Faj: Ember
Nem: Férfi
Név: Sid Wellnix
Becenév: -
Születési dátum: 2170.01.21.
Születési hely: Egyesült Amerika -Detroit
Rang: Közlegény
Foglalkozás: Mindörökké katona.
Külső jellemzők: 181cm magas és 90kg. Civilben szereti a sportos ruházatot és ad is a márkára. Barna rövid haja és zöld szemei vannak ezen kívül mind két vállától egészen a lapockákig hátra nyúló non figuratív tetoválás látszik. Szeret az edzőteremben órákat tölteni ami meg is látszik rajta.
Belső jellemző: Megfontolt türelmes, szinte semmi sem hozza ki a sodrából ez a keleti tanoknak is köszönhető, amit önszorgalomból művel. Számára minden probléma megoldható. Egyenes, de nem szókimondó maximum csak az ismeretségi körében, de ott se mindig. Sosem hagy magán támadási felületet.
Felszerelés:
-Harci kés
-VP78 +3x18as tár
-Zx-76 Harci Shotgun +3x8 tár
-M3-as személyi páncél
-M7-es dzsungelbakancs
-M10-es páncél sisak
Előtörténet:
Sid Weller Detroitban született 2170.01.21. Apja a sok autó gyár egyikében robotolt egészen haláláig, míg édesanyja háztartásbeli volt. A néhai takarítással tudott csak egy kis pluszt szerezni a betevőre. Alapjában véve Sid élete a középosztálybeliből is a legszerényebbek közé tartozott, de sosem bánta. Szülei jól nevelték és felfogása is korosztályához mérten mindig komolyabb és céltudatosabb volt. Általános iskolában végig kitűnő volt majd annak befejezésével minden megváltozott az életében. Tanulmányait egy gépészeti iskolában akarta folytatni, ám édesapja hirtelen halála ezt nem tette lehetővé. Egy gyári balesetben hunyt el az apja és a végkielégítés nem fedezte volna a sok évi tanulást, ezért Sid katona iskolába kényszerült, de hamar megváltozott a negatív véleménye a katonaságról.
Az első évek nehezek voltak és lassan teltek, de hamar ráérzett az ízére a sokszínűségére és az ezekből kínálkozó lehetőségekre. Mindig minél több foglalkoztatási irányultságot akart felvenni, hogy ezzel is több tapasztalatot szerezzen. Ösztöndíja lehetővé tette, hogy önálló legyen és az e mellett folytatott munkából összegyűjtött pénzéből, édesanyját is segítse. Az évek ezután hamar elteltek és Sid több barátságot is kötött az évfolyamán belül. Szórakozni csak nagy ritkán járt és barátnője is csak egyszer volt tanulmányai folyamán. A két éves kapcsolatnak a távolság vetett véget miután az iskola elvégzése után megkapták az elhelyezésüket. Sid még két évnyi gyakorlaton maradt az iskolában a nehéz elszakadás után a lány pedig Európába ment. A végeláthatatlan két év után Sid a Marsra került jó pár kolóniát bejárt. Ritkán látogatott haza a Földre, de akkor is csak édesanyját látogatta meg. Az űr és a távolság hozzászoktatja az embert a bezártsághoz úgy vélte Sid, még is meglepődött, hogy ő milyen jól bírta. Számára ez is egyfajta kiképzés volt. Továbbra is edzette a testét és elméjét. Eleinte egy szakaszban volt, ami a kolóniákon kitört zavargások, vagy terror cselekmények ellen lépett fel. Több lázadás leverésében is segítségül hívták az egységét. Legtöbb alkalommal azonban az ilyen hívások esetében csak a csempészek neutralizálásával foglalatoskodott a csapat. A taktikájuk tökéletességében az ilyen akciókra irányult és két nagyobb terror cselekményt is sikerült megakadályozniuk a csapattal. Azonban eljött az a megbízás ami átformálta Sid-et. Egy kupola növénytermesztő kolóniát kellett ellenőrizniük. A központnak való több hetes jelentés tartozása végett Sid csapatát rendelték ki, hogy ellenőrizzék a helyzetet. Kezdetben ipari kémkedést gyanítottak, de voltak akik a terror cselekményeket emlegették. Így Sid csapata elindult a kolóniára, hogy kiderítse mi történt az emberekkel.
