Bánya környéke

Bánya ama hegygerincben található, aminek az alján a főváros is létesült, viszont attól messze. Magát a bányát erdő veszi körbe.

Darakon kelet felé haladt, amikor elment pár őrszem mellett kik szótlanul figyelték. Elérte a felségterületük határát innentől egy maga maradt. A tempó felfrissítette, és jól esett Darakon-nak kinyújtóztatnia magát. Hamar elért egy csapást ami egy patakkal húzódott párhuzamosan egészen a sziklafalig. Ott a csapás eltűnt, de a víz már jó ideje nagy mélyedést vájt a sziklába. Még a Crysallis is kicsit összehúzva, de kényelmesen mászhatott a vízszintesen és függőlegesen kanyargós természet alkotta rendszerben. Kiért a rendszer végére és a magasból lenézett az alatta húzódó völgynek. Elkezdett lefelé mászni a sziklákon és közben több kisebb járatot is felfedezett amit eddig még nem látott Darakon. Minden esetre pár ilyen hely még búvóhelyként is jó szolgálatot tehetne. Leérve a vad dzsungel fogadja és megáll egy pillanatra, hogy felmérje a terepet.

Bár a küldetésem mindennél előbbre való, a mellettem lévő zuhatag alkotta tó sikeresen elvonta a figyelmemet. Nem ám a víz vadul csobogó teste, sokkal inkább amit benne látok. Egy árny suhant el előttem, majd ismét és ismét. Lassan közelebb merészkedtem, és fejemet a víz fölé emeltem. Észrevettem az árny gazdáját, ami egy jó fél méteres vízi lény lehetett. Ösztöneim azt súgták: Elkapni, megölni! Nem is ellenkeztem a hívó gondolatnak. Vártam a megfelelő alkalomra, majd jó néhány másodperces idő után, mely szinte óráknak tűnt, belevetettem magam a vízbe, és torkon ragadtam a tehetős lényt. Az vadul rángatózni kezdett, na de engem sem olyan fából faragtak, hogy lerázhatott volna. Kissé szenvedősen, de kivonszoltam a vízből, és beteges élvezettel hasítottam fel a húsát. Óhh milyen rég is éreztem ezt már. A gyilkolás öröme. Az áldozat utolsó rezzeneteinek csodálása... Gyönyörű. A "bemelegítő gyakorlat" után ismét a fő feladatomon voltam. Felkapaszkodtam egy méretesebb fára, és onnan kémleltem a terepet. Egyenlőre semmi zavarót nem találtam a sűrű susnyásban.

Darakon a kis vérengzése után megpihent és a sűrű lombok közül szemlélődött. A természet nyugodt volt madarak csiripeltek és károgtak sivító hangon, majd a xeno elrugaszkodott. A vérszomj fokozódott és sorra hagyta el maga mögött a fákat. Ugrás ugrás után, de próbált minél halkabb lenni. Pár óra és besötétedik addig kell megtalálnia ellenségeit. Az érzése nem csalta meg. Két lankásabb lejtő után észrevette, hogy az emberek az éjszakai táborukat állítják fel. Egy mondhatni nagyobb tisztáson mint egy táborozó csoport fegyverekkel nevetgéltek és közben alvó helyeiket építették. Darakon több mint három méter magasból figyelt, majd a magaslatról átugrott egy közelebbi fára. Végig nézte ahogy az emberek elkészítenek mindent és mire végeztek az égbolt már sötét volt felettük. Tábortüzük csak a központi táborrészt világította meg ami a három katonai sátor egymás felé nyíló bejárata volt. Egy nagy terepjáró állt az egyik sátor mellett és a tábortűznél ülő hét ember halkabbra vették beszélgetésüket. Lassan nyugavóra térnek. Darakon észrevette, hogy az egyik segéd felállt és már elég messze került társaitól, majd összehúzva magát leguggolt.

