Perzselő vadászat

Három arctámadó ugrik elő a testek közül, ami különös is hisz tojások nincsenek a közelben. A vadászok egyszerre cselekednek és a három kis dög holtan hever a padlón. Az üregen áthaladva figyelmüket semmi nem kerüli el. Így folytatódik ez tovább miközben már átvágtak az üregen egyenesen a szemközti járatba. A járat egy idő után kétfelé ágazik, lefelé ahonnan iszonyú hőség és ettől is gyomorforgatóbb bűz terjeng fel a Yautják felé. A másik járat enyhén emelkedve nyúl a messzeségbe és jóval hűvösebb levegő érzékelhető. Lefelé valószínű a királynő kamrája található amit ugyan olyan megoldással lehetne felrobbantani mint amit Basil'isk alkalmazott a Yautja templomban. Aztán már csak a fészekből kell kijutnotok a leszállóegységekhez.

Ahogy a három vadász haladt előre hirtelen a tetemek közül három arc támadó ugrott elő.
Vash gyorsan aktiválta pengéit, és segítségével kettévágni támadóját. Nem is időznek, már indulnak tovább, majd a járat ketté ágazik: lefelé a királynőhöz, és egyhén felefelé.
Vash ránéz Bar'kha-ra majd így szól:
-Te döntesz testvér, merre menjünk! Bármerre is megyünk én követlek!

Majd várja a vezér döntését. Vash tudja hogy Bar'kha jól fog dönteni, úgy ahogy méltó fajukhoz. No meg hát Vash nem ellenkezne ha harcolni kellene a királynő ellen.

//Bar'kha a nevem, kedves x'D//

A két vadász előttem halad, huzatot érzek a közelből amely felkavarja a barlangban terjengő bűzt. 3 arctámadó ugrik elő szinte a semmiből csuklópengém segítségével egyiket a talajra szegezem, a többiek sem tétovák. Tovább indulunk és pár lépés után a hely ketté ágazik felfele a biztonságosabbnak mondható szabadba illetve le a királynő kamrájába.
Vash Bar'kha-ra tekint majd megszólal: -Te döntesz testvér, merre menjünk! Bármerre is megyünk én követlek!
- Szintén - szólalok meg majd az idősebb hím felé nézek és várom a döntését.

///Boldog új évet mindenkinek így utólag is.///

/Viszont nektek is. És, hogy haladjunk is most bocsi Bar'kha de njk leszel most az egyszer semmi levonás nem lesz./
A három arctámadóval szinte egyszerre végeznek a vadászok, majd Bar'kha az időre hivatkozva és a bombára a kiutat, vagyis a menekülést választja. A többiek nem tartják gyávának hiszen az idegenek jócskán elszaporodtak már és még lemenni a királynői kamrába még kockázatosabb lenne. Ezért felfelé veszik útjukat a szabadba és onnan a leszálló egységeikhez. A feladat immáron csak az életben maradás és az idegenek elszaporodásának hírvitele. A kijutás egyszerűnek tűnik, de nem az. Bar'kha halad elől mindenre készen mögötte Vash és Heca'thei zárja a sort. Gyors iramot diktálnak a kanyargó felfelé ívelő járatban, de egyszer csak mögöttük hangos üvöltés és visszhangos sziszegések keltik fel a figyelmüket. Hátra fordulva egy Praetorian és tucatnyi Drone nyomorog a járatban. Majd a Drone- ok megiramodva vetik magukat a vadászok után.

/Még egyszer elnézést Bar'kha ezért, de nem akarom, hogy a többiek várjanak remélem megérted. Ismétlem ez még nem jár semmilyen levonással./

Már megint túl sokan vannak, túl kevés az időnk, és túl kevesen vagyunk- gondolja magában Vash miközben követi Bar'kha-t.
Ahogy haladtak előre egyszer csak üvöltések és sziszegések zajára lesznek figyelmesek.
Mind három vadász hátra tekint.
-Kezd elegem lenni ezekből!-mondja Vash. Kicsit már kezd fáradni, nem testileg inkább szellemileg. És sajnálja hogy ismét egy számára vereséges csatát visz végig.

