Faj: Xenomorph
Variáns: Röpképes idegen/Draco
Név: Fantom
Születési dátum: 2189
Születési hely: Névtelen ksibolygó
Rang: Felderítő (Természetesen ha engedélyezitek. Ha nem, akkor Dolgozó.)
Külső tulajdonságok: Mélykék páncéllal, két pár lábbal és egy pár méretes szárnnyal rendelkezik. Hátán két sor tüske fut végig (mint gazdatestén), farokpengéje lapos háromszög alakú, aminek mindkét széle borotvaéles. Kb. 2.7 méter hosszú (1.5 méter farok) és 1 méter magas.
Belső tulajdonságok: Imádja a bolyt és a királynőjét és mindent megtenne értük. Imád gyilkolni és mindig királynője kedvében akar járni. Kegyetlen, nem törődik saját magával, az élete árán is teljesíti a parancsokat. Összességben tehát olyan mint fajtársai.
Előtörténet:
A tudós végigsétált a laboratóriumon, egészen az állatok karámjáig. Belépett a karámok vezérlőtermébe és biccentett az épp ott tevékenykedő fickónak, aki mellesleg az egyetlen ember volt a teremben. Úgy tett, mintha a monitorokat nézné, de közben egyre közelebb sétált a dolgozó férfihoz. Amikor elég közel ért, fehér köpenye alól előhúzott egy lapos kristály hamutartót és olyan erővel vágta vele fejbe társát, hogy a hamutartó szilánkokra tört. A fickó fejével is valami ilyesmi történhetett. Abban a pillanatban el is vesztette az eszméletét. A tudós gyorsan pityegett valamit a billentyűzeten, mire megjelent egy figyelmeztető felirat. Magabiztosan megnyomta az entert és a megvastagított plexin keresztül figyelte, ahogy a négy lábú, szárnyas lények, amik leginkább a sárkányokra hasonlítottak elindultak kifelé. A sok kis karám egy nagy terembe nyílt, ahonnan egy hatalmas ajtón keresztül ki lehetett jutni az épületből. A tudós tudta, hogy a lények nagyjából fele fertőzött, de azt is, hogy több mint a negyedük el fog pusztulni. A plexin kívül a főteremből nyíló hatalmas kapun keresztül látta, hogy a lények amint kiérnek az épületből, felugranak és elrepülnek. A kinti részen dolgozó katonák természetesen a nagy részüket le is lőtték, de ő tudta, hogy több fertőzött egyed is sikeresen elmenekült.
-Végeztem királynőm. Nem sokára szabad leszel.-mondta, majd elsétált.
Meleg, nyirkos helyen voltam. Valami szabályosan ismétlődő hangot hallottam. Ekkor hallottam meg a királynőm hangját is.
~Gyere ki és védd meg a fészket!-ennek a parancsnak akkor sem tudtam volna ellenállni, ha akarok. De természetesen nem akartam ellenállni neki. A királynőm kiadta a parancsot, én pedig teljesítem. Kinyitottam a számat és elkezdtem enni az előttem lévő akadályt. Minél jobban rágtam, annál jobban ki akartam jutni. Csak az járt az eszemben, hogy teljesítenem kell a parancsot. Valami belső ösztön erre hajtott. Hamar végeztem és gyorsan kimásztam az immár élettelen gazdatestemből, hogy kitárhassam eddig magamhoz szorított szárnyaimat. Ekkor visszafordultam és elkezdtem enni a volt gazdatestemet. Néhány óra múlva elértem teljes méretemet és ekkor megint meghallottam királynőm hangját.
