Erdő

Kaland Prédának:

Az építkező munkásoknak nemigen tűnt fel, hogy egyikük kiállt enni pedig az nem kért hozzá engedélyt. A katonai vezető egy kis eszmecsere után jelt ad mire a katonák elkezdenek fegyvereket elhelyezni a kiirtott terület szélén, az épülő épület körül és plusz töltényeket adnak az őröknek. Most lehetőséged nyílt arra, hogy lásd több katona van, mint amennyit eddig láttál. Legalább 20-30 fegyveres jelent meg a semmiből és kezdett engedelmeskedni vezetőjük parancsának. Ha jobban szeretnéd látni az előkészületeket, akkor ajánlatosabb egy fa, sűrű lombkoronájának rejtekéből figyelni. A civilek kicsit nyugtalanok lettek, az épületet elkezdték inkább magasítani, mintha őrtornyot építenének. Már biztos lehetsz benne, hogy nem raktár épül hanem valamiféle katonai készülődés folyik itt. Vagy óvatosan megbújva figyeled tovább az eseményeket vagy ennyi információval térsz vissza királynődhöz.

A férfi két pofára tömi magába a szendvicsét nem is sejtve, hogy életveszélyben van. Préda sokat megélt xenomorphnak számít a fészkén belül, de sosem gondolt erre csak a feladatra és most is egyre kifinomultabb lopakodással az embertől balra minimum egy méter választja el. A férfi fel sem fogja mi történik vele. Egy hatalmas tarajos csontos fekete valami tűnik fel csak a szeme sarkában és egy erős fájdalom, de a kép és az érzés már nem kap jelentőséget mivel a méregtől eszméletét veszti az ember. ,,Hamarosan vissza kell térnem az úrnőmhöz, de nem akarok üres kézzel menni." Préda megragadja a tehetetlen testet és magával húzza fel az egyik közelében lévő legterebélyesebb fára. A magasból teljesen nyilvánvaló, hogy a létesítmény a lehető legnagyobb veszélyt jelenti a fészekre. A katonák számából és a terület szélekre rögzített fegyverek erős ellenállást jelenthetnek. Préda nem akarja az idejét vesztegetni és minél hamarabb beakar számolni a veszély súlyosságáról. Vállára kapja áldozatát, akit gazdatestnek fog átadni a dolgozóknak és a fáról leereszkedve hátat fordít az egésznek. Persze a plusz súly még több odafigyelést igényel kijutás közben. Ha elég messzire kerül az emberektől őrült iramba kezd, hogy visszatérjen a fészekbe.

Remélem még nincs vége a kalandomnak, ha meg igen akkor várom a kapott ítéletet illetve ranglépést szeretnék. Köszönöm.

(rövid kalandot kértél, de ha akarod akkor hosszabbítok rajta : )

Kaland Prédának:

A szendvicset evő civilt miután elkaptad, nem keltett feltűnést. A fáról sem vettek észre, azonban utadat nem kezdhetted meg egyedül a zsákmányoddal. Két katona fegyveresen indul el az erdőbe. Valószínűleg csak körbejárják a területet kívülről, de oly közel vannak, hogy figyelmed nem kerülheti el a jelenlétük. Bármikor észre vehetnek. A legjobb az lenne, ha várnál, de ezzel kockáztatsz is, mert jelen pillanatban nincs mi eltakarjon, fedezéket nyújthatna. Tested teljes egészében látszik, ahogy zsákmányod is. Kérdés, észre vesznek e és most mit fogsz csinálni. A két katona látszólag jól el van egymással és a beszélgetéssel, de nem lehet tudni. Három fa van és két bokor menedéknek. Kettő fa előtted van egy bokorral, a harmadik fa mögötted van a másik bokorral. Elbújsz vagy mozdulatlanul vársz? Egy biztos, csendben kell lenned. Óvatosság, türelem, csendesség az ami most nagyon kell. Dolgodat nehezíti az, hogy a két katona nem megy tovább hanem megáll és úgy beszélget. Ez fokozza a veszélyt.

