Ipartelep

- Hát akkor nagyon úgy fest, hogy a konténerekben van van valahol! - Mondtam a többieknek, majd visszafordultam Séverinék-hez - Kezdjük el átkutatni őket, vagy várjuk meg a Tizedeséket? - Kérdeztem, majd megkocogtattam az egyik konténert a fegyverem csövével.
~ Nagyon rám jött az, hogy repülőt vezetnék. Bármilyet! ~ Gondoltam magamban, miközben láttam az UD4 eseket repülni. Csodáltam őket, majdnem hogy tátott szájjal néztem miközben szállnak a levegőben.

Séverin leküldött minket Jeddel információ kutatásért
- Menjünk Jed. Csak nyugalom és ne foss! - Szóltam rá határozottan, remélve hogy nem lesz gond. - szerintem első körben az irodát nézzük meg. Hol van? - Néztem rá és vártam hogy a térképet előveszi és megadja az utunkat. - Zöld őrvezető, vigyázzanak magukra! Tizedes! Merre járnak?

Berontottuk egy épületbe, ahol információk voltak a szennyvíztelepről voltak információk.
- Szállítmányozási iroda. Az lesz az. Első emelet, 109-es szoba. Enyém a második emelet számítógépes rendszere. Hát jó mókát az iratokhoz! - Szólt Jed, miután megtudott mindent amit kellett. Érezhető volt a hangján az irónia, vagy úgy is mondhatnám a "kapd be" hiányzott csak a végéről. De nem foglalkoztam vele.
Elindultam az első emelet 109 - es szobájába. Végig a ravaszon volt az ujjam, és reménykedtem hogy nem fogok találkozni azzal döggel ami konkrétan egy metrónyi lyukat fúrt a falba. Végig mindenhol nyitva tartottam a kezemet, és vártam az esetleges kontaktust. Persze figyeltem arra is, hátha a sárga vagy kék csapat jelenik meg előttem.

Megtaláltam a 109-es szobát, amiben rengeteg irattartó volt.
~ Na itt megtalálni valamit... ~ Gondoltam magamban, majd elkezdtem kutatni. A legközelebbi irattárolónál kezdtem, és sorba haladok.
Valamiféle hangra lettem figyelmes, miközben az iratokat kutattam át a konténerek tartalmát illetően.
- Itt Zöld Közlegény hármas! Valami zajt hallottam. Tizedes, jó lenne ha sietnének, szerintem az a valami ami képes lyukat fúrni a falba itt van! - Mondtam a rádióba csendesen, majd kinéztem a szobából a folyosóra. Óvatos voltam, és füleltem. - Zajokat hallok!

Visszamentem az irodába, és kutattam folyamatosan. Egyik irattárat dobtam félre a másik után, amint átnéztem őket.
- Zöld Őrvezető! Keresem még, de már nincs sok irattömb hátra! A zajok pedig nem múltak el! - Mondtam a rádióba. - Tizedes! Siessenek ahogy tudnak!
~ De óvatos ez a Séverin.. A helyében simán szétrobbantanám a konténereket. Egy szennyvíztelepen csak nem tárolnak bombákat! Vagy ha mégis, úgyis bent van a rohadék. Legalább bombabiztos a pusztulása ~ Gondoltam magamban, majd kutattam tovább.
- Megva..! - Kiáltottam a rádióba, de aztán egy sóhajtással zártam. - Téves! Ez a tavalyi!

Megtaláltam az iratokat amiket kerestem, és Jed is megoldotta a túlvezérelt lámpákat, ám az egyik iszapkotró elakadt. Séverin éreztette hogy fontosabb dolga is van, mint az iszapkotró. Egy konténer leesett, ami azt jelenti hogy van valami odafent.
- Kitartás! Indulok! - Mondtam a rádióba, majd felkaptam mindenemet, és miután kinéztem a folyosóra óvatosan, futottam vissza a tetőre. - Jed! Megvan minden amit akartunk! Gyere Te is! - Folytattam, majd rohantam tovább.

