Faj: Yautja
Nem: Hím
Név: Flexys
Becenév: Flexys
Születési év: 2077
Születési hely: Xenpolor
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Vadász
Külső jellemzők: A kevésbé megtermett Yautjak közé tartozik,
magassága 2,5 m magas, bőre zöldes itt-ott sötétebb foltokkal.
Belső jellem: Inkább a távolsági fegyvereket szereti, de a közelharcot is kedveli.
Felszerelés: Maszk, testháló, könnyűpáncélzat, csuklópenge, ceremóniás kés, bakuub, alkarpanel, medi csomag, álcázó berendezés, trófeatisztító készlet.
Gyermekkorom:
A Xenpoloron születtem egy kis törzsben nem volt sok gyermek a törzsben, és nem is ápoltam túl jó kapcsolatot azokkal, akik voltak. Talán én voltam furcsa, talán, csak azért mert nem volt olyan erős testalkatom, mint nekik. Ezért inkább voltam apámmal, aki sok mindenre megtanított ezért egészen kiskoromban megtanultam hogyan is kell majd elkészítenem a maszkomat, hogyan kell megtisztítani a trófeákat, és hogyan lássam el a sebeket. Utóbbiban néha segítettem neki, amikor visszajöttek a vadászatról, és megsebesült. Végül is boldog voltam, hiszen míg a többiek inkább játszottak egymással néha apám elvitt, hogy kisebb állatokat próbálhassak meg elfogni. Már akkor kiderült, hogy a távolsági fegyverekhez jobban értek, mint a közelharchoz. Egy napon viszont arra ébredtem, hogy fegyverek zaját hallom még hajnal lehetett, mert a szokásosnál is sötétebb volt a fák alatt. Amikor felkeltem és elindultam az ajtó felé pont felrobbantották azt a falat és láttam, hogy megtámadott minket egy másik törzs. Ezen nem csodálkoztam annyira, hiszen a környéken a mi törzsünknek ment a legjobban a sora mindig elsőként bukkantunk rá a legjobb vadászterületekre és a rossz vér törzsek is közelvoltak. Kifutottam a szobám falán tátongó lyukon ahol egyből a harc kellős közepébe kerültem. Láttam, ahogy anyámat lelövik, és ahogy apám harcol utána már csak azt vettem észre, hogy térdre rogyok és elsötétül a világ. Amikor felébredtem már átszűrődött rendesen a fák levelei közt a fény sajgott a fejem az ütéstől, de megpróbáltam felkelni. Mikor sikerült talpra állnom körbenéztem és láttam, hogy mindenhol halottak vannak voltak köztük ismeretlenek és ismerősök egyaránt. Láttam anyámat a földön feküdve, láttam a törzsfőnököt egy lándzsával átszúrva, a többi néhány gyereknek a szülei testét élettelenül heverni a földön, de apámat és a gyerekeket sehol sem láttam. Felvettem egy lándzsát a földről és elkezdtem nézelődni hátha találok még valakit. Kezdtem már feladni, amikor az utolsó viszonylag még épen maradt házban megpillantottam, ahogy valaki, vagy valami elsuhant az egyik ablak előtt. A lándzsát magam előtt tartva az ajtóhoz mentem a falnak támasztottam a hátam, kinyitottam az ajtót és belöktem. Ekkor valaki hirtelen kirontott és csuklópengéjével beleszúrt a levegőbe reflexszerűen suhintottam a lándzsával és vertem fejbe. Csak utána tűnt fel hogy az apám volt az. Ledobtam a lándzsát a földre, és felsegítettem az igen folyékonyan szitkozódó apámat.
