Kristálybarlang

Kifele menet iszonyú tempót diktál a két idegen és a vízből kiérve újabb csapat behemót veszi őket körbe. Egy pillanatig sem haboznak az óriások rohamlyukkal elakarják söpörni a két betolakodót. Lomha és egyensúlytalan mozgásuk miatt azonban lemaradnak egymástól a szervezettség hiánya kiüt és a két xenomorph ezt kihasználhatja. Kínzó meglátja a lehetőséget és a legnagyobb rést, két behemót között megcélozza és elkezd sprintelni felé. Pár méterenként egy kis cikkcakkot visz bele a futásába hátha sikerül még jobban összezavarni a lényeket és így átbújni közöttük.

Tartom a tempót a vízben Kínzóval, ám mikor kiértünk meglepnek az újabb behemótok.
~ Ezek sosem fogynak el? - nem várnak semmit, már támadásba is lendülnek, és Kínzóval alig van időnk reagálni, ám a behemótokon meglátszik, hogy primitív lények, és képtelenek a rendes csapat munkára, így megnyílik egy rés. Kínzó könnyűszerrel átfér, és ugyan én sem maradok le sokkal testvérem mögött, jóval nagyobb termetem miatt akár bele is ütközhetek a behemótokba, és akkor vagy őket viszi el a lendület, vagy én torpanok meg, és kapnak el, de az nem kecsegtet semmi jóval. A lehető leggyorsabban és legnagyobb erővel iramodom neki, hogy minnél könnyebben át tudja csusszanni a keletkezett résen.

Neki iramodik a két xenomorph és épp hogy átjutnak a résen. Az összes behemót utánatok ered. A folyosón, ahol haladtok, egymás után tűnnek fel az ellenséges lények, de lassúságuk miatt nem tudják tartani a tempót. Mégis újból és újból feltűnnek előttetek és próbálnak elkapni benneteket. De közben arra is figyelnetek kell, hogy ne tévedjetek el, s ugyan azon az úton menjetek vissza, amerről jöttetek.

Épphogy csak át tudunk siklani az érkező behemótok között, és már rohanunk is a fészek irányába. Legalábbis remélhetőleg a fészek irányába. A behemótokat otthagytuk, de időről időre mindig előkerült egy újabb. Valamit tenni kéne velük, mert ha nem fognak el, akkor akár el is kaphatnak, és nekünk itt a vég. Ekkor támad egy ötletem, és ezt meg is osztom Kínzóval, remélve, hogy támogatja az ötletet.
~ Mi lenne, ha visszacsalnánk őket a fészekbe, ahol az arctámadók majd elintézik őket? Erős testvérek kelhetnének ki belőlük. - csak legyne a fészekben annyi tojás, illetve, ha nem is mindet sikerül, de valóban nagy előny lenne a fészek számára néhány ilyen lényből kikelt testvérünk. Már ha képesek ezekből a lényekből kikelni.

Menekülés közben a két idegen mindent bevet. Ugranak, másznak, centiznek és egyfolytában rohannak. A behemótok szerencsére közel sem olyan gyorsak mint a xenomorphok ám annál keményebbek. Kínzó kétszer csapódott félig egy egy behemót lábához, de megérezte a becsapódást. Mindenhonnan kezek nyúlnak ki és próbálják őket megragadni, de hiába. A kiugró behemótok elől sikerült eddig mindig élesen elkanyarodni, majd egyszer csak Éjlopó gondolatát érzi meg Kínzó. ~Rendben testvérem, de azért nehogy túl sok behemót jöjjön utánunk mert az sem lenne biztonságos. Tetszik az ötlet. A visszafelé vezető utat nem nehéz követni csak a holtesteket kell követni. A nagy elterülő férgek teteme a kijárat közelében vannak.

