Legelők

A testvéreid megindították az első rohamot. Kardélre… őőő, illetve pengés farkuk élére hányták a tűzoltók egy részét. Míg mások leteperték a rájuk eső civilt, és elkábították őket. Azon nyomban elvonszolták őket.
Ám, nem mindegyik tűzoltó hagyta magát. Tűzoltósági fejszével az egyik lesújtott a rá támadó kis runnere. Az holtan rogyott össze, ahogy a fejsze beszakította a koponyáját. A ki fröccsenő savat a vastag tűzoltóruha felfogta… egy ideig. Az ember gyorsan letépte magáról, de ezzel időt vesztet. Egy dron, a humán combjába mélyesztette pengés farkát és elkábította azt.
Nem mindegyik civil hagyta magát. Lehet nem kifejezetten fegyverek mik a kezükbe kerültek, de jó kezekben halálos eszközök lehetnek.

A tűzoltók a négy katonára számíthatnak csak. Mikből csak a lángszórós és Tradex gyártmányú impulzus karabéllyal rendelkező ment oda, és igyekeztek meg sorozni az idegen hordát.
A smart gunnos lassacskán hátrál a roncstól, sűrűn tekint hátra, mert tudja, hogy a másik két társa felé hátrál. A negyedik katona, igyekszik ki kecmeregni a bokrok közül, olyannyira igyekszik, hogy a kétségbeesés kezd eluralkodni rajta mikor a lába beakad két bokorág közé…

A mentális kérésem testvéreim felé hamar teljesül és néhányuk már el is ejtették áldozatukat. A ,,védtelenebbekre,, vetik rá magukat jó pár civilt másodpercek alatt elkábítanak, már előre tudom a sorsukat megfelelő keltetők lesznek és már vonszolják is a testeket. Pár óvatlan tűzoltót is sikerül erre a sorsra juttatni, ám vannak, akik harc nélkül nem adják magukat. A tűzoltók a fejszéjükkel védekeznek. Egy runner társam könnyedségének köszönheti a vesztét, a fejsze egész feje hasít a koponyájába és azonnal kimúlt. A fejsze használhatatlanná válik, de a nagy nyomáson keringő vér a testből a tűzoltó ruhájára fröccsen és a tűzoltó azonnal elkezdi levetni magáról az olvadó ruhát. Eközben egy dron kúszik elé és míg az ember a ruhákkal foglalkozik nincs ideje felkészülni a támadására. A dron mélyen belevájja a farka végén lévő pengét a combjába és a tűzoltó összeesik. A megmaradt civilek minden eszközt magukhoz vesznek, amivel távol tarthatják testvéreimet maguktól. Időt akarnak nyerni, hogy a katonák segítsége őket is elérje. Különböző munka eszközök ezek többségük éles vagy hegyes de vajon elég e ahhoz, hogy ellenállást jelentsenek nekünk? Két katona látja a tűzoltók kétségbe esett védekezését a lángszórós és a ,,leggyengébb láncszem,, a Tradex-et használó sietnek a segítségükre. Pokoli harc folyik hallom társaim halálos sikítását és az emberek halálhörgését, akiket nem tudtak elkábítani. A lángszórós és a Tradex-es megcsappantja kissé a hordát testvéreim a fákról is hullanak vagy testüket tűz borítja be, majd a smart gunnos is hátrálni kezd és nézi, ahogy másik két társa is háttal felé tartanak. Egymás hátát fogják fedezni jó taktika de hárman kevesek lesznek. Negyedik társuk, aki próbál egyre kétségbe esettebben kitörni a sűrűből már nem olyan körül tekintő. Már elég közel tudtam hozzá lopakodni a nagy zűrzavarban, miközben próbál kijutni és leszedni párat fajtámból. Figyelmetlensége miatt egyre magabiztosabban haladok tovább követem a feromonjait menekül. Egyszer csak elakad a bokrok ágai között és a lábát próbálja kiszabadítani. Most, hogy figyelme a földre szegeződik alkalmasnak érzem a pillanatot a támadásra, hiszen társai az életükért küzdenek és még jó pár méter választja szét őket. Megpróbálok oldalról közelebb kerülni hozzá arról amerről több bokor is takar és ha ez sikerül azonnal rávetem magam, hogy kibillentsem az egyensúlyából. Lehet így még a beszorúlt lábát is eltöri. Ha sikerül ledöntenem a lábáról a leghamarabb kioltom az életét a karmaimat az arcába vágom vagy a torkát tépem ki. Aztán visszavonulok fedezékbe egy esetleges támadást elkerülve.

