Esőerdő

Utolsó farok támadását, mellyel a szívemet akarta átdöfni, csuklópengével sikerült kivédenem, a felém spriccelő savat kikerültem és bevittem néhány vágást. A lény holtan dőlt el, de szerencsére gyorsan el tudtam vetődni, hogy ne temessen maga alá.
,,Végre sikerült legyőznöm első legerősebb ellenfelemet. Erre büszke lehetek."
Összeszedem a fegyvereimet és kezdeném begyűjteni az itt elejtett trófeákat, amikor azt hallom, hogy az idegenek és a csata zajai egyre halkulnak. Az idegenek visszavonultak a fészek sötétjébe. A királynőt egyik fajtársamnak sem sikerült elejtenie a ravagerrel együtt.

A tőrömet használva levágom a két elejtett idegen fejét, majd a praetorianét és elkezdem megkeresni Bakuubot.
,,Vajon melyik lehet Bakuub? A halott? Amelyik most tápászkodik fel? Vagy az, aki a többieknek parancsokat ad ki? Lehet, hogy ő lesz az, aki parancsokat ad a többieknek."
Odamegyek ahhoz a vanguardhoz.
- Elnézést, hogy félbeszakítom, Basil'isk vagyok és nemrég érkeztem ide, ahol önök és Zaragin - itt Zaragin felé mutatok - harcoltak a kemény húsúak ellen. Ha ön Bakuub, akkor mondanom kell önnek valami fontosat a velünk tartó emberekkel kapcsolatban.
Nem tudom, hogy most ahhoz beszéltem, akihez kell, de várom. hogy a vanguard mit fog felelni.

- Mondjad bátran ifjú harcos, én vagyok Bakuub. De gyorsan mert muszáj elintézni ezt a fészket mert ha egytlen is életben mard ezek közül a kemény húsúak közül az egész akció hiábavaló volt. - Miközben beszél a maradék vanguard és néhány erős fegyverzetű yautja az utolsó ravagerrel harcol, néhány másik yautja pedig a sérült vagy haldokló idegeneket végzik ki.

Elmondod Bakuubnak amit kell, azaz embereke árulását. A vezér ezen komolyan meglepődik és gyorsan feléd szól: - Tehát szándékosan öltek, nem tudom hogy minden ember benne van vagy pedig csak egy részük de ezt meg kell torolni, Blioron ember és yautja nem ölheti egymást! Sajnos nem tudok nélkülözni harcosokat mert a fészket kell felszámolnunk, te viszont dönthetsz hogy elfogod őket vagy segítesz nekünk.

Miközben gondolkodsz eszedbe jut valami, mégpedig hogy megkérdezték az emberek hogy mi történik ha az alkarpanelt elveszik a yautjáról. És milyen furcsa hogy az elesett yautják közelében követtek el árulást. Választhatsz hogy az emberek vagy a xenok ellen mész.

Végül kiderült, hogy a parancsnok volt Bakuub, így gyorsan elmondtam neki, hogy mi történt. Sajnos nem tud harcosokat nélkülözni, mert a fészket kell kiirtani, nehogy ez a bolygó is hemzsegjen a savvérű idegenektől.
Lehetséges, hogy csak az emberek egy része követte el ezt az árulást, vagy lehet, hogy mindenki benne van, nem tudom, de ezt a gaztettet meg kell torolni.
Gondolkodóba esek, hogy mi legyen és hová mennyek. Ha az emberekhez megyek, akkor minden bizonnyal meg tudom torolni ezt a támadásukat, hiszen a Blioron ember és vadász nem támadhat egymásra. De ha viszont a többiekkel tartok, akkor gyorsan ki tudjuk irtani ezt a fészket és majd, ha kijutottunk, felelősségre tudjuk vonni az embereket. Míg ezen gondolkoztam eszem be jutott, amit nemrég kérdeztek tőlem, hogy mi lesz ha az alkari panelt eltávolítják a yautjáról.
Egész furcsa, hogy az elesettek közelében követtek el árulást. Úgy gondoltam, ezt végképp meg kell bosszulni, úgyhogy elindultam visszafelé a barlangban.
Útközben kigondoltam egy tervet, hogyan állhatnék bosszút az árulókon. Visszafelé még az idegenészlelő látásmódot használom, de ha már az emberek felé megyek, akkor a kék, puha húsú látásmódot fogom használni.

