Utcák, dokkok és csatornák

Nyüzsgő egy élet folyik itt. Friss helyi halak, más bolygók árúi. Kocsmák, hotelek. Fontos egy bolygó. Az ICC lakosságának élelmezésének nagy része eme bolygóról származik. Így minden naposak az öltönyös üzletemberek.

// Előzmény: Leszálló pályák //

Csak egy ártalmatlan lény. A katona tanácsát követve elindultam a város piaca felé. Sok árus volt többnyire a helyi állatvilágot árulták de nem a természetes formájában. Aztán voltak még más világokból importált árucikkek is. Végül megtaláltam azt, amit kerestem. Egy hajószerelő műhely.
- Á üdvözlöm nálunk kapitány. – Köszönt rám az enyhe akcentussal az eladó. – Miben segíthetek?
- Miből gondolja, hogy kapitány vagyok?
- Ugyan ki más jönne be ide ilyen büszke léptekkel, ami csak az űrhajó kapitányok sajátja. – Az akcentusából és a kicsit behízelgő, rábeszélő stílusából rájöttem, hogy valószínűleg egy arab kereskedővel van dolgom. Furcsa hogy pont egy vízgolyón futok össze vele. Biztos megunta a sivatagot.
- Nos a hajóm egy TF-Alpha teherhajó.
- Igen, igen. Volt már dolgom ezzel a típussal. És mi lenne a probléma?
- Egy közel 1 méteres lyuk keletkezett a burkolaton ezt szeretném betömetni valami tartósabb darabbal. Más kárt nem találtam pár karcolástól eltekintve, amit a leszakadó darab okozott de ezek nem jelentenek veszélyt. Mekkora kiadásra számíthatok? – Kérdeztem a kereskedőt, aki a homlokát ráncolva gondolkodott a megfelelő összegen.

Kereskedő vakargatni kezdte az állát, gondolkodott.

// Kösz. Örülök, hogy jókat sikerült írnom. //

Magamban jót mulattam a kis jeleneten aztán visszafordultam az arabhoz.
- Hol is tartottunk? – Próbáltam újra felvenni a fonalat. - Ja igen. Szerszámok vannak a hajómon azokat nyugodtan, használhatja de, tartalék burkolatom már nincs. Szóval, ha minden igaz úgy csak 500 lesz. – Kiszámoltam neki a pénzt. Még viszonylag jó áron megúsztam. Dave persze sokkal olcsóbban megjavítaná de, nem jutnék el odáig ezzel a szakadt hajóval. – És körülbelül mikorra lesz kész? – Kérdeztem még rá. Valószínűleg kell majd egy kis üzemanyag is. A maradék még éppen elég a Marsig, de ha közbejön valami, akkor nem biztos.
- Akkor, viszlát. Később még lehet, hogy benézek.
- Persze persze efendi jöjjön csak legközelebb is. Nálam megtalálja a legjobb árut a legjobb áron. – Aztán elindultam kicsit nézelődni a piacon. Nem valószínű, hogy veszek bármit is. A hajóm mellett meg tanultam spórolni, hiszen nem olcsó mulatság fenntartani.

Lassan kiértem a piacról, amikor végre rendes kaja illata csapott meg. Hiába mondtam, hogy nem veszek semmit. Arra nem gondoltam, hogy megéhezem útközben. Nem kéne erre költenem de, néha normális kaját is enni kell, nem élhetek mindig űrhajós kaján. Miután így meggyőztem magam az illatot követve bementem az étterembe. Odabent egy szép nagy helyiség fogadott. Ezt nem a szegényeknek tartják fent. Nekik ott a nyershal meg az ugráló rákok. Valószínűleg elég drága itt minden. Végül legyőztem az éhséget és egy száznyolcvan fokos fordulattal elindultam kifelé. Majd a hajómon eszem a szintetikus szart morogtam magamban. Odakint láttam pár zsoldost, lehet hogy ők érkeztek a Patnával? Mindegy nem rám tartozik. Folytattam az utamat a hajóm felé.

