Esőerdő

Mikor felértem a dombra, vagy egy tucat fajtársat számoltam össze, majd lenézek a dombról és még hét embert véltem felfedezni, akik a fűből jöttek elő. Lehet, ott rejtőztek el. Mi és az emberek hosszasan figyeltük egymást. Az emberek vezetője felém és Zaragin majd a senki földje felé mutat. Ezzel is jelezte, hogy menjünk arra és persze ő is jön egy másik emberrel.
- Köszöntöm önöket! Blake vagyok, egy szintetikus, hibátlanul beszélem a nyelvüket, én leszek itt a fordító. Mi azzal a céllal vagyunk itt hogy megtaláljunk egy pár napja eltűnt fontos embert, a gravkopterét megtaláltuk és a nyomok alapján idegenek vitték el. A beépített jeladó segítségével követjük hova tűnt, aztán megláttuk a harcukat és besegítettünk. Remélem ez nem baj. - mondta.
- Elintéztük volna őket mi is, nem szeretem mikor elorozzák a prédámat! Nem kötöm rád hogy mi miért vagyunk itt. Menjetek el innen mert ... - Zaragin nem tudta befejezni a mondatot, mert  megjelent egy vadász és valamit súgott neki, majd Zaragin új mondatba kezdve így szól az emberhez: - Úgy tűnik egy darabig egymás társaságát élvezzük, társatok talán már halott, ahogy néhány fajtársunk is. Ott porladnak egy fészekben, vagytok olyan bátrak hogy továbbgyertek?
- Sajnálattal hallom ezt a hírt de muszáj megtudnunk hogy él-e még. Honnan tudjátok hogy egy fészekben vannak? - mondta a szintetikus.
- Néhány társunk a nyomok lapján rábukkant a fészek bejáratára, nem mentek be de minden jel arra utal hogy eltűnt társaink ott vannak, illetve valószínűleg társatok is ott van. Nem érdekel hogyan de kövessetek, remélem jól tudtok futni mert jó pár kilométert kell megtennünk. - mondta Zaragin és azzal futásnak eredt. A többi vadász követte őt az emberekkel együtt.

A nagy csapat felépítése a következő volt:
- Zaragin és a vadászok.
- Penge és egy ember-yautja csapat
- Az emberek vezetője, a szintetikus és mg egy kis ember-yautja csapat

Mivel gyorsan haladtak a fészek felé, így lemaradtam, mivel a trófeákat össze kellett szednem. Gyorsan elraktam az általam megölt savvérűek koponyáit, kihúztam a fából a tőrömet és gyorsan mentem egyenesen arra, amerre a csapat tartott. Igaz, ez az első nagy vadászatom. Az előző szinte csak egy becserkészés volt. Ez meg egy igen veszélyes nagy vadászat. Miközben a csapatot kezdem beérni, mivel még látszódtak valamennyire a messzeségben, jobbra-balra és percenként hátranéztem, hátha nincs ott egy savvérű.

//Megkockáztatom, hogy egy kicsit lemaradok.//

A hátvédet alkotó csapatat már megpillantod, pár perc és beérted volna őket de hiába néztél körül nem láttál idegeneket. Talán nem hőlátásban kellett volna nézni, és akkor messzebbről kiszúrhattad volna azt az előörst alkotó idegen csapatot ami most feléd tart. Arra vártak hogy lemaradókat elkapják ez esetben téged. Összesen 3 savvérű tart feléd, vezérük egy PredAlien, mivel a hőlátással csak későn vetted őket észre így megdöbbentél hogy valami a hátadnak ütődött, kissé előreestél de gyorsan fel is pattantál. Hátadnál fájdalmat érzel, a runner okozta seb nem nagy, inkább felületi sérülés.

Az idegenek ezzel el is kotródtak és magadra hagytak, de vajon miért? Minden esetre nem fognak hagyni hogy a hallótávolságban levő csapatodhoz menj.