// Nem vettem a lelkemre, Róka, inkább azt, hogy ilyen sokáig nem voltál? Minden oké veled, kezdtem pöppet agódni...//

A gondolatfoszlányok, ötletek, megfontolandó lépések úgy cikáznak át Bar'kha agyán, mint az elektromosság. Szíve szerint lemenne a királynőért, érezni akarja, ahogy a pengéje átmetszi a hatalmas és fenséges dög húsát, le akarta metszeni a fejét és talán még a testőrök közül is elejtett volna egyet, nagy élvezettel, és tudta, hogy a társai is így vannak. Mindketten vérbeli vadászok voltak és Bar'kha azon kapta magát, ez az eddigi legizgalmasabb vadászata. Az első társa, akinek még mindig nem tudta a nevét, a hím, nem ellenkezett vele, követte a parancsait és remekül célzott, Heca'thei pedig már ömmagában hatalmas tiszteletet érdemelt. És ezért döntött úgy a yautja vezér, hogy nem kockáztatja a vadászok életét. A bomba robbanásáig lett volna még idejük, mert a csapatmunkájuk tökéletes volt és eleve gyorsan haladtak, de Bar'kha nem akarta a halálukat. Elég trófeájuk van már, elég dicsőségük. Már csak túl kell élniük, hogy szólhassanak a többi vadásznak a bolgyón lévő keményhúsúak helyzetéről.
- Elmegyünk. - vakkantotta oda társainak, azzal rohamvást indult a felszín felé, az oda vezető szűk alagúton.
Bar'kha lazán veszi az akadályokat, hamar kiér a felszínre, a friss, üde szellő simogatását érzi a testén, ahol nem fedi páncél. Továbbrohan, bevárja a többieket, amikor meghallja...azokat. Megtorpan.
- Kezd elegem lenni ezekből! - hallja egyik oldaláról a másik hím türelmetlen, és kissé fáradt hangját.
Lassan megfordul, de akkor már csörtetnek feléjük a dolgozók. Bar'kha kiugrasztja pengéjét és a bakuubját előre szegezi, és egy gigászi harci üvöltéssel előre lendül, hogy mégtöbb thwei áztassa fegyvereit...

Bar'kha gyorsan dönt a csapat érdekét nézve ezért az üreg elhagyását és az életben maradás esélyeinek növelését veszi figyelembe.
-Elmegyünk- mondja mély de erőteljes hangon. Az üreg kijáratáshoz érve friss levegő csapja meg az arcomat és még a maszkon keresztül is érződik a tűző nap vakítása. Épp a nyomába érek a másik vadásszal amikor sziszegés hangja hallatszik a hátunk mögül. -Kezd elegem lenni ezekből!- böki ki a mellettem lévő vadász kicsit fáradt hangon. Bar'kha csuklópengéjének hangja és harci üvöltése hallatszik mire én is megfordulok. A járatban egy Praetorian és egy csapatnyi drone törne előre.
Az egyszerűbb megoldás jut az eszembe... Vállágyúmmal nem az ellenfélre hanem a járat bejáratára koncentrálok, ha berobbantom esélyük sem lesz kijönni itt... fut végig az agyamban és már tüzelek is.

/Bocsánat, de sajna az év eleji meló behavaz./

A vadászok biztos léptekkel haladtak, és az emelkedő viszontakságait is könnyedén vették. A démonok azonban egyre csak közeledtek. Már csak pár méter választotta el őket és a járat száját, ami már annyira kiszélesedett, hogy egymás mellett tudtak haladni. Heca'thei két társát fedezni készült váll lövegével amig ők kijutnak és, hogy magának is biztosítson egy kis időt. Azonban egy hatalmas rengés rázta meg a járatok falait ami több mellékjáratot is beomlasztott és jókora repedéseket nyitott. A üldöző falkából csak a két leggyorsabb nyert még egy kis időt, a többit maga alá temette a kő és föld halom. Heca'the váll lövege a hozzá legközelebb levőt cafatokra szedte. A rengés fokozódásátol a másodikat elvétette és a démon karjával feléje súlytott. Reflexeire és tapasztalatára számíthat csak a veszélyes csapással szemben. Eközben Vash és Bar'kha már a járatból kiugorva biztosítják a terepet. Heca'thei helyzetéről mit sem tudtak, de most nem ezzel kellett foglalkozniuk. A rengések tovább fokozódtak amitől több idősebb fa is kidőlt, de az igazi aggodalmat egy dzsip és egy teherautó jelenti. Az ösvény útjáról letérve a még éppen járható sűrűbe veszik az irányt, éppen amerre a vadászok leszállóegységei voltak. Nem a legkecsegtetőbb egy olyan bolygón ragadni ahol az ismeretlen vadvilág mellett még kitudja hány fészek lehet. Bar'kha és Vash fülét váll ágyú zaja csapja meg bentről a járatból.

