Capells

Most jön a nagy semmi, ahogy szokták mondani. Kinyitom az egyes számú ajtót, arra készültem hogy egy sötét szobát találok ahol egy arctámadó rejtőzik. Szerencsére nem ez fogadott, szerencse nekem, a megdöglött embereknek nem. Nos, az jó számunkra hogy megvan az előrehaladás útja, még most sem hiszek benne hogy ezt élve túlélem, bár azért akadt pár eset mikor a halálcsapdából szabadultam ki, mint például Ryushin mikor engem és Joe közlegényt elfogtak az idegenek és vittek volna a fészekbe, csak hát két vadászgép közbeszólt. Ám itt nincs menekvés, hacsak el nem érjük a mentőkabinokat, kérdéses hogy hol találhatóak.

A feldúlt folyosó kísértetiessé teszi a helyet, mióta itt vagyok ez a jellemző, nagy csend és csak utána valami gigászi tűzharc. Minden esetre örülök a nyuginak, van idő gondolkodni a történteken. Szerintem már nincsenek túlélők, ezek a dögök nem képesek szaporodni ami azt jelenti hogy nem kellenek emberek gazdatestnek, akit elkapnak azt meg is ölnek. Talán a kutatási anyagot meg tudnám szerezni, ha tudnám mit és hol keressem, de ha választanom kell akkor inkább a menekülésemet választanám.

A kettes számú ajtó mögött nem kívánt személy van, jobb ha nem is zavaruk. Intek Ghotnak hogy kövessen az egyes számú ajtó mögötti folyosóra (az ajtót aztán lezárjuk, nehogy hátba támadjanak váratlanul).
- Jó ha vigyázunk az esetleges szellőzőkre, potenciális támadási területek lehetnek. Szerintem nézzünk be minden egyes zugba, túlélők után kutakodni, még ha biztos is hogy mindenki halott rajtunk kívül. Remélem találunk egy embert aki él, legalábbis addig amíg útbaigazítást ad merre is lehetnek a mentőkapszulák. - Egy cinikus hang a fejemben gúnyosan meg is jegyzi hogy mi van ha nincsenek is mentőkapszulák és tényleg mi ketten vagyunk az egyedüli élők ezen a halálhajón.

A franc tervezte ezt a hajót! Állítom a tervezők tudták hogy két baka erre fog majd caplatni és belesétálnak ebbe az alien csapdába. Egyetlen xeno van kettőnk ellen, most először vagyunk mi túlerőben. Nem válok elbizakodottá, attól hogy már körülbelül 100 dögöt öltem meg, ez nem jelenti azt hogy nem ölhetne meg a 101. ellenfél.
- Én balról, te jobbról lövöd, a kereszttűz elől nem menekülhet. Ez bevált már Ryushin is, abban a különös álmomban.

Az M40 előrelendül, elkezdve köpködni a halált osztó lövedékeket.

Egy féreggel kevesebb, maradt ezer. Hazudnék ha nem számítottam arra hogy eltalál egy éles tárgy. És éreztem ahogy belém áll, és pont nincs nálam medikai felszerelés, némi kellemetlen visszaemlékezés társul ehhez a szikéhez. Ryushin két borda állt belém, akkor kihúztam a tárgyakat a testemből, majdnem meg is haltam emiatt.

Nagy dilemma, bennhagyjam vagy kivegyem? Ha kiveszem akkor lehet hogy megint ömölni fog a vér amit nem tudok elállítani de ha benne hagyom akkor a szike nagyon is éles pengéje nagyobb kár okozhat, nem beszélve hogy akadályozhat a mozgásban. Inkább úgy döntök hogy kiveszem. A folyosó másik végébe próbálok eljutni.

Szike kihúzva, egy gonddal kevesebb. Irány az általam kijelölt úti cél, de nem... mert Mr. hat láb tiszteletét teszi, tönkreverve a mennyezeti szellőzőből. De tudtam hogy a szellőzők potenciális támadási terület lehet, hiába, aki tud az tud. A nyakigláb ellen nem lehet bevetni az ellövöm a lábát és fejen lövöm taktikát alkalmazni, itt egyenest a fejbe kell lőni.

