Erdő

Az események felgyorsultak. Az eleinte jónak tartott terv elbukott, mivel túl későn cselekedtünk. Doragon kis híján meggyulladt, de szerencsére elkerülve őt csapódott be a lángoló, alkohollal teli üveg. Következő Deathfistnek lett előkészítve, de szerencsére a halálos koktál tulajdonosa elvétette a célt, Koncolónak hála. A lángok bele kaptak lábába, de mivel gyors volt nem okozot nagyobb kárt benne. A támadó és társa, a másik humanoid röviddel ezután szörnyű kínhalálban pusztultak el. A Tervem pedig a következő: felmászok a tetőre, és segítek a rajtaütésben Koncolónak. Tervem telepatikus úton tudtára adom társaimnak.




________________________

Két ember kiiktatva, nagyon jól csinálta fajtársam. A tetőn keresztül most talán bejuthatunk, DeathFist esetében kétséges mit is lehetne kezdeni mert nem tud feljutni. Üzenek Koncolónak hogy segítsen jelezni hol vannak azokból a csapdákból hogy nehogy belemásszunk. Ha fent vagyok megnézem van-e bejárat amit használhatnék én is. Természetesen most is a lőrések holtpontjában másznék fel.

Sikerült nekiugranom az egyik embernek, aki elejtette az üveget és az üvegben lévő folyadék a lánggal érintkezve belobbant. A lángok elől sikerült elugranom, de kisebb égési sebeket kaptam a lábamon.
Végignéztem, ahogy az üveget tartó ember élve elég és a másik meg leesik a tetőről. A tető most már tiszta, de hallottam társaimat, amint telepatikusan üzennek egymásnak. Az egyik üzenet nekem szólt, miszerint ha van egy veszélyes szerkezet odafent, akkor valahogy próbáljam tönkretenni és azután keressek egy bejáratot az épületbe.
Mivel tudtam, hogy a szellőző már nemigen biztonságos, ezért kerülök minden szellőzőnyílást és keresek egy lépcsőházat vagy egy létrát. De először meg kell bizonyosodnom arról, hogy nincs e abból a szerkezetből több a tetőn.
Mivel nekem hátulról sikerült felmászni és előttem Stalker bekapott egy ilyet, így biztosan nem lehet már itt abból a tárgyból. Körülnéztem a tetőn és azt biztonságosnak találtam. Üzenek is társaimnak, hogy jöhetnek fel, mert nem találtam olyan szerkezetet.

Ahogy az épületet futom, körbe a bent lévő emberek még mindig dobálnak kifelé égő üveget. Egyik ép a fejem mellet szál el. Rá nézek az embere, aki dobta, de egyelőre csak egy hangos sikolyos mordulást tudok tenni.

De ezután meg látom, hogy Koncoló sikeresen elintézi az egyik embert, aki mellettünk ér földet a betonon azonnal meg is halva. Testtel, nem törődve fel ugrok a falra. „Ideje volt már eljött hát a mi időnk.” Gondolom magamban, hogy ideje volt vissza vágni ezeknek az emberféléknek.

Elindulok a falon felfelé mászva ahol Koncoló megtisztította a terepet nekünk. Társaim segítségével ki próbálom kerülni a csapdákat az építmény falán.

A többiek is feljutottak a tetőre, de egy pillanatra megálltak egy számomra ismeretlen anyag miatt, ami helyenként beborította az egész tetőt. DeathFist a szabadon hagyott területen átjutva elérte az épület tetőtéri bejáratát, amit nem olyan egyszerű áttörni, mivel az ajtó mögött biztosan több bútordarab vagy fémlemez is van. De ez egy idegennek nem jelent gondot. Ha áttörünk, akkor az alattunk lévő emberek megtudják ugyan, hogy bejutottunk fentről, de már könnyen el tudjuk őket intézni, mielőtt erősebb fegyvereket vennének magukhoz. Ha ezt a 2-3 embert elintéztük, akkor a tűzfegyvereseket hátba tudjuk támadni és aztán a fegyverteleneket vagy kivégezzük, vagy pedig elraboljuk őket keltetőnek.
Most csak várok, míg DeathFist áttöri az ajtót és Stalker is feljön a tetőre, így gyorsan bejutunk és minden embert megölünk.

