A város (utcák és egyéb épületek)

Akira Kazama-t, La'cratta vagyis a mentora hajója hozza a helyszínre. A hajóból kilépve az ember rögtön kitűnik a többi vadásztól és hall is pár megvető megjegyzést, de már hozzá szokott. Lassan elindul a gyülekező pontra miközben felszereléseit és fegyvereit ellenőrzi.
Alkari penge, két darab kétélű kard, négy darab shuriken és a vállágyú. Akira türelmesen várakozik, hogy kezdetét vegye a vadászat, miközben a többi Yautját méregeti szeme sarkából.

Csenben lépkedtem fajtársaim mellett. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, annak nem most volt itt az ideje. Valószínűleg újabb vadászat vár ránk, agy a lehető legjobb formánkat kell hozni. Emlékszem vadászatokra, ahol valaki elbénázott valamit, és bukott az egész, ő pedig végül meghalt. Ezen nem szeretnék átesni, és ezért a legjobb tudásom szerint fogok eljárni majd. A piactérre kiérve nyüzsgő élet fogad, gyerekek piszkálnak egy sütkérező öreget, de mikor jönnek a nőstények, csapot-papot otthagyva rohannak, nehogy összeszidják őket. Máshol gyakorolnak, bár ez még a játékos gyakorlás, amikor még nem igazán fogják fel. Áthaladunk a piactéren, a minket vezető nőstény még vár egy kicsit, majd megáll, és íját az előtte fekvő asztalra helyezi. Csendben várakozom tovább, hogy megtudjam mi is lesz a feladatunk.

Felszerelés:

A nőstény, miután Akira Kazama és Yeggdra'sil közelebb érkeztek, még várt egy kicsit. Csöndesen figyelte a tér forgatagát. Aztán maszkkal fedett arcát a két harcosra emelte. Csendesen, ám határozottan megszólalt.
- Nos ifjoncok. Köszöntelek benneteket! A nevem R'ka N'ritja, bár nem hiszem, hogy ez a továbbiakban nagyon fontos dolog lesz. A helyzet a következő: Meg kell találnunk egy kisebb csoport, szökött kemény húsút. A Beavatatlanok számára hozták a bolygóra őket. Ám az első adandó alkalommal sikerült megszökniük. Úgy tudom, kb. 5-6 lénynek sikerült megszöknie a 10-ből, a többit megsemmisítették.
Egy kis időre elhallgatott. A két harcost figyelte, méregette őket. Aztán folytatta.
- Nos, azt hiszem elsőre ennyi elég.
Megnyomott néhány gombot a karpaneljén, s a bolygó kicsinyített mása jelent meg.
- Az utolsó követők egészen a mocsárig az idegenek nyomában voltak - mondta, s közben a mocsár világ 3D-s képe rajzolódott ki a képen. - Ám ott elvesztették őket. Nem tudni miért.
Felállt az asztaltól, s a hátára vette íját.
- Talán könnyűnek hangzik. De figyelmeztetlek benneteket, a túlzott magabiztosság okozza a legtöbb harcos halálát.
Felnézett a napsütötte égre. Mélyet sóhajtott.
- Csodás az idő, egy kis sétára.
Ellépett a két vadász között, és kecses léptekkel elindult a város határa felé.

Hamarosan meg is tudtuk, hogy miért is vagyunk itt. A beavatatlanok számára iderendeltek néhány keményhúsút, de ahogy lehetőségük volt rá, sikerült megszökniük. Ennél a résznél alig hallhatóan egy dühös morgást hallattam. Sosem szerettem, ha ilyesmi történik és szívből útáltam ezeket a lényeket, akármennyire is hasznunkra válnak némely alkalommal. Ahogy a nőstény, R’ka N’ritja bekapcsolja a bolygó, majd a mocsár három dimenziós holoképét, rendesen megfigyelem a terepet. Nem hibázhatunk, és ezeddig mindig megúsztam a dolgot, most sem lesz máskébb. Glaiveoma derekam hátsó felén, vízszintesen pihent, legfőbb fegyverem volt az eddigi vadászatok során, és már csak babonából is magammal hordom.
- Részemről indulhatunk. - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, majd ahogy R’ka N’ritja el haladt mellettünk, követtem.

