Kristálybarlang

Különböző színű és kisugárzású kristályok találhatóak itt. Az idegenek valami miatt nem mernek, vagy csak nagyon vonakodva mernek ide lemenni.

A királynő két elszánt szolgája jelentkezett a feladatra Zúzó és Éjlopó. Úrnőjük biztosítja őket, hogy ha lesz(nek) még jelentkezők utánuk küldi, de addig ketten csak egymásra számíthatnak. A fészek organikus falait elhagyva a két xenomorph ismeretlen terepen találja magát. A sötétség nem akadály, de a barlangrendszer kanyargós útvesztőjében ha úrnőjük mentális üzenete nem segítene nekik biztos elvesznének. Jó pár száz métert ereszkedhetett le a két lény, amikor fényt (kék) fedeztek fel maguk alatt. Elérték a határt. Innen már nincs visszaút, de mielőtt teljesen leérnének valamit megéreztek mind a ketten azt, hogy nincsenek egyedül, de a veszély még nem tárta fel magát. Leérve ez a látvány fogadja a két idegent:

http://noob.hu/2012/02/15/cave_chamber.jpg

Parancsnok öntörvényűségének köszönhetően egyedül indul útnak. Persze nem izgatja fel a dolog, de még ő sem tudja mi fogadhatja majd lent a kristálybarlangban és egy mindig kevesebb mint a több. A királynő stratégiából másik úton küldi az idegent, de nem szakítja teljesen el társaitól. A fészek határát elhagyva egy számára is kissé szűk járaton kezdi meg a leereszkedést. Síri csend honol mindenütt és egyszer csak leérve egy tágabb járat elején áll Parancsnok. A közelben élőlények neszelését fogja, de tudja, hogy azok nem a társai. Elindul a barlang járatában és egyre erősödő fényt vél felfedezni. Parancsnok innen indul a járatba egyre mélyebben:
http://noob.hu/2012/02/18/lehman_caves_4.jpg

A királynő másik úton vezeti. Szűk járaton ereszkedik le, mely a végén tágasabb lett. Ismeretlen lények neszét fogja. Ami nem túlzottan tetszik neki. Csendben halad, odafigyel arra, hogy ne csapjon zajt. Ha valahogy elkerülhetetlen lenne, akkor is a lehető legkisebb zajt csinálja.
Hát akkor.. ha már idáig eljöttem.. vessük bele magunkat ebbe a járatba. -gondolta, miközben haladt.

A járatban Parancsnok türelmetlenül halad tovább, de veszélyre utaló jel nincs a közelében. Nesztelenül halad hol gyorsan hol lassabban amíg egyszer meg nem torpan. A járat vége felől a talaj pár helyen kezd felpúposodni, felgyűrődni mintha kirobbanna a talaj egy kis része. A lény hamar rájön, hogy egyre csak közeledik felé. A járat elég magas a kitérő manőverre és rögtön felkapaszkodik a falra aztán a járat sziklás tetejére. A kőzet elég nedves kicsit megnehezíti, hogy fent maradjon, de a felgyűrődő kb. egyméteres földkupac következő helye nagyjából alatta lesz.

Eközben Tövis is elhagyta a biztonságot nyújtó fészket. Az előző küldetés sok energiáját felemésztette és szüksége volt a pihenésre. A királynő minden bizonnyal őt küldte utoljára hacsak nem látja szükségét egy kisebb raj beavatkozására, de bízik négy szolgájában. Tövist alapos mérlegelés után Parancsnok után vezeti mentális gondolataival ugyan azon az útvonalon. Tövis elvétve néhol felfedezi testvére ott jártát, de észre vehető Parancsnok óvatossága hisz alig hagyott nyomokat maga után. Tövis is eléri a kristálybarlang határát és ugyan az a különös érzés feszíti pattanásig idegeit mint amit Parancsnok érezhetett, és ettől megjön a harci kedve. Sietnie kell ha beakarja érni testvérét és rohanása közben távolról halk dörömbölő hang szül kétséget benne. Vajon mi lehet ez?

Ahogy halad a járatban egyszer csak megáll. Érdekes dolgot művel a talaj és rá kellett jöjjön, hogy ez felé tart. Felkapaszkodott a falra, majd a járat sziklás tetejére.
Érdekes. -gondolta miközben a talajt figyelte- Mond, hogy legyilkolható valami lesz alatta. Lécííí. Ölni akarok, vagy legalább eljátszadozni ezzel a valamivel. -gondolta.

