Ipartelep

Leszállás zajába belehasított a parancsnok szava. De immáron a rádiót is bekapcsolta.
- Mindenki figyeljen! Miután elhagyták az APC-t, elsődleges feladatuk a raktár kapujának kinyitása, hogy esetleges fedezés érdekében az APC behatolhasson. Ezután az emeletek átkutatása. Ez szervizraktárra, biztonsági teremre és a rakodást koordináló teremre oszlik. Végül pedig ha minden tiszta, akkor a biztonsági felvételek átkutatása. Másodlagos feladat pedig az eltűnt emberek megtalálása!
Az APC időközben kigördült a leszállt gépből. A hatalmas raktár egyik fémkapuja előtt megállt.
- KIFELÉ! MOZGÁS!
Egyik katona nyitja az ajtót és ki lép a járműből. Vakító fényesség szűrődik be.

Lyder a konzol oldalát leszedte, majd a hacker eszköz két kábelét megfelelő csatlakozóba dugta. Néhány másodperc múlva már nyílt is a kapu mellet található ajtó. Két kábelt gyorsan kihúzta, majd a fedőlapot visszahelyezte.
„Szakszerűen” behatolt az első négyfős osztag. Bár amennyire kezdőkből álló osztag szakszerű lehet. Utána a Nat négyfős csapata.
Bent gondolkodás nélkül meglett a kapcsoló minek aktiválás után a kapu kinyílt és az APC begördült.
Raktár csarnoka belülről még hatalmasabb. Kinti napsütés bár beszűrődik az ablakokon, mégis a raktár sorok közt félhomály diadalmaskodik. Fémládák rideg mivoltukkal akadályozzák a fény útját. Katonák kénytelenek a reflektorokat bekapcsolni.
- Kezdjék meg az emeletek átkutatását! – hallatszott a recsegő parancs a rádióból.
Sötét árny vetődik az APC-re és a bakákra majd eltűnik. Mintha vadászmadár szívinfarktussal próbálna vadászni. Ez az érzés viharzik át a gigantikus raktárcsarnokon.
- Mire várnak! Mozgás!

Minden csendes. Katonák követnek. Lámpák mind leoltva, így vaksötét lenne, ha a Gyarmatügyi Tengerészgyalogság katonái alapfelszereltségéhez nem tartozna a váll-lámpa.
- Szervizraktár a lépcsők előtt jobbra található. Első osztag haladjon fel a lépcsőn. Második vizsgálja át a szervizraktárat. – hangzott a parancsnok utasítása.
Első osztag engedelmesen elkezdette a felfele nyomulást. Míg a második a saját célpontja fele halad. Raktár ajtaja nyitva és fény szűrődik ki, mely túlontúl is ismerős árnyékot rajzol ki a szemközti falra. Néma csönd. Gurgulázó sikítás töri meg a csendet. Katonák a hirtelen hangtól összerándulnak. Az árny nem mozdul…

Egy nagy gázpalack nekitámasztva egy gépalkatrészekkel teli tárolónak. Mögötte pedig a falba épített lámpa világít.
- Csak nem megijedtek? – kérdezi a rádión a parancsnok – Egy bányászkolónián sokkal zavaróbb fényviszonyok lehetnek, sőt ott több tárgy is van mit xenomorphnak lehet vélni. Szokjanak hozzá. Most pedig vizsgálják át a helyiséget!
Sikoltó ordítás zárja a parancsnok üzenetét. Nem a szervizraktárból jön. Pontos helye a raktár és folyosók visszhangja miatt szinte lehetetlen.
- Másik osztag majd foglalkozik ezzel, folytassák!

- Fent minden tiszta!- Naget mondta a másik csapatból a rádióban.
- Rendeződjenek a vezérlőnél újra! Naget maga a sisak kameráját rögzítse és kezdje átnézni a felvételeket! Másik alakulat a raktárat biztosítja éppen. Kettes csapat csatlakozzanak az egyeshez. – Mondta ki a határozott utasításokat a parancsnok.
Kettes csapat elindult az egyes fele. Ki a szervizraktárból, felfele a lépcsőn. A kiáltás ismét hallatszott némi fegyverropogással fűszerezve. A raktárcsarnokból jött.
- Járjanak el a parancs szerint. – konstatálta a parancsnok.
Irányító helység előtt védelmi pozícióban egyes csapat két katonája áll, csatlakozott hozzájuk a kettesből még két fő. Bent Naget nézte a felvételeket, de eddig semmit nem talált. Túl sok kamera és hosszú felvételek. Idő igényes. Közben pedig újabb szörnyű sikoltó hang süvített végig a levegőben.

