Mélyerdő

// Semmi baj, nekem az is tökéletesen megfelel.//

-Ez szörnyű!!!- ahogy jobban megnéztem a hullákat, észrevettem, hogy fajtársaim. Itt meg mit történt?-ahogy jobban átvizsgáltam a helyet észrevettem, hogy nem keltek ki belőlük savvérűek. Ezen megnyugodtam, majd tovább fürkésztem a helyet. Találtam egy sötét üveget, aminek a másik oldalán egy terem volt mindenféle széttört láncokkal. Nem láttam le az aljáig, de biztosra vettem, hogy valami érdekes van lent. Ekkor lövéseket hallottam. Mi a?? Vannak még élő társaim?-elhatároztam, hogy erre fényt derítek. Lekaptam a hátamról és kinyitottam a lándzsámat, visszahúztam a tokba a ki'cti-pa-mat és elindultam a lövések irányába. Úgy döntöttem, hogy megyek max 5 percig, ha ekkor sem találok semmit, akkor visszajövök, betöröm az üveget (vagy belövöm, ez még kiderül) és lemegyek a szobába.

UI: Elvileg már csak én vok ebben a kalndban.

//Eddig tetszik, amit írtál.//

Pauk! Hát ez nem jött össze.-gondoltam, amikor bezárult az ajtó.Lehet, hogy a túloldalom az Oomanok egy fajtársamra lőttek. Ha így van, akkor ki kell nyitnom az ajtót.-ekkor éreztem meg azt a bűzt. Megfordultam és láttam, hogy kinyílt egy rejtekajtó, ami az üveg mögé vezet. Ha a társam az, akkor tud vigyázni magára. Ha mégsem, akkor hősi halott lesz... Csináltam egy hátraarcot és elindultam a rejtekajtó felé.

Hát, már nincs visszaút.
Mikor beléptem a terembe, alaposan körülnéztem. Egy hídon álltam. Az üveg mögöttem volt, a sötét üreg pedig alattam. Lenéztem, de csak sötétséget láttam. A híd, amin álltam elvezetett egy ajtóig. Elindultam az ajtó felé, majd megláttam egy létrát. Biztos valami nagy dolog eshetett le. Kiderítem, hogy mi az. Remek trófea lehet belőle.-gondoltam, mikor elindultam a létra felé. Lándzsámat összecsuktam, és bal kezembe vettem, majd elindultam létrát mászni (lefelé). Remélem elbír a létra.

Bár a létra nem ingott, néha igen csak megnyekkent a vadász súlya alatt. Nem pont egy ilyen termetes lény közlekedésére tervezték. Ahogy haladt lefelé, a folytogató bűz egyre elviselhetetlenebb, egyre folytogatóbbá vált, s a sötétség is egyre jobban körbeölelte. Hanem a létra egy váratlan pillanatban megadta magát. Kitörtek a falból a rögzítő szegek, s ahogy az lenni szokott, kezdett eldőlni az egész. Csakhogy Steg-'in már olyan messze volt a hídtól, hogy visszamászni nincs lehetőség, viszont a sötétség miatt még mindig nem tudta bemérni a terem alját, hogy mégis milyen messze van tőle.

//Te most szivatsz?? Úgy izgalmas.//

Elkezdtem lefelé mászni a létrán, ami nyikorgott, de kitartott. Lejjebb egyre rosszabb lett a sötétség és a bűz. Egyszer csak bekövetkezett az, amitől féltem. A létra kiszakadt a falból. Sajnos még nem tudom, hogy milyen mély, de nincs más esélyem. Felmászni már nem tudok, ezért inkább várok, amíg dől egy kicsit, és leugrok.

