Ipartelep

Fekete furgon igyekezve minden feltűnést kerülni az éj sötétjében, főleg az utcai zavargásokat; két raktárcsarnok közti sikátorban szemetes konténerek mögött meghúzódott. Hat ember utazott benne. Sofőr, sem a tizedes nem árulta el a nevét. Ám a négy katona közt barátságos szóváltás útközben kialakult. Darryl a volt angol ejtőernyős, Jed volt amerikai közkatona, Séverin az örökzöld francia gyarmatügyis. Darryl és Jed Föld bukása után lépett át a gyarmatügybe, jobbnak látták ezt, mert országaik meggyengült haderejét nem látták ütőképesnek. Vissza akartak vágni. Dean volt a negyedik.
Miután védett feltűnésmentes helyen megálltak, a tizedes hátra fordult:
- Mindenki figyeljen ide! Zöld Tizedesnek szólítanak engem. Rádió forgalomban mindenki a rangját fogja mondani. Séverin, maga zöld őrvezető. Derryl zöld közlegény egyes, Jed zöld közlegény kettes, Dean zöld közlegény hármas. Rajtunk kívül még sárga, fekete és kék csapat van az ipartelep más-más pontján. A városban zavargások és pánik hangulat van, rendfenntartók már oszlatnak, ám félő, hogy zavarodott civilek ide tévedtek, próbáljanak velük nem konfrontálódni, kerüljék el őket! Elsődleges cél a pánikot keltett gyilkos levadászása, ami egy értelmes idegen lény fejlett technológiai szinttel, képesek szinte láthatatlanná válni. Szóval minden gyanús dologra figyeljenek oda! Valahol egy űrhajó is van. Azt is igyekezzenek megtalálni. Érthető minden?
- Uram! – Szólalt meg Séverin – Ha a civilek agresszív magatartást tanúsítanak? Városban több molotovkoktélos támadás is történt.
- Kerüljék el az ilyen helyzetet, ha pedig elkerülhetetlen, akkor a protokoll. Szóval megnyugtatni őket, ha esélytelen önvédelem engedélyezett. – Pár másodpercig csönd ült a furgon belsejébe. Majd a tizedes megtörte. – Röhejesek kódnevek, de mindig van egy két okos tojás kik ilyenkor megpróbálnak a rendőrségi és katonai rádió csatornákba betörni. Ha nincs más kérdés, akkor kapják el azt a mocsadékot!

Séverin kicsit morcosan rád nézett, majd nyugodt hangon válaszolt:
- Zöld őrvezető. Zöld közlegény hármas. Magaslatok, jól kilátású helyek és olyanok ahol fel tudja kötni a hullákat. – Őrvezető ment előre, halkan benyitott az épület egy sikátorba nyíló ajtaján. – Nyitva… ez furcsa. Mozgásérzékelőt némítsák le teljesen! Ha délibábszerű fodrozódást látnak, akkor úgy számoljanak, hogy egy fejjel magasabb a lény az embernél. Tudtommal.
Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szobáról szobára. Ez valamiféle konyha és étkező rész a… gyárban? Még ennyit se tudni. Egy nagy épület az ipari telepen. Ám mozgás érzékelő szerint, most nincs mozgás, leszámítva három társadat. Most még a portás sincs itt, ám a falakon lévő munkabeosztás szerint reggel 8:30-tól ismét beindul itt az élet. Ha még tűzpárbaj is lesz, akkor lesz mit takarítaniuk reggel.
Mozgásérzékelőn hat folt villant fel közel egymáshoz. Majd közvetlenül egy hatalmas csattanás.
- Ezek bevágták az ajtót. – Suttogta Derryl.
- Ez nem hiányzott! Fedezékbe.
Pont nem jó, mert erre tartanak a mozgásérzékelő szerint. Próbálnak halkan menni, de nem egy képzett katonai alakulat, így pont elég lármát vernek ahhoz, hogy jól halhatóak legyenek az üres épületkomplexumban.

