Mélyerdő

Sikeresen elvágtam a láncot és lepottyantam a földre. Jól bevágtam magam, bár azt nem tudom, hogy hogy értem el. Hirtelen felpattantam, mert eszembe jutott a torzszülött.
Hülye! Hogy tudok megfeledkezni egy ilyen lényről? Apám most jól elverne és meg is érdemelném.
Kicsit meg is lepődtem, amikor megláttam, hogy meg sem mozdult. Fél szemet a szörnyön tartva, védekező állásban megközelítettem az ajtót.
Megpróbálom felfeszíteni, mert nem akarom tönkretenni a zárat, de ha nem megy, akkor kisütöm.
Döntöttem el magamban, majd keményen a falba öklöztem. Nagyon dühös voltam és tudtam, hogy le kell higgadnom. De nem ment. Belemerültem a haragba, ami az egekig nyomta az adrenalin szintemet. Szörnyen kitisztultak a dolgok, amikor elöntött az adrenalin. Rájöttem, hogy én csak ilyenkor érzem jól magamat. Így, tele a jótékony adrenalinnal ami mindenkit megerősít, benyúltam az ajtó két része közötti lyukba és elkezdtem széthúzni őket...

Vash
Eközben a centrum tetején egy leálcázott ragadozó várakozott. Fegyelmezetten várta a jelet. A feljebbvalójával együtt érkezett ide, kideríteni hogy mégis mi történt. Az előző vezetővel ugyanis megszakadt a kapcsolat, feltehetőleg meghalt. Feladatul kapta, hogy derítse fel az objektum felsőbb részeit, melyet végre is akart hajtani. Éjpenge sikeresen lerobbantotta magát vagy 3 szintel lejjebb, így Vash nyugodtan átfésülhette a fenti részleget.

A tetőn egy rács van, mely alatt egy csapóajtó vezet a torony legfelső termébe. Ez ki lehet robbantani, vagy a panelt akár égetni is, de kifeszíteni nem. Ezen kívül van egy forró szellőzőnyílás is, ahol viszonylag kibírható forróságú levegő száguld kifelé. Ez is a toronyba vezet. Körbetekintve, mindenhol dzsungel van, és az idegen érzékelés sem mutat semmit. Ha hoztál magaddal aknát, most hasznát veszed.

Vash könnyedén meg érkezett új küldetésének helyszínére. Feljebbvalója, Éjpenge utasítását várja, aki 3 szinttel lejjebb van. Azt az információt kapta hogy a tetőn egy nagyon erős rács van, amit kirobbantással, vagy panel leégetéssel lehet kinyitni. Illetve van még egy szellőző nyílás. Vash nem akar időzni a ráccsal, nem akar zajt csapni, így a szellőzőt választja. Könnyedén halad benne.
- Nem átlagos a levegő forrósága, de kibírom. Halknak kell lennem, nem akarok szégyent hozni Éjpengére, hamár vele tartok.
Vash eme gondolatokkal haladt tovább, halkan, ahogy az egy vadászhoz illik.

Lövöldöztünk mindenre, ami mozgott, Tucker eszeveszetten üvöltött és a ki-kimaradozó lámpák villogására folyamatosan lőtt, Kwon-teak és Wesley azonban egy hangot nem adott ki. Ahogy én sem, bár amit akkor láttam, a folyosó végén, attól nem is tudtam volna.
Azonnal felismertem, egy ilyet nem lehet eltéveszteni. Bekapcsolta azt a valamit - az álcáját, gondolom én -, ami a fénytörést okozta maga körül és elkotródott, én meg lőhettem mögötte az üres falat. Aztán egy idő után abbahagytam, és lehanyatlott a karom. A fegyvert nehezebbnek éreztem, mint amilyen általában volt, sőt, már nem is szoktam érezni, a testem hozzászokott a terheléshez. De most alig bírtam tartani a hirtelen sokktól.
- Billy! - mondta egy mély hang jó nagy hangerővel a fülem mellet és egy kéz érintette meg a vállam. Kitágult pupillával kaptam oda a fejem és vadul az illető szemeibe néztem.
Wesley... ez csak Wesley...
- Minden oké, tesó? Mit láttál? - kérdezte, szemöldökét kérdőn felemelte. Mindenki engem bámult, volt, aki aggódva, volt, aki úgy nézett, mint ahogy egy hülyére szokás.
Újra a folyosó végére néztem, a golyók ütötte lyukak jól látszottak. Megérintettem a nyakamban lógó talizmánt, és megéreztem a harci vágyat mélyen a lelkemben. Itt van egy... újra van esélyem lekaszabolni egyet, hála neked, Nagyszellem...
- Minden oké. Merre? - feleltem, majd kérdeztem nyugodtan, Wesley előző kérdését figyelmen kívül hagyva. Jack megköszörülte a torkát.
- Khm, gondolom felfelé nem jutunk ki, viszont ha ki szeretnénk, akkor csak egyenesen mehetünk. - határozta, de én közbe szóltam.
- Miért kéne kijutnunk most rögtön? Bármi történt velünk, a küldetést be kell fejezni. Meg kéne nézni az épület tervrajzát. Nézzünk be oda. - intettem a fejemmel egy szoba irányába -, aztán ha nem találunk semmi hasznosat, megyünk tovább ezen a folyosón. A gázsit meg kell kapnunk. - mindenki elégedetten helyeselt. Jack bólintott és megindult. Először bedugta a fegyvere csövét az ajtón, majd ő maga is belépett utána. Egymás után gyorsan besurrantunk a szobába.

Steg-'in
Sikerült szétfeszítened az ajtót, majd keresztülmenned rajta. Egy teremben találod magad. Baloldalt egy golyóállóüveg található, veled szemben, és jobbra is pedig egy ajtó. Minkét ajtót ki lehet sütni. Az üveget nem tudod betörni, vizsont odabent megpillantod a maszkodat, és a lándzsádat. A plafonon csövek vannak, amelyek elvezethetnek valamerre. Az ajtók erősek, felfeszíteni nem lehet őket. Hangokatt hallasz a jobb oldali ajtó felől.

