Utcák

Szinte mindig kaotikus káosz van. Dugó, dugó hátán. Minden utca sarkon található pár rendfenttartó.

A Prométheusz nagyon távol mindentől, szállt le. Hosszú lovaglás után elérték a város legszélét. Itt Anita elengedte Garibaldit had vágtázzon kedvére a város környékén, míg ő és Rashid a városban tevékenykednek. Külön mentek, Rashid a drogosok része felé ment, Anita meg rejtőzködve, bujkálva a rendfenntartók elöl járta a várost. Bement az egyik boltba. Élelmiszereket árult, Anita tett egy kört benne, és szemügyre vette a kínálatot.
Minden van a hajón. Igazából nem is kell vásárolnom.
Gondolta, és elhagyta az üzletet. Egy régiség bolt kirakata előtt megállt, majd tovább ment. Már egy órája volt a városban, és még semmi érdekeset nem talált. Elindult hát megkeresni Rashidot, hogy menjenek. Meg is találta az egyik sikátorban. Erőszeretettel árulta a drogot, hiába is drogkereskedő.
- Na, gyere te szipus. -ragadta meg a karját.
- Na! Még nem fejeztem be!
- De én igen.
Rashid karórája csipogni kezdett.
- Mi az?
- A hajó. Valaki megpróbál feljutni rá.
- Akkor nyomás, még mielőtt sikerülne neki.
A város szélén találkoztak Garibaldival, felültek rá és a hajóhoz vágtattak. Már a távolban látszott egy alak, aki megbuherálta a hajót. Anita elővette a Magnumját és lelőtte a fickót. A hajóhoz érve Rashid hiszti rohamot kapott.
- Ezt nem hiszem el! Megbabrálta a rendszert! Az ÉN rendszeremet! Felháborító! Kész katasztrófa!
- Nyugi. Mekkora a kár?
- Hogy.. hogy mekkora? Akkora, hogy míg ki nem javítom, addig még csak a fedélzetre sem tudunk felmenni, nem hogy elhagyni a bolygót!
- Akkor hozd helyre, te nagy okos.
- Oké. -mély levegőt vett és munkához látott.
Már be is sötétedett, de Rashid még mindig nem végzett.
- Mi tart ennyi ideig?
- Tudod, könnyebb megépíteni valamit, mint rendbe hozni.
Anita már tábortüzet is csinált, és úgy ült a földön. Garibaldi meg két méterre tőle álldogált.

Nagyokat nyújtózva, néha egy-egy ásítás keretében figyelte a tüzet. A robbanásra és lövöldözésre felfigyelt.
- Hogy állsz a hajó rendbehozásával? -kérdezte. Feltápászkodott a földről és leporolta magát.
- Megyek megnézem mi az oka a robbanásnak és lövöldözésnek. Te maradj itt, és folytasd a munkát. -felült Garibaldi hátára és ügetve elindult a hang irányába.
Remélem nem fogom megbánni, hogy odamegyek. Bárhol is legyen az az oda. -gondolta útközben.

Az ébredés a megszokott zakatolós módon történt nem csak Johnson számára. A hajón miután mindenki elkészült Bilson elmagyarázta a katonáknak, hogy két csoportra oszlanak és úgy hagyják el a hajót.
-A Conestoga hamarosan belép a légtérbe úgy hogy mindenki foglalja el a helyét. -Johnsonnak két ismerős arc is feltűnt abban a csapatban ahová ő került. Gordon és Duke.
-Lám lám Johnsy Baby nem tudunk egymás nélkül élni! Gyerünk munkára ne várassuk a csőcseléket. -Az UD 4-be miután beszálltak nem sok idő kellett, hogy a helyszínre érjenek. Az egyik külvárosi parkban landoltak és a már jól begyakorolt módon egymást fedezve léptek ki belőle. Johnsonék alkották a külső gyűrűt akiknek a feladata az utcák és terek rend fent tartása volt a civilek megvédésével egybe kötve. Bilson ezzel a csapattal maradt és ő illetve pár kiválasztott elindult felderíteni a terepet. Johnson, Duke és Gordon a csapatban volt így Bilsonnal és még pár katonával egy kilenc tagú szakaszt alkottak. Többségük a katonáknak, a gépet és a terepet biztosították egy előre tolt bázis céljául. A magas épületek és utcazaj megtöltötte élettel a teret és valami más is volt benne. Johnson és a szakasz megindult egy sikátor felé ahonnan nem kis lármát hallottak. Persze Bilson ment elől a többiek mögötte és elérték az első épület sarkát, ami után már a sikátor következett.