(Nem fontos ha sok dolgod akad. A felderítés meglett:)
A fán maradva a xenomorph vicsorgó fogakkal követi a katonák mozgását. Két katona akik jól elszórakoztatják egymást, de a közelben lévő fákra fel nem is tekintenek. Préda az áldozattal a fán ahová felhúzta, újabb menedéket keres. ~A zsákmányt itt kell hagynom...
~Amíg nem találják gyanúsnak a fát addig itt húzódom meg. A xenomorph készen létben áll és amint tovább állnak a katonák, ezt kihasználva laposan átkúszik a szemközti fához. Majd arról ismét felméri a terepet. ~Addig várok amíg csak akarok ti úgy is tovább álltok. Vicsorgó tekintete továbbra követte az emberek mozdulatait.

(nincs sok dolgom, csak lusta vagyok ^^)

Kaland Prédának:

A két katona tovább beszélgetett. Hiába volt feladatuk el poénkodták a dolgot. Az egyik mondott valami vicceset mire a másik hangosan felnevetett. Jó kedvükben vállba boxolták egymást és nevetgéltek. Kis nevetgélés után egyikük megpróbált komolyra váltani és rászólt a másikra, hogy menjenek tovább. Lassan el is indultak, de nem mentek sokat, mert egyikük bénázni kezdett és az egyik fa gyökerében megbotlott. Társa jól kinevette érte, de azért felsegítette. Végül csak összehozták a dolgot és elindultak. Nem siettek, lassan haladtak, de nem azért mert alaposan szétnéznek. Csak mennek előre, nyíl egyenesen meg sem nézik a környéket. Elég pocsék őrök, felderítők lehetnek.
A civil akit elkaptál nem tért magához, eltűnése pedig úgy látszik még mindig nem keltett feltűnést. A két szórakozott katona sem vett észre. Jó áll a helyzet, egyenlőre.

A két katona semmivel csak önnön szórakoztatásukkal törődve haladnak előre. Az egyik megbotlik menet közben és elesik. A másik felsegíti társát és tovább haladnak ugyan olyan lassúsággal. Préda megvárja még kellő távolságba érnek, hogy a fáról lemászva ő is minél messzebb kerüljön a tábortól. A két férfi a környezetüket szemügyre sem veszik és a kérdés már csak az vajon meddig merészkednek a sűrűbe? Mivel Préda nem viheti magával zsákmányát és, ha az magához térne az eszméletvesztésből azzal a xenomorph faját veszélyeztetné. Préda egy lassú mozdulattal miközben figyeli a távolodó katonákat az eszméletlen férfi torkába nyomja karmos ujjait. Halk recsegő és húst tépő hang után a kiömlő vér bugyogása után a test örökre mozdulatlan marad. A xenomorph még igazít a testen, hogy minél tovább maradjon a fán. Ezután elkezd lefelé kúszni a kifelé vezető út felé eső következő fához. ~Ha a katonák észrevennék a vért nem számítana mivel helyet váltok, sőt még talán jobban lekötné őket és így felszívódhatok. A xenomorph minden képességét a lopakodásra összpontosítja. Végtagjaival ahogy a fát, majd a talajt éri egy árva hang sem hallható. Cél egy másik fa amíg a katonák fel nem szívódnak a xenomorph tudja, hogy élete érdekében most türelem játékot kell játszania.

/elnézést a lassúságért, most volt dolgom/

Kaland Prédának:

A katonák tovább szórakoztak. Olyan jól mulattak és te olyan ügyesen lopakodtál, hogy nem vettek észre. De ez nem maradhatott így. Egy harmadik katona futott a két szórakozóhoz. Izgatott volt. Lihegve magyarázta el, hirtelen megkomolyodott társainak, hogy az egyik civil eltűnt. Miközben hadonászva magyarázott, hirtelen megállt. Inkább olyan volt, mint aki lefagyott. Tekintete rád mered. Ekkor tudatosult benne, hogy mi is történhetett. Lassan fegyveréért nyúl. Két társa értetlenül nézi ijedt tekintetű barátját, kinek tekintete végig rajtad van. Szembeszállsz a három katonával vagy elhúzod a csíkot, míg nem lőnek és csak egyikük figyel rád? A döntés a tiéd, cselekedj gyorsan. A harmadik katonának nagyon közel a keze a ravaszhoz. Lássuk, milyen fürge vagy.