Királynőnk újabb parancsát teljesítjük, mikor Zúzó testvéremmel megindulunk, hogy teljesítsük újabb feladatunkat. Néhány humán zúlságosan közel merészkedett a fészkünkhöz és csak idő kérdése, hogy mikor fedeznek fel minket. Ezt kellett meg akadályoznunk. A járatokban haladtunk, majd megindultunk lefelé. Kékes fény derengésére lettem figyelmes, és hamarosan a barlang rendszer egy olyan területén voltam, ahol még nem jártam, mióta megérkeztem erre a bolygóra.
~ Legyünk óvatosak, én még nem jártam ezen a területén a bányának. - üzenem Zúzónak.

Parancsnok:
Fentről lelógva Parancsnok megbizonyosodik, hogy egy lény okozza a gyűrődéseket ami a mögötte lévő nagyobb résen tör ki. A talaj alatti masszív föld réteget és köveket kitúrja a lény mielőtt azok akadályoznák a haladásban majd gyorsan eltűnik. Parancsnok jobbja felől lent a felgyűrődés mögött egy jókora fejszerű dolog tűnik elő vagyis egy része. Mielőtt végleg tovább haladhatna teljes hosszában az általa okozott lyuk alatt Parancsnok elengedi magát, a levegőben macska módjára megpördül kieresztett karmokkal és belemar. Karmai belemélyednek, de a talaj felszakad mögötte és a lény hatalmas fejével Parancsnokot hátba támadja. A xenomorph három métert repül és miután feleszmél ismét a felgyűrődő talaj közelít pontosabban az okozója.

Miután arrébb repült és feleszmélt félelmetes hangján visított egyet. Rövidet visított, mert ellenfele közelített és nem volt idő a hosszabb, elrettentőbb visításra, figyelmeztetésre. Nagy ugrással a falon találta magát, de nem ment magasra. Alul volt, úgy másfél méterre a talajtól. Hosszú farkát odakúsztatta ismeretlen ellenfeléhez és megpróbálta farkával leszúrni. Kérdés milyen kemény a talaj, megtudja e sebezni az ismeretlen lényt? Parancsnok úgy próbálta sikeresebbé tenni a támadást, hogy nagy erővel és gyorsan csapott le.

Parancsnok rövid sikítása visszhangot vert a járatban, de egy pillanattal később már annak falán kapaszkodott lesben és várt a megfelelő pillanatra. A xenók tanulékonyak mi sem bizonyítja ezt jobban, a lény a gyűrődések távolságát veszi figyelembe és kalkulál. Kicsit előrébb helyezkedik és a gyűrődés teljes befejezése előtt a földkupac mögé döf. Érzi, hogy a farkán lévő penge belemélyül valamibe, de nem a talajba majd hirtelen kirántja és a halál lándzsáján áttetsző kékes folyadék a lény vére virít. Ezt annak elfojtott gurgulázó hangja támasztja alá viszont ennek hatására a lény kivágódik szinte repülve és Parancsnokot letaszítja a járat faláról úgy, hogy a xenó a féregtestű alá kerül. Amit Parancsnok a fejének gondolt most teljesen kör alakban széthúzódik jó egy méteres átmérőben és kitűnnek a több sorban ülő kb. 8-10 cm-es fogai. A xenó most elég forró helyzetbe került hisz a lény rajta fekszik a maga jó másfél két méteres hosszával és Parancsnokból próbál egy darabot kitépni. Kép:
http://noob.hu/2012/02/22/mongolion_deathworm.jpg

Mihelyt a lény leterítette és rámászott új ötlet jutott eszébe. Farkát többször egymás után gyors mozdulatokkal belevájta az ellenfelébe. Két kezén lévő karmait meg belemélyesztette a lénybe. De nem vette le tekintetét a lény fogairól sem, amik halálosak is lehetnek. Ismét farkát használva próbált felülkerekedni. Most arra törekedett, hogy a lény "fejét" találja el, vagy akár teljesen átszúrja. Minden mozdulata gyors volt és most ez kellett. Olyan gyorsan csinált mindent ahogy tőle tellett.