A fészek üres volt amerre jártál, még zajokat sem hallottál, több percnyi út során megtaláltál két yautját, holtan. Ők voltak az eltűntek felkutatására küldött csapat akik, de valami nem stimmel, ők hárman indultak el de csak két hulla van itt, illetve a nyomok arról árulkodnak hogy volt itt még egy yautja is. Pár arctámadó és kifejlet idegen tetemen kívül nincs itt semmi más, ellenben figyelmed felkelti hogy fajtársaid sisakja hiányzik, az alkarpaneljuk a kezükkel együtt hiányzik. Megállapítod hogy levágták.

Van a közelben még egy frissen meghalt idegen is amit nem nehéz kitalálni hogy az 'mberek műve lehet, viszont ezúttal a savvérű a hasznodra volt: az egyik puha húsú megsérülhetett és a vére most utat mutathat. Egyenlő távolságra található vér a földön, vajon ez jelenthet valamit?

A fészek ezen szakasza teljesen üres volt, nem hallottam zajokat, de azért figyeltem hátra is, nem szeretnék váratlan vendéggel harcolni. Pár percnyi út során találtam két yautja holttestet. Ők voltak azok, akiket az eltűntek felkutatására küldtek.
,,Várjunk csak! Itt valami nem stimmel. Hárman indultak az eltűntek felkutatására, de csak két holttest van itt. Illetve egy másik yautja is itt járt, a nyomok erről árulkodnak."
Mert igen, egy másik yautja nyomait is megtaláltam a földön. Volt itt néhány halott lárvahordozó és egy pár halott kifejlett idegen is, de figyelmem most a két halott fajtársamra összpontosult. Mindkettőnek levágták azt a karját, amelyiken az alkari paneljük volt, illetve hiányzik a sisakjuk.
A közelben volt egy frissen meghalt savvérű is, mely most igencsak a hasznomra volt, mivel nem savas vér volt a közelében, és nem is zöld, hanem vörös. Az emberek itt jártak ugyan, de egyikük megsérült a harc során.
,,Ha követem a vér útját, akkor megtalálom az embereket. De valami egészen furcsa ebben a nyomban, egyenlő távolságban van vér. Vajon mit jelenthet ez? Lehet, hogy a yautja elkapta a sebesültet? Vagy a társai kiviszik a fészekből, hogy ellássák a sebeit?"
Nem tehettem mást, mint követtem a vér útját. Lehet, hogy az emberek már a közelben vannak, lehet, hogy nem. De mindenre felkészültem, már ki is készítettem a lándzsámat és aktiváltam az álcázót.

Követed a vér útját, arra nem is számítottál hogy a lábad belebotlik egy zsinórba. Esélyed sem volt kikerülni a felrobbanó EMP gránátokat, most már újra látható vagy és csak a Fekete Harcos a megmondhatója mikor lesz újra energiád. A zajra viszont néhány ember felfigyelt, lévén már nem messze van a fészek alternatív kijárata ahol a puha húsúak őrködnek.

Két ember tart feléd fegyverrel a kezében, azt hiszik savvérű vagy de még nem látnak ezért nem is nyitnak tüzet. Aztán a fegyvert leeresztik és intenek neked, az egyik ember elrohant.