A kupola kolónia körül nem volt más csak a kopár sivárság. A bejutás eseménytelenül és tisztán zajlott le. A csapat teljesen kihaltnak találta az egészet. Ellenőrizték a társalgót, a szállásokat és a munkaterületet is. Az utóbbinál legalább egy embernek tartózkodnia kell, de itt sem jártak sikerrel. Egy hatalmas szellemvárosban voltak és a legbaljóslatúbb az volt, hogy minden alkalmazott holmija hiánytalanul megvolt. A növények sokszínűsége miatt három nagy ,,kamrában" tárolták a növényeket. Az egész kolónián csak egy légköri processzor állomás volt. A növények elég oxigént termeltek és ezért volt elég egy. A rendszert meg hackel-ve sikerült a csapatnak az építési tervrajzokat lekérni és megtalálni a még addig fel nem fedezett helyiségeket. Volt egy pótlégköri processzor vész esetén, de ez csak akkor lépett volna működésbe ha a fő állomás reléi működésképtelenné váltak volna. A fő állomás reléi tökéletesen működtek akkor is amikor a csapat odaért és még is a mellékállomás is üzemben volt. A szakasz parancsnoka parancsba adta a szakasz felének, hogy nézzenek utána a dolognak míg a másik csapat a vezérlőben a kommunikációt vették szemügyre. Ez utóbbi tökéletesen működött minden erőfeszítés nélkül. Sid és a csapat amellyel a légköri géphez tartott viszont a halál szájába meneteltek. Az alsó szintre leérve a négy tagú csapat elindult a meghatározott irányba, de itt már több nem a kolóniákra jellemző dolgot is tapasztaltak. Egy két helyen lyukak, marások voltak a padlóba égve és a falakon. Két forduló után az emberi építésre jellemző vonások eltűntek, amit valami sötétes szürkés megkeményedett anyag borított be. Eleinte csak foltokban aztán minél bentebb értek már az egész járatot aljától a tetejéig ez az organikus anyag fedte. A hőség elviselhetetlennek tűnt és furcsa hangok váltották ki a katonákból a félelem érzetét amihez orrfacsaró bűz is társult. A hangok miatt megálltak, Sid a csapat hátvédjeként megfordult és figyelt nehogy hátba támadják őket. Alig, hogy megfordult valahonnan elölről kétségbeesett emberi ordítást hallott majd a fegyverek zaját. Visszafordulni nem mert mivel fentről a plafonról valami árnyék megmozdult. Lámpájával azonnal a jó irányba fordult és az addig még nem látott dologtól egy percre megfagyott benne minden. Szerencsére a tudata hibátlanul működött és cselekvésre késztette őt. A mutató ujja meghúzta a ZX-76-os elsütőbillentyűjét. A fekete horrorisztikus teremtmény egy része belemállott a plafonba, de a megmaradt tetem a földre hullt és sisteregve, füstölögve marta bele magát a padlózatba. Még mindig nem fordulhatott meg mert a lámpájával elcsípte amint egy másik szinte a falból olvad ki mint egy kaméleon. Háta mögött azaz elől még tüzeltek a társai, ami jót jelentett. Nincs egyedül, ezért ő is cselekedett. Felhúzta a fegyvert és újra lőtt. A füstölgő sörét darabok hullottak a földre mert Sid-nek lentről és fentről egyaránt fedeznie kellett a saját hátukat.
-Vissza! Elölről hallatszott egy parancs a rangidős tiszttől. Sid egy pillantást engedett magának hátra, ami így már ténylegesen is azt az irányt képviselte, és látta amint egy társát elragad az egyik hosszúkás fejű teremtmény. Egy másik társa túl közelről eresztett egy fél tárnyi golyót a lénybe, amiből iszonyatos maró erősségű folyadék spriccelt ki. A katona minden testrészére jutott az elképesztő nyomáson kicsapódó anyagból. Az egyik legszörnyűbb halál lehetett, amit valaha Sid látott. A lépcsőfordulóig amerről jöttek egy pillanatnyi nyugalmuk sem volt, minden oldalról, minden nyílásból lestek rájuk az idegenek. A lépcsőkhöz érve már csak ketten maradtak és itt a rádiójuk sistergését a parancsnokuk kétségbe esett hangja váltotta fel, aki helyzet jelentést kért. Sid és társa nem válaszolt az életükért küzdöttek egyre fentebb a lépcsőfordulókban. A legfelső szintre visszaérve bezárták maguk mögött az ajtót majd szétlőtték a nyitó/záró panelt és utána rohantak a csapat másik feléhez. Közben kommunikációt létesítettek a csapat másik felével, de azok nem akartak hinni nekik. A találkozó a fő aulában volt a csapattal és a rögzített kamképeket visszanézve lefújták az akciót. Ezután a lehető leggyorsabban távoztak a kolóniáról.