//Megkérnélek, hogy az aláírásodba tedd ki a birtokolt skilljeid képeit.//

Valamiféle irodarészleg lehet. Gyár papírmunkáit itt intézhetik. Amerikai stílusú iroda karton válaszfalai jó fedezéket nyújtanak, ám nem tudni mi van a sarkon túl. Hála égnek a mozgás érzékelő viszont ebben segít. Végül ki is derül, kik ezek.
Maguk után füst-, alkoholszagot húznak némi könnygázbukéval. Páran elég sűrűn köhögnek, és láthatóan zavartak. Szakadt a ruhájuk, csak kettőjüknél van elemlámpa. Egyik embernél alkoholos üvegek vannak, beléjük pedig rongyok vannak dugva. Bár nyílegyenesen mennek a konyha fele, az útjukba eső asztalokon matatnak, valamit keresnek. Motyogásukat alig lehet érteni, ám pár dolgot ki lehetett belőli silabizálni. Szidták össze vissza a tengerészeket és rendőröket. Egyikük meg „k*rv* viccesnek” is találta, hogy az őket üldöző három rendőrt valami pár suhintással felszabdalta, bár a szabdalódzóból semmi nem látszott. Erre megreccsent a headset. A tizedes szólt bele:
- Tartóztassák fel őket. Kellenek az információik! – Halkan mondta, nem hallották meg az „ágrólszakadtak”. - De vigyázzanak, egy rossz szó is vérengzést okozhat.

- Negatív. Támadással csak elharapózna a helyzet! – Felelt azonnal Séverin. – Az ilyeneknél mindig van valami közelharci fegyver, közéjük rohanni meg öngyilkosság!
Séverin suttogva beszélt, de akaratlanul is felment a végére a hangja. Ez már eljutott a hat ember fülébe.
- Kivan ott?!
- Az a dög! Mondtam, hogy nem csak a kabátokat akarj!
- Fogd be! Ez ember volt! Csatlóskutya vagy elnyomott?! Felelj!
Másik négy is motyogott valamit, ám ők ketten voltak elég hangosak, hogy jól lehessen érteni őket.
Hirtelen Derryl jól halhatóan szólalt fel:
- Kényszermunkás! Mégis mi a retket keresnék egy üres gyárban, ahol egy idegen lény emberekre portyázik?! – Erre mind a hat ember ledermedt…
- Mégis ki vagy? Itt van azaz izé?
- Épp ezt kéne megtudnom.
- Mi?! – Ezzel mind a hat ember őrült módon kezdte kapkodni a fejét mindenfele. Reakcióik alapján már mindenféle alakokat láttak, amik ott se voltak.

Még jobban összezavarodtak. Szóhoz se tudtak jutni. Osztag többi tagja is előbújt a rejtekéből. Hat ember csak kapkodta a fejét.
- Engedélyezve. – Érkezett alig halhatóan a válasz.
- Katonák!? Mégis mért?
- Nem hallotta? – Csattant fel Séverin. – Nem önszántunkból vagyunk itt, azért hogy ama gyilkoló valamit lerendezzük!
- Hazudik! Láttuk mit csináltak a katonák! K*b*sz*tt könnygázukban megfulladtak ez emberek! Akik meg segíteni mentek, azokat meg a rohamdroidfakabátok szétverték!
- Nyugodjanak le! Ahogy már mondta a társam elmehetnek. De előtte azt mondják el, hogy hol látták azt a valamit. Arra vadászunk!
Talán egy percig is tarthatott a néma csönd.
- Eltűnt a csatornában. Világító zöld folyadékot hagyott maga után.
- Zöld közlegény hármas, állj félre. Had menjenek.
- Ennyivel elengednek? – Nem hittek a fülüknek. Végül vagy elhitték, vagy jobbnak látták, hogy elmennek. Jobb így.
- El. – Miután már az épület bejárata fele járhattak, mikor Séverin utasítást adott. – Mindenki keressen egy lejáratot a csatornába. Nincs kedvem kimenni, hogy még több emberrel összefussak. Ilyen gyáraknak van lejárata a csatornákba. Remélem ennek is van… valahol.

