Perzselő vadászat

-Két dzsip fordul be az egyik hatalmas szikla mögötti útról. Megállás után nyolcan szállnak ki a járművekből. Nyolc android állig fegyverben külön nekik készített feketés grafit színű mellvértben, amiket gránátok, roham kés vagy egyéb taktikai eszközök ékesítenek. Fegyvereik azonosak, M41A. Szó nélkül teszik a dolgukat amit a vadászok egy sziklán követnek figyelemmel. Hárman elindulnak a templom bejárata felé, ami 300 m távolságra lehet. Az itt maradtak közül egy visszaszáll a dzsipbe és a beépített kommunikátorba teszi a jelentését. A többi, a dzsipekből pakolja ki az előretolt megfigyelő állomás eszközeit. A kommunikátorból recsegő válaszok érkeznek.
-Bázis itt Sakál 1.
-Vettem. Sakál 2 hamarosan hatótávon belül.
-A megfigyelő kiépítés alatt.
-Vettem folytassa még két óra a találkozásig vége.
-A Yautják számára a sziklák okoznak előnyt, térbeni elhelyezkedésük miatt, hosszú távot pár nagy ugrással megtehetnek. Magasságuk átlagban 4-5 méter. A főnök kiszáll a dzsipből és embereit sürgeti. A másik három már a lépcsőkön felfelé tartanak és hamarosan belépnek az objektumba.

Bar'kha érdeklődve figyelte a 'mbereket, ahogy kiszállnak a furcsa járműből és elindulnak.
Bar'kha már vadászott emberre egyszer-kétszer, de még nem tartotta magát a tudójuknak, nem akart elhamarkodottan lépni, mint azon a végzetes vadászaton, amin Be Avathatták volna, de ostobasága miatt elbukta a próbát. Megrázta a fejét.
Nem gondolkodhat ilyesmin. Ennek nem ez az ideje.
Sisakja segítségével azért elemezte a 'mbereket és rájött, hogy nem is 'mberek, hanem gépek. A pyode amedhák valami "androidnak" nevezték, ők tervezték és gyártottak. Bar'kha nem tudta kiejteni a szót, magában csak gépeknek nevezte.
Figyelte, ahogy egyre közelednek a templomnak kinéző épülethez.
Türelem... - gondolta.
Halgatta a számára érthetetlen párbeszédet az egyik android és a kommunikátorból jövő hang ismeretlen tulajdonosa között.
Csak egy keveset értett az egészből. "Bázis...Vettem...belül...vége...". Csak ezeket tudta értelmezni. Pedig nagyon kíváncsi volt rá, mi a teljes jelentésük e különös szavaknak.
Bár sosem vallotta volna be,(sem másnak, sem pedig önmagának)de érdekelte a 'mberek kultúrája és nyelve, viselkedése. Találkozott már olyannal, amelyik majd hogy nem úgy viselkedett, mint egy yautja. Azt szívesen levadázta volna, de a trófeája Yeyiné lett.
Ahogy merengett, azért fél füllel figyelt az eseményekre is.

A szikla tetejéről figyelem az eseményeket, miközben észreveszem, hogy az egyik vadász, aki szerintem még zöldfülű (Persze én sem vagyok annyira embervadászatban jártas) a fejét kezdte el rázni.
,,Nem tudom mi baja van, lehet, hogy én nem voltam életemben egyetlen embervadászaton sem, de azért mégis csak szerencsét teszek ez ügyben." gondolom magamban.
- Bázis, itt Sakál 1
- Vettem. Sakál 2 hamarosan hatótávon belül.
- A megfigyelő kiépítés alatt.
- Vettem, folytassa, még két óra a találkozásig, vége.
Benyomok egy gombot a csuklómnál és felveszem a hanganyagot, hogy majd meg tudjam téveszteni az emberi prédákat vagy el tudjam csalni a helyükről őket.
Miután a hangot felvettem csak ennyit használok majd belőle: Vettem, Vége...
Kikészítem a lándzsámat és a csuklólövegemet, majd láthatatlanul megindulok előre.

Ahogy Bar'kha figyelt, feltűnt egy másik vadász, aki bekapcsolta az álcázóját és a prédák után iramodott.
Bár neki nem voltak problémáim azzal, ha más vadász is volt a közelben, nem akarta, hogy esetleg egy jó trófeát lenyúljon előle, ezért Bar'kha is megindult bekapcsolt álcázóval.
Talán a vadászat végén vált vele pár szót. Ha lesz rá alkalma. Vagy ha mindketten túlélik.
A halál minden esetben benne volt a pakliban. De ez volt benne a legizgalmasabb.
Bar'kha ezt imádta szinte a legjobban a vadászatban. A Halál közelségét...