Az információk jelentésbe foglalása és a kézzel fogható bizonyítékoknak köszönhetően a katonaságnál a harcászatban, egy különleges ágazat kezdett kibontakozni. Mindent a felvételek illetve a már létező hasonló információkra alapoztak. Sid és társa az első helyen kerültek be abba a különleges csapatba ahol az idegen létforma elleni harcokra képezték ki a katonákat. Saját tapasztalataikkal sokat segítettek a kiképzés alatt, de sosem vágtak fel egyetlen helyzetben sem. Sid úgy gondolta a harcászat mellett nem kevés szerencse sem árt és nekik abból bőven kijutott azon a bizonyos kupola kolónián.
Az első éles bevetése a csapatnak a kupola kolónia kifüstölése volt. Az egészet egy bombával kellett megoldaniuk, miközben kár felmérést és az idegenek elszaporodásának mértékét kellett felmérniük. Az okostojások kíváncsiak voltak milyen mértékben képesek sokasodni ezek a szörnyek. Mint utólag kiderült ez is csak gazdatest függő. Sid ugyan úgy érezte az akció előtt a hányingert és minden mást amit a társai, sőt talán még jobban is. Elég volt arra a sötét, forró és bűzös helyre gondolnia ami mellett még a pokol is hétvégi welness-nek számított. Időközben a fészek is jócskán kibővült és már szinte az egész kolónián otthonosan mozogtak az idegenek. Nem tudta eldönteni Sid, hogy előny vagy hátrány e az a tudás aminek birtokában van, hogy mire számíthatnak az idegenekkel szemben. Szinte emberi szemnek láthatatlanok és túl gyorsak ezen felül testi erejük is meghaladja az emberét. Csak a jól begyakorolt taktika és az éberséggel kerekedhetnek az idegenek fölé. Az előre eltervezett küldetés véres harccá változott és a katonák közül csak azok maradtak meg, akik valóban éberek, pontosak és a jól begyakorolt mozdulatokat elsajátították. Ha valaki betárazás közben nem szólt előre, annak nem volt fedő tüze és az idegenek már vitték is. A szakasznak majd nem a fele oda lett. Minden sarkon biztosítaniuk kellett Sid-ék a területet és nem egyszer zárták őket majd nem körbe. A magukkal vitt lángszórók nélkül elég nehéz helyzetbe kerültek volna. A túlélők így is többen maradtak mint az ezt megelőző akcióban, és sikerült elhelyezniük a bombát egy olyan részlegen, ami már maga alá vonta a kolónia összes körzetét. Így a hatósugár már elégnek bizonyult, hogy a teljes fészket elpusztítsa. Az elhelyezés után még egy órájuk maradt a megsemmisítendő objektum elhagyására, és a poklot vissza is meg kellett járniuk. Szerencsére a nehéz tüzérség elég védelmet kapott a forgásokhoz és kaszálásokhoz. Az akciót sikerrel zárták, de így is az első éles bevetés több áldozattal járt mint gondolták. Ezután egy hét eltávot kapott mindenki, egyedül Sid nem tudott belenyugodni, hogy léteznek ilyen lények. Még nagyon keveset tudott, tudtak róluk és ez még jobban aggasztotta. Ezért fogadta meg, hogy addig fog harcolni amíg ki nem irtják őket, vagy a harcok során megszerzett információkat fel nem tudják használni ellenük. Egész életét csak erre tette fel csak ezért él és szolgál a seregben még a mai napig is.