Vash követi Bar'kha-t a járatban, ami lassan kezd szélesedni így mellette halad, Heca'thei-val együtt. Heca'thei elkezdi fedezni Vash-t és Bar'kha-t hogy ki bírjanak haladni. Vash érzi hogy jól haladnak mikor hirtelen rengeni kezd a járat. Sikeresen kiérnek a járatból, és kezdik biztosítani a terepet. Vash felkiállt:
-Gyere, nőstény!
Vash nem tudja csapatuk nőstény tagjának nevét, így csak nősténynek hívja.
Ekkor hirtelen újabb rengés jött.
Vash nem tud hátra nézni nőstény tagjukra hogy jön-e már, mert egy dzsip és egy teherautó vonja el figyelmét.



//Andrew átérzem a helyzeted: biztonsági őrként melózok, max 1 nap pihenőm van, és reggeltől estig vagyok :S
Heta remélem így megfelel XD //

///bocs hogy írok de az egyik hogy rosszul írtad le a nevem, a másik dolog hogy történeti szempontból nem is tudod hogy hívnak ezért javítsd át pl Vash odakiált a nősténynek: Gyere!///

//Most hogy mondod, én sem mutatkoztam be neked, Vash és Te sem nekem, csodálom, hogy még nem tűnt fel, hogy nem véletlenül nem nevezlek meg soha XD //

Bar'kha érzi a rengéseket és nagyon nem tetszik neki a dolog, ráadásul a rengeteg futás még egy yautját is kimerít, aki a közelmúltban komoly fizikai terhelésnek tette ki magát, ráadásul egy ideje nem is ivott. Nem tudta, a csapata másik két tagja hogy érzi magát, de minden képpen sietniük kellett.
A közeledő járművek láttán megtorpan és hangosan, bosszúsan káromkodik, egy pillanatra tanácstalan, de ekkor meghallja a váll-löveg jellegzetes hangját. Megprödül és látja a küzködő nőstényt.
- Szedd le az 'mberek járművét a váll-lövegeddel, én segítek Heca'theinek! - hadarja az utasítást a másik hímnek, azzal visszarohan az alagúthoz. Hiába vannak veszélyben a saját járműveik, nem hagyhatja itt a nőstényt, aki önként vállalta, hogy fedezi őket.
Megpillantja a keményhúsút, amelyik épp a nőstény felé súlyt. Elhátrál és figyeli, mi lesz. Nem avatkozhat bele a harcába, azzal szégyenbe hozná a vadászt, és ha mégis meghal, akkor neki ki kell menekülnie a járatból, miután megbosszilta társa halálát.

///Az utazás során viszont lehetséges mert ti együtt jöttetek egymás nevét tudhatjátok, mi egymásnak bemutatkoztunk amikor segítettél az arctámadónál, Vash viszont még csak most tudja meg a nevem ha minden igaz mert elsőnek hallja meg párbeszéd formájában a te szádból ///