~Most találkoznod kell testvéreiddel, hogy megvédhessétek a fészket!-eme mentális üzenet után el is indultam arra, amerre testvéreimet érezem. Mikor mind odaértünk, felszálltunk az égbe és egy hatalmas építmény felé vettük az irányt. Körülötte szálltunk le az erdőben. Elváltam testvéreimtől és egy másik irányba indultam. Anyánk nekem más feladatot adott, mint nekik. Magas kerítés állt az utamba, de egy szárnycsapásokkal segített ugrás után már az is mögöttem volt. Szárnyaimat szorosan összezárva, a földre lapulva közeledtem. Két kétlábú állt nekem háttal, de a sötétben amúgy sem vettek volna észre. Lassan mögéjük lopóztam és amíg az egyik nyakába vájtam a karmaimat, addig a másikat átszúrtam a farkammal. Alig adtak ki valami hangot a haláluk előtt. Még előrébb kúsztam, de itt már hatalmas reflektorok világítottak és a falakon kamerák voltak. Nem tudtam volna úgy továbbmenni, hogy ne vegyenek észre, pedig királynőm azt parancsolta, hogy nem vehetnek észre. Szerencsére nem is kellett beljebb mennem. Oldalra fordultam és egy nagy sátorhoz lopakodtam, ami előtt három felfegyverzett kétlábú állt. Összeszedtem minden erőmet és szárnyaimat kitárva feléjük vetődtem. Az egyiknek egyenesen nekiugrottam amitől egy éles roppanás hallatszott, a másikat pedig a szárnyam találta el, amitől eldőlt. A harmadik kétlábú felemelte a fegyverét, de mire becélzott, a faroktüském már a fejében volt. A második eddigre már be is célzott, de mielőtt lőtt volna, egy kar jelent meg a torkánál. Több se kellett nekem, karmaimat a mellkasába mártottam. Mögötte egy másik kétlábú állt.
~Őt ne bántsd! Velünk van.-kaptam utasítást királynőmtől, mire lelapultam a fűbe a kétlábú előtt. Az elég magabiztosan odalépett hozzám és a hátam egyik tüskéjével elvágta a kezén lévő kötelet. Más kétlábút már rég megöltem volna, de ezt királynőm parancsára nem bántottam. Lehajolt és elvette az egyik hulla fegyverét, majd előresétált és lelőtte a reflektorok melletti katonákat, majd a reflektorokba és a kamerákba is belelőtt. Mikor már nem volt fény, mentem én is. Gyorsan felmásztam az épület falán egy szellőzőig, amiben alig fértem el a szárnyaim miatt. Közben lent megjelent vagy húsz kétlábú és megölték a segítőmet. Nem számított. Már bent voltam. Szárnyaimat erősen a testemre szorítva másztam a szellőzőben. Egyszer csak megszólalt egy sziréna. A testvéreim támadtak. Az első kijáratnál kimásztam. Egy folyosón találtam magamat, ahol a kamera a másik irányba nézett. Elindultam a másik irányba és bemásztam egy másik szellőzőbe. Abban is haladtam egy ideig, amíg meg nem találtam amit kerestem. Egy szoba, aminek a másik végében egy átlátszó anyag mögött ott állt a királynőm és rakta a tojásait. A szobában három fehér ruhás kétlábú tartózkodott. Lemásztam a szellőzőből és megindultam feléjük. Az egyik elindult az ajtó felé, de felnyársaltam a farkammal, mielőtt odaérhetett volna. A második odafutott egy irányítópult szerűséghez és beleordított valamit. Már nem számított. Elindultam felé, miközben karmaimmal elmetszettem a harmadik torkát. Mikor odaértem még megpróbált menekülni, de nem menekülhetett. Farkam pengéjével lefejeztem. Szétvertem a szobában mindent és elégedettség töltött el amikor láttam, hogy a királynőmet tartó vasak elengedik, a terem ajtaja pedig kinyílik. Ekkor anyánk ordítására az teremben lévő összes tojás kinyílt és az új élet hordozói kiözönlöttek a nyitott ajtón keresztül. Megkaptam az új parancsomat. Ebből a helyből lesz a fészek, ezért minden itt lévő kétlábút meg kell ölni vagy elfogni, hogy új testvéreink születhessenek. Épp abban a pillanatban nyílt ki az ajtó, ami mögött 8 kétlábú állt fegyverekkel felszerelkezve. Fel is emelték fegyvereiket és rám lőttek. Néhány golyó eltalált és savas vért eresztő lyukakat hagyott a testemen. De nem foglalkoztam velük. A bolyért élek. Összeszedtem minden erőmet és karjaimat meg szárnyaimat kitárva teljes erőmből beugrottam közéjük. Ugrás közben farkam pengéjével is suhintottam egyet. Kettőt találtam el a szárnyammal, amitől eltört pár csontjuk és elájultak, kettőt halálosan megsebeztem a karmaimmal, egyre ráfröcskölődött a vérem és lassú halált okozott neki, egyet pedig lefejeztem a farokpengémmel. Még kettő maradt. Az egyiknek felkészülni sem volt ideje, mielőtt átharaptam a torkát. Az utolsó viszont felkészült és három golyót repített a jobb vállamnál lévő páncélomba, mielőtt a farkam vele is végzett. Nem voltak jól képzett katonák. Nagyjából egy percig ülhettem az eszméletlen kétlábúak mellet, mikor megjelentek az új élet hordozói és felmásztak az arcukra. Ekkor indultam tovább.
