Faj: Yautja
Nem: Hím
Név: War'gor
Becenév: -
Születési idő: 2100. 06. 11
Születési hely: Yautja őshaza
Rang: Beavatott
Foglalkozás: Vadász
Külső-belső jellem:
-Külső:
-Magassága: 2m40cm
-Termete: Szélesebb, robosztusabb termet
-Bőrszín: Világos sárga alapon vörös foltok
-Szem szín: Rikító vörös, középen fehér-világos kék
-Haj-hajszín: Hát középig érő, ezüst színű rituális gyűrűkkel díszítve. Feljebb fekete színű haj, alul vörös.
-Testét és páncélzatát kis termetű állatok koponyái díszítik, csontokból készült nyakláncával és maszkjára illesztett állat állkapoccsal egyetemben.
Belső:
-Kissé forró fejű, agresszív beállítottságú
-Csapat játékos ha kell, de inkább magányos harcos természetű
-Közel harcra szakosodott, így közelharc kedvelő
-Segítő kész
-Kissé vonakodó és bizalmatlan. Ha valakivel komoly "barátságot" alakít ki akkor viszont ragaszkodó és halálba menne társáért.
-Vezető jellemű
-Nagy önbizalommal rendelkezik
-Féktelen ha valamit a fejébe vesz
-Trófea kedvelő
-Awu’asa páncélzatot kedveli (persze ellenfél függő)
-Mindene a harc és a trófea szerzés
Felszerelés:
-Csukló penge jobb kézen
-Ceremónia kés
-Bakuub
-Boxer
-Shuriken
Kezdetek:
Minden a Yautja őshazában kezdődött. Apám, War'Sael nagy harcos volt és kitűnő vadász igazi közelharc mester. Anyám még kis koromban emelkedett az istenek kezébe, egy nap mikor magányos volt, kiment meditálni a síkságok csendes csak olykor állat hanggal megzavart csodás világába. Ám soha nem tért vissza onnan...Apám bele betegedett anyám elvesztésébe, mind ezek előtt öregségébe és a tudománynak szentelte hátra lévő életét. Én ahogy cseperedtem és megkaptam az életre szóló karra csatolt ikerpengéim, bele ízleltem a Yautják remek kiegyensúlyozott világába. Magam ura lettem apai vasmarok, anyai gyengédség nélkül.˝Élnem kell, harcosnak kell lennem, apám nyomdokaiba kell lépnem˝gondoltam. Mielőtt a beavatásra adtam volna a fejem, megkértem apám egy nagy hírben álló barátját, hogy képezzen mi előtt a tettek mezejére lépek. A neve Aleet'wey volt. Elfogadta. A kiképzésen rettentő kemény volt a mesterem, megtanított az álcázás minden fortélyára, puszta kezes küzdelmeken át a fegyverekkel való küzdelemig. Mind ez a Dealta Hydrae IX-i dzsungelben, majd idővel a Vad dzsungelben folytatódott, Yautja őshazámtól távol. A vad dzsungelben nem volt más rám veszélyt jelentő állat 1-2 primitív hüllő fajnál. De kezdetnek megtette. Gyilkolnom kellet ezen fajokat, megfigyelnem, lopakodnom, izomzatom tökélyére fejlesztenem és az ő által adott fegyverek használatának tökélyére fejlesztése. Aleet'wey az utolsó kiképzés végén a szemembe nézett és egy ő általa készített ceremónia kést adott ajándékba...majd szótlanul, némán eltűnt a dzsungel sűrűjében. Egyet akkor is tudtam már, örökké hálás leszek ennek a harcosnak. Apám helyett apám volt. Eljött hát az idő, -Felkészültem!!! kiáltottam fel, jöjjön hát a beavatás.