Vash
A szellőző hamar beletorkollik egy rácsba. A rács alatt egy szoba van, ahol ijedt hangú emberek beszélgetnek. Nem hallod, miről beszélnek, a rácsot egy mozdulattal kiszakíthatod. Lehajolsz és öt embert látsz. Kettőnél fegyver van, a másik háromnál pedig múszerek vannak. A szoba viszonylag kicsi, és tele van képernyőkkel. Az egyetlen út a szobába vezet.

Sasszem
Bejutottak a szobába, ahol sikeresen találtak egy terminált. Ezen megpróbálhatnak felcsatlakozni, vagy akár továbbmehetnek. Van egy fegyvertartó is, ahol M41A impulzusfegyverekkel és tárakkal. Le is tölthetitek az adatokat, vagy továbbmehettek a folyosón. Rajtatok áll.

//Éjpenge, csütörtöktől nem leszek rendszeresen, mint írtam, úgyhogy kérlek mozgass, és amíg nem vagyok, ne nyírj ki senkit x'D //

Freeman az ajtó mellett állt és fedezett, míg mi felderítettük a szobát.
- Kwon-teak, töltsd le, amit fontosnak látsz, mondjuk tervrajzot, vagy értékes infót, és utána húzzunk a francba. - morogta Jack, idegesen ki-kikémlelve az ajtón, hiába állt ott szegény Freeman. - Szerintem megcsíptük a főnyereményt. Valószínűleg itt van, amit keresünk. - azzal tovább járkált. Kwon-teak megköszörülte a torkát.
- Eltelik egy kevés időbe... addig pedig tökéletes célpontot nyújtunk. - vetette közbe, de azért már megkezdte a rácsatlakozást. Én segítettem Freemannek fedezni, mikor meghallottam Wesley röhögését.
- Ezekkel a bébikkel szerzünk némi előnyt. - vigyorgott, azzal kivett a közeli fegyvertartóból egy M41A-t és hozzá két tárat.
- Vannak rendes fegyvereink, minek cipelnéd fölöslegesen azt a sz*rt is? - morgott Hawks.
- Ja! - helyeselt Tucker nagy bőszen. Én a szememet forgattam és lopva Kwon-teakre pillantottam. A koreai megkezdte a letöltést.
- Csend legyen már! - harsant Varjú hangja. - Akkora lármát csaptok, b*ssza meg, hogy az egész épület visszhangzik a civakodástól. Kuss és vegyétek ki az M41A-kat! Ennél megfelelőbb fegyver nem is kellhet, ne rinyáljatok! - kommandírozta. Sóhajtottam. Cox a kezembe nyomott egyet, én pedig keresztbe vetettem a hátamon. Most nem volt rá szükségem, de a kellő időben felvehettem a másik kezembe. Így elég kemény lesz tüzelni, de majdcsak túlélem valahogy...

A vadász egyre csak megy előre, nem tudván, mi várhatja a szellőző végén. Hirtelen a végéhez ér, az alján rács van. Azonnal készülne a rácsot megfogni, ám hirtelen hangokat hall a rács alól. Nem tudja ki, mi, kik, vagy mik vannak alatta, ezért bekapcsolja álcázóját. A rácsot megfogja, majd óvatosan elveszi. Fejét ledugja, majd látja, hogy öt ember van alatta. Kettőnél azonnal észreveszi hogy fegyver van, de a másik három kezében lévő eszközökről úgy véli, hogy valamiféle műszerek, vagy eszközök.
- Marha nagy szerencsém van hogy nem csak egy váll-lövegem van. Azt a két fegyveres puha húsút könnyedén tudom likvidálni, a másik három meg csak nem jelent kihívást.

Majd Vash készült az akcióra. Kész a terv, már csak meg kell valósítani.

Sasszem
Az adatok lassan töltődnek, de ekkor mozgolódást látsz a folyosó végén. Egy lény tűnik fel, amely tele van csövekkel, és mechanikus gépezetekkel, ám mégis egy idegenhez hasonlít. Lassan mászott feléjük.
- Mozgás van ! - kiáltotta Freeman, majd az Izére fogta a fegyverét. Amaz csak tovább mászott, majd felpattant. Megállt és nézte őket. Sasszemben meghűllt a vér. A lény legalább három, három és fél méteres volt. Nagy páncéllemezek voltak rajta, ezek nagyon kemények lehettek. Csak állt ott és várt.
- Mi legyen ? Gyorsan találjatok ki valamit ! - kezdte elveszíteni türelmét Freeman. Arcán verejték csorgott le, és idegesnek tűnt. Még egyikük sem találkozott ilyen lénnyel, ezért jó indokkal volt feszült.
- Az adatoknak még idő kell ! - kiáltotta Kwon-teak. Ujjaival idegesen babrált a konzollal, míg másik kezében a fegyverét szorongatta.
A lény csak álldogált, és nem tett semmit. Figyelte őket, láthatóan érdeklődött felőlük. Viszont támadó jelleget sem vett fel, így összezavarta a csipet-csapatot.

Vash
Az emerek tovább vitatkoztak, majd a katonák a szellőzővel szembeni ajtó felé fordultak. Háttal álltak Vash-nak, aki könnyűszerrel lecsaphatott. A civilek a műszereiket bámulják, és ez így tökéletes időpont a támadásra.

Vash-nak nagy szerencséje lett: a két katona egyenesen háttal állnak nekli, így nagyon könnyű célpontot nyújtanak számára. Nem is vár tovább, váll-lövegeit aktiválja, majd likvidálja a két katonát. Egyiknek a fejét találja el, ami apró cafatokra szakad szét, a másikat hátba lőtte, eltalálta gerincét, és egy kisebb lyukat hagyott a mellkason. A maradék három ember jajveszékelve ordított. A vadász azonnal ki ugrott a szellőzőből, amint földet ért megfordult, és elkapta az egyik embert a torkánál. Felemelte, nézte arcát, a rémületet ami kiült rajta. Majd csuklópengéivel átdöfte alulról a férfi koponyáját.