~Testvéreid elvégezték a munka maradék részét. Csak néhány kétlábú élte túl. Azok egy teremben gyűltek össze. Menj oda és pusztítsd el őket!-hallottam út közben királynőm hangját. Arra felé vettem az irányt. Testvéreim az épület másik oldalában voltak, onnan pedig nem lehetett bejutni a terembe. Erről az oldalról ahol én voltam viszont be lehetett jutni egy szellőzőn keresztül. Amikor viszont odaértem, nem fértem be a szellőző nyílásán a szárnyaim miatt.De nem okozhattam csalódást a királynőmnek. Karmaimat a nyílás szélébe mélyesztve minden erőmet beleadva megpróbáltam szétfeszíteni. Egy rövid ideig tartotta magát, aztán engedett és kellően meg tudtam növelni, hogy beférjek. Bent viszont igaz, hogy nagyobb hely volt, de még így is alig tudtam mozogni. Nagy nehezen előre haladtam és amikor elértem a rácshoz, azt letépve kiugrottam a szellőzőből. Tizenhét kétlábú volt bent, de csak háromnak volt fegyvere. Az a három rám is lőtt, de messze elhibáztak. Ez idő alatt végeztem velük, majd megindultam a maradék felé. Több alatt is bűzlő tócsák voltak. Mikor elég közel értem, farkammal és szárnyaimmal elkezdtem ütni őket. Nem halálos, csak csonttörő erejű ütések voltak. Az egyik megindult egyenesen az ajtó felé és kinyitotta. Nagyon meglepődhetett amikor meglátta a testvéreimet akik kint vártak. Ahogy az ajtó kinyílt, az arcmászók is bejöttek és elhelyezkedtek a kétlábúak fején. Az épület a miénk volt.
Azóta több kétlábú is érkezett. A támadásukat mindig visszavertük és egy idő után már én vezettem a támadásokat. Egy évvel a boly megalakulása után furcsa kétlábúak érkeztek. Az egyikük nagyobb volt, mint a többiek és nem tűnt élőnek. Királynőmtől azt a parancsot kaptuk, hogy amikor az a pár kétlábú elhagyja a hajót, akkor menjünk fel és öljük meg a maradékot. Fel is mentünk, ám épp mielőtt nekikezdtünk volna, királynőnk visszarendelt minket. Indultunk volna vissza, amikor meghallottuk anyánk mentális halálsikolyát. A királynőnk halott. A boly elpusztult. Nem tudtuk mit tegyünk, ezért elrejtőztünk a hajón. Visszaértek azok, akik elpusztították a bolyt és valami hatalmas rázkódást éreztünk. Mivel én voltam ennek a kis falkának a vezére, ezért megparancsoltam testvéreimnek, hogy öljék meg anyánk gyilkosait. Én is velük mentem és elkezdtük irtani őket. Mikor egyikünk meghalt, vérsavja minden fele szétfröccsent és mindent szétmart. Ekkor hirtelen minden eldőlt oldalra és a kétlábúakat könnyű volt megölni amíg meglepettek voltak. Nagyjából végeztünk, amikor a hajó lezuhant az Új Japánon. A hajó ripityára tört és csak én maradtam életben. Hirtelen meghallottam egy mentális üzenetet.
~Jöjj!-parancsolta. Újra volt királynőm. Újra volt fészkem. Kimásztam a roncsból és elindultam új fészkem felé.