Séverin oda lépett melléd, majd csak annyit mondott. „Ja”. Melletted lévő asztalra pillantott, szeme felcsillant.
- Ez szép munka volt zöld közlegény hármas. – Ezzel felvett egy füzetet, miben az épület vázlat- és tervrajzai lapultak meg. – Jó kor, jó helyen! Zöld vére, ha vegyül is a csatorna mocskos vizével, még követhetjük, mert nagyon élénk.
Séverin szó nélkül Jednek adta a füzetet, ő pár pillanat múlva már megtalálta azt, amit kell.
- Gyártósoroknál keletkező mosófolyadékot a csatornába vezetik, van egy szerviz járat, ami a csatornába csatlakozik. A rácsokat lazán át vágjuk, utána már az ipartelep rendszerében vagyunk. – Mondja, majd a rajzok alapján megindult a megfelelő helyre, elől halad mindenki utána.
- És utána? Csatornában hogyan tovább?
- Más létesítményekbe el lehet jutni, ám legegyszerűbben a szennyvíz tisztítóba. Azt mondom, hogy a fő rendszereket nézzük át.
- Elég nedves ott minden, hogy ne tudja magát álcázni?
- Ja. Elvben. Áááá… – Jed szava elakadt. Gyártósor fémszerkezetére három fej és bőr nélküli hulla van felhúzva. – Ezzel most nem tudunk foglalkozni. Ugye?
Jed kérdőn nézet Séverinre. Ő csak bólintott és tovább mentetek. Csatornát lezáró rácsokat átvágva a következő problémával kellet szembesülni. A labirintusszerű csatornarendszerrel és csak egy hiányos térkép van.

Sérevin rád nézett majd megcsóválta a fejét.
- Legyen. De senki ne veszítse el a párját! Jed, te pedig készülj fel, hogy folyamatosan kérdezni fog...
- Jed?
- Már mint zöld közlegény kettes. – Helyesbített Séverin. – Ezt benéztem.
- Nagyon. – szólalt meg eddigi némaságából a tizedes, ki kényelmesesen trónol a furgonban. – Menjenek!
Ezzel kettévált a kis csapat. Séverin és Jed nagyon sűrűn váltott szót. Jednél volt a térkép, így Séverinék útvonalára is ügyelnie kellet. Végül sikerrel nyomot fogott a szemetek. Foszforeszkáló zöld cseppek vezetnek egy irányba. Csatorna fedőn jöhetett le. Fél vagy már egy órája is haladhattatok esemény nélkül követve a cseppeket. Elvben Séverin páros Jed által a lény elébe kerülhet. Ám adódott egy a gond. A vér friss, viszont ti olyan távolságban vagytok a lénytől, hogy ő nem tud rólatok, ellenben Séverin és Derryl vagy veletek vannak egy vonalban vagy kissé lemaradva, plusz még a két csatorna közti áthidaló csatornában is át kellene kelniük. Így nem tudnak a lény elé kerülni. Jeden már látszik a frusztráltság. Lehet, hogy képes tervrajzokat és térképeket jól olvasni, ám kezd kétségbe esni. Így nem a bekerítés dolog kétségessé válik.

Jed a papírokról rád nézett:
- Még mindig zöld közlegény tudja a fene hányas vagyok!
- Nem vicces. Valahogy próbáljátok hátráltatni, hogy mögé kerülhessünk! – Mondta Séverin. – Derryl lassan halad a rácsok átvágásával.
- Papírokon nem is volt szó rácsokról. Egyáltalán szennyvíz csatornába rácsokat tenni. Fennakadó szemét elrekeszti a lé útját és akkor galiba van.
- Frissen rakták ide őket.
- Mért? Zöld tizedes, tud valamit a rácsokról?
- Nemrég, két hónapja volt egy kisebb xeno balhé, utána zárhatták így le a csatorna járatokat, de minek azt nem tudom. Próbálják meg terelni a dög figyelmét, míg zöld őrvezetőék megkerülik a lényt.