Mögöttem másféle potyautasok jelennek meg, két patkány képében. Ezek honnan jöttek, mióta vannak itt, az rejtély is marad. Furcsa mód ezek az első földi állatok amiket oly régóta látok. Eközben a szellőzőből egy minden bizonyára kígyótestű alien bújik ki, vagy egy nagyra nőtt mellkasrobbantó, már ha Godzillából tört ki. Muszáj hátrálva lőnöm az M47-tel nehogy túl közel kerüljenek a dögök hozzám. Próbálok fejre célozni, ha kell egy EMP gránátot is dobok hogy kis időre megálljanak. A patkányok meg... kit érdekel mit csinálnak, most lőnöm kell a nagyobb galaktikus potyautasokat.

A golyók elkaszálták a féltucat lábú dögöt, morbid látni ahogy elvágódik az biztos, legalább ilyet is sikerült ölnöm. A kígyótestű haverja is követte őt a túlvilágra, ilyet se lőttem még le, bár most besegített az előző dög marta sav is. Persze a patkányok sem tétlenkednek, ha nem velem történne meg ilyen akkor röhögnék az egészen hogy valaki gatyájába másznak. A fertőzést hordozó dögök ki tudja milyen helyen jártak? Ideje levetni a kincstári nadrágot és a pengékkel agyonszúrni őket, rohadt patkányok. Amekkora mázlim van biztos is hogy időközben még több allien jön erre - éppen ezért amennyire gyorsan csak tudom végrehajtom a procedúrát - , vagy ne agy isten a túlélő emberek látnak meg.

A penge érezhetően belehatolt valami puhába, a patkány még pillanatokig mocorgott de aztán kimúlt, átadva helyét a kifolyó vörös vérnek ami átáztatja nadrágomat. Nem csak hogy nagyon rossz érzés, ráadásul úgy is néz ki mintha összehugyoztam volna magam, vérrel. A másik dög leölése nem volt ilyen sima, kicsúszott és meg is harapta az ujjamat, most én kezdek el vérezni de legalább ő most már elmenekült. Vajon ezért jár a Bíborszív?

Aztán visszazuhanok a valóságba, még mindig egy alienek fertőzte hajón vagyok, egyedül és nincs esély a túlélésre. A nesz szellőzőből jöhet, magyarán nehezíti a dolgom, hogy lelőjem. Ha ezek a falak nem elég vastagak akkor meglehet hogy azt át fogja törni, tehát elvben mind a négy irányból támadást kaphatok. Jobb ha mozgásban maradok és a folyosó közepén haladok, figyelve a szellő kijárataira.

Nem jön elő, ugyan mindegy hogy most rohan le, vagy mondjuk pár másodperccel később. A karantén ajtót elérve azt nyitva találom. Mintha ez megállította volna azt a kis ezernyi dögöt. Végre jut egy kis jó dolog is, a tudós személyében, tehát még él.

El is küld engem valami karokért, az étkezőbe. Miért is gondoltam hogy egyszerű lesz a dolgom? Ha ezt megcsinálom akkor növelhetem a túlélési esélyeimet, 5 percről 10 percre. Próbálok minél kevesebb időt tölteni itt, 100 m az nem sok, a kiképzéshez ez semmi még teljes felszerelésben is. Tehát most elfutok az étkezőbe, megkeresem a hullát és elveszem az objektumokat és futva jövök ide vissza. Biztos is hogy valami komplikáció majd fel fog merülni egy-egy alien képébe. De jó lenne most egy M314 Mozgásérzékelő!

