Mentőexpedíció - Ember kaland – Német Alpok

Félix megpróbált eltolni egy szekrényt, ám a szekrény egyik lába eltört és az egész eldőlt. Szegény üvegasztal. Ripityára tört. Richard őrült módon lerohant, majd tüzelési testhelyzetet vett fel. Megrökönyödött mikor látta mi volt a zaj forrása. Mordult egyet és vissza felcammogott.
- Hát, e mögött sincs semmi. Titkos lejárót keresünk a katakombákba. Úgy hogy keresgéljél! – Mondta Félix, majd a szőnyegeket kezdte feltekerni.

Nat
Egy óvóhely fém ajtaja. Ez egy védmű. Ehhez híven pár golyó lepattant. Kettő a mellvértedbe csapódott, de az felfogta a visszapattanó golyókat. Erre találták ki, védeni a túloldalon lévőket.
Eme ajtón kívül csak az van amin keresztül ide jutottál. Meg persze az óvóhely többi részének ajtajai, de azok mind tárva nyitva.

Harrison
Hát, a konyhából levezet egy lépcső. Néhány hordó van a pincében, persze üresen. Mért is lenne bennük bár mi is? Régi ódon pince. Már csak a csontváz hiányzik a sarokból. Ezenkívül viszont semmi sincs itt.

Pontosan. Lejárat a pincébe beszivárgó víznek. Egy kis fémráccsal lezárt úgy 10-15 centis kis kanális vezet lefele a csatornába. Ezen még egy arctámadó se férne át. Ám körülötte a pince köve vörös. Nem vér, bor. Tulaj valamiért kiöntötte a borát.
Furcsa.
Ennyi lenne a pince? Pince padlózata elég masszív semmi jele járatnak közvetlenül alatta.

Nat
Szemét és szemét. Patkány csontok helyenként megtörik az egyhangúságot. Bezárta maga után az ajtót. Valamiért. Amanda és Sid mégis mért művelte ezt?
Csak egy kiút van innen, az amin bejöttél. Csatornában pedig, ha találsz egy lépcsőt egy csatornafedélhez, vagy amin lejöttél, bár más ilyen titkos lejárat is lehet. Kazamata rendszer ez az egész, nem csak egy út lehet.

Harrison
Kopogás. Semmi, tömör kőzet van alattad, kivéve egy helyen. Laza itt a pince köve. Remény lejáróra? Fenéket, a tulaj dugi bora egy ládában. 1900-as évekből lévő hat palack. Hordókban lévőt kiengedte, de ezt a hat palackot megpróbálta elrejteni. Mi itt a logika? Van ebben a házban logika? Mért keressünk lejárót a legalsó szinten, mért nem a padláson?

Harrison
Félix a konyhát nézte át éppen. Tologatta el sorra a szekrényeket, izzadt arccal nézett rád, tekintetéből látszott, hogy most legszívesebben egy légynek nézne téged és egy galaktikus légycsapóval ütne le. Ám hirtelen megváltozott az arca. Visszament a napaliba,
Egy szekrény sem volt a helyén és a falnál egy szabályos négyzetes kiszögellés van. Ránézett majd felsietett a lépcsőn, majd a padlás lépcsőjén. Richard csak pislogott utána.
- Hozzatok kötelet! – Ordított hamarosan le a padlásról.
Csakugyan. Kandallót eltüntették, de a széles kémény még megvan a tetőszerkezet alatt. Vajon hova vezet? Természetesen mindenki reméli, hogy a cél fele, ám a reménnyel teli gondolatokat egy dörrenés szakítja meg. Egy pisztolylövés, mit nem követett más hang.

Nat
Vissza a patkányos csatornába. Szerencsére nem kellet őket kerülgetni, elfutottak előled. Bár a csatornafedélhez vezető fémlétrán egy foknál meg kellet küzdeni egy kis harapós döggel. De mit tud egy patkány kezdeni egy emberi ököllel? Bevállalja a zuhanással egyűtt.
Minden esetre lőn világosság és friss alpesi levegő megfűszerezve egy az utcákon végig visszhangzó pisztolylövéssel.

Harrison
Hamarosan még egy lövés hallatszott ellentétes irányból. Félix letette a kötelet és a tetőn pár cserepet elmozdított, hogy kinézhessen. Résen kidugta a fejét, majd hamarosan visszahúzta, teljesen elsápadt az arca.
- Nem tudom mit csinál a leszállóhajónk, de kétlem, hogy légi tánclépéseket gyakorolna! – Mondta. Majd ismét kidugta a fejét. – Valaki! Aki leadta lövéseket! Hol van?!
Richard a tenyerébe temette az arcát.
- Ez az, bort nem akarsz mellénk kínálni? – Szolt oda Félixnek.

Nat
Üres utcákon végig visszhangzott a lövés. Hamarosan emberi hang szállt a füledbe. Nem igazán értetted mit ordít. „Hol van?!” – ennyit értettél a végéből. Ezen kívül csak varjak károgása hallatszik.

Nat
Egy kis ideig nem érkezett válasz. Eme feszült pillanatok némaságát a lépteid és néhány varjú törte csak meg.
- Azonosítsa magát! – Hallatszott már közelebbről. Hang ismerős. Az egyik tengerész. De utcákat végig kémlelve nem találod. De közelről jött a hangja.

