Katedrális (ember kaland)

Még hogy nem film. Pedig van pár olyan ami most illik a helyzetemre. Aztán miután elmondott pár mondatot már el is ment. Hogy az arctámadó pusziljon meg téged te szemét alak! Bejött a mocsok ember mocsok teremténye és majdnem mocskosul elbánt velem. Nagyot ugrott és már mellettem is volt. Erősen beleszúrtam a kis kést de nem hatott. Aztán nem várt esemény történt: a lény feje szétrobbant. Az arcomat beborította a dög trutyija, már megint. Sven volt az, és még páran. Én maradtam az egyetlen szanitéc, Wolf doktor rendel. Parkert a vezért lelőtték, a nekem szánt golyó viszont célt tévesztett. Ilyenkor az ember örül hogy mekkora mázlija van.

Bedobtak egy villanó gránátot, én elfordultam így a kívánt hatás elmaradt. El kell látnom a főnököt, de ebben a harcban így nem fog menni mert két dologra ne tudok figyelni. Visszakaptam a gránátjaimat.
- Először a 10 szintit intézzük el! Fedezőtüzet adtok amíg én bedobok 1 EMP-t és utána egy robbanó gránátot. Utána gyorsan megszórjuk őket, ha minden jól megy ''kábák lesznek'' még mire rájuk lövünk.

Ha a lövöldözésnek vége megpróbálom ellátni társamat. Először az elhalt részeket kell majd eltávolítanom hogy ne legyen későbbi gyulladás. Fertőtlenítő szerem nincs ezért csak szorosan sapkakötést csinálok a fején. Az a baj hogy nincs elég eszközöm és ismeretem ehhez. Ez nem sima sérülés, ez már nagyon is komoly sérülés ami meghaladja a képzettségem.

Az EMP telitalálat volt és lebénult mindegyik, viszont a robbanót túldobtad és csak a hátsó hármat sikerült leszedni. Ezután elkezdtetek mind lőni és leszedtetek a maradékot, de kettőnek sikerült párat lőnie és szétlőtték Dom bal kezét. Ömlött a vér belőle. Menthetetlen volt komoly felszerelés és tudás nélkül. Sid aki már rendesen látott, elkezdett vitatkozni Svennel, hogy itt kell hagyni mert már úgy se élheti túl, de Sven azt mondta, hogy inkább majd ő viszi te pedig bekötöd. A vitát eldöntötte az egyik szintetikus ami felébredt és átlőtte Dom fejét. Sven darabokra lőtte a szintetikust.
– Francba! Már csak hárman tudunk harcolni.
– Tűnjünk innen! – szólt Sid.
– Te csak kussoljál! Itt akartad hagyni Domot!
– Mert már halott volt!
– A francokat volt halott te rohadék! – azzal behúzott egyet Sidnek.
– Nyugi! Nyugi! – mondta egy kicsit nyöszörögve Parker – Először is. Hol vagyunk? Mi... történt?
– Domot lelőtték és ez a szemét itt akarta hagyni! – szólt Sven.
– Menthetetlen volt.
– Nyugi. Ha... ha jól sejtem nem ti kapcsoltátok le a villanyt. – itt egy mélyet sóhajtott – folytatnunk kell a küldetést, nem hagyhatjuk, hogy a Weyland Yutani kezére kerüljön ez a faj.
– Esélyünk sincs és téged is ki kell juttatni innen.
– Kussolj Sid!
– Indulás és kész! Ez... – köhögött párat – parancs!
Ezután elindultatok a szintetikusok felé.
– Van náluk valami említésre méltó? – kérdezte Parker.
– Egy rádió. – Sven bekapcsolta a rádiót.
– 4-es egység! 4-es egység jelentést! Sikerült elpusztítani vagy fogságba ejteni őket? Ismétlem: 4-es egység! Sikerült elpusztítani vagy fogságba ejteni az emberi létformákat a hajón? – egyértelműen Gogolac hangja volt – Ha sikerült akkor hozzák ki a leszállóegységre őket! Ismétlem:... – és ez így ment amíg Sven ki nem kapcsolta a rádiót.
– Most mit csináljunk? Ki tudja mennyien vannak azon a hajón, de el kell intézni őket.
– Vagy elpusztítani ezeket a lényeket. – szólt közbe Parker – Wolf, maga mit gondol? Elintézzük Gogolacot és a hajóját vagy pusztítsuk el előbb ezeket a lényeket?

A gránát szépen elintézte őket. A robbanás 3-at darabokra tépett és mindent fehér trutyi borított szintetikus darabkákkal. Utána halálosan lekaszáltuk a többséget. Az egyiknek szó szerint lekaszáltam a fejét, a másik kettőnek pedig fontos áramköröket találtam el. A többi célpontot a társaim szedték le. Sajnos Dom kezének annyi, szerintem túlélheti de mivel most pár golyót kapott a fejébe már soha nem tudjuk meg. Az utolsó ellenség is elpusztult.

