Esőerdő

Az ág nem okozott az állatban komoly sérülést, de miatta csak jobban feldühödött. Rohamozása közben felugrottam a levegőbe és teljes súlyommal a hátán landoltam. A gerincét el tudtam törni. Sajnos nem úgy, ahogy képzeltem, a hátsólábait bénítottam le, de ettől függetlenül elülső lábait és a fejét még tudta használni. A csuklópengét a fejébe döftem, hátha ettől megdöglik.

A lényt sikeresen megölted. Mintha ez jelzés lett volna a többi életben maradt lény elment olyan gyorsan ahogy jöttek. Összesen öt tetem fekszik most holtan tőletek.
- Semmi sem hasonlítható egy jó kis vadászathoz mi? De ezek most nem miattunk menekültek el, valami mástól. - Zaragin szavát alátámasztó egy robbanás hallatszódig.
- Ez bizonyára azok a kétbalkezes önkéntesek lehetnek. Mit gondolsz Zaragin? ezt a mi kis társunkat elküldjük megnézni mi történt? - Most hallod először Penge szavait, kiérződik hogy lenéz téged amiért nem vagy olyan jó vadász mint ő, de talán ezen vadászat alatt lenyűgözheted.

Zaragin engedi hogy a robbanás irányába menjél, de ha nem akarsz folytathatjátok közösen az utat az elveszett yautják nyomában.

//Trófeáid most elteheted//

//Bocs a sok késésért!//

Miután megöltem a másikat is, a többi lény elment, olyan gyorsa ahogyan jöttek. Öt tetem, öt tetem feküdt a csatatéren. Ezeket a Zaragin és Penge ejtették el.
- Semmi sem hasonlítható egy jó kis vadászathoz mi? De ezek most nem miattunk menekültek el, valami mástól. - mondta Zaragin. Ekkor egy robbanás hallatszódik valahonnan.
- Ez bizonyára azok a kétbalkezes önkéntesek lehetnek. Mit gondolsz Zaragin? ezt a mi kis társunkat elküldjük megnézni mi történt? - ezt Penge mondta. Nagyon furcsa, hogy csak most hallom először őt. Kiérződik, hogy engem lenéz, csak azért, mert én nem vagyok olyan jó vadász, mint ő. De ezen vadászat alatt le tudom nyűgözni.
Zaragin nekem adja a feladatot, hogy kiderítsem, mi történt, hogy robbantani kellett. De előtte elteszem a két fejet, majd visszaugrok egy faágra és arra veszem az irányt, ahol robbantottak.

Pár perce lehettél úton de a fák kezdtek ritkulni ahogy egy tisztás felé közeledtél. Középen egy tó van. Ahogy körülnézel és változtatod a látásmódokat észreveszel két fekvő yautját. Az egyik már halott, a másik pedig még most kászálódik fel, bal karja hiányzik és sűrű zöld vért spriccel a földre.
- Kemény húsúak, mégpedig két runner és egy PredAlien. A vezetőnk megsemmisítette magát mert nem bírt a lénnyel, minket pedig a runnerek foglaltak le. A PredAlien elpusztult, a runnerek pedig elbújtak de itt lehetnek a közelben. - Mondta a sérült yautja.

Ahogy körbenézel láthatod ahogy egy kisebb kráter van a földben, ennyi maradt az újoncok vezetőjéből. Újoncok, mivel a sérült és halott fajtársad homlokán még nem található meg a beavatott jel.

Az erdő mélyéről idegen ordítást lehet ordítani, a runnerek. De van valami más is itt, valami nagyobb a hangjából ítélve.

