Legelők

Szarvas marhák, birkák, és más bolygókról származó haszonállatok itt legelésznek. Villanypásztor vigyáz rájuk.

A lemenő nap narancs-sárgás fénye borította be a házakat, a növényeket, és a szegény tudatlan állatokat. Az emberek épp visszatértek házaikba. Az egyik villanypásztor mellett halk surranás hallatszott ki a közeli bozótosból. A sűrűben egyenként nesztelen árnyak suhantak el. Kicsik és nagyobbak. Egyre több, és több. Mind másik irányba. Mikor már a nap az utolsókat pislantotta, s helyét átvette a megannyi ragyogó csillag, Darakon óvatosan kidugta fejét a susnyásból és felmérte a terepet.
~Úgy tűnik tiszta minden... Áhh tökéletes az este...~
" Vigyorogva " ízlelgette a megannyi feromont, ami mindent betöltött. Számára ez volt az első alkalom hogy elhagyta a barlangot.
~Most feltudnék falni akármit...~

Nesztelenül suhanok a fák tetején... Szinte nesztelenül, max egyes ágak ropogása hallatszik, ahogy meghajlanak a súlyom alatt, de gondosan ügyelek arra hogy ez senkinek ne lehessen feltűnő. Bár igaz, nincs sok fa a környéken de elég nagyokat tudok vetődni ahoz hogy az egyiktől a másikig érjek. A királynő parancsa elég egyértelmű, mint mindig, ölj és szerezz gazdatestet, hogy a fészek felemelkedhessen, s a többi féreg elbukjon, nos mi sem egyszerűbb ennél, nem igaz? Egy ágon megállva, farkam körbetekerem rajta, s egy nemesen egyszerű mozdulattal lefordulok róla, s farkammal kapaszkodva, végtagjaimat magamhoz húzva konkrétan lógok a levegőben, s mélyeket szippantok belőle. A többiek éde feromonjai ott vannak mindenhol, ez az egyik legszebb dolog egy olyan lénynek, mint jómagam. Kicsit élvezem ezt a helyzetet, majd eleresztem az ágat, s egy tompa puffanással érkezek az egyik társam ( Darakon ) mellé.
~ Ebben egyet kell értenem testvérem... Hamarosan vér fogja áztatni a legelők földjét. ~ Hörgök sokat sejtetően, alig várom hogy ismét szét téphessek valamit, valamit ami még védekezni is képtelen ellenem, például egy kisgyermek.

Miután kiértem társaimmal a földekre, beleegyeztem, hogy szétválunk. Rémálom és Darakon együtt voltak, én egyedül mentem, gyorsan, észrevétlenül.
- Eddig minden rendben. Még jó, hogy az emberek bementek a házaikba. - küldtem a feromonokat Rémálomnak és Darakonnak. - Ha jól megy minden, és ha az emberek már alszanak, akkor közülük is el tudunk vinni néhányat a fészekbe.
Észrevettem ekkor egy, a közelemben lévő állatot. Csendesen odamegyek, hogy gyorsan elkapjam.

Darakon lassan kicsusszan rejtekéből majd a távolodó kutya felé fordul.
~Rossz előérzetem van azzal az állattal kapcsolatban. Koncoló mit gondolsz, eltudnád kapni zaj nélkül?~
Tovább mászva négykézláb Darakon eléri a villanypásztort. Mivel még nem tudja, hogy a szerkezet veszélyes-e vagy sem, lassan bökdösni kezdi a homlokával. Mikor az árammal teli dróthoz ér, egy halk csattanás után nedves teste enyhén végigremeg.
~Annyira nem vészes... de ha áttörném azzal felébreszteném a prédákat.~
Kis méregetés után hátrál pár lépést, majd helyből átugorva bejut az állatok mellé. Darakon és a marha csapat között most 12 méter távolság van. Innen már jobban kitudja szúrni az állatok számát, és méretét.
~Úgy egy tucat van belőlük... Kisebbek és nagyobbak.~
Hátrapillant és int fejével a többieknek, hogy jöjjenek segíteni. Testvérei óvatosan beugrálnak mellé, és felkészülnek, hogy körbevegyék a csordát.