A nőstény leakassza íját és leül egy asztalhoz amihez Akira és Yeggdra'sil odalép. A két vadász figyelmesen hallgatja, a R'ka N'ritja néven bemutatkozó vadászt. A Yautják és emberek társadalma sok mindenben különbözik főleg a szaporodási teóriájuk. Akira azonban nem tudja mitől, de szeme sarkából azért megnézi magának az amúgy is formásan megáldott Yautja nőt.
~Nagyon régen volt dolgom nővel erre tessék. Egy idegen világ fajának nőstényén pásztázik a szemem. Ugyan gyerünk Akira...
Azonban mikor belekezd mondandójába a nőstény Akira minden figyelmével az információra koncentrál.
~Nem szabad könnyelműnek lenni az elszabadult savvérűekkel szemben. A mocsár ideális rejtekhely számukra. Kitudja milyen állapotok uralkodnak a vadon azon részén. R'ka N'ritja feláll íját magához veszi Akira is megérinti két kardját amit a hátához rögzített tartóban hord és aminek markolatai nem fel, hanem lefelé állnak ,,x"-et alkotva a háton.
~Úgy tűnik készen áll minden az indulásra akkor ne habozzunk.
Gondolja magában az ember.

//Lehet még jelentkezni ? ha igen akkor plz mesélj be valami módon //

Szállásomat elhagyva igyekeztem a feladat végre hajtásához kijelölt csapathoz eljutni. Felszereléseim ezek voltak: Váll-löveg, ikerpenge, ceremónia kés, boxer, bakuub, kar pajzs. A piramisoktól nem messze lévő téren át vezetett az utam, idősek és beavatatlanok sokasága, hangja zavarta fel a tér nyugalmát. Már már az idegeim elpattanásával dacolva de át verekedtem magam a tömegen, majdnem összetűzésbe is keveredtem egy fajtársammal, de csak elértem a csapatot. Fej hajtással üdvözöltem őket de ekkor...˝Ember???Mit keres ez itt?˝ Mordultam fel magamban tükrözve az emberek és a xenok iránti gyűlöletem. Nem voltam elragadtatva hogy ezzel a fajjal kell bármiféle küldetésben részt vennem, mielőtt szóvá akartam tenni a csapatnak a gondolataim menetét, a nőstény szólalt meg és vázolta fel röviden a küldetést:
-A nevem R’ka N’ritja. A helyzet a következő: Meg kell találnunk egy kisebb csoport, szökött kemény húsút. A Beavatatlanok számára hozták a bolygóra őket. Ám az első adandó alkalommal sikerült megszökniük. Úgy tudom, kb. 5-6 lénynek sikerült megszöknie a 10-ből, a többit megsemmisítették.
A feladatot hallván megörültem hogy xenokkal lehet dolgom ismét, hisz a harc a mindenem, az életem. Talán R’ka N’ritja észrevette nem tetszésemet az ember felé tartásomból avagy a méregetésből, ezért szólalt fel mielőtt kijött volna belőlem a véleményem, nem tudom. Majd elindultunk, karom a kis ember oldalát súrolva kissé lökve mentem el mellette, csendes morgással jelezve hogy a jelenléte dühít. Megpróbálom vissza fogni magam, bár az önkontrollommal és a hirtelen dühömmel ez előtt is akadtak nézet eltéréseim. De megpróbálom hisz tetszik vagy nem, egy a célom az emberrel. Elindultunk és el is értük a város kapuit.

