Sós sivatag - Anomália

A 3 méteres állat szó nélkül tüzelt ránk szó szerint tűzzel. Senkit sem talált el, a hő azért megcsapott engemet, melegebb volt mint a bolygó két napjának hője. Borzalmas dolog halálra égni miközben az ember teste kis törpévé zsugorodik. De nem követte ezután újabb lángcsóva az előzőt, valamiért újra megdermedt a gép.

Semmi ötletem nincs hogy hogyan iktathatnánk ki a gépet, egyszerűen nincs mivel, ha lennének gránátok amiket egybekötve eldobnánk az kárt okozna neki. Meg is kérdezem a többieket hogy van-e gránát. Közben körbenézek hogy hogyan is néz ki pontosan a hely ahol vagyunk hátha akad valami hasznos tárgy. De talán valami köze lehet a szintetikusnak ahhoz a földrengéshez ami kicsi volt de érezhető. Bizonyára az utászok már mindjárt lefúrnak ide, legalább nem leszünk akkora trágyában mint most.

Ha nincs akkor beleszólok a headsetbe hogy a parancsnoktól további utasítást várjak, bár nekik sem lehet erre tervük mit kellene csinálni. Jobb lenne bevárni valami nehézfegyveres csapatot.

Az anyját! Gyorsan történt minden, a barlang bejáratának megtisztulása, a szintetikus cselekedete és a predator ruhás nő. Emlékszek rá, a pilóta romos kanyonban volt ott, de mi köze van ehhez a helyhez neki? És mit mondott azon a halandzsa nyelven a gépnek? Mindegy, ha azt mondja kövessük akkor követjük, még ha nm visel katonai rangjelzést ami miatt nem parancsolhatna nekünk.

Miután sikerül újra a felszínre kerülnöm szétnézek és nyugtázom hogy a célpont landolt, egy másik hajónál. Ez nem volt itt, ez biztos. Rohamlépésben megyek az álcaruhám hűtőberendezéséért (már ha közel van, mert ha túl messze van akkor nem megyek érte). Odamegyek az EEV közelébe és M40 fegyveremet készenlétben tartva várok a további parancsra. Itt van az a magyar tiszt is az elmaradhatatlan állatával, ha ő itt van akkor valami komoly gond lehet.

15 perc és még most sem tudok semmit, de hátha most kiderül valami. Ez a nap tényleg meglepetések sorát hozza magával, itt van ez a Hicks nevű pasas, ha jól rémlik azon a szerencsétlen 13-as számú Conestogán utazott, a Sulacon. De hogy ő igazi vagy valami android nem tudom, ez kérdéses mert a kormány anno minden katonát és civilt akik 2192 előttről találkoztak xenokkal azt likvidálták, diliházba zárták vagy az isten háta mögé küldték szolgálatra.

leveszem a maszkot vagy mit, majd elindulok a magyar tiszt felé megkérdezni mi a további parancs. Remélem hogy felismer engem, igaz mikor legutoljára találkoztunk fel akart szabdalni azzal a bicskájával. De miért is ne emlékezne rám? Egy kezemen is meg tudom számolni hány vörös hajú férfi harcol a bolygón akiknek az arcát egy nagy seb ékesíti. Remélem sikerül megtudnom hogy mi is folyik itt vagy hasonló, hiszen nekem a déli kristálynál kellett volna lennem a többiekkel, helyette itt vagyok.

Persze, menjél csak el flörtölni a nővel. Mintha meg sem akarna látni engem, ahogy egy bizonyos néger közlegény tenné most közbeszólnék de inkább maradok csendben. Az élő legenda Hicks magához tért, kedvelt tisztünk pedig nyersen el is mondta mi a helyzet. Nos, rám hárul a feladat hogy történelemórát adjak egy közel 26 éve alvó embernek. Odalépek hozzá, egyből feltűnik a sav okozta seb az arcán, nos legalább hasonlítunk valamiben: mindkettőnk arcán az idegenek okozta sebesülés van.