/Kérlek, várd meg, míg a KM visszajelez. Csak azután írj./

Ez az első alkalom hogy emberek kerülnek az utamba. Még nem volt részem olyan kalandba amikor ezek a számomra együgyű de mégis bonyolult lények keresztezik az utamat. Remélem hogy ez a kaland nem úgy fog véget érni mint az előző: egyedül.

/Hárman vagytok. Bar'kha a sorrendet mindig a KM (mesélő) kezdi aztán 1-1 hsz-t írtok ti JK ezt kérem mindenkitől betartani./

Három vadász Bar'kha, Basil'isk és Vash. Az előkészüléshez berögzült mozdulatokat hajtják végre. Álcázó, fegyverek, amik egy vadász elengedhetetlen kellékei. Bar'kha és Basil'isk a három, már a piramisban lévő android után erednek métereket hagyva maguk mögött. Vash-t még az előző küldetésén elszenvedett veszteségei nyomasztják, de hamar elhessegeti a gondolatai közül az emléket.
Kis lemaradással, de utánuk indul és a piramis ajtajánál mind hárman megállnak. Egymás jelenléte felfokozza a bizonyítási vágyukat és óvatosan belépnek. A megszokott motívumok és a régi idők nagy vadászainak faragott szobor pillérei fogadja a három Yautját. Apró fényrudak jelzik a három előrenyomuló android útját és nem sokkal előttük, a hatalmas főfolyosó közepén nyolc (hús. vér) ember fekszik. A mellkasuk belülről robbant ki és a mellettük heverő tojások kinyíltan hevernek a gyalult kőpadlón. A yautják szintén felfedeznek nyolc arcmászót akik már jó pár órája kimúltak, valószínűleg akkor tört ki a zűr, mikor megpróbálták kihurcolni a tojásokat.
Az androidok minden bizonnyal a fegyvereket, vagy az idegenek fészkét próbálják felderíteni. Pár forduló után egy nagyobb csarnokban, ahol több kereszteződés találkozik ott áll a három android. A Yautják könnyedén felugranak a magason lévő kőpárkányokra és szobrokra. /Ki hova./
-Jelentést kéne tenni, hogy eddig minden tiszta. Aztán be kéne várni az erősítést.
-Az mindegy helyezzük el a jeladókat a szobrok lábánál, hogy tiszta legyen a kapcsolat. Aztán jelentünk és várjuk a parancsot.
Hat ősi szobor található a teremben kb. 8 méter magasságúak és a három android megkezdi a jeladók beállítását és elhelyezését.

Én és Bar'kha az androidok után eredtünk, mögöttünk Vash jött, némi lemaradással. Később odaértünk a piramis bejáratához, miután beléptünk /Most aki akar, az mehet elől, de én egy kicsivel tapasztaltabb vagyok a témában./ azonnal a főfolyosón találtuk magunkat, ahol a szokásos tárgyak, régi vadászok szobrai és a falakon régi motívumok találhatóak.
Lenézek a földre és látom, hogy az androidok világító fényrudakat hagytak maguk után.
- Jól van, gyerünk! De azért óvatosan, mert ezek a humanoidok nem húsból vannak, hanem fémből. Váltsatok fémérzékelő módra és kövessetek. - mondtam Vashnak és Bar'khanak.
De, miután visszafordultam az útra, észrevettem nyolc halott, hús-vér humanoidot, melyeknek a mellkasa ki volt robbanva, mellettük pedig nyolc döglött savvérű ivadék hevert döglötten.
- A rohadékok ki akarták innen hozni a tojásokat. - mondtam - Ha a fém humanoidokkal végeztünk, akkor keressük meg ezeket az elkóborolt savvérűeket.
Néhány forduló után én felugrottam a folyosó végi első oszlopra és fémérzékelő módra kapcsoltam a maszkomat. Meg is láttam az androidokat.
- Jelentést kéne tenni, hogy eddig minden tiszta. Aztán be kéne várni az erősítést.
- Az mindegy helyezzük el a jeladókat a szobrok lábánál, hogy tiszta legyen a kapcsolat. Aztán jelentünk és várjuk a parancsot.
,,Ezek azt hiszik, hogy egyedül vannak, pedig nem..." gondoltam, miközben felnéztem, hogy a termet jobban szemügyre vegyem. Kb. hat szobor volt az egész teremben, mindegyik vagy 8 méter magas.
Lenéztem.
Az androidok megkezdték a bizar gépek beállítását. Én fogtam és az egyik droidra céloztam a pengekilövővel. ,,Hátha jól el tudom találni."