Sikerül fedeznem a társaimat a váll lövegemmel, ezzel időt biztosítok nekik a kijutásra. Ekkor viszont hatalmas rengés rázza meg a járatok falait ami kezd mindent beomlasztani, helyenként viszont repedéseket nyit. Az üldöző falkából csak két egyed tud a rájuk zúduló kőhalom alól kimenekülni. Az elsőt sikerül még szétlőnöm de a rengések fokozódnak és a második lövésem cél téveszt. Még hallom a fiatal hím kiáltását "Gyere, nőstény!" és Bar'kha hangját "Szedd le az 'mberek járművét a váll-lövegeddel, én segítek Heca'theinek!" ekkor viszont a másik idegen felém ugrik és hirtelen csapást próbál mérni felém. A rengések miatt nincs időm talpra állni. Pillanatra mint ha végigfutna bennem minden gondolat, az amit eddig átéltem, amit a régi naplómba írtam, apám Agr-bah'o megvetése amiért nem fiú utód született, anyám Ha'ty ahogy felnevelt. A klán beli megvetés ami ért, Ca'sois tanításai s még valami... hogy hányszor is álmodoztam arról hogy fájdalmat és félelmet nem ismerve ugyanazon az úton járhassak mint a hím egyedek. "Nincs igazság" mormolom halkan a maszkom alatt ahogy a régi írásra emlékezek. Szemem vérbe lábad s érzem hogy elönt a harag és a halálfélelem. Bakuubom egyik végét erőteljesen a földnek támasztom másik végét az idegen felé irányítom majd megnyomom a gombot s a méretes fegyver kinyílik. A penge keresztülhasítja az idegen mellkasát és savas vér csapódik a földre, karjával lesújt de a "lándzsa" feltart, erőteljes csapások suhannak el a fejem mellett. Karpengém reflex szerűen kinyitom és az idegen nyakszirtjéhez csapok, ekkor viszont éles fájdalmat érzek az oldalamban. A kemény húsú nem adja könnyen az életét, borotvaéles farka megsérti a nőstény oldalát mintha csak az őt ért szúrást akarná viszonozni, de halk szisszenéssel a teste hirtelen elroskad ahogy elválik a fejétől. Néhány csepp savas vér helyenként éri a mellvértem de nem elegendő ahhoz hogy átlyukassza azt. Ekkor megpillantom Bar'kha-t a hátam mögött, visszajött de nem avatkozott bele a dolgokba, ezzel egyre jobban kezdi kiérdemelni a tiszteletemet. Óvatos mozdulattal kihúzom az oldalamból az idegen farkát de a fájdalom gyötör, karpengémmel lemetszem a testéről majd feltápászkodok és a fejével együtt magamhoz veszem. Bakuubom után nyúlok majd megindulok Bar'kha irányába. Kezemmel a derekamat fogom, a sérülésem fájdalmas de nem ért létfontosságú szervet...

Vash, Bar'kha és Heca'thei:

Vash az előre haladó terepjáró és teherautó után siet, de nem tudja bemérni őket. Ezért egy darabig követi a járműveket addig, ahonnan egyértelművé válik, hogy kizárólag a kapszulák felé tarthatnak. A dzsipben négy mesterséges személyt lát, de a teherautóban ennél lehetséges, hogy többen is vannak. Vash megáll és visszafordul társaihoz, mert nem lenne célszerű megint szem elől téveszteniük egymást. Eközben Bar'kha már befutott a járatba ahol Heca'thei-t látja ahogy vadászhoz illő ravaszsággal kerekedik a sav vérű fölé. Heca'thei a talajon feküdve a rengések ellenére sem esik kétségbe. A lándzsáját a legjobb pillanatban aktiválva felfogja a démon támadását, majd alkari pengéjével megadja neki a kegyelem döfést. A csapkodó karok elernyednek, de /Jó volt olvasni az írásod a harcról, de ha a farok beléd fúródik annyira legyengülsz, hogy használhatatlan lennél./ a démon nem adja egy könnyen magát. Farka lendül, de Heca'thei reflexei ismét bizonyítanak. Sikerül annyira félre húzódnia, hogy a farok végi tüske elsuhanjon a nőstény mellett és így csak a kiálló csonttarajok sértik meg az oldalát. Ekkor már odalép Bar'kha is és kisegíti Heca'thei-t a járatból. Miközben haladnak a fény felé neszezést hallanak kintről, de hamar rájönnek, hogy Vash van odakint, aki beszámol mindenről amit látott. Ezek után gyors tempót diktálva elindulnak a kapszulák felé egy völgyön át. Ereszkedés közben a távolból a valaha állt templom irányából szürkés feketés füst száll fel. Heca'thei-nek látszólag nehezebb a manőverezés és a közlekedés, de tartja a tempót két társa mögött és hamarosan feltűnik a tisztás is ahonnan mind a négyen elindultak, csak a később érkezett Heca'thei más utat választott. A járművek zajai ismét hallható. A vadászoknak el kell dönteniük, hogy a sűrűben csapnak le, vagy megvárják, hogy beérjenek a tisztásra.
/Utolsó nagy erőfeszítés vár a Yautjákra./

