Sáslegelők

Majdnem sikerült! Az átkozottak eltalálta, tényleg sokat fejlődtek mióta utoljára rájuk vadásztam. Most itt van előttem egy 'mber és pillanatok múlva lőni fog rám. Gyorsan kell cselekednem, megpróbálnom kirúgni a lába alól a talajt (ha olyan közel van) majd gyorsan elrohanok innen de azért figyelem a fegyvereseket.

Ha nincs elég közel hogy kirúgjam a lábát akkor megpróbálok gyorsan előregurulni, így ha lőne is időközben csak a hátamat érné a találtat. És ha már előregurultam akkor azzal a lendülettel felhasítom az ember azon részét amit éppen érek majd elfutok a helyről.

A sisak kivédte a lövést, de egy időre nem hallottam semmit. A katonát kigáncsolva a földre terítem és kezdek el menekülni de pár lépést rosszul tettem mert majdnem elestem. Végül már alig vettem hasznomat a sisakomnak mert alig látok. Egy gránát elrepített és jobb karomba fájdalmat szereztem. Remek visszatérés a vadászok közé, az első prédák megölnek.

Sisakomnak már nem veszem hasznát ezért leveszem, újat kell szereznem és a közelben csak az APC-ben találhatok. Oda próbálok eljutni (hátrálok és megkerülve az embereket akarok oda eljutni. Az APC-ből kiveszem társam sisakját és ha ott van akkor beindítom az önmegsemmisítőjét aminek robbanási körét pár méteresre állítom.

A fejlövés miatt még mindig bizonytalanul tetted egyik lábad a másik elé, de egy kis keresés után megtaláltad a járművet. Belépve megtaláltad a maszkot és az önmegsemmisítőt. Szerencsédre mindenki a csak néhány leveles fák körül keresi a maradványaidat. A maszkot felvéve az egy kicsit kényelmetlen, de nem túlságosan zavaró. Amikor az önmegsemmisítőért nyúlsz, észreveszed, hogy halott társad felszerelésének csak néhány darabját hordták be a csapatszállítóba. Egy pár méteres robbanás itt nem elég. A kinti felszerelések a mező közepén vannak. Nem takarja őket semmi az egyszerűbb átpakolásért.

A vadászat istenei elfordultak volna tőlem? A Fekete Harcos bármikor eljöhet értem. Sikerült úgy ahogy elérnem a 'mber járművet. Ott volt a sisak, kicsi volt, de inkább kicsi mint nagy. Működik, hőlátásra állítom és előveszem társam alkar paneljét amiben az önmegsemmisítő található. Mielőtt beindítanám az időzítőt azt kell hogy lássam nem minden felszerelés van itt, átpásztázom a környéket és meg is találom amiket kerestem. Remélhetőleg az emberek még mindig keresnek, álcázómat bekapcsolom és úgy indulok begyűjteni a felszereléseket, a sötétség velem van és nem számítanak rám hogy itt vagyok.

Amint a cuccokat a járműbe pakolom beindítom az önmegsemmisítőt amit ezúttal majd 5 méteres hatókörbe állítok ha lehet, illetve 1 perces visszaszámlálásra állítom. Utána felugrok a jármű tetejére, kikapcsolom álcázásomat és hangosan elordítom magam hogy idecsaljam az embereket. Gyorsan leugrok a járműről és álcázásomat bekapcsolva elhagyom a helyet és várom a robbanást.

Remélhetőleg a terv működik, még a cuccok megszerzése is kétséges.

Megégett jobb karodat nem tudtad úgy megterhelni mint a balt, ezért lassan haladtál az átpakolással. Az egyik ember kiáltott a többinek, akik hallhatóan odamentek hozzá, és meglepve kérdezgették a hangokból ítélve, majd amikor elkészültél az átpakolással előjött az egyik, aki a téged rejtő jármű felé sétált. Egy társa is ezt tette. Meglátták, hogy hiányoznak a kinti felszerelések, de egy vállrándítás kíséretében továbbmeneteltek feléd. Egyikük leült a fűbe a jármű kijárata mellé fegyverrel a kezében, a másik pedig oldalt csinál valamit, de nem látod, hogy mit. Mindenki más a fák között van még.