Már észrevettem a hátul haladókat és pár perc alatt beérhettem volna őket, de sajnos bekapcsolva hagytam a hőlátásmódot ,,Én ostoba! Miért nem váltottam át savvérűeket észlelő látásmódra?", így a messze lévő idegen előörst nem vettem észre, csak akkor tudtam, amikor már közel voltak. A kis csoportban volt egy PredAlien, de a többi csak két kisebb savvérű volt. Mivel későn vettem őket észre a hőlátásban, kissé megdöbbentem, amikor valami a hátamnak ütődött és így előreestem, de gyorsan fel is keltem. Fájdalmat érzek a hátamnál, kiderült, hogy a runner okozta seb csak felületi sérülés volt.
Visszanéztem és észrevettem, hogy a három lény már elvonult, de lehet, hogy még a közelben vannak. Átváltok savvérűeket észlelő látásmódra és tovább futok a csapat felé. De most már éberebben fogok figyelni, nehogy ismét kellemetlen meglepetésben részesüljek.
Bár tudtam, hogy a PredAlien valamivel erősebb a runnereknél és az emberekből kikelt droneknál, valamint a páncélzata is keményebb valamivel, lehetséges, hogy a lándzsa csak akkor tudja megölni, ha éppen az egyik gyenge pontjába, például a nyakába fúródik. De mivel nekem egy megbízható, dobó-vágó Glaivem van, így meg tudom ölni, ha rám támadna. De reménykedek benne, hogy már csak akkor találkozok vele, ha a fészekben vagyok a többiekkel.

//Az, hogy rám támadnak e még vagy nem, az már a te dolgod.//

Most rájöhettél miért is nem öltek meg téged, a seb amit a runner okozott egy alattomosabb dolgot rejt: mégpedig mérget. Nem öl meg téged de ha pár órán belül nem kapsz ellátást meghalsz, de szerencsédre ezt társaid tudják gyógyítani. Viszont most érzed csak a gyomrodban a nyomást ami felfelé tör a torkodban és végül a szádon keresztül kijött. Valami undorító színű hányás, legalábbis egy ember így látná de egy yautja látása más. Öröm az ürömben hogy még időben levetted a sisakodat így nem kellett abba hányni. Eme hányás bizonyos időnként majd ismétlődni fog és minden alkalommal egyre gyengébb leszel.

A sebzést okozó runner nem akarja hogy megszökj, ki akarja várni hogy végleg lemaradj és meghalj. Ügyelned kell arra hogy gyors és erős mozdulattal megöld. De mi van a másik runnerrel? Ugrás közben valami eltalálta a fejét amitől elpusztult, a távolban a HK-875 fegyvert kezelő ember tart feléd pár másik alakkal de ezt te még nem láthatod. Egyenlőre te és a savvérű vagytok. A PredAliennek még nyoma sincs.

//sisakod ha akarod felveheted a hányás után//

Ahogy mentem tovább mentem a csapatom felé, éreztem, hogy valami nyomás van a gyomromban, majd jön felfelé a nyelőcsövön. Megállok, leveszem a maszkom és hányni kezdtem.
,,Tehát ezért nem akartak engem megölni? Azért, hogy egy runner megmérgezzen és a méreg hatására legyengüljek és meghaljak."
Igaz, egy yautja látása más, de egy embernek felfordulna a gyomra eme hányás színétől és szagától. Ez a hányás csak bizonyos időnként tör elő, így nem vettem vissza a maszkot.
De persze ott volt a két runner, akik nem akarták, hogy elérjem a csapatot. Az egyiket, amelyik felém ugrott, fejen találták valamivel, amitől elpusztult.
Most még csak én vagyok, levetett maszkkal egy runner ellen, de a PredAliennek semmi nyoma sincs ,,Lehet, hogy a többiek után ment?"
A lándzsámmal erőteljesen odavágok a runner felé, de azért figyelek arra is, hogy mikor jön a következő hányás is.

//Még nem veszem fel a maszkomat//

Most könnyű dolgod volt, a runner gyorsan elpusztult fegyvered által. Egy 'mber lép hozzád, a fegyvereiből ítélve a vezetőjük. Valamit mond de nem érted, az arcáról sem lehet leolvasni semmit. Felveszi a maszkod, vizsgálgatja majd odanyújtja feléd (természetesen ha akarod most trófeád elteheted).

Közösen elindultok egy hátramaradt kis csapat felé. Ott az egyik beavatott yautja szól hozzád:
- Máskor szólj hogy lemaradsz, pár perces késésben vagyunk az élcsapattal szemben. Pláne úgy hogy egy rakás puha húsú van velünk, az ellátásod is időbe telik, tehát jobb ha gyorsan átesel rajta.

Miután a mérget sikerül kiiktatni testedből, elindulhatsz a csapattal (rajtad kívül 2 yautja és 4 ember van). Az emberek vezetője valamit odasúg két társának, viszont a harmadik emberre ügyelnek nehogy valamit is meghalljon.