///átírtam átdöfi helyett megsérti-re. Pedig vállaltam volna a durvább sérülést.///

//Nem mutatkoztunk be. Emlékszem. De se baj, majd a végén jól megölelgetjük egymást és megisszuk a pertut xD Ha mindd túléljük. Lehet Andrew megölet engem, mert játszom a hős lovagot... Ja és Heca'thei, ez marha élvezetes lett Tökre beleéltem magam, marha izgi Remélem, happy end lesz a vége xD//

Vash miután látta hogy Bar'kha vissza megy Heca'thei-hoz, úgy dönt hogy megnézi hogy a járművek hova tartanak. Nem könnyű követnie a gépeket, minden erejét bele adja, de megéri: egyértelművé válik hogy kapszuláik felé tartanak. Tisztán látja hogy a dzsipben négy mehanikus van, azonban a teherautóban nem sejti hogy mi van. Érzi hogy már eleget tud, így vissza indul hogy értesítse társait, most is mindent bele ad a mozgásba, így kicsit fáradtan, de vissza ér a ki indulási pontjára. Mikor látja hogy Bar'kha és Heca'thei előjönnek, észre veszi hogy a nőstény valamivel harcolhatott, mert mozgásán látszik hogy oldalát valamifél csapás érte. De látja hogy nem fájlalja, így elnyerte Vash tiszteletét:
-Látom derekasan helyt álltál, akármi is volt az ellenfeled!

Vash elismerően nézz a nőstényre, de tudja hogy információ vannak társainak:
-Követtem a két zajos, mozgó gépet, és a kapszuláink felé tartanak! Négy darab, két lábon járó gépet láttam az elsőben, viszont a másodikról nem tudok semmi információt adni!

///Lehet Bar'kha jönne de nem várok majd zárja ő a mondandót///

Épp csak hogy kiérünk Bar'kha-val a barlangból amikor a fiatal hím tűnik fel.
-Látom derekasan helyt álltál, akármi is volt az ellenfeled!- Odalépek hozzá karomat a vállára teszem majd elismerően bólintok, hiszen eddig is sokat tett a csapat érdekében. Túlélt egy zuhanást, az idegenek támadását, azt amikor a barlang járatába lerántotta az egyik kemény húsú. És még mindig teljes erejéből odafigyel mindenre. Ezután megszólal: -Követtem a két zajos, mozgó gépet, és a kapszuláink felé tartanak! Négy darab, két lábon járó gépet láttam az elsőben, viszont a másodikról nem tudok semmi információt adni!- Bar'kha-ra nézek akin látszik hogy megint átgondolja a következő lépéseket. Ezután gyors tempóval elindulunk a kapszulák irányába a völgyön keresztül. Ereszkedés közben észrevesszük hogy a távolban szürkés fekete füst száll fel. A rengés, most pedig a füst talán a Bar'kha által említett vezér bombája robbanhatott fel fut végig a gondolataimban. Kicsit nehézkesen veszem a közlekedést de tartom a tempót a két hím mögött. Hamarosan megérkezünk a tisztás közelébe ahonnan mindannyian elindultunk. A járművek zajai ismét hallhatóak. Ismét Bar'kha-ra nézek és várom mi a terve...