//Bocs a gyatra a fogalmazásért, most ennél jobb jutott eszembe :S //

// Most Freeman beszél vagy Jack? Csak mert Jack színe az oliva(karakter lapomon ott van mindd a hét, nem öt)...mindegy, az elsőt veszem Freemannak, másikat Jacknek. És ma 21:00-kor utazom, utána nagyon ritkásan leszek. Ja és még valami, Vash most Freemant ölte meg? Vagy nem is minket támad? //

Éreztem valamit... Még semmi nem volt a folyosón, hangokat sem hallottam, de a furcsa bizsergés az agyamban arra késztetett, hogy a másik kezembe kapjam az M41A-t, és feszülten figyeljek. Freeman mellettem szintén célzott, mert látta, milyen feszült vagyok.
A különös érzés egyre erősödött, majd hirtelen abba maradt, amikor megláttam azt, ami okozta. Valami eszméletlenül torz és szánni való lény közeledett felénk, fekete testéből csövek lógtak és olyan volt, mint egy xeno, mint valami... Nem tudtam beazonosítani, sohasem láttam ehhez foghatót. Kirázott a hideg és a gyomrom felkavarodott.
- Fiúk... - mondtam, a hangom kissé remegett és erre a többiek is felfigyeltek. És ők is meglátták.
- Mi van? - kérdezte Kwon-teak, aki a gépnél maradt.
- Azt csak a jó édes Szűz Mária tudhatja. - dörmögte Wesley. A többiek csak hápogtak felemelt fegyverrel.
- Ne...ne-ne lőjetek...nem tűnik...mármint...mintha nem fenyegetne... - mondta szakadozott Jack. - Mindenki maradjon nyugton és ne tegyetek gyors mozdulatot...
És mi nem tettünk, csak vártuk, mit tesz az a...az a...az az izé.

//Nah, visszajöttem. Amúgy a lándzsát nehezen lehetett meglátni, mert az alien eltörte.//

Az ajtót sikeresen szétfeszítettem. Egyértelmű volt, hogy sikerülni fog. Annyi adrenalin volt a véremben, hogy egy APC-t is felemelhettem volna (vagy nem). Átlépve a térelválasztón egy teremben találtam magam. Balra megláttam a maszkomat és a lándzsám két darabját.
Na végre valamiben szerencsém van. Átlag esetben elkapnám azt, aki az ajtón át jön, de most inkább a maszkomat szerezném meg.
Odasétáltam az üveghez, majd a pengéimmel belevágtam. Az ütés akkora volt, hogy beleremegett a kezem és teljesen elzsibbadt, ellenben nem tett kárt az üvegben.
Francba! Lehet, hogy mégsincs mázlim?
Ekkor meghallottam a hangokat a jobb oldali ajtó felől.
Most nem futok el.-határoztam el magam, de nem voltam valami magabiztos. Úgy döntöttem, hogy elbújok az ajtó mellett és megfigyelem, hogy ki jön. Ha katona, akkor megvárom amíg elém meg, majd megpróbálom a nyakába állítani a pengéimet. Ha tudós, akkor elkapom, földhöz vágom és megkérdezem tőle, hogy hol tartják a felszereléseimet, illetve hogy hogy juthatok be a maszkomhoz.

//Ezer bocsánat mindenkitől, hogy nem írtam//

Vash
Vash könnyen legyőzte a embereket, majd körülnézett. Egy ajtó állt előtte, amely félig niytva volt. Könnyen szét lehet húzni. Az emberi komunikátorból zajok és lövések hallatszottak, valamint egy olyan lény üvöltése, melyet nem ismert fel. Ekkor meghallotta, az ajtó túloldalán valami kaparászik.

Sasszem
Az az akármi, egyszer csak felüvöltött. Rohanni kezdett feléjük, a padló megremegett a léptei alatt. Messze volt, ám nagyon gyorsan közeledett. Páncéllemezei félelmet keltően csillogtak a fényben.
- Gyorsan az ajtókapcsolót ! - kiáltotta Jack.

Steg-'in
Az ajtón egy hatalmas lény lépett be. Mielőtt Steg mozdulni tudott volna, amaz elkapta a kezét. Steg egy ragadozó maszkjába bámult. Leengedte a kezét, majd a másik megszólalt.
- Jobban vigyázz, ifjú. - mondta majd körülnézett. - Hol a felszerelésed ?

Vash az egyik hullának a fejét játszi könnyedséggel tépte, ki gerinccel együtt, majd oldalához kötötte a gerinc segítségével. Annak az embernek a fejét, akinek félelemtől teli arcát átszúrta, letépte testéről, majd ezt a fejet is magára rögzítette.
- Két gyönyörű trófea, ráadásként az egyik kétlábú arcán, még a félelem is megmaradt, egyszerűen tökéletes. - gondolja magában a vadász, mikor az emberi kommunikátorokból zajt hall. Az ajtóhoz megy, melyet a két, immáron halott katona figyelt. Hallja hogy valami kaparászik a túloldalán. Nem tudja mégis mi lehet ott, de nem fél. Tudja, hogy ha harcra kerül sor az ajtó kinyitása után, akkor mindent bele fog adni. Így megfogja az ajtót, majd játszi könnyedséggel kinyitja.