Sidre rászóltam hogy hagyják abba a veszekedést:
- Egy ilyen lövés nem lett volna halálos, különben is bajtársat nem hagyunk hátra.

A küldetést folytatnunk kell, a rádión Gogolac hangja volt, a bolond nem tudja hogy az őrök mind hullák.
- Szerintem kapjuk el Gogolacot. Ha őt elkapjuk kiiktathatja a szintetikusokat vagy mellénk állítja. Muszáj őt elkapni mert ha megszökik egy pusztító fegyver lesz a közeljövőben bevetve. Utána ráérünk a maradék mutációt leölni. Mi hárman beöltözünk szintetikus egyenruhába, utána önt fogjuk kísérni mint a foglyunkat. Lehetőleg úgy öltözzünk hogy ne vegyék észre hogy mi ellenség vagyunk.

A rádióba beleszólok olyan hangon mintha sérült android lennék, kizárt hogy a csávó megjegyezte volna minden szintetikus hangját. Elmondom neki hogy megöltünk egy katonát és foglyul ejtettük a vezért. A többiek viszont elmenekültek ezért egységeket kellene küldenie értük.

Remélhetőleg kevés őr marad a mocsokkal. Ha majd veszélyes lenne a helyzet akkor a hadnagy a földre veti magát miközben mi hárman tüzet nyitunk.

Beöltöztetek a szintetikusok ruháiba és te beleszóltál a rádióba:
– Rendben 4-es. Tökéletes. Meg fog döbbenni a vezérük amikor megtudja a mi kis felfedezésünk. Kiküldök pár egységet elkapni a maradékot, kettő egységet pedig, hogy idekísérje magukat. A mutációk a végén játékszernek néznék magukat. – Gogolac kilép a csatornából.
Túl kockázatos lett volna visszautasítani a kíséretet. Elindultok a hajó felé. Az út negyedénél járhattok amikor megérkezik a két kisebb kísérő csapat. Összesen hat szintetikus. Felreccsen megint a rádió:
– Megérkeztek a kísérők? – kérdezte Gogolac. Az egyik „kísérő” gyorsabban válaszol:
– Igen, uram. A mutációk azonban veszteséget okoztak. Három megtámadott minket. Kettőt lelőttünk, de vesztettünk négy szintetikust.
– Hmm... Értem. Nos, kísérjék vissza biztonságban a foglyot!
– Értettem uram.
Tovább indultatok, de megszólalt halkan Sid:
– Most mit csináljunk? Közelharcban nem bírunk el ezzel a hattal és kitudja, lehet, hogy maradt a hajón egy pár amiknek a segítségével már végképp nincs esélyünk!
– Az Istenért! Ne ordítozz! – szólt rá Sven.
– Miért ne? Már úgy is meghalunk!
– Fogd be a szád!
Megint a rádiórecsegés:
– Nem találom a társaikat. Pedig ez a gép jól működik. Valószínűleg a mutációk elpusztították őket. Visszahívom az egységeket. Sven odaszólt nektek:
– Na, egy kicsit szétválunk. Elterelem a figyelmüket. Aztán hadjattok helyet a hajón nekem is! – ezután szép lassan, feltűnésmentesen odament az egyik sarokhoz:
– Hehe! Át lettetek verve szintetikusok! Most már nem állíthattok meg a hajóig! – ezután elrohant, a szintetikusok pedig észre se véve, hogy ti nem mentek velük, elkezdtek rohanni utána. Nem is gondoltak rá, hogy ti sem vagytok olyanok mint ők.
– Itt Gogolac! – reccsent fel a rádió megint – Akik elkapták a vezérüket azok kísérjék ide! A többiek a menekülő után! – úgy tűnik mégsem olyan okos. Kicsit aggódva elindultatok a kijárathoz. Szerencsére nem volt ott egy szintetikus sem. Már csak be kell jutni a hajóba amit megnehezít három mutáció, bár biztonságos távolban vannak. Sid rögtön lelőtte az egyiket, de a másik kettő rátok rontott és az egyik rögtön lecsapott Sidre. Parker pedig csak azt kérdezgette, hogy mi történik.

A terv eddig jól megy. Ha tehetném a kísérőket is lelőném de egyenlőre még nem. Még hogy ez nem film? Pedig egy rakás ilyen film van ahol beöltöznek az emberek és így kapják el a rosszat. Most érzem igazán katonának magam: fegyveresekre lőni és nem valami savas vérű lényre. Sven sikeresen eltereli az őröket. Ezeket a selejt gépeket, biztos valamelyik konténerből szedték őket.

