Szégyen a futás, de hasznos! Tartja a közmondás. De basszus, egy ilyen helyen, ilyen szituban? A távolság társam és köztem egyre nagyobbá vált, és kezdtem úgy érezni magam, mint valami olimpiai akadály pálya versenyen. Egy újabb kanyart bevéve Amanda eltűnt a szemem elől. Ajtó csapódást hallottam, és arra fordítottam a tekintetem. Ekkor hallottam meg a kommunikátorban az egyik katona szavait. Láttak minket? Bár... A franc ebbe a helybe. Nem biztos, hogy mi voltunk. Bele szóltam mikrofonba:
- Azért óvatosan emberek! Amandával épp kergetőzünk, szóval ha kérhetem, ne nézzetek rovarnak minket!
Nem tudtam biztosra, hogy minket láttak-e, de nem kockáztathattam meg az esélyét, hogy minket puffantsanak le. Tévedésből. A rohadt életbe is!
Aztán már be is léptem az ajtó mögé.
- Azért óvatosan emberek! Amandával épp kergetőzünk, szóval ha kérhetem, ne nézzetek rovarnak minket!
Nem tudtam biztosra, hogy minket láttak-e, de nem kockáztathattam meg az esélyét, hogy minket puffantsanak le. Tévedésből. A rohadt életbe is!
Aztán már be is léptem az ajtó mögé.