Préda elbizakodva halad egyre távolabb amikor eltérő zajra lesz figyelmes. Az egyik bokorba behúzódva vicsorgó tekintettel tekint a helyes irányba. Három katona lett a kettőből és értetlenül hadonásznak, amikor az egyik a xenomorphra tekint. Préda érzi, hogy kiszúrták. A katona lövésre készen míg társai ámult bambultból eszmélnek és Préda a bokor túloldalán kirobbanva markol a talajba és löki el magát minél messzebbre. Úgy sprintel mint még soha a sav ereiben teljes túlnyomás alatt most az életéért kell futnia. Amint lehetőség nyílik fedezéket használnia meg is teszi legyen az ág szikla vagy emelkedő.

Kaland Prédának, befejezés:

Az a katona aki észrevett gyorsan kapott fegyveréért amikor elkezdtél menekülni, de nem lőtt. Társai értetlenül néztek abba az irányba amerre mentél. Biztosra vehetted, hogy követni fognak, aki észrevett elindult utánad és hívta társait is, de nem mondta el mire ez a nagy izgalom. A katonák úgy szedték a lábukat utánad, ahogy csak bírták. Míg a kettő bambuló hasra esett egy kisebb fa, kidőlt törzsében, a főüldöződ könnyedén vette az akadályt. Teljes elszántságot érzett, hogy elkapjon. Vágyott arra, hogy lövöldözzön.
Fedezékre, búvóhelyre sem idő, sem esély nem volt. Te magad is csak futni tudtál. Már csak egy katona volt a nyomodban, de az is lemaradt. Elvesztette a nyomod és megállt. Te még mentél tovább és mikor már teljes biztonságban tudhattad magad megálltál.
Sikeresen megúsztad a dolgot, itt az ideje, hogy visszamenj Királynődhöz és jelents. El kell mond neki, hogy mi folyik itt az erdőben.


Ügyesen felderítetted a terepet, bár a civilt nem sikerült elvidd. Az üldözést is megúsztad, most Királynőd hívat és várja a jelentést. Kalandodért 2 sp -ot adok és ranglépést.
Új rangod: harcos

Következő postod a Királynő kamrába írd és jelents.


További jó játékot! (és elnézést a lassú válaszokért)

Préda a felismerést követően, hogy felfedezték eszméletlen iramba kezd. A katona még felemeli fegyverét, de talán azért nem lő mert nincs ideje és inkább üldözőbe veszi az idegent. Két társa követni próbálja ám a terep viszontagságai kifog rajtuk. A fő üldözője minden akadályt könnyedén vesz és elszántan rohan Préda után, aki viszont egy pillanatra megáll hosszas kitartó sprintelése után. Préda megfordul, hogy felmérje helyzetét az embereket nem érzi közvetlen közelségben időközben leszakadt az utolsó is. A fészekbe könnyedén visszatalál és mikor meglátja a hegybe vezető egyik járatot elönti valami kellemes érzés. ~Talán a biztonság érzete. A királynő megérzi jelenlétét és maga elé hívja Prédát, akire hamar új küldetés vár.

Köszi a kalandot és a pontokat. Egyébként bevallom tényleg kicsit hervasztó volt, hogy nem haladt. Viszont megmondom őszintén az írásod kárpótolt, ezért meg kell ígérned, hogy ha tuti lesz időd egy hosszabbat is lemesélsz majd. Több cselekménnyel:)

Az átlagos kinézetű PredAlien magányosan rótta a környéket, kikerülve az élőlényeket. Egyenlőre nem akart harcba keveredni mert érezte hogy valami fontos dologra kell az ő ereje. Nappal van, az idegent ilyenkor nem segíti barátja a sötétség, még egy zöldfülű fegyveres ember is képes lenne kiszúrni de ők most nincsenek sehol. Vajon hol lehetnek?  Ez az idegen számára rejtély de nem is érdekli különösebben. A gyilkolásra született lény megállt, valamit érzett, aztán rájött hogy nem ellenség hanem egy fajtárs közeledik felé.