//Préda, kérlek írd oda, hogy mit szándékozol csinálni az emberre illetve, hogyan próbálsz közel kerülni hozzá, annyi nem elég amit írtál. Így még háromsornyi lényeges történést se tudok mesélni. Ha javítottad jelezd//

Nem volt esélye a katonának. Lába bár nem tört el, mégis nem volt messze, hogy ez történjen. A karmaid a légcső alá fúródnak, eztán következő rántással pedig kitéped a légcső egy részét.
Fegyverét elengedi és azonnal a torkához kap. Hiába. Érzed, ahogy a törékeny élet energia a lélek, elhagyja a testet. Felemelő érzés ez számodra, bár nem tudod mért.
Véres manccsal azonnal beveted magad a sűrű növényzetbe, és egy szikla mögött találsz védelmet a smart gun sorozatok ellen…

A testvéreid közül páran elpusztultak, a többiek visszavonultak a sűrű növényzet közé. Három katona, és három tűzoltó maradt életben. A tűzoltók azonnal a megmaradt tűzoltókocsihoz sietnek, a katonák fedezik őket.

A farm felől robbanás hallatszik. A helikopter felrobbant. Valószínűleg egyik testvéred művelte.

A katonát a földbe passzírozom de a lába épen marad és puha húsába pontosabban a torkába vájom a karmaimat, mely a légcsövét éri. Kirántom miközben ökölbe szorítva markom több húscafatot és légcsövének egy darabját is a földre dobom. A fegyver kifordul kezéből és a hatalmas tátongó sebhez kap reflexből, ám mind hiába. Az életét tápláló vér hihetetlen sebességgel távozik testéből és aurájának fénye is a lélek távozásával halványul. Az érzés, amit más faj életének kioltása idéz elő, valamilyen szinten a felsőbb rendűséget érezteti a fizikai előnyömet és a szabadságot, hogy egyel kevesebb élőlénytől kell már tartanunk. (Vagy csak szimplán a pilóta faj műve, hogy az általuk tapasztalt kegyetlen gonoszsággal ,,belénk programozva,, lehetünk, majd a tökéletes gyilkoló fegyverük.) Az életek kioltásán való elmélyülésem szerencsére hamar tova röppen és épp időben ugrok be a sűrű cserjék közé, ahol egy nagy sziklának támaszkodom véres mancsommal. Időben találtam fedezéket, mert a smart gunn-os sötét bőrű alak észrevette, hogy társával végeztem. Smart gunjával a sziklát és a körülötte lévő növényzetet deformálják a golyók. Rendesen megszórja a területet ahol vagyok. Kevesebb társam feromonját érzem mint azelőtt és érzem, hogy jó páran elestek a csatában. Az emberek közül csak három tűzoltó és a három katona volt életben egyenlőre. A tűzoltók a kocsijukhoz sietnek a katonák szorosan mögöttük fedezve őket és magukat is. Nem juthatnak ki élve, mert azzal veszélybe sodornák az itt létünket hiszen még túl kevesen vagyunk egy újabb invázióhoz. Miközben a tűzoltó autó felé haladnak én is a sűrű aljnövényzet alatt próbálom tartani a tempót. Érzékelem néhány társam mozgását is és mentálisan üzenek annak akit a legközelebb érzek, hogy mindent meg kell tennünk az ellenség elpusztítása végett. Éppen sikerült átadnom gondolataimat neki, amikor nagy robbanás hallható a farm felől amire az emberek is pillanatra megfagynak. A helikoptert sikerült kivonni a forgalomból valószínű egy társam gondoskodott erről. Kihasználva dermedtségüket még közelebb kerülök hozzájuk de semmi egyedüli akciót nem kezdeményezek inkább csak tovább osonok ha talán sikerül elindulniuk a járművel rávetem magam, ahogy azt azelőtt is tettük. Ha viszont esély nyílik egy újabb ütközetre azt most kell megtennünk társaimmal, amíg nem szállnak be a járműbe.