- Uram! – hangzott a rádióban – Nézze a felvételeket! Felhangosítom.
A biztonsági szobában lévő csapat úgy tűnik talált valami érdekeset. A hangokból ítélve valamiféle rakodási munkálat lehet. Majd fémes zörgés és a már hallott állati hang. Elektromos kisülések hangja, majd még őrültebb ordítás. Végül a lény ordítása elhallgattak.
- Bármi is az, az őrök pajzsruhában vannak. Nem valami sima exotikus állat az.
- A bejegyzések közt nincs utalás ilyen rakományra. Feketén hozták ide.
- Kettes csapat! Terv módosult. Maguktól pár méterre van egy csapó ajtó a szerviz járatokba. Menjenek le és derítsék fel a terepet! – Mondta a parancsnok. – Mindenféle elektromos kábel és hasonló csővezetéknek kell lennie ott.

// Thomas Martinez remélem eme kalandhoz csatlakozik, így be mesélem//

Thomas:
Eligazításon hallottak alapján a raktárcsarnokot kell átkutatni és kibiztosítani, míg egy másik alakulat az épület más részeit kutatja át. Az út a bevetés helyszínére tűrhetően alakult. Se nem jó, se nem rossz. Mivel te már átestél a tűzkeresztségen így érezhető volt, hogy a többiektől eltérően magabiztosabb vagy.
Minden a nagykönyvben megírtak szerint alakult. Hátsó bejáraton behatolni és a szisztematikus átkutatás. Egészen addig, míg furcsa vonyításokat nem hallottatok. Ez felerősítette a feszültséget. Bár a parancsnok határozottnak tűnt a parányi kis headseten át, mégis nem volt elég a pánik lövések elkerülésére. Mikor egy láda lezuhant a katonák közé és egy hatalmas árny átsuhant a gigantikus tároló „polcok” közt, egyesek pánikszerűen lőtte ellenségnek vélt dolgok felé. Bár nem találtak el semmit. Ellenben a parancsnok nem reagált…

Nat:
Lent meleg nyirkos levegő csapta meg a leereszkedő katonákat. Illetve valami gyomorforgató bűz. Lámpák híján a vaksötétben a katonáknak kénytelenek voltak váll-lámpáikat használni. Karmolásokkal teli az egész járat. Pár fűtő cső széttépve. Innen a nagy meleg.
A bűz pedig egy olyan résből jön, ahol egy ember nem tudja átpréselni magát.
- Csatorna. Ráadásul csatornából ásták ide be. – mutatta az egyik katona - Ráadásul a rés falainak nedvessége alapján, nem rég valami használta.
- Kamerán át meg tudná mutatni az üreg belsejét? – kérdezi a parancsnok.
Katonakérdés nélkül lehasalt és bevilágított az üregbe.
- Jó hat méter hosszú. Nekünk esélytelen.
- Rendben! Folytassák a felderítést én a harmadik alakulatnak jelzek, hogy feladatuk van.
Folytatni. Mégis, hogy amikor egy szétmarcangolt szétzúzott koponyájú holttest került oda, ahonnan jöttetek. Nem vérzik, már legalább annyi ideje halott, hogy a vér megalvadjon. Mindenki ledöbben. Két perce sincs, hogy a holttest helyén lépdeltek volna…

Nat:
Rövidesen szétfeszített ajtóhoz ért a szakasz. Rothadás bűze terjengett belőle. Csapat két tagja nem habozott. Előrelendülve egyikük bevilágított az ajtón belülre míg smartgunt erősen magához szorította. Másik behatolt, majd utána a smart gunnos.
- Jézus! – hallatszott egyikük hangja.
Bent két holtest van a falhoz támasztva, mellkasukon árulkodó csonkolás. Kifele forduló bordák. Hús már rothad. Helyenként nagy cafatok hiányoznak belőlük. Smartos katona tüzet nyit hirtelen az egyik sarokba, majd lihegve abba is hagyja.
- Ez… Ez csak levedlett bőr!
- Bőrök. – javítja ki egyik társa – Ez a „kazánház”. A meleg miatt ide fészkelték be magukat. De már messze is lehetnek, bár kétlem.
Falhoz állítva két üveg tartály van némi folyadékkal. Mindkettőnek teteje le van véve. Továbbá a holtesteken semmi féle ellenreakció nincs, hogy védekeztek volna, míg éltek. Időközben felülről irtózatos hangok szűrődnek le.


Thomas:
Hatalmas furcsa morajlás fokozza az adrenalint. Előrefigyelve várod az árnyat, amit megpillantasz. Hatalmas szárnyas bestia. De nem xenomorph.
- SÁRKÁNY! – Hallatszik egyik ember kiáltása mongol akcentussal.
Hatalmas zörrenés és halálhörgés érkezik mögüled. Kezdő bakák túl közel álltak egymáshoz. Rajtuk landolt a második lény. Pár pillanat alatt karmaival és fogaival kizsigerelte mind a hatot. Egyedül a mongolnak volt lélekjelenléte hátra ugrani. A lény felé mar, de egy ládát lök az állkapcsai közé. Lény oldalra köpi pár törött foggal együtt. Ismét támad, de a katona kihúzta rövid kardját és egy éles suhintással hosszú vérző sebet ejt a lény fején. Amaz befeszítette lábait és felugrott, kiterjesztette szárnyait és elrepült.