Úgy tűnik a zsidó boltjának annyi. Remélem ez az arab jobb munkát végez majd a hajómon, mint a zsidó az Erkaméderen. Odamentem a kiáltozó emberhez.
- Pontosan mit is kéne csinálni? – Kérdeztem tőle. Talán kapok annyit, amiből legalább a plusz üzemanyagot ki tudom fizetni. Ki tudja, mikor tudok végre felszállni.

- Nos rendben egy kis plusz pénz nem árthat. És legalább addig is csinálok valami értelmeset. Ha egy fél óra múlva a dokknál leszek, az úgy megfelel?
- Rendben de siessen. – mondja a halász. Elsietek a hajóm felé. Az arab és a fia már a hajómnál vannak épp a sérülést, vizsgálgatják.
- Üdv. Meg tudja csinálni ugye?
- Hát még szép. Azt hiszem jól sikerült felbecsülnöm az árat. Hozom a megfelelő darabot aztán mire legközelebb látja majd, rá se fog ismerni, olyan szépen megjavítom. – Azzal már el is sietett valószínűleg a boltja felé. Felmentem a hajóra pillanatok alatt megettem az ebédemet és már szaladtam vissza a dokkok felé. Mikor odaértem már csak rám vártak.
- Na induljunk. – Biccentettem a halász társa felé. Aztán elindultunk a hajó felé.

Rossz hírek egész sora vezetett el erre a bolygóra.
A Marson behívták az irodába, hogy egy helyőrségi feladatot kapnak, ami évekig is eltarthat. Atawhai-nek ez volt minden vágya, egy hal és algaszagú bolygón ülni és fent tartani a rendet. Hallott már sok mindent arról, hogy a helyőrségek katonái nappal őrjáratoznak, este meg piálnak.
A maori nem ezen a világon akart alkoholista lenni.
Útközben rész tvettek egy űrcsatában. az újoncok egyik része be volt szarva, a másik fele pedig cigizve meg a fejadagot ropogtatva nézték a műsort, ha felrobbantak volna, akkor legalább történt volna valami.
Miután kijutottak a csődületből újabb pár nap tömény unalom, mire elértek a Bracen's worldlre. Megkapták a barakkjukat, ami egy egykori lakóház volt és mellé egy nap kimenőt. A tengerészgyalogosoknak az első útja egy olyan helyre vezetett, ahol leihatják magukat...
A piac amin átvágtak algától és haltól bűzlött, persze ez azt jelentette, hogy normális kaja is van, nem csak a fejadagban lévő algaszeletek.
- Ezen a bolygón fogom megutálni a halat - mondta Atawhai.
Ekkor egy jóképűnek és ápoltnak még a legnagyobb Teréz anyai jóindulattal sem mondható fickó meglökte Harrisont, majd a képébe fújta a cigarettafüstöt.
- Haver, tudod te kinek udvarolsz? A gyarmatügyi tengerészgyalogság katonájának, aki mellesleg nem játszik egy ligába veled. Bár ahogy elnézlek a nőknél sok kudarcot elszenvedtél. Nem akarok itt a szexuális hovatartozásodra célozni, mert az mindenkinek a magánügye. És ahogy látom szép kis háremed van, haver...
Kihúzta magát és a zaklatója szemébe nézett.
- De ha a származásommal van bajod, akkor mondd meg, a folytatást majd kitalálom. - A hangja hirtelen fagyos lett.
Nem akart az első nap balhét, de ha ez a fickó tényleg egy rasszista, akkor kapni fog a fejére.
- Bár ahogy látom kicsit felöntöttek a garatra. Bocsánatkérésként mi lenne, ha megmutatnátok, hogy hol tettétek ezt, és én meghívlak titeket egy piára. Na, milyen ötlet?