Feljutottam a tetőre. Ám hamarosan egy, az emberek által készített csapda állta el az utamat. Egy pillanatra megtorpantam, és nem tudtam mitévő legyek. Ha csak egyetlen egy rossz lépést teszek, talán mindannyian meghalhatunk. Aztán megláttam Deathfistet amint a tető tiszta területein közlekedve megközelítette a tetőn lévő bejáratot. Majd én is ugyanígy tettem, és így eljutottam én is a ajtóhoz. Ha sikerül áttörnünk, utána már könnyedén elintézhetjük így öten az embereket.




_____________________________

Képességeimhez mérve próbálom elkerülni nehogy megint egy álnok csapdába lépjek. Mind feljutottunk a tetőre, ez már jó. A bejárat zárva, üzenek a többieknek hogy ne próbáljuk azonnal betörni hanem használjunk egy jóval halkabb megoldást. A savat, nagyobbik társunk képes is savat köpni így neki nem okozhat gondot hogy szétmarja a bejáratot és a mögötte levő barikádot. Ha ez nem válna be akkor már tényleg csak a nyers erő marad, betörünk és kész. Bent majd eldöntjük hogyan tovább.

Nagy társunk megnyitotta az utat számunkra a féktelen gyilkolásra és rombolásra. Oly rég próbáltam bejutni és most végre eljött ez a pillanat, félig már győztünk itt. A keltetőknek szobái számomra értelmetlen funkciókat töltöttek be, de nem is azért vagyok itt hogy erre rájöjjek. Meg is érkezett egy fegyveres, megdöbbentő volt ahogy egy mezei késsel ezt tudta végigvinni. Ekkor jött meg még két inkubátor, az egyiknél a gyűlölt tűzcsináló fegyver van. Öten vagyunk két emberre, a harmadik elmenekült.

- Próbáljuk meg minél több oldalról rájuk támadni, lehetőleg ne tömörüljünk és használjuk a falakat. Ha elég közel jutunk a lángszóróshoz akkor a fegyverét nem használhatja anélkül hogy magában sem okozna kárt. Továbbá jó lenne ha legfeljebb ketten a menekülő nyomába szegődne. Ha nincs senki akkor én magam megyek érte.

Ez esetben a plafonról közelíteném meg és onnan ugranék rá, talán ez elrettenti attól hogy rám lőjön mert vérem megölheti akár őt is.

Utolsónak érek fel a tetőre. Fel érve látom Deathfist betörte az ajtót. Belülről fegyver zajt halok és látom Deathfist kicsit meg billen, hátra lép egyet majd előre ront. Halom, ahogy mondja gondolatával a taktikát és én követem azonnal a fal és plafon közötti sarokba mászok, amilyen gyorsan tudok. Látom az embert, amelyik lángszóróval hadonászva tart vissza bennünket meg próbálok minél gyorsabban kerülgetve a lángokat a közelébe férkőzni.

Mikor elég közel kerültem hozzá oldalfalról meg próbálom úgy elkapni, hogy a lángszórót ne legyen ideje felém fordítani és egy meg felelő lékeléssel végzek vele azonnal.

