalövések hangját. Így egy kicsit siettem hogy megtudjam eme furcsa dolgok okát. De hirtelen kaparászást kezdtem hallani a fejem fölött, ami szinte velem együtt haladt. Folytattam az utam a lyukban és azon kezdtem el töprengeni hogy hol lehet ennek a vége? De ahogy mentem tovább hirtelen kiértem belőle.

Vash kiugrik az üregből és társát pillantja meg a vállán a fénylő váll löveggel, ami a kígyótestűeket ritkítja. Nem tétovázik Vash sem. Hatásos zárótüzükkel visszaverik a több tucatnyi rohamozót. Égett büdös szag terjeng, ami még a Yautják szaglását is zavarja és miután biztonságosnak vélik a terepet Vash megtudja társától, hogy a fegyverek hiányoznak a helyükről. A vadászat biztos elkezdődött, de a királynő Vash beszámolója szerint nincs a helyén. Viszont itt ez a templom alatti labirintus rendszer, ami egy kisebb fészekkel is felér. Vash társa szintén egy lyukon át került le. A démonokat követte, mikor azok észrevették és elszabadult a pokol. Az utolsó szavakat Vash nem érti, mert a kaparászó hang okozója egy arcmászó, a társára tapasztja magát. A maszkot kiválasztó enzimével épp annyira olvasztja meg, hogy a petevezetéket letuszkolhassa. Vash a síri csendben mered társára és tudja, egy Yautja lelke nem nyughat így békében. Társának meg kell adnia a végtisztességet és folytatnia útját.

-Fenébe, pedig már minden jól alakult, erre tessék: ez a nyomorult arcmászó a másik, utolsó társamat elkapja! Ez borzasztó.- Eme gondolat jár a fejemben.
Majd társam vállára tettem kezemet és így szóltam: -Sajnálom testvér!-
Mindketten tudtuk mit csinálhatok: megadom a kegyelemdöfést lándzsámmal, ezzel megölöm a petét és utána bekapcsolom az önmegsemmisítőt maximális idő beállítással hogy megoldjam a rejtélyt mihamarabb, vagy társam velem tart és amíg nem jön el az idő vállvetve harcol velem és az utolsó pillanatba megadom a végtisztességet.
Döntöttem: az első megoldást választom, még ha fájó szívvel is teszem. De a tisztesség így kívánja. Miután megtettem amit meg kellett tennem, aktiváltam társam önmegsemmisítőjét amit a legnagyobb időre állítottam hogy még legyen időm lezárni a rejtélyt és elhagyni eme félresikerült beavatási bolygó felszínét.

A tények immáron Vash számára is világos. Egyedül maradt. A templom alatti járatokba költözött le a királynő a kígyótestűek segítségével. Egyedül nem bátorság, hanem őrültség lenne szembe szállni az egész fészekkel. Lesz még bőven lehetőség és fontosabbnak tartja új küldetését, hogy jelentse a helyzetet. Társának megadja a kellő tiszteletet, és gondolatban megemlékezik tetteiről és véget vet az életének. Vash tekintetét felemeli és a járat vége felől árnyak kezdenek mozogni a sötétben. Kifelé gyorsnak és óvatosnak kell lennie a hajóig és mikor újra feltekint két kígyótestű közelít vészesen gyorsan.
/Juss vissza a hajóra az út adott lesz/

-Egyedül maradtam! Pedig hárman indultunk el és mégis én, a legtapasztalatlanabb maradtam életben. Ez hihetetlen, és borzasztó kellemetlen. De magamra kell koncentrálnom, arra hogy túléljem és jelentsem a helyzetet.-Ez jutott eszembe, majd észrevettem a két kígyótestűt. Gondoltam hogy a jelentésem bizonyíték nélkül mit sem fog érni, így az egyik kígyótestűt magammal kellene vinnem.
Az egyiket gyorsan lelőttem a váll-lövegemmel, így azonban használhatatlanná vált mint bizonyíték. A másikat a lándzsám segítségével küldtem a túl világra, majd megfogtam a farkánál fogva és húztam magam után amilyen gyorsan csak lehetett. Irány vissza a hajóra.