Gyorsan meg tudtam ölni a runnert egyetlen csapással. Az emberek vezetője lép hozzám, fegyverei miatt ismertem fel, és mondott valamit, de nem értettem mit. Felveszi a maszkomat, odanyújtja felém. Felveszem a maszkot és beszerzem a trófeát, majd elindulunk egy kis csapat felé. Az egyik beavatott hozzám szól - Máskor szólj hogy lemaradsz, pár perces késésben vagyunk az élcsapattal szemben. Pláne hogy egy rakás puha húsú van velünk, az ellátásod is időbe telik, tehát jobb ha gyorsan átesel rajta.
A mérget sikeresen kiiktatta a testemből.
A csapatban rajtam kívül volt 2 yautja és 4 ember. Az emberek vezetője odasúg valamit két társának. A harmadik emberre ügyelnek, nehogy baja essen.
Nekiindultunk, hogy behozzuk a lemaradásunkat, közben odaszólok az egyik vadásznak - Van valahol a közelben egy PredAlien, aki a két runnert vezette, jó lesz, ha gyorsan odaérünk a többiekhez.

A vadász akinek mondtad az információt nem szólt semmit. Végre valahára megérkeztetek a fészek bejáratához, ott volt már a csapat is. Zaragin éppen valami tervet mondott amit a szintetikus lefordított az embereknek hogy ők is értsék.

Az egyik vadász magyarázta el neked hogy miről is volt eddig szó: az a csapat amiben ti vagytok elindultok egy alternatív bejáraton és kihozzátok az eltűnt 'mbert, ha netán fajtársaitokat is ott lelnétek hozzátok ki őket élve de sejthető hogy a későbbiekben komoly büntetést kapnak gyávaságuk miatt. Hozzátok társul még a szintetikus is hogy legyen tolmács. Eközben a többi yautja elindul a fészek fő bejáratánál hogy lekösse az idegenek többségét. A maradék ember pedig itt marad kint hátvédnek nehogy kellemetlen meglepetés érjen amíg bent vagytok.

Vártok amíg meg nem érkezik az erősítés, muszáj mert a hírek szerint nem akármilyen idegenek vannak itt hanem két ravager is. Meg is érkezik a vadásztáborból egy tucat yautja, élükön három vanguard. Plazma kaszájukat erősen fogják, kell is hiszen nehéz a súlya. A csapat bemegy a fészekbe , kis időre rá követi őket a többi yautja. Elindultok ti is az alternatív bejárat felé.

Az egyik ember feléd néz, kérdez tőled valamit amit a szintetikus lefordít: elnézést uram, mindig is érdekelt hogy az önökön levő alkarpanel vagy micsoda mennyire veszélyes. Azt hallottam hogy ha rosszul veszik le akkor felrobban, igaz ez? Illetve hogy ez a felszerelésük lelke?

A vadász, akihez beszéltem nem szólt semmit sem. Egy kis idő múlva végre megérkeztünk a fészek bejáratához, ahol Zaragin kieszelt egy tervet és azt mondta el a többieknek, a szintetikus pedig lefordította azt.
Az egyik vadász elmondta nekem, hogy a csapattal, mellyel vagyok, hatoljunk be a fészekbe egy alternatív bejáraton és hozzuk ki azt az embert, akit keresnek. Persze ha találkozunk a fajtársainkkal, akkor őket is hozzuk ki, lehetőleg élve. Biztosan büntetést kapnak majd gyávaságuk miatt.
A szintetikus csatlakozott hozzánk, hogy tolmács legyen. Pár percnyi várakozás után a helyszínre érkezett vagy egy tucatnyi Yautja a vadásztáborból, élükön három Vanguard, akiknél plazma kasza volt. Elindultak, a többi vadász követte őket. A csapatom is elindul az alternatív bejárat felé. Közben az egyik ember mond valamit, amit nem értettem. A szintetikus lefordította: - Elnézést uram, mindig is érdekelt hogy az önökön levő alkarpanel vagy micsoda mennyire veszélyes. Azt hallottam hogy ha rosszul veszik le akkor felrobban, igaz ez? Illetve hogy ez a felszerelésük lelke?
- Nemigazán. Csak akkor robban fel, ha bekapcsolunk rajta egy önmegsemmisítő mechanizmust. Ez a panel nemcsak a felszerelésünk szerves része. Ha leveszik, akkor meg is halunk. - mondtam.
A szintetikus lefordította a tőlem kérdező embernek a választ.