Alig pár perce voltam úton, amikor a fák ritkulni kezdtek. Egy tisztás felé közeledtem, ez nem kétség. Miután kiértem a tisztásra észrevettem, hogy annak közepén egy tó van. Ott körülnéztem. A látásmódokat változtatva észrevettem két fekvő vadászt. Az egyik nemrég halhatott meg, a másik pedig csak most kászálódik fel. Észrevettem, hogy hiányzik a bal karja és a vére a földre spriccel
,,Neki már úgyis vége. Sok vért veszített el, de most sokkal többet veszít."
- Kemény húsúak, mégpedig két runner és egy PredAlien. A vezetőnk megsemmisítette magát mert nem bírt a lénnyel, minket pedig a runnerek foglaltak le. A PredAlien elpusztult, a runnerek pedig elbújtak de itt lehetnek a közelben. - mondta.
Körülnézek és látom, hogy egy kisebb kráter van a földben. Ennyi maradt az újonc vadászok vezetőjéből és annak prédájából. Mivel észrevettem, hogy a sérült ,,már már félhalott" vadász fején még nincs ott a beavatottak jele.
Lehet, hogy ez volt a beavatásuk, csak balul ütött ki a dolog. A beavatatlan újoncok közül az egyik halott, a másik haldoklik a vérveszteségtől és már biztos, hogy nem fogja túlélni az idegenek újbóli támadását. A vezetőjük felrobbantotta magát egy Predalien legyőzése miatt.
Az erdőből hallani lehetett a runnerek ordítását. De nem ez volt a legnagyobb gond ,,Mivel az előző vadászatom során sok runnert levadásztam már, ezért nem jelentenek nekem nagy gondot", hanem az a sokkal erőteljesebb ordítás. Valami nagytestű állat hangja lehet. Egy olyan állaté, amit még soha nem láttam, de legalább egy kicsivel messzebb volt a tisztástól. Így ha a két runner idejön, akkor azokat megölöm és a testüket fel tudom használni a nagytestű állat ellen.

//Az, hogy a sebesült vadásszal mi történik, az már a te dolgod.//

A sűrűből hirtelen egy runner bukkant elő, gyorsan közeledett de nem támadott. Körözött miközben téged nézett. De miért nem támad? Egyszerű, figyelemelterelés. A másik oldalról is felbukkant egy runner és így bekerítettek titeket. Egyenlőre gyorsan köröznek hogy összezavarjanak. Bármikor lecsaphatnak. A társad kipattintja csuklópengéjét és felkészült a halálig tartó harcra.

//a félkarú pred jelenleg a te parancsaidnak engedelmeskedik//

Hirtelen egy runner bukkant elő a sűrűből. Nem támadott, de egyre jobban közeledett felém és a sérült újonc felé. A savvérű körözni kezdett, közben engem kezdett nézni. Pár pillanat múlva megérkezett a másik runner is és bekerítettek minket. Gyorsan köröznek, hogy összezavarjanak minket, bár a sérült újonc szerintem eléggé össze van zavarodva, de van neki még annyi lélekjelenléte, hogy tudjon segíteni nekem. A két runner ellen még van valamennyi esélyünk, de a nagydarab lény ellen lehet, nem lesz akkora szerencsénk.
- Ha legyőztük ezeket, akkor gyorsan fel kell ugranunk egy-egy fára és össze kell zavarnunk azt a nagy lényt is, amelyik lehet, hogy errefelé tart. - mondom oda a sebesültnek.
Az újonc kipattintja a csuklópengéjét és felkészül a csatára. Én fogom a lándzsát és ugyanígy teszek.
,,Lehet, hogy a nagydarab lény parancsait követik? Akkor az is lehet, hogy az a lény, amely errefelé tart, egy királynő. De lehet más lény is és ez a két runner erősítésért akart menni, hogy begyűjtsék a lényt tápláléknak vagy keltetőnek."
Várok és kiadom a parancsot az újoncnak, hogy ő is tegyen így. Ha az egyik runner felém ugrik, akkor egyből hasba tudom szúrni a lándzsámmal és úgy a földre vetni, hogy végezzek vele. Ismerem ezeket a savvérűeket, gyorsak, de gyenge a páncélzatuk.

A runnerek nem támadtak továbbra sem, talán nem is akarnak támadni hanem lefoglalni titeket? Ezt támasztja alá hogy a nagyobb testű lény ordítása tisztábban hallatszódott, egy idegené. A runnerek most megálltak és titeket néznek, nincsenek tőletek messze de a kis távot bármelyikőtök gyorsan megteheti. A félkarú társad nem tudja mit tegyen.