A vezértől kapott parancsokra csak kicsit felmordulok, már most érzem... Egyszer meg fogok vele küzdeni a posztjáért, de az egyenlőre, még nem most lesz. Jómagam a birkák felé veszem az irányt. A karámhoz érve, a többiek feromonjaiból okulva, egy könnyed mozdulattal ugrok át a villanypásztort, és szinte nesztelenül érkezek a másik oldalon. Lassú léptekkel közelítem meg a legkintebb, többiektől legtávolabb lévő birkát, majd kis helyzet felmérés után, megpróbálkozok egy olyan mozzanattal, melyben jómagam is tudom, hogy több buktató van. Megpróbálom egy könnyed mozdulattal belemélyeszteni a farkam a birka nyakába, valahogy úgy hogy ne dögöljön bele, bár számomra ezt roppantmód nehéz megállni, de most gazdatestekre van szükség... Még egyenlőre. Ha sikerül a dolog, akkor az egyik lábánál fogva csendesen elvonszolom az állatot, át dobom a villanypásztor felett, utánna ugrok és elvonszolom ahoz a bizonyos sziklához. Remélhetőleg minden bejön, ha igen, akkor a következő megálló a marhák karámja.

Ahogy a sok idegen egyszerre ugrott a prédákra szinte kirázott a hideg a gyönyörtől. Nem telt el pár másodperc és a vér már patakokban kezdett ömleni a szerencsétlen lényekből. Rávetve magamat 3 állatra mindnek a torkát céloztam meg. Kettőnek a másodperc tört része alatt kitéptem mindent ami segíthetett volna a halálsikolyban. A harmadiknak pedig a vezetőnkhöz hasonlóan befogtam a száját és méreggel teli farokpengémet a mellső lábába döftem. Az állat rángatózott egy kis ideig, majd elernyedt. Ekkor vettem észre hogy a jobb oldalomon lévő testvérem elvétette egyik zsákmányát, és az már nyitotta is a száját hogy vészjelző bőgésével felébresszen a környéken mindenkit. Gyorsan rávetettem magam, és mint egy puskagolyó, lőttem egy hatalmas lyukat az állat fejébe *Villám harapás*. A bőgésből csak valami halk nyöszörgés lett, én pedig felkaptam az előbb megbénított gazdatestemet és elindultam vele a sziklához.

Darakon nagy nehezen elérte a sziklát. Villanypásztor, csatorna, tüskés bokor megannyi ici - pici mégis zavaró akadály. Bár ezek nem elegek ahhoz, hogy megállítsanak egy idegent. A sziklánál egy dolgozó azonnal elvitte a testet.
A mészárlás színhelyére hírtelen egy fénycsóva meredt. A farmház minden ablakában égett a villany. Viszont csak az elhullott birkákat láthatták az emberek. A házból két lámpás ember jött ki. Egyikük egy VP70-es pisztolyt szorongatva, a másik egy puskát tartott a kezében.
Apa fia érthetetlenül állt a mészárlás színhelyén. Nem sejthették, hogy a sötétségben mindenhol idegenek ólálkodnak.

A ház ajtajában feltehetően az anya két kisebb fiú és lány gyermekével aggódva figyeli az eseményeket.
A két férfi fegyverrel pásztázni kezdi a környéket. A többi karámot is leellenőrzik. Kettéváltak.



Koncoló inaktív, rémálom meg jelezett.

Mikor visszaérek a helyszínre, nos boldogan tapasztalom hogy végre, végre valami érdekes is történik, igazából reménykedtem benne hogy észreveszik hogy mi folyik itt kint, s pár kétlábú állatot is leölhetünk, mert bennük legalább van valami kihívás. Bár feltűnik az emberek másik csoportja is, akik láthatóan fiatalabbakból meg egy nőstényből áll, nehéz döntés, vadászni akarok vagy esélyteleneket mészárolni? Igen nehéz... De végül a vadászat mellett döntök, s ki tudja talán ezeket is elvihetjük keltetőnek. Miután ketté vállnak, jómagam a fiatalabb példányt kezdem el követni, csak szép lassan, s lehetőleg csendesen ahogy tudok. Ha meg tudom közelíteni hátulról úgy hogy ne vegyen észre, megpróbálok ráfogni egyik kezemmel szemből a fejére, hogy az egész arcát takarja, a másikkal pedig arra a kezére amelyben a tárgyat tartja, mert bár halvány lila feromonom sincs hogy mi az, valószínűleg nem gazdatest adagoló. Ha sikerül lefogni, belevágom a farkam a lapockájához, s ha már eléggé hat a méreg, elvonszolom őt is a sziklához. Ó és mind ezt a sötétség leplében próbálom meg végrehajtani ( Mert ha jól értettem csak a birkák lettek megvilágítva. ).