Hármunk közül Basil'isk a legidősebb és a legtapasztaltabb. Sokat tanulhatunk tőle. Engem még egy kicsit a magány kísér legutolsó kalandomból, de ezt félre kell tennem, a jelenre kell koncentrálnom. Nem hibázhatok, nem fogok több társat elveszteni. Beléptünk a templomba és ott volt a nyolc halott ember, akik mellkasán a már jól ismert sav vérűek kikelésének jele volt, nem messze tőlük a tojások, és az arctámadók. Teljes volt a kép: csapdába sétáltak.
Basil'isk felhívta figyelmünket hogy ellenfeleink nem emberek akik húsból és csontból vannak, hanem fémből. Így átváltottunk fém érzékelőre. Basil'isk-be hirtelen egy mentort láttam, aki kettő zöldfülűnek magyaráz. De nem vettem rossz néven, hisz a legtapasztaltabb, ami ő mond, az biztos igaz!

Bar'kha Belépett a másik két vadásszal a templomba.
- Jól van, gyerünk! De azért óvatosan, mert ezek a humanoidok nem húsból vannak, hanem fémből. Váltsatok fémérzékelő módra és kövessetek-mondta az a vadász, akit a a vele szemben lévő sziklán látott. A másikat csak nem rég fedezte fel, mikor csatlakozott hozzájuk.
Más esetben nem akart volna velük vadászni, mert nem szerette a vadidegeneket, de most az ösztönei azt súgták, maradjon két fajtársával.
Nem szólt semmit, csupán Ő is felugrott az egyik oszlopra és átkapcsolt fémérzékelőre.
Figyelte az androidokat és érthetetlen vartyogásukat és közben kiszúrta, mire készül a "Vezér". Bar'kha őt titulálta a csapat vezetőjeként, mert testtartása és beszéde magabiztosságról árulkodott.
De ha mégsem olyan tehetéges, legalább Ő hal meg először, nem én- gondolta. Úgy döntött, hogyha a Vezér támad, akkor az androidok rá meg a másik yautjára fognak koncentrálni, így ő mögéjük lopózhat és meglepheti őket.
Ezt akár tudathatta volna előre is a Vezérrel, de arra nemigen volt idő. Várt a támadásra.

Halk kerregő hangon beszélnek a Yautják, és megegyeznek Basil'isk kezdeményezésén. Pillanatok alatt a hozzá legközelebb lévő android, neki csapódik az oszlopnak, amire a jeladót illesztené, de sikerül fegyvert rántania. A másik kettő rohanva felé, megereszt egy-egy sorozatot oda, amerről a hangot koordinálták. A golyók nem sokkal a Yautják között süvítettek el. A vadászok szétszóródnak! Az androidok egyike fegyverével pásztáz a sötétben és fülel! A másik a keletkezett kárt vizsgálja a sérültön. Vash és Bar'kha egy- egy hatalmas ugrással helyet váltanak, Bar'kha leugrik egy szobor mögé nem sokkal az első segélyt adó droid mögé lándzsáját szorongatva. Vash egy másik szoborra érkezik és váll lövegével megcélozza azt melyik figyel. Így veszik körbe őket. Basil'isk leugrik nesztelenül a szobor talpazatához, és konkrétan célba veszi a sebesült fejét. (csak mert annyit írtál ,,Hátha jól el tudom találni.") Vash lövése nem sokkal Basil'iské után következett, Basi'isk megfeszítette magát és a sérült droid koponyáját odaszögezte a jeladó alá. A figyelőnek így sem maradt ideje bemérnie Basil'isk új helyzetét. Vash villámként érkező sugára leolvasztotta a bal felső testrészt, és fehér lé priccelt ki a meg nem olvadt csövekből és szálakből. Bar'khanak elég ideje maradt, hogy az első segélyt adó mögé lopózzon és meglepje a fáziskésésben lévőt.

