Esőerdő

Chu'cca ellenfele végre elengedte a vadászt, s ugyan megölnie nem sikerült, de a lény átmenetileg összezavarodott. Mivel a fenevad megtántorodott, csak négykézlábra ereszkedve tudta megőrizni egyensúlyát, így viszont kialakult egy kis távolság közöttük. Ezt kihasználva a ragadozó villámgyorsan felmérte a terepet. "Harc közben mindig figyelj a környezetedre!" -emlékezett a tanításra. A csőlátás most valóban nem lett volna célravezető, hiszen óriási felbolydulás támadt a teremben. A különös hangok a helyiségbe özönlő kis termetű savvérűektől származtak, míg a kamra túlsó végén egy újabb yautja tűnt fel. A vadász nyugtázta jelenlétét, de nem állt neki azon gondolkodni, hogy ki az, és egyáltalán hogy került ide. Tudta mi van körülötte, s hogy nagyjából mire számíthat, így újra a testőrre koncentrált. Ideje volt befejezni a harcot, s begyűjteni a nagyszerű trófeát. Ellenfele még mindig a talajba kapaszkodott. Chu'cca igyekezett a bestia fejével gondolkodni. Ebből a pozícióból hátra, fel, előre vagy valamelyik oldalra tudott csak elmozdulni. Lekapta a hátára erősített bakuubot, gyakorlott csuklómozdulatokkal megpörgette, majd jobbról balra, egy íves mozdulattal a lény nyaka felé döfött. Úgy vélte, így a legnagyobb a találat valószínűsége, hiszen, hacsak nem hátrál a praetorian, beleesik a támadás sugarába.

Chu'cca szerette a kihívást, de nem jobban, mint az erőfölényt, mely felsőbbrendűségéből fakadt. Ez a természetéből eredő fölény most azonban nem volt meg. Az a fajta vadász volt, akinek a préda becserkészése okozta az örömet, az hogy levadássza, nem pedig az, hogy minél ostobább, erőfitogtató harcban megküzdhessen vele, éppen ezért szeretett gyorsan, és a lehető legegyszerűbb módon végezni ellenfeleivel.
A bakuub megakadt a szörnyeteg kezében, mely egy ilyen termetes bestiánál csupán felszíni sérülésnek számított. A lény ezután a yautja felé csapott. Chu'cca tudta, hogy ilyenkor jön el a harc azon pontja -miután a préda bizonyította rátermettségét-, mikor minden fegyverét, s maszkját ledobva, test test ellen küzd meg vele. De a ragadozó sosem szerette az efféle hagyományokat, s amúgy is, az epikus végső harcot szerette volna a királynő palántának tartogatni. A fejre érkező támadás elől előre ugrott, megkockáztatva ezzel egy maszkrepesztő találatot, miközben aktiválta a csuklópengéket. A praetorian lábai között akart elgurulni, úgy, hogy közben végigvág az egyiken az ikerpengékkel, hogy aztán a bestia háta mögé érve megragadja annak izmos farkát, s sérült lába felé billentve feldöntse azt. Ha ügyesen manőverez, a lény a karjával fogja majd fel az esést, mégpedig, ha az istenek is úgy akarják, azzal, amelyikben a lándzsa van.

Chu'cca magába fojtott egy káromkodást, ahogy dühösen fújtatva feltápászkodott. Nem először vágták ilyen keményen a falhoz, s kezdett elege lenni ebből a rongybaba állapotból. Legszívesebben most azonnal szétlőtte volna a bestiát vállágyújával, ám túl sok szemtanú volt, így végig kellett járnia a táncot. Megrázta a fejét, s egy pillanatra lehunyta apró, sárga szemeit, hogy kicsit kitisztuljon a feje. A testőr eközben felé sántikált, ám a lándzsa már nem volt a kezében. "Legalább az szabad."- gondolta a yautja, miközben megpróbált kidolgozni valami terv félét. A praetorian azonban egyre közelebb ért. "Elég a tervekből."- lábát a falnak vetette, majd lendületet vett, s előre lendült, hogy menet közben improvizáljon valamit. Kicsivel a lény előtt a földre vetette magát, s megpróbált a bestia alá gurulni. Nem zavartatta magát, ma már jóformán többet közlekedett így, mint két lábon. Azt találta ki, hogy meglöki a sérült lábát, hogy a szörnyfajzat a földre essen, majd megpróbálja elérni a lándzsáját, hogy egy jól irányzott döféssel egyszer s mindenkorra véget vessen a harcnak, s a keményhúsú életének.