//Ez, hogy ha leveszik az alkarpanelt, akkor a Ragadozó meghal dolgot az AvP2 játékban olvastam.//

A szintetikus lefordította mondandódat az embereknek. Elégedettnek tűntek, de nem volt időd merengeni mit is jelent ez mert megérkeztetek a "hátsókapuhoz". Egy kisebb bejárat amit robbantásokkal kimélyítettetek, így egy yautja is elfér benne igaz kissé le kell görnyednie. A járat egyre nagyobbá válik, több folyosó van itt de úgy tűnik a vadász aki titeket vezet úgy ismeri a fészkek felépítését mint fegyvereinek használatát. Ugyanis a sötétből idegenek jöttek felétek, vezetőtök gyorsan reagált erre és kettéhasított pengéjével egy banán alakú fekete fejet.

Mielőtt bármit is tehettél volna kattanást hallasz a hátad mögül, hátranézel és látod ahogy az egyik ember egy furcsa alakú fegyvert fog két kezében, nem az idegenek felé célzott hanem a lábatok elé. A HK-875 fegyverű ember pedig egy rövid szót ordított el. Ezzel a furcsa fegyverből valami tojás alakú repült ki és landolt előtetetek. Vezéred egy káromkodást tudott kinyögni mikor hatalmas robbanás keletkezett. A nagy fény után sötétség borult rád. Ez lenne a halál?

Aztán kinyitod a szemed, körülnézel de egyből hasító fájdalmat érzel a mellkasodon, számos kisebb nagyobb repeszdarab fúródott beléd. Nem súlyosak, ez biztató, az viszont kevésbé hogy felszerelésedből a csuklópengéd és tőröd maradt meg (maszkod és trófeáid megmaradtak). Rá kell jönnöd hogy a robbanás nem volt véletlen, tudták hogy itt gyenge a fészek így fene tudja milyen mélyre zuhantál a fészekben. Aztán a közelből hörgéseket hallasz, nem idegen az biztos, de ugyan úgy lehet barát vagy ellenség.

Az android lefordította az embereknek azt, amint mondtam, azok elégedettek voltak a válasszal. Nem volt idő a gondolkodásra, hogy mit jelent ez, mert megérkeztünk a fészek másik bejáratához. Ez egyébként kisebb, kirobbantott járat volt, ahol egy vadász is elfér benne, igaz, kissé össze kell görnyednie. Ahogy egyre jobban beljebb haladtunk, a járat egyre nagyobbá vált és egy részen több folyosó is van. A vadász, aki minket vezetett, ismerte a fészkeket, így itt is jól el tudott igazodni. A sötétből néhány idegen ront ránk, ám a vezetőnk az egyik lény fejét egyetlen suhintással levágja.
Már készültem volna támadni a lándzsával, amikor kattanást hallok a hátam mögött. Hátranézek és látom, hogy az egyik ember egy furcsa fegyvert fog a kezében. Nem az idegenekre célzott, hanem pont a lábunk elé. A HK-875 fegyveres mondott valamit a felénk célzó társának. A furcsa fegyverből egy tojás alakú töltet lövellt ki, vezetőnk elkáromkodja magát, a töltet felrobban és engem teljesen elnyel a sötétség.

Kinyitom a szemem és körülnézek, ekkor hasító fájdalmat érzek a mellkasomon. Odanézek és látom, hogy néhány repeszdarab fúródott bele a mellkasomba, bár nem jutott egy sem mélyre. Ez biztató, de az már nem, hogy fegyvereim közül csak a csuklópenge és a tőr maradt meg. A lándzsa meg vagy eltűnt vagy eltört.
Rá kellett jönnöm, hogy a robbanás nem volt pusztán véletlen. Az emberek valahogy tudták, hogy itt gyenge a fészek.
Nem tudom, hogy milyen mélyen vagyok a fészekben, de az biztos, hogy nem vagyok egyedül. Valahonnan a közelből hörgéseket hallok, az biztos, hogy nem idegen, de azt sem tudom, hogy barát e. Lehet, hogy egy olyan élőlény hangja ez, amely sok-sok ideje él itt és nemcsak a vadászokra, hanem még a savvérűekre is veszélyes. Vagy pedig az egyik itt ragadt vadász hangja az? Nem tudom, de azért a biztonság kedvéért a csuklópengét támadásra felkészítve, mindhárom látásmóddal megnézem azt a pontot, ahonnan a hörgés jött.