Beavatás:
A beavatás napján éppen vadásztam, a Dealta Hydrae IX vad dzsungelben. Egy fa magaslatán kémleltem a terepet, mikor hirtelen egy ceremónia kés vágódott a fa törzsébe pont a fejem mellett. Hátra néztem és ki volt ott? Aleet'wey volt az. Üdvözöltük egymást majd így szólt :
-Wargor, felkészültél ?- Azonnal tudtam hogy a beavatásom kezdete elérkezett.Válaszoltam:
-Igen, felkészültem!-
-Akkor kövess!- kiáltotta. Azonnal utána eredtem, egész egy tisztásig követtem, így is nehéz volt tartani a tempót a több mint 400éves harcossal..kiértünk a tisztásra ahol magas rangú Yautják fogadtak minket. Aleet'wey fejét hajtotta a vezér yautjának, azután rám nézett, megfogta a vállam és fejét hajtotta felém való tisztelete jeléül.
-Köszönöm tanítóm.-
-Sok szerencsét ifjú harcos!- ez volt az utolsó szava és elsétált. Dübörgött léptei alatt a föld, félt tőle élő és holt...
Vissza fordultam a vezér Yautjához akit mint kiderült A'lxeys nek hívtak és így szólt:
-Wargor lépj a hajóra, és légy igaz vadász.- ˝Bárcsak apám itt lehetne..lassan feledésbe merül az a hatalmas harcos..ilyen áron..˝gondoltam és egy üdvözlő fej hajtás után a Yautjának, beléptem a hajóba. Sok beavatásra készülő harcos volt a fedélzeten. Helyet foglaltam majd elindultunk a végtelen űr felé. Kiértünk a végtelen sötétségbe amit csak a Dealta Hydrae IX fénye és a csillagok végtelen sokasága tört meg. És elindultunk a vezér által kijelölt hold felé.
Beavatás az Emerix 500 holdon:
Utazás közben elemezhettük az Emerix 500 földrajzi térképét. Változatos tájakkal van megáldva ez a kis hold, jég vidékkel, mocsarakkal, dzsungelekkel. ˝Vajon hol lesz a beavatásunk..˝ gondolkodtam és elmerültem a tájak feltérképezésében és már is ezen kaptam magam:
--Megérkeztünk!!!Készüljetek vadászok!- kiáltotta A'lxeys. Beléptünk a hold légterébe akár egy tüzes aszteroida.Földet értünk. Kiléptem, körül néztem és egy rettentő sűrű dzsungel fogadott. A'lxeys így szólt:
-Kövessetek és készüljetek.- Követtük a sűrű dzsungelban egy Yautja településhez bár én inkább tábornak neveztem volna mint bázisnak. Beértünk a táborba, bevezettek minket egy épületbe ahol újabb rangos vadászok vártak minket, készen arra hogy a fonatainkat elkészítsék és a rituális gyűrűket a rasztáinkra tegyék. Aleet'wey mesélt az eljárásról ám elég nyersen, de felkészített lélekben és a fájdalom tűrésemet is fel fejlesztette a maga módszereivel. A hatodik beavatásra készülő vadász után szólítottak:
-Wargor!- Elöntötte az adrenalin a testem minden pontját. Beléptem a szobába és helyet foglaltam. Fájdalmat nem ismerve tűrtem ökölbe szorított kézzel azt a hihetetlen égő, csípő fájdalmat amit okozott ezen beavatás. És igen kész, hang nélkül felemelt fejjel jöttem ki a szobából. A rasztáim a hátam közepéig értek, furcsa volt de felemelő érzés. Miután a harminc vadászból nyolcan hangot adtak ki a beavatás ezen fázisa közben így ők elbuktak. Ezek után A'lxeys oda lépett hozzánk és így szólt:
-Legyetek büszkék hogy az első próbát kiálltátok, ám most jön a neheze! Készüljetek a HARCRA! Nem adunk koordinátákatarról hogy hova is készültök, ezért aki jól áttanulmányozta a hajón az Emerix 500 földrajzi térképét előnyben lesznek. Menjetek a felszereléseitekért.- Elindultunk és közép nehéz páncélzat fogadott a szertárban. Váll védő, mellkas páncél, térdig érő karmokkal ellátott "csizma", lándzsa és a disc és persze az általam készített maszk. Felöltöttem a beavatásra kijelölt felszerelést és vissza mentünk A'lxeys-hez, és így szólt:
-Külön csoportokra lesztek osztva! Mindenkinek más feladata lesz más területen. Egyes csoport: Wargor, Alendek, O'kay, Xe'rog! Induljatok a számotokra előkészített hajóhoz és beszállás! Kettes csoport...- Lassan el csendült A'lxeys hangja mire oda értünk a hajónkhoz. Nem vagyok, voltam barátságos típus sohasem így nem nagyon beszéltem a sorstársaimmal. Magányos vadász voltam mindig is ám kitudja meddig marad ez így, hisz csapatban kell dolgoznunk. A hajó automatikus irányításra volt állítva így indultunk is a hold egy északi pontja felé. Kivetítőn keresztül megkaptuk a feladatot:
-Behatolás a szentélybe és trófea szerzés.- Pillanatok alatt a zöldellő dzsungel felett, hideg, hegyes és havas fennsík vette át az uralmat. A hajó megállt a levegőben, némán csendben mikor egy hangot hallottunk: -Beszállás az utazó kapszulába!- Mind a négyen így is tettünk és kilőttek minket egyenesen hóval fedett talajba. Itt már közel sem volt olyan a landolás mint mikor ide érkeztük az Emerix 500-ra hajóval. Kiszálltam a kapszulából, és dermesztő hideg, jeges szél fogadott. A koordinátákat megkaptuk a szentély elhelyezkedéséről így elindultunk felé, szótlanul, némán. Miközben haladtunk, egy domb tetejére érve megpillantottuk az ókorinak látszó szentélyt, elértünk a hatalmas bejárathoz. Bentről nem lehetett mást hallani mint a visító huzatot, csatornákban futó szél hangját. Mivel én voltam igazán vezér egyéniség így úgy döntöttem hogy két csoportra válunk. Így szóltam:
- Én és Xe'rog csapatban, Alendek és O'kay egy csapatban.- A tervemnek az volt az egyszerű elve hogy gyorsabban felmérjük a terepet ha szétválunk. A szentély 3 szintes volt, O'kay-ékra bíztam a második szintet, mi pedig felderítettük először is az alsó szintet. -INDULÁS- kiáltottam. És elindultunk az ismeretlenbe...
A szentély:
Ahogy haladtunk egyre beljebb, hatalmas Yautja kőszobrokat láttunk a falak mentén, jó húsz méter magasságban. O'kay és Alendek leváltak tőlünk ahogy terveztem is és tartjuk a kapcsolatot tovább. Ahogy haladtunk szinte már labirintus szerűen voltak ki be járatok a különböző termekből. Xe'rog egy elágazásnál jobbra ment még én balra vettem az irányt, csend uralkodott mindenütt. Ekkor hirtelen az összpontosításom megtörve jelentkezett O'kay ezzel az üzenettel:
- Xenomorph tojások!!!!! És alig hogy megkaptam az üzenetét erős sziszegést hallottam egy kamra felől, elindultam a hang irányába csendben lopakodva ahogy Aleet'wey tanította. Miközben haladtam a kamra felé eszembe jutott ˝hát ezért kaptunk awu'asa páncélzatot..Xenomorphok..élősködő csótányok.˝ Bekapcsoltam az EM látás módot, és ekkor hirtelen egy Xenomophot pillantottam meg tőlem balra, ám hihetetlen gyorsak, és ahogy ránéztem el is tűnt a szemem elől, ikerpengéim aktiváltam és fürkésztem a férget hogy merre lehet vajon, nem kellet fürkésznem, meg talált ő engem. A hátamra vetette magát, karmai a páncélomon nyomot hagyva kapaszkodott belém és készült a belső szájával egy végzetes csapást mérni a tarkómra ˝nem nem nem, nem lehet ezzel vége˝ gondoltam és ami erőmből telt teljes testsúlyommal a hátamra vetettem magam egyenesen a Xenomorphra, legurultam róla és még a földön feküdt erőm teljéből belerúgtam, arrébb vágódott úgy 2 métert egyenesen a falba. Felpattant borotva éles farkán lévő pengét ide oda csapkodva sziszegett és készült az összecsapásra, neki iramodtam mikor a közelébe értem farkával a lábam kirántotta, de ahogy estem a föld felé a discem eldobva megcéloztam a férget és a lábát találtam el le is szakadt neki, össze esett. A korong vissza ért a kezembe majd ismét megiramodtam felé, a dög az utolsó erejéből nekem vetette magát és még a páncélomat átütve is a vállamba mélyesztette a farkán lévő pengét, felkiáltottam és elöntött a düh, nyakánál fogva a falnak vágtam, a földre esett rátérdeltem és addig ütöttem még volt bennem szusszal. Hallottam ahogy eltörik a bordája, majd felálltam és mellkason tapostam, a vére kifolyt de még időben vettem le róla a lábam a gyilkos sav elől..kimúlt. Ezután fejét vettem, koponyáját megtisztítva a hátamra akasztottam mint jel hogy igaz harcossá váltam. Ám a harc után nem értem el sem Alendeket, sem O'kay-t. Xe'rog-ot viszont igen.
