Bánya környéke

Odalent a fegyveresek biztosan elkapták az itt tartózkodókat, az ütések hangja és a kiabálás erre az egy dologra utalnak.
Majd a bútorok hangja hallatszik fel, hogy a fegyveresek keresnek valamit, közben hallom, hogy egy vagy több ember jön fel a padlásra. A számból nyál csöpög, ami egy kisebb tócsává terebélyesedett a földön és egy kis résen keresztül csöpögött le.
Megéreztem, hogy az egyik felfelé tartó ember meglepődik valamin: ,,Franc! Biztos a nyáltócsa alatt haladt el és pár csepp ráment a fejére. Nem tudok a ház közeléből elmenni, mert körbe van véve fegyveresekkel."
Valahol biztosan van egy nagy rés a falon, amin átjutva el tudok bújni a fegyveresek elől. Sietnem kell, mert már jönnek is fel a padlásra.

//Bocs, ha néhol érthetetlen és el van írva a szöveg. Ja, és ha sikerül találnom egy ideiglenes búvóhelyet, akkor nem lehet elintézni egy kis ugrást, hogy reggel legyen?//

Amint a testvérimhez értem ki vettem a támadó alakját is. Egyből rám szegezte a tekintetét tudtam, hogy veszélyes, de nem ölhet meg mindünket. Magam alá gyűrtem a farkamat majd szóltam a testvéreimnek, hogy két oldalra menjenek neki miközben én meg várom, hogy le vegye rólam a tekintetét és meg próbálom akkor le dönteni a lábáról.
(ui.Bocs hogy nem voltam személyes okok miatt történt. Meg próbálom pótolni a hiányzást.)

Démon

A vadász mintha csak táncolna, úgy lépked és kezeli gyilkos pengéit. Blokkolja egyik fajtársad támadását, majd azzal a lendülettel megejt egy mély sebet a xeno mellkasán. Ekkor szántad rá magad a támadásra, ám ellenfeled nem holmi tapasztalatlan vadász, több tucat világon bizonyított már. Időben észrevett téged, ezért oldalra vetődött, csupán jobb karoddal tudod végigszántani mellvértjét, semmi mást. A vadász egy ugrással hatótávotokon kívül kerül, pontosabban egy elég vastag ágú fán. Várja, hogy ti lépjetek, játszik veletek.

Koncoló

A viskó tetején ütsz magad utat. A gyenge fa darabokra törik ütéseid által, majd ezen a lyukon menekülsz ki. A bűnöző ordítani kezd, mert felfogta mit is látott, így rohan le a lépcsőn, egyenest a rohamrendőrök karjaiba, örül nekik, legalább van védelme. Hamarosan lőfegyverek lövedékei verik végig a ház tetejét, már tudják, hogy egy alien van itt. A lövedékek rendre mellé mennek, mert nem látnak téged és csak vaktában lőnek. Egy ugrás és máris jó pár méterre vagy a háztól, bár a földetérésből majdnem gurulás lett. Űzött vadként rohansz a fészekhez, vagyis rohannál, az úrnő máris újabb feladatot oszt ki neked: iegy várost kell megfertőzni, vagy segíteni a fegyveresek elterelésében, rajtad áll a választás, két feromon nyom közül melyik tetszik jobban.

Az elterelésem nem vált be és most az ellenfelünk felettünk van. A sérülttársunk már nem húzza sokáig érezhető rajta, a vadász meg problémás helyen van. Tudom, hogy ha nem álltjuk, meg valahogy akkor nagy gondot okozhat a kaptárnak. A testvéreimet magamhoz hívtam és lassan figyelve ráhátráltunk felkészülve, hogy egy esetleges támadását ki védjük a legjobb, ha le szedjük a fáról. és a földön támadjuk meg vagy legalább fel tartjuk amíg nem jön erősítés a királynő is jobb ha tud róla.

Lőfegyverek ugatása hallatszik, géppisztolyok és géppuskák. Nem messze tőletek vagy féltucat ember érkezett, gyalog jöttek ide, megnézni mi történt az előző jármű személyzetével. A predator nem törődik veletek, az emberek most veszélyesebbek nálatok, bár azért ti is kaptok a lövedékek záporából. Az úrnő szól hozzátok, azonnal vissza a falkához, nincs vesztenivaló idő.