Még egy forduló és már ott is vagyok a jobb napokat látott közös étkezőben. Vajon az okostojások milyen minőségű ételt ehetnek? Jellegzetes hang csapja meg füleimet, mintha valami belecsapna valami trutymós anyagba. Nem nehéz rájönni hogy nem valami hanyag etikájú emberrel, hanem egy, illetve kettő idegenről akik éppen lakomáznak. Vajon ezek tudnak üríteni? Talán egyszer ezt is megfejtik, bár valami azt súgja hogy ezek nem csinálnak ilyet.

Fasza, a koma aki bekattant most kaja lett, valahol átvérezve ott van a célobjektum ami nekem kell. Ehhez megint harcolnom kell. nos, mérjük fel az ellenséget, mert nem mindegy hogy mikkel állok szemben. Amint ez megvan, zajt csapva magamra vonom a figyelmet, hiszen nem lenne jó ha a sav szétszedné a kart is. A gépfegyverrel bizonyára sikerül az egyiket gyorsan lekaszálnom, a másik már nehezebb lesz, hiszen nem fog egy helyben maradni. Neki próbálom majd ellőni a térdét és utána egy jól irányzott lövéssel bezúzni a fejét.

Ha lenne nálam egy M42C, aminek a távcsövén keresztül kimutatja mi van a fal mögött, most előnyösebb helyzetben lennék, bár az M59/B Smarti sem lenne rossz de azt nem tudnám kezelni. Marad a szabad szemmel való kockázatos vizsgálódás.

A lények mint valami bogarak tűnnek el. Az egyik repetázni, a másik pedig félelmében összecsinálta magát. Bár így lenne, de nem. Nem félelemből futottak meg, hanem a jobb pozíció miatt. A harmadik delikvens is úgy dönt, hogy megmutatja magát. Tehát előre nem mehetek, mert akkor két oldalból is elkaphatnak, nem beszélve, hogy ez is üldözne. Inkább szellőzős dögöt iktatom ki, ezzel lenne egy menekülési útvonal, ha a másik kettő felém jönne.

Tipikus térdbe és utána fejbe lövést kell végrehajtanom. Ha ez sikerül és a célpont meg is hal, feléé kellene hátrálnom, kiküszöbölvén, hogy az ebédlőből támadást kapjak.

Célzás, lövés találat. Ha ekkora távból mellélőnék akár főbe is lőhetném magam, vagy beadhatják nekem az Utolsó Álom szérumot, hisz rajlövész lennék vagy mi a szösz. Normál helyzetben a normál dögöknél ez egyenlő lenne egy fél győzelemmel. De nem egy soklábú xenoval, tehát ja, bizonyosságot nyert tézisem, hogy ezért hozhatták őket így létre, a Wey-Yu élőerő ellen is bevethette volna ezeket.

A következő lövedék célt tévesztve a vállba megy. Sajnos ez nem halálos, meg sem szeppent csak elesik. A bicebóca most kaphat némi ólmot a banánfejébe. Ha ez megvan, irány a kantinnal ellentétes irány, hogy elég nagy távolságban legyek a másik két ellenféltől, hogy aztán lőhessek a fejre.

Szabvány katonai surranómat az a pár milligramm sav szépen megkárosította. Elég ideje vagyok katona, hogy tudjam, mit is tud a több sav, bár cirka 100 kifejlett alien leölése után még nem álltam ilyen közel a savhoz. Mindeközben egy újabb kígyótestű kerül elém, elállva - lábak nélkül - menekülési utamat. Mögöttem pedig aktivizálták magukat az éttermi bogarak, se előre, se hátra nincs menekvés.

Első gondolatom, hogy ezt nem úszom meg, de aztán eszembe jutott Ryushi, ha azt a hadjáratot túléltem, akkor nem hagyhatom, hogy a jövő mintakatonája meghaljon ezektől. Eddig mindig mázlim volt, talán most fogytam ki belőle, ha ezeket le is tudnám ölni, még mindig egyedül vagyok több száz kísérleti idegenre.