Az emberek csürhék módjára kapkodva rohannak a biztonságot nyújtó tűzoltó kocsihoz. Vagy még sem olyan biztonságos?... Ugrásra készen állok de az első embert, aki beszállt egy testvérem sikeresen meglep és az üveget áttörve a farkával a koponyában talál nyugalmat a végtag. Ez a meglepetés támadás hátrálásra kényszeríti a másik két tűzoltót, akik a legrosszabb rémálmukat élhetik át. Hasztalan küzdelemnek tűnik a három katona még golyókkal kíséri testvérem útját de fedezékbe tud húzódni. A nagy harcban mind két fél megfeledkezett a tűzről, mely a farmon keletkezett. Sokkal hatalmasabb lángok veszik körbe a tájat és most már utat talált egymáshoz a farm tüze a lángszórós által létre hozott tűz. Egyesülve a hőmérséklet még jobban megnőtt és étvágyuk minden elemészthetőre kiterjedt. Az emberek gyors mérlegelés után rájönnek a gépjárművel nem tudnak elmenekülni, mert túl sok időt venne igénybe és a tűz is bár melyik percben lecsaphat. Gyalog alakzatot felvéve indulnak neki elől a lángszórós mögötte a TRADAX-ot forgató a két civil és végül a smart gun-os fedezi őket. Hamar kiérnek a tűzvészből de szembesülnek vele, hogy a fényt is a tűz adta, úgy mint a pokoli meleget. Azonnal utánuk eredek és megérzem a feromonját testvéremnek is, aki az előbb ölte meg a tűzoltót. A tűz fényéből kiérve pontosan tudom őket követni és hamarosan a smart gun-os mögé kerülök, ha egyedül leszek a sötétséget fogom kihasználni úgy, hogy a gyilkolás után a vetődést használom meneküléshez. A nagy sötét már pár méter után eltakar előlük.

A terep viszonyok miatt nem volt túl nehéz dolgom. Minden zsigeremben az ölni akarás uralkodott el. Pár méterrel hátrébb járt társainál és most alkalmasnak látom a helyzetet, hogy támadjak. Hátulról megragadom és a földre rántom de a fegyverével egy hatalmas csapást mér rám, majd maga mellé ejti a fegyverét, hogy a könnyebben kezelhető lézerpisztolyával folytassa a harcot. Nem adok neki esélyt, hogy becélozzon egyik kezemmel lefogom azt a kezét, amely szabadon van másik kezem pedig arra vár, hogy a rám irányuló kezéből kiüssem a pisztolyt vagy csak félrecsapjam és minél hamarabb végezzek vele vagy megsebesítsem. A földön fekvő katonát a csontos farkammal szabadítom majd meg a kínjaitól miután kivárom az időt, hogy csak fegyverében bízva hibát csúsztassak a számításába. Bízom benne, hogy a mellkasában célt talál a halálálos dárda.

