Sós sivatag - Anomália

A swimmer megdöglött. talán ez volt az amelyik a pancsolóba húzott engem bele. Az hogy egyre több alien jön erre egyet jelenthet: a szintetikus elpusztult, de lehet hogy nem bír ennyi célponttal. A füst kezdett eloszlani, kivehetővé vált, még ha egy kis időre is két újabb alien illetve az ellenségnek a védelmi centruma, azaz a hajójuk. A francba kerülünk mi ide pont a front közepére mikor pont elment a füst?

- Rugalmasan szakadjunk el uram! Én pisztollyal fedezem magát, utána maga kezd pár méter után engem fedezni. Ennek a lényege az hogy folyamatosan mozgásban lesz az egyikünk de nem tudják kilőni mert a másik éppen fedezi őt. Ha pedig éppen a lövöldözőt akarják kilőni akkor megeshet hogy éppen a futó emberke áll meg lőni. Ez egyáltalán nem két katonának való feladat hanem több emberes taktikai mozdulat de most ez van, ezt kell szeretni. A pisztoly nem lesz túl jó folyamatos tűz leadására de még mindig jobb mint a mesterlövész. Mikor lövök mindig leguggolok hogy minél kisebb célt nyújtsak addig amíg Hicks nem ordít rám hogy fussak.

Úgy tűnik hogy a csata mérlege felénk fordult, nem is meglepő egy turáni harci androiddal meg azzal az alattomos predator ruhás nővel aki bizonyára most az ellenség mögé szivárgott. Igen, biztos is mert az egyik koponyás most robbant darabokra. Aztán az ellenség és a társak is kiszúrtak minket, úgy érzem mintha minden tekintet rám szegeződne és Hicksre, de főleg rá mert ő miatta van itt mindenki.

Megpróbálok inam szakadtából elrohanni a bajtársakhoz, mindeközben cikázva hogy az ellenség számára nehezebb célpontot nyújtsak. Ezt el is mondom társamnak hogy tegyen ugyan így, illetve hogy lehetőleg ne kerüljünk egymáshoz túl közel mert úgy könnyebb célpontok leszünk. A cél a legközelebbi fedezéket adó bajtárs vagy tereptárgy, mindeközben természetesen próbálunk nem belefutni a baráti tűzbe.

Az ember átgondolja az életét ha golyók repülnek körülötte, bármelyik találhatott volna, bármelyik megölhetett volna de Fortuna és Mars még nem akarja hogy ilyen körülmények között pusztuljak el. Bevetettem magam az első szikla mögé ami a közelemben volt. Egy bajtárs van itt, így már hárman kucorgunk egy szikla mögött. Egy golyó repült át a fedezéken, rohadt közel hozzám, M42C volt a tettes. Ha nekem lenne egyszer egy ilyenem!

Az ellenség még mindig képes ellenállni, vagy mind meghalnak vagy megadják magukat mert számukra nincs menekvés. Elit katonák lévén biztos a végsőkig fognak küzdeni, persze akadhatnak kivételek és remélhetőleg a kivétel most fog bekövetkezni. A gránátvetős és az M42C kezelő most komoly gondot okoznak. Muszáj innen eltűnnöm, ha lehetségesnek tűnik akkor megpróbálok fedezékről fedezékre hátra menni hogy majd ott kihasználhassam a mesterlövész képességemet. Ha ez nem lehetséges akkor kénytelen vagyok itt lövöldözni, először is az orvlövészt kell megölnöm. A sziklába ütött lyuk segít behatárolnom a helyzetét, utána jön a neheze, a földön mászva próbálok minél jobban beolvadni, az álcám most végre kifizetteti magát. Amint megfelelő pozícióban vagyok a mesterlövésszel leadom a lövést ami remélhetőleg elintézi az M42C fegyverest. Utána azonnal visszahúzódok fedezékbe, majd újra megismételve a procedúrát megpróbálok minél több ellenséget lelőni.

Rendben, a célszemély helyzete bemérve. Óvatosan lövész pozícióba helyezkedek, a célkeresztben már ott is van az ellenség. A lövésemet két szívdobbanás között leadom, a golyó átszeli a kis távot ami köztünk van. Már előre örültem hogy újabb strigulát húzhatok a fegyveremre de az élet nem ilyen kegyes, legalábbis nekem. A golyó nem hatolt át a páncélon és ami rosszabb: felfedtem magamat. De úgy tűnik hogy egyenlőre nem akar vagy nem tud velem foglalkozni, persze ez érthető hiszen nem csak mi vagyunk itt. Minden esetre felmértem hogy mivel állok szemben, egy ZTC páncélzat, köszönhetően a rengeteg katonai könyvnek amit életem során olvastam no meg a katonai cuccok iránti rajongásomnak gyorsan meglelem mi is a pajzs gyengéje.