Végre sikerült leterítenie a fenevadat. Ahogy lándzsája a lény fejébe fúródott, mélységes megelégedés töltötte el. Elégtételt vett. A biztonság kedvéért csavart egyet a fegyveren, majd ki sem húzva azt egyszerűen összecsukta. A csata végeztével az adrenalin szintje kezdett csökkenni, s ezzel együtt a savfürdő okozta fájdalom növekedni. Letépte maszkját, remélve, hogy még menthető, majd megpróbálta ellátni a sebét. Jobb karján csak a válla tetejét védte páncél, így ott érte a legsúlyosabb sérülés. Ám mielőtt komolyabban kezelésbe vehette volna, egy idegen termett mellette, ami szerencsére a vezérrel küzdött. Amaz vitézül harcolt, s a régi két legyet egy csapással trükkel hozzávágta az egyik fenevadat a Chu'cca közelében állóhoz. Sajnos az összegubancolódott keményhúsúak pont a ragadozó felé repültek, s magukkal is sodorták. A yautja feltápászkodott, s ösztönösen felkészült a harcra, de a dögök nem mozdultak. Krii'ale a vadászra morgott. Szemmel láthatóan örömére szolgált, hogy revansot vehetett a szemtelenségért. Chu'cca dühös pillantását nem rejtett el a maszk, miközben jobb karját szorítva a halott testőrhöz botorkált. Már a nyelve hegyén volt a szitok, mellyel vissza feleselhetett volna, de végül bölcsebbnek látta, ha körmönfontabb módszerrel jelzi, nem érdekli a rangidős véleménye. Letelepedett a tetem mellé, hátat fordítva az öregnek, majd hozzálátott, hogy kikeverje a sebet összezáró löttyöt. A lándzsáját készenlétben maga mellett tartotta, de bízott benne, hogy elegen vannak körülötte ahhoz, hogy nyugodtan lekezelje a sebesülést, s utána mobil állapotba hozza a friss trófeát.

//Egy olyan információt, ha beleszőnél a történetbe, hogy a maszk milyen állapotban van, nagyon megköszönnék. //

Chu'cca lekezelte a sérülést, majd elkészítette a trófeát. Nem bíbelődött vele sokat, csak levágta a fejet, s belehelyezte a hálóból készült zsákjába, melyet a hátára vetett, a vállágyú mellé. Arra gondolt, otthon majd rendesen megtisztítja, most azonban minél előbb folytatni akarta a vadászatot, hiszen valahol várt rá a fiatal királynő.
Mihelyst végzett, a hóna alá kapta a maszkját, s várakozásra készen fürkészte társait. Ekkor nyílt csak lehetősége alaposabban szemügyre venni az új jövevényt. Döbbenten tapasztalta, hogy a hangosan siránkozó sebesült ’mbert ellátó ragadozó egy nőstény. „Micsoda?” –gondolta, s csodálkozásában szélesre tárta agyarait. „Mit keres itt egy nyamvadt gyerekcsináló? Ráadásul ilyen egészségtelen, csenevész példány. Biztos terméketlen, ha vadászatra adja a fejét.” A vezér morgással nyugtázta a jelenetet, Chu’cca azonban szavat is adott nemtetszésének.
-Ha ennyire gyámolítani akarod, inkább végezz vele! –vetette oda nyersen az ismeretlennek. –Lehet, hogy vitézül harcolt, de úgy is el fog pusztulni. Legalább megkönnyíted a szenvedését.
Bár tisztelte, egyáltalán nem kedvelte a puhahúsúakat, s a rátermettségük bizonyítására tett erőfeszítéseiket sem értékelte. A csupasz majmok prédák voltak, nem szövetségesek. Mélységesen megvetette, s gyengének találta azokat, aki törődtek ezekkel a lényekkel, vagy ne adj isten még az életüket is segítettek megóvni.
Még egyszer rosszallóan a nőstényre, s szánalmas védencére pillantott, majd tekintete Krii’alera vándorolt, várva az indulást.