-Hol vagy Xe'rog?-
-Se...se segíts-
-Na de hol vagy ?!?-
-Ha..harmadik szint...-
Rohantam ahogy tudtam, a 2. szint bejáratához érve meg pillantottam, O'kay holttestét..a feje átlyukasztva, teste meggyötört de dicső harcról árulkodik. Tiszteletemet tettem a teste felett, és tovább álltam. Szűk folyósokon találtam magam és egy újabb Xeno-t pillantottam meg, a sorstársam, Alendek testéből majszolva. Lándzsámat kibiztosítva csendben lopakodtam felé, már épp dobni akartam mikor a Xeno egyszer csak össze esett vére mint halálos méreg spriccelt ki mellkasán, ˝mi volt ez?˝ kérdeztem magamban. Ekkor a folyosó végéről bicegve jött elő Xe'rog egyenesen felém kezében egy Xeno fejet szorongatva, elindultam én is felé mikor egy bejárat mellet elhaladva egy Xeno rántott be, hátamra estem az pedig rám vetette magát, a lábamat a hasa tájékához raktam és le rúgtam magamról, a dög villám gyorsan felém iramodott kitértem előle és ahogy elugrottam, a lény mellettem futott volna tovább de a lándzsám a tarkójába állítottam. Xe'rog ot segítve így szóltam:
- A feladatot elvégeztük! sokan vannak, tűnjünk el innen!-
A három dimenziós térképnek köszönhetően hamar kijutottunk a szentélyből, kiérve egy Vezér Yautja várt minket, ősz tincsekkel, sebhelyekkel arcán. Ránk nézett, és így szólt:
-Üdvözlünk az igaz vadászok, a Yautják világában! Kérlek beavatottak, kövessetek.-
Ez után vissza tértünk a táborba, gratulálva jöttek oda hozzánk, a többi vadász is akikkel érkeztem és más feladatot kaptak. Nem sokunknak sikerült. ˝Igen, beavatott lettem˝ barátkoztam a gondolattal. A'lxeys is gratulált, már csak egy valakinek a gratulációja és büszkesége hiányzott, akinek az érdeme hogy itt lehetek: Aleet'wey.
Haza térés:
Vissza tértem szülő bolygómra a Yautja őshazába. Semmit nem változott mióta elhagytam. Nem volt jó itthon lenni..már is hiányoztak a harcok, az élet amire születik egy vadász. Apámat kerestem de elment tudományos kutatás céljából. Talán soha többet nem látom. Aleet'wey-t megtaláltam egy gyakorló téren, büszkén meséltem el neki a mi történt. Büszke volt rám akár apa a fiára. Ezúttal én voltam aki elbúcsúzik tőle:
-Viszlát mester, vár a vadászat, vár a nekem szánt élet.- Aleet'wey Így szólt:
-Akár csak a fiatal önmagamat látnám, menj sokra vagy még hivatott ifjú vadász.- És elindultam ismét az ismeretlenbe hogy megtaláljam önmagam, és megvívjam a harcaim...