Variáns: Röpképes idegen/Draco
Név: Fantom
Születési dátum: 2189
Születési hely: Névtelen ksibolygó
Rang: Felderítő (Természetesen ha engedélyezitek. Ha nem, akkor Dolgozó.)
Külső tulajdonságok: Mélykék páncéllal, két pár lábbal és egy pár méretes szárnnyal rendelkezik. Hátán két sor tüske fut végig (mint gazdatestén), farokpengéje lapos háromszög alakú, aminek mindkét széle borotvaéles. Kb. 2.7 méter hosszú (1.5 méter farok) és 1 méter magas.
Belső tulajdonságok: Imádja a bolyt és a királynőjét és mindent megtenne értük. Imád gyilkolni és mindig királynője kedvében akar járni. Kegyetlen, nem törődik saját magával, az élete árán is teljesíti a parancsokat. Összességben tehát olyan mint fajtársai.
Előtörténet:
Előzmény
A tudós végigsétált a laboratóriumon, egészen az állatok karámjáig. Belépett a karámok vezérlőtermébe és biccentett az épp ott tevékenykedő fickónak, aki mellesleg az egyetlen ember volt a teremben. Úgy tett, mintha a monitorokat nézné, de közben egyre közelebb sétált a dolgozó férfihoz. Amikor elég közel ért, fehér köpenye alól előhúzott egy lapos kristály hamutartót és olyan erővel vágta vele fejbe társát, hogy a hamutartó szilánkokra tört. A fickó fejével is valami ilyesmi történhetett. Abban a pillanatban el is vesztette az eszméletét. A tudós gyorsan pityegett valamit a billentyűzeten, mire megjelent egy figyelmeztető felirat. Magabiztosan megnyomta az entert és a megvastagított plexin keresztül figyelte, ahogy a négy lábú, szárnyas lények, amik leginkább a sárkányokra hasonlítottak elindultak kifelé. A sok kis karám egy nagy terembe nyílt, ahonnan egy hatalmas ajtón keresztül ki lehetett jutni az épületből. A tudós tudta, hogy a lények nagyjából fele fertőzött, de azt is, hogy több mint a negyedük el fog pusztulni. A plexin kívül a főteremből nyíló hatalmas kapun keresztül látta, hogy a lények amint kiérnek az épületből, felugranak és elrepülnek. A kinti részen dolgozó katonák természetesen a nagy részüket le is lőtték, de ő tudta, hogy több fertőzött egyed is sikeresen elmenekült.
-Végeztem királynőm. Nem sokára szabad leszel.-mondta, majd elsétált.
Történet
Meleg, nyirkos helyen voltam. Valami szabályosan ismétlődő hangot hallottam. Ekkor hallottam meg a királynőm hangját is.
~Gyere ki és védd meg a fészket!-ennek a parancsnak akkor sem tudtam volna ellenállni, ha akarok. De természetesen nem akartam ellenállni neki. A királynőm kiadta a parancsot, én pedig teljesítem. Kinyitottam a számat és elkezdtem enni az előttem lévő akadályt. Minél jobban rágtam, annál jobban ki akartam jutni. Csak az járt az eszemben, hogy teljesítenem kell a parancsot. Valami belső ösztön erre hajtott. Hamar végeztem és gyorsan kimásztam az immár élettelen gazdatestemből, hogy kitárhassam eddig magamhoz szorított szárnyaimat. Ekkor visszafordultam és elkezdtem enni a volt gazdatestemet. Néhány óra múlva elértem teljes méretemet és ekkor megint meghallottam királynőm hangját.