Jó hír hogy nem egy ellenség van előtted hanem az a yautja aki titeket vezetett a robbanásig, alig tud járni, igaz bal lábát csak néhány cafat tartja testéhez.
- Azok az átkozott puha húsúak! Ezt szándékosan csinálták! Nagyon nem arra számítottam hogy így kell meghalnom, hátba támadnak. Neked kell őket elintézned, állj bosszút helyettem is, én már túl gyenge vagyok és csak perceim lehetnek hátra míg a Fekete Harcos eljő értem. Itt a glaivem, nekem jó szolgálatot tett, mostantól a tiéd. Jelenleg két szinttel lehetünk a királynő terme alatt. Oda kell jutnod, csatlakozol Bakuubhoz és elmondod mi történt. - A további motyogását már nem érted, elveszed a fegyvert és elindulsz de az a kérdés merre? Ez a hely kész útvesztő, három járathoz érsz, a bal oldali felől nehezen ugyan de yautják hangját hallod, tehát a többiek ott vannak. A középső járatból nem jön semmi hang, míg a jobb oldali felől jól halhatóan lőfegyverek ropogását hallod, tehát az emberek arra vannak.

Végül yautja észlelő látásmódban észrevettem a csapatom vezetőjét. A bal lábát csak egy-két húscafat tartja a testénél.
- Azok az átkozott puha húsúak! Ezt szándékosan csinálták! Nagyon nem arra számítottam hogy így kell meghalnom, hátba támadnak. Neked kell őket elintézned, állj bosszút helyettem is, én már túl gyenge vagyok és csak perceim lehetnek hátra míg a Fekete Harcos eljő értem. Itt a glaivem, nekem jó szolgálatot tett, mostantól a tiéd. Jelenleg két szinttel lehetünk a királynő terme alatt. Oda kell jutnod, csatlakozol Bakuubhoz és elmondod mi történt. - A további motyogást már nemigen értettem. Elveszem a fegyvert és elindulok előre. Nemsokkal később három járathoz érek, bal oldalról társaimat hallom, igaz nehezen mert elég messze vannak. A középső járatból nem jön egyetlen hang sem, ha csak egy kis szellő, csak annyi. Jobbról pedig lőfegyverek ropogását hallom. ,,Az emberek már kezdik kiirtani az egész fészket. Lehetséges, hogy egypáran odavesznek."
Elindulok balra, de már idegen látásmódra állítva a maszkom. Nem igazán szeretnék váratlanul belesétálni néhány kemény húsú csapdájába.
Most jelenleg egyszerű a feladatom, el kell jutnom a többiekhez és el kell mondanom Bakuubnak, hogy mi történt és hogy hová lett a csapatom vezetője.

A hangok erősödnek, valahányszor elágazáshoz érsz segítségedre van a hang. Ellenséggel még nem találkoztál, ez jó jel lenne? Aztán belebotlasz egy halott emberbe, jó pár ideje itt heverhet a hullája, bizonyára ő volt az akiért a többi puha húsú idejött. Távolabb tőle megpillantasz két halott yautját, az egyiknek a feje hiányzik, valami nagyon éles vihette le, a másik fajtársad pedig a falhoz ragasztva lóg, a testén éktelenkedő lyuk határozottan arról árulkodik hogy honnan is származik a predalien.

Tovább mész, a helyet savvérűek tömegei lepik el, mégpedig halottak, néhol egy-egy fajtársad tetemét is felfedezed. Aztán elérsz egy hatalmas termet ahol a yautják az idegenek hordáival küzdenek. Nagyon rossz a helyzet: két ravager van itt, ha ezek még nem lennének elegek itt van a királynő is aki maga is harcba szált. Hogy kik állnak nyerésre nem lehet tudni, de neked Bakuubot kellene megtalálni, de hogy néz ki? Biztos is hogy a 3 vanguard közül az egyik, ők viszont a harc sűrűjében vannak. Hogy ne érezd magad magányosnak máris kinéz téged két savvérű, van időd felkészülni a védekezésre mert még elég távol vannak.