Ahogy követem a vér útját, belebotlottam valamibe, melynek az volt az eredménye, hogy felrobbant valami és bizonytalan ideig kisütötte az álcázást. Lenézek és egy zsinórt veszek észre a földön.
,,Biztosan felfigyeltek a robbanásra a puha húsúak. Nem tudom, mikor használhatom az álcázót."
Mivel hőlátásmódban vagyok, látom, hogy két ember közeledik felém fegyverrel a kezében. Nem nyitnak tüzet. Megállnak, intenek nekem és az egyik ember elrohan. Más merre jelenleg nem tud menni, csak kifelé.
Nem tudom, hogy most az alternatív bejáratnál tartózkodók árulók vagy társak. Mert nem szeretném, hogy olyan embereket öljek meg, akik nem követték el ezt az árulást, csak azt a néhányat, akik elkövették azt.
Ezért csak megyek előre, az ember felé. Ő csak áll, leeresztett fegyverrel, ha közelebb megyek hozzá, akkor ki fog derülni, hogy mit fog csinálni.
Ha rám fogja a fegyvert, akkor egyszerűen átdöföm a lándzsával, ha továbbra is leeresztve tartja, akkor csak elmegyek mellett, de figyelni fogom.

A puha húsú továbbra sem tett semmi ellenségeset. A társa is visszaérkezett a szintetikussal aki most is tolmácsként fog működni. Elmondod neki mi is történt, a gép kissé gondolkozik és a két emberrel beszél valamiről majd feléd fordul:

- Ők pár perce jöttek ki innen, összesen négyen mentek el a tisztás felé ami nincs olyan messze ettől a helytől. Azt mondták hogy valami fontos feladatuk van ott. Annyit tudnia kell hogy ők nemrég kerültek ide a bolygóra mint fegyveresek. De ezek szerint az elejétől fogva becsaptak minket. Gyorsan el kell őket fogni, a tisztáson van néhány emberünk akik lefegyverezhetik őket.

A szintetikus próbálja hívni az ott levő őröket de nem jön válasz ami egyet jelenthet: már rég meghaltak vagy fogságba kerültek. Az sem biztató hogy az égen megjelent egy kisebb fekete pont, egyre nagyobbá válik mire egy emberi űrhajó körvonalait pillantod meg.

//Eldöntheted hogy egyedül mész az árulók után vagy magaddal viszel két embert és a szintetikust, figyelembe kel venned hogy a szintetikus még úgy ahogy követni tudja a tempódat de a két ember akik nehézfegyveresek lassan mozognának//

//Viszek pár embert a szintetikussal, nem tudom, mikor javul meg az álcázó, ezért jó lesz nekem az erősítés. Mivel a hsz-edben még egy leszálló ember hajóról is írtál.//

Az előttem álló ember nem tett semmit, csak figyelt. Megérkezett a társa az ismerős szintetikussal. Elmondom neki, hogy mi is történt, majd elkezdett ezen gondolkozni, beszél a két emberrel, majd felém fordul.
- Ők pár perce jöttek ki innen, összesen négyen mentek el a tisztás felé ami nincs olyan messze ettől a helytől. Azt mondták, hogy valami fontos feladatuk van ott. Annyit tudnia kell, hogy ők nemrég kerültek ide a bolygóra, mint fegyveresek. De ezek szerint elejétől fogva becsaptak minket. Gyorsan el kell őket fogni, a tisztáson van néhány emberünk akik lefegyverezhetik őket.
A szintetikus próbálja hívni az őröket, de nem sikerült neki. Vagy megölték őket vagy pedig fogságba estek. Felnézek az égre és egy egyre növekedő fekete pontot veszek észre. Egy emberi űrhajó ereszkedik alá a bolygó légkörében.
Odafordulok a szintetikushoz:
- Gyorsan el kell őket kapnunk, mielőtt az a hajó földet ér! Mivel a csapda határozatlan időre kisütötte az álcázóberendezésemet, kell pár ember a feladatra. Jöjjenek velem, hogy elintézzük őket! Tudom, hogy az emberei lassúak, ezért egy kicsit lassan fogunk haladni, hogy ők is időben odaérjenek a tisztásra, mielőtt az a hajó leszáll.
Elindulok a tisztás felé, egy kicsit lassan, úgymond kocogva, hogy a két fegyveres is a nyomomban legyen.