Egy nekifutás, és utána mégegy. Végül az út e puhány gazdatestekhez Death jóvoltából szabaddá vált. Még egy kicsit álltam ott egyhelyben, hogy megvárjam lemaradt társunkat Doragont. Amint felért, el is indultam, de nemsokára egy humanoid jött elő az épületből amibe az imént társunk betört. Kiváló reflexekről téve tanúbizonyságot egy kést dobott társunk nyakába. A pengét már szinte azonnal szétmarta testvérünk vére, de sérüléseket így is okozott, habár elég minimálisakat amik nemsokára be fognak gyógyulni. A késdobáló ezután vissza is vonult, akit két másik társa fedezett, egyiknél egy tűzcsináló volt mi inkább csak felületi sérüléseket tud okozni. Ekkor hallom meg társam gondolatát miszerint kettőnknek a menekülő után kellene iramodni és lerohanni őt, a többieknek pedig körbevenni ezt a kettő embert. Majd én is közlöm gondolatomat - én utána megyek, ha valaki eljön velem, a tervem a következő: társam aki velemjön megpróbál elékerülni, én pedig hátulról elkapon, és hátrafeszítem a fejét, úgy, hogy megsérüljenek a létfontosságú részek a nyakában.

__________________________________

A plafonon közlekedtem, sűrű nyálkacseppek hullottak a padlóra, gusztustalannak tűnhet, de nem nekünk. A lőfegyver a közelembe fordult, hangosan eldördült de elmaradt a fájdalom. Helyette zuhanni kezdtem, de épségben értem földet. Fajtársam eközben sikeresen megölte a kétlábút, ez elégedettséggel töltött el, még ha nem is én vittem be azt a végzetes mozdulatot.

Az már nem volt jó hogy a lépcsőforduló még nem a miénk. Egyenlőre a mi oldalunkon van a kezdeményezés és a túlerő is. Mi lenne ha én és Serpent várnánk amíg az emberek elhaladnak a bejárat előtt és akkor csapnánk le rájuk. De ha nem jönnek akkor mi megyünk, lehetőleg nesztelenül kellene elérnünk a bejáratot és onnan olyan gyorsan megrohanni a fegyvereseket hogy ne maradjon idejük reagálni, vagy legalábbis a lángszóró hatótávján belül legyünk.

-Préda és két (NJK) követő társa a királynőjük parancsára indult a fatelepre. Már a ,,látóhatárban hallani és érezni" lehetett a konfliktus kibontakozását.
~Ti itt maradtok őrködni. -Parancsolt Préda Rémre és Vérengzőre.
-Préda pillanatok alatt bejutott a területre és érzékszerveit hegyezve társait fürkészte, de csak a távlati zajok rezzenései jutottak el hozzá. A már megszokott fegyver dörrenés. Az első épület felé vette az irányt és a kitermelésre váró faanyagok árnyékában tört előre. Ezúttal nem ügyelt annyira a nesztelenségre, mert a felfordulás már kezdetét vette.
~Minél hamarabb meg kell találnom a zajok forrását remélem még nem késtünk el.
-Préda a lépcsőház felé vette az irányt.

//Kicsit kimaradtam...//

A többiek már bent voltak, amikor éreztem, hogy még három fajtársunk közelít az épületek felé. De mivel én itt maradtam a bejáratnál és éreztem, hogy Doragon veszélyben van, így gyorsan bementem az épületbe, hogy segítsek neki.
Ahogy közeledek felé, észreveszem a többiek nyomait is. Miután megérkeztem, láttam, hogy Doragon tényleg bajban van. Néhány ember tűzgyűrűt csinált és hátrálnak. Doragon pedig nem tud átugrani, mert néha az emberek a tűzgyűrű felé lőnek pár töltényt.
,,Ha már bejutottunk, akkor megoldjuk valahogy, csak az a gond, hogy itt egy szellőzőt se vettem észre."
Megpróbálok valahogy segíteni fajtársamnak, ahogyan csak tudok. De nem biztos, hogy sikeresen át tudunk itt jutni. Serpent és Stalker meg valahol az épületben öli az embereket. Így feléjük küldök feromonokat, hogy ha végeztek, akkor majd jöjjenek a lépcsőházba segíteni. De lehet, hogy ezt az üzenetet a három új fajtársunk is vette, akik erősítésként érkeztek ide.

A gyűlölt tűz mindenhol ott van, érezni lehet kétségbeesésüket a humánoknak, a félelem pedig csak biztat az ölésre minden alient.

- A humánok menekülnek! Mindannyiunknak távoznia kell innen mert különben a láng elemészt minket, az úrnő bizonyára nem akarná hogy így végezzük.

