Capells

Az ellenség nem mutatkozik sehol, a sérüléstől eltekintve nincs semmi gond. A karanténajtó sajnos nem 100%-osan működik, bár becsukódni becsukódott, de nem zárult be. Én ugyan ki nem tudnám nyitni, de ha egy böszme idegen jön ide, akkor simán áttörheti.Nem vagyok műszakis, ezt nem tudnám megfixálni, szóval el kell érnem az okostojásokat és talán elmenekülni erről a hajóról.

A steril folyosókon felesleges bármit is kiírni, még egy térkép sem kell, hiszen aki idekerül, sanszosan az utolsó válaszfalig ismeri a hajót. Vagy csak máshol van a térkép meg a jelzések. Az egyik ajtó kitárul és egy okostojás jön ki rajta. Az-az jönne, mert egy alien láttán összecsinálta magát és bezárkózott. Hiába, nem lehet bárki tengerészgyalogos, csak aki le tudja írni a nevét és kibírja az alapkiképzést és a szakosítást. A támadó idegent egy másik támadja meg, na ez nem szokványos, ezek szerint normál idegen küzd az A-szériással? Jobb ha nem cseszegetem őket, mert addig jó nekem, amíg egymással küzdenek, ha megölném őket, akkor a közeledő idegenek egyenesen rám rontanának, így meg "csak" az ellentétes alfajú idegent ölik.

Elkezdek dörömbölni az ajtón. - B.J. Wolf CMC-s őrvezető! Azonnal kinyitni, nincs elég skulóm a bogarak lelövéséhez és nem akarok puszta kézzel mészárlást csapni. Szóval most vagy kinyitják az ajtót, vagy berobbantom. Az idegenek úgyis áttörik ezt, ha meg ők nem, akkor meg én fogom.

Eléggé Herk Mondósan beszéltem, éreztetve, hogy én bizony nem félek a xenoktól, sőt, már unom őket. A magabiztosságom talán lelket önt a fehér köpenyes nyuszikba és beengednek, ha meg nem, nos van nálam EMP és egy tárnyi M40-es.

Kattanás, egy etető nyíláson keresztül kijön egy M39-es géppisztoly, a hozzá való tárakkal. Már nem azért, de ez a fegyver arra van tervezve, hogy ne tegyen kárt a környezetben és a fedezékben lévő civileknek, vagyis nem igazán veszélyes fegyver, ha az eltévedt skuló nem feltétlen öli meg az embert, akkor egy felbőszült idegennel szemben mit ér? Jó, lehet vele idegent ölni, de az időbe telik, ami idő alatt lerohanhatnak. Az M41A skulók ellenben értéket képviselnek, ez kompatibilis az M40A-hoz, szóval némileg tisztázódott a lőszer gondom.

Ennyi, a rés becsukódik, a fehér köpenyesek bent reszketnek, miközben én fel nem véve a tárakat, fordulok a veszélyforrások felé. Többes számban, mert két újabb xeno jött a buliba.Készenlétbe helyezek egy EMP-t, miközben a gépkarabéllyal az egyik falon futó jószágot veszem célba, majd utána a másikat (lehetőleg a fejen, mert ha nem is találnám el, ami kizárt, mert a rajlövészek nem lehetnek rajlövészek, ha nem tudnak jól lőni), akkor is a testébe mennek a lövedékek. Próbálok hátrálni közben, hogy a köztünk lévő táv némileg nőjön, számításaim szerint a középső dög beér mire végzek társaival és itt jön képbe az EMP, amit megfűszerezünk egy sznájpör skulóval a fejbe.

A dögöt eltrafálta a gránát, a lövések sem kímélték. A lendülete miatt egészen hozzám jött, a sav engem nem tett harcképtelenné, még egy parányi darabka sem cseppent rám, ám a puskámnak annyi, mázli, hogy a két hatlábú lény már döglött.

A tudós hangja reccsen, elmondása szerint le tudnánk válni a hajóról, de ahhoz még további 5 xenot kellene likvidálnom, amik szorosan egymás mellett vannak. Egy M42C-vel könnyű is lenne mindet egy lövéssel elintézni, de nincs ilyenem, csak a M40 meg a kopogtató, magyarán esélyük sincs ellenem, a galaxis legpusztítóbb lényei közt vagyok, Gyarmati Tengerészgyalogos, akik fajokat veszélyeztetnek, idegeneket ölnek, predatorokkal harcolnak és lázadókkal számolnak le.

Bekopogok a fehér köpenyesekhez: - Remélem, hogy nem azok a szuper idegenek vannak lent, mint amikkel eddig összefutottam, a normál xenokat reggelire megeszem. Ha tudtok, csatlakozzatok a headsetem frekvenciájára, hogy állandó kapcsolatban legyünk, no meg kellene az infó, hogy a dögök pontosan hol vannak és mennyien, mert mozgásérzékelőm nincsen.