Magabiztosságomban hibázok és a bal vállamba égető érzés hasít. Hamar elmúlik a dühtől, hogy megsebezett és a kezét amibe a fegyvert tartja egy erős csapással taszítva töröm ketté. Az ordításából tudom a vég kerülgeti és a fegyverét is elejti. Megadom a kegyelem döfést a halál lándzsájával, ami könnyen beszakítja a páncélt és a gerince reccsenéséig tolom, majd pillanatok alatt kimúlik. Láttam az arcán,hogy megfizetett. Az emberek talán a félelmük miatt rohannak mire őket venném célba, a két katonát és a civilt, majd ebben a pillanatban érzem azt is, hogy két társam mellettem áll. ,,Túlerőnek látták volna?,, Nincsenek messze és ebben a pillanatban eltűnnek egy vízelvezető rendszer egyik csatornaágában. Nyomban utánuk eredünk, hogy mire kimásznak az akadályukból addigra lecsaphassunk rájuk. Ugrások közben testvéreimnek mentálisan üzenek, hogy a lángszóróst bízzák rám ők foglalkozzanak a többivel.

Lényegesen közelebb értünk hozzájuk mire kikászálódnak és újra rohanni kezdenek. A lángszórós megpróbálja begyújtani a fegyvert talán bealudt a ,,ballépéstől,, nem tudom, de eléggé lemarad a többiektől. Futásközben nem tud tüzet csinálni és ezért megáll. Próbálkozása még mindig sikertelen mivel én őt szemeltem ki magamnak csak rákoncentrálok. Átérve a csatornán az ott elterülő nádasban keresek fedezéket, hogy ne lásson meg merről akarom becserkészni. Még mindig a tűzgyújtással próbálkozik miközben én egyre közelebb kerülök hozzá. Úgy tíz tizenöt méterre lehet tőlem és ekkor eszmél fel, hogy lemaradt a többiektől és keservében társai után kiált hiába. A lángszórót idegesen dobja el magától és előveszi a másodlagos fegyverét egy FAMAS gépfegyvert. Mozdulatlanul áll a félelemtől, idegei pattanásig feszülnek. Tudja, hogy nincs esélye egyedül maximum csak az időt húzhatja tovább az idegeivel. Szorongatja a fegyvert és izzad a feromonjait aktívan bocsájtja ki, ami még jobban feltüzeli ölni akarásomat, de nem leszek meggondolatlan. A katona megláthatott valamit, mert lőni kezdi a sötét nádast bár inkább hasonlított a célpont valami nyúlszerű rágcsálóra. Tüzelés után még a számomra érezhetetlen neszekre és csörtetésekre is kapkodja a fejét. Valószínűleg bekattant. Lassan elkezdek kúszni felé minél laposabban, hogy a sűrűből kitörve ledöntsem a lábáról, majd hogy beszakítsam szekunder szájszervemmel a koponyáját.

Kúszás közben próbálok minél halkabb lenni és így jobban is érzékelek mindent a közelemben. A nádasban pár rágcsálóféle és hasonló kis termetű állat él. Miközben közeledem a prédám felé nem messze mellettem megriaszthattam valamit, mert én is érzékeltem igaz gyengén, de az ember is meghallotta. Ismét eszeveszetten tüzel a semmibe, amíg ki nem fogy a lőszer. Itt a lehető legjobb alkalom, mert az övéből szabadítja a tárat. Magabiztosan kilépek a félelemtől és idegtől remegő katona mellé. Fellépésemet siker koronázza oly annyira, hogy a tárat is kiejti a markából de az üres fegyvert felém fordítja és a ravaszt kattogtatja. Teljesen elment az esze a rémülettől és a benne lakozó félelem hatalmával szép lassan karolom át és hagyom, hogy hosszú másodpercekig farkasszemet nézzen a fogaimmal. A koponyáját belyukasztja szekunder nyelvem de a ravasz még mindig kattog és a keze is néha megrándul ideget kapott. A győzelem ízétől magamhoz térve két társam lassan eléri a két embert de a katona egy jó pillanatban megfordul és elsüti a gránátvető szerkezetet. Runner társunknak esélye sem volt cafatokra robbant. Savas véréből talán másik társunk is részesült, aki egy farönk mögött talál menedéket. Közeli cél híján felém kezd lőni de a golyók pár méterrel csapódnak a földbe. Szerencsére plusz sérülés nélkül kitudom várni, amíg kifogy neki is a tára. Igaz sok esélye nem volt a táv és a remegő kezek miatt de most, hogy a tárcserével foglalkozik és lenéz egy nagyobb ugrással a fák takarásába termek és elindulok felé. Közben próbálom testvéremmel felvenni a kapcsolatot.