Sajnos a két runner nem akart ránk támadni ,,Lehet, hogy lefoglalnak minket, hogy az a nagytestű lény megöljön? Vagy várnak egy parancsra?"
Ekkor a nagytestű élőlény ordítása tisztábban volt kivehető, egy savvérű hangja volt ez az ordítás. A runnerek megálltak és minket néztek, félkarú társam nem igazán tudja, mit tegyen, mivel azt a parancsot adtam neki, hogy öljük meg a két runnert, majd egy-egy faágra ugorva támadjuk meg a nagytestű állatot. Nincsenek olyan messze tőlünk és ezt a kis távolságot még meg tudjuk tenni. Tehát két lehetőségünk van, az első az, hogy megvárjuk, míg a nagytestű idegen ki nem ér a tisztásra és akkor minimális eséllyel megnyerjük vagy elveszítjük a harcot. A második pedig az, hogy gyáván visszavonulunk. Akkor pedig vagy száműznek bennünket a klánból vagy pedig megölnek.
Nem lehetett mit tenni, úgyhogy azt a parancsot adtam a sebesült újoncnak, hogy várjuk be a nagy lényt, majd felugrani egy-egy magas ágra, ahol nem tud elérni, megölni a két runnert majd a nagy idegennel végezni. Tettem pár lépést előre és figyeltem, hátha történik valami. Persze a lándzsát készenlétbe helyeztem és a karpengéket kipattintottam, közelharc esetére. A runnerek a közeledtemre nem hátráltak, de már hallani lehetett a nagy lény közeledtét.

- Nézd! - Mondta társad és egyetlen karjával abba az irányba mutatott ahol most egy praetorian bukkant fel, gyorsan felétek tart, a runnerek viszont mozgásba lendültek és próbáltak feltartóztatni titeket, nem engednek menekülni. Itt nincs más mód mint harcolni kell, szerencsédre a praetorian a társadat szemelte ki. Különös, pedig a xenok a legveszélyesebb élőlényt szokták először választani, de lehet hogy most azt gondolja a két runner legyőz téged? A legközelebbi runner elindult feléd és az utolsó távolságot egy nagy ugrással oldotta meg, ha nem cselekszel gyorsan még feldönthet.

Miközben a két runnert figyeltem, hátha csinálnak valamit, félkerú társam egy pontra mutatott és azt mondta: - Nézd!
Most már tudtam, hogy miért nem támad a két runner és azt is, hogy mi volt a rejtélyes üvöltés forrása. A praetorian bukkant fel és gyorsan felénk jön. A két runner is mozgásba lendült, hogy feltartóztassanak minket és ne engedjenek menekülni. A praetorian pedig célba vette a félkarú újoncot. ,,Különös, a savvérűek mindig az erősebbeket ölik meg. A gyengéket pedig azután, miután az erősekkel végeztek."
Az egyik runner, amelyik közel volt hozzám, felém indult és az utolsó pár métert egyetlen ugrással teszi meg, hogy engem ki tudjon dönteni az egyensúlyomból, így meg tudjon ölni és a másik kettő ekkor el tudja intézni a félkarú újoncot.
Fogtam a lándzsát és pont a hasa felé döftem, de közben a másik runneren is rajta tartottam a szemem, hogy ha ezt elintéztem, akkor azt is könnyen el tudjam tenni láb alól, aztán jön a nagy praetorian.

A runner ami feléd ugrott kapott egy lándzsát a hasába. De a lendület miatt egy időre elvesztetted egyensúlyod ami elég idő volt arra hogy a lándzsát elejtsd. A runner nem halt meg de már nem jelent veszélyt, legalábbis ha kívül maradsz a farka hatótávján.

Társadhoz ekkor ért oda a praetorian de egyértelmű mi lesz az eredmény, a savvérű fog győzni. De mit csinál a másik runner? Kihasználta az alkalmat míg a társát felszúrtad. A lény hátulról teljes erőből neked csapódott. Előre buktál de nem volt időd felállni mert az idegen már készül lecsapni rád farkával a nyakadra.