Beavatás:
Sok év telt el a falunkat ért támadás óta, de az életben maradtak újra építették a házakat és már a gyerekek is besegítettek a kisebb vadászatoknál. De egy remek napon apám és még néhány másik törzsbéli elvitt minket egy kis eldugott bolygóra ahol a beavatásunk zajlott. Eleinte odacsaltak pár embert és megvártuk, hogy kikeljenek az első prédák és csak akkor engedtek be minket. Hárman voltunk ott mind ketten fiatalabbak voltak nálam, de testalkatom miatt mégis én látszottam a leg sebezhetőbbnek. Az egyikük Q’lotlern több fegyvert hozott, mint He’tra és én, de nem zavart bennünket, hiszen míg ő inkább apja fegyvereit hozta mi sajátjainkkal harcoltunk. Még pár nappal előtte apám szólt, hogy készítsem el a maszkomat, ami nem okozott nagyobb problémát a tőle tanultaknak köszönhetően. A beavatás kezdetét mindannyian vártuk, hogy bizonyíthassunk magunknak és a törzsnek is hogy igazi vadászok vagyunk. Amikor földet értünk bekapcsoltuk az álcázást és elindultunk a piramis felé, aminek már nyitva volt a bejárata. Nagyon nagy volt a csend Q’lotlern elszakadt tőlünk és más irányba ment később, He’tra is követte a példáját. Nekem viszont rossz érzésem volt emiatt ismeretlen volt számunkra a hely és nem tudtuk, hogy merre és hányan lehettek a prédák aztán felfigyeltem a csata zajára és követtem a hangot. Egy nagyobb teremben lyukadtam ki ahol Q’lotlern már az életéjért küzdött, mert körbezárták a prédák elrepült egy shuriken a fejem mellett, amikor odafutottam és levágtam a fejét az egyik prédának. Aztán felém fordult kettő másik, úgyhogy elő vettem a bakuub-ot és a közelebbit fejbe vertem vele mire az a falnak csapódott. a másik megpróbált leszúrni a farkával, de sikerült megragadnom és megrántanom aztán a másikhoz vágnom, amelyik ismét felém közelített. Amikor rám akarta vetni magát az egyik felnyársaltam a Bakuub-bal a másiknak pedig átvágtam a fejét a csuklópengével. Hátrafordultam, hogy segítsek Q’lotlern nek amikor az egyik átszúrta a testét és hozzám vágta. Ledobtam magamról megfogtam az egyik shurikent az oldalán és eldobtam a közeledő préda fel a shuriken vízszintes egyenes vonalban szelte ketté a fejét és ékelődött be a falba. Elraktam a maradék shurikent aztán odamentem az egyik prédához és levágtam a fejét a ceremóniás késsel. Gyorsan megtisztítottam egy kicsit és felakasztottam az oldalamra majd elindultam visszafelé nem találkoztam több prédával, és egészen a bejáratig, He’tra-val sem. A bejáratnál vártak minket apámék és miután kijutottunk bedobtak egy önmegsemmisítésre állított csuklópanelt. Az űrhajóból néztük, ahogy a lökéshullám megtisztítja a területet, hogy biztosan ne maradjon több préda. A törzsbe visszatérve nagy ünneplés volt a részben sikeres próba örömére egy ideig én is részt vettem benne aztán elvonultam hogy rendesen megtisztítsam az új trófeámat.
Nem: Hím
Név: Flexys
Becenév: Flexys
Születési év: 2077
Születési hely: Xenpolor
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Vadász
Külső jellemzők: A kevésbé megtermett Yautjak közé tartozik,
magassága 2,5 m magas, bőre zöldes itt-ott sötétebb foltokkal.
Belső jellem: Inkább a távolsági fegyvereket szereti, de a közelharcot is kedveli.
Felszerelés: Maszk, testháló, könnyűpáncélzat, csuklópenge, ceremóniás kés, bakuub, alkarpanel, medi csomag, álcázó berendezés, trófeatisztító készlet.
Gyermekkorom:
A Xenpoloron születtem egy kis törzsben nem volt sok gyermek a törzsben, és nem is ápoltam túl jó kapcsolatot azokkal, akik voltak. Talán én voltam furcsa, talán, csak azért mert nem volt olyan erős testalkatom, mint nekik. Ezért inkább voltam apámmal, aki sok mindenre megtanított ezért egészen kiskoromban megtanultam hogyan is kell majd elkészítenem a maszkomat, hogyan kell megtisztítani a trófeákat, és hogyan lássam el a sebeket. Utóbbiban néha segítettem neki, amikor visszajöttek a vadászatról, és megsebesült. Végül is boldog voltam, hiszen míg a többiek inkább játszottak egymással néha apám elvitt, hogy kisebb állatokat próbálhassak meg elfogni. Már akkor kiderült, hogy a távolsági fegyverekhez jobban értek, mint a közelharchoz. Egy napon viszont arra ébredtem, hogy fegyverek zaját hallom még hajnal lehetett, mert a szokásosnál is sötétebb volt a fák alatt. Amikor felkeltem és elindultam az ajtó felé pont felrobbantották azt a falat és láttam, hogy megtámadott minket egy másik törzs. Ezen nem csodálkoztam annyira, hiszen a környéken a mi törzsünknek ment a legjobban a sora mindig elsőként bukkantunk rá a legjobb vadászterületekre és a rossz vér törzsek is közelvoltak. Kifutottam a szobám falán tátongó lyukon ahol egyből a harc kellős közepébe kerültem. Láttam, ahogy anyámat lelövik, és ahogy apám harcol utána már csak azt vettem észre, hogy térdre rogyok és elsötétül a világ. Amikor felébredtem már átszűrődött rendesen a fák levelei közt a fény sajgott a fejem az ütéstől, de megpróbáltam felkelni. Mikor sikerült talpra állnom körbenéztem és láttam, hogy mindenhol halottak vannak voltak köztük ismeretlenek és ismerősök egyaránt. Láttam anyámat a földön feküdve, láttam a törzsfőnököt egy lándzsával átszúrva, a többi néhány gyereknek a szülei testét élettelenül heverni a földön, de apámat és a gyerekeket sehol sem láttam. Felvettem egy lándzsát a földről és elkezdtem nézelődni hátha találok még valakit. Kezdtem már feladni, amikor az utolsó viszonylag még épen maradt házban megpillantottam, ahogy valaki, vagy valami elsuhant az egyik ablak előtt. A lándzsát magam előtt tartva az ajtóhoz mentem a falnak támasztottam a hátam, kinyitottam az ajtót és belöktem. Ekkor valaki hirtelen kirontott és csuklópengéjével beleszúrt a levegőbe reflexszerűen suhintottam a lándzsával és vertem fejbe. Csak utána tűnt fel hogy az apám volt az. Ledobtam a lándzsát a földre, és felsegítettem az igen folyékonyan szitkozódó apámat.