Bar'kha figyelte, ahogy a nőstény legyűrte az ellenfelét. Mélyen legbelül csalódott lett volna, ha nem teszi. Mikor látta, hogy amaz megindul, kilépett a barlangból. Nem segített neki, mert egy másik társának sem segítene, hacsak nem lenne halálos veszélyben, de ha járni még tud, akkor nincs nagy baja, de azért hátra-hátratekintett, hogy ellenőrizze, követi-e a sebesült nőstény. Elmosolyodott, mikor látta, hogy a farkat is viszi, ami megsebezte. Azt sejtette, hogy valamilyen kiegészítő trófeát vagy netán valami különleges fegyvert készít majd belőle.
Mikor kiért, egy pillanatra megrökönyödött, mikor nem látta a másik hímet, de az visszatért és jelentést tett. Bar'kha ügyesnek találta a felderítést, elégedetten kerregett, de mikor a másik két yautja üdvözölte egymást, frusztráltan rájuk mordult:
- Az ömlengésnek nem itt van az ideje! Majd ha a Fekete Harcos szemébe nevettünk és arconköptük, utána felőlem egész hazaúton párosodhattok, de csak akkor! Most már mindenképpen sietnünk kell, a trófea szerzésre én nem szánok időt és nektek sem ajánlom, de ha akartok, elszórakozhattuk velük. Lőjétek ki a váll-lövegekkel a járműveket, ha gyorsan akarjátok lezárni. Én addig biztosítom a saját egységeinket. Háromnegyed órát várok, többet nem, utána elindulok nélkületek.
Ha addig nem találkoznánk, Bar'kha al'Nagara, avagy Vor'mekta örült, hogy a ti oldalatokon vadászhatott! - mondta büszkén, fejét felszegve, azzal megpördült és befutott a sűrűbe, a leszálló egységek felé...

Bar'kha komolyan gondolja amit mond. És mivel vezetőként hallgattak rá nincs ez most másképp. Mivel a kapszulák már csak pár kiló méterre vannak így mind annyian elhatározzák, hogy előnyt szereznek. A váll ágyúikat élesítik. Vash a dzsipet olyan jó eltrafálja, hogy az ízzé porrá robban. Heca'thei és Bar'kha pedig a nagy teherszállító tengelyét kapják telibe. Mivel túl közel voltak a járművek egymáshoz így az égő dzsipbe elég durván belecsúszik a teherautó. Annak szélvédőjén kirepül a szintetikus sofőr egyenesen a lángokba. A katonai kamion puttonya alól hét android próbál rendszerezetten elhelyezkedni, de még látszatját sem mutatják ennek. A megfelelő időre felesleges várni. Vagy tovább mennek a vadászok, vagy lerohanják a templomukat megsértő, és az akciójuk majd nem meggátló szintetikusokat.

Vash tudja hogy Bar'kha-nak igaza van, nincs idő érzelgősségre. De Heca'thei akkor is hatalmas elismerést ért el Vash szemében. Komolyan veszi vezérük szavait, így nem habozik, beméri a dzsippet, majd váll-lövegei segítségével egy jól irányzott lövést ad le, ami a kocsi motorját találja el. A gyors lánc reakció következtében a kocsi felrobban. Vash-nak azonban nincs ideje örülni annak hogy nagy távolságból, ennyi meg mérettetés után képes pontos lövést adni. A kamion belemegy a lángoló roncsba, majd hét android lép elő a kamion puttonya alól. Most azonban ismét Bar'kha döntésén múlik minden: támadás vagy menekülés. Vash is tudja hogy a gépeket, akik megsértették templomukat, el kellene pusztítani, de azt is tudja hogy nincs sok idejük az indulásukig.
Vash meredten előre néz, majd így szól:
-Ismét a tiéd a döntés testvér! A halálba is követlek!