- Negatív. Vérfoltokat látok csak! - Mondtam, miközben pásztáztam a terepet a fegyveremmel. - A városra is látok némi rálátást. Füst gomolyog rengeteg helyen. - Szóltam, majd figyelmem visszatereltem a konténerekhez, és Séverinékhez. - Jed! Esetleg nincs üres konténer? mert azokat kilehetne iktatni. Úgy értem, kitisztítani és annyival kevesebb dolgunk van!
Ránéztem Jedre, és vártam a választ. Az optikán látszott az arca, amint az iratokat kutatja.

- Foszforeszkál a vére, ha elég klór van a levegőben, akkor reakcióba léphet a vére foszfor tartalmával. A kifröccsent véréből gáz halmaz állapotú lehet, ha van még nyílt sebe, akkor a pedig a szervezetében is bejuthat a vérrel! Égési sebeket okoz. - Mondta Derryl.
- Hoppá, kis kémikus. Biztos légideszantos voltál? - Kérdeztem mosolyogva, majd hallgattam tovább.
- Vér foszfor reagál a klórral. Ez jó. Kémiai úton intézzük el!
- Legalább gázmaszk kell, és valakinek be kell oda menni, ám neki védő ruházat is kell!
- Iroda melletti kis raktárban biztos van.

- Na, megvan a kémikus, az aki összeteszi a képet, és maradtam én, a katona aki kockáztat. Indulok is! - Mondtam, és megindultam a raktárba.
~ Tiszta hülye vagyok, hogy önként vállaltam ezt. ~ Gondoltam magamban, miközben másztam le a tetőről.

- Megvan a raktár! - Mondtam a rádióba, és néztem a tartalmát.
~ Hol lehet. Papírok, egyéb szerszámok, alkatrészek... Megvan! ~ Mondtam magamban, mikor végre megláttam az egyenruhát.
- Megvan a ruha is, bár kicsit kicsinek tűnik. Legalábbis szűknek! - Mondtam majd megfogtam és a kezes-lábassal együtt kimentem Séverinékhez.
- B*ssza*eg! - Kiáltottam, mikor rájöttem hogy nem megy rá a páncélra. - Le kell vennem a páncélomat. És töltényeket sem tudok magammal vinni. - Dühöngtem a többieknek, majd elkezdtem levenni a szerelésemet. Mindent egy kupacba tettem, a tárakat a tetejére, hogy ha gyorsan kéne tárat cserélnem a tűzharcban, akadás mentesen történhessen.
~ Mire vállalkoztam? Szolgálati páncélzat nélkül megyek be egy konténerbe, amiben valószínűleg egy ragadozó van? Vagy hülye vagyok vagy túl bátor!
Ezek a gondolatsorok mentek végig a fejemen, miközben kint öltöztem az udvaron.
- Remélem mindenkinek nyitva lesz a szeme. Egyben szeretnék visszajutni a bázisra!
Miután felöltöztem, fegyverembe egy teli tárat tettem, kibiztosítottam és vártam a célt.

- Eddig sima ügy. Remélem így is folytatódik! - Közöltem a többiekkel, és elkezdtem kipakolni egy pár palackot. A lehető legóvatosabb voltam, szép lassan szedtem ki minden palackot. Kicsit zavar ugyan a ruha, meg kényelmetlen is, de elviselem. - Srácok, már hiányzik a páncél... - Mondtam egy kis vigyorral az arcomon.
- Javaslom, tegyünk le véletlenszerűen palackokat a konténerek közé és mellettük is. Ha sikerül kicsalni a vadászt, akkor egy igazi aknamezőn lesz, és mi robbantgatjuk az aknákat. Ha valaki átvenné a ruhát, akkor akár feltudnék menni a tetőre, ahonnan rálátás nyílik az egészre.

Séverin megunta a kódneveket, és megszólalt.
- Jól van mindenki! Jed, gyere le, tőlünk már nem lesz hangfelvétel vége az idióta kódneveknek! Két géppuskás a kékektől a tetőn! Derryl felvetted azt a sz*rt? Menj be segíteni Deanek! Jed tied a tőlem bal oldali rész. Másik két oldal a másik két kéké. - Mondta
- Uram! Kipakoltunk jó pár palackot. Valahogy ide kéne csalni azt a dögöt! és akkor megengedem az egyiket. Hogy ha ez nem végez vele akkor meg robbantósat játszunk! - Szóltam határozottan a rádióba, majd pakoltam a többit.
- Esetleg, engedélyt kérek egy sorozat leadására. - Mivel nincs sok golyóm, csak leadok az égbe egy hármas sorozatot, ha az engedélyt megkaptam, majd ha hallok, látok valamit, akkor az egyiket megnyitom, ami mellettem van.