A tempótok egyenletesnek nevezhető. Az emberek keményen izzadnak de még bírják de te ebből semmit nem veszel észre. Az emberi hajó körvonala egyre nagyobbá válik, elhúz felettetek, úgy tűnik nem vett észre titeket vagy csak nem szán rátok figyelmet. Elértek egy ösvényt, az egyik ember felbukik. Azt hinnéd hogy szerencsétlen ám épp ellenkezőleg: hisztérikusan felkiált valamit. A szintetikus ennyit mond neked: aknák.

PredTech látásmódban észreveheted az aknákat de időveszteségbe kerül mire átvezeted a csapatod. Ellenben a fákon ugrálva könnyen haladhatsz tovább. Eközben a gép úgy tőletek pár száz méterre landolni készül.

Ahogy közeledtünk a tisztás felé (Az emberek keményen izzadnak ebben a tempóban, de eszt nem veszem észre), az emberi űrhajó egyre nagyobbá válik, majd elhúz felettünk.
,,Úgy tűnik, nem vett minket észre vagy nem fordít ránk nagyobb figyelmet."
Fél perc múlva elérünk egy ösvényt és az egyik ember felbukik. Azt hinném, hogy szerencsétlen ez az ember, de nem. Hisztérikusan felkiált valamit, nem értettem, hogy mit mondott. Majd a szintetikus ennyit mond nekem: - Aknák.
Megállok, átváltok PredTech látásmódra és észreveszem a lapos korongokat, amiket az ellenség elhelyezett.
- Keressenek egy kerülőutat vagy próbáljanak meg valahogy átjutni. Én a fákon át megyek a tisztás felé.
Felugrok az egyik fa ágára, majd leszólok a szintetikusnak: - Sietniük kell, mert ki fogunk futni az időből! - odamutatok a tisztás felé, ahol a hajó már éppen landolni készül és gyorsan átugrok egy másik fa ágára és átváltok hőlátásra.
,,Csak pár száz méter a célig. Lehet, akkor már megjavul az álcázóberendezésem."

A gép-ember lefordította utasításaidat így különváltatok. A fákon haladva gyorsan haladtál, de nem sokáig. Az egyik ág nem bírta el súlyodat így lezuhantál. Mivel elég közel vagy már a tisztáshoz jól láthatod ahogy az emberek készülnek beszállni a hajóba. Aztán hirtelen bekövetkező robbanás keletkezik pár méterre tőled ami ledönt a lábadról. Az álcázódat újra használhatod.

Körbenézel és meglátod ahogy az áruló emberek vezére feléd mutat és valamit kiállt a mellette guggoló embernek aki egy vállról indítható rakétát próbál elindítani feléd.

Még halottam, hogy a szintetikus az embereknek lefordítja azt, amit mondtam neki, így külön is váltunk. Lehet, hogy egy időre.
A fákon haladva elég gyorsan tudtam haladni, de az egyik ág letört és pár métert zuhantam lefelé. Mivel elég közel vagyok a tisztáshoz, jól láthattam az embereket, akik épp beszállni készülnek a hajóba.
Aztán pár méterre tőlem hirtelen bekövetkezik egy robbanás, ami ledönt a lábamról. Gyorsan felállok és körülnézek. Meglátom, hogy az áruló emberek vezére felém mutat és valamit kiált a mellette guggoló embernek, akinek egy nagy vállfegyvere volt és épp felém akar lőni egy töltetet.
,,Végre! Ismét működik az álcázóm! Gyorsan aktiválom és a fák közé ugrom, nehogy eltaláljanak azzal a vállfegyverrel. A fák között meg egy kis meglepetéssel fogok nekik szolgálni."
Aktiválom az álcázót és a fák közé ugrok, nehogy eltaláljon a robbanótöltet, majd így elindulok a tisztás felé. Ha keresni kezdenek, akkor egyenként levágom őket, aztán végzek a vezérrel és a pilótával, aki ugyan nem vett részt az árulásban, mégis segíti őket.