Nem: Férfi
Név: Sid Wellnix
Becenév: -
Születési dátum: 2170.01.21.
Születési hely: Egyesült Amerika -Detroit
Rang: Közlegény
Foglalkozás: Mindörökké katona.
Külső jellemzők: 181cm magas és 90kg. Civilben szereti a sportos ruházatot és ad is a márkára. Barna rövid haja és zöld szemei vannak ezen kívül mind két vállától egészen a lapockákig hátra nyúló non figuratív tetoválás látszik. Szeret az edzőteremben órákat tölteni ami meg is látszik rajta.
Belső jellemző: Megfontolt türelmes, szinte semmi sem hozza ki a sodrából ez a keleti tanoknak is köszönhető, amit önszorgalomból művel. Számára minden probléma megoldható. Egyenes, de nem szókimondó maximum csak az ismeretségi körében, de ott se mindig. Sosem hagy magán támadási felületet.
Felszerelés:
-Harci kés
-VP78 +3x18as tár
-Zx-76 Harci Shotgun +3x8 tár
-M3-as személyi páncél
-M7-es dzsungelbakancs
-M10-es páncél sisak
Előtörténet:
Sid Weller Detroitban született 2170.01.21. Apja a sok autó gyár egyikében robotolt egészen haláláig, míg édesanyja háztartásbeli volt. A néhai takarítással tudott csak egy kis pluszt szerezni a betevőre. Alapjában véve Sid élete a középosztálybeliből is a legszerényebbek közé tartozott, de sosem bánta. Szülei jól nevelték és felfogása is korosztályához mérten mindig komolyabb és céltudatosabb volt. Általános iskolában végig kitűnő volt majd annak befejezésével minden megváltozott az életében. Tanulmányait egy gépészeti iskolában akarta folytatni, ám édesapja hirtelen halála ezt nem tette lehetővé. Egy gyári balesetben hunyt el az apja és a végkielégítés nem fedezte volna a sok évi tanulást, ezért Sid katona iskolába kényszerült, de hamar megváltozott a negatív véleménye a katonaságról.
Az első évek nehezek voltak és lassan teltek, de hamar ráérzett az ízére a sokszínűségére és az ezekből kínálkozó lehetőségekre. Mindig minél több foglalkoztatási irányultságot akart felvenni, hogy ezzel is több tapasztalatot szerezzen. Ösztöndíja lehetővé tette, hogy önálló legyen és az e mellett folytatott munkából összegyűjtött pénzéből, édesanyját is segítse. Az évek ezután hamar elteltek és Sid több barátságot is kötött az évfolyamán belül. Szórakozni csak nagy ritkán járt és barátnője is csak egyszer volt tanulmányai folyamán. A két éves kapcsolatnak a távolság vetett véget miután az iskola elvégzése után megkapták az elhelyezésüket. Sid még két évnyi gyakorlaton maradt az iskolában a nehéz elszakadás után a lány pedig Európába ment. A végeláthatatlan két év után Sid a Marsra került jó pár kolóniát bejárt. Ritkán látogatott haza a Földre, de akkor is csak édesanyját látogatta meg. Az űr és a távolság hozzászoktatja az embert a bezártsághoz úgy vélte Sid, még is meglepődött, hogy ő milyen jól bírta. Számára ez is egyfajta kiképzés volt. Továbbra is edzette a testét és elméjét. Eleinte egy szakaszban volt, ami a kolóniákon kitört zavargások, vagy terror cselekmények ellen lépett fel. Több lázadás leverésében is segítségül hívták az egységét. Legtöbb alkalommal azonban az ilyen hívások esetében csak a csempészek neutralizálásával foglalatoskodott a csapat. A taktikájuk tökéletességében az ilyen akciókra irányult és két nagyobb terror cselekményt is sikerült megakadályozniuk a csapattal. Azonban eljött az a megbízás ami átformálta Sid-et. Egy kupola növénytermesztő kolóniát kellett ellenőrizniük. A központnak való több hetes jelentés tartozása végett Sid csapatát rendelték ki, hogy ellenőrizzék a helyzetet. Kezdetben ipari kémkedést gyanítottak, de voltak akik a terror cselekményeket emlegették. Így Sid csapata elindult a kolóniára, hogy kiderítse mi történt az emberekkel.