Érezhető volt, hogy emberek közelednek és az ellenfelünk is észrevette őket. Az emberek vaktában el kezdtek lövöldözni és néhány el is kapót minket, de nem volt vészes. Miután már nem velünk volt el foglalva meg indultunk vissza a falkához, persze én le maradtam mivel nem tudtam olyan gyorsan menni mint a többi testvérem.

Egyre távolodsz a harc közeléből, egyedül, már csak te maradtál életben. A tűzharc zaja elül, egy diadalittas kiáltás harsan fel, a vadász él és trófeákat szerzett. Ahogy haladsz az éjszakai tájban, ismeretlen terepre érsz, csak egyetlen élőlényt érzékelsz, de az is gyorsan tart feléd. Egy pokolkutya, futva ront rád, célja elsodorni téged, esetleg felszúrni az agyarára.

Ahogy ütöm a falat a fa darabokra törik akkora lyukat csinálva, melyen keresztül könnyen ki tudok jutni az épületből. Valaki ordítani kezdett és lefutott a lépcsőn, ezt nem láttam, de biztosra vettem, hogy az illető ezt tette. Pár másodperc múlva meg lövések dördülnek és a padlás egy része beszakad, a fegyveresek vaktában lőtték a tetőt, de csak a padlót sikerült átütniük. Kiugrok a lyukon és a fűben érek földet (ez majdnem gurulásba ment át), és rohannék a fészek felé, mikor megkapom az utasításokat az úrnőtől, vagy egy várost kell megfertőzni vagy segíteni kell a fegyveresek elterelésében.
Jól tudom, hogy az emberek már tudják, hogy valahol errefelé van a fészek és hogy a városok védelmét is valamennyire megerősítették, de segíteni akarok valahogy a fészeknek. Egy kis gondolkodás után a város felé vezető feromonokat kezdem követni, de azért vigyázva, mert az emberek még itt vannak a közelben.

A feromonok elvezetnek a település felé, ahová már pár társad behatolt. Találkozol is néhány aliennel, mozdulatlan emberi testeket cipelnek. A város üdvözlőtábláján az van, hogy 1245 fő él itt, persze bizonyára sokan már elmenekültek innen amikor tudtak, de még így is gazdag zsákmány vár rátok. Az arctámadók behatolnak a réseken és elkapják a gyanútlan embereket, a többiekkel a kifejlett egyedek bénítómérge végez.

Azonban még be sem teszed lábad az első házhoz, ami a település végén van (itt még nem jártak alienek), érzed, hogy valaki vagy valami figyel. Eme elmélkedésedet egy négylábú németjuhász akasztja meg, vele van a gazdája is, egy vadőr, vadászpuskával.

A feromonokat követve eljutok ahhoz a városhoz, amit meg kell fertőzni. A városban találkozok pár fajtársammal, akik mozdulatlan testeket cipelnek magukkal. Itt bizonyára sokan élnek, mivel az üdvözlőtáblán is ki volt írva a lakosok száma.
,,Ebből a sok emberből már egy egész ütőképes sereget tudunk létrehozni." gondoltam, így elindulok további gazdatesteket keresni. Viszont az is lehetséges, hogy sokan idejében elhagyták a várost, de így is lesznek további harcosok és dolgozók, akik a Királynőt szolgálják.

Még el sem érem a város másik végében lévő házakat (a jelek szerint itt még nem volt egyetlen fajtársam sem), amikor érezni kezdem, hogy valaki vagy valami figyel. Eme elmélkedésemet azonban megzavarja egy kutya és egy fegyveres ember.
Megpróbálom az fegyverest megölni vagy megbénítani, aztán a kutyát megölni, bár ha támadás közben nekem ugrik, akkor egy erőteljes mozdulattal el tudom intézni a négylábút, aztán tovább foglalkozni az emberrel.