- B.J. Wolf közlegény vagyok, röviden csak Wolf. Készüljön fel ura mert amit mondok az halálosan komoly, uram. Az LV-426-on önök után is jöttek katonák, szám szerint háromszor de ez mellékes, lényeg hogy a xenokkal küzdöttek meg. Hogy mi történt a Sulacoval pontosan azt talán csak a felsőbb vezetés tudja. A dokumentumok szerint a Föld fele tértek vissza de valami hiba miatt ez nem történt meg, állítólag a Fury 161-en történ valami katasztrófa vagy hasonló és Ripley ott halt meg de ezek szerint a hír téves volt hiszen itt van köztünk. Bár az is igaz hogy soha életemben nem foglalkoztam behatóval a Sulaco sorsával, talán ön megtudhatja mi is történt azon a bolygón mert - Várom hogy megeméssze a hallottakat, ezalatt összeszedem gondolataimat hogyan is lehetne legjobban összefoglalni a Föld vs Alien háborút.

- 2192-ben egy Salvaje nevű őrült a szektájával betört egy BioNat laborba, ott megfertőzték magukat. Ekkor kezdődött el a máig tartó lidércnyomás, az idegenek túlságosan is elszaporodtak, másfél év múlva a Föld elesett, több kisebb nagyobb kolóniával egyetemben. Ha ez nem lett volna elég megjelent a Bug-Men akik ember-alien hibridek, illetve egy gonosz predator klán is. Ezekről még később beszélek, uram. Ripley, aki itt van maga köré kerített néhány álmodót, azok akik álmukban veszik a királynők adásait, és sikeresen elrabolta a xenok vezérét az anyakirálynőt. A Földre hozták és egy rakás atombobára dobták le, elvben már robbantak a bombák és remélhetőleg megsütött pár milliárd dögöt. - Kifújom magamat, várok egy kicsit és elkezdem tömören összefoglalni az elmúlt pár évet.

- A predátorok egy ocsmány gyilkos faj, sportból ölnek embert, sajnos most éppen szövetségben vagyunk velük mert egy még ocsmányabb predátor klán jelent meg, ők irányítják az idegeneket tehát világveszélyt jelentenek a galaxisra.  Jelenleg 2196 Januárt írunk, karácsony előtt jöttünk ide megtisztítani ezt a bolygót, nagyjából kész is de úgy érzem nem csak emiatt vagyunk itt. A körszakállás alak Wágner Balázs, az űrhentes ruhás nőt nem ismerem pedig már találkoztam vele, a Halálfejesek meg a CMC elitegysége. Nevükhöz köthető a politikai ellenfelek kiiktatása a Föld-Alien háború elején, tehát rossz fiúk, bármit is akarnak itt abból csak gond lehet.

Remélhetőleg minden fontosat elmondtam amit lehetett ilyen rövid idő alatt, körülnézek keresve egy tisztet vagy altisztet parancsot kérni tőle. Jobban örülnék Mr. kardal a xenok ellen úrnak hogy magyarázza már el mit keresek én itt és mi folyik itt. Esetleg Ripleytől kérek tanácsot ha már a tábor ostrománál leordított.

Bár senki nem mondta mi is lesz majd de már tudom hogy itt ember ember ellen fog harcolni, második alkalmam hogy ilyen helyzetbe kerülök. Jó is így, változatos lesz így a harc. Viszont Ripley válasza érdekes volt, szóval már megfertőzték a xenok, ha csak nem egy Emil Zorn vagy nem műtötték meg időben akkor halottnak kellene lennie. Fury 161 rejtélye talán számomra mindörökre az is lesz. Hicks tizedes felé fordulok hogy elmondjam mi folyik itt, megint:

- Küldetésünk megtisztítani a bolygót az idegenektől. Egy ezred méretű támadásra futotta, viszont nemsokára már győzünk. Tudnia kell hogy a bolygón egy ősi értelmes faj is berendezkedett anno, az admirális a koponyásokkal akarja a romok közt levő technológiát megszerezni, gondolom én világuralmi célokra. Tehát gyorsan el kellene őt tenni láb alól mielőtt még több embert áldoz fel. A fegyverzet és felszerelés 15 év alatt nem sokat változott, így az ismerős M41A vagy M3 páncélzat fellelhető.