Derryl-el kinyitottunk egy pár palackot, amiből a klórgáz kiáramlott, és látványosan beterítette az földet, majd szépen kúszott az ég felé. Szerencsém hogy van ez a ruha. Nélküle már a földön feküdnék ájultan, vagy holtan.
- Meg van a vérre, valamerre erre mehetett. Valahol itt kellene lennie. Nah, jobb vagy bal oldalt választod? – Derryl kérdőn tekintet vissza rám. – Nem soká vége. Csak meg kell még találni.
- Legyen a jobb. Nyomás! - Mondtam, majd lassú léptekkel, célra tartva megindultam jobb kéz felé. A konténerek tetejét is figyeltem a sarkokkal együtt. - Kékek! Láttok mozgást?

A lábaim előtt egy méretes foszforeszkáló vértócsa hevert.
- Jó sok vért veszíthetett ez a rohadék! - Törtem meg az ideiglenes csendet, majd követtem tovább a nyomokat, mígnem egy újabb nagy vértócsához érkeztem.
~ Annyira ismerős! Ja, megvan...~ Gondoltam magamban.
- Itt kell lennie valahol! Tettem egy kisebb kört a vértócsák nyomában! A tetőkön nézzétek! - Szóltam, majd szemeimet a konténerek felső részére vetettem, és jobban koncentráltam mint valaha. Közben éreztem, hogy valami a mellkasomon folyik lefelé.
~ Ebben a ruhában úgy izzadok mint a ló! Nem értem hogy viselhették emberek napi szinten! ~ Gondoltam magamban, majd megdörzsöltem az izzadtságfolt helyén a ruhát, ezzel is enyhítve a kellemetlen érzést, majd megint a konténerekre összpontosítottam.

A tetők tiszták, semmi mozgás, viszont valami felkelti a figyelmem. Léptek. Halk, amik egyre erősödtek, lépésről lépésre.
- Srácok, azthisz... - Kezdtem mondani a rádióba, amikor hirtelen egy reccsenés és hördülés szakította meg a mondatomat. Majd egy puffanás. - Derryl? Derryl? Derryl!! - Szóltam halkan, de feszülten a rádióba. - Őrvezető! Szerintem elkapta Derrylt!
Szívem lüktetése majdnem átszakította a mellkasomat, pulzusom szerintem verhette a 100-at is. De nem voltam ideges. Az adrenalin dolgozott bennem, koncentrálási képességem pedig a maximumon ólálkodott. Gyors, határozott mozgásaim voltak, viszont lassan mozogtam. Súlypontom alacsonyan, hogy könnyen tudjak irányt váltani, vagy bármilyen hirtelen mozdulatot csinálni. Mozogtam és figyeltem.

Derryl nem válaszol. A néma csöndet egy halk lihegés töri meg, ami minden, csak nem emberi.
- Közel van! Hallom! - suttogtam a rádióba, és megindultam az egyik palack felé. Gyors, de halk léptekkel mentem, súlypontom még mindig alacsonyan, közben néztem minden fele. A konténerek tetejét is néztem, mivel a szemetek embereket lógatnak le fentről, megnyúzva. Gondolom egy konténerre felmászni sem nagy megerőltetés neki. Visszanéztem, és megpróbáltam behatárolni hogy merre vannak a cuccaim, amiket nem tudtam magammal hozni, Séverinékkel együtt.
Ujjam lassan a ravaszra csúszott, izzadtság cseppek folytak végig a hátamon, egy pillanatra kirázott a hideg. A klór gáz jól láthatóan kúszott a földön, amivel egy gond van. Valószínűleg nem a lába sérült meg.
~ Francba, hogy a klórgáz sűrűsége nagyobb, mint a levegőé! ~ Mérgelődtem magamban.