//Ez így marha király lesz ha így fogunk haladni -.-"//

Még egy társunk érkezett, aki rendhagyó módon egy 'mber volt. Nem láttam különösebb problémát a dologban, ritka az olyasmi, hogy egy embert befogad a fajtánk, mert túlságosan törékenyek, nem valók olyan vadászatokra, amikre a yautja testvéreimmel szoktunk menni. Miután R’ka N’ritja felvázolta a helyzetet megindultunk és a beavatatlanok piramisai előtt elhaladva, nem egy csoporttal találkoztunk, akik épp indultak, vagy pont visszaérkeztek a beavatásról, vagy egyéb más vadászatról. Némán követtem testvéreim, és fejben leellenőriztem a felszerelésemet. Minden megvolt, és látszólag minden működőképes, meglátjuk, hogy élesben meddig bírják majd. Az egyik piramistól nem messze megálltunk, itt csatlakozott hozzánk Wargor, még egy testvérünk, aki, amint meglátta nem fajtabeli társunkat, ellenszeves morgást hallatott. R’ka N’ritja, valószínűleg, még mielőtt komolyabb probléma adódna Wargornak is elmesélte a történteket. A yautja beállt közénk, de menetközben kezével nagyot lökött az emberen. Erre a megmozdulásra az én torkom hagyta el ellenszenves morgás, ami a maszkomról visszhangot verve kissé erősebb volt, mint akartam. Nőstény vezetőnk tovább indult, és még egy rövidebb séta után elértük a város kapuját, innentől már csak a sűrű erdő vár, és a mocsár, ami most a célállomásunk. Éreztem, hogy forrni kezd a vérem a vadászat után. Újra keményhúsút ölhetek, és nem utolsó sorban újabb tórfeákkal térhetek haza.

Wargor:

/oks, nem szóltam várakozok:) /

Akira a forgatagban is próbált láthatatlan lenni. Nem sokkal indulásuk után ismét megállnak és egy újabb vadásztárs csatlakozik hozzájuk. Wargor cseng a név aztán a 'mber számára is, ha nem is tudna kicsit a nyelven, de biztos megértené a megvetést. Vezetőjük Wargor-nak tisztázza a körülményeket a kemény húsúakkal és, hogy miért is vannak itt egy csapatban. Jeggdra 'sil és Akira némán hallgatta végig R'ka N'ritja-t. Mindent letisztázva a csapat neki indul, és Wargor ezt kihasználva kikezd Akira-val. A 'mber mióta a vadászok közt él mindig találkozott hasonlóan viselkedő Yautjak-kal. Hozzá szokott, de megfogadta nem hagyja, hogy prédának nézzék. A feladatra hamar visszaáll koncentrációja és kint a mocsárban úgyis mindenki bizonyíthatja tudását. ,,Ha hallgatsz bölcs maradsz" cseng a fülében. Kardjai rögzítését még egyszer leellenőrzi a shurikenekkel együtt. Most már mindenre kész.

Előzmény: vad dzsungel

Pár órába telt mire Basil'isk visszatért a városba. Mondhatni feszült a hangulat mert napok óta egy egyre növekedő savvérű populáció van a közelben, ha nem lépnek gyorsan akkor már nem sportból lesz itt vadászat hanem kényszerből. Természetesen csak a gyávább egyedek beszélnek ilyenről, a többség nem mutatja ki aggodalmait.

Nem bámulnak meg téged hiszen nem tudják hogy te is egy sikertelen kutatócsapat tagja voltál. Viszont szemed megakad az egyik téren levő emelvénynél ahol egy idősebb yautja beszél, közelebb érve már hallod is ahogy önkéntesekből akar több kutatócsapatot szervezni. Egyre többen gyűlnek köré és elégedett kerregéssel mutatják ki tetszésüket. Ha akarsz csatlakozhatsz közéjük de elmehetsz a város vezetőihez is jelentést tenni.

//Előzmény: Vad dzsungel//
Pár órába telt, mire visszaértem a városba, de egy valami meglepett. Mégpedig az, hogy a visszaúton nem történt semmi. Nem támadtak meg a savvérűek, nem találkoztam más vadászokkal, semmi, csak egy hosszú futás.

