Perzselő vadászat

///Fox jön mert még nincs vége ///

// Jaj, ne haragudj! Csak az ember sose tudja, ki szereti és ki nem. Legközelleb óvatos leszek, amúgy Vash, besz*ptad xD Amúgy kezdd ez az ömlengés egymásról fárasztani. Olyan, mintha meleg yautják lennénk, és ezt magamra is értem x'D És hogy lemásoltad az egyik mondatomat, Te lustaság! Na ezért vonj le 10 pontot, Andrew! //

Bar'kha enyhén fejet hajtott, bár kissé megbántva érezte magát, amiért Vash nem viszonozta az üdvözlést. Persze, a nőstényt egyből megfogdossa... - gondolta szórakozottan, majd felelt neki:
- Ahogy jómagam is a tiéden. Az én nevem Bar'kha al'Nagara, Lar'ja R'ka fia, a Kiande klánból... amitől már megváltam. De szólíthatsz Vor'mektának is akár. - mosolyodott rá, majd komolyabbra vette a szót, hangjában csodálkozás és megkönnyebbülés csengett: - Halottnak véltelek sokáig. Hogy élted túl azt a zuhanást a folyónál?

Jah Vash ez van, de ne haragudj. Egyébként trófea beszerzésére hagytam időt Heca'thei-nek és Bar'kha-nak is. Pedig mint olvashattad nem akartam, de akaratosságukkal és írásukkal csak elhuncutkodták. A következő kalandban majd azért figyelj erre én csak azt bánom már így utólag, hogy viszont Heca ennyi trófeával felszerelve olyan könnyedén vette az akadályokat. Ne haragudj meg nem csipkedés, de én sem tudtam a többi trófeáról szóval én hibám is. Na de senki sem tökély. A lényeg köszönöm, högy gémeltetek ügyesek voltatok.

Bar'kha-ka kérdésre Vash először nem tudott mit mondani, hisz ő maga sem tudta hogy minek köszönhetően élte túl.
-Az igazat meg vallva nem tudom minek köszönhetően éltem túl a zuhanást. Talán a sors akarta így, talán csak szerencsém volt! De most már mennünk kellene!

Majd Vash belépett kapszulájába, betáplálta a haza vezető koordinátákat, majd a kapszula elindult. Bár csalódott, de mégis van benne öröm is: elvesztett egy bajtársat, de megismert egy erős nőstényt, illetve Bar'kha-val aki remek vezetőnek és bajtársnak bizonyult.

- Igen. - bólintott Bar'kha, azzal beszállt a saját kapszulájába. A trófeákat letette az egyik sarokba, majd beült a székébe. Bepötyögte a helyes koordinátákat, majd hátradőlt a széken és behunyta a szemét. Sisakja az ölében pihent, ezért gyorsan a helyére tette. Már nem olt szüksége rá. A vadászat véget ért.
Ahogy a levegőbe emelkedett, már félig az álomok világában járt, teljesen ellazult. Mire a kapszula kiért a bolygó légköréből, Őt már elnyomta az álom.
Öntudatlanul mosolygott, mert vérről és dicsőségről álmodott, míg a kapszula nem landolt a Delta Hidrae IX-en...

// Mi köszönjük, Andrew, nagyon izgalmas kis sztorit rittyentettél ide nekünk. És veletek is nagyon jó volt játszani, vadászkáim, majd még összeröffenünk valami krimóban egy kupica cnt'lip mellett //

// Kár hogy nem jutott nekem semmi
De egy élmény volt veletek nyomatni //