Beérve a fák közé elindulok felé és látom ,hogy időközben betáraz, majd menekül tovább. Alig néz hátra és akkor is csak maga mögé, de annyira rohan, hogy megbotlik egy kőben. Próbálja tartani egyensúlyát de sikertelenül és a lendülettől hasra vágódik. A katona feláll, de ezzel a bukásával beérem. Nem sokkal van előttem nekem majd nem háttal. Egy laza ugrással visszakényszeríthetném a földre és minél hamarabb végeznék vele, mert lassan pirkad. A többi menekülő ember egy fakerítésen átmászva a bekerített szarvasvasmarhák között menekülnek tovább. A jó táplálékot nyújtó állatok a szokottnál is nyugtalanabbak. Sietnünk kell ha még napkeltéig végezni akarunk, mert egyre nagyobb a lebukás veszélye.

Az ugrás olyan jól sikerült, hogy a fegyver is kirepült a kezéből és a hátán támaszkodom. Addig kapálózik kétségbeesésében, hogy sikerül a hátára fordulnia és a képembe rúg a kemény bakanccsal. Ez még jobban elborítja az elmém és farkamat magam felé tartva lassan átirányítom a feje felé undorító nyálas ínyhúzással. Közben ismét rugdossa a hasaljam de a kemény kutikulám felfogja és a pisztolytáskából előhúzza a pisztolyát, de ő is tudja mire rám fogná addigra a koponyájában lenne a farkam. Ezért inkább a rövidebb mozdulatot választja és gyorsan ráharap a végére, majd a tompa durranás után az agya kifröccsen. A távolból egy felbőszült bika dobogását és bömbölését érzem, aki megtámadta az emberek maradékát. Ironikus de esélyt sem kaptak pedig az életükért futottak de a bika bevégezte a feladatunk és elég brutális módszerrel tiporta őket agyon. Megkönnyebbülve figyelek fel a kapcsolatra, amit királynőnk intéz hozzám és testvéreimhez. Elindulunk a fészek irányába azonnal és sajgó karom most kezdem érezni, de tudom ha visszaérünk később lesz időm regenerálódni. Folytatás a bányában...
/Köszöntem/

//Előzmény a Királynő kamrában//


A három xenomorph előmászik a bányából. Kint a szabadban már elég hűvös van, mivel a nap már rég eltűnt a dombok mögött. Fénye még megvilágítja a felhőket, amik narancsos színben pompáznak. Fejetek felett az égen a legfényesebb csillagok is felbukkantak már.
Sietve elindultok, a telep felé ám összefuttok még két testvéretekkel. Úrnőtök újabb üzenetet küld felétek.
- Csatlakozik hozzátok Zúzó és Tövis. Nagy előny lesz, ha bezárt, vagy eltorlaszolt ajtókat, esetleg barikádokat kell áttörni.
Így most már öten folytatjátok utatokat.