Bar'kha szavai mélyen érintenek, kicsit zavar is a túlzott szigora. Előnyt kell szereznünk ezért elindulunk. Röpke támadást intézünk Vash jól céloz... én és Bar'kha a nagy teherszállító tengelyét lőjük szét. Az égő dzsipbe belerohan a teherautó majd hét szintetikus tűnik fel. Vash hirtelen odaszól Bar'kha-nak: -Ismét a tiéd a döntés testvér! A halálba is követlek! Felnézek de már nem várok választ. A kapszulák most már biztonságban vannak az androidok már nem érhetnek oda időben. A sebesülésem miatt nehezebben haladok és a kapszuláink sem ugyanott landoltak ezért nem várhatok. Gkaun-yte! kiáltom oda a két hímnek majd fejbiccentéssel jelzem hogy itt elválnak útjaink...
Pár perc még eltelik amíg a pusztában otthagyott kapszulámhoz érek. Bepakolom a megszerzett trófeákat és közben ellenőrizem a járművet. Nem szeretném ha utazás közben bármi meglepetés érne. Látásmódot állítok de semmi idegenre utaló jelt nem érzékelek. Biztonságban szállok be a kapszulába majd elhelyezkedek, a műszerfalon beállítom a kordinátákat, halkan hallatszik az ajtószelep engedése majd a mechanika bezárul. A Komunikátoron még egy utolsó szót szólok a két hímhez: -Remélem még találkozunk- majd a jármű elindul. Fél percbe sem telik mire elérem a külső légtért, még el rendezek pár dolgot magam körül, a medikompból előveszek pár eszközt és sterilizálom a sebemet. Kényelembe helyezkedek azután bekapcsolom a a hibárnációs programot a gép belsejében és álomra hajtom a fejem. Pár dolog még végigfut bennem azután csak az űr síri, dermesztő csendje ölel magához...

//Mivel lövöm szét, ha nincs váll-lövegem? Vegyük úgy, hogy csak Heca'thei intézte el a dolgokat...jó utat //

Bar'kha kissé távolabbról nézte, ahogy két társa elintézi, amivel megbízta őket. Elégedetten kerregett, és a vére vadul forrt, mikor látta a lángtengert és a közeledő szintetikusokat. Ám mikor Heca'thei búcsút intett és elrohant, egy pillanatra megmoccant, mintha követni akarná. Egy pillanatig vágyakozva nézett utána, majd megrázta a fejét és vele maradt társa felé fordult.
- Úgy vélem, a nagy veszélyen túl vagyunk. Jöjj, testvér, vigyük végbe a a kegyelemdöfést! Ezek az 'mberek alkotta roncsok bemocskolták szent templomunkat! Mutassuk meg nekik, hogy a yautjákkal nem packázhatnak büntetlenül! - kiáltotta hevesen, öklét magasan a levegőbe lendítette, majd a kommunikátorát bekapcsolva elüvöltötte a Nan-de Than-gaun-t, az Éjfél Csókját, majd miközben az androidok felé lendült, még azt mondta Heca'theinek búcsúzóul a komminukátorba:
- N'dhi-ja, mei-jadhi...
//Ég veled, nővérem//

/Bocsesz tényleg benéztem pedig az elején még véletlenül sem írtam neked ilyet. Jogos! /
Heca'thei pont annyi időt szentel a búcsúra ami még lehetővé teszi vadásztársainak a gyors cselekvést. A kapszulája kicsit messzebb van Vash és Bar'kha kapszulájától, de szívósságának köszönhetően hamar odaér. Óvatossága ellenére nem történik semmi, bár a távolból egy madár raj repül az égbe izgatottan, de ez már nem számít, mert a kapszula ajtaja halk szisszenése a vadászat végét jelenti számára. Irány haza a friss trófeákkal.
/Heca'thei ne haragudj, hogy ilyet kérdezek, de az ember koponyán kívül milyen trófeát szereztél még? Az ember 5 becsület pontot ér azt hiszem. Kérlek erre még válaszolj. Kitűnően játszottál és köszönöm a részvételt. 40sp-t adok és ha válaszoltál kirovom a becsület pontodat is./
Vash és Bar'kha a két hím feltüzelve ugranak le a fákról az androidok közé és templomuk bemocskolóival véres leszámolásba kezdenek. A hétből három jut Vashnak és négy Bar'khanak. Vash a távolabbit egy energia gömbbel ártalmatlanítja és az cafatokra robban. Mire észbe kapnak az androidok már késő. A másik kettőt Vash a karpengével intézi el, villám gyorsan. Bar'kha négy android közé érkezik még mielőtt Vasht becélozhatnák és irtózatos tempóban pörgeti a halálos lándzsát, ami után végtagok és testek hullnak a földre. Egy kósza pillanatba került a meglepetés erejével végezni a hét androiddal. Az út most már végkép megtisztítva a kapszulákig.
/Kérlek írjátok meg, hogy ti is milyen trófeát szereztetek mert úgy tudom, hogy Heca'thei és Bar'kha egy-egy emberi koponyát. Ha nem írjátok le oké és bocsi ezért. Még posztoljatok ide nektek is 40 sp-t adok és a becsület pontokat ha válaszoltatok. Az androidokért úgy tudom nem jár pont, de ennek is utána nézek. Csak így tovább mindenkinek./

