Haltelep

Miután nem sikerült az eredeti tervem,gyorsan egy újat gondolok ki,miszerint először is ugrásokkal-futással csökkentem a távolságot amennyivel a lány lehagyott,majd hátulról belemélyesztem a karmomat és széttépem.Eléggé felidegesített a futásával,meg kell hagyni,emberhez képest szokatlanul ügyes. De nekem duplán a véremben van a vadászat,hiszen predalien vagyok.De mivel úgysem ejthetünk foglyokat gazdatestnek,ezért most nem kell vigyáznom az eszközökkel...

A mesterséges tóban lassan elfogytak a menekülni próbáló halak, végül több arctámadó is maradt, amik át is surrantak a következő medencébe, amikbe szintén ugyan olyan halak voltak, mint az előzőbe. A Carrier egyetlen ugrással átcsobban abba a medencébe, majd ismét megragadott egy halat, hogy az arctámadók munkához láthassanak.

Eközben Zúzó a zsilipeket vizsgálgatta, hogy lehetne a legkönnyebben kinyitni őket. A zsilip kapui elég masszívnak tűntek. Beton szerkezetesek, a zsilip ajtót pedig egy szerkezet emeli felfelé. Az még nehezíti is a dolgát, hogy mindkét zsilipet ki kell nyitni.


A Tövis elől menekülő lány roppant ügyes volt. Látva, hogy Éjlopó feléje ugrik, gyorsan odébb vetette magát. De Tövis nem számolt ezzel, így társára esik rá. A lány pedig kihasználva a helyzetet, futásnak ered.

//Bocs a kihagyásért... Ünnep, ünnep hátán. xD //

Szép lassan minden hal megtalálja a párját. Az arctámadók a segítségünkkel elkapnak minden halat és miután világossá vált, hogy nincs újabb áldozat a csoport a felszínre úszik és a szomszédos tóban próbálkoznak. A Carrier egy nagy lendülettel teszi meg a távot úgy, hogy a vízből kitörve átcsobban a másik tóba. Végeztem én is és miután utolsó áldozatom arcára tapad a pókszerű lény a felszínre sietek én is. Kiugorva a parton abba az irányba kémlelődöm amerre testvéreim lehetnek. Semmit nem érzek, de nem akarom vesztegetni az időt. Beugrom a tóba és ugyan az a látvány fogad ami az előző helyen is volt. A Carrier egy hatalmas testű hallal próbálkozik én is rávetem magam a legközelebbi halra és karmommal erősen szorítom. Kicsit nehéz megtartani, de az arctámadók szerencsére gyorsak így nem kell sokáig bajlódni.

Mikor elrugaszkodom, a humán irányt változtat és így Tövisnek csapódom neki. Az ütközés nem jár különösebb fájdalommal, de gyorsan kiszabadítom magam, közben pedig Tövishez szólok.
~ Feldühített ez a humán, esküszöm letépem a fejét. - ahogy sikerül irányba állnom a lány után vetem magam, először egy ugrással próbálok lefaragni a távolságból, majd négy lábon futva üldözöm a lányt, és amint közel értem hozzá, a farkam végére tűzöm, majd arccal magam felé fordítom és meglékelem a koponyáját.

Az ugrás pillanatában biztos vagyok benne,hogy puszta tömegemmel széjjelroppantom a lányt.Nagy meglepetésemre Éjlopón landolok. Még szerencse,hogy most az egyszer nem meresztettem ki előre a karmaim,különben még keresztülszúrom szegényt. Mindenesetre ő gyorsabban tápászkodik,és a lány után veti magát,úgyhogy hagyom is,és csatlakozom a zsilipnél Zúzóhoz.

Igyekszek találni valami összefüggést a dolgok között és rájövök hogy egy szerkezet mozgatja.Mgpróbálok erőt kifejtteni rá és ezzel működésre bírni,ha nem sikerül akkor megpróbálok valmi más módot találni a probléma megoldására. Egyébként hol lehetnek a többiek? Remélem már Préda végzett és Tövisék erre tartanak mert többen többet érünk.