Kiértünk a kaptárből egy tisztásra, ami amolyan legelőféle lehetett. A nap lemenőben volt, és narancssárgásra festette az ég kékjét, majd nem sokkal később az első, fényesebb csillagok is megjelentek az égen. A legelőn csatlakozott hozzánk még két társunk, Zúzó és Tövis. Velük együtt egy üzenet érkezett még a Királynőtől.
Tövis, hozzám hasonlóan predalien volt, míg Zúzó a páncélosok között foglalt helyet a fajunkban. Zúzó remekül funkcionál majd, hogyha valamit be kell törni, Tövis pedig, akárcsak én az erejével és a szívósságával tűnik majd ki. Mi négyen, a tökéletes gyilkoló csapat a lehető leggyorsabban megtesszük a telephez vezető utat, és elkezdjük a leigázást.
~ Üdvözöllek titeket, testvéreim. - köszöntöttem Tövist és Zúzót.

A fészekből kiérve a tisztáson megállunk egy pillanatra, hogy felmérjük a terepet. A levegő lehűlt és a lemenő nap körül az égbolt narancssárgává vált. A felhők takarásából olykor olykor az erősebb fényű csillagok néznek le ránk jelezve, hamarosan besötétedik. Neki rugaszkodunk az útnak fejemben többféle gondolattal de hamar megtörik, mikor két robusztus társunk lép hozzánk. Zúzó és Tövis. Abban a pillanatban a királynő mentális üzenetét érezzük meg, melyben közli, hogy Zúzó és Tövis nevű társaink csatlakoznak hozzánk. Tövis apró és kevés eltéréssel különbözött Éjlopótól de mind a ketten vérszomjas és rémisztő volt, akár csak Zúzó testvérünk. Hozzá hasonlót még nem érzékeltem hatalmas páncélozott fej talán nem rég kerülhetett a ,,családba,,. Gondolataim azonnal pozitívabb irányba terelődnek hisz két ilyen erővel rendelkező testvérünkkel már több esélyünk van. Főleg ha torlasz kerül elénk ,,remélem Zúzónak elég vastag a fején a páncél,,. Így öten egyszerre indulunk neki az útnak a haltelep felé.

Ügetve közeledünk a testvéreink felé. Mellettem egy Tövis nevű testvérem loholt, ő, ha jól tudom egy vadászból kelt ki, láttam már hozzá hasonlót, de ilyen tüskéset még soha. Amint odaértünk a többekhez Éjlopó és PRéDA köszöntött bennünket. Én a csapat elejére állok egyértelműen, hogy támadás esetén én védjem őket. Érdekelnek az újdonsült testvéreim, PRéDA tapasztaltnak néz ki, Éjlopó pedig biztosan olyan, mint Tövis, olyan furcsa fejük van. Remélem, hogy nem lesznek problémáink a feladatunk végzése közben. Ha harcra kerül, a sor igyekszem majd a golyók nagy részét felfogni, hogy a társaimat kevesebb veszély érje, én úgyse tudnék hatékonyan foglyokat ejteni, mert a szarvammal előbb nyársalom fel az áldozatot, mint hogy az elkábulna. Örülök, hogy van közöttünk egy Dron is, mert így lesz egy gyors és kiegyensúlyozott társunk is, aki jól tud majd „foglyokat” ejteni, aki ráadásul még tapasztalt is! A terepet kémlelem, hátha valami ellenség van a közelben, ami fenyeget minket, bár egy ilyen csapatot nehéz fenyegetni.

