Erdő

Intenzív erdőgazdálkodás folyik. Az erdőt direkt azért ültették, hogy majd kivágják.

A hajó puhán landolt az erdő közepén egy tisztáson. Túlságosan messze voltam ahhoz, hogy halljam a királynőm üzeneteit, de ez nem okozott gondot. Az erdő tele volt illatokkal és feromonokkal. Egyelőre még meglapultam a rejtekhelyemen, és amint elmentek az emberek kimerészkedtem. Végig osontam a hajón és kilestem a nyitott rámpán. Felmértem a lehetőségeimet, és megnéztem milyen tereptárgyak lehetnek a segítségemre. Az elsődleges dolgok a fák voltak. Remek rejtekhelyet biztosítottak a lombkoronák így lerohantam a rámpán és a hátsó lábaimat megfeszítve elrugaszkodtam és megkapaszkodtam az egyik fa lombkoronájában.

A fáról messzebb láttam és feltűnt a távolban valami tűz. Nem tudtam pontosan mi volt az, de most nem az volt a legfontosabba. Mielőtt bármit is tehetnén egy üzenet érkezik, méghozzá nem akrákitől: a Királynőtől. Üdvözölt, mint új alattvalót és megkért, bár fölöslegesen, mert az én tervem is ez volt, hogy menjek el a fészekbe. Nem tudtam melyikkel járok jobban: ha nem válaszolok neki, csak megjelenek, vagy ha válaszolok, és akkor minden rendben. Mivel tudtam, hol a helyem a második opció nyert.
"Örülök, hogy itt lehetek, Királynőm, és a lehető leggyorsabb úton eljutok a fészekbe." - válaszoltam a Királynőnek, majd arra lettem figyelmes, hogy az emberek visszajönnek, és látszott rajtuk, hogy félnek, mert ők sem tudják biztosan, hogy mi az a tűz nem messze. Hamarosan két őrdroid állt fel a rámpa végén, ami az emberek üzemelhettek be. Eléggé halványan éreztem, mert nem voltak feromonjaik, de ahogy az emberek hozzájuk értek, hagytak némi lenyomatot, de az édeskevés volt a helyük megállapításához. Hamarosan az emberek is visszatértek és bementek a hajóba, így szem elől tévesztettem őket, és nem tudom, hogy jönnek-e még ki, vagy bent megálltak, nem tudom mit csinálnak, mire készülnek. Végül mérlegelek és úgy döntök, hogy semmi értelme annak, hogy kiírtsam őket, mert én járnék pórul. Ha a kevés nyom alapján megtámadom a két őrdroidot, a hajóból az emberek elkezdenek tüzelni, ha megvárom, míg kijönnek - már ha kijönnek még egyáltalán - akkor az őrdroidok puskáinak esem áldozatul. Végül elvetem a támadás lehetőségét és úgy döntök, hogy inkább a fészek felé veszem az irányt. Az éj sötétje is a kezemre játszik, és ezt ki is használom. Keresek egy szomszédos fát, és egy darabig a lombkoronában maradok, míg távolabb nem kerülök ezektől. Ismét megfeszítettem az izmaimat, majd egy szomszédos fára ugrottam.

Sikerült elkerülni azt a reménytelen csatát. Ahogy a fákon haladok, csak madarakat és kisebb állatokat verek fel, de azok, amint eltűntem már folytaják is amit félbe kellett szakítaniuk miattam. Hamarosan vége az erdős résznek és egy nyílt terep jön. Megállok az utolsó biztonságot jelentő lombkorona árnyékában és onnan nézek szét, hogy merre kell tovább mennem. Úgy érzem, hogy a fészek egyre közelebb van, és végre biztonságot nyújt majd, de erre nincs semmi garancia. Még akár egy napi járásra is lehet innen. Nemsokára meglátok néhány különleges alakú aurát, amit eddig még nem láttam. Azt ki tudom venni, hogy valószínűleg négy lábúak, és sokan vannak. Közülük pár alszik, a többi pedig a nővényekből táplálkozik. Nem tudom mik ezek, és miért vannak itt ennyien, de az ösztön bennem van. Sajnos a hajó út elég hosszú volt, és rég nem ettem semmit, így egy ekkora állattal bőven belaknék, ha el tudnék kapni egyet. Körbenézek, keresek valamit, ahová be tudok húzódni, hogy elfogyasszam, ha sikerült elkapnom az állatot, de túlságosan nyílt a terep, így egyetlen lehetőség maradt: el kell kábítani és minnél messzebb kerülni ettől a területtől. Elhatároztam magam, innen már nem lépek vissza. Egy alvó példányt szemeltem ki, az most könnyű zsákmány lesz. A farkam hegyét a fejem mellé emelem, majd elrugaszkodom az ágról és lecsapok a gyanútlanul alvó állatra.