Mikor felugortál egy fára majdnem le is zuhantál a robbanás okozta hullámtól. Pár golyó süvít feléd de többségük mellé ment, 3 golyó viszont eltalált, 2 lepattant rólad de az utolsó át is ment a bal karodon. Használhatod de nem olyan hatásosan mint régen.

Pár pillanat telik csak el mikor rohamra indultál. Ekkor érkezett meg három társad is (mármint a szinti és két ember) és felszólítás nélkül tüzet nyitnak az ellenségre. A rakétás ember elterült, nem tudni hogy meghalt de a sisakodon keresztül látod hogy vérzik. Az árulók vezére viszont nem törődve a golyókkal a HK 875 csövét a szintetikus felé fordítja és pár golyóval leviszi annak fél karját. Majd feléd fordul.

//a távolság úgy 2 m az árulótól, ha úgy döntesz lerohanod akkor a társaid nem tudnak lőni//

Ahogy bekapcsoltam az álcázót és az egyik fára ugrottam, majdnem le is zuhantam róla a robbanás okozta hullám miatt. Mivel az árulók nem látnak, arrafelé lőnek, ahol nemrég voltam. Két golyó lepattant rólam, 3 eltalált, de szerintem nem fúródtak olyan mélyre. 1 pedig átvitte az egyik karomat. Még tudom használni, de nem olyan hatásosan, mint régen.
Amikor rohamozni kezdtem, megjelentek a társaim, a szintetikus és a két fegyveres. Tüzet nyitnak az ellenségre, a rakétást eltalálták. Hőlátásban látom, hogy vérzik, de lehet, hogy még nem halt meg.
Az árulók vezére a szintetikus felé fordítja a fegyverét és pár lövéssel leviszi a szintetikus fél karját, majd felém fordul.
,,2 méterre van tőlem, ez jó jel."
Mivel átlőtték a karomat, így nem tudok messzire dobni. De ez az ember közel van hozzám, csak két méter a távolság köztünk. Ha lerohanom, belém is lőhet a fegyverrel, de ha beledobom a hasába a lándzsát, akkor is el tudja sütni, amikor összeesik, de az nem találna el.
Fogom és gyorsan felé dobom a lándzsát, de a dobás után erős fájdalom hasított a karomba az átlőtt seb miatt.
Most már csak meg kell várnom, hogy a lándzsa célba érjen és utána már le tudom vágni ezt az árulót. A pilótát természetesen a két emberre és a szintetikusra bízom, ha sikerrel teljesítettem.


//A vezért én ölöm meg egy dobással. Azért hagytam el a fészket, hogy bosszút álljak rajta emiatt az árulás miatt.//

A lándzsád áthasítja a levegőt de a célpontod talán ember feletti reflexszel bírhat mert a fegyverét oly könnyedén fordította pajzsként maga elé. De ez idő alatt az emberek bevittek pár találatot, az a néhány golyó a gyomrát érte. Ellenséged összecsuklik, látod hogy valami csordogál belőle ki de még él. Viszont az emberi hajó sietősen próbál felszállni, kis önvédelmi gépágyújával inkább próbál titeket távol tartani. Sikerül is neki mert túl veszélyes lett volna megkockáztatni egy ráugrást. A gép elindul a horizont felé hátrahagyva a két áruló embert.

A rakétás csávó hátán fekszik miközben a két ember és szinti odamegy. Te nyomban elindulsz a vezér felé aki arccal a föld fele fekszik, kezei úgy tűnik a gyomránál vannak próbálva kitüremkedő beleit visszatartani vagy hasonló. Ezt te nem tudhatod hisz a prédád alig mozdul.