- Üdvözöllek! Stalker vagyok, nem rég érkeztem eme bolygóra hogy az úrnőmet szolgáljam. Be akarom bizonyítani hogy méltó vagyok a szolgálatra ezért néhány megölt emberrel kedveskednék neki. Hosszú idő óta te vagy az egyetlen fajtárs akivel találkoztam, mit gondolsz, akarsz-e velem tartani hogy megleckéztessük ezeket az élő inkubátorokat? - Várom hogy válasz érkezzen, közben méregetem a dronet, vizsgálva van-e rajta harcra utaló sérülés. Amint megkapom a választ előállok javaslatommal:
- Ha velem tartasz kezdjük valami egyszerűvel, mondjuk a fegyvertelenekkel, ők könnyű prédák. Tudomásom szerint ők elzárkóztak házaikba mert azt hiszik ott biztonságban vannak.  mutassuk meg nekik hogy sehol sem lehetnek biztonságban. Próbáljunk minél kevesebb feltűnést kelteni az utunkon, valahol nem messze van is egy emberi település. Nem tudom mennyien lehetnek ott, mert nem is derítettem fel a helyet és emberek sem mászkáltak kint. Kövess ha akarsz.

Magányosan jártam az erdős környékét eme bolygónak, mit ezek a furcsa emberek Új japánnak neveznek. Gondoltam, jó lenne ezekből a fura, kényes testű, de váratlan dolgokra képes humanoidokból zsákmányolni, de furamód egyet se láttam a mai napon. Valószínűleg a legutóbbi fészkünk elleni merénylet megtorlásától tartanak,ezért mentek más hova, a fegyvertelen egyedeik pedig valószínűleg bezárkóztak otthonaikba, mert tartanak tőlünk. Ostobák, azt hiszik, mert elbújtak, sosem találjuk meg őket. Amint ezen gondolkoztam, hirtelen megéreztem magam mögött valamit. - Ember nem lehet, mert azok elhagyták a környéket, aztán felismertem, hogy az egyik fajtársam az. Megfordultam. Jól sejtettem, az egyik társam volt az, bár nem nagyon ismertem fel. Valószínűleg a királynő más hova küldte, mint engem ezért nem találkoztunk eddig. Furcsa volt a kinézete is, ilyen hozzá hasonlót még sosem láttam, bár azt is tudtam, hogy egy fészekhez tartozunk. Aztán üzent nekem valamit telepatikus úton. Megértettem mondani valóját. Rajta akar ütni egy közelben lévő emberi településen, és lehetőleg minél észrevétlenebbül.- Ez csak természetes a mi fajtánktól, gondoltam, ezért egy újabb gondolattal beleegyeztem abba amit akar, így ketten indultunk a település irányába.

                                 _____________________
                                 

Az erdő egy idő után ritkulni kezdett, ezt a PredAlien nem értette de nem is érdekelte. Számára csak a gyilkolás járt az eszében hogy minél eredményesebb legyen. Végre megpillantottuk a célt, nem lehet sok ember a területen de nem tudhatom mennyire veszélyesek. A lopakodás még az oldalunkon van, egyszerre kell elintéznünk őket hogy ne csináljanak egy védett övezetet.

- Itt vagyunk, különböző helyeken kellene lecsapnunk rájuk hogy ne találjanak védett helyet. Az egyikünk indul először el, kell lennie szellőzőknek vagy nyitott ajtóknak amin keresztül bejuthat az egyikünk. Miután ez megvan elindul a kint levő egy másik helyre lopakodva. Aztán egyszerre kezdünk bele a vérengzésbe. Eldöntheted hogy ki induljon először vagy ha van ötleted felvetheted.

A bejutást úgy tervezem hogy kinézek magamnak egy bejutásra alkalmas helyet vagy egy kihaltnak tűnő területet ahova elindulhatok. A szögesdrótot egyszerűen átugrom és a kiválasztott cél felé tartok de ha nem találtam előzőleg ilyen helyet akkor felmászok a legközelebbi épület tetejére és onnan kezdek bejutásra alkalmas helyet keresni vagy védtelen áldozatokat.