//Jó kis szívatás, na nézzük, hogy fogok ebből kimászni?//

A felém ugró runnert sikerült ártalmatlanná tenni, de a lándzsát elejtettem, mivel egy rövid időre elvesztettem az egyensúlyomat. A lény a farkát még mindig tudta használni. Szerencsére kívül voltam a farok hatósugarából. A praetorian már a társamhoz ért, az hősiesen harcol vele a fél karját használva. De egyéltelmű mi fog történni, a savvérű fog győzni. Eközben a másik runner is rám támadott hátulról. Előre buktam, de sajnos a lény a nyakam felé készül csapni a farkával. ,,Nincs menekvés! Itt fogok meghalni!" mondtam magamban, de eszembe jutott a beavatási kés, mely még mindig nálam volt. Egyik kezem szabad volt, így gyorsan ki tudtam kapni a tartótokjából és a lény fejébe tudtam döfni. Persze a fejemet oldalra tudtam még fordítani, hogy be tudjam mérni a lény fejét.

//Nehéz kaland ellenére mindent megteszek, hogy túléljem a támadásokat. Lehet, a praetorian ellen kevés esélyem lesz, de némi taktikázással és a gyenge pontok folyamatos sebzésével el tudom intézni, ha a ezt a runnert sikerül ledobni magamról, mivel fejbe szúrtam. Ilyenkor java részt a testükben lévő fegyverrel vannak elfoglalva jó részt és azt a fél percet még ki lehet használni, hogy egy végső csapás lehessen rájuk mérni.//

A támadód fejébe szépen beleállt a tőrt, azonnal meghalt a szúrástól. Ez jó hír, az élettelen testet ledobob magadról és készülnél nekiindulni a praetoriannak de az valami mást csinált. Az újoncba beleszúrta a farkát és gyorsan elmenekült. Ellenkező irányból a fák közül élőlények jönnek. Egyenlőre nem tudod kik, társad viszont nem húzza sokáig, halálos sérülése perceken belül megöli.

//Elnézést ha ilyen nehézre sikerült az előző poszt//

//Nem baj, csak egészen váratlanul ért.//

A tőr beleállt a runner fejébe és megdöglött. Sikerült ledobni magamról. Kihúztam a lándzsát a másik runnerből és a praetorian felé rohantam, ám az farkát átszúrta a társamon és gyorsan menekülni kezdett. Hirtelen hangokat hallottam a fák felől. Élőlények közelednek a tisztás felé, azt nem tudom, hogy kik. Az átszúrt társam felé néztem, már nem bírja sokáig. Pár perc múlva meghal. Nem tudok semmit sem tenni érte. Két választásom volt, vagy itt maradok és megvárom az ismeretleneket, akik errefelé tartanak vagy pedig a lény után megyek, hogy megöljem. De még mindig ott volt egy harmadik lehetőség is. Álcázva magamat felugrok egy fára és úgy várom be az ismeretleneket. Ha ellenségesek, akkor gyorsan lecsapok rájuk, ha pedig a vezér az, akkor leugrok a fáról, kikapcsolóm az álcázót és jelentem neki, hogy mi történt itt.
Így a harmadik megoldás mellett döntöttem. Kihúztam a tőrt a dög fejéből és levágtam azt a másik runnerével együtt. Miután a fejeket eltettem, a halálos sebet kapott társamat a vállamra fektettem és kezdtem felmászni a legközelebbi fára.
Habár nem tudom megmenteni, annyit még megtehet, hogy ne fedezzék fel egykönnyen.

- Jól van, előjöhetsz! Jól csináltad de máskor nézz a hátad mögé. Most is majdnem belehaltál. - Mondta Zaragin ahogy Pengével a tisztásra ért.

Miután lejöttél hozzá a társad már halott volt. Penge nemtörődöm hangon utasított hogy aktiváld az önmegsemmisítőjét és menjetek vissza ahonnan ők jöttek. Visszatérve a halott gorgonopsidokhoz elindultak abba az irányba ahová feltehetően az előző csapat indult utolsó útjára. Érzitek hogy nem vagytok egyedül, valamik követnek titeket és ezúttal biztos nem barátok mert azok nem lopakodnának ennyire. Észreveszed hogy egy savvérű feje tűnik ki a bokrok közül majd tűnik el ahogy elrejtőzött.