Nem: Hím
Név: War'gor
Becenév: -
Születési idő: 2100. 06. 11
Születési hely: Yautja őshaza
Rang: Beavatott
Foglalkozás: Vadász
Külső-belső jellem:
-Külső:
-Magassága: 2m40cm
-Termete: Szélesebb, robosztusabb termet
-Bőrszín: Világos sárga alapon vörös foltok
-Szem szín: Rikító vörös, középen fehér-világos kék
-Haj-hajszín: Hát középig érő, ezüst színű rituális gyűrűkkel díszítve. Feljebb fekete színű haj, alul vörös.
-Testét és páncélzatát kis termetű állatok koponyái díszítik, csontokból készült nyakláncával és maszkjára illesztett állat állkapoccsal egyetemben.
Belső:
-Kissé forró fejű, agresszív beállítottságú
-Csapat játékos ha kell, de inkább magányos harcos természetű
-Közel harcra szakosodott, így közelharc kedvelő
-Segítő kész
-Kissé vonakodó és bizalmatlan. Ha valakivel komoly "barátságot" alakít ki akkor viszont ragaszkodó és halálba menne társáért.
-Vezető jellemű
-Nagy önbizalommal rendelkezik
-Féktelen ha valamit a fejébe vesz
-Trófea kedvelő
-Awu’asa páncélzatot kedveli (persze ellenfél függő)
-Mindene a harc és a trófea szerzés
Felszerelés:
-Csukló penge jobb kézen
-Ceremónia kés
-Bakuub
-Boxer
-Shuriken
Kezdetek:
Minden a Yautja őshazában kezdődött. Apám, War'Sael nagy harcos volt és kitűnő vadász igazi közelharc mester. Anyám még kis koromban emelkedett az istenek kezébe, egy nap mikor magányos volt, kiment meditálni a síkságok csendes csak olykor állat hanggal megzavart csodás világába. Ám soha nem tért vissza onnan...Apám bele betegedett anyám elvesztésébe, mind ezek előtt öregségébe és a tudománynak szentelte hátra lévő életét. Én ahogy cseperedtem és megkaptam az életre szóló karra csatolt ikerpengéim, bele ízleltem a Yautják remek kiegyensúlyozott világába. Magam ura lettem apai vasmarok, anyai gyengédség nélkül.˝Élnem kell, harcosnak kell lennem, apám nyomdokaiba kell lépnem˝gondoltam. Mielőtt a beavatásra adtam volna a fejem, megkértem apám egy nagy hírben álló barátját, hogy képezzen mi előtt a tettek mezejére lépek. A neve Aleet'wey volt. Elfogadta. A kiképzésen rettentő kemény volt a mesterem, megtanított az álcázás minden fortélyára, puszta kezes küzdelmeken át a fegyverekkel való küzdelemig. Mind ez a Dealta Hydrae IX-i dzsungelben, majd idővel a Vad dzsungelben folytatódott, Yautja őshazámtól távol. A vad dzsungelben nem volt más rám veszélyt jelentő állat 1-2 primitív hüllő fajnál. De kezdetnek megtette. Gyilkolnom kellet ezen fajokat, megfigyelnem, lopakodnom, izomzatom tökélyére fejlesztenem és az ő által adott fegyverek használatának tökélyére fejlesztése. Aleet'wey az utolsó kiképzés végén a szemembe nézett és egy ő általa készített ceremónia kést adott ajándékba...majd szótlanul, némán eltűnt a dzsungel sűrűjében. Egyet akkor is tudtam már, örökké hálás leszek ennek a harcosnak. Apám helyett apám volt. Eljött hát az idő, -Felkészültem!!! kiáltottam fel, jöjjön hát a beavatás.