- Össztüzet kell leadnunk a fejére, illetve az ízületekre ami a pajzs gyengéje! A gond az hogy nem nyílt terepen van hanem fedezékben és bármikor visszahúzódhat. Most jól jönne egy gránát de az ugyebár nincs nálunk. Először is megpróbálom eltalálni az egyik ízületét, mindeközben zúdítsatok a fejére annyi ólmot amennyit csak lehet, ha nem is sikerül megölni de legalább fedezék mögé sikerül szegeznünk, kivonva a további tűzharcból. - Mondom az utásznak és Hicks tizedesnek.

Ezúttal a fedezékünk másik oldalára mászok ki felvenni a fekvő pozíciómat, várva hogy felbukkanjon az ellenség. Ha nem sikerülne harcképtelenné tennünk akkor gyorsan körülnézek a harctéren hátha akad egy olyan ellenséges gyalogos akit le tudok lőni amíg társaim fenntartják a zárótüzet a ZTC-s ellen. Miközben felveszem a pozíciómat addig egy bajtársat veszítünk, szó szerint szívtelen alakká vált a fickó. Miért is hittem hogy a harcnak mindjárt vége, hiszen csak most bontakozik ki igazán. Hol van a főhadnagy és hol van az az átkozott predator ruhás nő, ha már a főtábornál kisegített akkor most is megtehetné, bár egy fegyveres elit katona nem egyenlő egy mezei arctámadóval.

Egy időre kivontuk a harcból, ez is valami. Az ellenséges arcvonal felől beállt a csend, nem ugattak fel a fegyverek. Persze a talpunk alatt levő járatokból meg tucatjával jönnek elő a savvérűek, dacára hogy elvben a bádogember éppen azért maradt lent hogy őket likvidálja. A szeszélyes nőszemély, Fortuna megint oldalt cserélt, küldte a dögöket amiket ideje elküldeni Hádészba, miután a háború feneketlen bendője bezabálja őket.

- Csak fejre lőni! Ott minimális sav spriccel szét, mintha a testre lőnénk mert akkor 15 m-re is elérne minket. Ha kell térdet lőni hogy elessenek és aztán lőjük fejbe őket. Mind külön területért felelünk, bal, közép és jobb. - mindeközben a mesterlövész újratöltve célba veszem a legzsírosabb célpontot, amíg nem muszáj nem veszem elő a pisztolyt.

Wolf
Csúszómászó idegenek nem voltak túl nagy kihívások. De mikor egy derékban kettévágott halálfejes felső része zuhant közéjük és azt pár napalm gránát követte. Na az a maradék kihívást is megszüntette, a halálfejes darabka meg a másik kihívás végét is jelentette.

Natasha
Nem volt idő a többi fegyveres felé sem ordítani a fegyvert. Thomson pedig reflexből az idegenekre lőtt. Predator felszereléses női alak jelent meg a halálfejesek mögött és lándzsájával hátulról könnyed mozdulatokkal szabadította meg őket a fejüktől.

Közös
- GYÜLEKEZŐ! MARADÉK BALFASZ MEG ADJA MEG MAGÁT! - Várt hívó szó, mely mindenkit a megmaradt TT rámpájához invitál.

Én ezektől nem fogok megdögleni, de nem ám. Olyan bogarak még nem születtek amik engem, B.J. Wolfot, le tudnának győzni. Még nem írtam be magamat a történelembe, még nem. A lövedékek záporát zúdítjuk most az idegenek testeire, pusztulnak is elfele. Aztán egy fél ember repült közéjük. Kísérete napalm, valamiért úgy érzem mintha a vietcong vett körül Hue városánál de a légi lovasság időben érkezett. Nos, újratárazom a pisztolyomat. A félbekaszált hulláról meg is jegyzem magamnak hogy az a szajha végre elvégezte azt amit a rohadék barátai között tanult. Bizonyára a ragadozókban az igaz bushit látta, a makulátlan harcost. A galaxisban csak egy igaz harcos faj van, az ember, már csak azért is mert elvertük a rákfejűeket LV-742 dzsungeleiben.

Aztán felhangzott a gyülekező parancsa, ideje is volt már véget vetni a testvérharcnak. Csak most jövök rá hogy ma bizonyítottam magamnak, az Űrgárda elitjével kerültem tűzharcba és túléltem, nem csak túléltem hanem egyet meg is öltem közölük, azt azért sajnálom hogy a nemezisemet, a másik lövészt az a szuka ölte meg.
- Elnézését kérem uram! De el kell intéznem egy aféle rituálét, meg kell szereznem a vadkan agyart. - mondom Hicks tizedesnek.

Ha elenged, akkor megkeresem a precíziós lövész M42C-jét és kiveszem belőle a vadkanagyart. No, meg hogy elhozzam a fegyverét magamnak, remélem nem ment tönkre az a tökéletes mestermű. Ha meg nem enged el akkor ez kimarad, próbálom megkeresni Ripleyt vagy a főhadnagyot és átadom nekik a fekete dobozt, meg Hicks tizedest.

