Neonopolis

De ennék valamit, ez volt az első gondolatom, utána meg az, hogy ezt le kellene öblíteni valamivel. Csupán pillanatokkal később tudatosult bennem, hogy élek, bár ki tudja, a túlvilágon az ember éhezhet. Aztán kinyitom a szemem és ledöbbenek, a fal ronda, mármint a vér és karmolás nyom nem éppen tipikus fali mintázat. Bakker, a pokolra kerültem? A rohadt életbe, csak meg kellett volna adnom Gordonnak a tartozásomat, most 5 $ miatt a pokol bugyraiban fog égni a lelkem.

Aztán kicsit kitisztul a fejem, jobban körülnézek és látom, hogy sebeim be vannak kötve, de ugyanakkor alaposan levetkőztetve vagyok, a felszerelésem sehol. Egy másik szobából beszélgetést hallok, TV állomás, túlélők, űrkikötő? Felkelek és kisétálok az ablakhoz, ekkor tisztul le, hogy én nem a túlvilágon vagyok. A lelkem nem fog a pokolban égni, nem mintha lenne, mármint lelkem, a pokolban nem vagyok biztos. A másik dolog meg, hogy a pokol jobb helynek tűnik, mint ez a hely, mert 110%, hogy a Földön vagyok. Végtére is "csak" kismillió fanatikus tanyázik világszerte, meg "pár" milliárd gyilkos alien.

Óvatosan átmegyek a másik szobába, kopogok, ha máshol nem, akkor a falnak. - Ami azt illeti, nekem van jobb ötletem, visszaadják a felszerelésemet és én garantáltan utat vágok... lövök maguknak az állomásig. Ha kis szerencsénk van, az adást fogni fogja az a CMC-s űrhajó, amin szolgáltam. - Kissé feszengek így egyenruha nélkül, pláne alsóban, de ha Ryushin anno így öltem Joe barátommal a dögöket, akkor két ember csak nem okoz gondot. - Elnézést, még be sem mutatkoztam, B.J. Wolf tengerészgyalogos tizedes. Köszönöm, amiért istápoltak, a tudósok élnek még, vagy egyedüli túlélő vagyok... megint?

Szóval ennyien maradtak fehér köpenyesék. Okolhatják magukat a hülyeségük miatt, én mindenesetre őket okolom, amiért jó pár katona meghalt. Talán nem kellene baszkurálni a xeno kísérleteket, amik nem új fegyverek létrehozására irányulnak. A-szériás xenok, komolyan? Alienek alienek ellen, amiket szintúgy nem lehet irányítani, mintha erdőtüzet úgy akarnánk megfékezni, hogy még nagyobb tüzet rakunk.

Ahogy elmondják, már másfél napja dekkolunk itt, meg van a közelben egy császárnő fészek és pár A-szériás. Ami igazán meglepett, hogy az anyakirálynő a Földön van. Ezek szerint Ripleyék valóban megcsinálták, nem hazudtak. Hogyan is volt, az atombombák fél év után robbannak, vagyis... ebben a hónapban. Szép is lesz, a xenok kihalnak, de kb. minden más is.

- Nézzék, bizonyára lebecsülnek engem, hiszen csak egyetlen bokorugró vagyok, de én ott voltam a Ryushi hadjáratban első naptól az utolsóig, legalább száz döggel végeztem, nem beszélve az A-szériás csótányokról a Capellsen. Csupán mondják el mit tegyek, adjanak egy csúzlit és garantáltan mindent megteszek a sikerért.

Lehangoló, hogy nincsenek nálam a csúzlik, vagy az űrben, vagy a roncsban vannak. Ha felakarom magam fegyverezni, akkor ki kell mennem egy lámpaoszlopnak kenődött humveehoz, hogy kirámoljam. A gond az, hogy egy szép runner tűnt ott fel, tehát vele számolnom kell. Paradox helyzet, kell a fegyver a lények leöléséhez, de nincs fegyver, hogy a fegyvereket őrző lényeket leöljem. Vagy talán mégis van remény?

- Volt kér rejtett pengém, azok mindenképpen itt kell, hogy legyenek, mert a karomra voltak erősítve, azok nem repülhettek ki az űrbe, mert a karjaim még megvannak, a hajón sem maradhattak, mert mint mondtam, a karjaimra voltak erősítve. Illetve kellene a ruhám és a páncélzat, hogy elintézzem a feladatom.

