Név: Doragon
Faj: Xenomorph
Variáns: Drone
Születési bolygó: Új-Japán
Születési idő: -
2,2 méter magas, külseje sötét színű fekete így éjszaka bele olvad a környezetébe. Farka 2 métere is képes elnyúlni. Mivel ember volt a gazda teste ezért könnyeben eltanulja az emberi szokásokat és használja az egyszerű dolgokat. Nagyon kifinomult és taktikus gondolkodású mindig kivárja megfelelő pillanatot a lecsapásra.Próbál minél előbb hangtalanul rejtekhelyről lecsapni áldozataira de ettől függetlenül szeret néha játszani áldozataival mielőtt kivégzi őket.
A bolyban növekedtem a tojás védelme közt. Testvéreim a falban pihentek, míg én meleg párás helyen gyorsan fejlődtem. Királynőnk végigtekintet rajtam és testvéreimen a tojásokban majd elégedetten sziszegett. Falban a testvéreim meg mozdultak és királynőnk jelzésére elindultak kifelé, testem néha meg remegett, aprón mintha érezné, közeleg a kikelés ideje. Királynőm fel szisszen vész jóslóan mintha bajt érezne. Testvéreim tojásai lassan kinyílnak vele együtt enyém is. Lassan kimászok és érezni kezdem a tojáson kívüli forróságot. Királynőm parancsba adja, menjünk és keressünk gazdatestet magunknak.
Elindulok a barlang szájához testvéreimmel kisebb-nagyobb járatokon át. Kiérve a fészekből fény tárul elém és egy csoport yautja próbálja mészárolni nagyobb testű testvéreim. Lassan elosonok mellettük és bevetem magam a sűrű bozótos erdőbe. Még mindig halom gondolatomban a királynő parancsát. Az erdő egyik széléhez érve egy nagyobb mezőt pillantok meg. Közelben kisebb tűz ég. Nagyobb testvéreim már a sűrű bozótos fűben lopakodnak előre. Megpróbálok felmászni a legközelebbi fára és onnan lesni testvéreim, ahogy egyre közelednek a gazdatestekhez. De ök. inkább egyik pillanatban rájuk vetik magukat, hogy szinte idejük sincs menekülni. A mésziről látszó fekete kupacban fröcskölni kezd a friss piros vér.
Hirtelen mocorgást hallok magam alól. Az egyik ilyen ember elbújt előlünk és ellopakodóhatót mellettük. Ideje volt, hogy most már elültessem ebben az emberben az én halálos magvamat. Megjegyeztem az ember feromon szagát és elindultam utána osonva, lemászva a fáról hogy könnyebben mozoghassak az avarban rejtőzködtem. Szorosan mögötte osontam vártam a pillanatot mikor vét egy apró hibát, hogy rávessem magam. Az ember leült fejét fogva egy sziklához. „Eljött az én időm.” Gondoltam és felmásztam arra a fára, ami a legközelebb van hozzá. Testem természetesen reagált elrugaszkodok a fától hangot halatok, hogy feltekintsen rám. Rám néz, próbál menekülni, de már késő. Lábaimmal megragadom, fejét farkam pedig nyakára kulcsolódik. Kapkod össze vissza, de nem sokára megadja magát. Nyelő csövébe bevezetem csővezetékemet, amivel bele juttatom a halál magját, hogy kifejlődjön, majd belőle az ujjá született gyilkoló gép.
Meleget érzek, halok valami dübörgést. A hely egyre kisebb lesz, számomra ki akarok törni. Állkapcsommal elkezdem rágni a körülöttem lévő hús cafatokat. Kifelé haladva átmegyek a tűdön, artériákon, vénákon majd a dübörgés egyre hangosabb lesz. Utamat a csontok állják, de fogazatomnak ez se ál ellen szét roppantgatom majd egy végső hús réteg választ el engemet a szabadságomtól és az újjászületésemtől. Gazdatestem mellkasából kirobbanva felsikoltok vékony hangomon megcsillantva ezüstös apró fűrész szerű fogazatomat. Rátekintek gazda testemre, akinek arcán groteszk kínzó arckifejezések látszódnak.
Mésziről ismeretlen feromon szagot érzek, azonnal menekülni kezdek. Egy közeli vacokba elbújok, hogy ne vegyenek észre és onnan óvatosan figyelem a helyzetet. Lépteket halok egyre közelebbről, meg állnak a gazdatestem mellet rá tekintenek, valamit mormognak, de nem értem. Majd egyik oda lép felemelik és elviszik. Előbújok, mikor már úgy érzem a veszély már elment. Feromon szagokat keresek a levegőbe, hogy vissza juthassak a fészekbe. Barlang szájához érve tömérdek testeket találok mind testvéreim, mint a Yautja harcosokból. Egyik másik testén láthatóan testvéreimnek sikerült meg termékenyíteni őket.
Be érve a fészek legmélyére újra érzem a királynőm. Elfoglalok, egy számomra tökéletes kamrát a növekedéshez ahol találok apró gazdatest foszlányokat, amikből még képes vagyok enni. Eszem és növekszem, vedlem bőröm, hogy egy új és erősebb réteget képezek magamon.
Mígnem elérem a teljes tökéletes alakom. Fekszem, a fészekben testem már bele olvad a bolyban lévő falat képező nyálkába. És csak várom királynőm újabb parancsát.