//Város//
Beértem a városba és mennék jelenteni, mikor azt vettem észre, hogy az egyik téren lévő emelvénynél egy idősebb vadász beszél valamit. Közelebb megyek és már hallom is, hogy mit mond. Önkéntesekből akar több kutatócsapatot szervezni. Egyre többen jönnek a térre, egyre többen köré gyűlnek és elégedett kerregéssel adták ki tetszésüket a feladat iránt. Észre is vettem az önkéntesek között néhány fiatal vadásszal is, akik nemrég eshettek át a beavatáson.
,,Nem is tudják, hogy mire vállalkoznak." mondtam magamban.
Engem jelenleg nem érdekelt ez a dolog. Kb. egy napja voltam kint, Vash nem tudni, hogy visszajött e a városba, de a vezérről sem tudom, hogy mi történt vele. Csak találgatni tudok. Elhagyom a teret és megyek a központi épület felé, jelenteni a város vezetőinek, mi is a helyzet a környéken.

Megállítottak az őrök, de pár perc múlva már fogadtak is téged, Egy nagy terembe értél aminek közepén egy nagy asztal van, e körül ülnek a város vezetői, de szemed megakad néhány harcoson is. Egyszerre tekintenek rád, nagyon nem tetszik nekik hogy idejöttél. Egy vén yautja mutat rád és sürgetően rád förmed:

-Hol van a felszerelésed?! Illetve magyarázd meg nekem hogy miért nem teljesítetted vezéred parancsát miszerint maradj amíg vissza nem térsz.

Ekkor lép be a vezéred, elégedetten lép a székéhez miközben gonoszul rád néz. Megfordul a fejedben hogy miért is ilyen gonosz veled. Minden esetre a tanács várja hogy választ adj.

Az épülethez érve megállítottak az őrök, de egy-két perc múlva már fogadtak is. Belépve egy nagy terembe értem, ahol egy nagy asztal van. E körül az asztal körül ültek a város vezetői. Megpillantok pár harcost is, akik ugyanúgy engem néznek és nagyon nem tetszik nekik, hogy idejöttem.
Ekkor egy vén yautja rám mutat és rám förmedt:
- Hol van a felszerelésed? Illetve magyarázd meg nekem, hogy miért nem teljesítetted vezéred parancsát, miszerint maradj, amíg vissza nem tér.
Ugyanekkor lép be a vezér is, elégedetten lép a székéhez miközben gonoszul rám néz. Most fordult meg a fejemben, hogy miért ilyen gonosz velem. A tanács a válaszomat várta. Nem is kellett sokat várniuk, mert részletesen beszámoltam mindenről, ami a dzsungelben és a völgyben lévő kis szigeten történt. Azt is említettem, hogy pár yautja elvette a felszerelésemet és lehetséges, hogy egy rossz vér klán tagjai lehettek. ,,De ha tényleg egy rossz vér klánhoz tartoztak, akkor miért nem intéztek el, miközben pihentem?"

A tanács szúrósan hallgatta válaszod majd mintha nem is lennél itt folytatták előző tanácskozásukat ami a savvérűek kiirtását célozta meg. Úgy 45 emberi perc múlva már kész is volt egy teljes terv ami garantálja a kemény húsúak megölését. Több tucat yautja fogja átvizsgálni azt a területet ahová ennyi nap alatt az idegenek eljuthattak, a számítások szerint maximum 200 idegen lehet a bolygón, muszáj lesz az utolsó tojásig elintézni őket.

Futárok érkeztek és távoztak hogy elvigyék a hírt a harcosokhoz, a tanács berekesztette a tárgyalást, mindenki távozott. Levegőnek vettek téged, kivéve egy középkorú predatort aki intett hogy kövesd. A város egyik sikátorában mondta el eme szavakat:

- Azt akarom hogy három beavatatlannal és egy beavatottal indulj vissza a szigetre, ha sejtésem igaznak bizonyul akkor a barlangban fontos dologra lelhetsz. A leendő társaidat a város keleti részénél találod Dachande szobra körül.