Miután leérkezünk, szétnézek. A hely viszonylag üres volt ezért gyanakodni kezdtem. Ekkor Éjlopó üzent nekem és én válaszoltam is:~ Én sem de valami azt súgja nem vagyunk egyedül én előre megyek fedezz hátulról!Ha valami megtámad minket akkor annak először a szarvaimmal kell szembe néznie!~ Üzentem majd egy kicsit előrébb megyek persze csak ha Éjlopó fedez.

Zúzó halad elöl és mögötte Éjlopó. A fény hol erősebben hol gyengébben pulzálva világítja meg útjukat még groteszkebbé téve az árnyékukat. Gyenge rezgések rázzák meg a talajt a lábuk alatt és nem messze Zúzó előtt a talaj valósággal kirobban majd egy kb. egy méter magas földkupacként magaslik előtte. Azután még egy és még egy ami vészesen közeledik. Éjlopó robosztus testvére mellé felzárkózik a járatban, de hirtelen mögöttük is ugyan ez a jelenség veszi kezdetét. A járat közepén lehetnek és egy szempillantás alatt megemelkedik alattuk a talaj aminek következtében elvesztik mindketten az egyensúlyukat. Legurulnak mindketten, de a xenomorphok rendelkeznek már némi tapasztalattal és biztosan érnek földet négykézlábra ereszkedve. Háttal állva egymásnak az ellenségeik kitörnek a talajból. A por és törmelékek kicsit megzavarják a két xenot így már csak a hárítás lehetséges a támadás nem. Kirajzolódik számukra, hogy mindkettejükre egy- egy két méteres óriás féreg akarja rávetni magát, aminek kör alakú szája már a legtágabbra nyílt.
/A lény kép linkjét a Parancsnoknak szóló hsz-emben megtaláljátok./

Alig haladunk valamit, mikor egymást fedezve a föld elkezd felgyülemleni, majd szana-szét repedezni. Erről szó sem lehet, általában mi vagyunk a vadász, nem pedig az áldozat. Nem sokára ki is derül, hogy a felgyűrődést nem más okozta, mint néhány féregszerű lény, akik elég morcosnak tűntek. Zúzó mellé húzódom, így mindketten nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. A férgek nem nagyok, talán 1-2 méter, de nálunk nem hosszabbak, nagyobbak. Nem tétováznak, és egy már rám is támad, valószínűleg Zúzó is hasonló cipőben járhat az alvégen. Félre ugrok a lény kör alakú szája elől, majd a farkam hegyén lévő lándzsa szerű pengével megpróbálom leszúrni.

Tövis és Parancsnok: /Tövisre most nem várunk NJK ként kezelem/

Parancsnok farkát nagy nehezen kiszabadítja maga alól, de kezeivel a szörnynek a fejét kell tartania, hogy az ne téphessen ki belőle egy jókora darabot. Még így is párszor félre kell hajolnia, hogy a banán alakú koponya helyett a talajba marjon ellensége A féreg nem adja fel és tovább nyomja fejét Parancsnok felé akinek nagy erőfeszítés árán sikerül távol tartani magát a féregtől, miközben farkát még jó párszor oldalról beleszúrja. A lény minden egyes testébe kapott lyuk után egyre agresszívabban és erőteljesebben nyomja magát a xenomorph közelébe. A végzetes sebei ellenére még mindig küzd mint egy megszállott és pokoli hangokat hallat a fájdalomtól, de Parancsnok kitartásának (tanult képesség) köszönhetően állja a sarat. Igaz ez első küldetése, de nem fordul meg benne a vereség. Ellenkezőleg egy jól irányult döféssel a féreg szájüregébe szúr és a fejtetőn kivillan a pengés farok. Áldozata minden erejét elveszítve teljesen ránehezedik a xenomorphra. Parancsnok ereje hiányában a féreg alá szorulva érzékeli a közelből hullámként érkező neszelést. A xenomorph egy árnyékra lesz figyelmes és már tudja, hogy mielőtt kiszabadulna az árnyék gazdája már felette lesz.
Tövis egyre gyorsabb tempót vesz fel. Érzi egy testvérének szüksége lehet rá és ha elkésik akár a küldetés bukását is eredményezheti. Erősödő hangrezgéseket fog, de tudja nem fajtabeli bocsájtja e ki. Talán egy diadal ittas harci kiáltás vagy egy utolsó életét kilehelő áldozaté? Nem sokkal a járatban nem messze tőle a talajon egy, másfél méteres föld törmelékeket fedez fel amit mintha kirobbantottak volna. Nagyjából egyenlő távolságra vannak egymás után. Valahol azok között egy szürkés feketés hosszúkás láb és kéz nélküli lényt fedez fel, és csak az után az alatta fekvő testvérét. Gyorsan odasiet talán már is elkésett...
Meglepi elrontva szóval az árnyék Tövisé és innentől ketten lesztek...