Aha, szóval ez a helyzet. Nem vagyok fehér köpenyes, de azért biztosra veszem, hogy lőfegyvert nem hagynék hátra egy olyan bolygón, ahol "csak" pár milliárd alien hemzseg.Végtére is, csodálkozok ezen? A tudósok arra valók, hogy böszme nagy idegeneket kreáljanak, az én dolgom meg ezeket leölni. Lőfegyverek nélkül semmire sem megyek, először a humvee-t kell kirámolnom, inkább egy runnerrel megyek box harcba, mint hogy 250 métert menjek védtelenül.

- Rendben, most kimegyek megöletni magam, hogy fegyvert szerezzek. Ha elérem a TV állomást, majd mit csináljak? Mert gondolom önök nem tartanak velem, bár nagyobb biztonságban lennének velem, mint hogy a halál itt érje önöket. - Persze gondolatban hozzáteszem, hogy ha ők is velem jönnek, akkor nem csak engem támadnának a dögök. Kegyetlen volnék? Lehet, de nem én voltam az, aki hülye gyerek módjára minden lőfegyvert hátrahagyott.

A cél a humvee, ha találok valamit, amit fegyverként használhatok, mondjuk egy rozsdás vascsövet, azt magamhoz veszem, sokra nem megyek vele, de jobb mint a semmi.

//A rejtett pengéim nálam vannak? Mert sanszosan csak nem szedték azt le rólam, leszámítva, ha tényleg ennyire halálvágya volt a két emberkének//

Hárman indulunk neki, persze amint lesz fegyverem. A lépcsőházat bizonyos okokból nem vettük használatba, ám a tűzlétra így is megteszi. Persze a humvee közelében egy lámpaoszlopon ott leskelődik a runner. Nagyszerű, puszta kézzel nem tudnám megölni, maximum elterelni. A fején lévő karmolásnyomok érdekesek, talán az érzékszervei sérültek? Talán emiatt nem rohant még le engem? Lehetséges, keresek valami keményet, mondjuk egy fél téglát, vagy hasonlót és óvatosan indulok el a jármű felé.

A runner nem bántott, a hangokból ítélve egy másik xenoval kapott össze. Legalább van valami jó hír is, az idegenek nem ölnek meg... legalábbis most. Azonban a hummer nem akar kinyílni. Megnézem a tetejét, hátha van ott bejárat, már ha van rajta egyáltalán búvónyílás a lövésznek. Ha meg nincs, keresek valami tárgyat, amivel gettó stílusban betörhetem az ajtónak az üvegét. Mennyire kár, hogy nincs itt Joe, hiszen ő fekete, ő értene ehhez. Vagy mekkora kár, hogy nem egy gettóban vagyok, igaz, akkor a hummernek már a kerekei sem lennének meg....

Hát, most sajnálom, hogy nem gettóban születtem. A tégla betondarab, nem használ, a feszítővas, fejsze és kalapács szintén nem. Ki a fene hagyta ezeket itt? Vagy nem ez tényleg egy gettó és mások is próbálták megfújni az autót. VAGY egy Obis teherautó száguldozott a közelben. Legalább van közelharci fegyverem. Az idegenek valahogy bejutottak, ám az ajtók zárva, fent nincs lyuk, tehát akkor alulról mehettek be. Ha egy kifejlett xeno befért oda, akkor nekem is kell, hogy menjen.

Hát, csak meglett a bejárat. Szép kis arzenál gyűlt össze, bár ha inkább maradtam volna tovább próbáltam volna az ajtót feltörni, előbb-utóbb találtam volna egy tankelhárítót is. Nézzük csak, egy M4C1-es gépkarabély, szép példány, 50 darab 10 milist tud kiokádni, meg egy M40-es gránátot a cső alatti gránátvetőből. Szép, majd meg kell néznem, hogy mennyi van a tárban és a gránát be van-e töltve. Hátulról még lootoltam magamnak két tárat, három M40-est, egy VP70-est pár tárral, meg két jelzőfáklyát. Mindent elteszek, most már jöhetnek a banánfejűek!

Mintha ez egy varázsgondolat lett volna, a runner a jeep tetejére ugrott. Nemhogy megvárta volna, hogy kiszálljak. Anno volt már hasonló helyzet, a Ryushin, csak ott egy APC-ből szálltam ki. Sanszosan a dög nem megy el magától, meg gondolom addig vár, amíg ki nem jövök. Nos, megpróbálom kinyitni az ajtókat, hiszen már bent vagyok és kiszállok. Ha mázlim van, nem fog letámadni, vagy ha igen, akkor nem az ölés a célja, hiszen könnyen elkaphat. Szépen óvatosan távozok a hummertől, nem tüntetem fel magamat veszélyesnek. Csupán akkor lövök a modern M4-gyel, ha a dög támadni akar. A cél visszajutni a vízfejekhez.

