Capells

//felszerelés:
-M40A 5 tárral.
-WY88 MOD 4 3 tárral
- Prm2, BiMex szemüveg a lopakodó ruhámból, illetve M10 sisak
-Karabiner 198K/B4 30 db golyóval
-2 db rejtett penge amik 25 cm-esek. A bal karomon levőn van az alkarvédő.
- 4 db EMP és 2 db villanógránát, illetve 2 db sima robbanógránát
- A szokásos személyes tárgyam, a WSS tőr meg a yautja fog nyaklánc
//

Életemben nem vltam még a Gateway állomáson, elképesztő volt látni mennyire lelakott lett pár részleg. De nem is azért vagyok itt hogy bámészkodjak vagy adminisztratív munkát kellene végeznem. Nem, a Ryushi veterán B.J. Wolf újra harcba vonul hogy segítsen a háborús ügyben. Nos, itt volnék, megjártam az LV-854 mélyét, utána hetekig a Ryushi porát nyeltem de most egészen más a helyzet, fogalmam sincs most mi is fog majd jönni. Jelenleg annak örülnék ha egyenesen a Marsra vezényelnének, annyit hallani róla és legalább egyszer látni is akarom.

Kissé feszengek amiatt hogy civilek is vannak a közelemben, de persze ebből semmit nem mutatok ki. Persze most elmehetnék a dokihoz hogy tegye rendbe az arcomon éktelenkedő sebet de minek? Majd mikor megkapom a leszerelési engedélyt majd jókat mesélhetek a nagy háborúról és hogyan szolgáltam a harcban. Aztán gyorsan peregtek az események, átszállás valami űrhajóra. Kaptunk is egy borítékot, bár a havi fizetés lenne az de nem! Ha már arról van szó hogy tudósok mentése és a többi már ebből leszűrtem hogy okosék megint valami veszélyeset alkottak, miért nem tudnak valami hasznosat is feltalálni, mondjuk egy jó illatú latrinát vagy ízesebb trutymó ételt.

Aztán jött a feketeleves, ami egy magyar kifejezés és egészen Thököly Imréig nyúlik vissza amikor is a törökök el akarták fogni és az elfogási jelszó a hátra van még a feketeleves szavak voltak. Szegény Thököly meg azt hitte hogy a kávét akarják neki felszolgálni. De hogy jön ez ide? Vissza a küldetésre, meglepő hogy az emberek részben felhasználták Spears ötletét miszerint xenokkal vesszük vissza a Földet.

Persze hogy az egész akció bűzlik, egy űrhajón egészen más szabályok érvényesek a harcra, elég egy rossz helyre dobott gránát és helló végtelen űr! Bizonyára csak kapunk egy listát hogy xy elsőbbséget élvez, illetve hányan vannak, vagy jobban mondva voltak a hajón. Nos, ahogy egy katonához illik vigyázzban várom a további fejleményeket.

// Felszerelt tárgyak:
– Heawy M-442 "RACK" – felszerelése: bal karon lézer és 5 percig működő lángszóró, jobb karon kettő hatcsövű minigun 2 percre elegendő lőszerrel és egy rakétakilövő 10 rakétával
– M4A3 – 3 tár alap golyókkal, 2 pedig AP-vel
– M3 típusú személyi páncél
– M10 sisak
– M41AE géppuska – 3 alap tárral
– Kiegészítő felszerelés: Mozgásérzékelő, kézi hegesztő, TNR lámpa
– 2db 0,5 literes kulacs, 2 napra elegendő élelem //