A kígyótestű szemben van velem, a karabélyból leadott lövések bizonyára szét fogják szedni, de nem állhatok itt, mert hátulról megölhetnek. Rohannom kell a kígyóhoz, hogy némi távolságot nyerjek a hatlábúakkal szemben. Ha Wágner főhadnagy tervét jól értelmeztem a Ryushi kampányban, akkor a kígyótestűnek meg kell majd lepődni, hogy felé rohanok. Amint vele végzek, egy EMP gránátot gurítok a hatlábúakhoz, képtelenek lesznek gyorsan megállni, mindenképpen belesétálnak és lebénulnak, ülőkacsává válva a gyilkos fegyverem számára.

Az impulzus lövedékek átszakították ellenfelem fejét. Célpont likvidálva, az ellenség 33%-a kiiktatva. Még az ókori Kínában élt egy nagyon híres hadvezér, kinek tanítása, a Háború Művésete ma is megállja a helyét. Egyik idézete jut az eszembe: "ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe". Milyen igaz, én ismerem a képességeimet és ismerem a xenok képességeit is, talán ezért élek még?

Az EMP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csak 50%-os eredményt ért el, a másik célpont meghátrált és elbújt a zabáldában. A jobb lábam fájni kezdett, hát persze! A sav! Köszönöm katonai surranó, hogy most hagysz cserben, a kincstári zokninak is oda, illetve majd biceghetek egy ideig, tényleg megérdemelném a Bíborszívet, de még az Ezüst Csillagot is!

Nem veszthetek időt, a célpont kábulata nem tarthat sokáig, én meg nem vacakolhatok a lábammal. Futás ki a savból és közben húzni a ravaszt, a hüvely nélküli lövedékek had tépjék csak széjjel.

Ó, hogy szakadna beléd! Rohadna meg az egész Cég a francos kísérleteivel! Mert luxus egy Berserker egységet idehívni, helyette küldjük be a darálóba a bakákat! Falnak dőlök, a tárat akaratlanul is kiürítem, a lámpák egy része kimegy, ez a kis kár amúgy is mindegy ennek a szeméthalomnak. A két célpont felém közelít, újratárazásra nem lehet elég idő, időt kellene nyernem.

Kezem megáll az utolsó EMP-n. Gurítani kezdem a falon rohanó felé, így talán nem tud időben lefékezni. Eközben újratárazás és mehet a fejlövés a dögökbe, pusztuljanak már el végre.

Célpontok likvidálva, eléggé sokáig bajlódtam velük, de legalább meghaltak. Remélhetőleg most már nem lesz előttem akadály és felszedhetem azt a bizonyos objektumot, amiért ideküldtek. Próbálom sérült lábamat kímélni, de azért sietni is, hogy szódabikarbónával enyhítsem sebemet (lekenni), ha egyáltalán találok.

Amint megvan a kezelés és a tárgy, már sietek is vissza oda, ahová kell vinnem, remélhetőleg ott már nem ér semmi baj. Bár még mindig nem oldódott meg a kivonásom a hajóról.

A sebre rákerül a csináld magad gyógyír. Ha Ryushin nem vonták volna be a szanitéc jártasságom, most lenne nálam egy rakat eü-s cucc. A gravitáció mintha változott volna, de vissza is tért a normális szintre. Ha figyelembe vesszük, hogy a fények is villódznak, nem nehéz kideríteni, hogy ez a hajó az utolsókat rúgja, ha a gravitáció kimegy, akkor az gondot jelent, lévén 0 G-ben küzdeni necces megfelelő ruházat nélkül.

Irány vissza a karanténajtóhoz, hogy lezárjam a zónát. Szárnycsapkodások zaja üti meg a fülem. Megint a szárnyas arctámadók azok? Vagy egy röpképes idegen? Nem lenne jó, ha újabb sebet kapnák az arcom másik felére. Karabélyomat tűzkész állapotban fogom, úgy kezdek el indulni, miközben figyelek a neszekre, hátha elárulják az ellenség(ek) helyzetét.