Az ember felé ugrasz, ám elsül a fegyver és a lövedék leszakítja két ujjadat a bal karodról. A férfi alád szorul, vad kapálózásban tör ki, miközben ordít mint akinek a testére napalm került. A hű kutyája persze nem hagy téged, átharapja a lábad, a sav pedig kisercen a sebből, ami aztán szépen szétmarja a négylábú jószág arcát, megölve őt. Időközben néhány ház ablakában fény gyúl, hogy megnézzék mi ez a féktelen ordítás.

Rávetem magam az fegyveresre, de az ugrás következtében a fegyver elsül és leszakítja két ujjamat a bal karomról, de viszont sikeresen landoltam rajta és a földre taszítottam. Az ember vad kapálózásban tör ki és ordítozni kezd. A kutya ami mellette volt, elharapta a lábamat, ez a jószág halálát okozta, mivel a sebből kisercenő sav szétmarta a pofáját.
Időközben fények gyúlnak a közeli házakban, a még meg nem fertőzött emberek az ablakokhoz közelítenek megnézni, hogy honnan jön az ordítás. Nem haboztam, gyorsan meglékelem az ember fejét és a holttesttel a jobb karomban, kicsit sántítva a kutya harapásától, a város fertőzött része felé veszem az irányt, nehogy a többi ember megöljön puskákkal vagy tűzfegyverekkel.

Ha nem is miattad, de más alien társaid felverték már a várost, ez csupán idő kérdése volt. Az emberek próbálnak sietve menekülni, egyesek szerszámot ragadnak, mások pánikolva ülnek be járműveikbe. Szabad a gyilkolás, akit sikerül élve elkapni, ám legyen, akik ellenállnak azokat megölni.

//most szabad kezet kapsz, hosszabban írd le, hogy hány embert kapsz el/ölsz meg stb//

A holtestet elrejtettem egy sikátorban, majd elindulok hogy szerezzek pár gazdatestet vagy esetleg táplálékot. A városban már hatalmas volt a káosz, az emberek pánikolva menekülnek, néhányan fegyvert ragadnak hogy megvédjék családjukat.
Az úton találkozok egy férfival, aki egy kisebb pisztolyt tart a kezében. Még jó hogy háttal volt nekem, így megmarkolom a fejét, megemelem a férfit, az kapálózni kezd a lábával, és meglékelem a fejét. Eldobom a holttestet és megyek vissza a többiekhez, akik már végeztek a túlélők egy részével.
Társaimmal ritkítjuk a lakosság maradékát, aki menekül azt elfogjuk és gazdatestként, a holtakat táplálékként vagy tojásként foglyuk felhasználni.

//Én például az alábbi embereket fogtam el vagy öltem meg//

• Egy terhes nőt elfogtam és lebénítottam, hogy egy közelben lévő arcmászó bele tudjon petézni.

• Egy feszítővasas férfira rávetettem magam és a farkammal átdöftem a fejét.

• Egy másik pisztolyos férfit szintén hátulról kaptam el, míg az az egyik testvéremmel foglalkozott.

• Egy kisebb áruházat elfoglaltam pár társammal együtt, az ott elbújt embereknek semmi esélyük sem volt a hatalmas túlerővel szemben. Az életben maradt embereket gazdatestként használjuk fel.

A helyi rendőrőrsöt is sikerült felszámolni, bár pár testvérem odaveszett a harc közben, de már az a kevés rendőr már nem is számított semmit, hogy a várost teljesen elfoglaljuk. A fegyveresek maradéka is elmenekült a városból, de lehet hogy a rendőrök közül valaki riasztotta a hadsereget.

//Innen te jössz. Ja és külön leírtam néhány gyilkolásomat vagy "aratásomat"//

Az úrnő utasítása jön felétek: a gazdatesteket a fészekbe hozni, mielőtt még felkelne a nap. A település kihalttá vált, nem úgy a nem is annyira messze zajló ütközet, ahol fajtársaitok áldozzák be magukat, hogy nektek nyerjenek időt.

A szárazföldi egységeket ugyan lekötik, de nem úgy a légierőt, ami a település felett hasít el. Három gép, kettőből katonák ugrálnak ki, pár száz méterrel a talaj fölött, a hátukon levő szárnyakkal a talajig manővereznek. A harmadik gép egy támogató, fényszórójával pásztázza a területet. A gond az, hogy nem titeket keresnek, valami más miatt jött ki eme kontingens.