Éreztem, hogy baj lesz, annyira éreztem! Amikor ott állt és bámult rám, ismét éreztem azt a furcsa bizsergést szerűséget, hallottam a fülemben a szívverésemet, éreztem, ahogy a vér pumpál az ereimben és a hideg verítéket, ami lefolyt a tarkómon. Teljesen megfeszültem és tudtam, hogy valami történni fog, éppen ezért teljes arőből tüzeltem rá, mikor megindult. Freeman azonnal lenyomta a megfelelp gombot, így az ajtó is kapott egy keveset, ahogy bezáródott. Társammal hátraugrottunk, és ahogy láttam, a többiek is előreszegezett fegyverekkel állnak.
- Kész a letöltés! - mondta határozottan Kwon-teak.
- Lósz*rt sem ér, ha nem jutunk ki amiatt a dög miatt! - dörmögte Wesley. Tucker keze enyhén remegett, ahogy rápillantottam. A gyomrom görcsbe rándult a keserű tényre, mikor világossá vált számomra, hogy Ő fog először meghalni. Talán ez is csak megérzés volt, de volt valami valóság alapja is. Továbbra is készenlétben álltunk, és vártunk...

Nem az jött az ajtón, amit vártam. Egy vadász lépett be. Hatalmas volt, még nálam is magasabb. Mielőtt meg tudtam volna mozdulni, az ujjai már a csuklómra tapadtak. Mikor leengedtem a kezem, óvatosságra intett és megkérdezte, hogy hol van a felszerelésem.
-Nos, az elsődleges fegyverem itt van a csuklómon. A maszkomat és a lándzsám két darabját az üveg mögött láthatod, a többit pedig nem tudom, hogy hol van.
Hirtelen nagyon dühös lettem, mert eszembe jutott még valami. A fészek-őr és a torzszülött. Becsületes küzdelemben csak Ki'cti-pa-val megöltem őket és még csak ki se tehetem őket a falamra.
Egy kígyótestű savvérűvel harcoltam, amikor az Oomanok egy jármű fegyvereivel elkábítottak és ide hoztak. A cuccaimat és két trófeámat elvették. Segítenél visszaszerezni őket?
Ekkor jobban megnéztem a vadász cuccait és végre megörültem.
Szétlőnéd azt az üveget a váll-lövegeddel? A Ki'cti-pa csapásának ellenáll, de a plazmát nem bírja. tapasztalatból tudom.

Vash
Az ajtót könnyedén széthúzta, ám ekkor egy olyan lényt látott, amelyet még addig sosem. Lény volt, vagy valami más ? Igazán nem lehetett szétválasztani. Valamennyire hasonlított egy idegenre, ám jóval magasabb volt. Félemezek csillogtak az oldalán, mellén, lábain. Csövek és egyéb műszerek álltak ki belőle. Vash ledermedt. A lény ránézett, ám nem támadott. Kezében egy emberi holttestet tartott, ám Vash nemigazán lehetett biztos benne. A lény lassú léptekkel tovasétált, de hangos morgással fejezte ki a hangulatát. Még nem támad, bár fennáll a lehetőség. A szoba melybe a ragadozó átlépett egy folyosóba szélesedik, amely bal és jobb felé megy. A lény balra indult, ám 5 méter után megállt, és egyre érdeklődőbb tekintettel bámulta Vash-t.

Sasszem
Sasszem bajlós megérzése igaz volt. A lény, amely alig két másodperc múllva betört a szobába egyenesen Tuckerra ugrott. A lövedékek nagy része, melyet a többiek lőttek ki lepattogott, és gellert kapva össze vissza repkedett a szobában. Egy ilyen lövedék találta el Freemant is. Freeman a nyakához kapott, ahol ömleni kezdett a vér. A többiek közre fogták, majd majd az ajtó felé cipelték.
- Tűnjünk innen ! - kiáltotta Kwon-teak. A többiek gyorsan kifutottak, majd a balra eső folyosó vége felé kezdtek rohanni. Sasszem maradt utoljára. Még látta ahogy az az izé Tucker holttestén nyammog, majd elfordult. Jack bedobott egy gránátot, és futott.

Steg-'in
A másik vadász az üveghez cammogott. Megviszgálta. Az ajtóhoz fordult. Azt is ellenőrizte. Hátrálni kezdett majd a váll-lövegét az üvegre irányozta. Lőtt. Az üveg szétrobbant, és így megnyílt az út. Ekkor viszont egy nem várt fordulat következett. Egy láthatatlna erő hátbaütötte és keresztülrepítette Steget a kirobban üvegen. Ezutén egy ragadozó harci üvöltést hallotta, majd felnézett. A másik ragadozó még egy nála is nagyobb, közel 4 méteres lénnyel harcolt. A lény testét fémlemezek borították, valamint csövek, műszerek álltak ki belőle. A másik ragadozó váll-lövege a földön hevert. Nem tudni működött-e, de úgy tűnt így sem volt gyámoltalan. Kinyitott ikerpengékkel, lándzsával a kezében ütötte vágta lényt, de nagyobb sérülést nem okozott neki. Steg fellpattant. Harcolni kell.

Az önbizalommal, energiával teli vadász, könnyedén nyitja ki az ajtót. Most már tudja, mi kaparászott az ajtó túloldalán. A látvány ledermeszti, egy furcsa lényt lát ami tele van csövekkel, fémlemezekkel, műszerekkel.
- Mi ez az izé? Olyan mintha valamiféle gép lenne. De várjunk csak, mi az ott a kezében? Mintha valamiféle hulla lenne, mégis könnyedén tartja, mintha nemlenne súlya. -gondolja magában Vash, miközben a lény látványa ledermesztette. Ekkor a lény ránézett. Mintha átlátott volna a vadász maszkján, és egyenesen a szemébe nézett volna. Minden esetre jó hogy Vashon rajta van maszkja, mert addig se lehet észrevenni arcán a döbbenetet. A lény elfordul a vadásztól, és lassan, morogva elkezd elsétálni tőle. A szobából, melybe a vadász átlépett, két folyosó szélesedik, jobb és bal irányban.
A ledermedt vadász nézi ahogy a lény elindul a bal folyosón.
-Furcsa egy lény. Látszik hogy van ereje, ám nem tudom, hogy barát, ellenség, vagy valami más. - miközben a vadásznak eme gondolatai támadtak, a lény már pár méterre volt tőle. Ám ekkor egyszer csak érdeklődést kezdett mutatni Vash iránt.
-Na itt kezdődik a baj: észrevett. Most már felfogta hogy itt vagyok. De mégis mit csináljak ha nekem támad? Ha a másik folyosón próbálnék elmenekülni, játszi könnyedséggel utolérne. Ha szembe szállnék vele, szerintem könnyedén végezne velem, de attól függetlenül nem hagynám magam. De mi van akkor, ha a váll-lövegeim segítségével ráomlasztom a plafont. Azzal nyerném a legtöbb időt.- a vadásznak ezek a gyors gondolatai támadtak, miközben próbált rájönni hogy a lény mire készülhet.