Aztán 3 mutációval akadtunk össze. Illetve 2-vel mert az egyiket Sid leszedte. De azok gyorsan ránk rontottak. Először is hátrálva elkezdem lőni a rám támadó lényt, főként a fejét. Utána ha meghalt gyorsan a másikra lövk de úgy hogy ne találjam el a társamat.

A lény feje szétrobbant ahogy belelőttél egy sorozatot, de amikor a Siden lévőt akartad leszedni kifogyott a tár. Egy kicsit komikus birkózás vette kezdetét Sid és a mutáció között. Sid eltartotta a fejét a lénynek, a másik kezével pedig valahogy sikerült visszatartani a kezeit is. Már majdnem sikerült a lénynek beleállítani a karmait Sid hátába amikor fejbe lőtted a lényt.
– Huh, huh... köszi. Ez nem sokon múlt. Már majdnem sikerült ennek az izének kibeleznie. Pont rosszkor fogytál ki. Kösz. – mondta lihegve Sid.
Elindultatok a leszállóegység felé, de megláttad a távolban pár jármű körvonalát, azonban a rádió megszólalt:
– Uram! Sarokba szorítottuk a menekülőt!
– Rendben. Próbálják meg élve elfogni, hátha van még hozzá hasonló „szintetikus” is.
– Értettem uram!
Elhalkult a rádió.
– Sietnünk kell!
– Mi is tudjuk Sid. Gyorsan fel a gépre!
– Jó, jó. Csak mondtam.
Felmentetek a rámpán. Maradt a hajón három szintetikus. Nem tudtál beleavatkozni mert mindannyian téged lőttek és fedezék mögött kellett maradnod. Még gránátot se tudtál rendesen dobni mert nem tudtad, hol vannak. Ők viszont azt nem tudták, hol van Sid. Először csak annyit vettél észre, hogy mintha kevésbé tüzelnének rád, majd egyáltalán nem jött egy lövés sem. Sid azt mondta, hogy egy folyosón megkerülte a szintetikusokat, a hátukba került késsel leszedte a leghátsót majd egy sorozattal kinyírta a maradékot is. A következő szobában Gogolac volt.
– Gratulálok. Eljutottak idáig. De most el kell szomorítanom önöket. Azt gondolták nem tudom, hogy maguk se szintetikusok? Milyen naivak. Ennél többre számítottam maguktól. Mégis csak a CMC egy elit „hadsereg” nem? Eléggé amatőr volt a társuk amikor magára vonta az embereim figyelmét magukról. Esetleg sikerült volna átverniük ha nem ezt teszik. Úgy tűnik nagyon meg akarnak engem ölni. Arra viszont nem számítottak, hogy annyi szintetikusom van amennyivel elözönölhetném az egész hajót. Csak hívnom kell az anyahajóról még többet. Ne aggódjanak itt is vannak a hajón. Csak maguk nem vették észre őket.
Ebben a pillanatban egy tucat szintetikus jött be a mögöttetek lévő ajtón. Szerencsére elég messze vagytok tőlük és fedezék is van, csak arra kell vigyázni, hogy ne robbanjon fel a hajó. Eközben az ablakon kinézve egyre jobban látszódnak a járművek körvonalai, bár látszólag Gogolac még nem vette észre őket. Azt még nem látod kinek az oldalán vannak, de ha az ellenségén akkor esélyetek sincs. Sajnos ahogy bejöttek rögtön sikerült a szintetikusoknak fejbe lőni Parkert, de most már nem élte túl. A szintetikusok közül csak négynek jutott fedezék, a többi csak felétek masíroz és lő, főleg Sidre úgyhogy ő nem segíthet, de te egész nyugodtan lőheted az ellenséget.

Egy lény kilőve, a másiknál már kattant a fegyver jelezve hogy üres. Gyors újratározás, és egy újabb bodycount ebből a lényből. Kettővel kevesebb lett ezekből a világon. Irány megölni Gogolacot. Elkérem Parkertől a kését, neki úgy sem kell. A távolban járművek közelednek, bizonyára újabb fegyveresek. Bemegyünk a hajóba, ott 3 szinti kezd ránk lőni, társam sikeresen hátba támadta őket így mehetünk tovább. Sajnos Sven most fogságba került.

Gogolac tudott a tervünkről, vagy csak megjátssza? Szóval még egy anyahajóra való ellenség van, ez aztán komoly tényező. Azok a járművek egyre csak közeledtek, remélem barátok. Egy tucat ellenség jött be, a hadnagy azonnal fejlövést kapott. 3 katona 300 ellen, még szép hogy mi fogunk nyerni. Először is a masírozókat kaszálom le, az utolsó EMP-t a fedezékben levőkhöz dobom és majd őket is kilövöm. Ha van rá esély megpróbálom a W-Y fejest leszedni.