Beszédemet befejezem, szalutálok egyet és egy felettest kérdezek meg hogy nem tudnának engem hasznosan felhasználni. Az orvlövészek mindig nagy erőt képviseltek, és hát akad is egy mesterlövész itt a személyemben, nem sok értelme lenne 0 páncélzattal közelharcba bonyolódnom. Ha szerencsém van meglepetésszerűen adhatok le pár lövést egy megfelelő helyről.

Hogy is volt? A titánium embernek kellene az ehhez hasonló helyzeteket megakadályoznia, Tommy is játssza a keményet mint Douglas Bader anno, el is vesztette a lábait Tommy-val ellentétben aki éppen járkál most is és eldicsekedhet hogy egy sivatagos bolygón egy úszó xenot ölt meg. Az ormányos lények említése már nem lep meg, számítottam rá hogy valami közük van az itt levő barlanghoz.

Bár nem mondták de már biztosra veszem hogy az ellenség a levegőből fog érkezni, nagyon jó. Ahogy az is hogy Hickset el kellene tüntetnem, egy nagy síkságon! Persze ott van az EEV, az alagút két bejárata de az alagúttal a baj az idegenek jelenléte, az EEV pedig a tűzharc áldozatává válhat, a saját hajónkat pedig gondolom én gyorsan ki fogják lőni mert így megtarthatják a légi erejüket. Megkérdezem Headseten keresztül hogy az EEV vagy az alagút nemrég nyitott bejárata a biztonságosabb a káplárnak.

Gyorsan előveszem pisztolyomat a tárakkal és odaadom a tizedesnek hogy szükség esetén használja, eldarálom hogyan is kell működtetni mert lehet hogy nem ismeri ezt a lőfegyvert.

Gondoltam hogy a fekete doboz nem kerülhet ellenséges kézbe, de ugyanakkor azt nem mondták hogy ha kell pusztítsam el. És jött egy fekete légijármű, kamuflázsa nem igazán jó, de a közös ellenség ellen úgy is mindegy, ők úgy sem látják ezt a színt, legalábbis nem hinném hogy az alienek látnának színeket. Úgy tűnik adott most még nekünk a gép pár perc nyugalmat, fogalmam sincs milyen típus ez, elvégre egy katona csak nem lehet képe minden harci járművet memorizálni és annak tulajdonságait.

Talán jó ötlet lenne ha a csonthalmazokhoz megyek a tizivel, ott majd elrejtőzünk lehetőségünkhöz mérve, majd legfeljebb testemmel próbálom takarni őt, ideje hogy az álcaruha most megtegye feladatát. Esetleg a fekete dobozt is elrejthetnénk oda, megjelölve a helyet. Ezután BiMex szemüvegem segítségével nézem az eseményt, ha az ellenség valami folytán gyalogokat tesz ki akkor megpróbálom a legrangosabbat leszedni közülük és csak akkor lőni ha van valami zaj ami elnyomja lövésemet a mesterlövésszel. Már csak bízni kell a felsőbb erőben hogy minden jól menjen, ha már eddig annyiszor sújtott.

//ha a csontok túl messze lennének, vagy nem érnénk oda időben akkor földre vetem magam próbálva testemmel takarni Hickset. Természetesen a headseten keresztül jelentem merre megyek nehogy árulás miatt kivégezzenek//

- Köszönöm uram hogy megmentett! - Nyugtázom Hicks felé, talán tényleg megmentett most engem. Bár örülök hogy nem a rohadt bogarakkal kell most harcolni de ugyanakkor sajnálom is. Az emberek veszélyesebbek nyílt téren mint egy idegen, pláne ha még a levegőből is lőnek ránk. Először láthattam légideszantosokat, ez most komoly? Tengerészgyalogos akit nem a vízből deszantolnak hanem az égből, ez már a légierő embereire tartozna.