Figyeltem a történéseket. Néha egy-egy ember elment a fa alatt, amin pihentem. Ilyenkor lassú mozgásba kezdtem, hogy kövessem a szél fújta levelek takarását. Végül elérkezett az este. ~Milyen fejletlen, alantas lények...~ Vontam le magamban a következtetést, mikor egy ember kivételével az összes nyugovóra tért. ~Kissé fejlett intelligenciájukon kívül nincs semmi, amit felmutathatnának. Rosszul hallanak, és rosszul látnak. Lomhák és testük akár egy könnyed ág, úgy törik ketté a szorításom alatt. Egyedül akár ezer ilyen ellen is kiállnék, csupán azok a vas szerkezetek zavarnak, melyek tűzet köpve messziről is megsebeznek. Halknak és gyorsnak kell lennem, mint az árnyék...~ Darakon várt még kb. negyed órát, hogy az álom és a fáradtság némileg elnyomja az őrszemet, majd lassan, óvatosan megindult hogy végezhessen az elsődleges célponttal. Hangtalanul lemászott a fáról és közelebb merészkedett a táborhoz, közben eljátszadozott a gondolattal, hogy csupán hány másodpercig bírták volna az emberek, ha pár arcmászó testvérét is magával hozza? A szél szerencsére halk susogást keltett mindenfele, mikor megcirógatta a fák lombjait és az apró füvet a tisztáson, így teljesen hangtalanná váltak léptei. Mikor a gépkocsi mellé ért, ami takarást nyújtott a tűz fényétől, farokpengéjével egy gyors és zajtalan mozdulattal kiszúrta a jármú egyik lágy részét (kereket). A kerék halk sípolással ereszteni kezdett, amit elnyomott a szél keltette zaj. Darakon nagy vigyorral vette észre hogy az emberke még csak meg sem rezzent. A háta mögé kerülve felkészült, hogy befogja a száját és farokpengéjével átdöfje az ember belsőségeit.

Darakon zsigereiben a cserkészés érzése szétáradt. A sátorból ahol a katonák pihentek hangok szűrődtek ki miután kiszúrta a kereket, de szerencséjére a katonák lusták voltak. Darakon a leendő áldozata mögött felkapaszkodott a fára és gyorsan átlibbent a guggoló segéd felé. Végig mérte eme szánalmas teremtményt és lassan mögé ereszkedett. Darakon ínyei lassan ráncokban széthúzódott és száját szélesre nyitotta, hogy a szekunder állkapocs akadálytalanul vágódjon áldozatába. Szerencsétlennek ideje sem volt felfogni, hogy mi történt vele. Nem látott nem hallott és nem is hallatott semmit az áldozat. Némán kimúlt és csak egyetlen kínzó fájdalmat érzett. Már csak a testet kell elrejtenie, hogy aztán még legyen ideje legalább egy emberre. Kifinomult érzékekre lesz szüksége ha a sátorból akar elvinni egy embert, de ha Darakon bölcsebbnek találja, hogy kivár akkor csak a testet rejti el...

Úgy tűnik senki nem vette észre az első ember halálát. Darakon még várt pár másodpercig mereven a hulla fölött, hogy ki gondolja mi lenne a következő lépés. Megfordította a hullát, és farokpengéjével vágott egy apró bemeccést a hason, amiből folyni kezdett a még meleg vér. Ezt követően a hullát elkezdte bevonszolni az erdőbe, direkt úgy, hogy bőségesen jusson vér minden egyes fűszálra amit érint a szerencsétlen. Beérve a fák közé a hullát bedobta egy kisebb fa mögé, majd felugrott egy ágra. A sűrű levelek közt úgy érezte ideje riadót fújni a szerencsétlen emberfajzatoknak. Teljes erejéből elordította magát. Hangja úgy rezegtette meg a sátor vékonyka falait, akár a mennydörgés. ~Ha erre nem kelnek fel akkor semmire...~

A testet Darakon elrejtette úgy és nem törődött az árulkodó nyomként kiömlő vérrel. A tábortól az erdőig szép hosszú vörös csík mutatja a groteszk utat, ami egy nagy fa előtt eltűnik. Darakon nem üvölti el magát. Ha nem lennének ennyien meglehetne játszani, de a négy katonát nehéz lenne szétválasztani. Darakon visszamegy a sátrakhoz úgy döntött még egy számmal bővít halállistáját. A sátorba be sem mennie, de ő érzi melyik áldozat miként fekszik és mely részen a sátorban. Egy sátrat körbejárt és farokpengével a vízlepergetős szövetben egy emberi testnek megfelelő nagyságú lyukat vágott. Az ember pont a kihasított ponyva rész mellett aludt. A mozdulatlan test fölött egy csontos hegyes farok tűnt fel ami kikereste a nem életfontosságú szerveket. Megdöfte áldozatát aki álmából némán csak száját nyitotta ki. Egy gazdatestet már biztosított Darakon és ezt is elhurcolja a fához miközben lassan pirkadni kezd.