Egy újabb súlyos vadászati eszközt tettem be a járműbe. Ha nem fájna a karom rég végeztem volna, de csak most hordtam ide a dolgokat. Ideje lenne elhagyni a helyet. De nem...! Azok a 'mberek most idejöttek. Egy ül a bejáratnál, a társa meg talán könnyít magán.

Lépnem kell innen mert nem akarok fogságba kerülni. Az önmegsemmisítőt 20 emberi másodpercre állítom be, a hatótávját 3 méteres körzetbe állítom és elindítom a visszaszámlálást. Leteszem a cuccok közé és gyorsan kirohanok a járműből, ha alkalmam nyílik rá akkor az ülő ember nyakát elmetszem, persze ha elég gyors vagyok hozzá. Máskülönben simán kirohanok, és próbálom kerülni az embereket.

Az ember felemelte fejét első lépéseid hangjára, de ezzel csak egyszerűbbé vált a nyak elvágása. Egy halk hörgés kíséretében vér fröccsent a jobb oldaladra, majd néhány lövés érkezett társától balról. Túl hirtelen kellett céloznia, ráadásul láthatatlan célpontot nehéz eltalálni, és csak egy lövés süvítését érezted közel a fejedhez, a tára üresen kattant, ő pedig eliszkolt az APC túloldalára. Még kettő katona jött elő egy fa mögül, akik odarohantak halott társukhoz, és a másiknak kiáltoztak. Felugrottak amikor egy bokor megrezdült mert ráléptél, de a láthatatlanság ismét megmentett. Azonban hirtelen előlépett az egyik fa mögül egy katona, akibe beleütköztél, és így bukfenceztetek egyet. Kettő-három emberi méterre lehet tőled ellenfeled. Szép lassan magához tér, és a fegyveréért nyúlik. A robbanásig már csak 4-5 másodperc lehet hátra.

A 'mber thweije beborította a földet! A vadászat izgalma visszatért belém ahogy első prédámat megöltem ezen a bolygón! Milyen kár hogy a koponyáját a gerincével együtt nem tudom begyűjteni. A többiek azt sem tudják hol vagyok és ami fontosabb: nem is tudják hogy mindjárt ők is felrobbannak. Aztán egy bolond ember elém állt és felborultunk. Megpróbálok minél gyorsabban felkelni és a még földön levő fegyverest a nyakánál elfogni épp kezemmel majd úgy vinni biztonságos helyre majd ott elroppantani a nyakát. Ha ez nem jöhet szóba akkor épp karomon levő pengékkel megsebzem/ölöm vagy csak simán felborítom az utamból. A robbanás hatótávjából kiértem de még ott van annak a veszélye hogy a repeszek eltalálhatnak.

Sikerült gyorsan odaugranod az emberhez, de sikerült egy sorozatot lőnie, ami bár nem talált el téged, de néhány másik ember már el is kezdett rohanni felétek. Azonban a robbanásra nem számítottak. Néhány kiáltás hallatszott, és egy repesz belerepült az általad cipelt ember fejébe. Nem kell már eltörni a nyakát, de ebből már csak lyukas trófea lesz. Egy ember elkezdett ordítani valahol közted és a felrobbant jármű között, majd három másik tűnt fel, ahogy az előbbit el akarták cipelni melletted, de megálltak. Rád bámulva leengedték társukat a földre, és előrántva fegyvereiket rád szegezték azokat. Csak egy nagy lebegő vérfoltot láthatnak, de ebből már rájöhettek, hogy te vagy az.

Ha nem lennék veszélyben meg sem ölném ezt a 'mbert. Ilyen közelről mellélőni? Vagy pocsék célzó vagy az álcám túl jó. Vagy csak figyelemfelkeltésre volt jó? Társai már felém jöttek, talán a robbanás megölt párat, minden esetre fajom technológiája biztonságba került. A trófeákat majd később begyűjtöm, már ha lesz később. Most is három fegyver szegeződik rám. Honnan tudják hogy itt vagyok? Lenézek magamra és látom a tweit ami az emberből fröccsent rám.