Minden esetre lenyűgöző látványt figyelhettem, arra számítottam hogy a hajónkat lövik szét először hogy megtartsák a légi uralmat. De aztán elment az APC is, de legalább magával vitte az ellenséges gépet is. Számításom szerint ha túl is éljük ezt a bevetést akkor gyalogolhatnánk vissza a táborba, kivéve ha a légi jármű még működik megfelelően, de remélem hogy a földön is marad a harc végéig. Életemben másodjára kerülök olyan helyzetbe hogy tűzharcba keveredek, az első az LV-854 volt de az egészen más környezet és helyzet volt.

- Uram! Itt a karabélyom, ha kell adjon fedezettüzet számomra hogy lőhessek. - Dobom az M40-t Hicks felé hogy elkapja.Ezután a földhöz (jobban írva homokhoz) lapulok, bekapcsolom a hűtőberendezésemet és optimálisra nagyítom a szemüvegemet. Tiszta célpontra készülök lőni, előnyben részesítve a fejlövést de ha más mód nincs rá akkor térdre lövök. Adja Mars hogy hozzáküldjek pár kurafit!

Valami hihetetlen mámorító érzés futott át rajtam, legszívesebben felpattantam volna és ujjongva futottam volna amiért egy ennyire jó lövést sikerült leadnom! A golyó röppályáját követve azt látná a néző hogy a golyó egyenest átfúrta a koponyát de már nem jött ki a túloldalán, az agy teljesen szétment. Másodjára ölök meg tengerészgyalogost, mondhatni jóleső érzés, aztán magamban leszidtam énemet amiért ez tetszik nekem. Következő célpontom ezúttal megúszta, nem nyújtott alkalmas pillanatot a lövésre, de lehet hogy pont ő segített, ahová most lőtt ott lehetnek a társaink.

A lőfegyverek kakofóniájában egy újabb hang is megjelent, a feketéknek a légi járműve csinált valamit. Pontosabban egy gumicsónak jött ki belőle, poénos lenne az egész, majd elmesélem ezt valakinek ha megélem. Aztán valami elkezdett terjengeni a levegőben, egy kis pillanat után jöttem rá hogy ez mesterséges füst, lassan a lőfegyverek is alább hagyják a tüzelést mert már egyre kevesebb tiszta célpont van, a baráti tűz pedig nem lenne jó.

Hicks indulni akart vissza a csapathoz, jól van induljunk, végtére is most ő a felettesem.
- Induljunk, de a pisztolyt visszakaphatom, uram? Javaslom hogy abba az irányba induljunk el amerre a második leendő áldozatom kilőtte a gránátot, valószínűleg ott vannak a mieink. Illetve jobb lenne ha összegörnyedve haladnánk nehogy lekaszáljanak minket, ja és mi lenne ha úgy haladnánk hogy az egyik kezét a vállamra teszi, így nem tudnánk egymást elveszíteni, uram. - A füst máris kezdett elrejteni mindent, ha visszakapom a pisztolyt azt fogom majd kézbe venni, a mesterlövész a hátamon fog pihenni, a szabad kezemben pedig kioldom a rejtett pengét hogy ha összekerülünk az ellenséggel és lehetőség van csendesen elintézni azzal öljem meg de arra törekszek hogy elkerüljem az embereket és úgy elérni arra a pontra amerre anno a gránát repült, tudom hogy nehéz lesz és előfordulhat hogy eltévedünk ebben a ködben.