A holttesteket követve haladtok vissza a fészek irányába. A nyomotokban persze ott loholnak a behemót lények, s egyre csak kapkodnak felétek. Egymás mellett haladtok előre, s kopogó körmeitek szántják a talajt a lábatok alatt a tempótól. Hírtelen azonban Éjlopó szorítást érez a bal lábán és elhasal a földön, majd egy pillanat múlva eltűnik Kínzó mellől. Az egyik behemótnak sikerült megragadnia, s visszahúzta. Marka erősen tartja Xenomorph lábát. Egy pillanat alatt maga elé húzza, majd szabad karját csapásra emeli.

Már majdnem ott vagyunk, amikor erős szorítást érzek a bal hátsó lábam felől. Az egyik dögnek sikerült elkapnia, és lassan, de biztosan visszafelé húzott. Karmaimat próbáltam a talajba mélyeszteni, hátha ezzel kissé lassítani tudom a folyamatot. Valóban, de megállítani már nem voltam képes, így a behemót maga elé emelt, és másik karját már csapásra is emelte.
~ Megleszek. - üzentem Kínzónak, bár én magam sem voltam biztos ebben. A behemót arcába megpróbálok savat köpni, majd ennek sikerétül, vagy sikertelenségétől függetlenül farkamat csapásra emelem, és hegyes végét a behemót kezébe próbálom mélyeszteni, melyet csapásra emelt az imént.

Ahogy a lábuk bírja úgy sprintelnek az idegenek nyomukban a hatalmas ellenséggel. A tetemek megnyugtatják Kínzót mert tudja, hogy jó irányba tartanak. A földet kaparva maguk alatt kapaszkodnak és lökik magukat előre, de a behemótok csak közelednek. A véget nem érő alagútokban a két idegen egymás mellett halad, de egyszer csak Kínzó társa Éjlopó eltűnik Kínzó mellől. Kínzó megfordulva már tudja Éjlopó egyedül akar szembenézni a behemóttal, de még ő sem biztos benne, hogy sikerrel jár. Ezért Kínzó vissza felé kezd haladni és farkával fog lesújtani a lényre aki elkapta Éjlopót.

Éjlopó megpördül a behemót alatt, majd egy pontos célzással szembeköpi a lényt, ami rögtön el is ereszti őt. A sav sziszegve marni kezdi a lény arcát, s visítva támolyog hátra, közben pedig két társát dönti fel. Próbálja ledörgölni magáról a savas vért, de a karja is olyan lesz és azt is marni kezdi. Teljesen kifordul magából és hadonászni kezd mindenfelé, majd összeesik, s hörögve, fuldokolva pusztul el, ott helyben.
A lény elég időt nyert nektek ahhoz, hogy tovább folytassátok utatokat.

Kínzó Éjlopó segítségére indulna, de amint látja, hogy Éjlopó hatásosan leszereli támadóját inkább bevárja. Éjlopó jól irányított köpése hatásos annyira, hogy a támadója azonnal elereszti a lábát és hátrálása közben több társát is megzavarja. A szerencsétlenül járt behemót az arcáról próbálja letörölni a savat, de ezzel csak még több sérülést szerez be a kezein. Hatalmas bőgése és ordibálása után egyszer csak összeesik és többet nem kel fel. Éjlopó pillanatok alatt Kínzó mellett terem és Kínzó is reméli, hogy több meglepetésre már nem kell felkészülniük. -Csak érjünk a mi területünkre és aki követni mer minket annak vége.

Érzékeitek kezdenek visszatérni, s a kristályok okozta émelygés is lassacskán elmúlni. A barlang falain, már láthatóak elszórtan nyálka és váladék foltok. Éjlopó szótlanúl tartja a tempót Kínzó mellett haladva.
Nagyon közel vagytok már a fészekhez. Ezt nyomatékosítja is, amikor egy testvéreteket váratlanul feltűnik előttetek. De oly hirtelenséggel, hogyha későn reagáltok, akkor feldöntitek.