Egy nagy ugrással akarok hátrafelé ugrani, majd eltűnni a helyszínről és távolról nézni a fegyvereseket. Ha ez sikerül megvárom míg találok olyan őröket akik egyedül vagy párban őrködnek.

Mielőtt el tudtál volna ugrani eltalálta egy sorozat a lábadat, és így csak pár méterrel messzebbre sikerült az érkezés. Szerencsédre szem elől tévesztettek, de a lábadból folyó vér most már mindenképpen tönkreteszi az álcázásodat, ráadásul ugrani is fájdalmas. Előjött még két ember a fák közül, és segíteni kezdtek a sérültön. Néhány perc múlva elindult az egyik, akinek a sebesülésedet köszönheted a lábadon. Eltávolodott társaitól néhány méterrel, látótávolságon kívülre, majd egy fához ment. Valószínűleg könnyít magán. Ilyen távolságból könnyen meghallhatják a társai, ha esetleg kiáltana egyet.

Nagy ugrás de ez a 'mber jól célzott. A golyók nem mentek át a lábamon de zöld vér spriccelt a földre. Egy kar és láb már sérült, egyetlen pár perces vadászat alatt könyvelhetem el ezt. Ilyenkor kínzó ha csak közelharci fegyvereim vannak, egy váll-löveggel már rég holtan terülnének el. Viszont itt van a ceremóniás tőröm, talán eltudom úgy dobni hogy végzetes legyen annak az őrnek a javára aki ezt a sérülést okozta. Ennyire bolond csak nem lehet hogy a salakanyagot kiürítse magából miközben veszélyben lehet! És ez ölt meg majdnem?!

Kihasználom a fa adta holteret, a tőrt előveszem és megpróbálok olyan közel menni amilyen távból már sikeresen szíven, torkon vagy fejen dobhatom. Persze ha felmerül az a kétség hogy túl közel megyek hozzá inkább elhátrálok és megint a távolból nézelődök. Ez esetben megvárom míg elmennek és begyűjtöm a trófeákat. Egyszer csak elmennek, ha nem akarnak itt éjszakázni de ezt nem hinném.

Eltaláltad az ember szívét, aki pár pillanat múlva kimúlt. Valaki megpróbált hátulról leütni, de volt egy kis problémája azzal, hogy magasabban van a fejed, így elvétette. Gyorsan ütött még egyet, és egy kicsit hátratántorodtál, de nem volt elég erős, hogy elájulj. Eközben a háta mögötti hőfoltok mintha elkezdtek volna mozogni. Apró mozgások voltak, de nem okozhatta semmilyen kisebb állat, mivel más hőforrás nem tűnt fel. Úgy tűnik, hogy az ember meggondolta magát, hátrál két lépést és rád emeli a fegyverét.

A tőr nagy sebességgel suhant a fegyveres felé. Szó szerint letolt gatyában kaptam el! A szíve behatoló éles tárgy gyors halált okozott, tisztában vagyok vele hogy majd fel kell szednem a tőrt ahogy a saját maszkomat is de csak a vadászat után. Mekkora izgalom! Saját kezűleg 3 fegyverest öltem meg, 5 még hátra van de ebből egy sérült.

Valaki megütött, aztán megint, ez erősebbnek bizonyult de még mindig talpon vagyok. Ez ennyire bolond? Könnyen megölhetett volna ha a lőfegyverét használja. Azt hittem hogy mióta elterjedtek náluk a lőfegyverek már nem kockáztatják meg a közelharcot. Most próbál meg csak hátrálni, nem túl sokat de gyors dolgot kell most csinálnom.

Megpróbálok rávetődni, így ha most célra is tartott a lövések felettem fognak elsuhanni, ha szerencsém van földre tudom azonnal teríteni és egy jól irányzott csuklópenge vágással elmetszeni a nyakát. Rosszabb esetben ha túl kicsire sikerülne a vetődés akkor a kinyújtott karjaimmal kirántom a lába alól a talajt, esetleg elvágom a lábát.