Kínzó és Koncoló megállás nélkül rohan. Elérik a fészek egyik közeli bejáratát, de nem mennek be bár a biztonságot jelentő nyílás csalogatóan hat rájuk. Az úton ők is érzik a felderítők jelenlétét és ugyan azon az úton már felfedezik Darakon nyomait. Ahol a nagy sziklafal elzárja útjukat ott ők is bemásznak a vízbe ami bevezeti őket a kis barlangjáratba. Kiérve szintén egy peremen a magas fogadja őket alattuk egy nagyobb forrás amibe az aláhulló víz is torkollik. Az azt körbevevő erdő messze a látóhatárig nyúl, de lefelé egymás után kell menniük. A vizes csúszós kőzetek miatt és mert a lefelé zúduló víztömeg nem elég széles, hogy mindkettejüket eltakarja. Már pedig a cél, hogy kilétük titokban maradjon. Leérve a vízparti erdő fogadja őket és Darakon nyomait keresik.

Kínzóval együtt rohanok, szinte megállás nélkül. Éppen végeztünk a gáttal, amikor a királynő üzent nekünk. Az úton futva éreztem valamit, a felderítők jelenlétét, de ez mind semmi, meg is találtuk Darakon nyomait.
Egy nagy sziklafal zárta el előttünk az utat, ekkor találtam egy vízmosást és üzentem Kínzónak, hogy jöjjön.
Miután bemásztunk, a vízbe, az egyből bevezetett egy barlangjáratba, majd néhány méter után a semmibe veszik.
Miután kiértem a vízből az úszás után, egy sziklaperemen találtam magam. Majd megjelent Kínzó is.
- Egy erdőség van alattunk - üzentem Kínzónak - ! Menjünk le és keressük meg Darakont!

//Kínzó, most te jössz!//

A küldetés befejeztével Kínzó még nem pihenhetett meg testvérével. A királynő már is értesült a hírről és nyugtalanságában egy szolgálója után küldi a két xenomorphot. Szintén kényes feladatot kell megoldania a két lénynek. Sietnek amerre Darakon testvérük is elindult. A sziklafalnál a vízben egyre beljebb haladtak a vízmosásban majd annak végén a víz hatalmas magasságból zuhan alá egy nagyobb tóba. Koncolót Kínzó előre engedi, így ha történne valami általában az elsőket érinti. Elindulunk lefelé Koncolóval Darakon nyomait fürkészve, de az erdőben biztosan megfogjuk találni.

A két xenomorph egymásután leereszkedik a csúszós sziklákon és a vízbe be sem mennek úgy ugrálnak ki a partra a nagy sziklákon, amiket nem lep el a víz. Megtalálják Darakon nyomait. Az első nyom az általa széttépett tetem volt, amit a vízből vadászott ki magának. A lény úgy fél méteres ha lehet és úszóit keményen megtépték kopoltyújából több helyen is darabok hiányoztak. Darakon önfejűsége a küldetés célját másodrendűvé alacsonyította ezzel a tettével ezt tudja Koncoló és Kínzó is. Megvizsgálják a fát ahol Darakon ejtőzött az ,,ebédje" után és elindulnak hamar a jó irányba. A fa ágain ugrálva szinte egymás mellett halad a két xenomorph és pár lankásabb lejtő után eléjük tárul pár sátor és egy dzsip, de társuknak semmi nyoma.

Ereszkedünk le a sziklán és olyan kövekre kezdünk ugrani, melyek nem vizesek és még a vízbe se megyünk bele. Miután kiértünk a partra, ismét megtaláltuk Darakon nyomait, először egy fél méteres lény teteme volt, melynek úszóit keményen megtépték és a kopoltyújából is hiányoztak darabok. Tovább követtük a nyomokat a fák ágain ugrálva. A nyomok egy táborhoz vezettek. Néhány lankás lejtő után értünk oda. Ott csupán néhány sátor és egy dzsip volt, de Darakon sehol.
- Szerinted észrevették? - kérdeztem Kínzótól.

A Kínzó és társa hamar leérnek és a vízből kiálló sziklákon bámulatos ügyességgel kiugrálnak a partig. Ott megtalálják Darakon nyomait amit hamar követnek. Egy tetem is ott hevert eléggé megtépázva ezzel bizonyítva Darakon ott létét. Fák suhannak a két xenomorph alatt ahogy az ágairól elrugaszkodnak és egyre gyorsabban haladnak majd a terep leejteni kezd enyhén. Ezután nem sokkal kirajzolódik előttük pár ember alkotta és használt dolguk. Kínzó nem tud válaszolni Koncolónak. Kitudja Darakon hol lehet ha még egyáltalán itt van, ha még egyáltalán életben van. Ezeket végig gondolva Kínzó elengedi a vastag faágat és a talajra érkezik egy hang nélkül. Ha megközelítik a tábort ő a talajhoz lapulva teszi ezt meg.