Végre elértünk a célunkhoz. Stalker és én ott álltunk a szögesdróttal körülvett telep mellett. Mindketten átugrottunk a kerítésen. Amint döntöttünk, én elindultam másik bejutási irányt keresni,ő pedig felmászott és széttépte a rácsot, bejutva a szellőzőbe. Én pedig mentem keresni másik bejáratot ebbe a hatalmas beton épületbe. Találtam is. Egy munkagép mellett, egy kupac fa hulladék, fűrészpor és rozsdás szerkezet társaságában. Eddig jól haladunk. Ha szerencsénk lesz, még gazdatestet is szerezhetünk úrnőnknek. Felmásztam az épület falára, és bemásztam az ablakon. Mikor beértem, egy szűk fülkében találtam magamat. Egy olyan fura humanoid talán még rosszul is érezte volna magát itt, de én nem, így hát visszaereszkedtem négykézlábra,és kiosontam az ajtón. Egy emeleten találtam magamat, minek nagy részét feldolgozott fatárgyak, jóállapotú gépek és ládák tarkították. Az emelet másik felén, egy rács nélküli szellőzőnél pedig megpillantottam Stalkert.

                            ____________________________
                                         

Ahogy haladtam a szellőzőben, azon godolkoztam, hogy mi várhat a másik felén. Így haladtam tovább, mikor egy hatalmas rengés rázta meg a járatot. Nem tudtam mi volt ez, és egy pillanatra elbizonytalanodtam. Ahonnan jöttem nem láttam semmit. Valamit éreztem az egyik járatból,ezért elindultam abba az irányba. Nem sokáig mentem, mert belebotlottam egy akadályba, egy barikáddal volt eltorlaszolva a járat. Valószínűleg az emberek rakták ide, hogy ne tudjunk rajtuk ütni, de mivel sietniük kellett ezért csak septében illesztettek oda valamit. Ezért, és azért mert éreztem hogy valószínűleg semmi baja a társamnak elhatároztam, hogy megpróbálom áttörni az akadályt.







                                             ______________________
                                               

A nap fénye egy nem evilági lény fekete testén csillant meg, habár mi számít eviláginak egy ilyen bolygón mert akkor az emberek sem idevalók. A lény már fel is mászott a tetőre, eddig nem vették észre az emberek. Aztán valami nem annyira várt dolog történt, talán valami kihelyezett akna lehetett vagy hasonló aminek nem az volt a célja hogy cafatokra tépje a szerencsétlent hanem hogy lelökje. A PredAlien a mélybe zuhant, majd egy rakás ládán landolt. Egy ember már nagy valószínűséggel már nem élne vagy mozgásképtelen lenne de nem úgy ez a lény.


Feltápászkodok két lábra. Körülnézek nehogy meglepjenek. Bizonyára az emberek már tudnak rólam, nem érdemes tovább lopakodnom de valahogy ki kell csalogatnom az inkubátorokat. Keresek egy gépet amiből vezetékek nyúlnak ki, ha találok ilyet akkor szétverem, lehet hogy nem fogom látni mi fog történni de talán kárt okoz (továbbá kint levő embereket keresek). Majd elhatározom hogy egy ablakot vagy ajtót keresek amiket talán be tudnék törni.

A fekete testű lény talált is valamit amiben kárt tehet, csak nem abban amiben akart. Egy nagy ordítással adta a világ tudtára a fájdalmát amit az ember szerkezettől szerzett. Nem beszélve hogy megint lezuhant, a lény mintha gondolkodna elfordította fejét. Talán rájött hogy ez így nem mehet tovább, túl sok időt töltött el a semmivel. Habár az idő az ő pártján áll mert nem siet sehová de mi van ha úton van az embereknek az erősítése?


Társam bizonyára már bent jár az egyik épületben. Telepatikusan megkérdezem tőle hogy áll az ő helyzete. Kintről nem tudok semmit sem segíteni, csak ha az emberek kimenekülnének. Üzenek még társamnak:
- Ha nincs ellenedre felderítem a környéket, így többet érek mint hogy itt kint lopom az időt.