~Úristen, ez a bűz.~
Atawhai-t pofán csapta a férfi áporodott szájszaga. A következő támadás pedig a férfi fejével jött. Harrison megtántorodik, amikor a részeg homloka az övéhez csapódik. A tengerészgyalogos előtt egy pillanatra elfeketedik a világ, ahogy a Földre kerül.
Pillanatok múlva visszanyeri az érzékelését.
A részeg elég lassú, valamint a reakcióideje is kb. ilyen sebességű lehet. Atawhai nem törődve a fájdalommal felpattant, izomból belevert a férfi puha alhasába, majd állba verte egy bal horoggal, majd egy újabb ütés a fejére.
Ha hatástalanította a fickót, akkor a tengerészgyalogos társai segítségére siet. Az egyik részeg háta mögé kerül, elkapja hátulról a nyakát, majd a veséjébe térdepel.
Atawhai társai közben beindulnak. Az elülső, egy Jason nevű sötét bőrű srác a vele szembe jövő részeget ököllel fejbe veri, majd a hátánál haladó részegnek löki. Azt a nagydarab, szőke, germán származású Attarik nevű katona veszi kezelésbe. Teljes erejéből beletérdepel a férfi hasába.
A négy katona ezután vízszintes vonalban áll fel, és várják a további támadást, vagy hogy az ellenfeleik megadják magukat, de az is jó ötlet lenne tőlük, hogy ha elszaladnának.
- Na, nem támadtok szeszkazánok? - kiáltotta a magas és sovány, vörös hajú férfi. Wilsonnak hívták, brit volt. És nem valami udvarias. - Van még a pofonfán gyümölcs amit leszüretelhettek.
- Te egyet se ütöttél le - mondta Atawhai. - Ilyen szar kimenőm még még nem volt.
Vagy az is jó alternatíva lenne, ha valamelyik eladó kihívná a helyi rendőrséget.

Kishíján vérfürdő lett a vége, de hamarosan nem várt erősítés érkezett. Lövések hallatszottak. A részegek pedig inkább elkotródtak, maguk után vonszolva az okádó társukat. A maori elfintorodott, ahogy feltápászkodott, majd leporolta magát.
Utána a két férfit vette szemügyre, akik szóvá tették, hogy azért is vannak itt, hogy a mocskot kordában tartsák. Hogyan ha se fegyverük, se páncéljuk, meg kimenőn vannak.
Wilson azt mondta, hogy ezek Weyland zsoldosok, valami Vasmedvék.
Amikor a fickók eltávolodtak, Ataway köp egyet.
- Menjünk italért - morogta, majd elindult a legközelebbi kantin felé. Hirtelen beletaposott a hányásba. - A p*cs*ba. Hogy ezek a szemét vállalatisok mindenhol ott vannak. Egyszer kijebb megyünk a galaxisban, találunk egy primitív bolygót, azt fogjuk látni hogy a helyi őslakosok Weylandes pólóban lesznek.
- Mi a bajod a Yutanival? - kérdezte Wilson.
- Elvették a népem földjét - morogta Ataway.
- Aztán tőlük meg elvették a bogarak - vágta rá Attarik.
- Na ezt egyszer szeretném egynek is megköszönni - válaszolta az új-zélandi. - Amúgy visszatérve erre a moszatkajára. A fejadagunkban is megvan. Itt csak annyi a különbség, hogy frissen kapjuk. De mi a francot keresnek itt a zsoldosok?