Végül az összes arctámadó megkezdte a dolgát. Maradt még pár úszkáló hal a vízben, de ők már lényegtelenek számotokra. A Carrier odaúszott az egyik mellé, s megragadta. A hal már csak zihálva tátogót, nem próbált menekülni. Már túlságosan is elfáradt. A tóban több arctámadó már nem volt, ám mégis csak készült valamire a Xenomorph. Hátáról, most egy eddig nem látott lény mászott le. Eddig nem is lehetett észrevenni, úgy ráolvadt a pókszerű lény. Látszatra olyan volt, mint egy normális arctámadó, de méretesebb és sokkal sötétebb volt. Lábai között pedig hártya húzódott. A lény lassan ráakaszkodott a halra, majd megkezdte elültetni testében az úszó idegenek királynőjének embrióját.
Zúzó vizsgálgatta a szerkezetet. Próbálta nyomni, ütni, verni, de meg sem moccant. Ahogy jobban szemügyre veszed a kaput, észreveszed, hogy egy vastagabb kötél van hozzáerősítve. Talán tudnál vele valamit kezdeni. Tövis is megérkezik, hogy segítsen testvérének.
Éjlopó gyorsan kimászik a hatalmasra nőtt predalien alól, majd a lány után iramodik. Ahogy utoléri, farkával feléje szúr, hogy átdöfje a testét. Ám a lány, gyorsan reagál és kitér, majd továbbfut, nyomában a támadójával.

Nem tudtam elhinni, hogy az ember ennyire gyors lenne. Hiába próbáltam a farkammal felé csapni, hogy felnyársalom, kitért előle, majd tovább futott. Kezdett egyre jobban bosszantani, de végezni akartam vele, mert lehet, hogy riasztaná a társait, vagy valami ilyesmi. Hosszú ugrásokkal próbálom beérni, majd ha sikerül, akkor egy jól irányzott rugaszkodással, először egy közeli falra(már ha van ilyen a környékünkön), majd pedig a nőstényre próbálok ráugrani, ezzel leteperve őt, és véget vetni a hajszának. Csendben végzek vele, majd a testvéreim után megyek.

Ha nem sikerül, akkor addig követem, amíg a közelébe nem érek, és a farkammal megpróbálom kisodorni a lábát alóla, hogy elessen, majd fölé magasodom és meglékelem a koponyáját.

Eljött a perc amikor már sokkal átláthatóbb lett a helyzetünk a Carrier-rel. Az utolsó halat amit átadtam az arctámadó halálos csókjának elengedem. Rögtön következő áldozatomat fürkészem, ám több nagy testű példányt nem érzékelek. ,,Végeztünk volna?,, Ekkor társam a megmaradt halak közül az egyiket megragadja és miközben a hal próbálna szabadulni alaposan megvizsgálja. A hal fáradtsága miatt abba hagyja a ficánkolást és már csak a tátogásával tudatja, hogy megadja magát. A víz alatt nem tudom mire vélni ezt az idő húzást már az arctámadók is elfogytak, de ekkor valami megmozdul társam hátán, valami amit eddig észre sem vettem. A pókszerű lény nagyobb az előzőeknél és sötét ízes lábai között hártyák feszülnek. A királynőknek életet adó arctámadó ez és lassú könnyedséggel rátapad a Carrier által tartott halra. Már csak testvéreimen múlik minden. Idő kérdése és újra együtt leszünk, amint kinyitják a zsilipet a vízáradattal mi is kijutunk.
(bocs am is ez volt a cél már az elején x)

Megpróbálom szétcincálni a kötelet hátha sikerül, lehet, hogy nem, de más logikus megoldást nem látok, úgyhogy remélem tényleg jó megoldás. Remélem, a társaim jól vannak, és errefelé tartanak, mert nem ártana a segítség. Úgy vélem, hogy lassan a végéhez közelít ez a kis "küldetésünk". Érdekelne, mit csinál a többi dolgozó, mert ha mi ezt csináljuk, akkor a többiek mit csinálnak? Nem hinném, hogy olyan sok Haltelep van a környéken.

Mikor megpillantom Zúzót,azonnal a segítségére sietek,a kötél elleni dühödt párbajban. Amennyiben a kötélnek szálai vannak,a karmaimat közéjük próbálom becsúsztatni hogy szétfeszítsem belülről. Ha nem,harapom és karmolom ahol érem.

A menekülő lány és az őt követő túlvilági lény között egyre csak csökkent a távolság. Amikor a lény nagyjából 5 méteres távolságba volt már tőle, a lény hátrapillantott. Megfordulva látta, hogy támadója éppen felé vetődik, majd mindketten a földre borultak. A fiatal nő levegőt sem mert venni, az arcába vigyorgó Xenomorph láttán.

Kicsit odébb a zsilipnél 2 másik Xenomorph a kaput mozgató kötelet csapkodja, ami el is szakad és tompán puffant a földön. A zsilip még mindig zárva. A Carrier kiugrott a partra, majd szájával megragadta a kötél végét és húzni kezdte.
~ Segítsetek ti is! ~ üzente a másik 3 xenomorphnak.