Az ébredés a megszokott módon zajlott, majd meglátta Joe a két jómadárt és intett nekik ismét.
- Ja, ez van, mi már csak ilyenek vagyunk - mondta Joe.
Lent a Marson elindultak előre egy kilenc fős csapatban, Bilson vezette a csapatot, Duke és Gordon is helyett kapott, majd egy sikátor felé vették az irányt.
Joe remélte, hogy minden galiba nélkül rendezik le a témát, mert ez volt az első ilyen civilek elleni bevetése és szerette volna, ha jól sül el minden.

-Ha már elfogadtátok a segítségünk akkor most velünk kell jönnötök. -Visszhangzott egy válasz. Bilsion óvatosan belesett. Elmutogatta mit lát. Két civil és négy férfi. A mondat elhangzása után a magyarázó egy Coltot ránt elő és úgy fenyegetőzik. Bilson azonnal cselekedik és kiugrik.
-Állj dobja el. -Alig fejezte be és lőtt mert a Coltot szorongató rácélzott. Aztán Bilson fedezékbe ugrott a szemben lévő falhoz. A többiek sem tétlenkedtek. Eközben a rossz fiúk a sikátorban lévő konténerek fedezékébe húzódtak és viszonozták a tüzet.

Nem sokat kellett menni, kiáltás hangzott és Bilson cselekedett, aztán tűzharc történt, de mindenki tette a dolgát természetesen, ahogy Joe is.
Előrántotta a fegyverét és ahogy egy fedezékhez futott, úgy lőtt egy sorozatot, hogy védje magát.
Szerencséjére éppen Gordonékhoz került.
- Na, mi van, zajlik az élet, mi? - mondta vigyorogva és a fedezék mögül kihajolva lőni kezdett, megpróbálta az egyik ellenálló férfit megölni, vagy legalábbis megsebesíteni, így a karját célozta be és lőtt.

A tűzharc zajában Johnson Gordonék mellé keveredett.
-Zajlik bizony, de én az ilyen bulikat szeretem. -Jelentette ki Duke. Gordon hidegvérrel lőtte a szemetes konténert, ahol megbújt az egyik ellenálló nem figyelt a párbeszédre, koncentrált. Hárman a tűzharc közepette bemenekültek egy épületbe és az ajtót nyitva hagyták, hogy utolsó társuk is követhesse őket. Johnson precíz lövése lábon találta a menekülőt, akit már csak méterek választottak el a ,,biztonságtól". Miután abba hagyták a tüzelést Bilson Johnsont küldte előre, hogy biztosítsa a terepet és megzabolázza a sérült ellenséget.
-Duke, Gordon fedezzétek Johnsont!
-Gyerünk Johnsy Baby nyugodtan bízd ide magad. -jelentette ki Duke és Johnson elindult.

A tűzharc rövid volt és heves.
Duke most is hozta a formáját, jól szövegelt, Gordon pedig némán hidegvérrel lőtte az ellent.
Nembaj, ilyen ember is kell, olyan is kell.
Ez így van jól.
Joe lövése talált, az ellenfél elesett, lábon érte a lövedék, többé már nem jelentett gondot. Neki kellett biztosítani a terepet, valamint semlegesíteni a földön fekvő egyént. Joe felkelt a helyéről, vagyis kiegyenesedett és óvatosan elindult, fegyverét a földön heverő fickóra szegezve folyamatosan. Ha izeg-mozog és úgy, hogy bántó szándékkal, akkor még egyet kap, pl a karjába. Joe óvatosan csoszogott előre méterről méterre csökkentve a távolságot.
- Maradjon a földön és ne mozogjon és kuss! - mondta határozottan és, ha volt fegyvere az ellenfélnek, nyilván volt, elrúgta tőle, majd, ha semmi gyanús nem történt, jelzett a csapatnak. - Tiszta a terep, uram! - szólt le nem véve szemét az ellenségről. Most már jöhet a ház.