Ezután újratárazok, sietnem kell a lények felé, nehogy még több jöjjön a karanténzónába.

Nos, nem számítottam sokra, de mégis csalódnom kellett. Ideje bogárvadászatra menni, 5 idegen, ha mázlim van, akkor valami gyenge alienek lesznek, vagy 5 ravager méretű rohadék. Mozgásérzékelő nélkül megvagyok lőve, úgy fogom végezni mint azok a tojásfejek, akik jelenleg a folyosón darabokban vannak, egyhamar nem fogják összeszedni magukat. Értitek, darabokban vannak, és nem szedik össze magukat... na jó, ez szar poén volt, de szórakoztatni kell magamat, a hangulat túlságosan grimdark.

A lépcsőnél megyek fel, mikor egy böszme dög hangját hallom alulról. Eközben a lépcsőfokba valami belefúródik. Hátrálni kezdek, fel a folyosóig, hogy harc közben nehogy mellé lépjek a lépcsőn. A mozgás minden jelére lőni kezdek az M40-nel, ha mázlim van, a nagy dög nem tud feljönni, bár így is úgy is megkell vele küzdenem.

Aha, szóval így néz ki, szép. Hát gondolom képes a hátából olyan tüskéket kilőni, hogy az embereket Tepes módjára karóba húzza. Azok a foltok bizonyára lövés nyomok, ami vérzik, azt meglehet ölni. Nos, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, kivéve a medvét, a medve az megöl. De ez nem medve, ez egy bogár.

Az utolsó gránátot élesítem és a hátára dobom, hogy robbanjon ott, majd az M40A skulói bevégzik a többit. Remélhetőleg elég sebzést okozok neki, hogy megdögöljön. Akárhogy is, én visszatudok vonulni, ha lődözni támadna kedve. Többnyire ekkor szokott az a rész jönni, hogy a folyosókról alienek jönnek rám...

A gránát csupán felületi sérülést okozott, a 9 milis skulók szintén. Gyorsan rám lőtt, a tüske, vagy inkább karó már a levegőben helyet változtatott, csak nem hőérzékelős? Ez így nem megy, már nincsenek gránátjaim, bár azok se tettek volna kárt benne, talán összekötve... A lőfegyverek nem érnek semmit, nincs elég átütő erejük. Talán egy Himat, vagy SADAR megölné, de az nincs.

Gyarmati Tengerészgyalogos vagyok, a galaxis legjobb katonája, megoldatlan ügyek megoldása a dolgom. Mi nyulakkal számolunk fel aknamezőket! Talán tudnék tákolni valami csőbombát, vagy mondjuk a szegény ember gránátját, a molotov-koktélt. A konyhán ehhez találhatok összetevőket, üveget, gyújtót, alkoholt és egy ruhadarabot. A bombát neccesebb lesz megcsinálni, az M41A lövedékek bőven elég robbanóanyagot biztosítanak, hiszen bár hüvely nélküliek, de robbanófejesek. Valami tégely, tartály vagy franc tudja mi kellene, hogy beletegyem és sufni bombát tákoljak össze. Egy tartály kellene, amibe a gyutacsot és a robbanóanyagot teszem, ezt a tartályt egy nagyobba teszem, amit feltöltök repeszekkel, vagy kemikáliákkal, hogy fokozzam a hatását. Irány a menza, ott kell lennie hozzávalóknak, no meg kemikáliáknak!

Nem sok, a konyhában az alapanyag egy részét megleltem, de más nem. Az öngyújtót egy tetemtől veszem el, többször nem fog rágyújtani, vagy szipuzni. Kemikália, vagy szegény ember kézigránátjához való cucc nincs. Azért kár, hogy ez nem egy katonai űrhajó, vagy jobbat mondok, kár hogy Gordon meghalt, az ő csúzlija elég erővel bírt volna, de nem, ő meghalt. A fogszuvasodás nem tréfa, lesz mit mesélni a kantinban, vagy a körletben a bajtársaknak.

A hajón kell lennie valami kemény, valami ütős anyagnak. Körbejárom a termeket, szobákat, hátha találok valamit. Bár a kémia nem az erősségem, lehet hogy valami olyat találok, amitől összeomlik az univerzum. Óvatosan haladok, még négy idegennek kell lennie ezen a helyen, a Katyusa dög meg úgy is vár lent.

Nos, a kemikáliák megvannak, csupa jó dolog, még ha vannak olyanok is, amikről annyit tudok, mint Zsukov a stratégiához. Akkor hát ideje kémikust játszani, vegyünk elő a M41A lövedékeit és sajtoljunk ki belőle a lőport, amit egy tégelybe szórok VAGY a salétrom, faszén és kén feliratú üvegekből összekeverem a cuccost, igen, ez gyorsabb lenne. Utána csinálni kell egy kioldót, ami elég ideig kitart, hogy rádobjam a lényre és akkor robbanjon. Amint kész a tákolmány, ezt egy nagyobb tárolóalkalmatosságba teszem, amit feltöltök azzal a kemikáliával, ami szép kis égést okoz, mint a magnézium, magnézium bomba.