A kupola kolónia körül nem volt más csak a kopár sivárság. A bejutás eseménytelenül és tisztán zajlott le. A csapat teljesen kihaltnak találta az egészet. Ellenőrizték a társalgót, a szállásokat és a munkaterületet is. Az utóbbinál legalább egy embernek tartózkodnia kell, de itt sem jártak sikerrel. Egy hatalmas szellemvárosban voltak és a legbaljóslatúbb az volt, hogy minden alkalmazott holmija hiánytalanul megvolt. A növények sokszínűsége miatt három nagy ,,kamrában" tárolták a növényeket. Az egész kolónián csak egy légköri processzor állomás volt. A növények elég oxigént termeltek és ezért volt elég egy. A rendszert meg hackel-ve sikerült a csapatnak az építési tervrajzokat lekérni és megtalálni a még addig fel nem fedezett helyiségeket. Volt egy pótlégköri processzor vész esetén, de ez csak akkor lépett volna működésbe ha a fő állomás reléi működésképtelenné váltak volna. A fő állomás reléi tökéletesen működtek akkor is amikor a csapat odaért és még is a mellékállomás is üzemben volt. A szakasz parancsnoka parancsba adta a szakasz felének, hogy nézzenek utána a dolognak míg a másik csapat a vezérlőben a kommunikációt vették szemügyre. Ez utóbbi tökéletesen működött minden erőfeszítés nélkül. Sid és a csapat amellyel a légköri géphez tartott viszont a halál szájába meneteltek. Az alsó szintre leérve a négy tagú csapat elindult a meghatározott irányba, de itt már több nem a kolóniákra jellemző dolgot is tapasztaltak. Egy két helyen lyukak, marások voltak a padlóba égve és a falakon. Két forduló után az emberi építésre jellemző vonások eltűntek, amit valami sötétes szürkés megkeményedett anyag borított be. Eleinte csak foltokban aztán minél bentebb értek már az egész járatot aljától a tetejéig ez az organikus anyag fedte. A hőség elviselhetetlennek tűnt és furcsa hangok váltották ki a katonákból a félelem érzetét amihez orrfacsaró bűz is társult. A hangok miatt megálltak, Sid a csapat hátvédjeként megfordult és figyelt nehogy hátba támadják őket. Alig, hogy megfordult valahonnan elölről kétségbeesett emberi ordítást hallott majd a fegyverek zaját. Visszafordulni nem mert mivel fentről a plafonról valami árnyék megmozdult. Lámpájával azonnal a jó irányba fordult és az addig még nem látott dologtól egy percre megfagyott benne minden. Szerencsére a tudata hibátlanul működött és cselekvésre késztette őt. A mutató ujja meghúzta a ZX-76-os elsütőbillentyűjét. A fekete horrorisztikus teremtmény egy része belemállott a plafonba, de a megmaradt tetem a földre hullt és sisteregve, füstölögve marta bele magát a padlózatba. Még mindig nem fordulhatott meg mert a lámpájával elcsípte amint egy másik szinte a falból olvad ki mint egy kaméleon. Háta mögött azaz elől még tüzeltek a társai, ami jót jelentett. Nincs egyedül, ezért ő is cselekedett. Felhúzta a fegyvert és újra lőtt. A füstölgő sörét darabok hullottak a földre mert Sid-nek lentről és fentről egyaránt fedeznie kellett a saját hátukat.
-Vissza! Elölről hallatszott egy parancs a rangidős tiszttől. Sid egy pillantást engedett magának hátra, ami így már ténylegesen is azt az irányt képviselte, és látta amint egy társát elragad az egyik hosszúkás fejű teremtmény. Egy másik társa túl közelről eresztett egy fél tárnyi golyót a lénybe, amiből iszonyatos maró erősségű folyadék spriccelt ki. A katona minden testrészére jutott az elképesztő nyomáson kicsapódó anyagból. Az egyik legszörnyűbb halál lehetett, amit valaha Sid látott. A lépcsőfordulóig amerről jöttek egy pillanatnyi nyugalmuk sem volt, minden oldalról, minden nyílásból lestek rájuk az idegenek. A lépcsőkhöz érve már csak ketten maradtak és itt a rádiójuk sistergését a parancsnokuk kétségbe esett hangja váltotta fel, aki helyzet jelentést kért. Sid és társa nem válaszolt az életükért küzdöttek egyre fentebb a lépcsőfordulókban. A legfelső szintre visszaérve bezárták maguk mögött az ajtót majd szétlőtték a nyitó/záró panelt és utána rohantak a csapat másik feléhez. Közben kommunikációt létesítettek a csapat másik felével, de azok nem akartak hinni nekik. A találkozó a fő aulában volt a csapattal és a rögzített kamképeket visszanézve lefújták az akciót. Ezután a lehető leggyorsabban távoztak a kolóniáról.