Az űrnő felderítőket akar, hogy tudják meg: mik ezek a szórványos lövöldözések, amit a katonák adnak le egy ismeretlen ellenfélre.

Az úrnőtől megkaptuk az utasítást, miszerint még napkelte előtt a fészekbe kell vinni a gazdatesteket. A várost már teljesen megtisztítottuk az emberektől, de a távolban lövéseket lehetett hallani. Jó pár fajtársunk feláldozza magát, hogy időt nyerjünk.
Eközben három gép suhan el a már kihalt város fölött, kettőből fegyveresek ugranak ki, míg a harmadik fényszóróval pásztázza a környéket.
,,Valószínűleg minket keresnek?" gondoltam, de nem, nem minket keresnek, hanem valami ismeretlen ellenfelet vagy ellenfeleket. Az úrnőtől jött még egy utasítás, hogy néhány felderítő menjen és tudja meg, mire lőnek ennyire a katonák.
Jómagam csatlakozom a felderítő csapathoz, mivel én is kíváncsi vagyok hogy mi az az ellenség, amiért két katonai osztagot kellett repülőgépekkel ide küldeni.
,,Nem tudom, hogy mivel fogunk találkozni útközben, de szeretném megtudni hogy mi az, amire így lőnek. Lehet hogy az a valami már bejutott a városba és minket keres? Nem tudom, de nagyon szeretném megtudni."

//Na, látszik hogy hamarosan vége lesz ennek a kalandnak és azután kezdődhet is a globál. Még Basil'isk karakterem kalandját kell megvárni, 1-2 emberét és persze egy másik xeno karakter kalandját is.//

Óvatosan haladtok előre, ugyanis a harci zajok felerősödnek. Egy sűrűbb erdőben vagytok, néhol tisztások (ilyen helyeken landoltak a katonák). A fent levő kereső gép miatt többször is megálltak, nehogy kiszúrjon titeket. Egy pár halott katonára leltek, átszúrva, vagy felszabdalva, egyet ráadásul egy lándzsa szegezett fel a fára.

Bár a közelben szórványos fegyverdörgések vannak, ti észlelitek, hogy valakik vannak a közeletekben. Két plazma lövés, két drone szakad darabokra. Csupán te és még két drone van életben, kiegyenlített harc lenne, ugyanis veletek szemben három predator van. Öröm az ürümben, hogy nem veteránokkal, hanem beavatatlanokkal néztek szembe, de nem kellene elbízni magatokat. A lövegeket nem használják, fair küzdelemben kell részt venniük, bár vannak klánok, ahol a lelőtt xenok számítanak. Felveszitek a harcot, vagy megfuttok? A királynő számára jól jönne egy pár PredAlien, de nem szeretné, ha ezért áldozatokat kellene hoznia.

//Préda kalandja hamarosan véget ér, így ő tudna majd jönni, illetve te a két karaktereddel. Ellenben más karakterek nem igazán jöhetnek számba, mert eltűntek, persze jöhetnék én a karaktereimmel (leszámítva Wolfot, mert két kalandban van, de 4, illetve 8 hónapja nem kaptam W.B.-től posztot), de ez esetben nem lenne mesélő.//