Felmásztam a fára és aktiváltam az álcázót. Ekkor Zaragin és Penge értek ki a tisztásra.
- Jól van, előjöhetsz! Jól csináltad de máskor nézz a hátad mögé. Most is majdnem belehaltál. - mondta.
Lementem a fáról, de társam ekkor már halott volt, Penge pedig utasított, hogy aktiváljam a halott újonc önmegsemmisítőjét és menjünk vissza, ahonnan ők jöttek. Mikor felrobbant az önmegsemmisítő, már kiértünk a halott Gorgonopsidokhoz és arrafelé mentünk, ahová feltehetően az előző csapat indult el utolsó útjára.
Nemcsak én, hanem Zaragin és Penge is érezte, hogy nem vagyunk egyedül, valamik követnek minket. De az már biztos, hogy nem barátok, mivel azok ennyire nem szoktak lopakodni. Észrevettem, hogy a bokrok közül egy savvérű bukkan elő, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.
Tudtam, hogy nemsokára újabb harcra kerül sor, így ismét harcra készre helyezem a lándzsát és így haladok tovább Zaragin-al és Pengével. Ha ránk támadnak, akkor könnyen el tudjuk őket intézni.

Megáltatok, előttetek halott idegenek vannak, már jó ideje itt rohadnak. Ezeket még az előző csapat okozta akik után titeket küldtek. Itt van még egy mellkasrobbantó által megölt yautja is, ő is itt fekszik már egy ideje. ez határozottan jó jel mert az irány jó amerre tartotok. Zaragin valamit csinál az alkarpaneljával, majd feléd fordul és ennyit mond: - A többiek úton vannak ide, remélem te is észrevetted hogy követnek minket az idegenek. Én másfél tucatot számoltam össze, de Penge szerint még fél tucat majomból kikelt idegen is követett a fákon keresztül. 24 4 ellen, jó kilátások de volt már rosszabb is.

A helyed Zaragin balján van, szerinte innen leselkedik a legkisebb veszély. Az idegenek hangja tisztán kivehető, már nem próbálnak lopakodni, a támadás nem csak a földről hanem a fák tetejéről is jöhet.

Pár perc múlva megálltunk egy helyen, ahol halott idegenek vannak. Ezeket az idegeneket az a csapat ölte le, akikért minket küldtek. Volt ott egy halott vadász is, akinek ki volt robbanva a mellkasa ,,Valószínűleg ez volt az a vadász, akiből kijött az a PredAlien, akit a félkarú vezetője intézett el."
A tetem már jó ideje itt fekszik. Ez határozottan jó jel, mivel pont a jó irányba haladtunk. Zaragin csinál valamit az alkarpaneljával és közben csak ennyit mond: - A többiek úton vannak ide, remélem te is észrevetted hogy követnek minket az idegenek. Én másfél tucatot számoltam össze, de Penge szerint még fél tucat majomból kikelt idegen is követett a fákon keresztül. 24 4 ellen, jó kilátások de volt már rosszabb is.
Mivel a vezér balján vagyok, így le tudok győzni pár savvérűt. Szerinte innen leselkedik a legkisebb veszély. Az idegenek hangja már tisztán kivehető volt, már nem lehet hallani, hogy lopakodnak utánunk. A támadás a földről bármelyik irányból, de fentről, a fák tetejéről is jöhet. Így harci pózt felvéve figyeltem minden irányba, hátha jön egy savvérű és azt el tudjam intézni. Persze az erősítés bármikor megérkezhet, így lehet az is, hogy a harc közben a többi vadász is csatlakozik hozzánk.

Hirtelen szemből fél tucat idegen jött elő és támadta meg Zaragint és Pengét. A tapasztalt harcosok habár nem viseltek távharci fegyvereket mégis lenyűgözően öltek. Mozgásuk arról árulkodott hogy többször voltak ilyen helyzetben. Három savvérű holtan terült el, de nem nézheted tovább a harcot mert egy drone tart feléd és az ágak közül készülőben van két majomból kikelt idegen hogy lecsapjon rád. Őket könnyen kikerülheted de a drone már problémát okozhat.