Egyre beljebb megyek a fészekben, a hang egyre jobban erősödik. Minden egyes elágazásnál segítségemre van a hang, így tudom, hogy merre menjek. Persze ellenséggel nem találkoztam. ,,Ez jó jel lenne?" Belebotlok egy halott emberbe. Jó ideje itt lehetett ,,Bizonyára ő volt az, akit a puha húsúak keresnek." Az ember testétől távolabb két halott vadászt pillantok meg. Egyiknek nincs feje, lehet, hogy egy savvérű farka szelhette le? Egy biztos, igen erős és éles fegyver vihette le. A másik vadász a falhoz volt tapasztva, mellkasán hatalmas lyuk éktelenkedik, ezzel már is tudom, hogy tőle származik az a PredAlien.
Tovább megyek, a helyet már halott savvérűek lepik el, néhol egy-egy társam tetemét is látom. A hang már nagyon erős. Eljutok egy hatalmas terembe, ahol társaim az idegenek hordáival küzdenek. Eléggé rossz volt a helyzet a két Ravager, a Királynő és még pár savvérű miatt. Hogy kik álltak nyerésre, azt még nem tudtam eldönteni, de nekem most egy feladatom van, meg kell találnom Bakuubot. Nem tudom, hogy néz ki, de az biztos, hogy a három vanguard egyike. Viszont nagyon benne vannak a harc sűrűjében.
Ekkor két savvérű kinéz engem zsákmányának, viszont van annyi időm, hogy felkészüljek. Az új lándzsámat felkészítem a küzdelemre. Viszont jól ismerem a Glaiveket.
Várom, hogy a kettő közül az egyik idegen felém fusson vagy ugorjon. Akkor ki tudom ontani a beleit, aztán a másik idegent is el tudom intézni egy jól irányzott csapással.

Első támadód holtan terült el, a másodikat viszont csak megsebezni tudtad mert túl gyorsan jött és majdnem földre borított. Jelenleg a második támadód a mellkas tájékán vérzik, nem igazán hálás eme műtétért ezért egy nagyobb lendületet vesz hogy rád ugorjon. Miközben feléd száll a sebéből bőven omlik a vére ami jobb ha nem kerül rád.

Eközben a harc változatlanul folyt tovább, habár még több fekete hulla hever a földön mozdulatlanul a fajtársaidból is elesett néhány.

Még több fekete hulla hever a földön és a fajtársaim közül is elesett néhány, de jelenleg ez nem érdekelt, mert el voltam foglalva a két idegennel.
Az első támadó holtan terült el a földön, persze a másodiknak csak a mellkasát sikerült megsebeznem. A lény nagyobb lendületet vett és felém ugrik. Ömlik belőle a savas vér, miközben felém száll, hogy leborítson a földre. Fogom és egyetlen mozdulattal a felém szálló idegen felé csapok, hogy gyorsan el tudjam intézni, mint a másikat. Lehet, hogy egy kis sav is kerül rám miközben lecsapom, de azért vállalom a kockázatot.

Az idegen meglepő gyorsasággal ugrott de átrepült feletted és a hátad mögött ért talajt. Farkával pontosan a glaivet tartó karodba szúrt, a fájdalomtól elejted fegyvered miközben a farok távozik a karodból. Zöld vér spriccel a sebből, szerencsére nem áll fel az elvérzés veszélye. Eközben támadód nem késlekedik, egy nyakra mért farokcsapást tervez ellened.

//Nem írtad hogy mivel szándékoztad lecsapni a lényt, ezért kaptad ezt a kis büntetést//

//Lehet, rossz hetem van és nem figyelek oda mindenre eléggé//

Az idegen gyorsan ugrott, de átrepült a fejem fölött és a hátam mögött ért talajt. Farkával eltalálta a lándzsát tartó kezemet. Ahogy húzta ki a farkát, a fájdalomtól elejtettem a lándzsát. A vér spriccelni kezdett a sebből, de nem állt fenn az elvérzés veszélye.
Az idegen nem késlekedik, a nyakamat akarja támadni a farkával. A csuklópengével megpróbálom kivédeni a támadást, majd elővenni a tőrt és azzal elintézni a lényt, mielőtt az cselekedne.

Sikeres védés, az idegen farka egy része még a porba is hullott, a csonkból halálos sav kezdett csepegni. Tőröddel megpróbáltad elintézni ellenfeledet aki már láthatóan legyengült. A halálosnak szánt szúrásod mellé ment, a lény ugyanis gyorsabbnak bizonyult vagy csak szerencsésnek de a következő gyors vágásod már megtette hatását és a savvérű holtan terült el.

Megtisztult az utad, legalábbis egyenlőre. A harcban az egyik ravager holtan terült el, ez hatalmas előny a vadászok népének így a harc mérlege némileg felétek billent.