Visszatérve a vérmezőre megpillantotta a kétlábúakat. Pár másodpercre ledermedt és végiggondolta a helyzetet.
~Hmm... ismét itt az általam gyűlölt lények egyike. Érzem Rémálom a fiatalabb felé vette az irányt, akkor én elkapom a többit... Az éhség már megkörnyékezett. Mindet lemészárolom és a hulláikon fogok véres lakomát csapni.~
Egész testemben végigborzongtam és már láttam magam előtt ahogy összeesnek a vér és végtag veszteségtől szerencsétlen áldozataim.
Egyenesen megindultam az apa felé. Útközben halk sziszegéssel dorgáltam arrébb testvéreimet.
~Kérlek... ne avatkozzatok közbe...~
Mikor kb. 10 méterre kerültem tőle, a férfi felém fordította a lámpát, de csak annyit látott hogy a semmiből feltűnt egy hatalmas sárgás csontpajzs ami szempillantás alatt elérte.
--Ha sikerült egyenesen nekirontanom akkor felöklelem és ráugorva meglékelem a fejét, majd berontok a házba hogy kinyírjak mindenkit.--

Darakon hamar elintézte az embert. Ez után az érdeklődése a család maradékára irányult. Nyílegyenesen berontás viszont nem olyan könnyű ugyanis, mikor az ember… őőő… khm linguafoeda acheronsisre rácsapják a kemény fa ajtót, de az annyit enged, hogy az fej elülső része áttörjön rajta, majd egy kis sörétest kap a hívatlan vendég, az nem egészen azt jelenti, hogy a tervek a tervezett alapján alakultak.
Jelenleg beszorult a csontos fej elülső része az ajtón túllon van, és kicsit szűkös ama rés mit fejjel áttörtél. Azt csak annyit jelent, hogy előre persze nem igazán tudsz haladni, hátra se igazán. Vagyis szorult a helyzet. De rögtön jön a megoldás. Első lövést teljesen kivédte a kemény koponya lemez, de a második már érintette az alsó állkapcsot, mely sebéből vér spriccel ki.
A nő sietve próbálja újra tölteni a sörétes puskát, miközben a két gyermek őrjöngve nyomkodja az egyik kommunikátor gombjait.


Fürgén és nesztelenül surran a monkyalien. Fürgén megragadva az ember arcát igyekszik azt legyőzni, ám váratlan fordulat lépet elő. Az áldozat elengedte azt, ami a kezében van, majd megragadva az arcára tapadó karmos mancsot és ahhoz tartózó kart át lendítette a lényt a feje fölött. Rémálom hangos szisszenés kíséretében ér földet. A humán teljes erejéből belerúg az idegen fejébe, mitől az összezavarodik. Kis időt kihasználná. Igaz hogy eme rangot az embereknél fekete övnek hívják, de arra csak a”marha” kifejezés van, amit hibázott. Az idegent sikeresen az elengedett pisztolyára vágta. Eszét elvesztve kezdi el erőteljes csizmájával rugdosni a kába idegnet. Le akarja rugdosni a fegyverről.
Hiába, masszív lények a xenomorphok. Végül a csűr oldalához rohan és az oda letámasztott vasvillát kezébe vesz. Sietős léptekkel közeledik az eszméletét visszanyerő idegenhez.


Időközben a karámokban lévő állatok a zajra megbolondultak. Hiába fáj a villanypásztor, a marhák áttörök és menekülőre fogják, közel egy tucat idegen követi őket. A maradék szétszéled a farmon, a többi lényt elragadni.