Hát elkezdődött: összetalálkoztunk a gépekkel. A lövéseik pontosak, csak külsőre hasonlítanak egy emberhez, de ezen kívül más közös vonásuk nincs. Basil'isk, Bar'kha és én hirtelen szétszóródtunk. Az androidok közül az egyik a sötétet pásztázza és figyel, fülel. A másik sérült társát vizsgálja. Bar'kha egy szobor mögé ugrik, láttam hogy lándzsáját készíti elő hogy levadássza az első segélyt adó droidot. A figyelő droidot a lövegem segítségével kiiktattam. Így sikeresen leszámoltunk három droiddal.

A fém humanoidot sikerült megsebeznem, de ekkor a társai tüzet nyitottak oda, ahonnan a lövést adtam le. Bar'kha és Vash egyetlen hatalmas ugrással helyet vált, majd Bar'kha az egyik szobor mögé ugrik.
Én ugyanúgy leugrottam és a sebesült fém humanoid fejét vettem célba, melyet később le is tudtam vágni.
Vash is lőtt, melynek következtében az egyik fém humanoid teste szétolvadt.
Miután magamhoz vettem a fém humanoid fejét, kivettem a testből a még egy lövésre használható pengét és azt visszatettem a pengekilövőmbe, a fejet pedig eltettem.

A Vezér lecsapott. Az android teste nekivágódott az oszlopnak, maire próbált felszerelni valamit. A társai eszeveszett lövöldözésbe kezdtek, a baj csak az volt, hogy remekül céloztak. Szórták a golyókat, de jó helyekre, ezért Bar'kha leugrott a szoborról és behúzódott egy másik mögé, hogy fedezékben legyen a záporozó lövedékektől..
Gyorsan felmérte a terepet. A Vezér végzett az androiddal, amelyiket először megtámadott és megszerezte a trófeáját, a másik yautja pedig a váll-löveggel telibetalált egyet, a "vére" sugárban fröccsent ki sérült törzséből.
Ő maga pedig kiszemelte a szobor előtt álló androidot, és célzásra emelte bakuub-ját...

Tökéletes összhanggal dolgozunk össze. A mozdulataink, támadásaink nem zavarják a másikat, így játszi könnyedséggel végeztünk a gépekkel. Ám de most jön a kérdés: hogyan tovább?! Bar'kha és én Vezérünkre néztünk hogy halljuk hogyan tovább.

A Yautják a királynői kamra felé veszik az irányt, amit saját előre betáplált hologram kivetítőjük mutat. Basil'isk az imént felvett androidok hangmintáinak elemzéséből kideríti, hogy vészhívást küldtek a kintieknek. Ha vissza kiérnek óvatosnak kell lenniük, mert lehet várni fognak rájuk és ők már többen lesznek! Kis idő múltán a királynői kamra ajtaja tárva fogadja őket. A vadászok tudják a királynő valahol másutt fészkelte be magát. A kérdés csak az hol? A piramisnak csak egy be és kijárata van ezért elindulnak kifelé, de előbb még gondoskodnak az önmegsemmisítőről. Hat órát hagynak maguknak ahhoz, hogy kijussanak és elpusztítsák a ,,friss" fészket majd elindulnak kifelé. A kijáratnál meglepődnek a vadászok. Négy sátor és különböző mérő műszerek vannak felállítva a kiindulási pontjuktól. A vadászoknak át kell jutniuk a kezdetleges bázison, hogy egy közelben lévő faluba érjenek ott többet tudnak majd meg! Az égből egy meteor tör be az atmoszférába és nem messze ér földet a falu körül. Az androidok figyelmét elvonja az esemény.
/Az álcázást használva kreatív és valóságot tükrözően szökjetek meg. A sziklák adottak a sátrak egy négyszög négy csúcsában állnak és azon belül a tárgyak./

Eközben a meteornak hitt jelenség nem más mint egy újabb vadász kapszulája név szerint Heca'thei-é. A becsapódást követően ő is szintén a falu felé veszi az irányt. Alapos terepszemle után elindul és amíg oda nem ér a nagy pusztaság veszi csak körül. Beérve a faluba szakadt véráztatta viskók, letépett szalma ajtók és jó pár hulla fogadja. Az egyik kunyhóból furcsa neszelést hall meg Heca'thei.

A becsapódás után gyorsan ellenőrizem a felszerelésemet majd egy alaposabb terepszemle után elindulok a távolban található falu irányába. A Faluba érve véres látvány fogad, hirtelen furcsa neszelést hallok az egyik kunyhóból ezért megállok bekapcsolom az álcázó berendezést és állítok a maszkom látás módján hátha ki jelzi mi az.