A támadásom sikeres volt, és a farkam, a végén a pengével az állat gerince alatt hatolt be. Örömmel töltött el ez a fajta támadás, ugyanis az állat épp megpróbált felébredni, és a megjelenésem egy egészséges ásítást szakított félbe. Hamarosan kivérzett az állat, a többi pedig meg sem próbált megtámadni, inkább gyáván megfutamodtak és bevették magukat a közeli erdőbe. Egy megfelelő sziklahalom tökéletes helnyke tűnt, hogy elfogyasszam az állatot és energiát nyerjek belőle. Bal karommal megragadtam az állat lábát, majd bevonszoltam a szikla mögé és elfogyasztottam. A távolban még mindig látni lehetett a lángokat, és mintha egyre nagyobbak lettek volna, valamint egy robbanás rázta meg a területet. Felkaptam a fejem és egy darabig néztem, hogy mi a fene történhet arra felé. Kétségtelen, hogy ezek fajtársak lesznek. A predatorok csendesebben dolgoznak, nem hagynak ekkora mocskot maguk után. Ha elég közel vannak, akkor megkapják az üzenetem.
"Megvagytok arrafelé, vagy kell segítség? Mi történik?" - küldtem a telepatikus üzenetet. Ebben nem volt kockázat, azok a vadászok és a humánok sem hallják. Ha van ott fajtárs, csak ő fogja ezt hallani. Az állatból nem maradt más, csak egy inas csontváz. A húst mindenhonnan eltüntettem és remekül éreztem magam, visszatért az erőm és újra a régi voltam. Nem bajlódtam sokat, lenyeltem az utolsó falatot és folytattam az utamat a fészek felé, ami nagyon úgy néz ki, hogy a lángokon túl lehet.

Az erdőből reagáltak, nem azok akiket akartam, de több, mint a semmi, legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül. Amíg várok, hogy feltűnjenek - ami nem történt meg - újra hallom azoknak az állatoknak a hangját, akik az előbb elfutottak. Idegesen horkantgattak, majd mire felocsúdtam egy szörős dög ugrott nekem és mart a jobb karomba. A kutya sajnos eléggé óvatlan volt, ahogy én is, mert a sebből kifröccsenő savas vér teljesen szétmarta az alső és felső állkapcsát is. Az állat a fájdalomtól össze-vissza rohangált, majd ahogy a sav maró hatása elérte az agyát, a kutya lába kicsúszott és egy méteres csúszás után megállt és végleg elnémult. Egy pillanatig néztem utána, majd rögtön visszakaptam a fejem, mert jött valaki. Egy ember, és nem várt semmit, már rám is lőtt, de szerencsémre a golyó a fejem mellett csapódott egy fába. Ez sosem volt tréfa, de most még annyira sem. Éreztem a férfiből áradó félelmet, de éreztem a bosszúvágyát is. Két állata odalett, én pedig a területén garázdálkodom. Én is zabos lennék az ő helyében. Egy pillanat alatt döntöttem, és bevettem magam a szikla mögé úgy, hogy fedezéket találjak a következő lövés elől. Ahogy eldördült, és "biztonságban" voltam, felugrottam a szikla tetejére, majd onnan megpróbáltam egy ugrással átszelni a távolságot az emberig. Ha nem sikerült egyből, akkor megismétlem, és kettőből biztos elérem, közben ha mégis lőne még egyet, megpróbálok kitérni előle, és ha elértem végre az embert, a farkammal kicsapom a kezéből a fegyverét, majd megragadom a vállát és négy csáprágómmal megszabadítom a fejétől.