Hirtelen vagy fél tucat idegen jött elő és megtámadta Zaragint és Pengét. Ők ugyan nem viseltek távharci fegyvereket, mégis könnyűszerrel ölték le a lényeket. Látszott, hogy nem először voltak ilyen helyzetben. Három savvérű már holtan esett össze a harcban, de engem kiszemelt egy drone és két majomból kikelt savvérű. A két idegent, melyek a fáról ugrottak felém még jóval azelőtt kikerültem, mielőtt elértek volna. A drone-al már egész más volt a helyzet. Őt valahogy úgy kel elintéznem, hogy nem veszítem el a lándzsámat, különben ugyanúgy járok, mint a két runnernél. De lehet, hogy ezúttal már nem lesz akkora szerencsém, mivel észrevettem, hogy ezek a majomból kikelt savvérűek valamivel gyorsabbak és erősebbek a runnereknél. De ez nem jelent nekem akkora gondot. A lándzsával megrohamozom a dronet, hogy majd a földre taszítsam és átdöfjem a testét, hogy gyorsan véget érjen, aztán gondoskodok a két majomból kikelt savvérűről, akik közül az egyiknek a fejébe beledobom a tört, a másikat pedig úgy szintén a lándzsával ölöm meg. Vagy ha a dronet sikerült feldöntenem és farkával odébbtaszítja a lándzsát, akkor egy helyre célozva halálra szúrom a karpengékkel, majd a két majomból kikelt lényre támadok.
Lehet, mind a két esetben vagy győztesen vagy vesztesen kerülök ki, de ezt nem én döntöm el, hanem az idő.

A drone holtan rogyott össze, ez könnyű volt. Viszont a tőr eldobása már nem okozott halált mert a célpontod kikerülte. A tőr az egyik vastag fa törzsébe fúródott bele. A két savvérű ezúttal taktikát vált és újra a fák lombkoronájába mennek hogy onnan támadjanak. Zaragin hangja jól hallhatóan bezengte a csatazajt . Azt akarja hogy lassan de folyamatosan hátráljatok, neked kell elindulni először az úgy 20 emberi méterre levő domb felé, ez egy 10 méterre a talaj fölé tornyosuló domb amin csak pár szikla és fű van. Ez a hely azért jó mert beláthatjátok a környezetet, előnyben is lennétek és nem tudna érvényesülni az idegenek fáról támadó taktikája. A társaid már újabb három idegennel végeztek de érkeznek még savvérűek. Téged egyenlőre csak a fákról támadó majjom idegenek zavarnak.

A dronet sikerült elintéznem a lándzsámmal, ám a tőr, amit az ellenfél felé dobtam, nem ölte meg azt hanem az egyik fa törzsébe csapódott. A két majom idegen visszamászott a fára. Zaragin hangja bezengte a csatazaját, azt akarja, hogy lassan, de folyamatosan hátráljunk egy domb felé, persze nekem kell először elindulnom. ,,Húsz méter elég könnyű lesz. De persze figyelnem kell a fán lévő két majom idegenre is. Ha feljutok, akkor szerencsém van."
A domb alig 10 méter magas és van rajta 1-2 szikla meg egy kis fű is. Ez a hely azért jó, mert jól be tudjuk látni a környezetet és persze a savvérűek fáról támadó taktikája nem tud érvényesülni.
Minden egyes lépéssel közeledek a dombhoz, közben figyelek felfelé a fán lévő, támadásra készülő savvérűekre is. Közben Penge és Zaragin még egy pár idegent megölt. De a támadás közben ők is lassan hátrálnak a domb felé és még sok idegen is érkezik. ,,A többi vadász nemsokára megérkezik. Ha ezeket a dögöket sikerült elintézni, akkor majd visszaszerzem a tőrömet és begyűjtöm az általam leölt lények koponyáit."

Szerencse vagy gyors reflex. Ennek köszönheted hogy az egyik majomból kikelt savvérű a lándzsád által meghalt. További veszély egyenlőre nem fenyeget, de a dombnál mikor felfelé haladsz egy fontos dolgot veszel észre: emberi csapdákat. Úgy 1 méter mélységben vannak csapdák elhelyezve, persze meg is kerülheted őket de ez idő és elveszi a figyelmedet vagy csak szimplán átugrasz fölöttük. A távolból már hallatszódik némi csatazaj de ki tudja hány fajtárs ér ide?