Csatornában vízhangzottak a lövések. Nem kapkodta el a dolgot. Ez több volt, mint egy perc. Vagy inkább megfontolta a dolgát a predator. Csatorna kanyarjából elő lépett. Nem volt álcázva, ellenben a maszkja az hibátlanul működik. Amint elő lépett, már vissza is hátrált. Látni jól lát.
- Rohadék vagy kivár, vagy elmegy. Zöld őrvezető itt van a dög!
Mozgásérzékelő nem jelez, e szerint egy helyben áll. Időnként felvillan egy pont, időnként.
- Most vágtuk át az utolsó rácsot! Valahogy húzzák még kicsit az időt!

Fáklya ég, az égés pedig hő, a hő pedig a predator érzékelői szerint célpont. Feszülten várta, hogy lesz-e olyan vakmerő ember ki szemtől szembe mer nézni vele. Első hő jelre azonnal tüzelt. Ezzel viszont figyelmi kis időre is, de elterelődött.
Nem minden lövés találta el a lényt, ám ami igen attól felordított. Azonnali kanyarulatba való visszahúzódás volt csak mi megmentette az irhád. Lövések ellenére lény övéről szó-szó szerint letépte a dobókorongját, majd feléd hajította, ám addigra már nem voltál ott. Csatorna faláról lepattant, majd falról falra pattogott. Másodpercek múltán visszatért a gazdájához.
- Ez nem vicces! – Ordított fel Jed miközben rémülten csoszogott hátra fele.
A predator észrevette, hogy ez jó ötlet, a diszk a csatorna falaiba nem áll bele, hanem lepattan. Újra eldobta a kanyarulatban, már ki értetek hatóköréből. Elvileg. Idő kérdése mikor veszi észre, hogy hiába dobálózik.
- Hol vagytok már? – Ordít Jed a mikrofonba. Ezzel párhuzamosan a vadász már nem dobta el a korongot.
- Rohadék felénk megindult! Csináljatok már valamit! – Érkezett a válasz Séverintől.

- Nem vicces! Egy ilyen izé szakaszokat képes kinyírni! Baromira nem vicces! – Ordít vissza Jed.
- Ez lekanyarodott! Ez elkanyarodott balra! JED! – Séverin hangja szinte szétrepesztette a „fülest”. – A francba már!
Jed megállt és ismét a papírok közé temetkezett. Látszott az arcán hogy nem ért semmit. Végül kinyögte a varázsszót.
- Ott nincs semmi. Azon a szakaszon semmi mellékág nincs!
- Nem mellékág ez. Valami baromira kibontotta a falat és üreget ásott. K*rv* nagy üreget!
- Most már óriás űr pockokra is vadászunk. – Eddig hallgató Derryl megszólalt, hangjában alig volt jele félelemnek. – Vagy vakondok. Jó nagyok.
- Mindenki fogja be! – Tizedes lezárta a társalgást. – Gyülekező az üregnél és induljanak utána. Minden gyanús jelre figyeljenek! Bármi észrevétel?