Nem volt idő helyesen cselekedni, gondolkodni még inkább. Az ajtó hatalmas robajjal vágódott ki, engem kis híján maga alá temetett, és az beszabadult a szobába. Első áldozata Tucker volt, a második halott Freeman, akit egy gellert kapott golyó talált nyakon. A rengeteg vérből ítélve a nyaki ütőerén hatolt át és talán kijött a torka másik oldalán, de nem lehettem benne biztos. Futnunk kellett, mert a lövedékek nem hatottak, még több geller okozta balesetet pedig nem szerettünk volna.
- Tűnjünk innen! - üvöltötte Kwon-teak, és Hawks már száguldott is ki. Szánalmas féreg... - ez volt az egyetlen, ami eszembe jutott. Megvártam, míg a többiek kimenekülnek előttem, majd magam is sietve elhagytam a szobát, ahonnan csámcsogás és cuppogás hallatszott. Visszanéztem, mielőtt Jack megajándékozta volna egy gránáttal azt a dögöt, de a gyomrom felfordult a látványtól és rézbőrű testvérem után futottam.
Balra kanyarodtunk, miután elértük a folyosó végét, majd jobbra, aztán megálltunk, mert... mert Freeman eltávozott. Arcán rémület és iszonyat tükröződött, ahogy elvérzett. Az utolsó, amit láthatott, talán a lény volt. Sajnáltam.
Wesley káromkodott és acsargott, mint valami veszett kutya, de a többiek csak lesújtva néztek maguk elé.
- Kwon-teak... - dünnyögte Jack, de az okos kis koreai előre tudta, mit kell tennie. A letöltött fájlok között megkereste az épület tervrajzát.
- Letöltöttem, amiért idejöttünk, és ha ezen a folyosón megyünk tovább, kijuthatunk, ha semmi nem áll az utunkba. - mondta és ránk nézett mandulavágású szemével. Jack biccentett, és sietve megindultunk, a halott Freemant magunkkal cipelve. De senki sem panaszkodott a súly miatt, az természetes volt. El kell majd temetnünk, a kérdés csak az, melyikünk mondja el Tucker családjának, hogy az Őt felfalta egy mutáns xeno szerűség.

//Elnézést, kiestem a predátor stílusból. Újabban osztálytársammal szoktunk star wars-ozni és már nagyon beleszoktam a Sith stílusba. Próbálok visszarázódni és még egyszer elnézést.//


Figyelemmel kísértem társam minden mozdulatát. Megvizsgálta az üveget.
Miért nem képes egyszerűen hinni nekem? Már nem vagyok zöldfülű.
Ahogy elnéztem a tétlenkedését egyre jobban erősödött bennem a düh. Már kipattintottam a pengéimet, hogy rendre tanítsam, amikor végre belelőtt abba a nyomorult üvegbe.
Na végre! Már azt hittem, hogy egész nap itt fogok unatkozni.
Mikor szétlőtte az üveget hirtelen megjelent a lény amit bent láttam és szó szerint átrepített a betört üvegen. Mikor felnéztem észrevettem, hogy a másik vadász váll-lövege a földön hever. Már épp indultam volna érte, amikor másképp határoztam.
A váll-löveggel semmit nem érek, ha az ellenfelem előttem van és jó közelharcos.-jutottak eszembe apám szavai. Inkább megfordultam. Hagytam, hogy az eddig is hatalmas adrenalin szintem még magasabbra kússzon és elöntött a harci vágy. Erősebb ugyan nem lettem tőle, de a gondolataim meglepően kiélesedtek. Alapjában szegtem meg azt, amit tanítottak nekem. Mindig tiszta fejjel kell harcolni. Ez most nem érdekelt. Mérges voltam az Oomanokra, hogy elvették a felszerelésemet, mérges voltam magamra, hogy elkapattam magamat és mérges voltam a másik vadászra is, mert túl sokáig bénázott. Most viszont a haragomból erőt kovácsoltam. Kieresztettem mindkét pengémet és vad csatakiáltással elindultam ellenfelem felé. Mikor egy méterre álltam tőle, hirtelen felugrottam a magasba. Tisztában voltam vele, hogy ebben a helyzetben kiszolgáltatott vagyok a farkával és a felém eső karjával szemben. Meglendítettem a jobb karomat a pengékkel együtt a szörny nyakát védő lemezek és csövek közé. Úgy döntöttem, hogy ezzel a támadással próbálom megsebesíteni, ha pedig felém csap, akkor azt a pengék élével próbálom kivédeni.

Vash
A lény továbbra sem támadott, de nem is ment tovább. Talán csak a területét védelmezi. Továbbra is csak ácsorgott, ámbár tagadthatatlanul érdekelte Vash. A folyosó végén egy nyitott ajtót látott. Hirtelen valamiféle hangot hallot, de nem tudta mi az. Az a lény ekkor már agresszív jelleget mutatott. Lassan, de biztosan megindult Vash felé. Az ajtó nyitva volt, a másik oldalról ez a közel 4 méteres csoszogott felé. Egy ragadozó meghátrált volna egy ilyen túlerő elől, de Vash még nem tudja mit tegyen.