//Koncoló meg gondolom, már labdázik a kutyával//

Darakon hangosan felordít, mikor a nő befejezi a lövöldözést. De nem a seb okozta fájdalom miatt, hanem hogy ismét csapdában van. Se előre, se hátra. Elméjében kavarogni kezdenek a rosszabbnál rosszabb emlékek a bezártságról, azokról az időkről, mikor kínozták. Hatalmas erőfeszítés árán sikerül annyira visszahúznia a fejét, hogy az alsó állkapcsából folyó sav szélesebbre marja a lyukat, és így kiszabadulva fellélegezhetett.
~Nah várjatok csak... Most megkapjátok...~
Darakon ismét nekiront az ajtónak. Sebéből még több sav fröccsen az így is széttört ajtóra, és az enged a feszítőerőnek. Beszakítván az ajtót gyorsan felméri a terepet. Elsőnek megpillantja a gyerekeket, amint valami szerkezetet nyomkodva behúzódtak a sarokba, majd a puskacsövet, ami épp nekifeszül a fejének, és a mögötte álló, dühtől könnyező asszonyt.
Asszony: -Megölted a férjemet... DÖGÖLJ MEG.- *Katt*
A puskából kiszálló golyó szétmorzsolódik a kemény csontpajzson, de a nő egyszerre lőtte ki mindkét lövedéket, és ez kb. olyan volt Darakon-nak, mintha egy poharat törtek volna szét egy ember fején. Az éles hangtól csak sípolást hallott, és egy kicsit megis szédült. Hátralépett kettőt, hogy összeszedje magát, és letámadja a nőt.
Asszony: -Hát semmitől NEMDÖGLESZ meg???-
Darakon nekiront a nőnek.
--Ha sikerül végre elkapnia az asszonyt, akkor gyorsan véget vet az életének, hogy aztán a kölykökkel folytathassa a mészárlást.--

Darakon elégedetten pillant a nőre, aki már nem mozdul. De ezt a kis időt kihasználva a gyerekek épphogy megléptek előle. Pár másodpercet még figyelte a nőt, és kifújta magát. Odalépett a szerkezethez, és kétszer-háromszor beledöfte a faroktüskéjét, mire az elhallgatott. Majd megindult a gyerekek után az emeletre. De mikor fellépett az első lépcsőfokra, látta hogy valami folyni kezd egyenesen felé. Megállt pár pillanatra gondolkodni, és visszalépett, mikor a folyadék már majdnem elérte a lábát. Halkan kijött a házból, és körbejárta, méregette hogy hol lehetnek az áldozatai. Az egyik ablakból fényt látott, és egy árny elsuhanását. Odalépett a falhoz, és csöndben, óvatosan elkezdett felmászni. Mikor odaért az ablakhoz meglátta a gyerekeket, amint azok az ajtót figyelték rémülve, ugrásra készen. Csakhogy nem sejtették, hogy Darakon már a mögöttük lévő ablaknál van. Darakon egy masszív ütéssel betörte az ablakot, és a kisebbik gyerek felé kapott. Megpróbálta megragadni a tarkóját, s közben a farkát is bedöfte a szobába a másik gyereket célbavéve.
-- Ha minden összejön, Darakon a farokpengéjével felnyársalja az egyik gyereket, a másikat pedig megfogja és magához húzza, majd meglékeli a fejét.--

Darakon inkább meg sem próbált a másik gyerek után mászni. Nem kockáztatta meg hogy megint beszoruljon. Szépen visszacsúszott a földre, és elindult hogy a házajtónál elkapja a gyermeket. A házban furcsán nagy hőséget érzett, és a nagy fény arról tanúskodik hogy a házban tűz ütött ki. Ekkor testvére ordítását és egy kisebb robbanást is hallott.
~Nyugodj békében, testvérem... Nah várj csak te gyermek. Ezért most már tényleg meglakolsz!~
Feromonját követve gyorsan rátaláltam az előlem szaladó áldozatra. Könnyedén utolértem és rávetettem magam.
~Ennyi bajt és bosszúságot, amit ezek a lények okoznak... Sebaj. Nemfoglak megölni. Egy ilyen túlélésre született zsenge húsú lényből tökéletes kistestvér fog kitörni.~
--Ha sikerül elkapnom a gyereket, akkor gyengéden a földre teperem, és a bal karjába fecskendezek egy kis kábítómérget, majd személyesen viszem vissza a fészekbe.--

A küldetés végére értem oda de se baj, egyszerűen lenyűgözött testvéreim hatékonysága a sok halott láttán. Sokan jól belaktak és volt, akik a gazdatesteket vitték vissza éppen. Késésem miatt kicsit nehezteltem magamra de a fészek teendőit valakinek el kell intézni és a soros most pont én voltam. Ugrásra készülök, hogy legalább egy áldozatot szedhessek, amikor a királynőt érzem a tudatomban. Mentális úton üzen, hogy térjünk vissza otthonunkba a gazdatestekkel. Mivel nem tudtam időben csatlakozni nem aratom le más helyett a babért, inkább elindulok visszafelé én is, de ha tudok segíteni valamelyik testvéremnek a gazdatestek visszavitelében szívesen segítek. Bár még a helyzetet sem tudtam rendesen felmérni de biztos van pár áldozat de ha nincs rám szükségük akkor csak hátulról fedezem őket.