// Mondtam én, hogy probléma? Am predek nem látnak a sötétben?//

Úgy látszik, hogy ért valamit apám elméleti képzése, még akkor is, ha utáltam. Sikeresen földet értem, és nem tört ki a nyakam. Valami nagyot reccsent és cuppant alattam. Mázlimra a létra megállt a két fal között. Nagy nehezen feltápászkodtam és körbenéztem. A falakban kis lápmák voltak. Léptem és reccsent valami. Úgy döntöttem, hogy átkapcsolok hőérzékelő látásra, mert akkor még látok is valamit, majd megvizsgálom azt amire ráléptem és a termet.

// Nem, igazad van, rendes látásmódban volt a maszkom, csak ha jól emlékszem az avp trilógiára, akkor dachande is látott a hajón vaksötétben (könyv vége), pedig már alig volt rajta maszk. Aztán lehet, hogy nem emlékszem jól, mert régen olvastam. (igen, utoljára 3 éve volt a kezemben a könyv)//

Mikor látásmódot váltottam, egyből sokkal jobban láttam. A talpam alatt egy savvérű tojást találtam. Kinyitottam a lándzsámat, de észrevettem, hogy nincs benne semmi. Ahogy jobban átvizsgáltam a helyet, egyre több dolgot fedeztem fel. Itt is, mint a fenti teremben mindhárom faj holttestei hevertek. Valami mindet megcsonkította. Ekkor megláttam egy járatot. Nyitott lándzsámat magam előtt keresztbe téve elindultam az alagútba...

// Okk, de azért feltettem a kérdést az ált. társalgóban. Remélhetőleg W.B tudja. //

Mikor kiértem a bűzből hangosan fellélegeztem, majd megszólaltam: Ha megtalállak te szörnyeteg, akkor még nagyon megbánod, hogy ilyen bűzt hagytál magad után. Úgy döntöttem, hogy megvizsgálom a földet, hátha találok valami nyomot, hogy merre ment. Ha nem találok, akkor a jobb oldali folyosón megyek tovább, mivel a feladatom az épület átkutatása.

//Nekem megfelel.//

Nem számítottam ekkora visszhangra. Átvizsgáltam a padlót, és valami furcsát találtam rajta. Egy alig észrevehető savvérű lábnyomot láttam. Ahogy jobban vizsgálódtam, felfedeztem egy vadász lábnyomait is. A jobb oldali folyosóba vezettek. Elindultam. Ahogy beléptem, valami csippant, majd felrobbant mögöttem. Úgy látszik, hogy már csak erre mehetek. DE mi van, ha van több bomba is? Elkezdtem rohanni előre a folyosóban...

Mázlim volt, mert bár a bomba beomlasztotta a járatot, több nem robbant. Mikor a kanyarhoz értem, egy kéz vágódott elém. Nyakon vágott, mire én elterültem.Kinek volt bátorsága megütni ENGEM?-kérdeztem egyszerre hangosan és gondolatban.

Hirtelen felettem termett az ellenfelem. Már emeltem volna a kezemet, hogy megüssem, de ekkor két penge ért a nyakamhoz. Ahogy ránéztem támadómra a haragom eltűnt és teljesen lefagytam. -Ostoba.-szólalt meg, majd a járat felé fordulva felállt. Én is elkezdtem feltápászkodni. Közben megkérdeztem: Mit keres itt egy nőstény? Lehet, hogy én vagyok hülye, de ha jól tudom, akkor ti az anyabolygónkon éltek és nem vadásztok. Vagy te kivétel vagy?

A nőstény felé pillantott, mintha csodálkozna a kérdésen. Körülbelül egy magasak voltak. Bár a testalkat igencsak különbözött. Sokáig nézte a harcost, majd így szólt:
- Zöldfülű, La'yyk megunta a várakozást, és a csapatod után küldött. Örülj, hogy velem találkoztál, és nem vele. Tudod nem minden út az elrendeltek szerint történik. Most pedig induljunk. Sajnos a csapdám nem úgy jött össze, ahogy én akartam.
Majd szinte néma léptekkel elindult a folyosón.