Úgy tűnik a vadászat végéhez érkezik. Eközben érkezik meg egy gravkopter, a tisztáson száll le, a pilóta még nem szállt ki, éppen bíbelődik a műszerekkel, a forgó propellerekből ítélve nem hajlandó sokáig itt lenni. A szintetikus gyorsan feléd fordul hogy elmondja: bizonyára egy futár lehet fontos üzenettel.

Az árulók vezére fegyverét pajzsként használta a lándzsa ellen, de kapott néhány találatot a gyomrába és összecsuklik. Látom, hogy valami csordogál kifelé belőle, de még él.
A hajó pedig felszállt, mert túl veszélyes lett volna ott tartania a pilótának a gépet. Még a gépágyúval lőtt egy párat, hogy távol tartson minket, aztán egyre feljebb emelkedett és eltűnt.
A rakétás a hátán fekszik, a két ember és a szintetikus odamegy hozzá. Én a vezér felé megyek, aki már arccal a föld fele fekszik. Már alig tud mozogni.
Lehet, hogy a vadászat már a végéhez közeledik, mert a helyszínre érkezett egy másik repülő jármű is. Leszállt, de a pilóta még nem szállt ki belőle, valamit csinál, mert a gép propellerjei még mennek, tehát nem hajlandó sokáig maradni.
A szintetikus felém fordul és közli velem, hogy ez a jövevény egy futár lehet, bizonyára egy fontos üzenetet hozott.
Fogom a tőrt és elvágom a haldokló áruló torkát, majd a szintetikussal odamegyek a géphez.

//Végre gyorsan megvolt a bosszú is Most persze az üzenet meghallgatása után vagy visszamegyek a fészekbe (Ami most jelenleg felesleges lenne, mert mire odaérek, a többiek már az összes idegent leölték.) vagy pedig maradok és megvárom a többieket.//

Amint felemeled tőrödet hogy lesújts váratlan dolog történik: az ember gyorsan odább gurul és térdhajlatodnál úgy megrúg hogy önkéntelenül is megroggyansz. Te viszont nem adod ilyen könnyen magad, a még feltápászkodó ember bal karjába szúrod tőröd ám az semmit nem használt! Az ember a tőrre, majd rád néz és egy jót röhög miközben feltápászkodik. Ekkor veszed csak észre hogy az ember hasából nem vér hanem valami fehér anyag folyik de a karjából már vörös vér csordogál.

Eközben az ember olyan erővel szorítja meg a tőrt markolászó kezed hogy kénytelen vagy elengedni a tőrt. Ez nem lehet ember, túlságosan is erős! Majd az áruló egy nagy rúgással állon rúg, ettől te hátraszédülsz és mire a szemed előtt szétrobbanó csillagok eltűnnének már késő. A férfi a kopter felé veszi útját de valami agyon gyorsan, a pilótát nemes egyszerűséggel fél kézzel kirángatja. Társaid csak ekkor ocsúdnak fel a hihetetlen látványtól és pár kósza lövéstől eltekintve hagyják elszállni.

A rakétavetős viszont meghalt, a szintetikus szerint ciánkapszulára harapott nehogy kivallassák. Így a támadók kiléte örökre titok marad, azaz majdnem: a kopter pilótája valamit mondott a gép-embernek ami lefordítja neked is:

- Most jött a figyelmeztetés hogy valószínűleg zsoldosok épültek be hozzánk, fokozottan figyelnünk kell mert gondot okozhatnak. - Ám az üzenet elkésett, kissé dühös vagy emiatt, nem beszélve arról hogy a támadók elmenekültek de nem tehetsz róla hiszen egyetlen vadász sem gondolhatta hogy az ellenfele egy félig gép ember aki méghozzá emberen felüli erővel bír. De úgy tűnik hogy szíve az van mert megtaláljátok az itt őrködő embereket akiket leüthettek, kábán néznek körül mintha nem tudnák mi történt.