Sokáig tartott kijutni a Ryushi sivárságából, de végre ez a pillanat is elérkezett, viszont a pihenő nem tartott sokáig; elküldtek a Gateway űrállomásra, ahonnan egy rövid éjszaka után ugyancsak át kellett szállnom egy másik hajóra. Így nem tudtam körülnézni a híres állomáson. A hajón sokaknak, többek között nekem is, adtak egy-egy borítékot. Röviden elmondták a küldetés részleteit, miszerint a tudósok, és a kutatással kapcsolatos dolgok élveznek prioritást, utánuk pedig a személyzet többi tagja. A borítékban a kutatásokról volt szó. Idegenek. Mi más? Genetikailag fejlesztett idegenek a változatosság kedvéért. Egyszerűbb átlagos idegeneket ölni tágas, rakétától nem kilyukadó és űrbe kiszippantó helyeken dolgozni, mint szűk folyosókon. Kevésbé hatásos a kis járművem rakéták nélkül, ráadásul sok ajtón valószínűleg nem fogok bejutni kiszállás nélkül. A jó oldal, hogy valószínűleg kevesebb irányba kell figyelni. De ahogy azt mondani szokták, ez még a jövő zenéje: az is lehet, hogy sokkal tágasabb lesz mint képzelem, és elég erős lesz egy-két... esetleg tíz rakéta kibírásához. Ezen okból az eligazítás végén inkább megkérdezem a személyt, aki tartotta, hogy lehet-e robbanószert használni legalább a hajó belsejében, ha nem is rakétákat, de például gránátokat. Ezután várom a további parancsokat.

Átszálltunk, erről különösebben nem ragadta meg a figyelmem. Két fickó ment előre, csoda is lett volna ha azonnal támadást kapnak, de tapasztalataim szerint egy ideig csend lesz, szétválunk és csak utána derül ki hogy több ezer ellenség vesz minket körül. Francért nem küldenek be mondjuk egy MAX-ot, úgy kipucolná a helyet mint a franc. Igaz is, akkor hol válnék én hősé, a zsoldért meg is kell dolgozni.

Meglepő hogy ekkora tágas a hely, megszoktam a szardínialétet az űrben. Itt még futni is lehet anélkül hogy a másikat letaposnánk. Visszaköszönt a büntetőszázad ahol engem kellett a legveszélyesebb pontra küldeni, de meglepett egy ismerős név. Gordon, azt hittem a Ryushin akció közben eltűnt vagy meghalt. Ezek szerint mégsem, igaz is, addig nem hal meg amíg meg nap kapja a maradék 10$-t amit egyszer kölcsönadott nekem.

- Hónapok óta nem láttalak, Joe közlegényről nem hallottál? - Megvárom míg választ kapok, utána abbahagyom a baráti csevejt és átmegyek tengerészgyalogosba.
- Javaslom hogy ék formában menjünk, Gordon ha megkérhetlek te menj elől, nálad van a legerősebb fegyver meg a mozgásdetektor, én és Ghost meg bal illetve jobb oldalról megyünk figyelve nagyon.

Rövidesen dokkoltunk a Capells kutatóhajóra. Két társunk belépett a hajó folyosójára, aminek két oldalából raktárak nyíltak. A parancsnokunk, egy őrmester előreküldött hármunkat, míg ők átvizsgálják ezeket. A három névből, amit felsorolt egy ismerősen csengett.
– Csak nem B.J. Wolf őrvezető? Hmm... Nem, – válaszolok – nem hallottam Joe-ról. Szerintem épp verekszik egy kocsmában olyanokkal, mint azok a halálfejesek. Vagy még mindig keresi Ryushin a frontot. Természetes, hogy én megyek előre. Az elágazásnál viszont fedezzetek, mert csak egyfelé tudok figyelni. – Ezután elindulok a fő folyosó felé, felkészülve, hogy egy xeno ugrik elém, vagy egy csapat tudós. – Azt hittem, hogy sose kapom vissza azt a 10$-t! Tudnék használni egy kis plusz pénzt, bár miután megkaptuk a zsoldot ezért a munkáért, már nem fog sokat számítani...

- A kis kapzsi katona! De legalább a morál az megvan, jelenleg nincs nálam pénz, tudod bevetésekre nem szoktam magammal hozni. De áruld már el, minek ez a rengeteg gyilkolószer neked? Nekem egyedül ez a vacak M40-es van, neked bezzeg egy egész Exo!