A predator útját az foszforeszkáló vére jelöli. Séverin csóválja a fejét, ez már rossz jel. Ha távolról látni, hogy bizonyos kedvtörő dologgal fogsz szembesülni. Még nem értetek oda ahhoz az üreghez, ám az őrvezető elárulta a titkot, hogy mért nem leszel boldog.
- Ezt nem a zöldvérűke kaparta ki. Ha ásna is a kis kedves azt biztos nem a karmaival teszi. Ezt márpedig valami lény kaparta ki. – Miközben magyaráz már oda is értél. Séverin pedig az üreg falait mutatja. Jól kivehetőek a karom nyomok. – Ez valami más. Ilyen földi állat nincs. Tehát három eshetőség van. Az első a legrosszabb. Bogarak. A második, hogy drága zöldiként hozott valami házi kedvencet. A harmadik, hogy fogságban volt valami lény, ami elszökött.
- Vagy nem kapták el a csatorna ghoult. – Séverin arca kissé elvörösödött Derryl beszólására. – Vagy ti nem tudtatok róla?
- Nekem nincs információm ilyenről. – Reccsent fel a rádió.
- Akkor akár hagyhatnánk is a két lényt, hogy kicsinálják egymást. Nem?
- Követjük a vakarékot. Ne csapjatok zajt! – Ezzel Séverin zárta az ötletelést.
Marsi vörös talaj. Bár tény és való, hogy már jelentős szerves anyag tartalom miatt megbarnult, mégis még felfedezhető a klasszikus Vörös Bolygó jellegzetes színe. Főleg méterekkel a felszín alatt. Kőzeten végig látszódnak a karom nyomok. Néhol pedig csontok vannak a földön. Nagyrészt állati csontok, ám azért akad köztük emberi is.
Üregben a predator ordítása visszhangzik és pár plazmalövés. Séverin kézjelzéssel megálljt parancsolt. Bár elcsendesedett minden, ő nem halad tovább. Vár.

Őrvezető felemelte a jobb karját. Csend. Ennyit jelent. Sokáig csak a „barlang” légáramlatainak halk rései közti süvítését lehetet hallani. Majd egyre erősödő dobogást. Végül a közeledő dobogás már távolodónak hallatszott, míg el nem némult.
- Most megyünk. – Ezzel Séverin és Derryl ment előre a kereszteződésben mind ketten másik járatot biztosítottak. Mikor biztonságosnak tűnt a terep, Séverin csak akkor foglalkozott a nyomokkal. Zöld foszforeszkáló vér. Nagyon sok. – Ezt nem a mi lényünk hagyta itt. Annak a nyomai arra vezetnek, míg amarra ezek karmos nyomok.
- Vér a ragadozótól van nem? Ez a valami megtámadta. De meg is ölte?
- Kétlem. Lövések után nem ordítozott. Ez valami komoly sérülést okozott neki, hogy ennyi zöld vért húzott magával. Talán meg is csonkolta a predatort.
- Akkor most kell elkapni a grabancát. Az űr óriás vakonddal foglalkozunk később. Ugye?
- Remélem nem nekünk kell. Sérült a bestia, szóval ha nem vérzett el akkor még vadabb. Indulás.
Karmokkal kikapart üregrendszerben a vért követve vissza értetek a csatornában, viszont ez a fő cső, tíz méter széles, és a víz legalább már mint a szennyvíz egy méter mély is lehet. Szerencsére van a kanális szélein szegély min amennyire száraz lábbal lehet haladni. Csak pár patkányt kell odább rúgni.
- Undorító, ahogy a zöld vérből lefetyelnek. – Derryl megjegyzést fűzött egy patkányhoz minek a feje már teljesen zöld foszforeszkáló véres volt. Persze a patkányt illedelmesen belelökte lábbal a szmötyibe.
- Ez a fő cső a szennyvíztelepre vezet. A vér is arra vezet.
- Ott hol tud elbújni?
- Sajnos sok helyen.
Séverin nem eme választ várta, ám tovább ment. És az alagút végén megcsillan a fény. Már amennyire az esti csillagos égbolt be tud világítani. Bár az a fényesség lehet nem is csillagoktól ered.