- Attarik! Nem hiszem el, hogy bepiálva akarsz menni az eligazításra - kérdezte Attawhai, majd bocsánatkérőn pillantott a vendégekre. Nem tűntek rossz embereknek, látszott rajtuk, hogy ez a munkájuk és csak a családjukat tartják el.
- Azokat csak részegen lehet kibírni - mondta tudálékoskodva Jason.
A maori kifújta a levegőt.
- Azt is csak részegen lehet kibírni, hogy ha lecsesz egy fejes, tehát csak okosan - válaszolta a maori. - Attarik, vidd el a körletre. Majd az eligazítás és a bevetés után bevedeled, okés? Nem szeretnék az első napomon még az új parancsnokkal se összeveszni, mert gondolom megkeserítené az életünket.
Barátságosan hátbaveregeti a németet.
- Na gyere vegyük meg azt a sört, és nyomás a központba. De ha meglátom, hogy iszol belőle, akkor nem tudom mit csinálok. Világos? Na, nyomás. Nyugi Wilson, gyorsan megleszünk.

Harrison egy kicsit meglepődött amikor a felettesük megengedte, hogy a bázison tárolják a piát. Wilson főhadnagy, apjuk helyett apjuk. Ő lesz a falkavezér, ha arra utasítja őket, hogy féllábon álljanak a sarokban, ők azt kérdezik hogy meddig, és ő azt válaszolja, hogy ameddig mondja.
Beterelte őket az eligazítóba nem valami választékosan, de tengerészgyalogosok voltak. Megszokták a durva beszédet és az állandó stresszt, ami körüllengi a katonai szakmát.
Beültek a közösségi teremből átalakított eligazítóba.
Wilson főhadnagy pedig megkérdezte tőlük, hogy miért vezényelték oda őket?
Jason felpattan, engedélyt kér szólni.
- Uram, azért, hogy ezen a bolygón is fenntartsuk az ICC hatalmát és biztonságérzetet nyújtsunk a helyieknek - mondta pattogósan.
Attawai megszólal.
- Ha a Weyland Yutani zsoldosai engednének minket. Az orosz Vasmedvék a bolygón vannak - mondta a maori, és megpróbált nem köpni egyet. - Mintha csak ők lennének az eredeti helyőrség és mi pedig a kirakat...

Harrison elvette a dossziét, majd belelapozott. A bolygó volt az ICC éléskamrája, az itteni algából készültek azok a műkaják, amiket a segélycsomagokba és a katonák fejadagjába raktak. Az élővilágának néhány tagja joggal pályázhatott volna a galaxis legfélelmetesebb ragadozójának címére, persze hogy ha nem lennének xenomorphok.
- De ha ez egy óceánbolygó, akkor miért nem küldtek velünk víz alatti felszerelést - kérdezte a maori. Az agya elkezdett pattogni, aztán eszébe jutott, hogy a bolygón sok vízi és víz felszín alatti jármű is lehet.
- Uram, talán a helyieknek vannak a halászatra és a víz alatti közlekedésre járműveik, amelyek a bolygó élővilágának nem valami kedves és békés tagjait ismerve felfegyverzettek is lehetnek. Néhányat meg lehetne vásárolni, vagy ne adj isten lefoglalni. Mit gondol?

Harrison csak bámult, amikor a terem kiürült. Neki kell megszerezni azt a felszerelést, amit már alapvetően magukkal kellett volna hozni, ráadásul pénz nélkül. Nem volt valami jó kereskedő, meg maori létére nem nagyon értett a csónakokhoz és más gépekhez.
Egy űrállomáson nőtt fel, ahol kevés víz volt, és abban sem lehetett úszkálni.
Harrison megrázta a fejét, majd elindult a körletbe. A dolga az volt, hogy szedjen magának össze egy kisebb osztagot. Attarikkal a folyosón találkozott és épp a raktárba tartott.
- Velem jössz.
- De épp inni akartam.
- Majd iszol utána, na kell valaki aki bevédi a seggem. Öltözz.
A következő egy Toshida nevű tengerészgyalogos volt, aki eddig kereskedő volt, csak az áruja a xenomorphok miatt eltűnt, ő pedig bosszúból belépett a tengerészgyalogsághoz.
Jól értett az alkudozáshoz.
- Velem jössz a kikötőbe.
Owens egy másik nagydarab fickó volt, ő a kantinban üldögélt, és a kopasz fején növekvő apró hajszálakat borotválta.
- Kellene egy testőr.
- Megyek, moa.
A raktárban felkapták magukra a felszerelésüket és magukhoz vették a fegyvereiket, majd elindultak a kikötő felé.
- Nézzük végig a hajókat, az olyanokat keressük, amit az itteni, nagyobb állatok vadászatára tervezték. Legyen rajta szigonyágyú és másféle dolgok is.