Ugrás közben egy lyuk nyílt az ember fejének hőfoltján, és már csak a holttestére tudtál ráugrani. A környezet hőfoltjai között egy terület jelent meg ahol láthatólag nincsen hő. Xenomorph alakja van. A farka meglendült, és egy apró lökést éreztél az arcodon. Szerencsédre rossz szögben talált el, és így a maszkodról lecsúszott a penge. Megint megmozdult, de nem sokat látsz belőle. A hőlátást nem egy ilyen lény ellen tervezték. Azonban úgy tűnik, hogy az ember akinek a holttestén éppen fekszel, nem egyedül akart téged elkapni. Jobbról közeledik még három ember. Az EM, vagy az ultraibolya látásmódban viszont őket nem láthatod...

Ez is egy lyukas trófea lesz, ami azért furcsa mert még véletlenül sem én okoztam ezt az azonnali halált jelentő csapást. Hanem egy savvérű ami ide merészelt jönni és meg akart volna ölni de a farok csapása el lett mérve és én még élek. Az emberek is közelednek felém de addigra már eldöntöttem a prioritási sorrendet: először a kemény húsúaknak kell pusztulnia. Felállok és EM látásmódra kapcsolom sisakom hogy lássam az idegeneket. Természetesen megpróbálok távolodni az emberektől hogy a fegyvereikkel ne szóljanak közbe a közelharcba. Ha az idegen követne akkor egy jól irányzott csuklópenge csapással vágom szét azt a részét amit elérem.

A támadódon kívül csak egy idegen tűnt fel, ami egyelőre nem akar hátba, vagy oldalba támadni téged. Egy ember felkiáltott; valószínűleg észrevette a harcotokat. Lövések még nem érkeznek. Az előtted helyet foglaló xenomorph megkezdte támadását. Kezei támadásával nem lett volna probléma, könnyen védhető lett volna. Azonban ez csak figyelemelterelés volt. A farkát belecsapta sérült jobb karod ikerpengéi közé, és le akarta volna tépni, de ezzel csak fájdalmat sikerült okoznia neked, mivel egész karod vele együtt csavarodott. Ettől függetlenül nem hagyja abba, és ha nem cselekedsz gyorsan, akár el is törheti kicsavart testrészed. Közben a karjaival le akar csapni a bal kezedre.

2 savvérű, nem igazán kedvelem őket, de most mégis meg kell ölnöm őket. Az egyik most például el akarja törni a karomat, de arra bizonyára nem fog számítani hogy a lábammal erősen megpróbálom térden rúgni hogy önkéntelenül is elessen, talán még a térdét is töröm. Utána egy erős térd rúgással állin rúgom amitől talán feje hátrabicsaklik így a nyaka tiszta célpontot nyújthat a pengémnek.

Másik tervem hogy tengelyem körül megpördülök ezzel kivédem a karjainak csapásait és a lendületet kihasználva elvágom a farkát. Majd megpróbálom vágni a testét ahol érem.

Az idegen felsikoltott, ahogy a térdében darabokra tört csontja. Eközben viszont önkéntelenül is elkezdett csapkodni a farkával, amitől a karod kicsavarodott, és te földre rogytál. Társát sérülten látva a másik idegen megpróbált rád ugorni, de az emberek felé lőttek néhányat, amitől bölcsen a fák közé bújt. A másik xenomorph elkergetésén kívül, nem szándékoznak a harcotokba avatkozni. Egyelőre. Talán csak egyikőtök halálára, és a másik legyengülésére várnak. Azonban egyikük szólt egy másiknak. „Gránát”. Jobb karod égett húsának szaga csapja meg szaglószerveidet. Legutóbb nem jelentett jót ez a szó, de még nem érkezik semmilyen gránát. Várnak.

A savvérű nem hajlandó megdögleni, az túl könnyű lenne. De legalább időlegesen az 'mberek segítenek távol tartani a másik bogarat ami most elmenekült de még itt van a közelben. Jelenleg a földön fekszek az ellenségem által. A katonáktól a jellegzetes gránát szó hallatszódig amihez azt a kis tojásszerű robbanószert tudom párosítani. Tehát mindkettőnket megpróbálnak megölni. Ám legyen...