A két xenomorph elindul felderíteni az emberek táborát. Eddig semmi életjelet nem véltek felfedezni egyértelmű a tábor már üres. Két hullát találnak akikkel Darakon végzett és próbálta eltűnteni a nyomaikat kevés sikerrel egy fán. A dzsippet viszont használhatatlanná tette. Az emberi feromonok hamar érezhetővé válnak a két idegen számára és észak felé veszik az irányt. Darakonról azonban még semmi hír.
/Egy expedíció nyomában jártok. Darakon a geológus két segédjét ölte meg és ezt felfedezve a csapat tovább állt. A geológust négy katona védelmezi tapasztalt céges katonák, de majd kitérek rájuk ha odaérünk:)/

A sátrak elhagyatottan állnak és két ember holt testét is megtalálja Koncoló és Kínzó. A jármű használhatatlan biztos gyalog folytatták útjukat. Koncoló testvéremnek üzenem: -Sietnünk kell nehogy megtalálják a fészkünket és lelepleződjünk. Nem járhatnak messze, de Kínzó elsődleges célnak a veszély kiküszöbölését tartja és csak aztán Darakon felkutatását. Északra fordul és Koncoló társának üzeni: -Ne tétlenkedjünk. Majd neki iramodik.

A táborban két holttestre találtunk. Kínzó testvérem feromonnal üzente nekem - Sietnünk kell! Nehogy megtalálják a fészkünket és lelepleződjünk. - Én is azt tartom elsődleges célnak, mint Kínzó. Az emberek kivégzését és csak azután Darakon felkutatását.
Ekkor Kínzó felém fordul és üzeni - Ne tétlenkedjünk. - majd nekiiramodik. Én is nekifutok és követem Kínzót.

Kínzó és Koncoló egyszerre torpannak meg ugyan azon fa egy egy szélső ágain. Az előttük zajló eseményt figyelik. Megtalálták az embereket jó három órás sietség után. Egy tisztáson megpihen az expedíció, ami egy geológusból és négy fegyveres katonából áll. Az egyik katonánál egy ZX-76 harci shotgun pihen, két társánál M41A pulse rifle, míg az utolsó és egyben a legjobban megtermettebb katonánál egy smart gun. A kifáradtságot azonban mind két xenomorph érzi az embereken és lassan kezd leszállni az éjszaka is. A hegy amiben a fészek is van úgy három kiló méterre lehet a csapattól és neki is indulnak egymás után felzárkózva.
/Egy nyílt támadás a veszteteket okozná ebben biztosak lehettek. Írjátok le milyen figyelem elterelést alkalmaznátok ha fogtok./

Négy fegyveres veszélyesnek tűnik Kínzó számára és tudja nem lesz könnyű dolguk a társával. Valahogy szét kell őket választani. Koncoló mellől hirtelen gyorsaságban, de annál halkabban kezd a fáról leereszkedni Kínzó. A cserje szintnek köszönhetően sikerül légvonalban melléjük kerülnie jobbról. A távolság úgy nyolc- tíz méter lehet a xenomorph és az emberek között. A földön heverő kövek közül egyet felkap és szinte porrá zúzza markában éppen annyi neszt hallatva ezzel, hogy a morzsoló hangra az emberek felfigyeljenek. Ezután a közvetlen közelében lévő fa mögé megy és felkapaszkodik rá szintén nesztelenül. Bárhogyan is, de ezzel valószínű sikerül megbontania a csapatot. Remélhetőleg Koncoló is kifundál valamit. A fa leveleinek takarásából vár Kínzó a megfelelő pillanatra, a vérre kiéhezve, de ha senki sem indulna meg Kínzó felé akkor megpróbál a sort záró ember mögé lopózni. Így elragadhassa a sorból.