A runner nem támadott, sőt, követett, mint a hűséges kutya. Elég groteszk kutya lenne, de hé, nem eszik, nem piszkít be, csak nyáladzik és a postást öli, meg kb. minden mást. A vízfejek is csodálkoztak a kutyám láttán, ők mondják el, hogy mi is a helyzet, miért nem öl engem. Azért sértő, hogy az A-szériás xenok nagyobb veszélyt jelentenek mint én.

- Igen, mehetünk, de először a felszereléseimet kell újra meglelnem. Van még ott bőven skuló, ami hármunknak elég lesz. Mellesleg nem szívesen haladok tovább a "kutyámmal", szóval ha megengedik, akkor lelőném. Nem szeretnék egy ellenséget a hátam mögött tudni.

Ideje visszakapnom a pengéimet, amit egy uzsorás kovácsolt. Nagyon nem akarok megint egy kisebb vagyont költeni ezekre.

A szent pengék talán még megvannak... bár egy barkácsboltra elég szerszámom van. A pisztolyomat odaadom az egyik vízfejnek és mivel úgy sem tudják hogyan kell használni (sanszosan azt sem tudják mi a különbség egy automata és egy félautomata, vagy öntöltős fegyver között), ezért ledarálom nekik a tudnivalókat.

Az utcán régi barátaim a soklábú rusnyaságok fogadnak, ha már a runner elfutott előlem. Talán nem bántanak, mindenesetre még nem lépek fel veszélyesen. Ha mázlim van, a runner előkerül és lerendezik az egészet maguk között, ha meg nem, akkor a 10 milis skulók tesznek pontot az ügy végére.

Számításom bevált, a runner előjött és harcolni kezdett, csakhogy egyetlen lényt foglalt le. Miközben ők egy sikátorban tűnnek el, addig az egyik hatlábú nekünk támad. Az egyik vízfej lő először, ez meglepő, de legalább van időm célra tartani és lőni. Az elsütőmechanizmust meghúzva a csőből útjára indítok pár halálos lövedéket, amik a lény banánforma fejét fogja telibe kapni.

Ezentúl minden A szériás ellenség. Majd csak a sikátorba kell betekinteni, hogy mi lett a párharc vége, akárki is győzött, mindenképpen lőfegyver általi halált kapnak.

A pillanat, mikor az ember alkotta fém találkozik egy idegen lény fejével leírhatatlanul csodás. A találkozásból a lövedékek jönnek ki győztesen és zúgnak tova, míg a sav el nem emészti őket. A xeno elterül, újabb strigula nekem. A sikátori bunyót meg nem láthatom, a lények elmentek máshol lerendezni a faji vitát.

- Rendben, induljunk tovább Mr. és Mrs. khmmm...

Hála a faji konfliktusnak, a xenok nem foglalkoztak velünk, elég különös így járkálni. A modul szép rombolást okozott, két lakóháznak vége, remélhetőleg eme lakóház bérlői drogosok, meg egyéb erkölcstelen hulladék volt, így nem kár az épületekért. A xeno tetemek mindenütt ott vannak, ez jó, az már kevésbé, hogy az egykori kisboltnál csak a pengéim vannak, meg a viharvert páncélzat. Miközben felcsatolom a pengéket, hallom, hogy valami böszmeség van a közelben.

Sanszosan egy A-szeriás titán lesz, ami mindenképpen megtámad, jobb esetben "csak" egy praetorian, ami elől elmehetnénk. Jó lenne, ha a boltban kerenénk menedéket, a nagy dög nem férhetne be, de mi tűz alatt tudnánk tartani.

Tudtam, tudtam, hogy valami bengaságnak jönnie kell. Nem lenne gond, ha mondjuk tankelhárító egységgel járkálnék, de így? Öröm az ürömben, hogy némileg le van amortizálva, illetve nem támad ránk. Az biztos, hogy amíg kint van, én ki nem megyek. Mennyire jó lenne, ha ez a bolt bírna rombolópuskákkal, meg lőszerrel.

- Valami ötlet? Gyenge pontok, kiskapu, bármi? Elvben maguk készítették és tudniuk kellene mi a gyengéje.

Közben körülnézek a boltban, hátha van valami használható dolog, még ha sanszosan semmit sem hagytak itt.