... A sérült térdén próbálom rúgni, azt remélve hogy ettől az amúgy is törött csont hátrafelé fordul így megakadályozva a járásban, talán még hátra is esik. Közben megpróbálom elővenni a lándzsámat és azzal nyakon szúrni a bestiát ezzel halált okozva. Az emberek gondolom ezután fogják azt a gránátot dobni, remélhetőleg valamiféle időzítő van eme szerkezetben így feléjük tudom rúgni mielőtt robbanna.

Második rúgásod már teljesen használhatatlanná tette ellenfeled jobb lábát. Újból felsikított, ezúttal még velőtrázóbban, mint előző alkalommal, és farka kicsúszott karpengéid közül. Hátra nyúlva csak a levegőt érezted tovasuhanni ujjaid között. Ez határozottan nem egy lándzsa tapintása. A pillanatnyi szünetet kihasználta földön fekvő ellenfeled, és feléd csapott farkával, amivel el is találta a lövések által hátrahagyott sebesülésedet. Miután kihúzta fegyverét vér spriccelt a sebből, amiből nehezen elviselhető fájdalom árad agyad felé. Ha nem sikerül gyorsan befoltozni, akkor akár el is vérezhetsz. Eközben az egyik ember odaszólt valamit a gránátosnak. Még mindig nem dobja el robbanószerkezetét. A másik idegen még mindig a fák közül figyel titeket, bár a katonák felé is oda-odafordítja fejét.

// Nem látok lándzsát se a karakterlapodon, se az előtörténetedben, csak a képességet hozzá. Figyelj, hogy mi van nálad. //

Első szakasz kész, azaz lábtörés pipa. Kezem végre szabad lett de jött a probléma: nincs lándzsám, bizony még nem szoktam meg hogy nem a régi felszerelést használom hanem ezeket az újakat. A xeno viszont a farkával újabb sebzést vitt be az emberek által okozta sebbe és friss zöld vér festette be a sárga homokot. Szerencsémre pont nincs nálam elsősegély készlet és úgy cirka pár száz mérföldön át nincs is ilyen.

A tudat hogy nemsokára meghalok bátrabbá tett, nem érdekeltek a következmények mert már úgy is halott vagyok, de azért magammal viszek pár zsákmányt! A csuklópengéimmel próbálom hárítani a xeno támadásait, ő remélhetőleg a földön marad. Utána mikor már felállok előveszem a glaivet és azzal mérek rá halálos ütést a fejére vagy nyakára, ha kell kivédve a farok támadásait. Ha meg az emberek azt a robbanószerkezetet dobják megpróbálom gyorsan elrúgni vagy ne adj Fekete Harcos mé a levegőben elütni a glaivvel. Talán lesz akkora szerencsém hogy a "gránát" őket tépje szét.

//sikerült megfeledkeznem hogy nálam glaive van//

Egyszerű volt kivédeni a xenomorph néhány erőtlen csapását. Az emberek viszont türelmetlenek lettek, és a gránát már a levegőt szelte mire sikerült kivenned körvonalait. Nem volt elég közel, hogy elüsd, de robbanástávolságon belül estél volna, az előző gránát hatósugarából ítélve. Valószínűleg direkt így dobták, nehogy problémát okozz, azonban arra nem számítottak, hogy egy farokpenge lapjával visszaüti fegyverüket. Néhány métert oldalaztak, de nem érkezett túlzottan közel hozzájuk. Ettől függetlenül eléggé elbátortalanodtak, hogy ne dobjanak még egyet, ráadásul az idegen figyelmének pillanatnyi elterelésének hála nem tudta kivédeni a nyakába mélyedő vasvillát, viszont nem örülhettél sokáig a győzelemnek, mert a másik xeno rád ugrott, és ledöntött a talpadról. A glaive néhány méterrel arrébb gurult, sértetlen bal karodat pedig leszorítja a kemény húsú hátsó lába. A könnyű páncélodat feszegeti karmaival, miközben farkával is csapkod a fejed felé.

Újabb védés, de meddig fogom még bírni mielőtt túl sok vért vesztek vagy a fájdalom legyőz? Biztató hogy a vadászat szerencséje újra mellém állt. Azt az emberi robbanószert sikerült a dögnek elütnie még ha nem is okozott vele halált. A savvérűt is végre valahára sikerült elpusztítanom, nagyon jó érzés volt végre megölni.