Miért van az hogy úgy érzem valaki vagy valami szivat? Elméletben az aranyember feladata a xenok kiiktatása, az természetes hogy minket azonnal megölt volna de amint már nekünk dolgozik attól kezdve gondol egyet és leül kockázni. Amekkora mázlink van majd minket fog boldogítani jelenlétével, nem mintha rajtunk kívül lenne vagy 4 tucat fegyveres itt. És szokás szerint megint bajt találtam, tök mindegy alapon a bal karomon levő rejtett pengét az objektumba szúrom bele, ha élő xeno akkor a válaszreakció sem marad el, ez esetben pisztollyal megpróbálom eltalálni, pontos célzásról nem lehet beszélni a füstben. Ha meg döglött xeno akkor folytathatjuk utunkat és a pengémet hiábavalóan marattam szét, ha meg egy szikla akkor meg talán kicsorbul vagy eltörik a penge. De egy hang a fejemben azt súgja van valami disznóság az ügy mögött.

Az elmúlt történések fényében Hicks megérkezése, és a neki való magyarázás, a nevem elszidása, meg a többi ékes dolog kapcsán inkább szép csöndben meghúztam magam a háttérben. Eléggé hatásosan sikerült, nem sok vizet zavartam. Fegyveremet kezemben tartva csapott arcon a füst. gykeztem készenlétben maradni, és azonnal lőni, ha a szörny támadni kezd.

//Bocs a késői, silány reagért, majd igyekezni fogok.//

Őszintén szólva én egy kődarabra számítottam, ezért is volt meglepő hogy a penge áthatolt az objektumon. Ezzel oda is lett a penge, ennyit ér 700$, ebből vehettem volna egy komolyabb csúzlit is, talán egyszer savbevonatos fegyverrel mehetek akcióba. A kapott ütés erős volt, életemben nem kaptam ekkora pofont, a jó hír hogy minden fogam a helyén, a rossz hogy a reggeli kukoricakenyér, fehér trutyileves és a fél liter folyadék világot akar látni, nekem meg nincs kedven színeset ásítani, próbálom is leküzdeni eme érzést.

Remélhetőleg a káplár megölte a dögöt, de ezt meg is kérdezem tőle, biztos ami biztos. Így is elég nagy a zűr, de az alienek még tetézik is. Ha át is jutunk a vonalainkhoz hogyan kerüljük el hogy ne lehessünk a kedélyesen hangzó baráti tűz áldozatai? Majd akkor kigondolom, most élve el kellene oda jutni. Szólok az élő legendának hogy jobb ha lapítva megyünk tovább arra a pontra ahová anno az ellenség a gránátot dobta. Ha emberi alakot vélek meglátni nem nyitok tüzet, csak ha elkerülhetetlen, xeno esetében habozás nélkül lőni fogok.

A kiáltás elhalt, egyből tudtam hogy ki is okozta a halálát. Már egy ideje gyanítom hogy a magyar tiszt még rejteget valamit, de hogy kibírjon egy fejlövést? A csávó biztos valami szintetikus vagy harci android,  vagy csak a sisakról lepattant a golyó. Mindegy is, legalább már tudom hogy elértük a saját vonalainkat, bizonyára itt csak bajtársak lesznek.

Valaki guggol ott, és tuti nem a szapora jött rá, valami azt súgja nekem hogy ő csak nem lehet ellenség, életemet erre a hangra teszem fel. Egy alien viszont jelen van, kénytelenek vagyunk konfrontálódni vele.
- Uram! Tőlem jobbra egy idegen és felénk tart. Zúdítsunk rá gyilkos golyózáport, ne adjunk neki esélyt hogy életben maradjon. Ha túl közel kerül lője el a térdeit hogy elessen. - Mondom Hicks tizedesnek. Jómagam előveszem a mesterlövész puskát hogy egy jól irányzott golyóval lelőjem a dögöt, lehetőség szerint a nyakat és a fejet célozva be. Ha sikerül kinyírni a lényt akkor megnézem hogy nálam van-e még az a fekete doboz, csak most jutott eszembe hogy eleddig nem néztem meg nálam van-e még. Ezután kezemet lengetve próbálom felhívni a katonának a figyelmét, utána feltartott kézzel elkezdek felé közelíteni.

Remélem hogy az a belső hang nem tévedett vagy hogy tényleg nem a baráti tűz végez majd velem.