Sikerrel jártam. Egyetlen ugrással az ember előtt termettem, akibe végleg belepetézett a félelem megva, sőt még ki is virágzott bene. Két lábon állva fölé magasodtam, és a látvány megtette hatását. Kétségbeesetten próbált újra tüzelni a puskával, de késő volt, mert azt már kicsaptam a kezéből, és ennek hatására hanyatt esett a földön. Láttam a szemén keresztül a félelmét, éreztem, hogy végleg feladta az életét, és azt, hogy megvédi a birtokát. Karjaimmal megszorítottam a vállát, amire az egy recsegő hang kiséretében engedett a szorításnak és megadta magát. A lapocka és a kulcscsont valószínáleg ripityára tört a vállában és egytlen éles sikoly hagyta csak el a száját, aminek a lefejezés vetett véget. A fej a földre hullot és tökéletes pozícióban volt, hogy rám nézzen. Végül elengedtem a fejetlen testet is, majd ismét meghallottam az állatok hangját, de egyre messzebb kerültek tőlem. Most gondolkodóba estem, hogy megnézzem mi az a tűz, vagy pedig menjek az állatok irányába, ahonnan a fajtársak is reagáltak. végül úgy döntöttem, újabb üzenetet küldök feléjük, így a legkönnyebb.
"Merre találom a fészket?" - remélem reagálnak, és kapok választ. Amíg várok rájuk, addig sem tétovázom és fedezékbe vonulok egy fa lombkoronájába, ahol nem, vagy csak nagyon nehezen vesznek észre.

Hamarosan megkaptad a választ. A fészek a hegy oldalán magasan van egy barlangrendszerben. (bánya) Továbbá a leendő társaid az általad felriasztott állat csordát igyekeznek a bányához terelni, élelemnek illetve gazdatestnek. De három runner nem tud ennyi állatot egyben tartani, így a segítségedet kérik.
A távolban lévő nagy lángoló területen kívül, nem látsz semmiféle veszélyforrást.

Nemsokára meg is kaptam a választ, miszerint a fészek a hegy oldalában van egy régi bányarendszerben. A helyválasztás remek, kevés bejárat, fedett és kicsi, zárt helyen pedig lehetetlen egy fajtabelivel elbánni. A fészek közelében járőrözők az általam előzőleg elkergetett állatokat terelték be élelemnek és keltetőnek. Az általuk küldött üzenet egy kérés is volt, mert a runnerek nem bírnak el ennyi állattal. Egyben olyan feladatot is elvégeztem, ami talán jó pont lesz majd a Királynőnél és így könnyebben befogad majd. A segítségre nem tétováztam, leugrottam a fáról, és két lábra érkeztem, majd a tűz felé irányult a figyelmem. Ez az egyetlen veszélyforrás, de nincs közel. Végül fogtam magam, és hogy gyorsabban haladhassak négy lábra ereszkedtem és elindultam a hegy felé, ahol a runnerek az állatokat próbálták beterelni a fészekbe.
"A hegy lábától jövök felfelé, gyors leszek." - üzentem a runnereknek és hamarosan a csorda sereghajtó egyedeit is megpillantottam.

Amikor felérek leendő társaimhoz, azok mind a hárman egy fáról néznek lefelé, ahol a röfögő-böfögő állatok kaparták a fákat. Engem kicsit lentebbről már ismertek, így otthagyták a fát, és mintha alakzatba rendeződtek volna, a hímek védeni próbálták a nőstényeket. A runnerek ismét segítséget kértek, amit én előszeretettel teljesítettem is. Az állatok láthatóan agresszívan megindultak felém, de én sem voltam rest. Két lábamra álltam, így is tökéletesen közlekedtem, ráadásul sokkal hatákonyabban tudtam harcolni is. Fejemet az égre emeltem és egy hatalmas üvöltés hagyta el a torkomat. A hang keveréke volt a Ragadozók üvöltésének és a mi fajunk sikoly szerű hangjának, ez pedig a legtöbb állatban és élőlényben félelmet kelt. Ha ez sem hatja meg az állatokat, akkor a legelöl álló hímet támadom meg, méghozzá felnyársalom a farkam hegyére. Így akarok, példát statuálni a többi élőlénynek.