A tanács tagjai meghallgatták a válaszomat, majd mintha itt sem lennék, folytatták az előző, félbemaradt tanácskozásukat, ami a savvérűek kiirtását célozta meg.
Nemsokkal később megszületett a teljes haditerv, miszerint vagy 200 idegent kell elintézni az utolsó tojásig. Futárok jöttek és távoztak, hogy továbbítsák a híreket a többi harcosnak. A tanács berekesztette a tárgyalást és mindenki távozott.
Mind levegőnek nézett, kivéve egy középkorú harcost, aki intett, hogy kövessem. ,,Vajon mit akarhat tőlem ez a harcos?" Kimentünk az épületből, át egy úton és be egy sikátorba.
A harcos ezt mondta: - Azt akarom, hogy három beavatatlannal és egy beavatottal indulj vissza a szigetre, ha sejtésem igaznak bizonyul akkor a barlangban fontos dologra lelhetsz. A leendő társaidat a város keleti részénél találod Dachande szobra körül.
Bólintottam a harcosnak, jelezve, hogy ,,Értettem, máris indulok!,, Kimentem a sikátorból és a város keleti része felé vettem az irányt.
,,Három beavatatlannal és egy beavatottal kell visszatérnem arra a szigetre. Elsőre könnyűnek hangzik, de majd az ki fog derülni, hogy új társaim mennyire tudnak harcolni vagy esetleg együtt dolgozni."

Pár perc keresgélés után meglelted őket. A beavatottnál váll-löveg és glaive van. A többieknél csak csuklópenge. Égnek a vágytól hogy első vadászatukra menjenek, a beavatott viszont csak egy újabb vadászatnak tartotta. Amint elmondod nekik mit is kellene csinálni az ifjoncoknak lelohad a kedvük hogy csak felderítést végeznek.

Fejetek fölött néhány kisebb yautja hajó száll el, bizonyára a savvérűek ellen. Miközben ti elindultok célotok felé fölhorkan a beavatott hogy mióta te vagy a vezér, karom párbajra hív ki téged hogy eldőljön ki is legyen a vezető. Megfutamodhatsz de akkor becsületed elveszted az ifjoncok előtt. A leendő párbajra majd egy tisztáson kerülne sor és nem a városban. Ha elfogadod a kihívást csakis ökleidet használhatod.

Pár percig tartó keresgélés után megtaláltam őket. A beavatottnál volt egy glaive és egy vállágyú, míg a beavatatlanoknál csak csuklópengék voltak. Égtek a vágytól, hogy első vadászatukra menjenek. A beavatott viszont egy újabb vadászatnak vélte.
- Nos, ha nem tudjátok elmondom, hogy ez nem vadászat, hanem csak egy szimpla felderítés lesz. Egy szigetre kell mennünk, ami a dzsungelben lévő folyón van. A csapatot én vezetem. - mondtam az új társaimnak, a fejünk fölött néhány kisebb yautja hajó száll el. Bizonyára azokat a vadászokat viszik, akik jelentkeztek a savvérűek elleni harcra. Miközben a sziget felé tartunk (dem ég nem mentünk ki a városból. Kb. félúton voltunk a bejárattól), a beavatott felhorkant, és párbajra hívott ki, amire egy tisztáson kerülne sor, nem a városban. Természetesen elfogadom a kihívást, így legalább be tudom bizonyítani, hogy méltó vagyok a jelenlegi posztomra a csapat körében. De ha nem fogadtam volna el, akkor elvesztem becsületemet az ifjoncok előtt.
- A harc csak első vérig tarthat. Ha legyőzöl, te vezeted a csapatot, de ha én, akkor megtartom a csapatvezetői posztomat. - mondom halkan a beavatottnak miközben a város bejárata felé tartunk.

- Igen, HA te győzöl akkor elismerlek, de csak Ha győzöl. - Szándékosan emelve ki a HA szócskákat.

Némi szégyenérzet fogott el amiért ilyen kis ügyek miatt kell elhúzni a felderítést, meg hogy kétségbe vonják vezetői szereped. A tisztáson leveszitek fegyvereiteket és felszereléseiteket. Egymással szembe álltok várva hogy elkezdődjön a küzdelem. Az egyik ifjonc megadta a jelet, ellenfeled pedig gyorsan hozzád is került, ebből leszűrhető hogy ő a gyorsaságát fogja használni mintsem az erejét. A kérdés csak az, bírni fogod a sok kis ütést amíg neked sikerül néhány nagyobbal leteríteni őt?

Ellenfeled az ökleivel akarja most felsőtestedet ütni mégpedig villámgyorsan. Vajon hogy fogsz te erre reagálni?