Vagy reflexeimnek vagy pedig a szerencsének köszönhetem, hogy az egyik majomból kikelt savvérű meghalt a lándzsámtól, így már veszély nem fenyegetett, a halott lény fejét már a karpengével vágtam le, mivel a tőröm ott maradt a csatamezőn. A domb megmászása közben emberi csapdákra lettem figyelmes. Ezek vagy 1 méter mélységben voltak. Megkerülhetem őket, de az időpocsékolás, vagy pedig átugrom őket, így gyorsan fel tudok érni a dombtetőre. Mivel más választásom nemigen volt, átugrottam a csapák fölött és egy-két pillanat alatt felértem a dombra. A távolból már hallatszik a csatazaj, de még nem tudom, hány fajtársam ér ide a dombhoz. Ezért csak vártam, hátha Zaragin és Penge ideér és nem esik áldozatul az özönlő savvérűeknek. Ha ideérnek, akkor figyelmeztetem őket, hogy felfelé haladva ugorják át a csapdákat.

Milyen furcsa, az ugrásod ugyan tökéletesre sikerült de most egy vörös pont jelent meg testeden ami most feljebb csúszik a sisakodra és valahol a szemed között áll meg. Nem is kell sokat gondolkodni azon hogy bizony ez egy 'mber fegyveréből származik. Majd még két pont jelent meg, ezek a szívedet vették célba. Várod a lövést, és megtörtént! Furcsamód nem éreztél fájdalmat, ellenben valami savas bűzt igen. Körülnézel és azt látod hogy a majomból kikelt savvérű holtan terül el mögötted.

Időközben társaid is felértek, Penge rád néz majd a döglött idegenre. Azt hiszi te ölted meg de még nem látta a golyó ütötte nyomot. Az idegenek sorai megritkultak, már csak 7 savvérű tart felétek. Élükön a jól ismert praetorian aki téged majdnem megtámadott anno. Ezúttal téged szemelt ki.

Furcsamód eléggé tökéletesre sikerült az ugrásom, de amikor földet értem egy vörös pont jelent meg a testemen és egyre feljebb jött, egészen a sisakomig és valahol a szemem között állt meg. Rájöttem, hogy a vörös fénysugár egy emberi fegyverből származik. Még két pont jelent meg, de azok a szívemet vették célba. Vártam a lövést. A fegyver eldördült, de furcsamód nem éreztem semmi fájdalmat, de valamiféle savas bűzt igen. Körülnéztem és látom, hogy a majomból kikelt savvérű holtan terül el. A lövedék a lényt találta el, nem engem.
Közben Zaragin és Penge is felért a dombra. Penge rám néz majd a döglött idegenre. Azt hiszi, hogy én öltem meg, de még nem vette észre a lényen ejtett lövésnyomot. Visszanézek a dombról és látom, hogy már csak hét savvérű tart felénk. A kis csapat élén a jól ismert praetorian, aki engem majdnem megtámadott és megölte a félkarú sebesült újoncot. A nagy idegen éppen engem szemelt ki. De tudtam, hogy a domb tetején biztonságban vagyok. Mellettem a társaim, előttünk a csapdák. Lehetséges, hogy egy-két savvérű belesétál a csapdák egyikébe, a praetorianban nem voltam biztos, hogy belesétál az egyikbe. De azért megteszek mindent, ami tőlem tellett.

A praetorian okos volt, kisebb fajtársait küldte maga helyett harcba így ők mentek a csapdáknak és a társaidnak. Egy szerencsétlen idegen sikeresen beleakadt egy csapdába, nem halt meg csak megsérült. A praetorian nagy erővel neked ment és gurulhattál egyet a domb aljáig, szerencsédre csak megszédültél, semmi több de a várt támadás elmaradt. Felnézel és a praetoriannak már csak hűlt helyét találod, akarom mondani kezét mert egy lövés levitte bal karját. A csatazaj abbamarad, ebből tudod hogy győztetek. A domb túloldaláról yautja beszédek hangzanak fel, Penge és Zaragin a domb tetején téged néznek. Vezéred testén néhány kisebb sav marta seb éktelenkedik. De mi is van veled? A növényzetből 'emberek jönnek elő, hőlátásba kapcsolva látod hogy összesen hárman vannak. A vezetőjük jól fel van fegyverezve, egy HK 875 a kezében (ezt te nem tudod felismerni), két pisztoly a pisztolytáskájában és egy nagyobb kés az oldalán. Az emberek rád néznek de semmi többet, majd a többi yautjára akik időközben megjelentek a dombon.