~Most találkoznod kell testvéreiddel, hogy megvédhessétek a fészket!-eme mentális üzenet után el is indultam arra, amerre testvéreimet érezem. Mikor mind odaértünk, felszálltunk az égbe és egy hatalmas építmény felé vettük az irányt. Körülötte szálltunk le az erdőben. Elváltam testvéreimtől és egy másik irányba indultam. Anyánk nekem más feladatot adott, mint nekik. Magas kerítés állt az utamba, de egy szárnycsapásokkal segített ugrás után már az is mögöttem volt. Szárnyaimat szorosan összezárva, a földre lapulva közeledtem. Két kétlábú állt nekem háttal, de a sötétben amúgy sem vettek volna észre. Lassan mögéjük lopóztam és amíg az egyik nyakába vájtam a karmaimat, addig a másikat átszúrtam a farkammal. Alig adtak ki valami hangot a haláluk előtt. Még előrébb kúsztam, de itt már hatalmas reflektorok világítottak és a falakon kamerák voltak. Nem tudtam volna úgy továbbmenni, hogy ne vegyenek észre, pedig királynőm azt parancsolta, hogy nem vehetnek észre. Szerencsére nem is kellett beljebb mennem. Oldalra fordultam és egy nagy sátorhoz lopakodtam, ami előtt három felfegyverzett kétlábú állt. Összeszedtem minden erőmet és szárnyaimat kitárva feléjük vetődtem. Az egyiknek egyenesen nekiugrottam amitől egy éles roppanás hallatszott, a másikat pedig a szárnyam találta el, amitől eldőlt. A harmadik kétlábú felemelte a fegyverét, de mire becélzott, a faroktüském már a fejében volt. A második eddigre már be is célzott, de mielőtt lőtt volna, egy kar jelent meg a torkánál. Több se kellett nekem, karmaimat a mellkasába mártottam. Mögötte egy másik kétlábú állt.
~Őt ne bántsd! Velünk van.-kaptam utasítást királynőmtől, mire lelapultam a fűbe a kétlábú előtt. Az elég magabiztosan odalépett hozzám és a hátam egyik tüskéjével elvágta a kezén lévő kötelet. Más kétlábút már rég megöltem volna, de ezt királynőm parancsára nem bántottam. Lehajolt és elvette az egyik hulla fegyverét, majd előresétált és lelőtte a reflektorok melletti katonákat, majd a reflektorokba és a kamerákba is belelőtt. Mikor már nem volt fény, mentem én is. Gyorsan felmásztam az épület falán egy szellőzőig, amiben alig fértem el a szárnyaim miatt. Közben lent megjelent vagy húsz kétlábú és megölték a segítőmet. Nem számított. Már bent voltam. Szárnyaimat erősen a testemre szorítva másztam a szellőzőben. Egyszer csak megszólalt egy sziréna. A testvéreim támadtak. Az első kijáratnál kimásztam. Egy folyosón találtam magamat, ahol a kamera a másik irányba nézett. Elindultam a másik irányba és bemásztam egy másik szellőzőbe. Abban is haladtam egy ideig, amíg meg nem találtam amit kerestem. Egy szoba, aminek a másik végében egy átlátszó anyag mögött ott állt a királynőm és rakta a tojásait. A szobában három fehér ruhás kétlábú tartózkodott. Lemásztam a szellőzőből és megindultam feléjük. Az egyik elindult az ajtó felé, de felnyársaltam a farkammal, mielőtt odaérhetett volna. A második odafutott egy irányítópult szerűséghez és beleordított valamit. Már nem számított. Elindultam felé, miközben karmaimmal elmetszettem a harmadik torkát. Mikor odaértem még megpróbált menekülni, de nem menekülhetett. Farkam pengéjével lefejeztem. Szétvertem a szobában mindent és elégedettség töltött el amikor láttam, hogy a királynőmet tartó vasak elengedik, a terem ajtaja pedig kinyílik. Ekkor anyánk ordítására az teremben lévő összes tojás kinyílt és az új élet hordozói kiözönlöttek a nyitott ajtón keresztül. Megkaptam az új parancsomat. Ebből a helyből lesz a fészek, ezért minden itt lévő kétlábút meg kell ölni vagy elfogni, hogy új testvéreink születhessenek. Épp abban a pillanatban nyílt ki az ajtó, ami mögött 8 kétlábú állt fegyverekkel felszerelkezve. Fel is emelték fegyvereiket és rám lőttek. Néhány golyó eltalált és savas vért eresztő lyukakat hagyott a testemen. De nem foglalkoztam velük. A bolyért élek. Összeszedtem minden erőmet és karjaimat meg szárnyaimat kitárva teljes erőmből beugrottam közéjük. Ugrás közben farkam pengéjével is suhintottam egyet. Kettőt találtam el a szárnyammal, amitől eltört pár csontjuk és elájultak, kettőt halálosan megsebeztem a karmaimmal, egyre ráfröcskölődött a vérem és lassú halált okozott neki, egyet pedig lefejeztem a farokpengémmel. Még kettő maradt. Az egyiknek felkészülni sem volt ideje, mielőtt átharaptam a torkát. Az utolsó viszont felkészült és három golyót repített a jobb vállamnál lévő páncélomba, mielőtt a farkam vele is végzett. Nem voltak jól képzett katonák. Nagyjából egy percig ülhettem az eszméletlen kétlábúak mellet, mikor megjelentek az új élet hordozói és felmásztak az arcukra. Ekkor indultam tovább.