Visszatérve a bányába átadtam a nehezen megszerzett gazdatestet az egyik dolgozónak, aki szempillantás alatt el is tűnt vele.
~De még mindig éhezem...~
Orromat a halál édes illata csapta meg. Az egyik gazdatest olyan súlyos sérüléseket kapott, hogy nemsokkal a bánya előtt elpusztult. Mivel már nem él, a dolgozó ledobta a barlang szájába és visszaindult egy másikért. Odaléptem és marcangolni kezdtem az állatot, s közben kifújtam magam. Durva 5 perces gyorskaja után megpihentem a bánya szájánál.
~Rendben... én készen állok az újabb feladatra.~

A fészekhez érve kicsit a csalódottság fogott el túl sok hasznomat nem vették inkább a létszámon javítottam csak. A királynő kiadja a parancsot és egy farmhoz vezető úthoz érve meglátok (először) egy lángoló házat, amire az emberek is felfigyelhettek már. A királynő tudatta velünk mentális úton, hogy két lehetséges módja van az emberek érkezéséhez a levegő és a szárazföld. Minket párunkat a farm felé vezető úthoz küldtek ki Darakonékkal. Pár percig miközben haladtunk célunk felé volt időm felmérni társaimat, majd hirtelen világító fények tűntek fel, ami az ember alkotta szerkezeteken volt és a szokásos irritáló hangot hallatta és azt követte két nagyobb piros jármű de a sort egy terepszínű katonai jármű zárta. A tűzhöz siethetnek én felkapaszkodom egy nagyobb fára ha találok és ha igen próbálok minél kijjebb mászni, de figyelni rá, hogy takarásba legyek. Ha semmire nem tudok felmászni lapulok tovább testvéreimmel és várunk a megfelelő pillanatra.

//Bocsi! Sok volt a dolgom//
Amikor a fészekhez értünk, a királynő parancsot adott. Volt ott a közelben egy lángoló ház is, nem tudom mitől, de égett az rendesen.
Darakonék a farm felé vették az irányt.
,,Lehet, hogy valami parancsot is fogok kapni, hogy fedezzem a többieket vagy védjem a fészket. Nem tudom, de ezen nem lenne jó gondolkodni. Majd ha megkapom a parancsot, akkor megyek." mormogtam magamban.

//Ennyi lemaradás miatt most ennyit sikerült összehoznom, bocsi//

Préda türelmesen vár a faágon. A kis konvoj egyre közelebb ér, és így élesedik az irritáló hangjuk. Az elülső kocsi hamarosan már ugrással elérhető távolságban lesz. De gyorsan kell cselekedni, mivel hamar ellehet szalasztani a megfelelő alkalmat.

Koncoló épp csak most ér a helyszínre. Szembe vele az úton jön a gépezet konvoj eszeveszett sebességgel. Viszont az idegen nyílt terepen van, pár másodperc és a reflektorok fényében kirajzolódhat a sötétségben, közelben egy tüskék bokor lapul ravaszan az út mentén…


Eközben egy helikopter repült el a ház fölött, mely azon nyomban kiengedte rakományát. Több száz liter vizet. De ez sem elég a házat felfaló lángok elpusztítására. Az istálló úgy, mint az állatok élelmét rejtő faalkalmatosság is túl közel van a lángokhoz. Bíz a lángok nem haboznak bele-bele kóstolni. Ízlik a tűznek. Ízlik a széna és szalma is, úgy mint a többi állat eleség. Mohón rá is vetik magukat a lángok…



//Mesélő megjegyzés:
Három napos türelmi idő lesz.
Ha kifutunk a 3 napból, akkor új kör jön, aki nem írt annak be kell pótolnia a következőben, ha abban sem ír, akkor kimarad…
Jó lenne, ha mindenki szólna, hogy mikor lesz és mikor nem.

