A vezér és Chu'cca elindultak nyugatra, míg harmadik társuk a másik irányba. A vadász maradéktalanul elégedett volt. Nem csakhogy abba az irányba mentek, amerre akart, de még egyedül sem volt. Ostoba elhatározásnak tartotta, hogy egy fészekben különváljanak.
Rövidesen egy nagyobb kamrába értek, melynek falait a kemény húsúak nyálkája és az ebbe beleragadt tetemek fedték. A ragadozó még maszkján keresztül is érezte az irdatlan bűzt, de szerencsére már hozzászokott ehhez a szaghoz. Egy kevésbé szívós lény, mondjuk egy 'mber, biztos összeokádta volna magát, ám a yautjákat kemény fából faragták. Chu'cca ide- oda járatta szemét a falakon, ellenfelet keresve. Hirtelen valami mozdult a plafonon. A vadász ösztönösen alkari paneljéhez nyúlt, s vállágyújával célba vette a mozgást. Egy savvérű volt az, majd kicsit távolabb még kettő. Idegen eső hullott. A ragadozó elégedetten felüvöltött. Megérkezett az előőrs, s végre elkezdődött az igazi harc, szemtől szemben a prédával. Csak a vadászok, s csak az ellenség, semmi zavaró tényező. A vállágyúval a legtávolabbi lény felé lőtt, beleszámítva a zuhanás lendületét, így kicsit alá célozva, majd szétnyitotta lándzsáját, s felkészült a harcra. Bár vele volt vezére, tudta, hogy a csatában csak magára számíthat, így nem is foglalkozva a másikkal. Megpördült tengelye körül, hogy lendületet vegyen, s a fegyver hegyét megpróbálta a legközelebbi idegen fejébe döfni, lehetőleg úgy, hogy a koponya elülső harmadát találja el.
Rövidesen egy nagyobb kamrába értek, melynek falait a kemény húsúak nyálkája és az ebbe beleragadt tetemek fedték. A ragadozó még maszkján keresztül is érezte az irdatlan bűzt, de szerencsére már hozzászokott ehhez a szaghoz. Egy kevésbé szívós lény, mondjuk egy 'mber, biztos összeokádta volna magát, ám a yautjákat kemény fából faragták. Chu'cca ide- oda járatta szemét a falakon, ellenfelet keresve. Hirtelen valami mozdult a plafonon. A vadász ösztönösen alkari paneljéhez nyúlt, s vállágyújával célba vette a mozgást. Egy savvérű volt az, majd kicsit távolabb még kettő. Idegen eső hullott. A ragadozó elégedetten felüvöltött. Megérkezett az előőrs, s végre elkezdődött az igazi harc, szemtől szemben a prédával. Csak a vadászok, s csak az ellenség, semmi zavaró tényező. A vállágyúval a legtávolabbi lény felé lőtt, beleszámítva a zuhanás lendületét, így kicsit alá célozva, majd szétnyitotta lándzsáját, s felkészült a harcra. Bár vele volt vezére, tudta, hogy a csatában csak magára számíthat, így nem is foglalkozva a másikkal. Megpördült tengelye körül, hogy lendületet vegyen, s a fegyver hegyét megpróbálta a legközelebbi idegen fejébe döfni, lehetőleg úgy, hogy a koponya elülső harmadát találja el.