A harc hangja egyre jobban erősödik, ahogy haladunk előre. Nemsokkal később egy eléggé sűrű erdőben találjuk magunkat, a fent keringő gép miatt többször meg kellett állni, nehogy kiszúrjon minket. Az erdőben néhol voltak kisebb tisztások, ahol minden bizonnyal a katonák landoltak.
Egyszer csak halott katonákat találunk, némelyik át van szúrva, némelyik felszabdalva, de az egyik fel van szegezve az egyik fára. A közelben még hallatszott a fegyverek zaja, de már érzem hogy valaki vagy valakik vannak a közelben. De nem csak én, hanem a többi xeno is, akik velem jöttek. A semmiből két fénynyaláb csap elő és két fajtársam szét is robbant. Már csak én és két fajtársam maradtunk az öt fős felderítő csapatból. És meg is jelentek az ellenfelek, három predator, akik még elég zöldfülűnek látszottak.
,,Könnyű lesz őket elintézni." mondom magamban, mikor megérkezett a parancs az Úrnőtől, hogy szüksége lesz a fészeknek pár PredAlien, de ezt áldozatok nélkül kell elintézni.
Odaszólok a két fajtársamhoz: - Legalább két predet le kell bénítanunk és a fészekbe hurcolnunk, hogy legyen néhány PredAlien! A tied - itt a jobb oldali fajtársamnak bólintok - a jobb oldali, a tied - itt a bal oldali fajtársamnak bólintok - a bal, enyém a középső pred.
Felveszem a kedvező támadási pozíciót és támadásba lendülök. Egy eléggé hatásos tervem van, amivel gyorsan elfoghatom vagy megölhetem a középen álló predatort, de azért remélem, hogy a többiek is kitaláltak valami tervet.

Hogy mit csinálnak társaid, már nem tudod nyomon követni, teljesen az ellenfeledre koncentrálsz. Egy átlagos testméretű és alkatú yautja, váll-lövegén és sisakján kívül közepes páncélt visel (+ álcaháló és alkarpanel), illetve bal karján csuklópenge, míg a jobb kezében lándzsa van. Támadásodat könnyen kikerüli, szinte tánclépéseknek beillő mozdulattal kerül meg és sújt le a lándzsával, ám a te reflexeid is gyorsak és oldalra gurulsz, így a felső testednek mért csapás a földbe megy. Éppen hogy csak újra pozícióba kerülsz, már ellenfeled meg is indította rohamát, lándzsájával magasra szökken, hogy felülről lékelje meg testedet.

Társaimmal most nem törődök, mert figyelmem most leköti az a predator, aki középen állt. Teljesen átlagos testalkatú, három fegyvere van (váll-löveg, karpenge és lándzsa), közepes páncélt és maszkot visel.
Megtámadom, de ő kivédi ,,Lehet hogy számított a támadásomra.", megkerül és lesújt a lándzsájával. Gyorsan oldalra gurulok, így ellenfelem lándzsája a földbe fúródik. Éppen hogy új támadási pozícióba kerülnék, a predator már kihúzta a földből a lándzsáját és megindítja rohamát ellenem, félúton a magasba szökken és és úgy akar elintézni hogy felülről lékeli meg a testemet.
Még van egy kis időm, így gyorsan elugrok onnan és megvárom, hogy ellenfelem lándzsája ismét a földbe fúródjon, akkor aztán rá vetem magam és vagy elkábítom vagy pedig meglékelem a fejét.

Elugrasz a lándzsa elől, és terved szerint támadsz is. Ráugrasz ellenfeledre és próbálsz lékelést végrehajtani a fején, de nem megy olyan könnyen, érzed, hogy bordáid közé valami éles tárgy hatol be. A yautja nem hagyta magát és csuklópengéjével beléd szúrt. Persze a csöpögő sav így is a predator páncélozatlan testére megy, ami kis ideig ellenáll, ám utána égetni kezdi őt. Mindeközben nm hajolhatsz előrébb a lékeléshez, mert a penge mélyebbre menne, ezért kiszakítod magad a halálos ölelésből mielőtt késő lenne. Farkaddal kábítanál, ám ekkor közbeavatkozik egy másik yautja és hálóvetőjével csapdába ejt. Egy fának szegeződsz neki, szerencsére ki tudsz szabadulni, de ahhoz idő kell, ami nem biztos, hogy meg lesz.

A három yautjára féltucat katona talál rá, tüzet nyitnak az ellenségre, a két frakció egymással van elfoglalva, észre sem veszik a magányos alient, ami szabadulni próbál.