Tervem sikerült. A koncentrált, és közvetlen közelről a behemót arcába köpött sav tökéletesen megteszi hatását. A lény szorítása gyengül, végül tompa puffanással érek földet, a behemót pedig próbálja lekaparni az arcáról a savat, ám ezzel csak ront a helyzetén, végeredményben másik két társát is feldőnti, mi pedig tovább indulunk Kínzóval. Némán rohanunk, mikor a fészek első jelei megjelennek a falakon nyálka és váladék formájában. A behemótok még követnek, de a vesztükbe rohannak. A fészek közelségét egy testvér megjelenése is jelzi, aki szinte az utolsó pillanatban tűnik fel, és éppcsak sikerült kitérnem előle, aképpen, hogy felmászok a falra előle, hogy kikerüljem.

/Bocsi a késésért, kimaradásért/

Kínzó és Éjlopó a tempóból nem vesznek vissza, és úgy tűnik sikerült lerázniuk az óriásokat. A járatban a két xenomorph egymás mellett halad és már érzik a érzik közelségét. Kínzót is nyugodtabb érzések kerítik hatalmába hiszen a légkörben terjengő szagok és a járatok falán feltűnő, megkeményedett nyálkák is ezt bizonyítják. Sietségükben nem is érzékelik társukat, aki valamelyik járatból vagy a falról ugrott be eléjük. Túl későn reagál a két xenomorph és egyenesen társukba rohannak. Az ütközéstől szerencsétlen jókorát bukfencezik többször is egymás után a talajon mire fogást talál benne és megtartja magát. Kínzó is megszédül kicsit és hirtelen minden letompul körülötte, de hamar eszmél, hogy Éjlopó is mellette és elütött társa is már talpon van. ~Vajon ez egy őrszem? Vagy végig minket követett, egyáltalán mit akarhat? Kínzó türelmesen vár míg Éjlopó vagy társuk nem közli amit akar.

Kínzó figyelmetlenségében fellöki a hírtelen felbukkant testvérét, amitől mindketten a füldre kerűlnek. Éjlopó szerencsére idejében felugrott a falra, így elkerűlte a karambolt. Testvéretek sziszegve tápászkodik fel, majd vicsorogva mér végig bennetek. Végül hátat fordít és - emberi szemmel - flegmán elballag. Talán őt is megzavarta a kristályok aurája és nem tudta, hogy kik közeledhettek. De mindegy is, hisz már a fészketek határán vagytok.

Kínzó és Éjlopó társa semmit sem közölve hanyagul hátra hagyja őket. Kínzó még egy darabig firtatja társuk távoztát és különösnek is találja ezt az egészet. Se szó se beszéd egyszerűen lelépett. A helyzetük Kínzót ennek ellenére is felvillanyozza. -A fészek határa, mennyünk testvér és informáljuk királynőnket. Kínzó a járat falára egy laza mozdulattal felkapaszkodik és úgy halad tovább a legközelebbi bejáratig. Közben minden élesebb forduló után hátratekint nehogy a nem kívánt vendégek meglepjék őket.

Kínzó és a hirtelne feltűnt testvérünk egymásba rohan, és kell nekik némi idő, hogy újra összeszedjék magukat. Talán őt is a kristályok zavarták meg, ezért nem érzékelt minket. Végül sikerül összeszedni magukat, majd egy szót sem szólva, a frissen érkezett már el is siet, Kínzóval pedig utánasietünk. Kínzó a járat falára mászik fel, én lent maradok a földön, és a tempót tartva társammal, haladunk egyre beljebb a fészekben. Látom, hogy Kínzó hátra-hátra pillant. Nekem sem tetszene, ha valamivel meglepnének a behemótok.
- Hamarosan ott vagyunk.

Végre eléritek ténylegesen a fészketek területét. Egyenesen Úrnőtökhöz veszitek az utatok, hogy jelentést tegyetek neki. Most a testvéreiteket kell egymás után kerülgetnetek, akik a mindennapos dolgaikat végzik.

//Következő posztot a Királynő kamrába írjátok. A link egyenesen oda visz.//