Sáslegelők

Az ember érdeklődve figyelte, ahogy álcázód kikapcsolt. Láthatóan kicsit megkönnyebbült, mikor pengéid visszahúzódtak, és leeresztette karjait a levegőből. Meglepődött tisztelgésedre, de amikor előhúztad a kardot rögtön rád lőtt volna felrántott fegyveréből, ha nem tűnt volna fel neki, hogy nem harci helyzethez illőn tartod a kardot. Félúton megállította kezeit, és újból leeresztette azokat. Gyanakodva figyel, és valamit mond, miközben a földre mutogat fegyverével. Érthetően nem bízik benned.

Eddig minden jól megy, ezek szerint tényleg nem akar harcolni. Nem hittem volna hogy ez megtörténhet, yautja és zsákmány ennyire közel kerül egymáshoz. Mármint lehetséges de pont velem? Most bizonyára azt akarja dobjam a földre a fegyveremet.

A kardot a földre teszem le szépen óvatosan, majd leveszem a sisakomat is. Ezután rá mutatok az emberre hogy ő is tegye le a lőfegyvert. Ezután talán már nem lesz annyira ellenséges és jelrajzokkal próbálok vele kommunikálni. Először is rámutatok vérző sebeimre és kézmozdulatokkal egy seb bekötését imitálom. Talán megérti hogy ellátás kell nekem. Persze minden mozdulatát gyanakvóan nézem és ha olyan mozdulatot tenne ami veszélyt jelent rá továbbra is tartom a kivégzés tervét.

Az ember egy lépést hátrált, mikor levetted a sisakodat, de nem mutatta, hogy esetleg meglepődne, vagy megijedne. Amikor rámutattál a fegyverére ő rámutatott a szigonyodra, és a csuklópengédre, miközben megrázta a fejét, de oldaláról leemelt egy kisebb lőfegyvert, és letette a földre. Ezután rámutatott megint a szigonyodra, a kezében nyugvó fegyverre, majd az ikerpengéidre, és a késére. Ezután bólintott, és egy ruhadarabot dobott neked, a lábad bekötözésére. Ezután felvett egy botot a földről, és miután talált egy kis üres földkockát elkezdett rajzolni a bottal a porba. Megvárja, amíg bekötözöd a sebed, majd rámutat a rajzra. Kicsit elnagyoltan egy xenomorph van a porban, egy ember, és egy yautja ellen, akik együtt lövik a lényt, és egy emberi bázis felé tartanak. Az ember kérdőn figyel rád, és lerajzol még egy képet, amin a ragadozó túlmegy a táboron, az ember pedig ottmarad.

Mint valami gyerekek akik azt játsszák ki tud minél több gyilkos eszközt a földre dobni. Végül már egyikünknél sem maradt semmi, legalábbis nem látok a puha húsúnál lőfegyvert vagy az a "gránátot". Kaptam is tőle valami rongyot, ha ezt a fajtársaimnak elmesélem vagy ha halálom után ezeket hallják a yautják biztos a fejüket ráznák vagy csak rosszindulatúan beszélnének rólam hogy miért nem öltem meg, ő préda én meg vadász és ez így jó. Igen ám de becstelenség lenne most megölni őt, különben is lesz majd alkalmam trófeákat szerezni.

A seb bekötése után megnézem mit alkotott a földön. Nem valami tehetséges de a sav vérű kivehető, ahogy a puha húsú is, nem nehéz kitalálni hogy a harmadik alak én vagyok. A harcot örökítette meg, majd azt hogy ő elmegy valamilyen helyre, talán a szállására? A yautja alak pedig tovább áll a rajz szerint.

Bólintok az embernek, de akarnék valami emlékeztetőt tőle. Rámutatok a katana kardra majd rá. Jelezve hogy az övé de utána magamra mutatok és elmondom a nevemet. Rámutatok az emberre jelezvén mi az ő neve. Talán megérti mit akarok.

Utána jelzem hogy mehet, én maradok itt. Megvárom míg megtesz bizonyos utat majd hozzálátok felszerelésem felszedéséhez, azokét is amiket harc közben veszítettem el. Közben persze a trófeákat is begyűjtöm. Majd ha a hőlátásban látom akkor az ember után megyek.