- Sok tanulnivalód van még zöldfülű. De bölcsebben tennéd, ha inkább becsuknád a szádat, mert a végén betalál egy arctámadó. - mondta kedves nyugodtsággal a nőstény Chu’cca felé. Mögötte az ooman feltápászkodott, úgy tűnt ő is indulásra kész, bár furcsán nézett a megszólaló vadászokra. A nőstény a feléjük lépő Krii’alet apró fejbólintással köszöntötte, majd némán, kecses léptekkel elindult a harmadik, s egyben utolsó járat szája felé.
Krii’ale szót sem szólva követte a nőstényt. Úgy tűnt, nem igazán örül a vendégnek, de mégis mintha ismerte volna valahonnan.
Chu’cca ellenőrizte maszkját. Becses tárgyán a sav bár nem ütött lyukat, a rendszer több helyen is meghibásodott. A hő és EM módok, bár működtek, sokszor elmosódó, átláthatatlan lett a kép. A többi része működő képesnek tűnt. Bosszantó, és kellemetlen dolog, ám a vadászat szempontjából lényegtelen... vagy izgalmas?
A puha húsú is elhaladt a vadász mellett, követve a többieket. A járatból ismerős hangok szűrődtek ki.

- Sok tanulnivalód van még zöldfülű. De bölcsebben tennéd, ha inkább becsuknád a szádat, mert a végén betalál egy arctámadó. -hangzott a nőstény felelete. Chu'ccát megdöbbentette ez a nyugodt hangnem, s dühítette a mögötte rejlő felsőbbrendűség. Megállt a gyerekcsináló előtt, mélyen a szemébe nézett, s egészen addig le nem vette róla a pillantását, míg a menet el nem indult. Ahogy az 'mber elsétált a vadász mellett, az vállal meglökte szerencsétlent, majd utolsó előttiként csatlakozott a menethez. Általában szeretett elöl menni, a legmegbecsültebb helyen, most azonban nem érezte volna magát kényelmesen, sem a vezérével, sem a szukával a háta mögött, a puhahúsúval pedig különösen nem. A negyedik ragadozóval nem foglalkozott, eddig sem volt útban, így részéről nem tartott attól, hogy hátba támadja.
Menet közben felvette a maszkját, s sajnálattal konstatálta, hogy egyes rendszerei meghibásodtak. A fészekben legfontosabb látásmód sokszor homályossá vált, kivehetetlenné téve az alakokat. "Legalább az arctámadóktól véd, amíg el nem jutok a királynőig. Ott pedig már nem oszt, nem szoroz."-gondolta.

Az immár öt tagúra bővült csoport némán lopakodott előre a fészekben. Senki nem szólt a másikhoz, bár ez nem is volt szokatlan. Bent voltak az ellenség területén, s ilyenkor amúgy is maximum test vagy jelbeszéddel kommunikáltak. A járat, melyet órák óta követtek gyanúsan üres volt, nem találkoztak egyetlen idegennel sem. "Biztos a királynő védelmére siettek."-tűnődött Chu'cca. "Érzik, hogy közel már a végzetük." A messzeségből savvérűek hangját lehetett hallani, ám minél közelebb értek a fészek központi részéhez, ezek a zajok annál inkább halkultak. A vadászban felmerült a gondolat, hogy esetleg egy másik járaton át menekülnek el a kemény húsúak, ám aggodalmának nem adott hangot.
Néhány kanyarral később elágazáshoz értek. Chu'cca maszkja rendellenes működésének hála, először észre sem vette, hogy a bal oldali alagút milyen különös módon ér véget. A savvérűek saját testükkel torlaszolták el az utat, élő falat alkotva. A testek tömegén túl lehetett a királynő kamrája. A másik járat végét elnyelte a sötétség, nem lehetett tudni, hova vezet. Az elől haladó gyerekcsináló megállt, s hátrapillantott. "Pja, a nőstények nem vezetőnek valók." -gondolta Chu'cca.
Előre lépett, s a torlaszra mutatott.
-Utat kell robbantanunk magunknak. Nincs rá garancia, hogy a többi bejáratot nem zárták-e le ugyanígy, ha meg külön válunk felderíteni, könnyedén rajtunk üthetnek.
Hogy szándékának komolyságát bizonyítsa, vállágyújával máris célba vette a tömeget. A három lézerpont a testek és a mennyezet találkozásánál állapodott meg, hogy a közvetlen találaton túl a leomló törmelék és károkat okozzon. Már csak az engedélyre várt.