Sasszem
Freeman elvérzett, Tuckerből pedig csupán cafatok és foszlányok maradhattak. Két nagyon jó embert elvesztettek, ám még nem volt vége. Lassan haladtak a folyosón, és ekkor egy másik lény állta útjukat. Jack szinte azonnal dobta az utolsó gránátját, és Kwon-teak felkiáltott :
- Várj ! - de már késő volt. A gránát felrobbant, őket pedig a robbanás elsöpörte. A padló megnyílt alattuk, ott pedig egy újabb robbanás keletkezett. Vagy két-három emeletnyi magasságot csúsztak, és hihetetlen módon senki sem sérült meg. Egy nagyobb terembe kerültek, amely tele volt hatalmas ládákkal, és ezeket benőtte már a növényzet. A csapat tagjai elszakadtak egymástól, csupán Sasszem és Jack zuhant egymás mellé.

Steg-in

//Oké, én is nagy star wars fan vagyok, AEU-n nyomom, de az AvP az AvP. Tessék visszakerülni ilyen hangulatba. Egyébként semmi gond//

Steg ugrott, ám a lény egyetlen mozdulattal a falnak vágta. Nagyot esett, és az ikerpengéi csupán minimális kárt tettek a lényben. A másik vadász ekkor valamiféle sípoló hangot adott ki. Steg hallhatott már ilyet, de ekkor még nem tudta mi ez. A lény teljesen Steg felé fordult, és lesújtani akart. Azzal viszont hogy hátat fordított a másik ragadozónak, az könnyedén beledöfhette a lándzsáját. Át is döfte rajta, ám ezt a lényt még egy ilyen seb sem állíthatta meg. Ezzel csupán annyit ért el, hogy visszafordult, és közelharcolni kezdtek. A lény közben csaknem eltiporta Steget, aki szerencsésen arrébb gurult. Ekkor egy fura tárgy került Steg kezébe. Egy íjj. A másik ragadozóról eshetett le, biztosan harc közben, mivel ő ilyet nem hordott magánál.

// Ugye nem baj, ha Vash előtt írok? Lényegében még nem kapcsolódnak össze a "sorsfonalaink", vagy hogy mondjam//

Freeman miatt nem tudtunk úgy haladni, ahogy szerettünk volna, gyakorlatilag csak vánszorogtunk előre a folyosón. A halott katona csizmája a padlón surrogott, borzongást idézve elő bennem. Szegény ördög... - néztem rá. A vér még frissen csillogott a nyaka körül.
- Azt a rohadt...! - kiáltott fel Cox és előreszegezte a fegyverét. Egy ugyanolyan hibrid állt előttünk. Vagy ugyanaz? Nem, az nem lehet, mert...! - nem tudtam folytatni a gondolatmenetet, mert Jack már dobta is a gránátot. Kwon-teak kiáltott valamit, de a hangja elhalt a hatalmas robajban. Éreztem, ahogy hanyatt vágódok, majd a világ kiszalad a lábam alól. Minden elmosódott, éreztem, ahogy rázkódok és hallottam, ahogy üvöltök, akárcsak a többiek, aztán egyszercsak vége lett.
Ahogy kitisztult a látásom és felültem, egy teremben találtam magam. Jack nyögve felült mellettem.
- Ez rossz ötlet volt... - morogta. Biccentettem. Ez bizony rossz ötlet volt, mert teljesen eltértünk az úticéltól, ráadásul elszakadtunk a többiektől. Erre abból következtettem, hogy sehol nem voltak, a tervrajz meg Kwon-teak-nél volt. De legalább Jack annyit elért ezzel, hogy megmenekültünk a dögtől, aki minden bizonnyal darabokra robbant, hacsak nem állja a gránátot is.
A terem tele volt dobozokkal, amit vastagon borítottak a kúszónövények. Feltápászkodtam.
- Jó ötlet lenne kiabálni? - kérdeztem Jacket. Amaz horkantott.
- Tök mindegy. - morogta rosszkedvűen, de ekkor hangokat hallottunk.
- B*ssza meg a k*rva élet ezt a gránát mániás barmot! Hol a francban vagyunk? - tajtékzott Wesley.
- Öm... Freeman lába természetellenes szögben ál.
- Neki már úgyis mindegy, Kwon-teak... - Wesley és Kwon-teak hangja a közelből jött. A teremből kiérve megpillantottuk őket a halott Freemannal a folyosón. A halott Freeman lába eltört, de egy élő sem sérült meg. Ez elég tragikomikus.

A vadász figyeli a lényt, amelynek felkeltette jelenléte a figyelmét. Tisztában van vele hogy erősebb nála ellenfele, azonban a küzdési vágy benne van. A másik folyosón könnyedén elindulhatna, de azt a lény minden bizonnyal észrevenné, és azonnal utána szaladna. És ekkor Vash-nak eszébe jutott egyik legfontosabb felszerelése: az álcázó.
-Remek harc lenne ha megvárnám ezt a lényt, de minden bizonnyal alul maradnék. Talán megtudom lepni azzal, ha bekapcsolom az álcázóm, és csak utána indulok el a jobb oldali folyosón.-- gondolja magában a vadász miközben figyeli a lassan közeledő lényt, amely most már minden bizonnyal az ellensége. Vash gyorsan aktiválja álcázóját, ezáltal eltűnik a lény szeme elől. Látja amint a lény elkezdi keresni a vadászt, aki előbb még tisztán látható volt. Majd Vash elindul a jobb oldali folyosón.