Beavatás:
Sok év telt el a falunkat ért támadás óta, de az életben maradtak újra építették a házakat és már a gyerekek is besegítettek a kisebb vadászatoknál. De egy remek napon apám és még néhány másik törzsbéli elvitt minket egy kis eldugott bolygóra ahol a beavatásunk zajlott. Eleinte odacsaltak pár embert és megvártuk, hogy kikeljenek az első prédák és csak akkor engedtek be minket. Hárman voltunk ott mind ketten fiatalabbak voltak nálam, de testalkatom miatt mégis én látszottam a leg sebezhetőbbnek. Az egyikük Q’lotlern több fegyvert hozott, mint He’tra és én, de nem zavart bennünket, hiszen míg ő inkább apja fegyvereit hozta mi sajátjainkkal harcoltunk. Még pár nappal előtte apám szólt, hogy készítsem el a maszkomat, ami nem okozott nagyobb problémát a tőle tanultaknak köszönhetően. A beavatás kezdetét mindannyian vártuk, hogy bizonyíthassunk magunknak és a törzsnek is hogy igazi vadászok vagyunk. Amikor földet értünk bekapcsoltuk az álcázást és elindultunk a piramis felé, aminek már nyitva volt a bejárata. Nagyon nagy volt a csend Q’lotlern elszakadt tőlünk és más irányba ment később, He’tra is követte a példáját. Nekem viszont rossz érzésem volt emiatt ismeretlen volt számunkra a hely és nem tudtuk, hogy merre és hányan lehettek a prédák aztán felfigyeltem a csata zajára és követtem a hangot. Egy nagyobb teremben lyukadtam ki ahol Q’lotlern már az életéjért küzdött, mert körbezárták a prédák elrepült egy shuriken a fejem mellett, amikor odafutottam és levágtam a fejét az egyik prédának. Aztán felém fordult kettő másik, úgyhogy elő vettem a bakuub-ot és a közelebbit fejbe vertem vele mire az a falnak csapódott. a másik megpróbált leszúrni a farkával, de sikerült megragadnom és megrántanom aztán a másikhoz vágnom, amelyik ismét felém közelített. Amikor rám akarta vetni magát az egyik felnyársaltam a Bakuub-bal a másiknak pedig átvágtam a fejét a csuklópengével. Hátrafordultam, hogy segítsek Q’lotlern nek amikor az egyik átszúrta a testét és hozzám vágta. Ledobtam magamról megfogtam az egyik shurikent az oldalán és eldobtam a közeledő préda fel a shuriken vízszintes egyenes vonalban szelte ketté a fejét és ékelődött be a falba. Elraktam a maradék shurikent aztán odamentem az egyik prédához és levágtam a fejét a ceremóniás késsel. Gyorsan megtisztítottam egy kicsit és felakasztottam az oldalamra majd elindultam visszafelé nem találkoztam több prédával, és egészen a bejáratig, He’tra-val sem. A bejáratnál vártak minket apámék és miután kijutottunk bedobtak egy önmegsemmisítésre állított csuklópanelt. Az űrhajóból néztük, ahogy a lökéshullám megtisztítja a területet, hogy biztosan ne maradjon több préda. A törzsbe visszatérve nagy ünneplés volt a részben sikeres próba örömére egy ideig én is részt vettem benne aztán elvonultam hogy rendesen megtisztítsam az új trófeámat.
A hozzászólást Flexys összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 02, 2011 11:09 am-kor.