Beavatás:
A beavatás napján éppen vadásztam, a Dealta Hydrae IX vad dzsungelben. Egy fa magaslatán kémleltem a terepet, mikor hirtelen egy ceremónia kés vágódott a fa törzsébe pont a fejem mellett. Hátra néztem és ki volt ott? Aleet'wey volt az. Üdvözöltük egymást majd így szólt :
-Wargor, felkészültél ?- Azonnal tudtam hogy a beavatásom kezdete elérkezett.Válaszoltam:
-Igen, felkészültem!-
-Akkor kövess!- kiáltotta. Azonnal utána eredtem, egész egy tisztásig követtem, így is nehéz volt tartani a tempót a több mint 400éves harcossal..kiértünk a tisztásra ahol magas rangú Yautják fogadtak minket. Aleet'wey fejét hajtotta a vezér yautjának, azután rám nézett, megfogta a vállam és fejét hajtotta felém való tisztelete jeléül.
-Köszönöm tanítóm.-
-Sok szerencsét ifjú harcos!- ez volt az utolsó szava és elsétált. Dübörgött léptei alatt a föld, félt tőle élő és holt...
Vissza fordultam a vezér Yautjához akit mint kiderült A'lxeys nek hívtak és így szólt:
-Wargor lépj a hajóra, és légy igaz vadász.- ˝Bárcsak apám itt lehetne..lassan feledésbe merül az a hatalmas harcos..ilyen áron..˝gondoltam és egy üdvözlő fej hajtás után a Yautjának, beléptem a hajóba. Sok beavatásra készülő harcos volt a fedélzeten. Helyet foglaltam majd elindultunk a végtelen űr felé. Kiértünk a végtelen sötétségbe amit csak a Dealta Hydrae IX fénye és a csillagok végtelen sokasága tört meg. És elindultunk a vezér által kijelölt hold felé.
Beavatás az Emerix 500 holdon:
Utazás közben elemezhettük az Emerix 500 földrajzi térképét. Változatos tájakkal van megáldva ez a kis hold, jég vidékkel, mocsarakkal, dzsungelekkel. ˝Vajon hol lesz a beavatásunk..˝ gondolkodtam és elmerültem a tájak feltérképezésében és már is ezen kaptam magam:
--Megérkeztünk!!!Készüljetek vadászok!- kiáltotta A'lxeys. Beléptünk a hold légterébe akár egy tüzes aszteroida.Földet értünk. Kiléptem, körül néztem és egy rettentő sűrű dzsungel fogadott. A'lxeys így szólt:
-Kövessetek és készüljetek.- Követtük a sűrű dzsungelban egy Yautja településhez bár én inkább tábornak neveztem volna mint bázisnak. Beértünk a táborba, bevezettek minket egy épületbe ahol újabb rangos vadászok vártak minket, készen arra hogy a fonatainkat elkészítsék és a rituális gyűrűket a rasztáinkra tegyék. Aleet'wey mesélt az eljárásról ám elég nyersen, de felkészített lélekben és a fájdalom tűrésemet is fel fejlesztette a maga módszereivel. A hatodik beavatásra készülő vadász után szólítottak:
-Wargor!- Elöntötte az adrenalin a testem minden pontját. Beléptem a szobába és helyet foglaltam. Fájdalmat nem ismerve tűrtem ökölbe szorított kézzel azt a hihetetlen égő, csípő fájdalmat amit okozott ezen beavatás. És igen kész, hang nélkül felemelt fejjel jöttem ki a szobából. A rasztáim a hátam közepéig értek, furcsa volt de felemelő érzés. Miután a harminc vadászból nyolcan hangot adtak ki a beavatás ezen fázisa közben így ők elbuktak. Ezek után A'lxeys oda lépett hozzánk és így szólt:
-Legyetek büszkék hogy az első próbát kiálltátok, ám most jön a neheze! Készüljetek a HARCRA! Nem adunk koordinátákatarról hogy hova is készültök, ezért aki jól áttanulmányozta a hajón az Emerix 500 földrajzi térképét előnyben lesznek. Menjetek a felszereléseitekért.- Elindultunk és közép nehéz páncélzat fogadott a szertárban. Váll védő, mellkas páncél, térdig érő karmokkal ellátott "csizma", lándzsa és a disc és persze az általam készített maszk. Felöltöttem a beavatásra kijelölt felszerelést és vissza mentünk A'lxeys-hez, és így szólt:
-Külön csoportokra lesztek osztva! Mindenkinek más feladata lesz más területen. Egyes csoport: Wargor, Alendek, O'kay, Xe'rog! Induljatok a számotokra előkészített hajóhoz és beszállás! Kettes csoport...- Lassan el csendült A'lxeys hangja mire oda értünk a hajónkhoz. Nem vagyok, voltam barátságos típus sohasem így nem nagyon beszéltem a sorstársaimmal. Magányos vadász voltam mindig is ám kitudja meddig marad ez így, hisz csapatban kell dolgoznunk. A hajó automatikus irányításra volt állítva így indultunk is a hold egy északi pontja felé. Kivetítőn keresztül megkaptuk a feladatot:
-Behatolás a szentélybe és trófea szerzés.- Pillanatok alatt a zöldellő dzsungel felett, hideg, hegyes és havas fennsík vette át az uralmat. A hajó megállt a levegőben, némán csendben mikor egy hangot hallottunk: -Beszállás az utazó kapszulába!- Mind a négyen így is tettünk és kilőttek minket egyenesen hóval fedett talajba. Itt már közel sem volt olyan a landolás mint mikor ide érkeztük az Emerix 500-ra hajóval. Kiszálltam a kapszulából, és dermesztő hideg, jeges szél fogadott. A koordinátákat megkaptuk a szentély elhelyezkedéséről így elindultunk felé, szótlanul, némán. Miközben haladtunk, egy domb tetejére érve megpillantottuk az ókorinak látszó szentélyt, elértünk a hatalmas bejárathoz. Bentről nem lehetett mást hallani mint a visító huzatot, csatornákban futó szél hangját. Mivel én voltam igazán vezér egyéniség így úgy döntöttem hogy két csoportra válunk. Így szóltam:
- Én és Xe'rog csapatban, Alendek és O'kay egy csapatban.- A tervemnek az volt az egyszerű elve hogy gyorsabban felmérjük a terepet ha szétválunk. A szentély 3 szintes volt, O'kay-ékra bíztam a második szintet, mi pedig felderítettük először is az alsó szintet. -INDULÁS- kiáltottam. És elindultunk az ismeretlenbe...
A szentély:
Ahogy haladtunk egyre beljebb, hatalmas Yautja kőszobrokat láttunk a falak mentén, jó húsz méter magasságban. O'kay és Alendek leváltak tőlünk ahogy terveztem is és tartjuk a kapcsolatot tovább. Ahogy haladtunk szinte már labirintus szerűen voltak ki be járatok a különböző termekből. Xe'rog egy elágazásnál jobbra ment még én balra vettem az irányt, csend uralkodott mindenütt. Ekkor hirtelen az összpontosításom megtörve jelentkezett O'kay ezzel az üzenettel:
- Xenomorph tojások!!!!! És alig hogy megkaptam az üzenetét erős sziszegést hallottam egy kamra felől, elindultam a hang irányába csendben lopakodva ahogy Aleet'wey tanította. Miközben haladtam a kamra felé eszembe jutott ˝hát ezért kaptunk awu'asa páncélzatot..Xenomorphok..élősködő csótányok.˝ Bekapcsoltam az EM látás módot, és ekkor hirtelen egy Xenomophot pillantottam meg tőlem balra, ám hihetetlen gyorsak, és ahogy ránéztem el is tűnt a szemem elől, ikerpengéim aktiváltam és fürkésztem a férget hogy merre lehet vajon, nem kellet fürkésznem, meg talált ő engem. A hátamra vetette magát, karmai a páncélomon nyomot hagyva kapaszkodott belém és készült a belső szájával egy végzetes csapást mérni a tarkómra ˝nem nem nem, nem lehet ezzel vége˝ gondoltam és ami erőmből telt teljes testsúlyommal a hátamra vetettem magam egyenesen a Xenomorphra, legurultam róla és még a földön feküdt erőm teljéből belerúgtam, arrébb vágódott úgy 2 métert egyenesen a falba. Felpattant borotva éles farkán lévő pengét ide oda csapkodva sziszegett és készült az összecsapásra, neki iramodtam mikor a közelébe értem farkával a lábam kirántotta, de ahogy estem a föld felé a discem eldobva megcéloztam a férget és a lábát találtam el le is szakadt neki, össze esett. A korong vissza ért a kezembe majd ismét megiramodtam felé, a dög az utolsó erejéből nekem vetette magát és még a páncélomat átütve is a vállamba mélyesztette a farkán lévő pengét, felkiáltottam és elöntött a düh, nyakánál fogva a falnak vágtam, a földre esett rátérdeltem és addig ütöttem még volt bennem szusszal. Hallottam ahogy eltörik a bordája, majd felálltam és mellkason tapostam, a vére kifolyt de még időben vettem le róla a lábam a gyilkos sav elől..kimúlt. Ezután fejét vettem, koponyáját megtisztítva a hátamra akasztottam mint jel hogy igaz harcossá váltam. Ám a harc után nem értem el sem Alendeket, sem O'kay-t. Xe'rog-ot viszont igen.