Johnson elrúgta a férfi fegyverét és mikor a hátára fordította egy halott ember habzó szájjal tekintett vissza rá. A terep tiszta, de az épületben menekülők csörtetve igyekeznek lehagyni a katonákat. A habzószájú fickótol már nem tudhatnak meg semmit, de Bilson megtöri a csendet.
-Gordon, Duke, Horus és Johnson maguk bemennek az épületbe és követik őket, amíg mi körbemegyünk és megpróbálunk elébük kerülni. -A katonák cselekedtek. Gordon ment elől ő lépett be elsőnek az ajtón aztán a többiek saját döntésük szerint sorban. Az épületben egy folyosó nyúlt végig és ajtók minden oldalon. Legalább nyolc (négy- négy oldalanként). A legutolsót mintha berúgták volna és halk zokogás hallatszott ki.

- Na, ez halott - morogta Joe csakúgy, mert nem kellett megjegyzést tenni a többieknek, de nem baj, ő azért megemlítette.
- Igen, uram! - mondta Joe és Gordon után besorjáztak, mint libák a vadászaton. Egy folyosó, nyolc ajtóval, mindkét oldalon négy és néma csend és hullaszag.
- Lehet már megléptek - merengett Joe.
De aztán az utolsó ajtónál gyanús jeleket látott és zokogás hallatszott ki.
- Ez lesz a mi emberünk! - lelkesedett és várta, hogy berúgják az ajtót, vagy majd ő fogja megtenni, ha a többiek haboznak.

Gordon látta JOhnson elszántságát ránézett, és bólintott tudatva vele, hogy követi. Az előszobába a nyitott ajtó utáni szoba ajtó hatalmasat reccsent és tokostul szakadt ki a gyenge rögzítésből. A szoba üres volt, de a mellette lévő konyhába átszaladva egy nő térdelt. Mikor meglátta a katonákat a nyitott ablakra mutatott.
-Elvitték a kicsikémet kérem hozzák vissza könyörgöm. Azt mondta szüksége van rá, de nekem már csak ő maradt, maguk katonák kérem. -A nő teljesen kétségbe volt esve. Kinézve a tűzlétra korlátjait látta meg Johnson és nem habozott. Gondosan körülnézett és meglátta, amint az egyik fegyveres egy három éves kisgyerekkel a karjában hagyja maga mögött a lépcsőfokokat, aztán inett társainak, hogy tiszta a terep.

Az ajtó hamar megadta magát és berobogott Joe a helységbe, majd a többiek követték.
Egy nő tartózkodott ott csupán, senki más nem volt ott. A nő zokogott. Meg is tudták miért. Elvitte a gyerekét az egyik fickó, aztán ezért volt a riadalom.
- Visszaszerezzük asszonyom! - bólintott Joe és kinézett, látta a tűzlétrát és lent a fickót, a gyerekkel a kezében.
- Ott vannak! - mondta Joe és, ha nincs más megoldás, akkor a tűzlétrán mászott le egészen a földig.

Leérve Jonson tudta merre mennyen fentről látta a menekülőt. A többiek követték, de még nem értek le. Johnson nem várt elindult a sikátorba ahova beszaladt a férfi vállán a kislánnyal. 130-150 m választhatta el őket amikor a férfi levette válláról a kislányt és az ölébe eresztette. Johnson megértette miért. A sikátor egy egy főutcába torkolt ahol több száz tüntető haladt. A férfi sikeresen eljátszotta, hogy kislányát öleli így átjutott a tömegen. Johnson ki sem lépett a sikátorból a tüntetők miatt. Visszaakart nézni társaira, de egy fiolán megakadt a szeme ami a földön hevert. Felvette és a sötét üvegcsében masszaszerű anyag úszott. Megfordítva egy félig leszakad fecni lógott rajta egy ,,+" jellel.