- Rád bízom a döntést. Tudom, mire gondolsz, de megsúgom, nem biztos, hogy ez a legjobb- lépett Chu'cca mellé a vezér, majd a nőstényre mutatott. - Csak figyeld, mit csinál.
A gyerekcsináló az idegenek testéből szőtt eleven falat vizsgálta. Azonban amint megkísérelt belevágni az élő tömbbe, a keményhúsúak éles sziszegéssel és farokcsapkodással válaszoltak.
-Túl éberek. -jelentette ki.
-Zseniális megállapítás. -felelt vissza Chu'cca pimaszul. Krii’ale azonban közbevágott.
- Jól figyelj Chu'cca! Minden egymásra épülő szerkezetben akad egy gyenge pont. Ha a gyenge pontot kiveszed, a fal összedől. Ám van úgy, mint ezeknél a dögöknél is, hogy a gyenge pontot erősebbek veszik körül. Védik.
- Ráadásul itt mozog is. Az arctámadókról nem is beszélve. -vette át a szót a nőstény. - Nos, még mindig ránk akarod omlasztani a tetőt? Vagy keressük meg azt a csenevész kemény húsút?!
Nála volt a döntés, csak ez érdekelte. Különben is ostobaságnak tartotta a másik kettő szövegét.
-Álljatok hátrébb, tartsuk a távolságot -karmos kezével erősen mellbe lökte az 'mbert, hogy az is értse mire gondolt. -, és készüljetek a fegyverekkel!
Zagyva mellébeszélésnek tartotta csupán a gyerekcsináló és az öreg hím "tanácsait". Persze, hogy van gyenge pont, és persze, hogy védik. De ha az a bizonyos rést a pajzson ki is használnák, a többi ugyanúgy rájuk támadna, és nem lennének előrébb. Való igaz, a fal összedőlne, csak éppenséggel ezt nem téglák alkotják, hanem eleven vad szörnyek, akik bármit megtesznek, hogy megvédjék a királynőjüket, nem féltve saját testi épségüket sem. Ezzel szemben az ő terve inkább a nyers falbontó stíluson alapult. Továbbra is úgy hitte, hogy ha a plafon és a húsfal közé lő, akkor a forró plazma nyaláb és a leomló törmelék sok savvérűt hatástalanít, a maradékot pedig együttes erővel legyőzhetik.
A lézeres irányzékot továbbra is a korábban kinézett ponton tartotta, s újra a vezetőre pillantott, hogy vajon ellenkezik-e.

Előzmény:
Delta Hydrae IX --> Leszállóhelyek

Az esőerdő nyugodtnak látszott. Békés bolygó lenne ha nem lennének itt az idegenek. Egymás után landolnak a három fős csapatok és indulnak keresésre. Ti egy kis pataknál értetek földet. Balra egy nagy szavanna található, sok földi élőlény van itt mint az elefánt, antilop stb. Viszont keverékek is mint a zebraantilop. Jobbra viszont az esőerdő található, nem túl kecsegtető hangokat hallani onnan.
- Rossz helyen vagyunk, az utolsó ismert nyomtól 2 km-re landoltunk. Ha már itt vagyunk ideje bemutatni mit is tudsz. Nagy Penge! Mutasd meg hogy mit kellene csinálnia!

Penge gyorsan egy antilop felé ment, az élőlénytől pár méterre egy nagy ugrással eltüntette a távolságot és az antilop hátán landolt. Hallatszott a gerinc eltörése, az állat ordítása. Penge egy gyors vágással eltávolította a fejet a nyaktól és büszkén felemelte trófeáját. Most ideje neked bizonyítani milyen gyors is vagy, az esőerdő szélén levő zebra talán megfelel erre a célra.

Megérkeztünk a bolygó esőerdejébe, mely eléggé nyugodtnak látszott. A landolás után a többi csapat elindult az eltűntek keresésre. A mi hajónk jelen esetben egy pataknál ért földet, melytől nem messze egy szavanna is volt pár állattal. Jobb oldalt viszont a esőerdő volt, ahonnan nem annyira kecsegtető hangokat lehetett hallani.
- Rossz helyen vagyunk, az utolsó ismert nyomtól 2 km-re landoltunk. Ha már itt vagyunk ideje bemutatni mit is tudsz. Nagy Penge! Mutasd meg hogy mit kellene csinálnia!
Penge egy antilopot támadott meg. Ráugrott az állat hátára, annak gerince eltört és felordított. Penge pedig egy gyors vágással levágta az állat fejét, majd azt felemelte.
Észrevettem egy zebrát, mely az esőerdő szélén volt. Bekapcsoltam az álcázót és gyorsan lerohantam az állatot. A Glaive-vel levágtam a fejét. Az állat fej nélkül rogyott össze. Kikapcsoltam az álcázót és felmutattam a trófeát a vezérnek.