- Negatív. – Jelentette ki Séverin. – Az minden bizonnyal a szennyvíztelep. Mars City valamelyik szennyvíz telepe. Tudtommal mindegyik fedett, hogy minél kisebb legyen a bűz a telep körül.
Jedre nézett Séverin, ám Jed megrázta a fejét. Szennyvíztelepekhez annyira nem ért úgy fest. Információ híján tovább kellet haladni, majd végül a nagy fényesség felfedte magát. A csatorna szömötyi folyama kiszélesedett ám az áramlása lelassult. A vízben egymás után egyre szűkülő rácsok vannak, ezeken fennakad az szilárd hordalék. A nagyobb daraboktól mentes szennyvíz pedig lassan tovább áramlik a szomszédos nagy csarnokba. Fényesség pedig a csarnok világítása, szinte maximálisra feltekerve. Csak időkérdés mikor durrannak el a világítótestek a terheléstől.
- Fedet? Lehet kint rózsa illat van, de még a csatornánál is büdösebb az egész, vágni lehet ezt a szagot! – Derryl felcsattant a csarnok bűzétől, majd kis híján bele esett a vízbe. Zöld vér felvezet a felsőbb részekhez a csarnokban. Még sérülten is hatalmasat képes ugrani.
- Van itt valaki!? Katonák vagyunk! – Séverin tölcsért formált a két tenyeréből úgy ordított bele a bűzös és párás levegőbe. Válasz természetesen nem érkezett. – Ezek a lámpák mindjárt felrobbannak. Zöld közlegény egyes, mássz fel az irányító szobába és tekerd lejjebb a fény intenzitást.
Derryl engedelmeskedett, bár fintorogva mászott fel a kis irányítóterembe. Nem igazán volt gusztusa a létrát megfogni.
- Rossz hír! – Ordít kifele pár pillanat múltán. – Én lejjebb tekertem ám semmi nem történt. Sőt, érdekel titeket, mi lett a kezelő emberrel? Nézzetek el a kiszedett szemét mögé. Robotkarok talapzata mögött, innen látom.
- Hülyéje lesett és nyakát törte. - Séverin a hordalékot kiszedő robotkarok mögött megtalálta az egykori munkás testét. – Hagyjuk a lámpákat. Kiégnek, akkor kiégnek, van fontosabb dolog is. Az a rohadék össze visszaugrált, valószínűleg kiment a tetőre.
- Kétlem. – Jed közbevágott. – Annyira csak nem hülye, hogy világító zöld vérrel magas nyílt helyre mennyen. Éjjel.
- Remélem olyan hülye! – Derryl hangjába némi méreg érződött, révén megint a létrát kellet használnia a lejutáshoz.
- Úton vagyunk, de városban a zűrzavar. Valahol oszlatnak, addig máshol megint össze áll a tömeg. Idő míg oda érünk. – Zöld tizedes útban van. Eddig mért nem volt képes elindulni a furgonnal? Van égetőbb kérdés is. – Bánom is én, hogy mennek utána. Falat másznak vagy tetőznek, vagy a telep udvarán keresik nyomát. De találják meg. Sárga és Kék csapat is úton van!

- Fentről legalább van kilátás. – Szól közbe Derryl.
Séverin nem válaszolt csak bólintott. Létra, lépcső, létra, megint létre és a változatosságkedvéért létra ami már fel a tetőre vezet. Minek ennyi felfüggesztett folyosó meg ennyi valami. Se szenzor, se valami irányító panel, semmi ami miatt lenne értelme. Csak vannak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy biztos van értelmük, csak nem eme értelem keresése miatt vagytok itt.
Tetőre kiérve a benti levegőhöz képest kimondottan üdítő friss levegő került terítékre. Zöld vér még mindig mutatja az utat. A telep udvarán lévő konténer halomhoz vezet, majd elvész benne.
Jed felmordult, hogy felmásztak azért, hogy mászhassanak le. Majd rémülten pillantott szét.
- Der... mármint zöld… FRANCBA IS! HOL VAN!?
- Építészmérnököcském! – Derryl hangja esti hűvös levegőt átszakította. – Tűzlétrát ismered? Ha igen, jó lenne, ha használnád! Én már használom is!