// Sasszem most hogy így mondod nagyon megharagudtam, és mostantól rád vadászok X'D
persze hogy nem gond ha most tudtál írni, és hamarabb mint én, akkor ez van, nincs belőle gond //

//Hát, mi most osztálytársammal saját SW FRPG-t csinálunk.//

Ugrottam és már a földön is voltam. Meglepődve tapasztaltam, hogy a pengéim alig sebezték meg a dögöt.
Ez így nem mehet tovább. Erre a rondaságra nem hatnak a fegyverek.
Gondolataimat egy éles pendülés és valami sípoló hang szakította félbe. A másik vadász felől jött.
Valahol már hallottam ezt a hangot. Talán apám valamelyik edzésén. De semmi esetre sem akar az eszembe jutni, hogy mi adhatja ki..
Nem kellett sokat gondolkoznom rajta. Mi után a társam megszúrta a lándzsájával a szörnyet, én pedig elgurultam a lába alól, hirtelen leesett mellém egy íj. Rögtön a kezembe kaptam és körülnéztem.
Ha találok nyílvesszőt valahol, akkor azt megeresztem a lény felé, majd rohanvást elindulok a váll-löveg felé. Ha megszerzem és működik, akkor azzal célba veszem a fejét és tüzelek. Ha nincs nyíl a közelemben, akkor leteszem az íjat, mert csak lassítana és megyek a lövegért. Út közben próbálom védeni magam a pengéimmel. Ha a löveg nem működik, akkor hozzávágom, ezzel is elterelve a figyelmét a társamról, aki ebben a rövid szünetben talán talál valami megfelelő megoldást. Az íjjal ugyan nem tanultam lőni, de egy ekkora lényt ilyen közelről talán eltalálok.

//Elnézést kérek mindenkitől, a várakoztatásért ! Érettségiztem //

Vash
Vash sikeresen ellopózott a folyosón, ám mialatt hátralesett, csaknem beleütközött még egybe. Amaz agressziv jelleget vett fel, de nem támadott. A folyosó hosszú volt, ám a lény és Vash között egy lyuk tátongott. Belenézett, és látta hogy az eggyel alatta lévő szintre vezetett. Ekkor egy üzenetet kapott Éjpengétől.
*Haladj az alsóbb szintek felé. Süsd ki a generátort, majd csatlakozz hozzám a raktárban. Az épület tele van ezekkel a lényekkel. Most találtam egy másik vadászt. Még az előzőkkel jött ide. Kikérdezem hogy mit tud. *
A lyuk kapóra jött Vashnak. A lény nem mozdult, de mivel Vash nem találkozott még sosem ilyennel, nem tudta hogy hogyan fog reagálni.

[Sasszem
Ebben a pillanatban egy hatalmas robbanás kísérletében rájuk szakadt a tető. Mindenki menekült amerre látott, ám így elszakadtak egymástól. Saszemnek sikerült bevetnie magát egy szellőzőbe, és így megmenekült. Hangos ordítást hallott, ám semmi mást. Nem volt vele senki. A kijáratot eltorlaszolta egy hatalmas fémdarab, amelyet esélytelennek tűnt elmozdítani. Egyetlen út volt járható, ráadásul se térképe, se fegyvere, csupán a kése és egy pisztoly, amelyet maga mellett talált. Kiabálni értelemtlen lett volna, hiszen azzal csupán a szellőző lakóit tudta volna felébreszteni. A szellőző egyenesen vezetett, majd balra tért. Ki tudja mi lehet a végén.

Steg-in
Amint kezébe vette az íjjat, vessző után nézett, ám nem talált. Letette, majd ugrott a lövegért. Rosszkor. A másik vadász rúgása folyamán a lény teljes súlyával rázuhant. Steg még csak el sem tudott guruln, mivel a test egyenesen ottnyomta. Ekkor viszont a lény felordított, majd valami sárgás vérszerű lötty kezdett folyni a gerince tájékán. A lény megpróbált felállni, és így a hátát mutatta Steg felé. A másik vadász ölre ment a lénnyel, ámbár az több mint egy méterrel magasabb volt nála. Mindkét fél megpróbálta legyűrni a másikat, de láthatóan a torzlény volt az erősebb. Steg még mindig a földön feküdt, kezében az összetört löveggel, és ekkor két árnyat vett észre a másik ragadozó háta mögött.

A vadász terve bevált: a lény nem látta őt, hála álcázójának, így nyugodtan bírt haladni. Ahogy haladt a folyosón egy pillanatra hátra nézett, hogy lássa jön-e az ő irányába a lény, de szerencsére nem. Mikor vissza fordult, kellemetlen meglepetés érte: egy újabb lény, de ez már agresszívabb volt az előzőnél. Szerencsére Vash és a lény között egy lyuk volt, ami az eggyel alattuk lévő szintre vezetett. Ekkor üzenet jött Éjpengétől:
-Haladj az alsóbb szintek felé. Süsd ki a generátort, majd csatlakozz hozzám a raktárban. Az épület tele van ezekkel a lényekkel. Most találtam egy másik vadászt. Még az előzőkkel jött ide. Kikérdezem hogy mit tud.
Vash álcázója még aktiválva van, így a lény nem láthatja őt, vagy legalább is a vadász nagyon reménykedik benne.
- Végre megjött a következő feladat Éjpengétől. Már kezdtem azt hinni hogy valami baj van, mert elég nagy volt csend köztünk, amióta behatoltam az épületbe. - gondolja magában a vadász, miközben figyeli a lényt. Örömmel küzdene vele, de tudja, hogy esélyei túlságosan minimálisak. Nem várakozik tovább, követi társa parancsát, leugrik az aladtuk lévő szintre.

- Na jó! - kezdte volna Wesley. - Én amondó vagyok, h - és ekkor ránk dőlt a mindenség. A plafon egyszerűen beszakadt vagy tudom is én, mit történt, az is lehetséges, hogy felrobbant valami a fejünk fölött.
Káromkodtam és ordítva bevetettem magam egy szellőzőbe, amit már akkor kiszúrtam, mikor kiértünk a folyosóra. Sajnos a többiek nem voltak ilyen gyorsak. Nem tudom, mi történhetett velük, de a törmelékfelhőn át nem láttam ki, ráadásul a kijárat elé valami hatalmas fémdarab - talán az egyik pillér - zuhant, és eltorlaszolta az egyetlen kiútnak látszó dolgot.
- Fi...! - kiabálni akartam, de rájöttem, valószínűleg halottak. Csak egy üvöltést hallottam, és azóta síri csend. A kezem ökölbe szorult, ahogy körbenéztem a szellőzőben. Káromkodva felkaptam a mellettem heverő pisztolyt és megindultam előre. Egy hosszú járat volt, a végén egy bal kanyarral. Nézd a jó oldalát! Most van időd azokra a szemetekre vadászni! Ölj meg annyit, amennyit csak tudsz, állj bosszút mindenkiért! - gondoltam és gyorsítottam, már amennyire ez félig guggolva lehetséges volt. Elértem a kanyart, és befordultam rajta.