Zaragin és Penge nem a megszerzett trófeádat nézték hanem a mögötted levő tájat. Ugyanis egy jókora kígyó van mögötted. Nyakad köré tekeredik és ha nem cselekszel valamit félő hogy a Fekete Harcos magához szólít.

//a zebra megölése már túlmesélés volt. Egy dolgot kérdeznék: hosszú vagy rövid kalandot akarsz, a hosszabbnál nagyobb jutalom lesz//

//Elnézést a túlmesélésért. Ahogy elnézem a küldetést ez inkább egy 50%-os hosszúságú kaland. Szóval hosszú.//

Elteszem a trófeámat, de a vezér és Penge a mögöttem lévő tájat nézi. Megfordultam volna, de már késő volt, ugyanis valami a nyakam köré tekeredik és elkezd fojtogatni. Kiderült, hogy egy hatalmas kígyó az. Megpróbálom a hüllő fejét elkapni és letépni azt. Mert tudtam, hogy ha ez az állat meghal, akkor ellazul a teste és így nem tud megfojtani. Tehát elkezdtem keresni a kígyó fejét.

//Ma hajnalban csak ennyi jutott eszembe, és mégegyszer: Elnézést a túlmesélésért.//

// Semmi baj, megesik//

A kígyó fejét pár másodpercbe beletelt megtalálni. Nem éppen örült neki hogy ki akarsz szabadulni. Erősödött a szorítás a nyakad körül mire végre sikerült letépned ellenfeled fejét. A vörös vér spriccelt a testedre, a szorítás végül enyhült és végre szabaddá váltál.
- Már azt hittem hogy meghalsz, máskor legyél óvatosabb. - Mondta Zaragin.
- Ideje indulnunk, nem szeretnék meglepetéseket ezért óvatosan haladunk. Sok itt a savvérű.

//választhatsz hogy a csapat melyik részén haladsz (közép vagy hátul) esetleg haladhatsz a fák vastag ágain//

//Megpróbálok a fák ágain haladni//

Éreztem, ahogy egyre szorosabban a nyakamra tekeredik a kígyó, de sikerült elkapnom és letépnem a fejét. Így a szorítása enyhült, de az állat vére rám spriccelt, de ez engem nem nagyon érdekelt és letéptem magamról a fej nélküli hosszú testet.
- Már azt hittem hogy meghalsz, máskor legyél óvatosabb. - mondta a vezér, majd még hozzátette: - Ideje indulnunk, nem szeretnék meglepetéseket ezért óvatosan haladunk. Sok itt a savvérű.
Mivel sokszor lesből szeretek ellenségeimre támadni, így felugrottam egy vastag faágra. Gondoltam így észrevétlen tudok lenni, míg a célhelyre nem érünk és persze a többi prédaállatot, valamint a savvérűeket innen tudom figyelni is.
Én sem szeretnék kellemetlen meglepetéseket átélni, mint az előbbi kígyós eset is volt, ezért megpróbálok olyan vastag ágakra ugrani, melyeknek a levelei között nem lapul meg egy ilyen hosszútestű állat.

Több perce haladtatok, az esőerdőbe kevesebb fény szűrődött be de ebből te semmit nem vettél észre hiszen hőlátásban vagy. Zaragin és Penge megálltak, szóltak neked hogy azonnal gyere le.

Egy fejetlen gorgonopsidot találtak, a legyek és férgek már lakmároztak belőle, nem messze tőle egy halott runner fekszik. A gorgonopsidot lándzsával még a xenot csuklópengével ölték meg.
- Mond csak ifjonc! Ebből milyen következtetés vonható le? Persze mi tudjuk de érdekel te mit gondolsz! - Az idegen hulláját hőlátásban nem lehet jól kivenni de azért látható. A két tetemtől nyomok vezetnek tovább. Megtermett kétlábúak voltak itt, nem tudod megállapítani hogy hányan lehettek itt.