Aztán megláttuk a szétlapított járműveket, minimum egy ravager méretű dög lehetett itt!
- Tudod mit? Inkább hagyjuk az egészet, vigasztal a tudat hogy ha Godzillával összefutunk téged támad meg elsőnek.

Aztán valami elrántott hátrafelé, már azt hittem a xenok de szerencsére nem. Valamiért sürgősen távozott az átszálló hajó, így alkalmam nyílt végignézni két "bőrnyakú" borzalmas halálát az űrben, legalább lesz mit leírni a személyes naplómba, talán egy könyv is születik belőle. Aztán jöhetett a gebasz, ugyanis nem egy tucat hanem kapásból 100 xeno került elő a semmiből! Ha ezt túlélem esküszöm Jupiterre hogy életem végéig emlegetni fogom ezt a bevetést.
- Gordon! Itt az idő hogy hős legyél, ne feledd ha meghalok nem tudlak kifizetni! Válassz ki egy raktárbejáratot ahonnan a xenok jönnek és pörkölj oda, addig én és Ghost a másik oldalt próbáljuk ritkítani amíg nem tudsz oda is lőni. Ha úgy érzed túl sokan vannak akkor mind hátráljunk meg, ez esetben én vagy Ghost majd elmegy innen hogy megnézze tiszta-e a mögöttünk levő terület.

Eldobok a tömegbe egy robbanógránátot és utána egy EMP-t, majd a tömegre lövök, térdre célzok hogy felbukjanak az első sorok, így társaikat talán lelassítom akik kénytelenek rajtuk átmászni. Természetesen M40-es karabéllyal szórom rájuk a halált.

Az ajtónyílás átlépése után feltűntek az első jelei a xenomorphoknak: összeroncsolt szállítójárművek, szellőzőben fészekmaradványok, de nem volt sok időnk nézelődni; valami elkezdett hátrahúzni. Levált az átszálló, de a zsilip nem csukódott be időben, így két katonát kiszívott a vákuum, ráadásként a raktárakból feltűntek az idegenek is. Túl sokan.
– Ez nem lesz jó! Hárman nem vagyunk elegen, és itt valószínűbb, hogy kilyukad a hajó, mint a belső területeken. Vissza kellene mennünk a főfolyosóra! Egy ajtót egyszerűbb lenne tűz alatt tartanom, ráadásul be is zárhatnánk, majd kiszippanthatnánk valahogy őket az űrbe. Ott már könnyű célpontok lennének a Silvernek. – ha elfogadják az ötletemet, akkor hátrálva, ha nem, akkor lassan előrearaszolva próbálom meg elintézni az idegeneket a lángszóróval, és ha kell, rásegítek a dupla géppuskával is.

A golyók szélsebesen szálltak az idegenek testébe, irtózatos veszteségeket okozva, az áradatot nem lehetett megfékezni, nem is tűnik úgy hogy hamar kifogynának az utánpótlásból. Bizonyára csak mi hárman maradtunk itt, ilyenkor az ember jobban örülne egy golyószórónak vagy lángszórónak, vagy annak ha nem is jelentkezett volna erre a bevetésre, persze a sereg nem olyan hogy ha nincs kedve az embernek akkor nem megy, a parancs az parancs.

Csodálom hogy a tár még nem kattant üresen, persze ha egyszerre három fegyver ontja a tüzet ilyen rövid idő alatt... Lemerem fogadni most több aliennel végeztem mint a Ryushin pár nap alatt. Az agyak miért nem voltak képesek létrehozni olyan alieneket amiknek vérük nem savas? Ha xeno vs xeno párbajra tervezték őket akkor nem látom értelmét, szerintem a bűnözőket ki kellene dobni a Földre fegyverrel, ha megtisztítanak x területet akkor szabadok lehetnek.