///1 emberi 2 alien, mivel nem volt pontosabb leírás ezért gondolom dolgozók. A második idegentől szerzet farkat csak sztori miatt említettem, későbbiekben kiakarom tanulni az ostor használatot de mivel előtörténetben írtam hogy készítő vagyok ezért ha oda érek egyszer akkor úgy adom elő mintha saját készítés lenne. Még valami: a 2 embernél tett harcunknál jelezted hogy az egyik magasabb rangú (tiszt vagy nem tudom) az volt Bar'kha-é. És én köszönöm a történetet. Ha tényleg távozol köreinkből akkor sikerekben gazdag jövőt kívánok
UI: a történetnek nincs vége mivel jelentést kell tennünk ///

// Nos, nekem van egy android és egy emberi trófeám, ha jól emlékszem, több nincs. És írhatok én, vagy jöjjön előbb Vash? Én még szeretném tisztességesen lezárni //

// Nekem van egy adroid fejem, nemár hogy nem kapok érte semmit ha már ennyiszer nagy szarba kerültem XD
Bar'kha előbb nyomj te egy hsz-t majd utána írok //

//Danke schön! És így már van még egy andriod, de kérlek Foxy derítsd ki, számít-e az android trófea!//


Bar'kha érzékelte a körülötte lévő eseményeket, de minden lelassult. Elővette a bakuubját és precíz, de gyors mozdulatokkal forgatta. Az között ugrált és forgott... nem, táncolt! Az összessel végzett, majd kihúzta magát. a bakuubról lerázta a fölösleges mű bél- és húscafatokat, majd az utolsó szintetikusnak lekanyarintotta a trófeáját. A hóna alá vette a fehér folyadéktól csöpögő fejet, majd szó nélkül intett társának, hogy kövesse.
A kapszulákhoz értek. Bar'kha felcsatolta a harmadik fejet a többi közé és megállt a másik hím előtt. Lassú, nyugodt mozdulatokkal levette a sisakját és bal kezébe fogta, jobbját vadásztársa vállára helyezte.
- Bár többnyire úgy tartom, a sors szereti a bolondját járatni velünk, most úgy érzem, a kedvemre tett. Mondd, mi a neve ennek a remek vadásznak? - kérdezte társától, fejét oldalra billentve.

Bárka a becézést hagyjuk jó? A rendes nevet használjuk oké Bar'kha? 10 sp levonás csak vicc
Androidért nem jár, de ezt ti is olvashattátok. ,,Tankokért és „lelketlen” droidokért nem jár pont."

Heca'thei: 25
Vash: 0
Bar'kha: 5

// Andrew most komolyan, lezuhanok, a föld alá visznek az alienek, túlélek mindent, erre nem kapok semmit? XD Hogy lett volna időm más trófeára hogy-ha folyton nagy kulimászba kerültem ahonnan csak totális mészárlással tudtam lelépni? //

Vash csak figyeli vezérét aki bakuubját használva az adroidok számára halál táncot lejt. Vash-t lenyűgözi ahogy Bar'kha használja fegyverét, mivel ő inkább a váll-löveg és a pengék híve. Már így is nagyon tiszteli vezetőjét, de most már mindennél jobban. Ezután tovább haladtak a kapszulákhoz, majd mikor oda értek Bar'kha megállt.
Lassú, nyugodt mozdulatokkal levette a sisakját és bal kezébe fogta, jobbját vadásztársa vállára helyezte.
- Bár többnyire úgy tartom, a sors szereti a bolondját járatni velünk, most úgy érzem, a kedvemre tett. Mondd, mi a neve ennek a remek vadásznak? -
Vash is leveszi sisakját, majd így szól:
-Vash-nak hívnak! Remélem nem ez volt az eggyetlen közös kalandunk testvér! Bármikor harcolok a te oldaladon!