Ez kísértetiesen emlékeztet legutóbbi kalandomra: a királynő ismét eltűnt a helyéről.
Vezérünk aktiválta az önmegsemmisítőt így 6 óránk maradt feladatunk elvégzésére. Ahogy kifelé tartottunk a piramisból furcsa látvány fogadott minket: négy sátor és különböző mérő műszerek vannak felállítva a kiindulási pontunknál. Tudtuk hogy át kell jutnunk óvatosan ezen a kezdetleges bázison. Aktiváltuk hát álcázóinkat, és épp indulni akartunk a közeli faluba mikor hirtelen furcsa dolog történt: hatalmas morajlást hallottunk, majd az égre néztünk és azt vettük hogy egy meteor tart a falu irányába. De ahogy egyre jobban közeledett a meteor, kezdtünk rájönni hogy ez egy újabb társunk lehet csak. Hisz így szoktunk érkezni, és nem emlékeztünk arra hogy várható lett volna akár 1 meteor is. Ez a kis műsor tökéletes elterelés volt rólunk, így könnyedén elugorhattunk a sziklákra.

//Vash, nem akarod betartani a sorrendet? Elvileg úgy van hogy Basil'isk, utána Te, majd én és gondolom Heca'thei lett most a negyedik. Sokkal könnyebben lehetne követni, ha nem posztolnál minden felhasználó után. Most meg kéne várni Basil'isket, ztána írnék én és AZTÁN Te, majd Heca'thei//

//Sajnálom többször nem fordul elő //

Miközben a királynői kamra felé mentünk, elemeztem a fém humanoidok hangmintáit és kiderült, hogy vészhívást küldtek a kinti humanoidoknak. Kis idő múlva od értünk a királynő kamrájához, az ajtó tárva nyitva volt.
- Remek, biztos befészkelte magát valahova. - mondtam. - Beállítom az önmegsemmisítőt, így legalább lesz időnk megkeresni a királynőt és eltűnni innen, mielőtt robbanna.
Miután a készüléket beállítottam (hat órányi időt hagyva nekünk) szóltam a többieknek - Menjünk.
Kis idő múlva kiértünk a bejárathoz és észre vettem, hogy négy sátor áll a kiindulási pontunkon, a sziklákon. Gyorsan álcázóra kapcsoltam és kezdtem leosonni a táborhoz, ahol az alkalmat kihasználva át tudjak jutni a faluhoz.
De ekkor észrevettem, hogy a közelben becsapódik valami. Lehet, hogy egy meteor?

Bar'kha a még soha nem ölt andoridot, ezért a fejét eltette trófea gyanánt, majd követte a többieket.
A királynői kamrába tartottak.
- Remek, biztos befészkelte magát valahova - mondta a Vezér. - Beállítom az önmegsemmisítőt, így legalább lesz időnk megkeresni a királynőt és eltűnni innen, mielőtt robbanna.
Bar'kha bólintott, majd mikor kiértek a templomból, sátrakat pillantott meg.
Az álcázója eddig is be volt kapcsolva, nem kellett mást tennie, csak újból a Vezér után menni.
Aztán becsapódott egy hatalmas tárgy, Bar'kha egy meteorra gyanakodott, vagy...
- Lehetséges, hogy egy másik vadász érkezett? Persze lehet az valami kisebb aszteroida, de...különös érzésem van-jegyzi meg halkan, szavait a Vezérnek címezve.

Heca'thei:
A hang forrása hamar megmutatja magát. Egy kemény húsú dugja ki pofáját elsőnek a sötét kunyhóból, majd ugyan ez a hang és esemény zajlik le a mellette lévő kunyhóból. A két savvérű veszettül vicsorog a Yautjára és kimerészkednek s nyugalmat biztosító helyükről. Az első, amelyiket Heca'thei meglátott támadásra készen összehúzza magát, hogy a nőstényre rontson. A másik fogait csattogtatva lassan halad Heca'thei felé.