Sikerült elugranom a lándzsa elől, és a tervnek megfelelően rávetem magam a predatorra és megpróbálom megölni. De ekkor éreztem valamit, valami éles tárgy hatolt a bordáim közé. Persze a sebből csöpögő sav egyből az ellenfél testére megy és marni kezdi azokat a részeket, ahova értek. Előrébb persze nem tudok hajolni, mert akkor a pengék megölhetnek. Kiszakítom magam ebből a halálos ölelésből mielőtt még túl késő lenne és megpróbálok a farkammal támadni, ekkor egy másik predator meglő a fegyverével (egy hálóvetővel) és a kilőtt háló egy fának szegez. Ki tudnék szabadulni a háló szorításából és megölni az egyik predatort vagy elmenekülni a helyszínről, de a szabaduláshoz kell egy kis idő, ami nem biztos, hogy meg lesz.
Eközben a három predatorra vagy féltucat fegyveres talál rá és tüzet nyitnak, egymással harcolnak.
Míg nem figyelnek megpróbálok kiszabadulni a háló szorításából, érzem hogy egyre jobban feszül, de a sav néhány helyen már szétmarta azt. Majdnem kint vagyok, még egy kis sav kell hogy teljesen kint legyek és el tudjam hagyni ezt a helyet, mert lehet hogy most már csak én maradtam meg a csapatból.

A háló szorítása megszűnik, hiszen nem bírta a savas vért, cserébe néhány testrészeden jó kis kockás minták jelentek meg. A fegyverek ropogása még tart, tehát a harc még nem ért véget, bár az is igaz, hogy egyre kevesebb fegyver hangja hallatszik. Menekülni kezdel, de úrnőd utasítása hasít a fejedbe - Ezek értünk jöttek, ne hagyjátok, hogy elérjék otthonunkat! - Vagyis ezt a három yautját el kell intézni (bónuszt kapsz, ha élve sikerül őket elkapni, majd megfertőzni). Persze egymagad nem érnél ellenük semmit, éppen ezért kapsz némi erősítést, csak hát fajtársaid még vagy félszáz méterre vannak. Vagy csatlakozol hozzájuk, vagy "szemmel" követed a csata alakulását és követed a vadászokat.

Préda:

Rövid összefoglaló az eddigi eseményekből: a xenok betámadtak egy települést, ahol számos embert fogtak el és majd a fészekbe viszik őket. Mindeközben máshol, távol tőletek elterelő harc megy, ahol az emberek szárazföldi ereje van lekötve, de nem a légi, azok fel-feltűnnek nálatok. A közelben három yautja van, akiket egy szakasznyi ember próbálna semlegesíteni (ezek a katonák nem a helyi alakulatokhoz tartoznak, mondjuk úgy, hogy később majd kiderül kik is ők). Pár xeno, köztük Koncoló előrement megnézni mi is ez a harc. Te azon xenok közt vagy, akik a fészekbe viszik az eszméletlen embereket.

Az úrnő üzen nektek, erős, tapasztalt alattvalók kellenek, hogy a vadászok népének három tagját semlegesítsétek, mielőtt rálelnének a fészekre. Préda elgondolkozik azon, hogy tartson-e a vadász elhárító falkában, vagy maradjon a gyengébb testvérei közt és felügyelje a fészekbe való vonulást. A reggel 1-2 órán belül felkel és akkor az emberi légierő könnyen kiszúrna titeket. Ráadásul a szárazföldi alakulatok (amik erősítésként jönnek) hamar ki fognak érni a szellem településre.

//Préda, leírhatod, hogy a településen hogyan kaptál/öltél meg embereket, akik nem is sejtették, hogy idegenek vannak közöttük//

Az úrnő a megritkult fèszek èrdekèben gazdatesteket akart. A titánium szintetikus alapos ìrtást vègzett a fészekben ès a ,,hiányt" pótolni kellett. Pár kíválasztott testvére maradt federìteni a terepet köztük Koncoló is. Prèda tőle èrtesült mentálisan, hogy nem csak az emberek, hanem a vadászok is portyáznak a környéken. A nap hamarosan felkel Prèda tudta. Nappal semmi esélyük a behatolókkal szemben, ezèrt a gazdatestet, amit szerzett mèg jobban magához szorította. Ìgy sietett a fèszek bejárata felé majd átadta zsákmányát egy dolgozónak. Nem akart visszatérni Koncolóèkhoz. Bìzott benne, hogy a nappalt èszlelve a felderìtők is visszatértnek időben. Prèda a fèszektől kb. negyven mèterre húzta meg magát egy kidőlt fa ès cserjèk sűrűjèben. Várakozott. Várta az érkezőket legyen az fajtárs vagy ellenség, esetleg a királynője parancsa.