Kicsit meghökkent amikor megértette, hogy neki akarod adni a kardodat, de aztán felkapta, és megnézte, milyen éles, majd biccentett.
– Katana! – Suhintott néhányat a levegőbe. – Hmm... Radozije? – Pillanatnyi töprengés után magára mutatott. – Yoshida Muramoto. – Jelzésedre, miszerint mehet, megrázta a fejét, és az egyik földön heverő idegenre mutatott, majd a körülöttetek elterülő fákra, majd gyorsan odafirkantott a lábával egy alient a yautja háta mögé, ahogy becserkészi, és – feltételezhetően – megöli. Eközben felvette a felszerelését, és az övtáskájából elővett egy ovális tárgyat. Átnyújtotta, miközben a jól ismert „gránát” szót hangoztatta. Ezután gyorsan levágta a kemény húsúak fejeit a karddal, rájuk mutatott, és rád. Hogy tetteit nyomatékosítsa, egy fejet át is nyújtott neked, kicsit sürgetően, és elmutatott arra, amerről jöttél.

Az alacsonyabb rendű lény neve nem mondott nekem semmit, de lehet akár káromkodás is amennyit értek ezeknek a nyelvén. viszont a "gránátot" nekem adta a kardért cserébe. Előkelő helyet foglal majd el a trófeáim között, de most vissza a jelenre. A bolond ember a karddal levágta a két savvérű fejét! Ennyit a kardról mert ez nem saválló. Azt megértettem hogy eltehetem a fekete harcosok koponyáit, utána elindulok a mutatott irányba és megvárom míg az ember elmegy. Természetesen utána visszaveszem elejtett felszerelésemet és begyűjtöm a puha húsúak fejeit is.

Feltételezéseiddel ellentétben nem lett semmi baja a kardnak. Valószínűleg a fejek levágása közben ráfújt anyagnak köszönhetően, amit a 'mber az oldalán tartott. Az idegen fejekre és az emberekre mutatva megrázta a fejét. A kardot beletűzte az övébe. Ezután felkapva az ikerpengédet és melléd lépve feléd tartja azt, miközben rámutat mindkettőtök földön heverő felszerelésére. Nem mutat hajlandóságot az elsétálásra.

Nos, mégsem úgy lesz ahogy akartam, még most sem tudom miért nem vágom egyszerűen el ennek a puha húsúnak azt a sérülékeny kis nyakát hogy vérre a földre csorduljon. Talán a becsületkódex miatt, talán mert nem vagyok olyan becstelen, vagy csak mert ő az egyedüli élőlény aki el tud vezetni valahová.

Az összes felszerelésemet magamhoz veszem, nem örülök annak hogy csak két savvérű fejét tehetem el hiszen ennél több 'mber fejét is begyűjthettem volna. Nos, nincs mit tenni mint követni az alacsonyabb rendű élőlény tervét azaz elmegyünk a klánja vagy mije mellett ahol én nem állok meg hanem továbbmegyek. Rámutatok a rajzára ahol a bázisos terv szerepel. Utána ránézek új társamra és biccentek neki hogy induljunk akkor közösen egymás mellett hogy megmaradjon a bizalom.

Ő is felvette felszerelését és kézbe vette nagyobb lőfegyverét. Pár méterre tőled sétált, míg pár perc múlva ki nem értetek a fák közül. Ekkor felment egy emelkedőre, ahol már csak foltokban volt fű, azonban nem volt ideje körülnézni, mivel egy farok tűnt elő, ami levágta a bal csuklóját. Ettől hátraesett és legurult tőled pár méterre jobbra. Volt annyi lélekjelenléte, hogy rácsavarjon csonk karjára egy kis ruhaanyagot, abból amit a lábad bekötözésére adott. Viszont a kemény húsú nem szándékozik abbahagyni támadását. Egy rövid másodperc alatt eldöntötte, hogy társad nem jelenthet rá veszélyt, és egy szempillantás alatt rád ugrott, leterített és elkezdte ütlegelni a karpengéid. De a királynő nem bízhatta a véletlenre a dolgot, ugyanis még négy hasonló idegen tűnt fel. Ezek is a gyors, de gyenge fajtának tűnnek.