Miután megkaptam az utasításokat a királynőtől mentálisan,csatlakoztam Zúzó nevű testvéremhez, aki láthatóan velem egy irányba tartott. Tudtam,hogy velem egy irányba tart,így követni kezdtem.Hamarosan találkoztam a többiekkel,akiket a királynő említett.A hajón történt harc óta nagyon jó a kedvem,mert akkor öltem embert először.Amikor meglátom az úgyszintén portyára induló társaimat,örömmel csatlakozok hozzájuk.Amint a közelbe érek,először megállok,és egy üdvözlő kiáltással viszonozom a köszöntést,majd végignézek a társaimon.A Chrysalison kívül,akivel már találkoztam,van még egy drón,ő már biztos jobban ismeri az embereket nálam,hiszen régen lehet ebben a fészekben...sőt,biztos,hogy vadászott is már rájuk.Ebben a tekintetben én még tapasztalatlan vagyok,de ahonnan jöttem ott nem élnek emberek.Ezután veszem észre a predalient,ami meglep,hiszen egy ilyen távoli bolygón semmi okuk nincs a predátoroknak vadászni.Valószínű,hogy ő is hozzám hasonló módon érkezett ide.Mivel eddig ő az első a fajtámból,akit közelebbről is látok,és,miután fejben összehasonlítom magunkat,továbbra sem találok okot arra,miért tüskés a hátam.Hiszen az övé nem...emiatt a különösen kinéző carriernek nem tulajdonítok nagy jelentőséget,bár megjegyzem,hogy lehet gazdatestet elfogni ez alkalommal.
Miközben még ezen gondolkodom,csatlakozom a többiekhez,és velük együtt megyek tovább,az új felfedezéstől meglepetten,és nyugodtabban,mert a testvérek között biztonságban érzem magam.

//Folytatás ITT//

Megelőző csapás kaland: DeathFist & Fantom

Királynőtök hívat benneteket és még néhány társatokat. A csapatot ketté osztja és elküld mindannyiótokat a legelőkre. Az első csapat a legelő állatait fertőzi meg, míg a másik csapat védi őket és végez az ellenséggel. Az utóbbiba kerültetek ti is. A feladat egyértelmű, végeznetek kell a fegyveresekkel mielőtt azok elérnék az első csapatot. Öt másik idegen megy veletek. Elindultok a kijelölt helyre. Hamar odaértek, nincs messze a terület. Az odaút gond nélkül ment. Mira ideértetek a nap már lenyugodott, az éjszaka és a sötétség a ti oldalatokon áll. Az első csapat könnyedén kijátssza a villanypásztort míg felügyeltek. Látható, hogy semmi mozgás. De alig pár perccel később fények tűnnek fel. Az ellenség közeleg. Királynőtök nem véletlenül küldte Fantom-ot erre az éjszakai akcióra. Fontos feladatot végeztek el és a rajtaütés, a meglepetés ereje most nektek kedvez...

Az ellenség nem számít rátok, ahogy támadásra sem. Ők is és ti is tudjátok, hogy a legelők feletti uralom fontos. Rengeteg gazdatest legelészik csendben és óvatlanul amikre mind szükségetek lesz. DeathFist sikeresen az ellenség mögé kerül.
A konvoj 1 db M467 lágszórós Viharmadárból, két M577 -esből. A Viharmadár megy leelől, utána egy katonai jeep amin öt katona van a sofőrrel együtt. A jeep után megy a két M577-es, majd leghátul a második jeep amin szintén öt katona van.
Fantom megragadja az utolsó jeep egyik hátul lévő fegyveresét. Csendben mozog, a járművek zaja eltompítják szárnycsapkodását. Szinte azonnal végez áldozatával és a holttestet az első jeep -re dobja a többi ember közé. Azok összerezzennek és értetlenkednek. Még nem volt ilyenben részük. Megvizsgálják a testet és fel-fel nézegetnek az égre. A konvoj megállt. A lángszórós Viharmadár a konvoj köré lő, ezzel nem csak fényt csinálva, miközben fel is mérik a katonák a helyet. Az emberek kommunikálni kezdenek egymással, fel készülnek a támadásra, már érzik, nincsenek egyedül.
Társaitok felfigyelnek az eseményekre és közeledni kezdenek, óvatosan mozognak és fel-fel méregetik a helyzetüket miközben titeket is keresnek tekintetükkel.
Két katona egy-egy gépfegyver mögé áll és ellentétes irányba néznek. Másik két fegyveres lámpákat keresnek, reflektorokat, hogy kivilágítsák a környezetüket. Nem értik, hogy került társuk a levegőbe, de szinte biztosak abban, hogy itt vannak azok a lények akiket csak rovaroknak emlegetnek.