Koncoló, semmi konkrétumot nem írtál… Legközelebb írj valamit, hogy meg próbálsz fedezéket keresni vagy hasonló.//

Elmémben a sziránák elhalkulnak a koncentrálás miatt. Az égő házat már egy helikopter is vízzel locsolja de nem sok sikerrel és a mellette lévő istállót is kezdik elemészteni a lángok. Pontosnak kell lennem és utána gyorsnak. A magas járműveket várom be, mivel nem lehet rálátni a tetejére és azokon próbálok landolni, hogy ne lásson meg senki. A két tűzoltó kocsi lenne a legalkalmasabb erre és ha összejön akkor az oldalán lemászok a gép aljához. Ha meg kell akadályozni a célbaérésüket akkor farkammal kiszúrom az egyik kerekét remélhetőleg megállásra kényszerül majd. Viszont egyedül nem kezdek semmilyen öngyilkos akcióba, de most már elég közel értek. Ugrásra készen állok bemérem a célomat és lendületet veszek. /remélem sikerül az ugrás/

Préda ugrását egy másik runner is követi. Sikeresen megkapaszkodtál a gép oldalán. A vezetők túl sok mindent nem vettek észre. Valószínűleg úthibának vélték a koppanást.
Nehéz lejutni a jármű oldalán, néha egy-két fa vagy bokor ága arcon csap, de végül sikerül megfelelő közelségbe írni a kerékhez.
A pengés farok szelvény kiszabadítja a túlnyomásos levegőt a gumi börtönéből. Az pedig hangos durranás keretében köszönömöt mond az idegennek.
Bár maga a jármű sem az utasai nem örültek a defektnek, sem a fa, aminek véletlen neki mentek.

Az egész konvoj megállt. A szerencsétlenül járt jármű utasai két sérült társukat vonszolják maguk után az út felé. Az utolsó Jeep-ből pedig négy fegyveres rohan a füstölő elejű tűzoltójárműhöz…

Sikeresen megkapaszkodom a járművön nagy meglepődésemre nem egyedül egy runnerrel. Az oldalán lemászva a lehető legjobban hozzálapulok a tűzoltó széléhez, de nem érzékelek veszélyt. Lehetséges a megszokott út viszonyoknak titulálták be a landolásunkat, ami nem is baj. A lejutás okoz némi problémát a kocsi rázkódása miatt és a kisebb nagyobb faágak akadálya miatt is. Legutóbbi nem a fájdalom terén, ha nem a mozgás akadályozása miatt dühítő, ám kitartásom eredménnyel zárul. A gép alá bemászok szerencsére nem nehéz jó fogást találnom, bár hátamat a nagyobb kődarabok ,,masszírozzák,, nem várok tovább majd egy pontos döfés a farkammal az abroncsba. A levegő hamar távozik a kerékből és a jármű is uralhatatlanná válik. Most még erősebben kapaszkodom és hamar letérünk az útról, aztán egy erőteljes megállás, amitől majd nem kiszakadnak a végtagjaim. A vastag fa is megviselt állapotban van csoda, hogy kibírta. Mind ez pár másodperc alatt pergett le és ekkor jut eszembe runner társam, akiről semmit nem tudok de gondolatom a kivágódó ajtók zavarják meg. Az emberek kiszállnak és az út felé haladnak de két társuknak segítség kell őket úgy vonszolják magukkal. Az egész konvoj megáll és a jeep-ből négy katona száll ki egyenesen felém tartva. Gyorsan kell lépnem mert valószínű az egész gépet szemrevételezik majd, ezért megpróbálok a velük ellentétes oldalon kibújni és a lehetőségektől függően felszívódni, de elsősorban a fa vastag törzsének takarásában próbálok feljutni a sötét lombok közé.

/többi JK?/

A fa lombjai közül észreveszed, ahogy egy embert a runner beráncigál a bokrok közé… Sajnos az ember után egy vér csík marad.
Az úton a három jármű takarásában tanakodni kezdenek az emberek. Majd az egyik vörös ruhás tűzoltó oda kiállt az egyik katonának. Úgy tűnik észrevették társuk hiányát.

A katonák most már fegyelmezetten közelednek a felborult járműhöz. Elől járó egy lángszórót tart kezében, hátán pedig egy FAMAS F82 található. Tőle három méterre, óvatos léptekkel egy sötétebb bőrű katona halad. Masszív robosztus Smart Gun MK2 –es fegyverét magabiztosan forgatva. Három szöget zárva mögöttük a harmadik személy pedig egy Tradex M38T pulzárfegyvert markolt izgatottan. Fél. Sokkal jobban, mint a többiek.
Hírtelen nem találod a negyedik embert. Végül tőled jobbra találod meg, kis sunyi. Bokrok takarásában közeledig egy robosztus DUCHAMP BLASTER impulzusfegyverrel.