- Néhány fegyveres, ez semmiség! - üzenem feromonokkal Kínzónak, majd az áldozatokat jól megnézem. Néhány gépfegyveres, sörétes puskás és még egy géppuskás emberből állta a csapat.
- Gyorsan végezzünk velük, mert ha ezek megtalálják a fészket, nekünk annyi! Menny a géppuskáshoz és öld meg, én majd az előtte lévő embert elcsalogatom valahogy.
Ekkor elszisszentettem magam a fa lombtakarásában, hogy egy vagy két embert a fához tudjak csalogatni. Ha megfordulnak és a fának háttal vannak, akkor gyorsan a fejük magasságába tudok mászni, remélhetőleg úgy, hogy az egyik a testébe tudjam fúrni a farkamat, a másikat pedig belsőállkapcsommal gyorsan kivégezni.

Kínzó erőlködés nélkül morzsolja össze a követ, aminek hangjára egy katona megindul a forrása felé. Mögötte a társai fedezik.
Koncoló a másik irányba indul meg, de ő sokkal közelebb merészkedik az emberekhez.
Kínzót és a katonát jó 2 méter választhatja el, mikor Koncoló sziszegése elvonja mindenki figyelmét és minden tekintet abba az irányba figyel.
Kínzó egy gyors mozdulattal behúzza a katonát, ami szintén zajt generál. Koncoló a szélen álló katonának ragadja meg a lábszárát és hátrálva magával húzza egy vastag törzsű fa mögé.
A geológus a smart gun-os, és a shot gun-t markoló katona teljesen összecsinálták magukat.
Remegő kézzel tartják fegyvereiket, mikor a geológus ijedtében bekattan és rohanni kezd a sűrű erdőben.
A katonák követik, de a smart dun-t viselő nem tudja tartani a lépést.
/Írjátok le, h áldozatotokat csak megbénítjátok vagy meg is ölitek e. Ill. hogyan vadásszátok le a maradékot, de értelmesen!!!/

Sziszegésemmel sikerült elvonnom az emberek figyelmét, így Kínzó meg tudta támadni az egyik katonát. Én is így tettem, a másik embert megragadom a lábánál és magammal húztam egy nagy törzsű fa mögé, ahol gyorsan ki is végeztem.
Mikor kifigyeltem a fa mögül, észrevettem, hogy az emberek berohannak a sűrű erdőbe. Feromonokkal üzenek Kínzónak - Kapd el a géppuskást! A fegyverétől nem tudja tartani az iramot a többiekkel, nagyon lemaradt! - Majd fogom magam és bevetem magam az erdőbe, hogy odabent elkapjam a fegyvertelen embert. Tervem az volt, hogy az erdőben gyorsan el tudjam terelni a geológust a fegyveresektől, így gyorsan tudok végezni vele. A SmartGunos faszival nem foglalkozom, mert őt Kínzónak tartogattam.

Koncoló hangja után nem tétovázik Kínzó. Megragadja áldozatát leteperi az avarra és egy kevés mérget fecskendez bele. A farok vége a katona oldalába szúródik, majd távolabb húzza az eszméletlen embert a társaitól. Mire újra észbe kap már csak három emberrel kell szembenézniük, akik a félelemtől rohanva hagynak hátra mindent, kivéve fegyvereiket. "Rendben van az amelyik lemaradt bízd rám testvér te törődj a másik kettővel." Kínzó fáról fára ugrik és hamarosan a leszakadt ember fölé ér. Vár a megfelelő pillanatra és ha ez eljön kieresztett karmokkal ugrik a nyakába.

Koncoló és Kínzó megveszett vad módjára indulnak a prédák után. Kínzó hamar felkapaszkodik egy fára majd egyetlen ugrással egy másikon terem. Koncoló lapítva az avaron és a cserjék között sprintelve hamar lehagyja a két kiszemeltjét. A geológus legalább hat méterrel a shotgun-os előtt fut eszét vesztve. Koncoló elfordul és bevág elé, szemből megvillantja hosszúkás fejét és csupa fog pofáját. A geológus azonnal irányt vált. Koncoló hátrébb húzódik a sűrűbe és utána ered. A shotgun-os biztos nem fog zavarni, ugyanis szem elől tévesztette a geológust és inkább fut tovább. Koncoló hamarosan beéri a férfit és már csak egy katonával kell leszámolnia. Kínzó eközben akrobata módjára egyensúlyozik a fán és az ágak között keres fedezéket a smart gun-os elől. Nehéz dolga van hiszen a követő célzó rövid távon automatikusan kiszúrja. Nem fog tudni egyszerűen ráugrani a katonára, mert folyamatosan célra tart a talajon és levegőben egyaránt. Okosan kell becserkészni nem árt az óvatosság.