A tetem túl nehéz nem bírnál vele menekülni, legyen csak a trófea, a fej... Vash elér afelé a járat felé, ahonnan kiugrott, mikor társát hallotta. Képtelenség lenne időben vissza fel másznia a hatalmas hosszúkás fejjel, de megpróbálhatja, mert a járat amiben van vezet tovább egyenesen enyhén emelkedve. A járat falai viszont vészjóslóan szűkösé válnak a látótér végén. Bemélyedések is tarkítják. Egy ilyenben a savvérűek szeretnek meglapulni és a meglepetéssel élni, de amennyire Vash belát üresnek véli őket.
/Vash-nak ismét döntenie kell, ha megakarja tartani a trófeát egyenesen kell mennie.

Nehéz a döntés, de ha nem viszem magammal a trófeám akkor gyávának hinnének odahaza. Így erősen megfontam a trófeám és elindultam egyenesen. Szerencsémre a járat enyhén emelkedik, így tudom tartani a lépést az idővel. Tudom hogy a vége felé a járat szűkül, de idő hiányába nincs más választásom. Érzem hogy gyorsabb vagyok a savvérűek hirtelen támadásánál, és miután lehagynám őket úgy is pusztulnának a társam önmegsemmisítőjétől. Hát irány előre amilyen gyorsan csak tudok.

Vash nem tér el eredeti tervétől. Erősen megmarkolja a kígyótestű koponyáját, de még nem rögzíti a testéhez a szivárgó sav miatt, ezért kézben viszi magával egyenesen. A falak üregeiben eddig semmi meglepetésre nem kellett számítania, de kicsit előrébb egy hosszúkás fej tűnik fel. A kidugott fejet egy plazmagömb szakítja el a testtől, ami kibucskázik a járatba, amiben Vash halad. Kellő körültekintéssel kapkodja hatalmas lábait a Yautja és mikor az utolsó üreg mellett is elhalad egy karmos kéz téveszt célt mögötte. Vash megfordul és ismét lő. A lövedéktől az üreg beomlik és félig elzárja az utat amerről jött. Ez is feltartja kicsit a savvérű hordát, de vészjóslóan túl nagy a csend. Vash egy pillanatra megáll és fürkész a járat továbbra is egy irányba halad felfelé, majd egyszer csak meglazul alatta a talaj és egy pár kéz próbálja őt lehúzni. A kezében tartott fej miatt megakad a süllyedésben, de gyorsan ki kell találnia valamit.
/Hamarosan kijutsz ha ezt túl éled, de még a hajóig el kell jutnod/

-Te jó ég, mi a franc? Mintha a túl világ nyúlna utánam. Szerencse hogy nálam van a trófeám így nem húztak le a mélybe.- Eme ijesztő pillanatban ezek jutottak eszembe.
Egyre csak kúsztam előre, egyre kikecmeregve a "pokolba húzásból", majd mikor láttam a lábamat elkapó kezeket aktiváltam jobb kezem a csuklópengéket és levágtam a kezeket. Nem volt se nyugodt, se könnyű percek ezek, hisz nem sokon múlt az életem. De szerencsére ezt is túléltem, felálltam, és gyorsan folytattam utamat, kifele a templomból, egészen az űrhajómig.