Tervem hogy követem az utat (már ha van), az embereknek járművei valami úton szoktak közlekedni ami összeköttetésben szokott lenni más épületekkel. Nem távolodok el olyan messzire, csak hogy felderítsem a hely környékét. Majd ha nem találok semmi szokatlant visszamegyek a fatelephez.

Amint magam mögött hagytam a barikádot, egy hatalmas dörrenés, és villanás követte a zajt amit csaptam. A sörétek átszakították a fémlapot. Szerencsére ez jóval előttem történt, és hála ennek nem vettek észre. Nem mehetek vissza, mert akkor biztos megtalálnak. Viszont előre sem mert ott meg a sérült járatot figyelik. Óvatosan közelebb mentem,és hallgatóztam. Az emberek ingerült hangon vitáztak, közelebb mentem, elégedetten nyugtáztam, hogy alábbhagyott a figyelmük. Az alkalmon kapva átsuhantam a sérült részen. Majd megéreztem társam gondolatát. Amit egy igennel nyugtáztam. Így végül is biztosítva lesz az épület környéke is. Továbbmentem, nemsokára egy teremhez értem minek tetejéhez függesztve folytatódott a járat. Lenéztem egy a járatban található szellőző rácson. Egyenlőre nem láttam és hallottam semmit. A tevem az, hogy óvatosan kitépem a helyéről a fémet, és kimászok a plafonra, majd kihasználva az emberekénél élesebb érzékeimet körbenézek, hátha tálálok valami búvóhelyet vagy a humanoidokhoz vezető nyomot.


                                   ____________________________
                                           

A predalien felderíti a helyet, továbbra is egyedül van. A felderítés során egy útkereszteződéshez ér, ez jó jel, az viszont még jobb hogy egy katonai homokfutó süvölt át az úton célja felé. Az idegen elhatározza hogy követi bárhova is megy a jármű. Az út mellett levő fák takarásában halad hogy nehogy felfedezzék, ha valami zajt hal azonnal felmászik egy fára ami megtartja súlyát és könnyedén az útra lehet ugorni ha egy jármű közeledne (értelemszerűen nem a jármű elé hanem annak tetejére ugorna).

Bejutottam. Hallottam, hogy az emberek egyre jobban közelednek rejtekhelyem felé. Biztos meghallották földet érésemet. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, ha itt maradok akkor biztos megtalálnak, viszont ha nekik rohanok akkor darabokra lőnek. Ezért mikor még nem szúrtak ki, gyorsan átlopakodtam egy, a búvóhelyemtől két méterre lévő láda mögé.  A Tervem az, hogy odalopakodok a közelebb lévő ember mögé, befogom a száját hogy ne hívja fel a társa figyelmét magára, és átszúrom a mellkasát farkam segítségével, majd visszahúzom a testét rejtekhelyemhez, és utána majd valahogy eltakarítom a másik fura emberszabásút az útból.



                                             _____________________________
                                                           

A Királynő kiadta a parancsot, így elindultam egy emberek lakta telep felé. Az út hosszú volt, de egy idegen nem fárad bele abba, hogy órákon át kell futnia réteken és erdőkön át egy távoli helyre, ahol biztosan vannak gazdatestnek vagy élelemnek való állatok vagy emberek.
Végül oda is értem, a távolban lehetett látni a telepet és éreztem testvéreim feromonjait. Észrevettem, hogy az egyik testvérem átjutott a kerítésen. Én is így tettem, óvatosan átmásztam a kerítésen, majd odaszólok neki - Lehet, hogy az emberek elbújtak. Két testvérünk egy épületnél van. Ott lehetnek az emberek. Nekünk is be kell jutnunk az épületbe, hogy elkapjuk ezeket az embereket. Minden jel arra mutat, hogy fegyvertelenek. Találnunk kell egy nyitott ablakot vagy egy szellőzőt, amin át bejuthatunk.
Miután mindezt elmondtam, elindultam, hogy keressek egy alternatív bejáratot az épületbe. Az épület persze nem volt olyan messze, de nem is volt olyan közel. Ez kb. egy kilométeres távolságot jelentett. Gyorsan futottam az épület felé.

//Bocsi, hogy így írok. Koncolóval már rég nem játszottam, így vele is bele kell majd jönnöm a játékba.//