A hímek nem tágítanak és nekem támadnak. Az elsőt sikerül felnyársalnom, de nem hatja meg a másik hetet és letepernek. Gurulni kezdünk a leejtőn, és csak egy szikla fog meg, aminek a hátam erősen neki csapódik. Erre már a runnerek is felbátorodnak és két fajtabeli megöl egy-egy nőstényt, a többit pedig nagy nehezen sikerül összeterelni. A harmadik runner nekem segít és egy savas köpést intéz felém és a hét hím felé. A levegőben szálva szétterül majd hatalmasat csattan az állatokon, és rögtön meg is kezdi maró hatását, és utat vág az állat testén keresztül. Ez elég ahhoz, hogy a nővényevők fetrengeni kezdjenek a talajon, hogy letöröljék magukról a savat. Felállok és az egyik hím arcát célozom meg, majd én is ráköpök egy adag savat, egy másik hímet megpróbálok elkábítani. Akár sikerülnek ezek, akár nem, egy harmadik hímet veszek célba és karmaimmal felhasítom a testét. Teljesen beindultam, és a gyilkolási vágy átjárta minden porcikámat. Egy másik állatot a farkammal felnyársalok és a nőstények elé dobom. Hal kerregő-sziszegő hangot adok ki, jelezve, hogy még mindig erősebb vagyok náluk.

Az egyik állat még egyszer belém harap, de nem járt jól. A seb nem mély, de a lény száját és nyelőcsövét elkezdi kimarni a savas vér. Nem szenved sokat, pillanatok alatt kifekszik. A csorda többi tagja ingerült és menekülni akar, de be kell terelni őket a fészekbe, ami már nincs messze. A nekem segítő runner odamegy és egyik oldalról próbálja meg segíteni a társait. Végül támad egy ötletem, amit használhatunk.
"Menjen egy-egy jobb és bal oldalra, hogy oldalról össze tudjátok terelni, én és a másik runner hátulról ferdén fogjuk terelni őket. Így remélhetőleg működik majd." - küldtem az üzenetet társaimnak, és bíztam benne, hogy ez menni fog, ugyanis, így hátra fele sem tudnak majd kijönni rajtunk keresztül, oldalról meg szépen beterelik őket a fészekbe, ahol táplálék és keltető lesz belőlük.

Nos, a következő posztodat már a fészekbe ejtsd meg. A kis röpke kalandért 1 skill pontot kapsz. Hamarosan lesz új alien kaland, azt már Halál fogja mesélni.

//Folytatás: Új-Japán----->Régi bánya----->Folyosók, alagutak//

Kaland Prédának:

Királynőd azzal a feladattal bíz meg téged, hogy menj az erdőbe és derítsd ki, hogy milyen tevékenységek zajlanak ott. Nagy ott a mozgás, a nyugtalankodás.
Egyre több a mozgás, a fák sorra dőlnek ki az erdő legnagyobb dombján. Emberi- és gépek hangja hallatszik melyek nem jelentenek jót.
Néhány kilométer megtétele után Préda egyre közelebb kerül a hangforráshoz. Már nincs messze. Egy-egy állat szalad el előled. Néhány madár az eldőlő fákról röppennek fel és keresnek új helyet. Az állatok veszély jelzéseket adnak egymásnak, ami most nem a te jelenléted miatt vannak.
A dimbes-dombos talaj és a fák segítenek elrejtőzni, azonban óvatosnak kell lenned. Egy katona válik láthatóvá aki a bidéket kémleli esetleges behatolók után. Nem sokkal mögötte három civil beszélget, egyikük mutogat. Innentől óvatosabban kell mozognod, nehogy észre vegyenek.