A csuklópengémmel sikeresen kivédtem az idegen támadását, a lény farkának egy része leszakadt, de a csonkból sav kezdett csepegni. Mivel nem szeretném magamat megsebezni a savas vérrel, ezért tőrömet gyorsan a legyengült idegen felé suhintom, de azt sikeresen kitért előle.
A második csapást már nem élte túl és holtan esett össze. Az utam tiszta volt, legalábbis egyenlőre, mert még mindig tart a harc a savvérűek és fajtársaim között. Az egyik ravager le lett győzve, így a harc mérlege némileg felénk billent. De még ott van a másik ravager és a királynő.
Most el kellett döntenem, hogy csatlakozzak a harchoz vagy menjek az emberekhez. Ha csatlakozom, akkor több dicsőséget és trófeát szerezhetek magamnak, plusz a harc után meg tudom mondani Bakuubnak, mi történt. De viszont, ha az emberekhez megyek, akkor cserben hagyom fajtársaimat és a barlangokban gyorsan halálomat lelem.
Így nem volt választásom, csatlakozok a fajtársaimhoz és velük együtt vállvetve elintézzük a savvérű hordát.

- Nocsak! Rég nem láttalak téged! - Mondta Zaragin akivel összefutottál. - Sikerült elintéznetek a mentést vagy nem? Gyorsan válaszolj mert amint látod nem beszélni kellene hanem vagdalkozni és szűrni hogy az ellenség vére áztassa a földet és miénk legyen a győzelem!

A vezéred további mondanivalóját már soha nem halhattad mert egy ismerős lény támadott rá, egy predalien, az amit korábban láthattál. Egy másik alak is felbukkan, őt jól ismerheted, a praetorian akinek csak fél karja van. Úgy tűnik most ez lesz a végső küzdelem köztetek, de ki tudja? Lehet megint elmenekül majd. A lény egyenlőre vár hogy te lépj először.

Váratlanul összefutottam Zaraginnel, aki azt kérdezte tőlem, hogy sikerült e elintézni a mentést vagy nem.
- Sajnos nem - válaszoltam - Az emberek berobbantották a fészek azon bejáratát, ahonnan kellett volna jönnünk a mentést elvégezni. A csapat egy részével nem tudom mi történt, a vezetőnk meghalt, de halála előtt átadta nekem a fegyverét, mivel az enyém elveszett a robbanás következtében. A mentésről és eltűnt társaink keresésőr is lemondhatunk, mert errefelé jövet, holtan találtam őket a megmentendő emberrel együtt.
Vezérem további mondanivalóját már soha nem halottam, mert a korábbról látott PredAlien rátámadt és még egy váratlan vendég is volt, a félkarú praetorian. ,,Lehet, hogy ez lesz az utolsó harc kettőnk között, de az is lehet, hogy elmenekül. Akárhogy is legyen én felkészültem, hogy megvívjak a becsületemért."
Támadópózt veszek fel, kicsit méregetem a lényt, keresem a gyenge pontjait. Mivel fél karja van, így biztosan legyengült egy kicsit, de a farkával nagyon kell vigyáznom. Ha hibázok, akkor lehet, hogy itt fogom végezni.
Végül kinéztem magamnak egy pontot, ahol a lény a legjobban sebezhető és felé kezdtem futni. Ha támadni kényszerül a farkával, akkor a támadását a lándzsámmal tudom hárítani és azt követően fel tudom nyársalni. De ha akkor is a farkával támad, akkor a csuklópengével levágom vagy csak levágok belőle és így már szabad préda lesz, még az ép karját sem tudja használni.

Csapásodat a praetorian gyorsan védte ki termetéhez képest. Félrelépett mikor már nem messze voltál a csapás bevitelétől, a lény nem hagyott időt hogy hogy gyorsan reagálj mert a lendületével pillanatok alatt felöklelt. Az utolsó pillanatban lábaid újra megkapaszkodtak a földön így nem estél el. Viszont ellenfeled újabb támadásra indul ellened, gyorsan tör feléd hogy felökleljen, a kettőtök közötti táv nem lehet nagyobb 3-4 méternél.

A támadást kivédte azzal, hogy félrelépett. Persze nem hagyott időt, hogy gyorsan reagáljak és felöklelt, de nem estem el. Viszont a praetorian újabb támadásra indult ellenem. Gyorsan jön, hogy ismét felökleljen.
Kettőnk között a táv 3-4 méter volt. Megvártam, amíg 3 méternél közelebb ér, 2 méternél félreugrok, így a lény lehet, hogy keményen lefejeli a sziklát és akkor már rá tudok ugrani, hogy megöljem egyetlen döféssel.