A karmok Vash húsába marva erősen szorítják a Yautja lábát. Vash tapasztalt mozdulatokkal aktiválja csuklópengéjét és rutinos mozdulattal levágja az egyik alkart. A szorítás azonnal enged és Vash gyors mozdulatokkal kiszabadítja magát. A savvérű veszett mód követi a vadászt, amire Vash számít és végleg ártalmatlanítja a démont. Az útja tovább folytatódik egyre fentebb halad és több elágazás is keresztezi egymást, de ösztönösen az emelkedő felé tart. Egy éles jobb oldali kanyar után kiér a szabadba, ami a templom oldala alatt nyílik. A hajóhoz vissza kell kapaszkodnia fel a hegyre az ösvényeken. Elindul az egyik, terepileg legkényelmesebbnek tűnő csapáson. Az útjában álló sziklákat megkerülve és átugorva még a kezében tartott trófeával is gyorsan halad, míg elér egy nagyobb sziklához. A szikla előtt ugyan olyan lyuk tátong mint a templom királynői kamrájában, amin keresztül az megszökhetett. A lyuk szélén egyensúlyozva halad, hogy felkapaszkodhasson a hatalmas kőtömegre, de a lyukból valami közeledik, valami aminek pokolibb hangja van az eddigi démonokétól.
/Ha lent harcolsz vigyázz nehogy a lyukba ess. Írd le a mozgásod is, hogy várod be, vagy esetleg felmászol? Hamarosan finis csak ügyesen!!!/

-Mi lehet ez?! Valami jön, valami olyan amit még nem láttam. Valami olyan, ami felülmúlja az eddigieket. Bármi is jön, nem lesz könnyű elbánni vele.
Döntenem kell: megküzdök vele a lyuk szélén, vagy bevárom a szikla tetején. Erőt vettem magamon és felmásztam a szikla tetejére, aktiváltam pengéimet, lövegemet, és vártam hogy ez a valami végre megmutassa magát.
//Bocsi hogy csak most írok de 22 óráztam :S //

Vash megfeszíti magát és eldobja a trófeát. Sajnálja, de az életét fontosabbnak tartja és fogásokat találva felhúzza magát. A lába sajog és eléggé elfáradt, de sikerül idejében felmennie. Amikor visszatekint, a sötétből a királynő gárdistája egy KÍGYÓTESTŰ Praetorian dugja ki csupa foggal teli képét. Hasonló koronája van, mint egy királynőnek, de ez tényleg nem sokkal kisebb. Farkát hirtelen maga alá húzza és egy ugrással a sziklához csapódik. Hatalmas karmos kezét ujjközépig mélyíti a sziklába, majd farkát ismét behúzva egy lazább elrugaszkodással (Vash-nak fentről) jobbra ugyan ezt megteszi. Okosan és gyorsan kúszik ugrás közben farka hegyes végével, végig érinti a sziklát. Vash lövési pozíciója nem a legjobb. A savvérű pillanatok alatt ugrik alá, majd kinyújtja karmait. A Yautja reflexei beindulnak és egy hatalmas ugrással a karmok eltávolodnak. A szikla túlsó peremére érkezik. A váll löveggel már csak pár lövést lehet leadni és a démoni torzó, már a szikla tetején vicsorog a másik oldalon Vash-ra.

-Ez nem sokon múlt, kicsit tompábbak lennének az érzékeim végem lett volna! Ráadásként még a löveg energiája is fogyóban van, rendkívül meg kell gondolnom hogy mikor lövök vele. Viszont ha szerencsém lesz, ő lesz a kárpótló trófeám a másik eldobásáért!-
Vártam a támadást, gondoltam ha ő támad először tudok reagálni.

A hatalmas savvérű megindul a sziklához lapulva irtó gyorsan kúszik cikk cakkban. Vash a súlypontját mélyre helyezi, hogy bármely irányba menekülést találjon. A savvérű kinyújtott bal kezét átszúrja Vash alkari pengéje és dühösen felordít. A jobb kezes csapást Vash elkerüli, úgy, hogy átbújik a lény keze alatt. A démon a hátába is kap a dupla pengéből, de a seb nem túl mély mivel farkával eltaszítja a Yautját. Teljes testsúlyát bevetve próbál Vash-ra ugrani és ledönteni a lábáról. Vash kiszorult a szikla szélére (nem az üreg felőli oldalra). A démon elrugaszkodik kb. a 1 m-es magasságban repül Vash felé.