A PredAlien így elkezdi kivonulását gyorsan az épületből hogy majd kint lesből figyelje a fejleményeket, egyenlőre nem akar harcba bocsátkozni mert képes lenne ugyan meglepni egy, legfeljebb két embert de utána az emberek túl ereje és azok a gépek elintéznék a savvérűt. A xeno vár, vár a megfelelő pillanatra hogy lecsapjon, vagy hogy fajtársai jobb terveit végrehajtsa.

Nem tudtam átjutni az emberekhez, mivel már eltűntek a helyszínről. Több felől is tüzet éreztem, az emberek minden lehetséges útvonalat felgyújtottak és menekülni próbálnak. Doragonnak küldtem feromonokat, hogy ki kell mennünk az épületből, mert minden folyosó lángokban áll. Ekkor jött Stalker üzenete.
Már egyre jobban éreztem, hogy közeledett a tűz. Tudtam, ha nem jutunk ki, itt fogunk elpusztulni. Így megfordultam és a lépcsőházon keresztül a tetőre másztam, mivel az egész lépcsőház is valamennyire lángokban állt.

Az idegen még be sem ért az üzembe a lépcsőházból és az épület egyes részeinél a tűz már megkezdte dolgát. Mindent felemésztett a hőmérséklet egyre csak nőtt. Préda megtorpant. Több idegent és embert érzékelt menekülni az épületből. Vérengző és Rém mentális üzenete pillanatok alatt elérte Préda elméjét. A két követő volt az őrszem, akik felfigyeltek a kimenekített emberekre. Az útvonal adott volt a menekültek a ,,garázs" felé vették az irányt. Préda azonnal mozgásba lendült, de a tűz elől kimenekült testvéreit értesítette, hogy csatlakozhassanak az üldözéshez.

/bocs, ha nem tartom be a sorrendet, de szerintem a jk-k fele se játszik. Úgy vagyok vele, hogy a mesélő posztja a mérvadó./
Prédát a robbanás detonációja egészen a közelben lévő fákig repítette. A fizika törvényei értelmüket vesztették, márha a xenók foglalkoztak volna a fizikával. Ehelyett legbelül az idegen minden zsigerén átcikázó szúrást érzett. A fent és lent fogalma összekuszálódott. Pár bukfenc és hempergés után a szúrás alább hagyott, de még így is nehézkes volt a felállás. Nem tudott hirtelen felegyenesedni közelében egyetlen testvérét sem érezte. Mintha megnémúlt és megsiketült volna. Érzékeit nem tudta irányítani. Jó néhány percig várt, ezzel értékes perceket veszítve, míg minden kitisztult. Egyre erősebben érezte a környezetében történteket. Két társa (Koncoló és Stalker) utóbbi kisebb sérülésekkel, de megúszták. A gazdatestnek valók már biztos célt érték, de Prédát ez sem zavarta. A fák között haladva óvatos tempóban elindult abba az irányba amerre az emberek menekültek, és közben megpróbálta felvenni a kapcsolatot két követőjével. Célja az volt, hogy Rém és Vérengző tartsák szemmel az embereket és figyeljék az eseményeket. Ez utóbbit a nem kívánt meglepetések miatt.

A hő hatalmas volt, a lángok mindent elleptek, valódi infernót okozva, akárkik is maradtak az épületben, azok már nem élnek, nem mintha lettek volna bent. A PredAlien feljutott a tetőre, a lángok nem kapták el, egy szisszenéssel jelezte testvéreinek, hogy örül, hogy ők is kijutottak, nem mintha egy alien érezne örömöt. Serpent és Doragon nem jutott ki, az úrnő nevében haltak meg, de nem hiába, hiszen a megerősített épület elesett.