A fickó áthámozta magát a tömegen, miután sikeresen túl jutott a sikátoron. Joe társai még nem értek ide, egy fecni volt egy plusz jellel, vajon mi lehet az? A földön találta, de nem tudta kivenni, miféle jel lehetett.
Inkább bevárta a többieket.
- A fickó meglógott, áthámozta magát a tömegen és ezt találtam, uram. Valószínűleg a fickó ejtette el, de szerintem még elkaphatjuk.

A tömeget feltartó rendfenntartók mögött egy sikátorban haladtak tovább, amerre a flrfi vitte a kislányt. A különleges alakulatnak a furgonjukból még gázmaszkokat is szereztek Gordon javaslatára.
-Hallottam, hogy a közelbe gázt vetettek be. Nem vagyok benne biztos, de szerintem altató. Jobb felkészülni. -A sikátorban már felvették a maszkokat és pár sarokkal előrébb már meg is láttak egy pár embert, akik a járdán és utcán kidőlve feküdtek. Pár egymásba koccanó autót. Mindenki eszméletlen volt. A gáz már csak térd és comb magassága körül terjengett. Johnson időközben megmutatta társainak az üvegcsét. Duke vizsgálatának eredménytelensége egy vállhúzásban nyilvánult meg. A többiek sem egyedül Gordon nézte úgy mintha nagyon megakarná fejteni a fiola mibenlétét. Végül csak annyit mondott.
-Az ilyen üvegcsékben szeszt palackoznak. Régen sok ilyet legurítottam.
-Tehát a legközelebbi csehót kell megkeresnünk? -Értetlenkedett Duke.
-Nem ilyen üvegcsét csak nagyiparban használnak valami nagy italkereskedést kell keresnünk.

- Akkor gyerünk a nagy kereskedés! - mondta Joe. - Legalább piálhatunk - szólt még és elindult a többiekkel, ha hagyják, de mivel nem minden sarkon nő egy ilyen kereskedés, ezért meg kellett keresni.
És nagy ez a város ahhoz, hogy hamar megtalálják, ráadásul az se biztos, hogy az első lesz az, majd meglátjuk.
Lényeg, hogy nyomon kell lenni, mint a kutyák, mert így soha az életben nem találják meg, de lehet nem is kellene keresni.
- Kellene egy nyomkövető kutya, azzal többre mennénk.

-Nem is rossz ötlet. Ha már lehúztuk a rendőröket a maszkokkal talán egy kutyát még kérhetnénk. -Kacagott közbe Duke.
-Miért ne? -Majd Gordon negyedik társatokra nézett.
-Te gyere velem Johnson, Duke ti várjatok mindjárt jövünk. Tíz perc sem kellett és Gordon egyedül jött vissza egy németjuhásszal.
-Horus maradt mert valószínűnek tartják a katonai támogatást és azt mondta bevárja a mieinket jelentés céljából. Tényleg durvul a helyzet, de cserébe meglett a segítség még csak alkudom sem kellett. -A kutya orra elé dugták a fiolát és a katonák melletti sikátor felé fordult és felvakkantott. A távolból morajlás visszhangzott és elindultak a sikátorba.

Oké - mondta Joe és elment Gordonnal, majd egy német juhász kutyával tértek vissza. - Jó vétel volt - vigyorgott, közölte a többiekkel, hogy jó vásárt csináltak.
Egy ingyen kutya mindig jól jön a háznál, tartja a mondás, melyet Joe fabrikált.
Oda tartották neki a tárgyat, a blöki vakkantott, a sikátor felé fordult és várt.
- Nézzétek! Máris szimatot fogott! Milyen király, hehe - és Joe meglódult a többiekkel a sikátor felé, hogy megkeressék az illetőt, aki eltűnt a szemük elől.
Remélte, a kutya is jöhet, hisz nem egy alkalomra vették, később még jól jöhet.