Deadric:
A járatok tompa visszhangot vernek lépéseitől. Egyedül indul testvérei után a királynő parancsára, de mivel még most érkezett itt a sötét mélységben a királynő vezeti, mentális gondolatait közölve új szolgálójának. Deadric mindent szemügyre vesz majd a királynő utasítására egy elágazásnál jobbra fordul és a járat végén természetes fény szűrődik be. Egyre közelebb ér és mikor eléri kellemes melegséget érez kemény kutikuláján. A járat kilyukadása egy szikla teraszra nyílik és jó öt méter megtétele után egy másik járatba léphet be. A királynő is ezt az utat suttogja elméjében jó felé tart Deadric, de a sziklás perem súlya alatt meginog és kövek hullanak le a mélybe. Gyorsan kell a xenomorphnak cselekednie a következő járat még négy és félméterre van tőle.

Úrnőm utasításait követve haladok a sötétségben, életem első útján eme különleges és zord helyen. Azt a feladatot kaptam, hogy minden apró részletet figyeljek meg. Később mindezek fontosak lehetnek. Nemsokára elválik az út és érzem, hogy Királynőm jobbra vezet az elágazódásnál, ezért arra haladok tovább vigyázva ne csapjak zajt. Nem tudom mi rejtőzik itt rajtam kívül. Fényt látok magam előtt, nem a kristályok fényét hanem valahonnan fentről a nap fénye szűrődik be rám, és mikor oda érek kellemes melegséggel tölt el. A járat egy sziklateraszra ér ki, mely nem túl messze egy másik járatban halad tovább. Arra indulok de a szikla nem bírja a súlyomat és megroppan alattam. Látva, hogy a járat még nagyjából négy méter távolságra van, gyorsan döntök, és hosszú testemet kihasználva nekilendülök, elrugaszkodom a leszakadni készülő peremről.

Az ugrás pillanatában Deadric alatt a fél ,,párkány" leszakad és mire beugrik a járatba az egész a mélységbe vész. Innen már nincs visszaút. A járat még mindig elég tágas, hogy kényelmesen haladjon. Megtörve kanyarog az út Deadric előtt amikor egy nagy helyiségbe ér. Több elágazás is ide torkollik többek között az is ahonnan kiért ide. Miközben az úrnője válaszát várja síri csend honol mindenütt, de nem tudja királynője üzenetét fogni. Megzavarja egy visszhang ami a hat járat egyikéből jön. A hetedik előtt a xenomorph áll. A hang még egyszer hallatja magát valamelyik járatból és még egyszer egyre közelebbinek hangzik. Deadric nem tudja mihez hasonlítani, de teljességgel biztos, hogy nem élőlény okozza.

Azt hiszem még épp idejében döntöttem, hogy ugrom, mert az egész párkány az úttal együtt a sötétség mélyébe zuhant.- Eddig szerencsém volt, lássuk mi jön még....- gondoltam magamban. Könnyen haladok tovább hála az alagút méretének, amíg be nem érkezem egy hatalmas csarnok szerűségbe. Innen hat másik út vezet tovább.- Úrnőm..... merre tovább?- kérdem Királynőmet. Mielőtt érezhetném a válaszát, nagyon hangos visszhangot hallok az egyik járatból. Természet szülötte nem ad ki ilyen hangot magából. Újfent hallom a hangot, mely egyre közelebb ér. Nem tudom milyen dolgok lehetnek ebben a bányában, és a zaj forrásának kiben, vagy mibenlétét kiderítendő, visszahúzódok csendben a járatomba és megfigyelem az érkezőket.

Mik ezek? Férgek? Annak elég furcsák! Majdnem felborulok, ami nem lenne kellemes nagy méreteim miatt,mert nehezen állnék fel. Amikor a "féregkupacok" felénk közelítenek, hatalmas fejpáncélommal szeretnék támadni. de ez meghiúsul a por miatt. Ezért megpróbálkozok egy ökleléssel, ami ha nem óli meg a lényt, akkor, ha támad a fejpáncélomat kéne lenyelni ami, mivel szarvak vannak, rajta átszúrná a "torkát" vagy az ott lévő húst és bőrt.