A háló nem bírta tovább és szétszakadt, így ki tudtam szabadulni belőle. Viszont a néhány testrészemen kockás sebek jelentek meg. Az emberek és a predatorok még mindig harcolnak egymás ellen, bár az is igaz, hogy már kevesebb fegyver ropog a helyszínen. Nem akarok itt maradni, úgyhogy menekülőre fogom, bevetem magam a közeli bozótba és azon át megyek vissza a egy biztonságos helyre, mikor az úrnő utasítása belehasított a fejembe: - Ezek értünk jöttek, ne hagyjátok, hogy megleljék az otthonunkat!
Az utasítás egyértelmű volt, vissza kell mennem és el kell kapnom a három predatort. Persze egymagam kevés vagyok három pred ellen, így visszamentem a helyszínre, elbújtam egy biztonságos helyre és figyelni kezdtem a csatát, amit valószínűleg a három predator fog megnyerni, de az is lehet hogy az a néhány ember. De azt már mindenesetre tudtam hogy érkezik pár testvér, akikkel elkaphatjuk a három predet és még 1-2 embert, ugyanis az úrnő eme utasítása sok testvérnek is szólt, nemcsak nekem.

Prédát és vagy másfél tucat társát az úrnő a yautják ellen vezényli, a helyzetüket nem nehéz behatárolni, hiszen Koncoló ott van. Ha már Koncoló, az ütközet az emberek számára nem alakul fényesen, pillanatról pillanatra többen esnek el. A yautják nem holmi zöldfülűek, ráadásul a sötétben egy álcázott predet nehéz kiszúrni. Persze egy alien számára mindegy, hogy álcázza-e magát vagy sem, így is érzékelitek őket. Persze a predatorok is észlelik az idegeneket, lévén a különböző látásmóduknak. Így eshet meg, hogy a harc után egy predator kiszúrja Koncolót. Egy lándzsás, iker csuklópengés vadászról van szó, aki rejtekhelye felé tart.

Prédáék megközelítik a helyet, az erdős terület alkalmas a lesből támadásra, csakhogy ti vagytok a támadók, a maradék két predator pedig a védekező fél. Egy-egy plazma lövés jelzi, hogy az ellenség a közelben van, egy-egy meghalt társad bizonyítja, hogy a harc elkezdődött. Az egyik predator egy fán van, onnan lő, a másik meg... ő nem habozik a közelharcot illetően, közétek ugrik és a mauljával pusztító csapásokat osztogat. Közepes páncélt visel, de egyszerűen nehezen tudnátok a közelébe jutni. Ellenben a lövész predator a fán könnyű páncélt visel, igaz, dupla csuklópengéje okozhat gondokat.

A királynő döntött. Prédát és több mint egy tucatnyi idegent küldött vissza, hogy segítsenek Koncolóéknak végezni a betolakodókkal. A táv nem volt nagy. Már az idegenek területein dúltak a harcok. Az emberek komoly veszteségeket szereztek a vadászoktól. Az erősítés még időben érkezett. Préda két vadászt érzékelt a közvetlen közelében és több fedezéket kereső embert. Koncoló valószínűleg hatótávon kívül volt Prédának, de gondolatait egy plazmából előcsapó sugár terelte vissza a harchoz. A következő sugarak elől sikerült bevetődnie az egyik termetesebb fa törzse mögé, de érezte, hogy mögötte lévő társai nem voltak ilyen gyorsak. A saveső marni kezdte a növényzetet, de nem csak ez volt ártó a természetnek. Az idegenek között egy pillanat alatt ott termett egy másik vadász. Őrölt táncba kezdett mauljával. A zsenge növényeket hol egy idegen levágott testrészével hol pedig savesővel ritkították. Kitért és vágott mozgása összhangban volt gondolataival, míg a fán lévő társa plazmavetőjéből ontotta a halált. Préda feromonokkal megparancsolja két követőjének Rémnek és Vérengzőnek, hogy cserkésszék be a fán lévő vadászt a többiek segítségével. Ezután Préda a közelharcot vívó vadász felé fordult és hangos csataüvöltést hallatott. Tudta a vadász észrevette a nagy ,,ritkításban". Préda nem akart egyedül kiállni a tapasztalt vadász ellen és tudta, hogy szorult helyzetben testvérei segítenék. Egyenlőre azonban tekintélyt parancsoló rangja és külseje eleget tett elvárásának. A fajtársai visszahúzódtak ezzel átadva a Prédát és a vadászt a halálos viadalnak.
/Remélem nem gond, hogy kipróbálnám magam ebben a közelharcban./