Visszatérve a jelenlegi gondra, a sav irtózatos lyukakat mart a hajón, legalább jó vastag a burkolat, bár kitudja.
- Alkalmazzuk a Thermopülai szoros taktikát, próbáljunk bevonulni egy kisebb ajtóba ami remélhetőleg nem zsákutca, jobb lenne ha én vagy Ghost gyorsan elfut felderíteni, egy kiesett gépfegyver nem oszt nem szoroz. Utána bevonulnánk a területre, ha szerencsénk van le tudjuk zárni. - BiMexemet éjjellátóra állítom, ha a torkolattüzek túlságosan elvakítanának akkor kikapcsolom a látásmódot.

Túl sokan voltak az idegenek, így hátrálnunk kellett, ráadásul társaik tetemét használva pajzsnak egyre közelebb merészkedhettek, savas vérük pedig egyre több bejáratot mart a zsilipterembe, ezenkívül az áramellátást is szétszedte, ezért külső segítségre sem számíthatunk.
– Van egy jobb ötletem! Kihátrálunk az ajtón, belövök egy rakétát, egyikőtök pedig rögtön bezárja az ajtót, ha esetleg kilyukadna a hajó. Így ha kilyukad, akkor csak az idegenek repülnek ki, ha pedig nem, akkor is nagy részük megdöglik. Előtte valaki nézze meg, hogy működik-e az ajtó. Ha jól tudom, a zsilip közelsége miatt a biztonság kedvéért hermetikusan kellene záródnia. – Ha bármi kétség adódik, akkor követem Wolf tervét, és megpróbálom tartani a frontot, míg valaki elrohan keresni megfelelő helyet, ha nem, akkor ahogy odaáll valaki az ajtó irányítópaneléhez, lövök egy rakétát a terembe, vigyázva, hogy ne fogja fel egy xeno, ami túl közel áll az ajtóhoz.

Még élünk, kérdés hogy meddig, mert az ajtót bármikor betörhetik, mint a barbár hordák egy auxiliaris vagy legionárius tábor falát. Nekidőlök a falnak és kifújom magam, gondolataim vadul cikáznak hogyan menekülhetnénk meg ebből a csávából. Az egyből nyilvánvaló hogy három katona nem veheti fel a versenyt pár száz bogár ellen akárhogy is küzdenek, ott van még a muníció problémája is. Erről jut eszembe, újra kellene táraznom, bizonyára sok golyó ment el a tárból. Aztán némi remény gyúlt a képernyőn. Egy okostojás közölte velünk merre kellene mennünk, más választásunk úgy sincs, de az hogy a nyomunkban van Godzilla már nem jó hír.

- Nos, jobb lesz ha gyorsan menetkész állapotba állni és minél gyorsabban elhúzni innen egyenesen oda ahova az agyas mondta. Szokásos felállás, a nehézfiú megy elől, mi ketten bokorugrók pedig az oldalaidat fedezzük. Ja és Gordon, szép lövés volt. Fogalmam sincs miért nem léptettek még elő ezért.

Éjjellátómat pedig kikapcsolom.

A rakéta betalált, de még így is bőven maradt ellenség a hangokból ítélve.
– Ezek szerint elég erős a hajó burkolata, hogy kibírjon egy rakétát. Az ellen a dög ellen jól jöhet, ami így szétszedte ezt a folyosót. – teszem hozzá miután egy rövid morgás hallatszott. Ezután egy tudósnak kinéző személy tűnt fel egy képernyőn, azt mondva, hogy siessünk egy felvonóhoz, majd amilyen gyorsan megjelent, el is tűnt a monitorról.
– Ha senkinek sincs jobb ötlete... Nekem tökéletes ez a felállás, de figyeljetek hátra is, ha esetleg jönne az, amiről a fehér-köpenyes beszélt. Ja, és kösz. Én is hasonló kérdéssel állok szemben. Lent Ryushin sokszor gondoltam, hogy magasabb rang jár annál az őrvezetőinél. Egyébként őrvezetőiről jut eszembe: összekeverték valakivel a ruhádat? A váll-lap szerint közlegény vagy. Esetleg valamilyen baleset történt? – Beszélgetés közben elindulok az említett formáció elején, figyelve a plafonra is.