A kötél elszakadt, de nem a várt dolog történt mert a kapu nem nyílt ki. A Carrier nagy lendülettel a felszín felé tart és mielőtt felérne elrugaszkodik, majd a következő pillanatban már a parton van. Szájába veszi a kötelet és tiszta erőből húzza. A nyers erő sokszor volt már megoldás és társunk Zúzónak, Tövisnek és nekem üzen, hogy segítsünk. A kérésnek megpróbálok azonnal eleget tenni és pár másodperc múlva már én is a kötelet húzom...

A lány hátranéz, és már ott loholok a nyomában. Végzete hibát vétett azzal, hogy hátra nézett, mert lelassul és itt a vége. Rávetem magam és a földre teperem. A lány fél, meg van rettenve, amit érzek a belőle áradó feromonok által, de ez csak egy jó jel számomra. Annyi bosszúságot okozott, hogy egyáltalán nem gondolkodom és szinte azonnal meglékelem a koponyáját. Amint vége van, örülök neki, majd egy pillanatot sem várva elindulok a zsilipekhez Tövisék után, hogy segítsek kinyitni az ájárót, ha még nem jártak sikerrel, hogy az úszó testvéreink ki tudjanak úszni és kiterjesszék a fajunk hatalmát ezen a bolygón.

Az iménti,a sikertelen üldözés okozta bosszúságomat elfeledve azonnal ugrok,amint a Carrier hív,és teljes erőmmel látok neki a feladat végrehajtásának. Tervem szerint,először megvetem a lábam,majd teljes testsúllyal bele is dőlök a húzásba,remélve,hogy az átlag aliennél nagyobb erőm és a súlyom,meg a többiek segítségével megcsinálhatjuk,amit a Carrier szeretne. Közben kezdem kapisgálni,mi lehet a célja...

Amint ráeszmélek hogy a Carrier segítséget kér segítek is neki. Remélem az erőm jó fog jönni. Nem igazán tudom hogy mit akar de nem is nagyon érdekel,mert segítséget kért és én mindig segítek a testvéreimen ahogy csak tudok és ahol csak tudok. Ez a feladatom. Egyébként örömmel konstantálom hogy megérkezett Tövis Prédával. Remélem Éjlopó és megérkezik hamarosan.

//Bocsi a késésért... volt egy kis dolgom.//

Húzzátok, a kötelet amilyen erősen csak tudjátok. Végül Éjlopó segítségével sikerül kinyitni. A víz nagyja kizúdul a folyóba, ami magával sodorja az élettelennek tűnő halakat. Amint az összes hal eltűnt a medencéből, a Carrier átugrik a másik zsiliphez.
Rátok szisszen, jelezvén, hogy most, a következő jön.

Miután megöltem a menekülő humánt, visszatértem társaimhoz, akik még a zsilip kinyitásával foglalatoskodtak. Mikor én is megragadtam a kötelet a zsilip engedett, és kinyílt magával sodorva az élettelen halakat, amikből később úszó testvéreink kelnek majd ki. Mikor ezzel megvoltunk a Carrier a másik zsiliphez szökkent, majd sziszegésekkel jelezte, hogy kövessük, mert azt a zsilipet is ki kell nyitni, hogy a többi fertőzött hal is kijusson a tengerbe. Nem gondolkodtam, rögtön odaugrottam és megragadtam a kötelet, majd húzni kezdtem, pont úgy, ahogy az előzőnél tettük.

Éjlopó erejére is szükségünk volt ez bebizonyosodott. Éjlopón érezem az emberi vér szagát és tűz gyúl bennem, hogy én kimaradtam a ,,mókából,,. Mind az öten a kötelet húzzuk és e gondolat új erőt ad. Mind az öten sziszegünk a súly erejével szemben, de egyszer csak megemelkedik és a víz egyre nagyobb tömegben szabadul ki az árral kisodródnak a megfertőzött halak is. A végén a Carrier a következő zsilip kapuhoz ugrik és ismét szüksége van ránk. Nagy fekete árnyékként megindulunk testvéreimmel és megragadjuk a kötelet és megint jöhet az erő kifejtés. SSziiiisssssszzzz...