Ahogy a sikátorban haladtak a katonák egyre jobban kivették a zajból, hogy ez a fajta zaj csak katonai gépektől származhat. Az utcákon elkábult emberek segítségére jöttek a katonai konvojok és pakolták be őket, mint a krumplis zsákokat. Aztán egy helikopter húzott el felettük miközben a kutya megállt a következő sikátor kereszteződésében. A gáz itt már jóval sűrűbb volt bár még mindig térdig ért a füstje. A kutya egyszerűen csak eldőlt rajta nem volt gázmaszk.
-Majd megtalálják inkább nézzétek csak. -Dünnyögte Duke. Egy furgonba két fickó gázmaszkban voltak és épp kiszállni akartak mikor észrevették a katonákkal egymást. Az egyik fegyvert rántott és lőni kezdett a másik tolatva elindult hátrafelé, hogy kiérjen a főútra.

Ahogy haladtak, a zajokból ítélve katona járművek zajára lettek figyelmesek, meg arra, hogy krumpli zsákok módjára pakolják be az embereket. Egy helikopter zúgott el felettük, a kutya pedig hirtelen kidőlt.
- Neki ez túl sok volt. Legközelebb a kutyára is kell húzni gázmaszkot - mondta Joe, de elhallgatott, mert meglátták azokat, akiket kerestek.
Két fickó, meg egy autó, az autó tolatni kezdett, de Joe rögtön lőtt, hogy a kerekeit kilője, így megakadályozva azt, hogy a jármű elhagyja a helyszínt.

Miután Johnson eltalálta a kereket a furgon irányíthatatlanná vált, de még így is kijutott az utcára, ahol viszont egy oszlopnak tolatott. Villámgyorsan kipattant a két menekülő és futásnak eredt, de a katonák sem tétlenkedtek. jóval Johnsonék előtt jártak, de sikerült kipécézniük hova futottak be.
-Bingó! -Kiáltott fel Duke. Az épületen az Ital nagykereskedés betűi villogtak különböző színekben. A főbejárat zárva volt.
-Talán ahol az árút kipakolják onnan kéne behatolnotok. -Suttogta Gordon és felajánlotta addig itt szemmel tartja a terepet. Hatalmas kerítés vette körül az épületet, de hamar megtalálták a rámpákat, ahova a kamionokkal kell betolatni. Jelenleg csak egyet pakoltak ki ugyan olyan ruhájú és maszkos emberek akiket már korábban a katonák láttak. Majd az utolsó dobozzal eltűntek az épületben és a rámpa automatikusan szép lassan záródni kezdett.

- Gyerünk, utánuk! - szólt Joe, majd egy ital nagykereskedéshez értek, ahol látszólag minden nyugodt volt.
Gordon szólt, hogy szemmel tartja itt elől a terepet, ők meg hatoljanak be hátulról.
- Oké - mondta Joe és hátra mentek a rámpákhoz, ahol ugyanolyan maszkos emberek rámolták a cuccot, akiket már láttak.
- Na, itt kell rajta ütni - mondta Joe csakúgy. - Méghozzá most, amíg záródik! - jegyezte meg, s, ha a többiek egyetértenek, akkor behatolt.

Eltáv, egyetlen szó, melyre egy-egy bőrnyakú hónapokat vár, sőt az eldugott gyarmatokon lévő őrség meg éveket. Itt Mars City számos rekreációs központtal büszkélkedhet, van itt helyi becsületsüllyesztő, vörös lámpás negyed, drogüzérek... már akiknek ezek a pihenést jelentik. Személy szerint én a helyi könyvtárakat, antikvárosokat vettem igénybe. Sajnálatos, hogy a könyvek mennyire kimentek a divatból, nagyrészt csak digitális könyvek vannak, meg elvétve egy-két valódi könyv, de nem idősebbek pár évtizednél.