- Nos, a rangot illetően az a helyzet hogy az adminisztrációban dolgozók még nem emelték meg a hátsó felüket. Még Ryushin fokoztak le a büntetős dolog miatt, rögtön az után hogy eltűntél csak úgy. Azóta vége a hadjáratnak, annyit szerintem elárulhatok hogy volt egy kis black ops körítés a harcok végére. Remélhetőleg majd miután itt végeztünk megkapom ami jár nekem a zsoldon kívül. Hogy utána mi lesz? Nem tudom, az egész életemet el tudom helyezni bár dobozban, de szeretnék egy kis házat Mars City külterületén. Szeretnék végre egy kis kikapcsolódást mert LV-854 óta folyton talpon vagyok, kivéve azt a pár nap eltávot és a fagyasztóban töltött hónapokat.

A bajtársi csevejt megzavarta valami amire senki sem vágyik, kivéve néhány elmebeteg izomagyat akiknek mindene a gyilkolás. A szellőzőből a megszokott mozgó szaporítószervek jöttek elő új köntösben, ezúttal szárnyakkal. No igen, ilyennel sem találkoztam még, remélhetőleg többet nem is fogok. Érdekesnek találom hogy köröznek körülöttünk, viszont megrovom magam amiért nem jut eszembe hogyan is nevezik ezt a támadó alakzatot, a hunoknál fordult elő hogy köröztek az ellenség körül miközben nyilazták őket majd lecsaptak. Valamilyen kör, az biztos, na majd ha lesz később utánanézek.

- Legjobb ha használod a disznó pörzsölődet, egyszer láttam egy holo filmet ahol fertőzött varjak ellen használták az emberek egy apokaliptikus világban, bár ez a hely is apokaliptikus. Addig mi ketten próbáljuk lőni őket. Lehetőség szerint haladjunk tovább a lifthez, nem szeretném ha az történne hogy ezek a vackok csak lekötnek minket amíg a mama haza nem érkezik.

Úgy vélem ha kicsivel a repülő bestia elé lövök akkor pont eltrafálom mert mire a golyó odaér addigra a lény is arra megy, de szerintem ha most mellélövök akkor is eltalálok valamit. Még élvezetesnek is mondanám a helyzetet, minden golyó betalál még ha mellé is lő az ember.

– Én is örülnék egy őrvezetői rangnak, és a vele járó bónusznak. – Néhány másodperccel később valamelyik fali szellőzőből előugrott egy arctámadó, de szokatlan módon nem a falon, vagy a plafonon mozgott, hanem repült. Rövid időn belül már tucatnyian repkedtek köröket a folyosón.
– Hát nem lenne túl eszes tőlem, ha a minigunokkal lövöldöznék rájuk, amikor egy lángszóró fityeg a másik karomon. Ti viszont inkább arra figyeljetek, hogy ne az arcotokban kössenek ki. Engem addig nem kapnak el, amíg ide nem jön néhány kifejlett segíteni nekik. Ha egy kézzel eltakarjátok magatokat, akkor a másikkal még tudtok pisztolyt használni. – Eközben a lift felé haladva tüzelek, vigyázva a lőszerre: egy-egy másodpercig hagyom csak ujjamat a ravaszon, így a lángcsóva nem lesz sokkal kisebb, és az üzemanyag is tovább marad meg.

Miért nem döglenek meg, miért? Villant át az agyamon ahogy a mozgó nemi szervek éppen rám potyogtak, ha így fogalmazok bizonyára senki sem az arctámadókra tippelne hanem másra, igen, most neked mondom ezt mert bizonyára elmosolyogtál a gondolatomon.