Az információk jelentésbe foglalása és a kézzel fogható bizonyítékoknak köszönhetően a katonaságnál a harcászatban, egy különleges ágazat kezdett kibontakozni. Mindent a felvételek illetve a már létező hasonló információkra alapoztak. Sid és társa az első helyen kerültek be abba a különleges csapatba ahol az idegen létforma elleni harcokra képezték ki a katonákat. Saját tapasztalataikkal sokat segítettek a kiképzés alatt, de sosem vágtak fel egyetlen helyzetben sem. Sid úgy gondolta a harcászat mellett nem kevés szerencse sem árt és nekik abból bőven kijutott azon a bizonyos kupola kolónián.
Az első éles bevetése a csapatnak a kupola kolónia kifüstölése volt. Az egészet egy bombával kellett megoldaniuk, miközben kár felmérést és az idegenek elszaporodásának mértékét kellett felmérniük. Az okostojások kíváncsiak voltak milyen mértékben képesek sokasodni ezek a szörnyek. Mint utólag kiderült ez is csak gazdatest függő. Sid ugyan úgy érezte az akció előtt a hányingert és minden mást amit a társai, sőt talán még jobban is. Elég volt arra a sötét, forró és bűzös helyre gondolnia ami mellett még a pokol is hétvégi welness-nek számított. Időközben a fészek is jócskán kibővült és már szinte az egész kolónián otthonosan mozogtak az idegenek. Nem tudta eldönteni Sid, hogy előny vagy hátrány e az a tudás aminek birtokában van, hogy mire számíthatnak az idegenekkel szemben. Szinte emberi szemnek láthatatlanok és túl gyorsak ezen felül testi erejük is meghaladja az emberét. Csak a jól begyakorolt taktika és az éberséggel kerekedhetnek az idegenek fölé. Az előre eltervezett küldetés véres harccá változott és a katonák közül csak azok maradtak meg, akik valóban éberek, pontosak és a jól begyakorolt mozdulatokat elsajátították. Ha valaki betárazás közben nem szólt előre, annak nem volt fedő tüze és az idegenek már vitték is. A szakasznak majd nem a fele oda lett. Minden sarkon biztosítaniuk kellett Sid-ék a területet és nem egyszer zárták őket majd nem körbe. A magukkal vitt lángszórók nélkül elég nehéz helyzetbe kerültek volna. A túlélők így is többen maradtak mint az ezt megelőző akcióban, és sikerült elhelyezniük a bombát egy olyan részlegen, ami már maga alá vonta a kolónia összes körzetét. Így a hatósugár már elégnek bizonyult, hogy a teljes fészket elpusztítsa. Az elhelyezés után még egy órájuk maradt a megsemmisítendő objektum elhagyására, és a poklot vissza is meg kellett járniuk. Szerencsére a nehéz tüzérség elég védelmet kapott a forgásokhoz és kaszálásokhoz. Az akciót sikerrel zárták, de így is az első éles bevetés több áldozattal járt mint gondolták. Ezután egy hét eltávot kapott mindenki, egyedül Sid nem tudott belenyugodni, hogy léteznek ilyen lények. Még nagyon keveset tudott, tudtak róluk és ez még jobban aggasztotta. Ezért fogadta meg, hogy addig fog harcolni amíg ki nem irtják őket, vagy a harcok során megszerzett információkat fel nem tudják használni ellenük. Egész életét csak erre tette fel csak ezért él és szolgál a seregben még a mai napig is.
A hozzászólást Sid Wellnix összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 27, 2013 10:39 am-kor.