-Eljött a remek pillanat hogy elhasználjam a lövegem maradék energiáját, egy mindent eldöntő utolsó lövésre! Nem fogok veszíteni! Biztos vagyok a dolgomba, ennél jobb távolságot el sem képzelhetnék utolsó lövésnek.-
Ahogy közeledett felém a démon, úgy éreztem mintha lelassult volna az idő. Szívem őrülten vert az adrenalintól. Újonc létemre ilyen nehéz, vad, és dicsőséges helyzetbe kerültem. De nincs időm gondolkodni, cselekednem kell.
A démon kinyitotta undorító pofáját, hogy átharaphassa koponyám, megvolt a kellő távolság hogy végre leadhassam utolsó lövésemet. Lövegem minden energiáját ebbe az egy, utolsó lövésbe adom, ezen áll minden: túlélem vagy meghalok. De mikor a szörny egyre jobban közelebb ért eszembe jutott: ha fejét lövöm oda a trófeám. Egy ügyes mozdulattal sikerült a szörny alá becsúsznom, lövegemet felfelé irányítottam, és leadtam a lövést a szörny nyaka végére, pont ott ahol csatlakozik a testéhez. Hihetetlen volt hogy sikerült, a szörny teste tovább csúszott a földön pár métert a lendülettől, feje azonban zuhant a föld felé, de gyorsan elkaptam az új trófeám. Majd siettem tovább a hajóhoz.

Vash egy percig sem haboz, miközben a feléje lendülő test közelít. A szikla és a démon között hátra hajolva térden csúszik és a megfelelő pillanatban a koncentrált energia gömböt útjára engedi. A fej nélküli testet tovább repíti a lendület és a szikla tetejéről lerepül. Leérve hangos puffanás jelzi útja végét, míg az ormótlan fej a levegőben párszor megfordulva Vash-tól nem sokkal landol. A Yautja nem habozik lefelé kicsit könnyebb még ezzel a hatalmas trófeával is ereszkedni. Pár méter után már ismét azon a csapáson halad, amit a szikla zárt el. Még pár méter a tetőig ahol a hajó áll, és pihenés kép megfordulva a templom messzi körvonala körül meglátja a rengeteg kiáramló kígyótestűt. Többen vannak mint gondolta. Ezek kiirtásához stratégiát kell kidolgozni, de a legfontosabb, jelenteni az itteni állapotot. A maszkba épített felvevő és az ő szavai elegendőek lesznek, hogy cselekvésre késztesse a megbecsülteket. A hajóba beszállva két halott társának mormol még valamit és eltűnik a csillagok között.
/Első kalandod most véget ért, de ez tényleg egy rövidke kalandnak számított. Bemész kijössz téma 2sp zsebelsz be mert eleinte jó hosszúságúakat írtál aztán kicsit le lettek csapva ezek a hosszak, majd megint a végén belehúztál. Még annyi, h írd le, hogy elmész a hajóval+ pár gondolatot. Jó lesz az csak így tovább Vash/

-Hát, sikerült! Végeztem a királynővel, és fény derült a titokra. Bár nem erre számítottam, abban reménykedtem hogy úgy ér véget a küldetés ahogy elkezdtem: két társammal együtt. -
Hátrafordultam mert úgy éreztem remeg a föld. Ahogy a templomra pillantottam láttam hogy az összes démon előtört. Ekkor biztosan tudtam: a győzelemhez taktika kell! Amilyen gyorsan csak tudok el kell tűnnöm innen! Gyorsan másztam a szikla tetejéig, kezembe a trófeámmal: a királynő fejével. A hajóban lévő érzékelő érzékelte jelemet és lenyílt a feljáró. Gyorsan beütöttem az induláshoz szükséges parancsokat, koordinátákat. Végre elindultam. Két társam emlékére elmondtam egy ősi imát amit a dicső harcosoknak szoktak mondani. Hiába győztem, elvesztettem két testvért! Rengeteg érzés kavargott bennem: öröm, bánat, dicsőség, bánkódás.
//Sajnálom a kuszaságért mert néha 12 órázás után írtam azonnal :S//