A sötét esőerdőben több percnyi haladás után Zaragin és Penge megálltak. Mivel hőlátásban voltam, ezért nem láttam őket, sőt, majdnem semmit sem vettem észre. Szóltak nekem, hogy jöjjek le.
Engedelmeskedtem is a vezérnek. Leugrottam az ágról és odamentem hozzájuk. Egy fejetlen gorgonopsid előtt álltak, melyet már elleptek a legyek és a férgek. Nem messze a tetemtől egy halott runner feküdt. Az állatot lándzsával, a savvérűt pedig karpengével ölték meg.
- Mond csak ifjonc! Ebből milyen következtetés vonható le? Persze mi tudjuk de érdekel te mit gondolsz!
Az idegen tetemét nem tudtam olyan jól kivenni a hőlátással. Ekkor vettem észre a tetemek közt lévő lábnyomokat. Jól megtermett kétlábú élőlények voltak itt, de sajnos nem tudtam megállapítani, hogy mennyien voltak.
- Nem tudom, kik tették ezt. De abban biztos vagyok, hogy kicsivel nehezebb a felszerelésük. Itt vannak ezek a lábnyomok - mutattam -, ezek vagy az eltűnt vadászok vagy a Fekete Klán harcosainak nyomai lehetnek. Kikövetkeztettem az útirányt, arra mentek egyenesen, be az erdő közepébe.
Azt nem mondtam, hogy a vadászok mennyien lehetnek, mert a lábnyomok néhol szétszóródtak a földön.

- Belőled egyszer nagy vadász lesz... vagy halott! - Miért is mondta ezt? Fél tucat gorgonopsid tart felétek, nem éppen békésen. Penge és Zaragin már felkészült a támadásra. Kérdés hogy neked lesz időd mert 2 példány szemelt téged ki és indult rohamra ellened.

- Belőled egyszer nagy vadász lesz... vagy halott! - mondta nekem Zaragin. Ekkor vagy fél tucat gorgonopsid tart felénk. Penge és a vezér felkészült a harcra, nekem is volt időm arra, hogy felkészüljek. Két gorgonopsid kiszemelt engem és felém tartanak. Kigondoltam a tervet, mellyel könnyen elintézhetem a két állatot. Az egyiknek a hátára felugrok és átdöföm a szívét a lándzsámmal, majd leugrok a megölt állatról. Megvárom, míg a másik nekirohan a tetemnek és akkor egy ugrással le tudom döfni. Vagy ha ez a tervem nem sikerül, akkor felugrok egy fa ágára és onnan le az egyik dögre, azt gyorsan elintézem, majd még egy ugrás és a másiknak is vége.

Az első lényt ahogy tervezted meg is ölted. Csak ott volt a gond hogy a lándzsa nehezen jött ki a testből így a másik lény rád támadhatott. Sikeresen kitértél még a támadás elől de lándzsádat elejtetted. Farkasszemet nézel a vérre vágyó lénnyel ami téged szemelt ki. Viszont valami furcsa dolog van ezzel az egyeddel úgy ahogy a többi támadóval. Most nincs idő ezen töprengeni mert újra rohamra indult ellened.

Az első lénynek a szívét át tudtam döfni, de volt egy kis gond. A lándzsa nehezen jött ki a testéből, így a másik rám tudott támadni. A támadás elől sikeresen kitértem, de sajnos elejtettem a lándzsámat, így most farkasszemet néztem az állattal, de valami egészen furcsa dolog van vele, meg a többi támadóval. Lehet, hogy valaki vagy valami pont ide terelte őket, hogy minket könnyen el tudjanak intézni. ,,Most nincs idő ezen töprengeni! Ez az állat ismét feléd tart. Tenned kell valamit vagy itt halsz meg!" Így fogtam egy földön lévő vastag ágat, melynek a letört része elég éles volt, hogy beleálljon az állatba. Fogtam és felé dobtam az ágat. ,,Ha beleáll a testébe, könnyen le tudod győzni, ha ráugrasz és eltöröd a gerincét. Legalább lesz két trófeád is."

Találtál egy faágat de nem volt elég éles ahhoz hogy komoly sebzést okozzon, ezzel csak még dühösebbé tetted. Miközben feléd rohamozott sikeresen a hátára tudtál ugrani, súlyod elég volt hogy eltörd a gerincét de ettől csak a hátsó lábai bénultak le. Elülső lábait és fejét még tudja mozgatni de legalább már nem tud megtámadni. Ideje egy végső csapást mérni rá.