Párharcba kezdel a vadásszal. A mauljával úgy mér ütést, hogy vertikálisan kettévágjon téged, de te kitérsz ez elől és jobb oldalról farkaddal előre döföl. A predator időben reagál és karjával blokkolja ezt, no nem a húsával, hanem a karján lévő páncéllal. Arra nem számított, hogy te feltekered a farkadat, hogy szorítsd és magad felé húzd.

A vadász a mauljával vágná szét a testrészed, de miközben ezek a dolgok történtek a fajtársak sem tétlenkedtek. Lerohanták a védtelen vadászt, akit letepernek és lebénítanak. Egy vadász kész, maradt a fán lévő lövész, aki látva társa bukását kereket oldott, két társad a nyomát követi.

Préda leereszkedik és lassan próbálja becserkészni az ellenségét. A vadász nem várt és majdnem célt is talált a gyilkos eszköze, de az idegen elkúszott a csapás mellett. A távolság miatt a farkát maga alá húzva döfött előre. A farokpenge végig siklott valamin, de a reflexek azonnal cselekedtek.A farok tett egy csavart majd megfeszült. A yautja páncéljába belekarcolódtak Préda farokpengéjének lenyomatai is ettől de egyrészt le is fogta az áldozatát. A tény egyértelmű volt. Mire csuklópengéjével levágahatta volna az idegen testrészt, addigra annak testvérei leteperték és tépni kézték azt. A fán lévő vadász ettől menekülőre is fogta, de nyomába eredtek is ketten. Préda a vérében és hörgéseiben fúldokló lény felé fordult. Kicsit bánta, hogy közbe avatkoztak, de legalább sértetlenül maradt. Ettől ölniakarása is megnőtt. A kisebb humanoidokat már nem is érzékelte a közelben. Azért óvatosan de haladva a menekülő után ered a falkával ami sziszegve mászott és ugrott a fák között. Egyre gyorsabbra fogták az iramot már a nyìltabb részeken is átsprinteltek aztán egyre csak iramodtak egyre gyorsabban sziszegéseik visszhangjában.

Te és követőid üldözitek a prédát. az elfogott vadászt pedig három runner viszi a fészekbe, a többiek visszatérnek az eredeti falkához. Egy nyílt mezőre értek, ahol a fű ugyan magas, de nem lehetne elbújni benne, bár a predator így is látna titeket a sisakja révén.

Vajon ti üldözitek a prédát, vagy a préda valójában csapdába csalt? Nyílt terep, semmi fedezék, ez kedvez egy távolsági fegyveresnek. Az üldözött vadász megfordul és plazmájával majdnem eltalál. A bal oldalad megég, jóllehet, a lövés nem talált, de még nem is súrolt. Még kicsit rohansz előre mire a fájdalom tudatosul. Két társad tovább rohan, próbálva két oldalról becserkészni a prédát. Pillanatok múlva újra magadnál vagy, a yautja eldob valami kis fémtárgyat, ami egyre nagyobb színben kezd világítani. A vadász futni kezd, nem akar megint lőni, hiszen azzal időt veszítene, ugyan valakit eltalálna, de a másik két idegen időközben lerohanná. Így tehát megint fut, fut egy folyó felé.

Vajon megéri-e üldözni, hiszen bármikor megfordulhat és újra lőhet, nyílt terepen nincs fedezék, nincs hova elbújni ha lőne.