Zúzó és Éjlopó:
A két xenomorph nincs hozzászokva az ellenük irányult nyílt támadásokhoz. Éjlopó ügyesen félreugrik, de csak annyira, hogy a mozgó lándzsát a ,,féregbe" tudja döfni. Kékes vér patakzik a csontvázas farkán és áldozatának nincs elég ereje, hogy a talajban leljen menedéket. Rángatózva még egyszer-egyszer próbálja elkapni Éjlopó lábát a szájával, de ez már reménytelen. Zúzót is megzavarják a törmelék darabok, de a koponya páncéljáról lepattan mind és vakon próbálja felöklelni a ,,férget". Egy utolsó jól irányult célzás és a fejére szúródó áldozat súlyától majdnem előre bukik. A lény azonnal kimúlt. Majd hanyagul szinte letépi a tülkeiről áldozatát kékre festve magát annak vérével. Az események nagyjából egyszerre játszódtak le mivel Zúzó hátrafordulva az Éjlopó által megsebzett ,,féreg" kivégzését csípi el. A vérengző páros tovább halad ugyan abban a felállásban Zúzó elől Éjlopó pedig hátulról fedezve egészen addig amíg a talaj meg nem nyílik alattuk és egy óriási kb. hat méteres verembe esnek.

Deadric:
Deadricnek nem sikerül rejtve maradnia. A vele pont szemben lévő járatból és annak két oldaláról érkezik a hang. A látvány kissé zavaró. A talajt mintha alulról robbantanák ki mind a három járatból, de a középsőben ez abba marad. A két szélsőből viszont nagy iramban közeledik felé a jelenség. A másfél egy méteres talajfelgyűrődés aprónak számít Deadrichez, de az ezeket okozó lények azonnal kitörnek egyszerre és a xenomorphra vetik magukat. Az egyik a combját találja el, de a seb nem annyira vészes, mint a fájdalom, viszont azonnal szétmarja a támadó pofáját ami el is ereszti Deadricet. Ha szerencsétlenebb helyen keletkezett volna a seb talán komolyabb baj is történhetett volna. A másodikat még a levegőben sikerül hatalmas kezei közé zárnia és így szabad a préda a xeno számára. A sav marta ,,féreg" nem tud menekülni hiszen pofájával lazítja a talajt. Viszont nem tanulva a hibájából ismét támadásba lendül és összehúzva magát Deadric felé veti magát.

Rejtőzködésem a sötétségben nem bizonyult sikeresnek, észrevettek. Ezek a valamik a föld alatt közlekednek és úgy túrják magukat előre a földkupacokból ítélve. Nem tudhatom mekkorák a lények amik okozzák, mivel csak a talaj gyűrődéseit látom. Három alagútból érkeznek ezek a "kukacok", vagy minek hívjam őket. Érdekes módon a középső megállt, vagy eltűnt a föld alatt. Ezen viszont nem érek rá sokat töprengeni, ugyanis a két másik állat folyamatosan közelít, és hirtelen elővágódnak ezek a kisméretű valamik a föld alól, éhes és tátogó pofával. Az egyik pont a combomat éri tűhegyes agyaraival, de ezt a döntését szerintem hamar meg is bánta, mivel savat kapott a pofájába mely azonnal eltüntette az összes fogát. Szerencsére a seb nem túl vészes. A másik lényt ugrás közben kapom el, de érzem, hogy a fogatlan első támadóm újra nekilendül, ezért amelyiket a kezemben ficánkolót meglendítem a farkánál fogva, és ugrás közben csapom le vele az elsőt. Amíg érzem, hogy valamelyik lény is életben van addig verem őket egymással. Bőrük tüskés de szerencsémre pont úgy fogtam meg, hogy nem szúrt meg. Viszont a másikat szépen meg lehetett vele lékelni. Közben a harmadik nyomait keresem, és a kezemben lévő gilisztát le nem téve várom, hogy megmutatkozik-e a bújócskázó.

Sikerült megölnie az idegen lényt, ám elfáradt. Egy árnyékra, ami nyugtalanná teszi egy kicsit. Tudja, hogy elég ereje kiszabadulni a ránehezedő halott test alól, ezért vár. Mást úgysem tehet. Kicsit megkönnyebbül, hogy egy társa az és nem más. Azonban így már nem csak magára kell majd ezentúl vigyázzon, hanem társára is oda kell figyeljen.
- Szedd le rólam ezt az izét! -szól rá társára.