Mikor én is felálltam, észrevettem, hogy kb egy magasak vagyunk. Akkor ezért van itt. Szóval La'yyk küldte. Ekkor megindult szinte néma csendben. -Ez izgalmasnak ígérkezik. Még sosem vadásztam nősténnyel. Talán még tanulhatok is valami újat. Összecsuktam a lándzsámat, ami valami csoda folytán esés után is ottmaradt a kezemben, majd a hátamra tettem és elindultam a nőstény után.

Sokáig mentünk csendben, mikor megállt a nőstény és intett, hogy én is tegyem ezt. Nekem nem volt kedvem ellenszegülni a parancsának, mert még emlékeztem, hogy anyám hogy hajított el több méterre egy szemtelen hímet gyerekkoromban. Én is megálltam. Valami karmolászás hallatszott. A nőstény a falnak dőlt és hallgatózott, majd hirtelen elkapta a fejét. Szinte abban a pillanatban egy savvérű mancsa áttörte a falat. Ez után a fejét dugta át és ordított. A járatból előttünk két fészek-őr is megjelent. Betegnek tűntek, de támadtak.
-A bal oldali az enyém, a másik a tiéd!-ordítottam, majd ki'cti-pa-mat mindkét kezemen kipattintva elkezdtem rohanni a célpontom felé.
Tényleg nagyon izgalmas. A célom az, hogy elvágjam a nyakát, vagy beleszúrjak a fejébe/szívébe. Ha felém üt, akkor megpróbálom kikerülni és belevágni a karjába. Ha a farkával támadna, akkor azt próbálom meg kikerülni és megvágni. Ha Paya velem van, akkor ebből betegsége ellenére is nagyszerű trófea lesz. Vagy a Fekete Harcossal megyek...

A támadásom jól sikerült. A savvérű felém támadott a farkával, amit kikerülve végigvágtam az oldalát. Társam is elővette a fegyverét és megsebesítette a saját ellenfelét. Ekkor az megpördült és savas vérét társam felé fröcskölte. Felmerült a fejemben a gondolat, hogy segítek neki, de valószínüleg utána engem ölne meg. Ráadásul itt van nekem ez is. Ebben a pillanatban az én ellenfelem nekem rohant. Elvesztettem az egyensúlyomat. Megpróbálom visszanyerni az egyensúlyomat, majd míg öklel ez a dög, megpróbálom megvágni. Ha véletlenül elesnék, akkor elkezdek oldalra gurulni a földön és gyorsan felkelek, majd folytatom eredeti tervemet.-ezzel egyik lábamat kitettem oldalra, ráhelyeztem a súlypontomat és jobb kezemet a fészek-őr feje felé lendítettem.

Sikerült visszanyernem az egyensúlyomat, de nem ért semmit. A lény hatalmas tömege miatt tovább képes volt tovább sodorni. A hatalmas tömeggel nem nagyon tudtam felvenni a versenyt, pedig én sem voltam tollpihe súlyú. Viszont minden várakozással ellentétben a ki'cti-pa-mat sikeresen beleszúrtam a koponyájába. Ekkor megtántorodott és nekem sikerült visszanyernem az egyensúlyomat. Abban a pillanatban kicsapta felém a szekunder állkapcsát.
C'jit! Ez még mindig nem adja fel?? Megpróbálok kitérni a "nyelv" elől és közben arra lendítem a bal ki'cti-pa-mat, hogy ha esetlen nem tudnék kitérni előle, akkor levágjam.

A lény hirtelen elengedett, mert csak így tudott kitérni a támaom elől. Ahogy kitépte magát a ki'cti-pa-m-ból, egy mély sebet ejtett magán. Kivicsorította fogsorát, de nem támadott. Mintha másra figyelt volna.
Ez az! Most nem figyel! Megpróbálok minél gyorsabban odarohanni és elvágni a nyakát, vagy megint a fejébe szúrni a ki'cti-pa-mat. Természetesen még mindig képes támadni, ezért ha megteszi, akkor megpróbálom kikerülni és folytatni a támadásomat.-ezzel elindultam futva a lény felé.