Faj: Xenomorph
Variáns: Drone
Születési bolygó: Új-Japán
Születési idő: -
Külső és belső jellem
2,2 méter magas, külseje sötét színű fekete így éjszaka bele olvad a környezetébe. Farka 2 métere is képes elnyúlni. Mivel ember volt a gazda teste ezért könnyeben eltanulja az emberi szokásokat és használja az egyszerű dolgokat. Nagyon kifinomult és taktikus gondolkodású mindig kivárja megfelelő pillanatot a lecsapásra.Próbál minél előbb hangtalanul rejtekhelyről lecsapni áldozataira de ettől függetlenül szeret néha játszani áldozataival mielőtt kivégzi őket.
Arctámadó
A bolyban növekedtem a tojás védelme közt. Testvéreim a falban pihentek, míg én meleg párás helyen gyorsan fejlődtem. Királynőnk végigtekintet rajtam és testvéreimen a tojásokban majd elégedetten sziszegett. Falban a testvéreim meg mozdultak és királynőnk jelzésére elindultak kifelé, testem néha meg remegett, aprón mintha érezné, közeleg a kikelés ideje. Királynőm fel szisszen vész jóslóan mintha bajt érezne. Testvéreim tojásai lassan kinyílnak vele együtt enyém is. Lassan kimászok és érezni kezdem a tojáson kívüli forróságot. Királynőm parancsba adja, menjünk és keressünk gazdatestet magunknak.
Elindulok a barlang szájához testvéreimmel kisebb-nagyobb járatokon át. Kiérve a fészekből fény tárul elém és egy csoport yautja próbálja mészárolni nagyobb testű testvéreim. Lassan elosonok mellettük és bevetem magam a sűrű bozótos erdőbe. Még mindig halom gondolatomban a királynő parancsát. Az erdő egyik széléhez érve egy nagyobb mezőt pillantok meg. Közelben kisebb tűz ég. Nagyobb testvéreim már a sűrű bozótos fűben lopakodnak előre. Megpróbálok felmászni a legközelebbi fára és onnan lesni testvéreim, ahogy egyre közelednek a gazdatestekhez. De ök. inkább egyik pillanatban rájuk vetik magukat, hogy szinte idejük sincs menekülni. A mésziről látszó fekete kupacban fröcskölni kezd a friss piros vér.
Hirtelen mocorgást hallok magam alól. Az egyik ilyen ember elbújt előlünk és ellopakodóhatót mellettük. Ideje volt, hogy most már elültessem ebben az emberben az én halálos magvamat. Megjegyeztem az ember feromon szagát és elindultam utána osonva, lemászva a fáról hogy könnyebben mozoghassak az avarban rejtőzködtem. Szorosan mögötte osontam vártam a pillanatot mikor vét egy apró hibát, hogy rávessem magam. Az ember leült fejét fogva egy sziklához. „Eljött az én időm.” Gondoltam és felmásztam arra a fára, ami a legközelebb van hozzá. Testem természetesen reagált elrugaszkodok a fától hangot halatok, hogy feltekintsen rám. Rám néz, próbál menekülni, de már késő. Lábaimmal megragadom, fejét farkam pedig nyakára kulcsolódik. Kapkod össze vissza, de nem sokára megadja magát. Nyelő csövébe bevezetem csővezetékemet, amivel bele juttatom a halál magját, hogy kifejlődjön, majd belőle az ujjá született gyilkoló gép.
Mellkas robbantó
Meleget érzek, halok valami dübörgést. A hely egyre kisebb lesz, számomra ki akarok törni. Állkapcsommal elkezdem rágni a körülöttem lévő hús cafatokat. Kifelé haladva átmegyek a tűdön, artériákon, vénákon majd a dübörgés egyre hangosabb lesz. Utamat a csontok állják, de fogazatomnak ez se ál ellen szét roppantgatom majd egy végső hús réteg választ el engemet a szabadságomtól és az újjászületésemtől. Gazdatestem mellkasából kirobbanva felsikoltok vékony hangomon megcsillantva ezüstös apró fűrész szerű fogazatomat. Rátekintek gazda testemre, akinek arcán groteszk kínzó arckifejezések látszódnak.
Mésziről ismeretlen feromon szagot érzek, azonnal menekülni kezdek. Egy közeli vacokba elbújok, hogy ne vegyenek észre és onnan óvatosan figyelem a helyzetet. Lépteket halok egyre közelebbről, meg állnak a gazdatestem mellet rá tekintenek, valamit mormognak, de nem értem. Majd egyik oda lép felemelik és elviszik. Előbújok, mikor már úgy érzem a veszély már elment. Feromon szagokat keresek a levegőbe, hogy vissza juthassak a fészekbe. Barlang szájához érve tömérdek testeket találok mind testvéreim, mint a Yautja harcosokból. Egyik másik testén láthatóan testvéreimnek sikerült meg termékenyíteni őket.
Be érve a fészek legmélyére újra érzem a királynőm. Elfoglalok, egy számomra tökéletes kamrát a növekedéshez ahol találok apró gazdatest foszlányokat, amikből még képes vagyok enni. Eszem és növekszem, vedlem bőröm, hogy egy új és erősebb réteget képezek magamon.
Mígnem elérem a teljes tökéletes alakom. Fekszem, a fészekben testem már bele olvad a bolyban lévő falat képező nyálkába. És csak várom királynőm újabb parancsát.
A hozzászólást Doragon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 30, 2014 9:53 pm-kor.