A nagy savvérű elég okos volt, kisebb fajtársait előre küldte így azok támadtak ránk. Az egyik beleakadt az egyik csapdába, de nem halt meg, csak megsebesült. A praetorian nekem rontott és legurultam a dombról. Szerencsére csak megszédültem, semmi más. Feltápászkodok, felnézek a dombra, de már a lénynek csak hűlt helyét találom. De van valami a földön, a karja. Egy lövés leszakította a karját.
,,Győztünk!" a csatazaj abbamaradt. A domb túloldaláról yautja beszédek hangzanak el. Társaim a domb tetejéről engem néznek. Zaragin testén néhány sav marta sebet vélek felfedezni, de ő és Penge még mindig engem néznek.
Megfordulok, átváltok hőlátásra és nyomban kiderült, hogy miért néznek engem társaim folyamatosan. Három ember jön ki a sűrű növényzetből, élükön a vezetőjük, kinek kezében egy nagy lőfegyver, pisztolytáskájában két kisebb lőfegyver, valamint egy nagy kés az oldalán. Mind a hárman rám néznek, majd a többi yautjára, akik már megjelentek a dombon.
Nem támadok az emberekre, mert akkor megölnének, de azt ők is jól tudják, ha engem megölnek, akkor a dombon álló társaim azonnal végeznek velük. Így hát csak bólintok egyet feléjük, majd visszamegyek a dombra és remélem, hogy a három ember nem lesz annyira ostoba, hogy lelőjön.

Jól döntöttél, hiszen itt a Blioron ember és yautja nem támadhatja meg egymást. Fent a dombon összesen egy tucat fajtársat számlálsz meg. Az emberek is többen vannak, még heten jöttek elő. Egy hosszú percig a két faj hosszan nézte egymást, majd az emberek vezetője rád és zaraginra mutatott, majd a két faj közti senki földjére. Félreérthetetlen jel arra hogy induljatok el és ő is megindult egy emberrel.

Végül megszólal az ember: - Köszöntöm önöket! Blake vagyok, egy szintetikus, hibátlanul beszélem a nyelvüket, én leszek itt a fordító. Mi azzal a céllal vagyunk itt hogy megtaláljunk egy pár napja eltűnt fontos embert, a gravkopterét megtaláltuk és a nyomok alapján idegenek vitték el. A beépített jeladó segítségével követjük hova tűnt, aztán megláttuk a harcukat és besegítettünk. Remélem ez nem baj.

- Elintéztük volna őket mi is, nem szeretem mikor elorozzák a prédámat! Nem kötöm rád hogy mi miért vagyunk itt. Menjetek el innen mert ... - Zaragin szavait nem tudta befejezni mert egy beavatott yautja tért hozzátok, valamit súg vezéreteknek majd új mondatba kezdve így szól: - Úgy tűnik egy darabig egymás társaságát élvezzük, társatok talán már halott, ahogy néhány fajtársunk is. Ott porladnak egy fészekben, vagytok olyan bátrak hogy továbbgyertek?

- Sajnálattal hallom ezt a hírt de muszáj megtudnunk hogy él-e még. Honnan tudjátok hogy egy fészekben vannak?

- Néhány társunk a nyomok lapján rábukkant a fészek bejáratára, nem mentek be de minden jel arra utal hogy eltűnt társaink ott vannak, illetve valószínűleg társatok is ott van. Nem érdekel hogyan de kövessetek, remélem jól tudtok futni mert jó pár kilométert kell megtennünk.

Azzal Zaragin futásnak eredt ahogy a többi pred követte őt, a szintetikus lefordította az embereknek miről is beszéltek, gyorsan ők is a yautják felé vették az irányt, utoljára az emberek vezére indult el, halvány mosollyal az arcán. Rajtad áll hogy elől, középen vagy hátul mész (elől fajtársaid, élükön Zaragin van, középen ember-predator csapat Penge vezetésével míg hátul a szintetikus, az emberek vezére és néhány yautja-ember van).

//ha trófeáid elteszed akkor talán lemaradsz a csapattól de ha sietsz (ez a figyelem kárára megy, vagyis lehet hogy megtámadnak az idegenek) akkor utolérheted a hátsó sort//