A kemény,ámde egyoldalú küzdelem,melyet a kötéllel folytattunk,rövid volt. A zsilipen kiúsznak a magatehetetlen gazdatestek,teljesen úgy néznek ki,mintha halottak lennének. Magamban remélem,a vízparton lejjebb levő emberek is ezt hiszik majd. Aztán azonnal segítek a Carriernek,amint a következő zsiliphez indul. Még mindig dühös vagyok a kudarcom miatt:elméletileg a predatorok és az alienek vadásztudásával rendelkezem,mégis egy humán kicselezett. Aki még felnőtt sem volt. Hogy lecsillapítsam magam,teljes erőmet vetem be a következő feladatnál. Azt remélem,ha kifáradok,és teljesen az ösztöneimre bízom magamat,hamar elfelejtem ezt az eseményt.

Minden erőmmel húzom a kötelet, hogy sikerüljön az akciónk. Különösebben nem fáradtam, ki hiszen elég erős vagyok. Amikor a Carrier jelzi, hogy kéne még segítség követem és azt csinálom, amit a többiek, követem az utasításait, végül is ő a legtapasztaltabb közülünk. Bár Préda is az, de szerintem a Carrier e tekintetben jobb nála.
Megpróbálok segíteni ahol, tudok, mert ez a feladatom. Ha megint sikerrel járunk követem a Carrier további utasításait.

//Látom egyikőtök sem vette észre, hogy a kötelet, azért el kéne szakítani.//

Carrier testvéretek felpattanik a zsilip kapujára, majd elszakítja mozgatószerkezetnél a kötelet, majd húzni kezdi társaival együtt. Ám nem mozdult. Valószínűleg beragadt, így valakinek meg kellene néznie, hogy miért nem engedelmeskedik.

//Bocs, hogy csak ennyi és ilyen későn, de rengeteg a dolog. bocsi. //

A Carrier hatékonysága lenyűgöz mint ha ismerné a terepet mindig előttünk jár, és mire oda érek elkapom a kötél végét. Kissé lefárasztott az úszás (köv. skill a kitartás) és összeszedem minden erőmet.

A Carrier elszakítja a kötelet, majd húzni kezdi, de az nem enged. Meglep, mert az előzőt ennyien simán felemeltük. Valahol biztos elakadt, nyilván ezért nem nyílik ki a zsilip kapu. A fészek és a terjeszkedés érdekében vállalkozom, hogy leúszom és megnézem, hogy alul, a víz alatt minden rendben van-e. Ezt megüzenem a többi társamnak is, miközben belevetem magam a folyékony matériába.
~ Leúszok, megnézem, mitől nem tudjuk felrántani a zsilip ajtaját.

Egyelőre állok.várom,mit alkot Éjlopó a zsilip környékén. Azért óvatosságra intem:
~Vigyázz ott lenn,ha elkezd folyni a víz akkor elsodorhat téged is,és se neked se nekünk nem lenne jó ha rád kéne várni amíg visszaúszol~.

Sajnos beragadt a zsilip, de a társaimmal a megoldást keressük. Mindenki megpróbál valamit csinálni a cél érdekében, tehát én is: Ha nincs más lehetőség megpróbálom szétzúzni a zsilip kaputartó elemeit.

Éjlopó és Zúzó belecsobban a vízbe, majd a zsiliphez úsznak, és alaposan szemügyre veszik azt. A víz alatti részt beette a rozsda, de nem vészesen. Zúzó rácsap egyet párat, mire végre megmozdul a kapu, amire a Carrier húzni kezdi a kötelet teljes erejéből.

Zúzó társam követ a víz alá. Mikor leérünk szembe tűnik, hogy a zsilipet valami fura barnás réteg fedi. Talán ez lehet az emberek által emlegetett rozsda. Zúzó párszor rácsap, majd a zsilip kapu enged, és a Carrier húzni kezdi a kötelet. A felszínre úszok, kiugrok, majd beállok segíteni a Carriernek, és én is a kötelet kezdem húzni.

Két társam sebesen a vízbe ugrik, hogy átvizsgálják lent is a lehetőségeket. Mire én is a kötél közelébe érek már a Carrier húzza azt és Éjlopó is villámgyorsan kiugrik a vízből, hogy segítsen nekünk. A kimerültség talán rajtam vélhető a legjobban és az aggodalom is kissé úrrá lett rajtam, hogy sikerül e a terv. Fogcsikorgatva húzom a kötelet ami vélhetőleg enged majd erőnknek...

Kimászok a vízből, de ez nehézkesen megy: majdnem visszacsúszok a vízbe, de végül sikerült felkapaszkodnom. Segítek a társaimnak húzni a kötelet. Remélem, sikerrel járunk.