Egy nagy robbanás keletkezett be, a lökéshullám a termetes PredAlient könnyedén vágta egy fához, onnan meg a gravitáció a földre. Stalker egy törmelékhalom alól bújik elő, banánforma fejét megrázza, mintha leporolná magát, majd egy szisszenést hallatva kiugrik. A lény érzékeli, hogy Koncoló és Préda élnek, illetve még két alien van a közelben. Prédáék a humánok után indultak, a PredAlien sem tétovázik, a nyomukba ered, de nem Prédáék falkájához csatlakozik, hanem velük szemközt halad, hogy ha támadásra kerülne sor, akkor két oldalról csapjunk le rájuk.

//én úgy vagyok vele, hogy teljesen mindegy a sorrend, aki tud írni, az írjon, ne kelljen arra várni, hogy az 1. posztol-e vagy sem//

Amikor földet értem, emberek jelenlétét kezdtem érezni, de lehet hogy a többiek is. Így az emberek után eredtem, de ekkor történt valami. Az emberek jelenléte már nem érződött, mintha eltűntek volna. Stalker már a közelben volt, őt éreztem, sőt Prédát és a másik két xenot (Rémet és Vérengzőt) is.
A már elpusztított telepről kivezető út egy aszfaltútra vezetett, itt összefutottunk a fészek egyik felderítőjébe, aki át akart kelni az úton, de ekkor egy dörrenés hallatszott és a felderítő holtan terült el az aszfalton.
Szétnézek, hogy mi és hogyan lőtte le a felderítőt, majd az egyik fán egy kékes aura jelent meg. Jelet küldök a többieknek, hogy én elintézem azt a valamit, hogy a menekülőket tovább tudjuk üldözni.
Miután ez megtörtént, visszamentem a fatelepre és a romok takarásában közelítem meg a fát.

//Bocsi a rövidségért//

A falka követi a humánok nyomát. Egy fajtárs tart feléjük, mint ahogy viccben is áll, miért ment át a xeno az úttesten? Há' hogy egy precíziós lövész leszedje. A PredAlien azonosítja a támadót, észak felől valami van, de... a fajtárs észak felé dőlt el, vagyis nem onnan jött a lövés, hanem dél felől, ott kell lennie a gyilkosnak. A PredAlien a fák és növényzet takarásában tart dél felé, miközben Koncolónak feromon jelekkel üzeni, hogy vigyázzon, talán valami csapdába megy.

A poros földút vége jelezte a telep határát. Itt egy aszfaltozott út vezetett két irányba északnak és délnek nagyjából. A maroknyi idegenek érzékelték a közelben tanyázó testvérüket, egy felderítőt. Egy átlag ember ilyen helyen aligha vette volna észre az idegent, de most embereknek nyoma sem volt. Préda és a többiek a helyükön maradtak várták, hogy a felderítő hozzájuk csapódjon és tudassa velük a menekülők útját. A felderítő kimért léptekkel közelítette a testvéreit, akik még az aszfaltozott út szélét se érintették. Pár lépés után azonban egy nem várt dolog történt. Egy Préda számára már ismert rezgés (dörrenés), amit a felderítő megcsonkított torzója követett. Egy másodperc volt és a test tehetetlenül rogyott az aszfaltra. A tetem északi irányban nyúlt el nagyjából. Préda abba az irányba szegezte fejét és halványan kékes derengést vélt felfedezni egy fán.
~Talán arra menekültek, és hagytak egy hátvédet. -Viszont Préda nem tartotta kizártnak, amit Stalker állított. Némi töprengés után belátta, hogy nem árt szétválnia a csapatnak. Préda megparancsolta Rémnek, hogy tartson Stalkerrel, egyúttal kövesse az utasításait is. Préda és Vérengző kissé lemaradva, de Koncolót követték. Látszott Koncolón, hogy bizonyítani akart és nem állt szándékában, hogy az útjába álljon. Ugyan ezt parancsolta Vérengzőnek is. Meg amúgy is Préda megtanulta már, hogy jobb más kárán tanulni mint a sajátján. A csapat ketté vált és a sűrű cserjék között megindultak céljuk felé. Stalker Rémmel délnek és Koncoló Prédával, és Vérengzővel északi irányban.