Haraggal tölt el az hogy a 'mber koponyákat nem vehettem magamhoz, helyette két savvér feje van csak nálam. A társammal kiértünk egy dombhoz ahol nincsenek fák. A kis termetű harcostársamat egy savvérű alaposan meglepte, el is vesztette egyik testrészét. Az idegen rám ugrott és megint földre kerültem. Valamiért nem akar még gyorsan végezni velem hanem csuklópengéimet ütlegeli. A távolban talán négy hozzá hasonló gyenge savvérű tűnik fel.

Bizonyára a rajtam levő lény súlya mint az eddigi savvérűnek amit megöltem. Talán könnyebb lesz megtenni amit akarok: próbálom pengéimmel zavarni amíg a lábaimmal megpróbálok fogást találni a lény testén. Ezután oldalra fordulok hogy leessen rólam és a fogásomban legye, így a pengéimmel talán elvághatom a nyakát. A többi idegen közé pedig a "gránát" nevű fegyvert hajítom. Bizonyára ki kell húzni azt a kis fémtárgyat/megnyomni a gombot (nem tudom milyenféle gránátot kaptam) és a tömegbe dobni hogy minél nagyobb legyen a hatás.

Eme savvérű megölése most jóval könnyebben ment mint vártam, a "gránát" kezelése eltartott egy ideig, de sikerült időben rájönnöm, a kis szerkezet földet érve nem sokkal robbant, két kemény húsú dőlt el élettelenül. Elégedett kerregést hallattam eme siker miatt.

Az egyik idegen elölről próbálja meglékelni fejem, a hátamban levő pedig farkával már lábamat is szorongatja, ha sikerül tervem akkor talán életben maradok. Az előttem levő xeno elől gyorsan leguggolok hogy szekunder nyelve nehogy eltaláljon, eközben a csuklópengémmel megpróbálok alulról az állába szúrni. De hogy a hátam mögött levő se unatkozzon megpróbálom a másik kezemen levő pengékkel elvágni farkát. Amint az előttem levőt sikerül elintéznem minden figyelmemet az utolsóra fordítom, úgy tervezem hogy ott vágom ahol érem a dupla csuklópengéimmel, beleadom minden dühömet. Előnyben részesítem a hajlatokat és a fejet.

Csak negyed ízben sikerült a mozdulat kivitelezése, egyetlen ellenfelem sem halt meg de legalább egyet megsebeztem. Felkészültem a Fekete Harcos fogadására, bár nem gondoltam volna hogy a savvérűek végeznek velem. Aztán egy 'mber fegyverének zaja szakítja meg a halál előtti pillanatot. A farka vesztett kemény húsú holtan terül el, nem nézek a zaj irányába mert most minden erőmmel arra koncentrálok hogy az utolsó lény testébe mártsam pengéimet, lehetőleg elvágva a hajlatokat hogy a földre terüljön és utána ügyelve a farok és karomcsapásaira kivégezzem a lényt. Remélhetőleg nem fog gyorsan reagálni most a lény mert figyelme a puha húsún van.

A végső csapás után elégedettség futott át testemen. A fejeket elteszem, nem rossz bár én nem is kemény húsúakra jöttem vadászni hanem puha húsúakra. Ennek ellenére nagy változás történt, ember és yautja közösen harcolt. Nem mindennapi eset. Aztán rátaláltam fajtársaimra, az embernek biccentek tiszteletem jeleként. Talán legközelebb ellenfelekként találkozunk, de ez csak a jövő tudja. Felszállok társaim hajójára és elmesélem eme vadászat igaz történetét.

A vadászat sikeres volt, bebizonyítottam magamnak hogy nem puhultam el de még sokáig tart újra visszaszereznem régi fényemet. Sisakomat leveszem, és belenézek az egyik idegen koponyájába mintha a savvérűek gondolatait próbálnám megérteni. Aztán elindultunk a csillagok közé, egy újabb vadászat felé. Nem tudom meddig fog tartani vagy hogyan fog zajlani de egy biztos: én ott leszek és újabb véres trófeákat fogok szerezni.

//5 runner és két drone koponyát szereztem. Ezek hány megbecsüléspontot érnek? Mert egy rynthből kikelt runner érhet max 20 pontot, a dronek ha emberből keltek 10-et.//