/bocsánat, hogy csak most írtam/

Deadric a félig szétütött tetemmel a kezében fürkészi a járatokat és az elágazást, ahol ő is áll. Síri csend uralkodik és ösztönei nem súgnak veszélyt. Elindul abban a járatban amiből a harmadik ,,féreg" jött, akit szem elől veszített. A járatban felfigyel a hőmérséklet emelkedésére és a járat falán lévő nagyobb résekre aminek a másik oldaláról egy üreg szabályosan ontja a ,,kellemes" forróságot. A túloldalról fény is világíthat távolról gyengén. Majd hirtelen szoborrá válik, mert ismerős feromonokat érez. A többi xenomorph közelségétől még gyorsabb tempót vesz fel Deadric, de a járatban minél tovább halad előre annál kevésbé érzékeli a feromonok nyomait.

Parancsnok ismét a legjobb bőrben, Tövissel könnyedén leráncigálják a tetemet Parancsnokról. Tövis egy pillanat alatt részesévé válik a csatának amit Parancsnoktól tud meg. Ezeket érezték mind a ketten már a fészek határánál. Furcsa lassúsággal felemelik fejüket, feromonokat fürkésznek. Több ilyen ,,féreg" is lehet, de több ismerős feromon is érezhető számukra. A járatban haladnak tovább és egy pont után a hőmérséklet növekedni kezd. A járat egyre lejtősebb, de hamarosan a talaj egy tátongó lyukká válik, de ez nem akadály a két xenomorphnak. A ,,talajhoz" tapadva folytatják útjukat hosszan másznak és fokozatosan elvakítja őket a felfelé törő gőz is.

Várok egy ideig. Semmi rosszat nem érzek, ezért a döglött tetemet letéve elindulok a hiányzó harmadik járatában. Csendben és gond nélkül haladok előre. Furcsa.... Mintha melegebb lenne a környező levegő, és a falon tátongó lyukakon keresztül látható a túloldalon lévő nagyméretű üreg. Gyenge derengést érzek odaátról. Hirtelen különös érzés fog el és megmerevedek, mert társaim feromonját érzem a levegőben, és, hogy utolérhessem őket felgyorsítok. Ahogy haladok sajnos az érzés csak gyengül. Valószínűleg másik irányba indultak. -Várjatok meg....- sziszegem hangosan társaimnak hátha meghallják....

Miután támadásommal cafatokra szakítom az ellenfelemet,megfordulok, és éppen meglátom hogy Éjlopó kivégzi ellenfelét. Ezután folytatatjuk utunkat kék vértől nedvesen. Hirtelen beszakad alattunk a talaj. Őrült módon próbálok megkapaszkodni a járat falában, de könnyen meglehet, hogy a súlyom miatt ez nehézkes lesz. Csikorognak, a karmaim miközben megpróbálok lassítani. Jelenleg nem nagyon törődök Éjlopóval, mert mindenképpen szeretném túlélni.

Deadric:
A sziszegés végig suhan az alagutakon, de semmi mást nem érzékel az óriás csak a már észlelt feromonokat. Visszafelé indul az üreghez és ott a legintenzívebb. Mintha a másik oldalról érkezne egy hirtelen sikoly hanghullámával ami egy pillanatra köti le Deadricet. A kövek és szikladarabok nem illeszkednek teljesen egymáshoz a közötte lévő kötőanyag (föld, sár) réteg eléggé foghíjasan fogja össze az elemeket. ezért nyerhetett már korábban is Deadric bepillantást a másik oldalra. A ,,fal" nem lehet vastagabb fél méternél és stabilitása sem meggyőző.

-Nem hallották meg- gondoltam magamban mivel az érzés továbbra is gyengült. Megálltam, majd visszafordultam és lassan erősödni kezdett a feromon szaga. A túloldalon lesznek társaim, ezért szemügyre veszem az üreg falait, hogy mégis mekkora ellenállásba ütközhetek. Elnézve az anyagát nem túl erős, épp, hogy csak nem omlik le. Ásni kezdek és hála hatalmas kezeimnek, gyorsan haladok nagy mennyiségű földet szakítva ki a falból.