Visszatérve Bakuubhoz értesülsz hogy a fészek ezentúl idegen mentes, igaz sok vadász életét adta ezért. Habár a vezér kissé dühös amiért az emberek elmenekültek mégis elégedett veled. Penge és Zaragin is előkerül, Penge a szokásos hűvös természetével néz rád, Zaragin viszont válladra teszi kezét és dicsér téged. Viszont fel teszi a kérdést: hol van a tőröd?


Egy ismeretlen bolygón landol a CMC logóját viselő hajó. Néhány ládát hoznak csupán le amit át adnak az állig felfegyverzett katonáknak. Az ázsiai tiszt megnézi azoknak tartalmát és elégedetten bólint hogy vihetik a sisakokat és alkari paneleket.

- Ezzel végre elűzhetjük a népünkön élősködő más nemzetek katonáit, a gerilláim így hamarosan erősebbek lesznek, csak idő kérdése! A pénzt természetesen ebben a borítékban találja. Viszlát, remélem még találkozunk!

Ezzel a férfi elveszi a borítékot és a hajóra megy a számára kialakított lakrészre, a tőrt nézi ami megsebezte. - Remélhetőleg még találkozok ezzel a vadásszal, ígéretes ellenfélnek ígérkezik. Addig is lett egy újabb játékszerem - Ezzel elteszi egy szekrénybe ahol más yautja felszerelések is vannak. Majd a hídra megy ahol már legénysége várja, egy újabb megbízást kaptak. A küldetésért járó előleg már itt is van, nem másnak címezve mint Johny Borgiának...

//Küldetésed sikeres! A ××× jel alatti szöveg amolyan utószó, erről a karaktered nem tud. A kalandért kapsz 50 sp-t és a trófeáid: 1 zebra antilop, 2 gorgonopsid, 3 runner, 2 drone és 1 praetorian koponya. Ez összesen 65 az idegenekért de kapsz még 5 pontot a nem idegen lényekre tehát összesen 70 megbecsüléspontot kapsz//

//Köszönöm a játékot! Igaz, néhol egy kicsit bénáztam, meg egy-két helyen egy szót sokszor használtam, de igazán kellemes szórakozás volt.//

Ahogy felemelem a tőrt, hogy végezzek vele, az ember gyorsan odébb gurult, majd a térdemnél megrúg. Összerogyok, de az embert sikerült megsebeznem a tőrrel. Az ember a tőrre, majd rám néz, aztán röhögve feláll. Hasából fehér folyadék folyik, a tőrrel ejtett sebből meg rendes vér csordogál. Egyszóval valami fél ember fél android lehetett. Elkapja a tőrt markoló kezemet és olyan erővel szorítja, hogy a fegyver kiesik belőle, majd azt felszedi, odamegy a géphez és kiráncigálja a pilótát. Beszáll, társaim feleszmélnek a látványból, leadnak rá pár lövést, de ekkor már a gép el is tűnt.
A rakétás már meghalt, biztosan a vérveszteségtől vagy valami mástól. (Igazából ciánkapszulától, de ezt nem tudhattam) A pilóta mond valamit a szintetikusnak, aki nekem lefordította. Zsoldosok voltak beépülve közénk. Ez az üzenet késve érkezett, ezért dühös is voltam, de nem hibáztathatom magam emiatt.
Eközben Bakuub bejelentette nekem, hogy a fészek idegenmentes, de dühös volt, mivel az árulók vezére elmenekült. Előkerült Penge és Zaragin is. Penge úgy nézett rám, mint eddig, Zaragin viszont a vállamra tette a kezét és megdicsért. De még egy kérdést feltett, azt hogy hol van tőröm.
Miután elmondtam neki, hogy a vezér túlságosan erős volt és elvette a tőrömet, nem hibáztatott ezért. Nemsokkal később egy yautja tábor felé vettük az irányt, ahol végre tudok pihenni ezután a vadászat után...

//HSZ javítva a folytatáshoz!//