A zene persze még mindig az igazi. Az új genre, a vér rock elég ütős, bár a 21. századi nagy bandákhoz képest semmik. Éppen frissen jövök el az egyik koncertről, egy gyakorló nadrág van rajtam bakanccsal együtt. A felsőtestemen egy bandás póló feszül, a kezeimen szegeccsel kivert alkarvédők és csuklószorítók vannak, míg a nyakamnál egy Baphomet kendő. Az éjszakai idő kellemes, még bőven van időm... bármire is.

Joe Mars Cityn tartózkodik és nem tudja mit csináljion.
Az élet ide oda sodorja, tulajdonképpen elkönyvelheti magának, hogy hol belecsöppen a sűrűjébe aztán valahogy megint kikeveredik a daráló előtt és egyedül van. De most megfogadta szentül, hogy nem így lesz.
Megkeresi nagy barátját dídzsé Wolfot aki egyébként B J és berúgnak.
Az örömnegyedbe, vagy piros negyedbe ahol azok a csodás lányok hölgyek vannak elmehetnének.
Most eltávon van és utána mennek küldetésre ki kell szórakoznia magát mielőtt még egy dög bébitápszert csinál belőle.
Lehajtott fejjel megy és nem veszi észre Wolfot, ha amaz nem tér ki előle egyenesen neki megy mint egy tank és feldönti majdnem.
Ha időben kapcsol akkor nem dönti fel.
- Helló Wolf.... karajj az új szerkód... koncerten voltál? Vagyis miket beszélek.... Mi a parancsa Wolf tizedes? - és haptákba vágja magát és tiszteleg.

Egy afro-amerikai fickó kerül elém. Ismerősnek tűnik... igen hát ez...
- Joe! Hát te meg mit csinálsz itt? Gondolom te is az eltávot töltöd, mint minden bokorugró, aki megteheti. Nem kell a tisztelgés, most egyenlőek vagyunk, két civil.

Erősen kezet fogok vele, majd hátba veregetem.
-Jézusom, te az elmúlt időszakban szteroiddal tömted magad? - jegyzem meg, hiszen mintha barátom izmosabb lenne.

Nem kell tisztelegni.
- Tudom, csak amolyan katonai poénnak szántam.... atom zsilett... egy régi filmet néztem... Amerikai Pite... ott nyomják a dumákat így.... ultra zsír.... ez lesz a szlengem - vigyorog.
- Ja, nyomom a fekvőket, hátha bejövök egy bigének - válaszolja Joe.
Ha Wolfnak nincs más dolga, elindulnak az utcán.
- Mit szólsz az új küldetésünkhöz? Érdekes lesz.... remélem szétcsaphatok pár ocsmány dög között... megeszem rántva ketchuppel - röhög egy akkorát hogy az egész utca hallja.
- Van kedved a tiltott negyedbe bemenni? - kérdezi súgva és hahotázik megint egyet. - Szóval úgy értem pár örömlányt felszedni és jól megkufircolni őket - mondja csibészes kacsintással huncuttul csillogó szemmel. - Én mindig úgy élek hogy az az utolsó nap... vagy mostantól így élek.... és ha nekem csajok megizélésére van kedvem akkor azt csinálom.... de ketten még jobb.... vagy sztriptíz bár... de ihatunk valami lőrét is... vagy mozi.... emlékszel mikor megnéztük a Terminátor 2t? Atom ász volt - Joeból ömlik a szó.
- És, hogy szteroidok? Háttttizzzzzééééé... nem is tudom.... használjam? Van annak ám hátul ütője is nem? De te is megizmosodtál... egy dög nem bánik el veled... csak egy arctámadó - röhög megint most éppen piszkálódva. - Najócsakvicceltem... volt egy csaj ismerősünk régen a Gatewayen.... Natasha vagy ki... de lehet rosszul tudom a nevét.... vele mi van?