Bar'kha, Basil'isk és Vash:
A Yautják számára hamar világossá vált, hogy egy társuk lépett be a légkörbe. Az androidok ámulatát kihasználva a sziklán és azok között majdnem fej- fej mellett haladnak óvatos, de gyors léptekkel. Két sátrat megkerülve az androidok neszelést hallanak meg. Automatikusan a vállukon csüngő fegyverek után kapnak. A cél a hang iránya. A Yautják már megtapasztalták milyen érzékenyek az androidok érzékszervei és ezt szem előtt tartva könnyedén kitérnek mind a hárman a golyók elől. A sziklákon állva jóval az emberek gyártotta gépek felett tovább indulnak és hamarosan kiérnek a sziklás terepről, amit egy jókora síkság vált fel. Sietve hamar elérhetik a falut és egyben közelebb kerülnek a társukhoz is.

A kép átvált. Egy Xenomorph dugja ki a fejét a kunyhóból viszont még valami hallatszik.
Ketten vannak "Ugyan már voltam ennél rosszabb helyzetben is". Mosoly húzódik az arcomra és ugrásra kész pozíciót veszek fel, izmaim megfeszülnek. A váll ágyúm rá áll az első idegenre miközben a másik, lassabban közeledő mellkasára irányítom a Karfegyveremet. A Plazmagömb darabjaira robbantja az egyiket, feltéve hogy pontosan eltalálja ezért inkább a 2-dikkal foglalatoskodok.
Szívesebben vívnák közelharcot vele, de a helyzetből adódóan fő a biztonság.

Amint elindultam, a többiek is követtek. De az világossá vált számomra, hogy egy újabb társunk érkezett. Gyorsan, óvatos, de azért gyors léptekkel haladok át a sátrak között, mikor egyszer csak tüzet nyitnak.
,,A francba!" gondolom ,,Igaz, most vadászom először emberre, de ezeknek a mocskoknak nagyon érzékeny lehet minden érzékszervük."
Amint kikerültem a golyókat, hátra néztem, a többiek követtek. Nemsokkal később kiértünk a sziklás részről, itt már oda szóltam hozzájuk - Gyorsan, érjünk oda és segítsünk az új társunknak!

Sebesen suhant át a sziklák között. Hangokat hallott.
Az androidok tüzet nyitottak, de Bar'khát nem érte találat, ügyesen kitért a halálos lövedékek elől. Mikor a sziklás részt maga mögött hagyta, felelt a Vezérnek
- Igen! Vezess...-mondta és lassított, hogy a csapat vezetője menjen előre, mutassa az utat.

Egy pillanatra hangosak lettünk a droidok számára így azok azonnal tüzet nyitottak ránk. Szerencsére mi gyorsak voltunk és senki sem szerzett sérülést.
Kíváncsi voltam vajon mégis milyen lehet új társunk?
Amint kiértünk a sziklás részről Vezérünk szólt : - Gyorsan, érjünk oda és segítsünk az új társunknak!-
Bar'kha és én így tettünk, követtük vezérünk szavát!

Heca'thei:
A nőstény elrugaszkodik reflex szerűen és miután kellő távolságra kerül a talajtól a plazma gömb oda csap, ahol az imént állt. Az oda érkező kemény húsú cafatokra robban nagy halálsikoly közepette. A társa egy percre sem áll meg. Ellenkezőleg A leérkező Yautját kibillenti egyensúlyából egy hatalmas lökéssel majd karmaival próbál lecsapni. Heca'thei ügyesen elhajol, de alkari pengéje épp, hogy csak a savvérű oldalát súrolja, amiből sárgás sav fröccsen ki. Egy percre sem hátrál a bestia csapást csapás után próbálja eltalálni ellenfelét. Túl közel van Heca'thei-hez így közelharcban dől el minden.

Vash, Bark'ha és Basil'isk (ha nem bannolták):
A három Yautja mesterien kerülte el a konfliktust. Higgadtak maradtak az útjukon, de céljukat már látták. A távolban a nagy semmi közepén, ahol ők is haladtak a rozoga kunyhók körvonalai rajzolódnak ki. Meg könnyebülésük hamar tova röppen, mert a váll löveghez hasonlatos hang ver visszhangot. Egymásra tekintenek, de mielőtt rohanni kezdenének mind hármuk vádliját egy- egy idegen markolja meg szorosan. A kemény húsúak beásták magukat áldozatra várva és most éhségtől elvakultan próbálják behúzni a három vadászt az üregükbe.

//Basil'isk bannolva, tehát így folytassátok! További sok sikert! //

Vash, Bar'kha és Heca'thei! A hszetek után Basil'iskot, mivel bannolva lett kiírom majd. Jó játékot...