-Hol vagy Xe'rog?-
-Se...se segíts-
-Na de hol vagy ?!?-
-Ha..harmadik szint...-
Rohantam ahogy tudtam, a 2. szint bejáratához érve meg pillantottam, O'kay holttestét..a feje átlyukasztva, teste meggyötört de dicső harcról árulkodik. Tiszteletemet tettem a teste felett, és tovább álltam. Szűk folyósokon találtam magam és egy újabb Xeno-t pillantottam meg, a sorstársam, Alendek testéből majszolva. Lándzsámat kibiztosítva csendben lopakodtam felé, már épp dobni akartam mikor a Xeno egyszer csak össze esett vére mint halálos méreg spriccelt ki mellkasán, ˝mi volt ez?˝ kérdeztem magamban. Ekkor a folyosó végéről bicegve jött elő Xe'rog egyenesen felém kezében egy Xeno fejet szorongatva, elindultam én is felé mikor egy bejárat mellet elhaladva egy Xeno rántott be, hátamra estem az pedig rám vetette magát, a lábamat a hasa tájékához raktam és le rúgtam magamról, a dög villám gyorsan felém iramodott kitértem előle és ahogy elugrottam, a lény mellettem futott volna tovább de a lándzsám a tarkójába állítottam. Xe'rog ot segítve így szóltam:
- A feladatot elvégeztük! sokan vannak, tűnjünk el innen!-
A három dimenziós térképnek köszönhetően hamar kijutottunk a szentélyből, kiérve egy Vezér Yautja várt minket, ősz tincsekkel, sebhelyekkel arcán. Ránk nézett, és így szólt:
-Üdvözlünk az igaz vadászok, a Yautják világában! Kérlek beavatottak, kövessetek.-
Ez után vissza tértünk a táborba, gratulálva jöttek oda hozzánk, a többi vadász is akikkel érkeztem és más feladatot kaptak. Nem sokunknak sikerült. ˝Igen, beavatott lettem˝ barátkoztam a gondolattal. A'lxeys is gratulált, már csak egy valakinek a gratulációja és büszkesége hiányzott, akinek az érdeme hogy itt lehetek: Aleet'wey.
Haza térés:
Vissza tértem szülő bolygómra a Yautja őshazába. Semmit nem változott mióta elhagytam. Nem volt jó itthon lenni..már is hiányoztak a harcok, az élet amire születik egy vadász. Apámat kerestem de elment tudományos kutatás céljából. Talán soha többet nem látom. Aleet'wey-t megtaláltam egy gyakorló téren, büszkén meséltem el neki a mi történt. Büszke volt rám akár apa a fiára. Ezúttal én voltam aki elbúcsúzik tőle:
-Viszlát mester, vár a vadászat, vár a nekem szánt élet.- Aleet'wey Így szólt:
-Akár csak a fiatal önmagamat látnám, menj sokra vagy még hivatott ifjú vadász.- És elindultam ismét az ismeretlenbe hogy megtaláljam önmagam, és megvívjam a harcaim...
A hozzászólást Wargor összesen 54 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 03, 2012 12:51 am-kor.