- Igen, HA te győzöl akkor elismerlek, de csak HA győzöl. - Válaszolta a beavatott szándékosan kiemelve a HA szócskákat. Némi szégyenérzet is elfogott ,,Ilyen apróságok miatt el kell húzni a felderítést. Remek! Inkább vissza se jöttem volna a városba." amiért kétségbe vonják a vezetői szerepemet.
Kiérünk a városból és pár perc múlva kiérünk egy tisztásra. Levesszük a fegyvereinket és egymással szemben állunk várva, hogy elkezdődjön a küzdelem. Az egyik ifjonc megadja a jelet és a beavatott gyorsan nekem is rontott. ,,Úgy látszik, ő a gyorsaságát fogja használni."
Ellenfelem a felsőtestemet akarja villámgyorsan ütni. Gyorsan kigondoltam, hogy az ütést kivédem a jobb karommal és a ballal behúzok neki egyet. De az is lehet, hogy ő el fog hajolni a támadásom elől és bever nekem egyet, akkor valami máshoz kell folyamodnom. Ha tényleg kivédi és felém üt egy nagyot, akkor azt ugyanúgy ki kell védenem és valahogy hasba kell vernem. De ezt csak akkor, ha kivédi az első ütésemet.

Kezeddel védtél majd ellentámadásba is mentél át. Csapásod mellkason találta az ellenfeled aki felmordult ezért. A válaszreakciója nem váratott sokáig, oldaladba egy sor ütést kaptál. A yautja ezután félreugrott csapásod elől, rád mordult és széttartotta agyarai miközben vad üvöltést hallatott. Most nem mozdul, várja hogy te menj hozzá, ügyelned kell hogy nehogy kifárasszon, egyetlen ötleted az hogy az egyik sziklának csalod hogy ott elvesztve manőverezési képességét kiüthesd. Csupán 4 emberi méterre van csak.

Az ütést kivédtem, majd a beavatott vadászt mellkason találtam, de az ellenfelem emiatt felmordult. A válaszreakciója nem váratott sokáig, kaptam egy sor ütést az oldalamba, majd a yautja félre ugrott a következő csapásom elől, rám mordult és vad üvöltést hallatott, minek az lett a következménye, hogy a közeli fák lombjai közül madarak szálltak fel ijedtükben. Az ellenfél nem mozdult, hanem várta, hogy én menjek hozzá. ,,Ügyelnem kell rá, nehogy kifárasszon." Az egyik szikla felé nézek, ami úgy négy emberi méterre van ,,Ez az! Odacsalom ahhoz a sziklához, hogy ott elveszítse a manőverezési képességét és én egyetlen ütéssel vagy ütés sorozattal ki tudjam ütni."
Megindulok lassan felé, majd pár lépésnyire tőle oldalazva indulok a szikla felé. Lehet, hogy ezzel a tervvel végre véget vethetek ennek a párbajnak és folytathatjuk, amit ránk bíztak. Most három dolog is járt a fejemben: legyőzni a vadászt, visszaszerezni a fegyvereimet és felderíteni azt a barlangot a szigeten.

Terved kezdett beválni, ellenfeled későn vette észre a csapdát és hiába próbált menekülni te könnyen kiütötted. Mielőtt felállt volna, egy ismeretlen hang ordított rátok, szidva titeket. Hamarosan meg is lett a hang gazdája, egy nőstény yautja volt az, dühösen mondta el hogy veszélyben a város és ti itt játszotok, azonnal menjetek a dolgotokra különben ellátja a bajotokat. Az ifjoncok már szedelőzködtek is, várva rátok hiszen tudják: egy felbőszült nőténynek még egy állig felfegyverzett hím se lehet ellenfél.

Utatokon az ifjoncok inkább rád hallgatnak, hiszen majdnem győztél de a volt ellenfeled mormogva mondja alig halhatóan hogy ezért még megfizetsz, az ő atyja nem is akárki.

//következő HSZ megint a Vad Dzsungelben lesz, oda írj//

//Ok, máris írok a dzsungelbe.//