Harrison
Richard szeme felcsillan.
- Van borod?! Adjá’má’! Ezt már józanul nem lehet kibírni!
- Kuss! – Förmed rátok Félix. Tetőn ismét kidugta a fejét. – Azonosítsa magát!
- Ki az?
- Az a nő, még él. – Mond le nektek Félix. – Menjetek le elé.

Joe
Nem foglalkoztak az ügyeddel. Azonnal leküldtek a Földre. Földet érésig mókáztak a társaid, a röpképes alienre is viccelődés volt a reakció. Már jól kezdődik.
Földet érés után a kisvárosban egy szerb gyerekkel küldtek el felderíteni, ám pár lépés után már hívtak is vissza az APC-hez. Sid bekattant és eltűnt, és Amanda is követte. Utánuk ment Sid osztaga, Amanda után meg az ő társa. Négyen voltatok az APC-nél. Mindenki más a városban kergetőzik. Nem is tudod mért, de bementél az APC-be. Ez volt a szerencséd. Ütést éreztél a tarkódon, majd minden elsötétült.
Elektromos szikrák hangjára ébredtél. Parancsnok testének alsó tájéka itt csücsül a beleivel dekorált székben. Monitorok mind kitörtek, vagy golyó törte be. Időnként egy-egy elektromos szikra csapott ki a monitorokból. Másik két társadból sem maradt túl sok. APC oldalán lövésnyomok éktelenkednek. Egyik társad kibelezett teteme a járműtől pár méterre hever, a másodiké úgy ötven méterre a hóban. Hóban nem vezetnek a testéhez lábnyomok, még a saját lábnyomai sincsenek.
Ezt hívják katasztrófának. Kommunikáció süket, az APC rádiója is halott. Ám szerencse az, hogy élsz.
Még.

Harrison és Nat
Richard leeresztette a minigunt. Egyik kezével tartotta még, hogy a fegyver csöve ne koppanjon a havas macskakövön.
- Nyugalom! Egy osztagban vagyunk! Csak ne fogd ránk. – Mondta Richard olyan hangon ami Harrisonnak már erotikus volt. Enyhén b*szt* Harrison fülét azután, hogy Richard eljátszotta ordítva, hogy szitává lövi.
- Sid után ment Amanda. Te pedig utánuk. Igaz? – Lépet ki az ajtón Félix. – Remélem nincs emlékezet kihagyásod, mert akkor baj van. És ennyien vagyunk, minket is Sidék után küldtek.
- Vegyük át. Itt vagyunk négyen. Ketten eltűntek. Az hat. Még négyen vannak elviekben. – Richard számolni is tud? Jó ezt tudni! Bár Félix félbe szakítja.
- APC-hez vannak kötve a beszélőkéink. Se mikrofon se füles. Ezek szerint az APC számítógépének annyi. Kérdés mitől. – Félix ezután Natashára nézett. – Hol voltál eddig?

Joe
APC-től pár méterre fekvő szerb srác testét átdöfték, lazán hatolt át az a valami az M3-as páncélon. Páncélos előtt pedig meglett a hóban a parancsnok felsőteste, koponyájának fele hiányzik, leharapták. Harmadik tengerész pedig félszáz méterre. Páncéljából így testéből is több darabot kiharaptak. Ami a furcsa, hogy a testéhez nem vezet lábnyom, csak vér. Hóban pedig függőleges becsapód nyoma éktelenkedik.
Továbbá túl kevés a nyom. Rendben, tengerész bakancsok nyomai mindenfele. Ám ezeken kívül csak pár bizarr karmos nyom található, és melléjük furcsa söprésre emlékeztető nyomok. Ám a karmos nyomok a semmiből tűnnek fel és csak úgy eltűnnek.

Nat és Harrison
Richard jót röhögött majd rávert Harrison vállára. És röhögött.
- Alá helyezed magad?! Te? Várd ki a sorod öcsi! – Ezzel megfordult és röhögött tovább. Mint egy reked szarka.
- Richard kuss! – Förmedt rá Félix. – Bumbika, és tizedes vagy. Én mondom meg ki, ki alatt van. Ahogy mondta az őrvezető, lövések után megyünk! Gond, hogy két ellentétes irányból jöttek. – Félix Natra néz. – Gondolom te voltál a második.
- Van egy irány. – Ezt már csak kuncogta Richard. Nagy tüdeje van, hogy ennyit bír röhögni levegő vétel nélkül. – Arra… arra amerre röhögtem.
- Akkor elindulunk arra, és kuss van, nem hangosan röhögni. Fogalmunk sincs mitől kattant be Sid, sem arról mi van a többiekkel. Meg azt se tudjuk, hogy mit keresünk. – Ezzel Félix mozgásdetektorát előretartva megindult elől.

Joe
Beletelt egy kis időbe mire a helyes nyomokat meglelted. A feltételezett helyes nyomokat. Ezek nem vezetnek vissza a járműhöz. Hamar a német kisváros kevésbé szebb részén találtad magad. Szűk utcák, és úgy általában nem olyan kicsinosított. Így három év elteltével is még elég pofás volt a főtér, ám itt ami nem a turistáknak készült valami eszméletlenül rút. Kissé képmutatás ez.
Természetesen, hamar azaz érzésed támadt, hogy figyelnek téged. Sőt idővel úgy érezted, hogy valami követ. Reflexből megfordultál és a szűk kis utcában csak valami kis feketeséget láttál, ahogy pár korhadt fahordó mögé behúzódik.