/Pfú az a kép Koncoló, ha így nézel ki ne gyere velem xeno-buliba, mert kiszekálnak.../
A célzórendszer miatt a katona van előnyben és Kínzó a lassan, de megfontoltan haladó ember felett kapaszkodik ágról ágra. Azt a tervet eszeli ki, hogy fent a fákon felhívja magára a figyelmet és azután a fa törzsét használva fedezéknek a talajról fog támadni, lehetőleg megkerülve a férfit. Pár ugrás fáról fára és Kínzó elég vastagnak találja a fát ami a leereszkedéshez fedezéket nyújthat neki, még ha tűz alá is kerül. Ha leérne a földre azonnal a hátába próbál majd kerülni.

A geológust követem, aki vagy 6 méterrel a sörétes puskás előtt fut. Miután bevágtam elé, azonnal irányt váltott, így legalább a fegyveresek nem fognak minket követni, hanem csak úgy futnak a sűrűben. ,,Majd észreveszik, hogy a geológus eltűnt." gondolom magamban. ,,Na mindegy, úgy is meg fognak halni." Hamar beérem az embert, gyorsan felugrottam egy kisebb sziklára és úgy rá a geológusra, aki nem vett engem észre a hirtelen jött vetődéstől.
Nem tudott szabadulni, úgy a földhöz szegeztem. Kinyitottam a számat és belsőállkapcsommal meglékeltem az áldozat fejét.

/Koncoló: Csak figyelj oda mit írok. Kínzóé a smart gun-os. ,,Koncoló hátrébb húzódik a sűrűbe és utána ered. A shotgun-os biztos nem fog zavarni, ugyanis szem elől tévesztette a geológust és inkább fut tovább." Szóval javítsd ki a hsz.-t úgy. hogy a geológust szeded cafatokra ok? Mivel őt követed nem pedig a shot gun-ost. Majd csak aztán kell hentelned a shotgun-ost. THX!/

Andrew Fox írta:/Koncoló: Csak figyelj oda mit írok. Kínzóé a smart gun-os. ,,Koncoló hátrébb húzódik a sűrűbe és utána ered. A shotgun-os biztos nem fog zavarni, ugyanis szem elől tévesztette a geológust és inkább fut tovább." Szóval javítsd ki a hsz.-t úgy. hogy a geológust szeded cafatokra ok? Mivel őt követed nem pedig a shot gun-ost. Majd csak aztán kell hentelned a shotgun-ost. THX!/

HSZ-t kijavítottam

Kínzó felsikít, amit halk hártyás és váladékos sziszegés követ. A hangra egy irányba fordul a smart gunos, de nem tudja pontosan eldönteni az irányt. Kínzó egy percet sem vár fejjel lefelé mászni kezd le a fatörzsének takarásában. Kicsit időigényes, de a kihívást a földön az alacsonyabb növények közé elrejtőzés jelentette. Óvatosan halad előre a katona és ilyenkor Kínzónak mindig sikerül az oldalába kerülnie. A macska egér játék kifizetődőnek ígérkezett, már elég közel került a prédájához, hogy lecsaphasson. Ezalatt Koncoló épp annyi utat engedve áldozatának, hogy a shot gunos ne avatkozzon közbe. Becserkészte a geológust, akinek ideje sem volt hátra nézni. A magasból karmok vájtak a hátába és egy ellenállhatatlan erő taszította a földre. Az utolsó amit érezhetett egy erős csapás a tarkóján, majd a sötétség. Koncoló vértől csöpögő pofával visszasiet a nyomokhoz, hogy megtalálja a másikat.

Miután végeztem a fegyvertelen emberrel, véres pofával visszasietek a nyomokhoz, majd gyorsan nekiiramodtam, hogy a másik embert megtaláljam.
Nem volt ez számomra olyan könnyű, mivel több élőlény is volt az erdőben rajtam, Kínzón és az embereken kívül. De mivel az emberek nyomokat hagytak maguk mögött, így sokkal könnyebb lesz őket megtalálnom és végezni velük.
Ezen kívül még egy dolog aggasztott: Hol lehet Kínzó és mit csinálhat? Ha meghalt, akkor nekem is végem van, mivel a nehézfegyveres bemér és szitává lyuggat.
De mivel a nehézfegyveres és Kínzó nagyon mögöttem lehettek, ezért folytatom az emberek becserkészését és elveszett testvérem keresését.