De ha mázlim van, lesz itt néhány anyag, ami nekem kellene, mondjuk vas és alumínium por, no meg magnézium szalag. A két port összerázva beleöntöm egy fémtárgyba, elég egy sörös doboz is.  Aztán ha ez kész, beleteszem a magnézium szalagot, ami lehetőleg elég hosszú legyen, hogy ne a kezemben égjen szét a hand made gyújtóbomba. Ó igen, ha csak egy ilyet is tudnék kraftolni, akkor még az acélt is simán átégetném, hát még a dögnek a testét! Akkor egy ilyen rendel és annyi hagyományos robbanószer, amennyit el tudok készíteni. A lény hangja idáig hallatszik, ne aggódj, hamarosan leég az arcodról a vigyor, de még az alattad lévő padló is.

Na, kész is van egy akkora adag lőpor, hogyha eldobom, nagyobb krátert csinál, mint a Cár-bomba. Egy hangosbemondó reccsen, sajnos nem egy metál szám szólalt meg, hanem az egyik tudós, bár elég torz hangon. A félelem mit ki nem tud belőle hozni. Hát igen, nem kellett volna ilyen lényekkel játszadozni és nem lennétek szarban, most tőlem várják, hogy a fekáliából kihúzzam őket... meg magamat.

10 perc, 10 perc és mind meghalunk, ha nem sikerül likvidálnom a lényeket. A Katyusa dögön kívül még 4 görcs van a blokkban, ha ezek is golyó és robbanás álló dögök, akkor végünk. Rohanok az elkészített hand made bombákkal, hogy meggyújtva robbanjanak a döghöz. Összekötöm ezeket, hogy megsokszorozzam a robbanás erejét, talán így sikerül megölnöm.

Már mindjárt ott vagyok, mindjárt egy döggel kevesebb lesz, bár ha élve ki is jutunk eme pokolból, egyből Luciferhez kerülünk, a Földre, ahol milliárd számra nyüzsögnek az idegenek és a szektások. Hát, még mindig jobb később talán meghalni, mint most biztosan megpusztulni. A Katyusa egyet lő, tudja, hogy itt vagyok, nem hagyja, hogy ledobjam, mert még tűpárnát csinálna belőlem.

El kell terelnem a figyelmét. Bedobom az egyik villanómat, ez talán elég ideig leköti, hogy aztán a meggyújtott mega bombát hozzádobjam. Jézus, Buddha és Allah segítsen, hogy sikerüljön, de inkább Allah, az ő követői elégé jól értenek a robbantáshoz.

A villanó bevált, ahogy a puskapor is. Hatalmas dörrenéssel jelezte, hogy bevégezte dolgát. Kicsit úgy érzem magam, mint kínai katona, aki a mongolokat dobálta a korai bombákkal. Elég erős cuccot készítettem, a lény elülső bal lába eltűnt, testét ezernyi seb borítja, amiből dől a sav. A kurafi még így sem akar kimúlni, vergődik kínjában, de rajtam nem múlik, adok neki nyugtatót, impulzus lövedékek képében, amit lehetőség szerint a sebekbe lövök be, hiszen ott már nincs kitinpáncél.

A csövön sorozatban jönnek ki az impulzus lövedékek, amik a lény csonkolt testébe csapódnak be. Végre kimúlt, ez életem legnagyobb zsákmánya "vadkanagyar" után a Ryushin. Az atomfizikus kolléga hangja reccsen, miszerint ennyi volt, nincsenek idegenek a térségben, bár azt biztosra veszem, hogy 5 dög volt még itt, egyet kinyírtam, magyarán négynek kellene lennie, már ha nem iszkoltak el előlem.

A sav valamit átmart, ez legyen a legkisebb probléma, mert az űr kiszeretne engem szippantani az egyre táguló lyukon. Akkor ideje rohanni, úgy futni, hogy egy zulu harcos is megirigyelne, irány a tudósok felé. Mocsok dolog lenne most meghalni, majdnem olyan hülye dolog, mint a fogszuvasodásban elpatkolni.

Gyerünk, gyerünk már, a rohadt alapkiképzésen jobban megerőltettek, nem fáradhatok ki, nem adhatom fel. A vákuum egyre erősödik, mindent kiszív a végtelen űr, dög tetemet, szemetet, bútorzatot, bármit. Nagy nehézségek árán elérem az ajtót, ami egy örökkévalóság után nyílik ki, ám onnan újabb adag szemét jön ki, amik hol elkerülnek, hol nekem csapódnak, egyenlőre mázlim van, hogy zongora nincs bent. Végül egy kar nyúl ki felém, ami behúz, bár egy átkozott kávéscsésze így is arcon talált. A világ elsötétül és nem a kávé miatt.