A csapat mióta megérkezett azóta szétszéledve volt. Néhányan kimentek a városba talán velük kellett volna mennem. Sebaj majd a következő lehetőségnél résen leszek. Alig gondoltam ezt végig egyik társam pont egy ilyen parancsot is kapott Wilsontól.
A katonák között voltam és a parancs hallatán, miután Harrison összeszedte a fiúkat odaszóltam.
-Szeretnék veletek menni. Még ki sem mozdultam és már minden cuccomat kipakoltam a helyére. Egy kis friss levegő jót tenne és vennék még ezt azt ha találok valami arra érdemeset.
Majd arra a katonára néztem amelyik zülleni akart és megemlítettem.
-Legalább szórakozhatsz kicsit, de akkor jössz nekem egyel.
-Indulhatunk harrison?

Harrison ránézett az új fiúra, elvileg velük jött a hajón. Felemelte a szemöldökét, majd intett a fejével, hogy velük jöhet. Amikor a kikötőbe értek az új fiúhoz fordult.
- Mi a neved? - kérdezte, bár ahogy végignézett rajta, már látta, hogy ez a fickó egy igazi katona, valószínűleg szereti a harcot és az állandó pörgést.
Nem tudta érte hibáztatni, ismert olyanokat akik nem sokáig bírták volna egy kis szobában a csatatér helyett.
- Őrület micsoda bűz van itt - mondta Attarik.
- Az - válaszolta.
- Neked bírnod kell, hisz maori vagy.
- Az életemet egy űrállomáson töltöttem - válaszolta Harrison, és tovább nézte a hajókat.

Atawhai láthatóan meghökken, majd a társaira pillant, akik válaszul vállat vonnak. Aztán lenézz a doboz sörre, majd felvonja a szemöldökét, utána újra megnézi a hajót. Ketten elhagyták a járművet, ketten pedig fent maradtak.
- Szokjatok hozzá a szaghoz, mert ha nem akkor hányingeretek lesz tőle - mondta az algára. - Akkor szerintem kezdjünk itt.
Odalép az egykori csempész mellé.
- Épp az hogy nincs költségvetésünk. Fel kellene becsültetni a hajót, majd hitelre megvenni. Sört már kaptunk tőlük, remélhetőleg hajót is ilyen könnyen ideadják.
Felsétálnak a fedélzetre. A maori odaszól a padon ülő fickókhoz.
- A kapitánnyal szeretnék beszélni, és remélhetőleg üzletet kötni. Itt van?

Harrison felém fordult és a nevemet kérdezte.
-Sid Wellnix. De elég a Sid. Miközben a nevem mondtam éreztem a torkomon a lecsusszanó bűzt. Iszonyú szag terjengett. A friss alga áruval befutó hajókról éppen a kipakolást végezték. Egy kisebb hajóról fáradt és unott emberek vonszolták le magukat a mólóra, és egy nagydarab napszemüveges életerős férfi is, aki egyből kitűnt közülük. Észrevette a kis csapatunkat és az inzultálásra először reagálni sem tudtam. ~Még egy nagyszájú. Egy zsugor sört vetett felénk és a mozdulataiban mint ha megvetés is szorult volna. Hagyjuk inkább a feladatra koncentráljunk. Harrison ebben a percben lépett az egykori csempész mellé és a hajó felbecsültetését javasolta. Majd intézkedett is.