Kép a lényről:

Thomas:
A katona összeszedte magát, és valamit elmormolt a halott társak fele. Feléd fordult, majd enyhén megrázta a fejét.
- Remélhetően elég ostoba lények ahhoz, hogy ne jussanak ki. Ha kijutnak, akkor a repülők leszedik őket. A pilóták nem kezdők remélhetően. Ez az egyik legnagyobb raktár. Van itt bőven mozgásterük. Elvileg a raktárban van egy másik csapat. Kere…
Nem volt ideje befejezni. Lövések süvítettek el mellette. Fedezékbe ugrott. De nem volt elégséges a fedezék. A fémládán a lövés úgy ment át, mint izzó kés a vajon. A mongol katona gyomrán úgy szintén könnyű szerrel áthatolt a lövés. A páncél szilánkjai furcsán díszítették a testéből lett vöröses hús és belsőség csomót. Valamit még mongol nyelven kimondott, majd vér spriccelt ki száján, eldőlt és meghalt.
Alpatech-es sínágyú az egyetlen fegyver mi ilyen erővel képes pusztítani. És igen. A három támadó közt az egyiknél az van. A másik két támadónál M41C és AK. ZTC pajzsruhában vannak. Nem olcsó páncélzat…
- Van magával egy kis elbeszélgetni valónk. Van magánál valami, ami MINÉK! – Mondta az egyik támadó, kinél az AK van. – Tegye le szépen a fegyvert és jöjjön velünk!

Nat:
Sarkon fordulva a makacsnő nem számolt valamivel. Hátulról ért ütés szét zúzta a váll-lámpát és elég lendületet adott, ahhoz hogy a padló közel érhessen a nő testéhez. Túl közel.
- Maga arrogáns észlény! Mert maga egy tized másodperc alatt képes eldönteni, hogy az élő idegen vagy levedlett bőre! De ennyi időpont elég hogy a pofáját széttépje! Ha ennyire okoska maga, akkor azt mondja meg, hogy három perece azaz átkozott hulla hogy került oda! – Katona a holtest hűlt helyére mutatott. Elképedt.
- Ez remek. –szólalt meg másik katona. – Előbb még onnan jöttünk és mikor visszanéztünk ott a hulla. Most meg nincs ott.
Valóban a holttest nincs ott. Nem elég, hogy semmi nyom nincs, még egy szeleburdi tetem is van.

Közös:
Lövések és a sárkány üvöltése. Bár hivatalosan Proteusi vízköpő a neve, de ez a jelenlegi helyzetben senkit nem izgat. Hisz az irányítóterem ablakát betörte az egyik lény és a bent lévő két katonát széttépte.
Nat-nak két újabb társa halt így meg, bár maximum a hangokból ezt sejthette. Míg Thomasnak volt nagyobb baja is, hiszen három fegyver mered rá.

Thomas:
- Okos fiú! – Mondta a fegyveres, majd közelített. Nem kerülte ki a vért és kiontott belsőségeket, könnyedszerrel belelépet. Nem zavarta a visszataszító cuppogó hang. – Mért? Mert nem ő kell nekünk! Hanem te! Zsebre vágtál valamit, ami a mi tulajdonunk. Szóval most szépen velünk jössz és elcsicserged hova is dugtad!
Egy lépéssel mögéd lépett. Puskatussal enyhén a bal válladba ütött. Enyhe utalás, hogy haladnod kéne arra amerre ők akarják.
- Szóval, ki vele. Hol van? Nem örülnénk, hogy ha nem jó helyre kerülne, az ami a miénk!
Erős üvöltés. Egyik lény elrepül a kicsiny társaság fölött. Nem csapott le. Csörömpölő hangból ítélve leszállt valahova, talán egy ilyen gigászi raktárpolc sorra.

Dühöngő:
- Pirulák? Egy idegbeteget hoztak ide? - Csattan fel a harmadik katona.
- Röhej. Majd nem lövök, ha agy idegent látok. Mi? Rá néztél arra a levedlett bőrre? Nem egy kibaszott csövekkel teli generátor minek az árnyéka úgy néz ki mint egy idegen!
Lövések zaja száguld végig a folyosón. Furcsa hátborzongató sikolyokkal fűszerezve. Aztán pedig emberi halálhörgés. Újabb lövések.
- Rohadékok! Egyik katona még élhet!
- Akkor mozgás!
Mind három katona futólépésben vissza indult a folyosón, hisz onnan jöttek a hangok. Kezdenek az események túl kuszává válni. Túlontúl furcsává.