//a vadkanagyar kifejezés egy katonai szleng. A lövészek arra a golyóra mondják amit a másik lövész puskájából kiszednek, mert ez a golyó nagy értékkel bír, ha a körülmények máshogy alakultak volna akkor ez a golyó bizonyára halált okozott volna, ez esetben én ettől dögöltem volna meg//

Valahogy számítottam rá hogy a mesterfegyvert ilyen szomorú állapotban lelem meg, elvégre túl szép is lenne így. A závárzatból kilököm a lövedéket, a vadkan agyar az enyém, mehet a yautja nyaklánc mellé szerencsetárgynak. Szép ez a nap, most hogy vége a harcnak, a puskapor csípős elegye és a dögök savas vér kombinálódik a halott űrgárdisták szagával, valami rohadt büdös az egész de van benne valami más is, ezt úgy hívjuk hogy győzelem! Odavertem a galaxis egyik legerősebb alakulatának, ráadásul meg is öltem egyet közölük és még élek, hogy a naplómba jó alaposan lejegyezzem ezt a napot.

Elindulok a bajtársak irányába, alaposan megcsappantunk az biztos, vagyok én, két utász, Thomson, Ripley, Hicks, az űrhentes, meg egy vörös hajú nő aki valamiért ismerős nekem, mintha már egyszer találkoztam volna vele. Igen, már emlékszek, ha jól tudom valami Eiica. Persze eközben a tisztünk is felbukkan, irigylésre méltó szakadt páncélzatban, bizonyára egy olyan szintetikus ő mint a lenti aranyember.

Aztán felpörögtem az események, az űrhentes imádó nő elmondja hogy a flotta összeállt, tehát a Ryushi hadjárat végső szakaszába lépett, elkapjuk a Fritz torkát és elvágjuk. Ellenkező esetben mi leszünk a bűnbakok és az legjobb esetben is azonnali leszerelés, legrosszabb esetben hadbíróság és lefokozás, utána egy büntető hadjárat vagy a kivégzőosztag jön. Bár bevallom, most hogy tudom, a hadigépezetnek jó lenne a víz, nem is tűnik olyan gonosznak az admirális, De! Ha az emberiség egészének akarta volna adni, akkor nem titkolózott volna, tehát magáncélokra kell neki, ami katonák életének feláldozását jelentette a Ryushin. Bár, nagyon is érdekel kik lehetnek azok akik a benga elefántemberekkel üzletelnek, jobb lenne élve elfogni Daltont, kihúzni belőle amit csak lehet.

Az is érdekel hogyan akar egy szintetikus irányításra bírni egy királynőt, vagy mondjuk a császárnőt, mert ha őket irányítja akkor a fészek követi őket. Klassz lesz az alienek oldalán harcolni, az emberek ellen. Jut is eszembe, van nálam valami amit vissza kell szolgáltatnom.

Odalépek a főhadnagyhoz, szalutálok és átnyújtom neki a fekete dobozt aminek megőrzésével bíztak meg.

Ezen is túl vagyunk, semmiféle ellenséges mozgás, még egy precíziós lövész se a láthatáron, bár kitudja, lehet, hogy egy Motova típusú szatellit figyel minket. Akárhogy is, a Kaszás ma is bőven aratott, sokakat elragadott, de engem nem, én élek és tovább harcolok, talán holnap én is Ryushi kietlen sivatagos felszínén lelem halálomat, hiszen a helyzet bonyolódott, ugyan a xeno populációt sikerült jól megtizedelni, de most egy testvérháborúba csöppentünk, bőrnyakú öl bőrnyakút.

Némi meglepődés ér, mikor megtudom, hogy tisztünk egy ravagert fog irányítani. Egy kicseszett ravagert! Nagyon remélem, hogy tudja irányítani és nem szabadul ránk, mert a kanyonban lévő századméretű offenzívát rendesen szétbarmolták ezek a két lábon járó behemótok, pedig páncélozott erősítést is kaptunk. Valami nem stimmel, Wágner főhadnagyot fejbe lőtték, mégis itt van, android pedig nem lehet álmodó, vagyis.... valami van itt a háttérben, a naplóbejegyzéseimben leírtam, hogy gyanús alak, most meg pláne.

Akkor hát várjunk a végső ütközetre, remélhetőleg sikerül megölni a főtisztet, aki a belháború mögött áll, hiszen biztos vagyok benne, hogyha csak hadbíróság elé kerülne, a befolyásos barátjai kisegítik, vagy elnémítják mielőtt kipakolna. Vajon ő a sakktáblán egy gyalog, egy feláldozható ember, vagy ő a fej? A fekete doboz nálam marad, némileg érdekel mit is tartalmaz, de hogyan is nyithatnám meg az adatait? Ha van rá mód - amit kétlek - körbekérdezek kompatibilis csatlakozóért, de miért lenne ilyen egy harcoló katonánál? Talán a műszakiosoknál akad valami cucc.

Előkerült pár konzerv, a csináld magad kaja mára megvan. A felszerelésemet a szünetben elkezdem átnézni, ha kell javítani, a tárakat feltölteni. Egy ütközetnek vége, hamarosan jön a következő.