Jött a második fekete lény, földre kényszerített, a glaivet már nem tudom használni. Bal karomat szintén nem tudom használni, páncélomat próbálja feltörni miközben farkával próbálja fejem meglékelni.

Próbálom a farokcsapásait elkerülni, mégpedig hogy lábaimmal próbálom a farkát gúzsba kötni vagy csak szimplán fejemmel kikerülni a csapásokat. Talán a jobb karom elégé szabad lesz hogy a lény bordái közé szúrjak hogy elérjem a szívét. Vagy csak ott vágom ahol érem.

Az első és a második farokcsapás elől elhajoltál, majd nem jött több, amikor sikerült elkapnod lábaiddal a pengés végtagot, bár az idegen továbbra is mozgatja, amivel felhasogatja bokáidat. Egy ujjnyi darabot sikerült csak letörnie a mellkasod jobboldali páncéljából, amikor egy katona a bal válla alá lőtt. Néhány tucat csepp repült feléd, de a legtöbb a talajt érte, a maradék viszont a páncélt, amin el is kezdte átenni magát. A xenomorph egy pillanatra megtorpant, de úgy gondolhatta, hogy az emberek nagyobb veszélyt jelentenek, mivel téged megöl a savas vér. Egy hosszú ugrással átszelte a közte és az ember közt elterülő távolságot, és egy gyors állkapocs kilövéssel megölte a katonát, majd a gránátdobó felé fordult.

Eddig minden rendben megy, még élek, habár a lábaimban fájdalom hasít. Majd az emberek közbeléptek de annyira bolondok voltak hogy nem ölték meg hanem megsebezték a fekete lényt. A jó hír hogy lemászott rólam, a rossz hogy a savval tennem kell valamit.

Gyorsan felállok és ledobom magamról a páncélt amin a sav akar áttörni. A tervem hogy csuklópengéimmel megölöm az utolsó embert aki gondolom megpróbál társa segítségére sietni. Próbálom majd a lendületből történőn vetődésemmel a földhöz dönteni ahol egy torokvágással megölhetem. Utána várok amíg az ember vagy az idegen nyer, bizonyára a sötét lény nyer de nekem mindegy mert a győztessel én próbálok meg végezni a pengéimmel.

A xenomorph már a gránátost marcangolta, amikor te ledobtad a páncélodat. Erre felfigyelt, és a harmadik ember helyett téged vett célba, mikor észrevette, hogy a sav csak a földön heverő fémdarabot égeti. Félúton járt feléd, mikor az utolsó ember egy sorozattal lerobbantotta fejének hátsó harmadát. Téged keresve végigpillantott a tisztáson, majd szeme megállapodott a lábadból folydogáló foszforeszkáló véren. Felemelte mindkét kezét, jelezve, hogy nem akar harcolni, bár ujját a ravaszon hagyta.

Túl lassú voltam de ismét szerencsém volt, egy ember, egy idegen és egy yautja. Most kiderül melyik faj az erősebb, ideje megmutatni hogy még mindig mi, a vadászok népe a legerősebb faj a világon! Ezúttal furcsa dolog történt: az idegent az utolsó ember ölte meg! Erre nem számítottam, nem is tudom mit tegyek, nem akar harcolni és ha így ölöm meg az becstelenség, viszont ha ez valami csel akkor én halok meg. Látásmódomat hőlátásra teszem, álcázásomat kikapcsolom. A pengéimet visszahúzom, és fejemet előre biccentem jelezve hogy megértettem a fegyverszünetet. A hangfelvevőből hiába játszanék vissza hangokat, nem tudom a nemzeteiket és hogy ő melyikhez tartozik, no meg azt sem tudom mit is játszok le. Maradok annál amit értek is: a katonai tisztelgésnél, ez tudtommal minden emberi nemzetnél ugyan azt jelenti. Előveszem a régi szamurájkardomat és felé nyújtom mint ajándék. Lassan lépek felé hogy ne higgye hogy meg akarom támadni. De ha szemernyi esélyét látom annak hogy a fegyverét felém fordítja akkor hozzádobom a kardot és gyorsan lerohanom, testemmel földre teperem majd elvágom a pengéimmel a torkát.