~Testvéreid elvégezték a munka maradék részét. Csak néhány kétlábú élte túl. Azok egy teremben gyűltek össze. Menj oda és pusztítsd el őket!-hallottam út közben királynőm hangját. Arra felé vettem az irányt. Testvéreim az épület másik oldalában voltak, onnan pedig nem lehetett bejutni a terembe. Erről az oldalról ahol én voltam viszont be lehetett jutni egy szellőzőn keresztül. Amikor viszont odaértem, nem fértem be a szellőző nyílásán a szárnyaim miatt.De nem okozhattam csalódást a királynőmnek. Karmaimat a nyílás szélébe mélyesztve minden erőmet beleadva megpróbáltam szétfeszíteni. Egy rövid ideig tartotta magát, aztán engedett és kellően meg tudtam növelni, hogy beférjek. Bent viszont igaz, hogy nagyobb hely volt, de még így is alig tudtam mozogni. Nagy nehezen előre haladtam és amikor elértem a rácshoz, azt letépve kiugrottam a szellőzőből. Tizenhét kétlábú volt bent, de csak háromnak volt fegyvere. Az a három rám is lőtt, de messze elhibáztak. Ez idő alatt végeztem velük, majd megindultam a maradék felé. Több alatt is bűzlő tócsák voltak. Mikor elég közel értem, farkammal és szárnyaimmal elkezdtem ütni őket. Nem halálos, csak csonttörő erejű ütések voltak. Az egyik megindult egyenesen az ajtó felé és kinyitotta. Nagyon meglepődhetett amikor meglátta a testvéreimet akik kint vártak. Ahogy az ajtó kinyílt, az arcmászók is bejöttek és elhelyezkedtek a kétlábúak fején. Az épület a miénk volt.
Azóta több kétlábú is érkezett. A támadásukat mindig visszavertük és egy idő után már én vezettem a támadásokat. Egy évvel a boly megalakulása után furcsa kétlábúak érkeztek. Az egyikük nagyobb volt, mint a többiek és nem tűnt élőnek. Királynőmtől azt a parancsot kaptuk, hogy amikor az a pár kétlábú elhagyja a hajót, akkor menjünk fel és öljük meg a maradékot. Fel is mentünk, ám épp mielőtt nekikezdtünk volna, királynőnk visszarendelt minket. Indultunk volna vissza, amikor meghallottuk anyánk mentális halálsikolyát. A királynőnk halott. A boly elpusztult. Nem tudtuk mit tegyünk, ezért elrejtőztünk a hajón. Visszaértek azok, akik elpusztították a bolyt és valami hatalmas rázkódást éreztünk. Mivel én voltam ennek a kis falkának a vezére, ezért megparancsoltam testvéreimnek, hogy öljék meg anyánk gyilkosait. Én is velük mentem és elkezdtük irtani őket. Mikor egyikünk meghalt, vérsavja minden fele szétfröccsent és mindent szétmart. Ekkor hirtelen minden eldőlt oldalra és a kétlábúakat könnyű volt megölni amíg meglepettek voltak. Nagyjából végeztünk, amikor a hajó lezuhant az Új Japánon. A hajó ripityára tört és csak én maradtam életben. Hirtelen meghallottam egy mentális üzenetet.
~Jöjj!-parancsolta. Újra volt királynőm. Újra volt fészkem. Kimásztam a roncsból és elindultam új fészkem felé.
A hozzászólást Fantom összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 18, 2013 8:29 pm-kor.