//Elnézést szeretnék kérni mindenkitől, hogy eddig nem írtam, de nem jutottam géphez.//

Kezembe vettem az íjat, de mivel nem volt nyíl sehol, ezért többre mentem volna egy fadarabbal. Inkább a lövegért mentem, de akkor a dög rámzuhant.
Ó, hogy azt a nagyra nőtt anyádat!-szitkozódtam magamban, amikor a lény rám zuhanva kinyomta a levegőt a tüdőmből. Ekkor valami furát vettem észre.
Vérzik! Tehát mégis meg lehet sebezni. Mit is csinált a társam? Talán megrúgta.Ettől fellelkesülten felkeltem, majd becéloztam a lényt az összetört löveggel, viszont inkább nem vágtam hozzá, ugyanis megláttam két másik dögöt.
Ezek soha nem fogynak el? Na jó. Nem kell félni. Ha most jött el az idő, akkor büszkén fogok a Fekete Harcos elé állni.
Ezzel felemeltem a váll-löveget és elhajítottam a jobb oldali dög felé, miközben úgy döntöttem, hogy megpróbálok ráugrani a torzszülött hátára, majd a farkára ügyelve beszúrni az egyik pengémet oda, ahonnan folyik a vére, így kicsit elvonni a figyelmét a társamról, majd megpróbálok kikerülni a várható ellentámadása elől és elfutni a másik két dög felé, hogy a pengéimmel elvágjam a nyakukat.

Vash
Amikor leugrott, egy terembe ugrott. Előtte egy újabb dögöt látott, de az viaskodott két társával. Az egyiket felismerte, Éjpenge volt. Nagyon nagy darab volt, de a dög igy is fölötte állt vagy két méterrel. Ekkor két árnyék repült el szélsebesen a karja mellett. A másik ragadozó, akit Vash nem ismert fel, sikeresen a dög gerincébe vájjta a pengéit. Ezek után átpördült, és a két árnyék felé vetette magát. Vash tudta mik ezek, ezért is nem reagált rájuk. Pokolkutyák. Steg nekikment, s elbotlott bennük. Egyenesen Vash hasába fejelt, és elsodorta. Mindketten elestek.

Sasszem
Amint bekanyarodott, az egyik legrosszabb rémálma vált valóra. Egyenesen egy dög pofájába bámult. Amaz ugyan egy szoba belsejéből bámult rá, de csupán karnyújtásnyira volt. Viszont muzdulatlan volt. A nyálcsorgatáson kivül semmi reakcót nem mutatott Sasszem jelenlétére. Lassan megmozdult, és szagolgatni kezdte. A szoba többi részében húscafatok, és foszlányok voltak, nagy valószinűséggel emberiek. Egy számitógépet is látott, de ez elmerült egy halom belsőségben.

Steg-in
Steg sikeresen elhajitotta a váll-ágyút, ám messze elrepült a célponttól. Felpattanta dög hátára tövig mélyesztette belé az ikerpengéit. A lény felorditott. Steg felé vágott, aki hátrálva az előbb látott, meg nem figyelt lényeknek rontott. Azok simán elsodorták, és igy megprödülve fejjel egy semmiből ott termett alakba botlott. Mindketten elesetek.

A vadász könnyedén leugrott a "lyukba", aminek az alján egy terem volt. Amint leért egy újabb szörnyet látott, ám vele már két vadász harcolt. Az egyiket azonnal felismerte.
- Éjpenge! Végre megint látlak.- gondolja magában Vash miközben vezetőjére néz.
Ekkor hirtelen két árnyék repült el szélsebesen a karja mellett, amelyeket azonnal felismer: Pokolkutyák. Meglátja a másik vadászt, akit nem ismer, amint épp a dög gerincébe vájja bele pengéit. Hirtelen átpördül, és a két kutya felé veti magát. Az ismeretlen vadász neki megy a Pokolkutyáknak, ám azonnal elbotlik bennük. Véletlen Vash hasába fejel, majd mindketten elesnek.
Vash nem fogja vissza magát, lelöki magáról az ismeretlen harcost, majd így szól:
- Te bolond, figyelhetnél jobban is. Miért rontottál neki a Pokolkutyáknak?- förmed rá az ismeretlen társára.

Hol tanultam én célozni?-akadtam ki, miközben a fegyver elrepült a két lény mellett. Mérgemben inkább folytattam a megkezdett mozdulatsort és sikeresen beleszúrtam elsődleges ellenségem hátába a pengéimet.
Na végre! Már azt hittem, hogy sebezhetetlen vagy.-gondoltam félig mosolyogva. Ekkor elugrottam az árnyak felé hogy rájuk támadjak, de azok fellöktek és nekilöktek valaminek, ami a semmiből került oda. Már csaptam volna a kezemmel, amikor rájöttem hogy csak a fajtársaink használnak álcázót. Az Oomanoknak nincs, a kemény húsúak pedig inkább lopakodnak.
Jaj de jó! Egyre többen leszünk. Asszem vége a jó kis magányos vadászatnak.-gondoltam kicsit szomorúan. A több társ azonos a kevesebb trófeával.
Hányan vagytok még?-morogtam halkan. Kösz, hogy felfogtad az esést.-mondtam neki, majd gyorsan felugrottam és a nagy dög felé kezdtem figyelni. Úgy látszik, hogy a kicsik nem akarnak bántani, ezért velük majd később foglalkozok.