Sejtik, hogy idegenek vannak itt? Vagy csak nagyon óvatosak?
Miközben a három katona a felborult tűzoltókocsit nézi, addig a másik a bokrok közt keres valamit.
Meg találta. A Blaster hangos robajjal megszólal, és a runner halál sikolyt hallgatva hullik cafatra a megannyi lövedéktől.
Ez nagyon nem jó.
A több környéken lévő idegen immáron támadni készül. A négy katona pedig, minden gyanús mozgásra tüzet nyit.
A lángszórós meggyújtja ama fa alatti bokrokat mely alatt elbújtál…

Sikerül felkapaszkodnom a fára és a sűrű lombok fedezéket nyújtanak. Mozdulatlanul figyelem az eseményeket, majd érzékelem ahogy runner társam az egyik piros ruhás embert behúzza egy bokorba és megadja neki a kegyelem döfést. A lehető leghalkabban zajlik le a dolog de az árulkodó vér elég szembetűnő. Fejem a civilek felé fordítom, akik kis idő múlva az elveszett társukat hívják de választ nem kapnak. Elég különös lehet ez számukra az izgalom és a félelem feromonjai szállnak a levegőben, amitől még jobban ,,vérszemet,, kapok. Egy hangos kiáltásra eszmélek, amit az egyik tűzoltó intéz egy katonának, akik a sérült járműhöz tartanak éppen. A társuk eltűnését jelenti. A katonák mint ha alakzatot vennének fel és úgy folytatják a dolgukat. Elől egy lángszórós halad és másodlagos fegyverként egy FAMAS F82 gép karabély pihen a hátán. Majd nem mellette úgy három méterre egy sötét bőrű Smart Gunnos izmos katona vizsgálja a terepet és látszik, hogy ért a fegyveréhez. Mögöttük a háromszöget bezárva egy Tradex M38T fegyvert szorító katona halad és rajta érezhető legjobban a félelem, ha bár talán ő képviseli talán az egyik legnagyobb túzerőt. A negyedik katonát nem látom, ami még nagyobb óvatosságra int de miután kicsit kémlelődök a bokrok közül feltűnik egy hatalmas fegyver egy DUCHAMP BLASTER, amit a negyedik katona cipel. Nem zöld fülűek a mozgásuk nem ezt tükrözi és már biztos sejtik, hogy nincsenek egyedül. A civil szavára a negyedik katona a bokrok és cserjék rengetegét veszi szemügyre, míg három társa egymásra figyelve egyre közelebb érnek a sérült tűzoltó autóhoz. A Bluster-os megtalálta amit keresett a fegyver cafatokra szedte a gondatlan runnert, esélye sem volt és csak egy sikolyt hallat magáról elpusztult társam. A katonák figyelmét ez kicsit elterelte és pozíciót váltok egy esetleges támadásra vagy menekülésre. Érzem testvéreim jelenlétét és azt is, hogy itt hamarosan elszabadul a pokol és már is kezdik lőni az általuk veszélyesnek hitt árnyakat. Ezekkel a lövésekkel még jobbam fokozzák magukban az izgalmat és a félelmet is. /Ezt te írtad ,,A lángszórós meggyújtja ama fa alatti bokrokat mely alatt elbújtál…,, a fán vagyok vagy lemásztam?/ -Ha a fán vagyok akkor megpróbálok átjutni egy másik fára, amíg nem jön meg az erősítés, hogy lecsaphassunk. Persze próbálok úgy helyezkedni, hogy a TRADEY M38T fegyvert használó legyen az áldozatom talán vele könnyű dolgom lesz. -Ha valami oknál fogva lemásztam, ami ez esetben elég rossz döntés volt miután begyújtják a fedezékemet hátrálok ameddig csak tudok ha nem vesznek észre, bár a hatalmas lángok a katonák látási viszonyát is csökkentik sietnem kell, hogy ne égjek meg, majd megkerülöm a lángoló falat, hogy az oldalukba férkőzzek. A Bluster-os katonára figyelek ne hogy belerohanjak egy sorozatába viszont ha szerencsém van észrevétlenül betudom cserkészni, amíg a bokrok sűrűjét vizsgálja. Remélem mihamarabb ideérnek a testvéreim...