Sikeresen félreugrottál, a lény terveidnek megfelelően belerohant a fészekfalba. Nem sok időd volt hogy lecsapj védtelen hátára, csupán egyetlen glaive vágást ejtettél rajta amibe teljes erődet nem tudtad belevinne karsérülésed miatt. A fegyvered pengéje csupán másfél centire mélyedt bele ellenfeled hátába, ez nem okoz neki halált de azért megsebezted. A fájdalomtól a lény felordított és farkával próbált téged eltalálni sikertelenül. A nagy savvérű újra szemben állt veled és ezúttal farkával együtt próbál megrohamozni téged nehogy megint átugorj felette.

Ahogy egyre jobban közeledett, félreugrottam és a praetorian belerohant a fészekfalba. Gyorsan belevágtam a galivet a lény hátába. Sajnos csak egy nem annyira mély sebet tudtam vele ejteni a sérülésem miatt, de legalább több volt, mint a semmi.
A praetorian felordított a fájdalomtól és a farkával próbált eltalálni, sikertelenül. Újra szemtől szembe álltunk egymással. A lény ezúttal a farkával akart lerohamozni, hogy ne ugorjak át felette még egyszer.
Kihúzom a tőrt a tartótokjából, becélzom vele a lény fejét és oda dobom, egyik kezemben még mindig a lándzsát tartom, ha a tőr nem talál be, akkor azt dobjam a fejébe.

A tőr csak úgy repült a lény feje felé. Célba is talált de le is pattant róla, komikus jelenet lenne mert a praetorian rohama megállt és a tőrre nézett miközben arra gondolhatott hogy ezt tényleg komolyan gondoltad? Minden esetre a glaived is felé repült, ez kissé lejjebb ment de ez volt a szerencséd hiszen ha megint a fejét találtad volna el akkor nem lett volna hatása.

De vissza a glaive okozta sérüléshez. Mélyen belefúródott a lény nyakába, nem okozott halált de az csak idő kérdése, a lény mozdulatai lassabbak lettek, nehezen sikerült kivennie a fegyvert a nyakából és azt eldobni. Gyengén feléd próbál jutni hogy egy végső csapást mérjen rád. Ez az utolsó küzdelem lesz közted és a lény között. Akár hagyhatnád hogy magától meghaljon mert úgy sem tud utolérni.

A tőr lepattant a praetorian fejéről. A lény félbehagyta a támadást és a tőrt nézte ,,Sikerült elterelnem a figyelmét! Most már rá mérhetem a gyilkos csapást."
Eldobom a lándzsát, de az nem a fejét találta el, hanem a nyakát. A fegyver mélyen belefúródott a nyakába, nem okozta ez a halálát, de a lény már lassabban kezdett mozogni. Nehezen sikerült neki kihúznia a fegyvert és eldobni.
Felém tart, de már egyre lassabban, hogy egy végső csapást mérjen rám. Elég messze volt tőlem, most már csak várnom kell, hogy összeessen. ,,Már csak 1-2 másodperc, hogy elhalálozzon. Egy ilyen nyaktalálatot még egy puha húsú sem élne túl, annak ennyitől leszakadt volna a feje. Ennél a praetoriannál igen súlyos seb ez. Tehát a találat után pár másodperc múlva holtan esik össze az áldozat."
Egyre közeledik hozzám, de nem mozdulok a helyemről. Az is lehet, hogy eltalál a farkával, de az a seb nem lenne halálos. De ha utolsó leheletével még felém kap a farkával, akkor csak egyszerűen félre fogok lépni.

Visszatérve a vadászok és az idegenek közti harcra, elég jól alakul. Lehet, hogy ez győzelem lesz felénk nézve. Mivel az egyik ravager és jó pár kisebb savvérű halott.

A farkával próbálta átdöfni szívedet de kivédted csuklópengéiddel. Kikerülted a rád spriccelő savat és néhány vágást is be tudtál mérni. Végül a lény holtan kezdett eldőlni, még el tudtál felőle vetődni nehogy maga alá temessen. Ennyi volt, a lény ami szinte a kezdetektől ellened volt most halott.

Mintha a praetorian halálával egy időben történt volna az idegenek menekvése. A királynő ugyanis a falhoz vágta az egyik vanguardot így szabad volt előtte az út a menekülés felé. A fekete démonok pedig életük árán is fedezték őt így egyetlen yautja lövedék sem tudott célt érni. Az utolsó ravager viszont hátramaradt hátvédnek.

Ideje megkeresni Babuubot, de melyik vanguard lehet? Az amelyik holtan fekszik, amelyik most tápászkodik fel vagy amelyik éppen most osztogat parancsokat a többi yautjának?