Tyűha, kinek is beszélek? Nem szeretnék a diliházba kerülni. Eddig mázlim volt hogy a dögök nem akartak megfertőzni, de az sem jó hogy még élnek. Valami belső hang mintha azt súgná hogy a dögök hamarosan szétdurrannak és mindent vastagon fog belepni a gyűlölt sav. Elkezdek hát futni a dögöktől, amilyen gyorsan csak tudok csak kerüljek minél messzebb tőlük. Ha van időm elővenni a pisztolyomat akkor futás közben akadálytalanul lőhetnék hátra hogy az utánam szegődött görcsöket eltaláljam. Kiabálok Ghostnak is hogy tegye ugyan ezt ha nem akar folyékonnyá válni a padlóval együtt. Bizonyára a fémtestvér sem fogja hagyni hogy utolérjenek minket.

Nem tehettek semmit a tűz ellen, így gyorsan földet értek, viszont sok nem a padlóra zuhant, hanem két társamra.
– Basszus! Lökjétek le magatokról őket! Gyorsan, mielőtt szétrobbannak! Ja, és legközelebb gyertek be az EXO mögé, ha ilyenek jönnek szembe! – Miután Wolf és Ghost felkelnek, a lézerrel megpróbálok mellettük, vagy felettük ellőni a maradék szárnyas szaporítószervre. – Most már tényleg sietnünk kéne, hogy elérjük a felvonót.

A lift megérkezett, legalább nem kell vesződni hogy várunk amíg lejön. A dögök nem tudtak még elérni, mindhárman élünk és csodák csodájára még meg sem karcolódtunk ennyi idő alatt. Ha fogadnom kellene azt mondanám hogy nem éljük túl ezt a bevetést ha továbbra is így jönnek az idegenek, több száz, ezer vagy tízezer lény lehet itt! Egymás után múlnak ki az arctámadók, minden egyes találattal kevesebb a muníció. Aztán valami jármű vágódott a falnak, nos az uraság megérkezett. Kérdés hogy a betolakodókkal azaz velünk hogyan fog bánni.

- Gyorsan mindenki a lifthez! Gordon, ha az a nagy lény kellő távolságba ér szórd meg a térdét rakétával vagy tudom is én mivel hátha elesik. Addig mi ketten foglalkozunk az arctámadókkal. - Kiabálom túl fegyverek dörgését. Amint mindannyian a kellő helyen vagyunk, lenyomom a gombot.

A nagy monstrum, már csak legfeljebb felugorva kaphatta volna el a liftet mire oda ért. Ám nem edzett testet. Bizonyára tud saját maga számára sokkal érdekfeszítőbb elfoglaltságot. Lift idegtépően halad felfele, mikor az EXO megbillent és eldőlt. Gordon meghalt. Hogy hogyan, talán egyik repülő görcs marta meg és attól. Vagy csak eddig volt kompatibilis a gép és húsvér ember. Ám közeledik az utolsó szintje a teherliftnek, viszont a fehérköpenyes alak nem jelentkezik. Ez sosem jelent jót.

// Én szóltam Gordon, hogy írj. Ez így fogszuvasodás miatti halál. Véredbe kerültek a bacik és azok kicsináltak. Ennyi. GO. //

Sikerült, elértük! Remélem soha többé nem találkozunk ezzel a nagy bestiával. Miközben haladunk fel addig én leülök hogy kifújjam magam, ez túl sok akció volt, van ugyan egy elképzelésem hogyan juthatnánk ki a hajóról de egyenlőre várok hátha történik valami kedvező.

- Szép volt Ghost és Gordon! - Mondtam, ekkor valami furcsa dolog történik, Gordon Exo ruhája lezuhan a mélybe. Fel sem fogom igazából amit látok, ez nem lehet! De mégis, egy hangos puffanás adja tudtunkra hogy a gép és kezelője lezuhant. Beletúrok vörös hajamba, arcomon megjelenik a kétségbeesés jele. Ryushin már álmodtam hogy Gordon meghal, de most hogy tényleg meghalt az számomra felfoghatatlan, egy cinikus hang a fejemben azt súgja hogy most én következem.