Préda hosszú regenerálódását egy hang szakítja meg. A királynő szólt fejében és új feladatot bízott rá. A közeli erdőben különös dolgok történnek. Fák dőlnek ki és állatok menekülnek otthonaikból, ezért Préda elhagyva fészkét elindul felderíteni a terepet. Jó pár kiló méter után a zaj és annak rezonanciájára lesz figyelmes a xenomorph. Néhány erdőlakó állat ügyet sem vetve a xenomorphra elszalad, de most Prédát is kevésbé izgatják a ,,gazdatestek vagy táplálékok". Hamar felugrik egy vastag törzsű fára kb. a feléig majd néhány kecses mozdulattal az egyik kiálló ágra kúszik, és úgy kémlelődik. Hamar felfigyel a sűrűben feltűnő katonára, aki fegyverével ellenőrzi a terepet, és mögötte három fegyvertelen érthetetlen nyelven ad ki hangokat. Az egyikük mutogat hadonászik Préda ő rá fókuszál ,,biztos ő az irányítója ezeknek a gyenge organizmusoknak." Préda tudja fel kell derítenie mennyien lehetnek az emberek és ebből mennyi jelenthet tényleges veszélyt a fegyverek által. Megvárja míg az őrködő katona mást is szemügyre vesz és akkor leereszkedik. Megpróbálja az ,,irányítót" szemmel tartani, de arra ügyelni fog, hogy mindig a cserjeszint, fa vagy a domborzati viszonyok takarásában legyen. Ha szem elől tévesztené az emberét akkor vár és a katona mozgását figyeli meg, hogy kivárhassa a megfelelő alkalmat az ártalmatlanítására.

Kaland Prédának:

A fáról valamivel több vált láthatóvá. Egy jármű mely szállításra alkalmas, volt is rajta rakomány. Egész pontosan fa rönkök voltak rajta melyeket most rögzít rá két civil. Egyikük kissé elszúrja a dolgot és az egymásra rakott farönkök megindulnak. Az aki mutogatott ordítani kezd és a hozzád közeli fegyverest is elhívja segítségül. A figyelem központjába a szerencsétlen civil és a kis baleset válik így alkalmad adódik közelebb menni illetve másik, esetleg jobb megfigyelő helyet találni.
Biztosra veheted, hogy több civil és fegyveres van, mint aminek elsőre látszik. A baleset ellenére az emberek nagy része folytatja a munkát. Jobbról egy nem messze lévő fa recsegve, ropogva eldől. Rejtekhelyed ezzel jobban kivehetővé válik így már biztos, hogy másik fára kell költöznöd vagy észre vesznek. A lehetőség adott, a tény is. A kérdés már csak az, hogy mersz e kockáztatni és maradni, esetleg feljebb mászni vagy ügyesen fát, helyzetet váltasz.

Prédának nem volt maradása. Nem kell túl nagy lendület az ugráshoz mert a szomszédos fa közel van, azonban az érkezésre, a fa törzsére annál inkább. Elég egy rossz mozdulat és a xenomorph a földön találja magát amivel biztos magára hívja a figyelmet. Az ugrás után a zűrzavarban a hangoktól távolodva, körívben indul meg felderíteni a terepet. Ha túlságosan eltávolodna akkor a másik íven halad végig, hogy megtudja mekkora és milyen gyorsan bekövetkezendő veszély áll fent. ,,Talán a fészek minden tagjával megölhetnénk és elhurcolhatnánk őket." Fáról fára halad előre és nem feszíti meg a markát teljesen mikor kapaszkodik, hogy ezzel is a legkevesebb zajt csapja. Az élővilág vészes távozása szerencsére nem jelzi pontos helyzetét és ha olykor fölröppen egy madár, azt is a civilizációtól való menekülésére vélik. Amint lehetősége nyílik Prédának a földön halad tovább majd a cserjeszinten és bokrok mögött

Kaland Prédának:

Ügyesen mész fáról-fára, jelenléted nem keltett feltűnést, olyan vagy mint egy árny, mintha nem is lennél, pedig nagyon is vagy. Ahogy mész körívben a zajok kicsit csillapodnak, más fajta hangokra leszel figyelmes. Tőled jobbra, a civil emberek épp építkeznek. Nem lesz kis építmény ha elkészülnek. Alattad bokrok sokasága vár, terebélyesek és sűrűek.
Az építőkhöz három ember megy oda, egyiknél fegyver van. Váltanak néhány szót, majd elmennek és hoznak egy mini gun -t. A katona elkezdi nézegetni az épülő építményen, hogy hol lenne a legjobb helyen egy ilyen vagy akár hasonló fegyver. Ebből már sejtheted, hogy bármi is lesz itt az nem lesz jó, kedvező. Azonban a felfedezésnek még nincs vége. A megtisztított területnek eddig csak a 60% -át láttad. Tanulmányozhatod tovább, hogy mi lesz amit építenek vagy tovább is mehetsz felderíteni a terület többi részét. Azonban ha az utóbbit választod, számolnod kell azzal, hogy a fák nem fognak megfelelő búvóhelyet nyújtani, maximum jobb kilátást.

A zaj valamivel csillapul és Préda már már kezdi azt hinni rossz irányba jött, mikor egy jókora komplexum váz állványzata és az épülőben lévő komplett elemek tűnnek fel. Munkások sürögnek forognak, amikor a képbe betér három másik ember. Fegyver csak az egyiknek csüng a válláról, majd el is mennek, de csak addig amíg egy mini gunnal vissza nem térnek. ,,A fegyvert valószínűleg erősítésnek akarják feltenni." Több hely is lehetséges, de Préda ezt már lent, a sűrű aljnövényzetek fedezékéből deríti ki. Ez a hatalmas készülő építmény eléggé felkeltette a xenomorph figyelmét, ezért a felderítésére szenteli egyenlőre az idejét. ,,Egy támadás esetén jó ha tudja a falka merről nem érdemes betörni." A sűrűben teljesen a talajhoz lapul farkát maga mögé feszíti és úgy halad szépen lassan megkerülve az épületet. Minden oldalról felakarja mérni a terepet és ahol lehetséges ott hátráltatni, lassítani fogja a munkálatokat, de nyílt terepre biztos nem merészkedik ki.

Kaland Prédának:

Egyenlőre senki nem vett észre. A bokrok tökéletes rejtek helyet biztosítanak. Az építészek nagyban dolgoznak, a két civil és a fegyveres több helyet is megnéztek az épülő építménynél ahová jól ellehetne helyezni a mini gun -t. Ezután elmentek. Ha menetirányukba nézel akkor három teherautót pillanthatsz meg tele fegyverekkel, töltényekkel és fegyveres katonákkal akik ezeket őrzik. Legalább tízen vannak, inkább tizenöten. Tőlük jobbra, fákhoz közel egy asztal van és három fegyveres az azon található papírt nézegetik. A középső valószínűleg a vezetőjük, idősebb és ruhája tele van kitüntetésekkel. Ha kicsit közelebb mennél a sűrűben, talán többet látnál a kiirtott területből.
A munkások közül, akik az épületet építik, egy kiválik a többitől és egy kis dobozzal közelít feléd. Nem vett észre. A bokrok előtt leül a földre és kinyitja a dobozt. Egy szendvics van benne és a civil elkezd falatozni. Csak óvatosan, ha nem akarod, hogy észre vegyen.

Préda a sűrű aljnövényzetben kúszik egyre közelebb. Egy magas rangú tiszt magyaráz valamit embereinek és nem messze tőlük három tele fegyverekkel megrakott teherautót őriz egy kisebb szakasz. Rengetegen vannak az emberek. ,,Vajon mire készülnek?" Majd a következő pillanatban Préda felé közelít egy munkás kezében valami fémes dobozzal. Préda eleget látott már, hogy tudja nem fegyvert szorongat az ipse. A civil leül és az előhúzott szendvicsét kezdi majszolni. Préda az embert méregeti. Közelebb oson és közben azon gondolkodik, hogy mekkora feltűnést keltene egy munkás eltűnése. Ezért inkább visszafordul megnézni a kiirtott területet.