A jelet sikerült leadni, ám mint egy átlagos holo filmben, vagy egy könyvben, az ellenség, az idegenek is pont most jelennek meg. Az első felderítőket sikerül kiszúrnom, nem vacakolunk, azonnal a tető felé vesszük az utat.
- Remélem a repülős fiúk vagy lányok vették a jelet és idesietnek, máskülönben úgy járunk mint egy Custer, vagy.. mindegy is. A lépcsőházból és a falak mentén kaphatunk támadást, vagyis 5 oldalról, ha nincsenek röpképes csótányok.
- Ez egy M40-es gránát, lepattintja a kupakot és megnyomja a gombot, utána eldobja és végignézi, ahogy a robbanás széttépi az ellent - nyomok két gránátot a nő kezébe.
- Ha a lépcsőház felől jönnének, dobjon be egyet, majd csukja be az ajtót, a durranás után várjon, majd újra nyissa ki az ajtót és ugyan ezt játssza el egy második hullámmal, utána lezárja a helyet. Maga és én - itt a férfira mutatok - a falakon felmászó csótányokat fogjuk elintézni, négy oldal, vagyis állandóan két oldalt kell fejenként lefednünk, egy-egy sarokba menjünk be, így egyszerre két falrészre van rálátásunk.
A távolban még több fekete kitinpáncélos démon jelenik meg, sietve jönnek felénk, ezek szerint közel és távol mi vagyunk az egyetlen élő emberek. Bizonyára hamarosan az egész táj olyan lesz, mint a Csillagközi Invázió egyik jelenete, ahol az araknidok egy tábort rohannak le a sivatagos terepen. Remélhetőleg minden ugyan így megy le, több trillió halott bogár, miközben a jófiúk az utolsó pillanatban húznak el.
- A fejre lőjön, mivel magánál pisztoly van és nem is az erősebb verzió, ezért várja meg, míg közel érnek, utána lőjön. Jó esetben meghalnak, vagy a találattól, vagy a zuhanástól, rosszabb esetben meg sem érzik.
Az első alienek bizonyára már a házban vannak, próbálnak feljönni a lépcsőház felől, talán eközben az atmoszférába már belépett a mentőegység. A vérem pezsegni kezd, nem a félelemtől, hanem a lehetőségtől. Milyen dicsőséges alkalom a halálra, egy alulfegyverzett katona meg két tudós egy egész Földre való alien ellen. Egy igazi utolsó harcállás, Custer, a Roerke ároki britek, vagy a svájci gárdisták Rómánál vagy a közismert 300... római Cannae térségében a punok ellen, no meg a 300 spártai harcos Thermopülánál.
- Egy jelzőfáklyát lőjünk el, a másikat majd akkor, ha látjuk a gépet.... már ha jön és élünk addig. Most pedig, várunk, várunk, hogy az első fekete test a célkeresztbe kerüljön. Jó nap ez a halálra, egy katona nem is kívánhat jobbat! Kár, hogy nem bömböl valami jó kis metál.
- Remélem a repülős fiúk vagy lányok vették a jelet és idesietnek, máskülönben úgy járunk mint egy Custer, vagy.. mindegy is. A lépcsőházból és a falak mentén kaphatunk támadást, vagyis 5 oldalról, ha nincsenek röpképes csótányok.
- Ez egy M40-es gránát, lepattintja a kupakot és megnyomja a gombot, utána eldobja és végignézi, ahogy a robbanás széttépi az ellent - nyomok két gránátot a nő kezébe.
- Ha a lépcsőház felől jönnének, dobjon be egyet, majd csukja be az ajtót, a durranás után várjon, majd újra nyissa ki az ajtót és ugyan ezt játssza el egy második hullámmal, utána lezárja a helyet. Maga és én - itt a férfira mutatok - a falakon felmászó csótányokat fogjuk elintézni, négy oldal, vagyis állandóan két oldalt kell fejenként lefednünk, egy-egy sarokba menjünk be, így egyszerre két falrészre van rálátásunk.
A távolban még több fekete kitinpáncélos démon jelenik meg, sietve jönnek felénk, ezek szerint közel és távol mi vagyunk az egyetlen élő emberek. Bizonyára hamarosan az egész táj olyan lesz, mint a Csillagközi Invázió egyik jelenete, ahol az araknidok egy tábort rohannak le a sivatagos terepen. Remélhetőleg minden ugyan így megy le, több trillió halott bogár, miközben a jófiúk az utolsó pillanatban húznak el.
- A fejre lőjön, mivel magánál pisztoly van és nem is az erősebb verzió, ezért várja meg, míg közel érnek, utána lőjön. Jó esetben meghalnak, vagy a találattól, vagy a zuhanástól, rosszabb esetben meg sem érzik.
Az első alienek bizonyára már a házban vannak, próbálnak feljönni a lépcsőház felől, talán eközben az atmoszférába már belépett a mentőegység. A vérem pezsegni kezd, nem a félelemtől, hanem a lehetőségtől. Milyen dicsőséges alkalom a halálra, egy alulfegyverzett katona meg két tudós egy egész Földre való alien ellen. Egy igazi utolsó harcállás, Custer, a Roerke ároki britek, vagy a svájci gárdisták Rómánál vagy a közismert 300... római Cannae térségében a punok ellen, no meg a 300 spártai harcos Thermopülánál.
- Egy jelzőfáklyát lőjünk el, a másikat majd akkor, ha látjuk a gépet.... már ha jön és élünk addig. Most pedig, várunk, várunk, hogy az első fekete test a célkeresztbe kerüljön. Jó nap ez a halálra, egy katona nem is kívánhat jobbat! Kár, hogy nem bömböl valami jó kis metál.