- Ketten maradtunk Ghost! Nem szépítem a dolgot, a túlélési esélyünk minimális, nem vagyunk elegen és a munícióból is hiány lesz előbb utóbb ha továbbra is így támadnak. Mond, mennyi lőszered van? - Mondom immár a megszokott nyugodt hangomon - - Mindjárt fent vagyunk, álljunk úgy hogy ha esetleg támadást kapnánk akkor kereszttüzet tudjunk nyitni.

Még gyorsan lenézek a mélybe, nem azért hogy megnézzem az a gép és emberroncsot ami valaha a barátom volt, hanem hogy vannak-e a nyomunkban nem kívánatos lények.

Nagy mákom van hogy ezt megúsztam, irtózatos halált szenvedtem volna ami szerintem rosszabb mint egy xeno általi halál. A hangosbemondó valami halandzsa nyelven rikácsolt, de ezt leszámítva csend van, én nem szólok, Ghost sem szól - nem mintha eddig bármit is mondott volna - már gyanakszok hogy valami szintetikus lehet. Felérve nem fogadott minket senki, de legalább ellenség sincs, leszámítva a hullákat. Volt szerencsém több alkalommal is emberek és xenok tetemeinek szagát elviselni de ez most rosszabb, a bűz már már elviselhetetlen, a látvány meg... már hozzászoktam hogy ilyet látok, e felől érzéketlenné váltam. Azonban az újféle alienek megleptek, élőben csak most látok először ilyet, - nem csoda, hiszen még pár órája erről a hajóról sem tudtam - de felmerül a kérdés bennem hogy ez lenne a Melnitz által hangoztatott szuper fegyver? Röpképes arctámadók és most ez?

- Ghost! Átkutatjuk a biztonságiakat lőfegyver és lőszer után keresve, ha netán a kezedbe akad valami kulcskártya vagy hasonló akkor szólj. Továbbá én nem bízok abban hogy a dögök tényleg halottak, tudok olyan esetről hogy csak halottnak tetették magukat és váratlanul lecsaptak. Mindbe lőjünk egy-egy golyót hogy biztosra menjünk. - A pisztolyomat veszem elő erre a célra. Amint befejezzük a keresést folytatjuk az utunkat a .... hova is? Emlékszek hogy a tudós azért kapcsolt ki mert újabb támadást kaptak, tehát friss hullákat kell találnunk vagy zajokat hallanunk hogy elérjük a túlélőket, már ami maradt belőlük.

Az őr ragaszkodik a fegyveréhez. Kénytelen vagyok a tőrömmel levagdosni az ujjait róla hogy az M47A1 az enyém legyen. Részemről kifújt a fegyverarzenál mert már így is van nálam két nagyobb lőfegyver, a sörétest már nem tudnám hova tenni így azt Ghostnak adom a töltényekkel együtt, illetve az MP9 is legyen csak az övé. A szemlélődésből ennyi is, legalább van némi muníció és tűzerő, még ha az MP9 annyit ér xenok ellen mint M40 nehéz tank ellen a Colt. A szellőzőrácsok potenciális veszély ránk nézve, kár hogy Gordonnál volt a mozgásérzékelő.

- Ghost! Nézzük meg azokat a raktárajtókat mik is lehetnek mögöttük, túlélők aligha mert ezek a dögök megérezték volna őket és minimum pár karcolás lenne az ajtón. Az első ajtónál fedezz amíg benézek, a másik ajtónál viszont én foglak téged fedezni. Ha nincs semmi közösen megyünk el innen, akárhova is vezessen az út

//a fedezéses dolgot úgy képzelem el hogy egyikünk bemegy, a másik közben kint marad//