Ezek a szintetikusok tényleg a legolcsóbb fajtájúak voltak. Leszedtél kettőt és mind elkezdett téged lőni, így Sid is le tudott szedni egyet. Elkezdték mind őt lőni, te pedig leszedtél négyet, Sid pedig az utolsót amelyik nem volt fedezékben.
– OSTOBA GÉPEZETEK! – őrjöngött Gogolac – Mindkettőt lőjék egyszerre! Így nem mennek semmire velük!
– Értettem uram!
– Akkor csinál-
Nem tudta befejezni a mondatot mivel kapott egy kis ólmot a két szeme közé. Telitalálat. Abbahagyta végre az óbégatást, hála neked. Odadobtad a maradék ellenségre az EMP gránátot, de fel voltak készülve az előző csapattal ellentétben és elkerülték a gránátot egy kivétellel. Azt az egyet és egy óvatlanabbat könnyen leszedtetek, de a maradék kettő nem adta olcsón magát. Egyikük teljesen eltűnt a másikkal pedig egy jó darabig sikerült elharcolgatni amíg végül sikerült leszedni a fejét. Akárhol kerestétek a társát viszont, nem találtátok sehol.
– Erősítést! Erősítést! Gogolac halott! Ismétlem: Gogolac halott, erősítést kérek!
Úgy tűnik ez okosabb mint a többi, de magát nem tudta megmenteni: egy fejlövéssel leszedted. Azonban megérkezett az erősítés azon része mely már a bolygón volt, körülbelül 35-40 szintetikus képében. Nem film? A filmekben is ilyenkor jön az erősítés mint ahogy most is. Ez az egész egy hülye film. Rögtön berontott kb. 50 CMC katona. Hátulról jövő támadásra ráadásul nem számítottak a szintetikusok. Fél perc alatt el lettek intézve. Váll-lapja alapján egy ezredes volt az aki odalépett hozzád:
– Úgy tűnik épp időben értünk ide. – észrevette Parker holttestét – De még így sem eléggé korán.
– Uram! – szólt az egyik katona aki egy számítógéppel babrált – Ezt látnia kell! A Weyland Yutani adatai szerint ezek a lények reprodukálják magukat! Szinten tartják a saját létszámukat növekedési ciklus nélkül. Ez hihetetlen!
– Akkor egytől egyig el kell pusztítani mindet! Nem hagyhatunk egyet sem életben, de a leglényegesebb, hogy egyet sem hagyhatunk fellopakodni a leszállóegységünkre! Akkor elszaporodhatnának más világokban is.
– Uram, itt azt írja, hogy valószínűsíthetően védelemre lettek tervezve. Nem szaporodnak csak egy bizonyos számon tartják a létszámukat.
– Hát, ez végül is jó hír. Na, nyomás! Nem finomkodunk! Járművekkel megyünk ameddig csak lehet, ha kell robbantunk utat magunknak. Ennek a csapatnak sem tett jót, hogy kiszálltak az APC-ből még ha kevesebben voltak is. Ki tudja mekkora szinten tartják a saját létszámukat. Remélem ha mindet elpusztítjuk akkor már nem reprodukálja semmi sem őket tovább.
Belépett az eddig fogságban lévő Sven:
– Helló! Hát, én már nem leszek ott, hogy védjem a hátsótokat. Egy kicsit szétszedték a lábamat.
Bicegve kisétált a teremből majd nem sokkal később ti is kimentetek. Egy egész hadsereg volt ott. Tankok, EXO ruhák, jó pár APC, és még bombázok is vész esetére. Még egyszer odaszólt nektek az ezredes:
– Ha akarnak akkor felmehetnek az űrbe a Weyland Yutani ellen. Az átszállókat kéne elintézni, átmenni az ellenség gépére, bombákat elhelyezni és felrobbantani az egész hajójukat vagy maradhatnak itt lent elintézni pár ilyen lényt.
– Nekem már elegem van ezekből a lényekből! – mondta Sid – Én felmegyek.
– Ott van a gép. – mutatott el mögétek – Menjen és ha akar akkor maga is Wolf őrvezető! Ha felmegy akkor kap négy embert akik direkt ilyen lopakodós bevetésekre lettek kiképezve.

6 golyó 2 találat. Gyorsan fedezékbe maradok, érzem a becsapódó golyókat. Sid feláll lőni, ő is találatot ért el. Most ő fele záporoznak a golyók. Felemelkedek és mintha egy lassított film lenne úgy peregnek az események. A golyók eltalálnak egy ellenséget, fehér vér ömlik ki belőle. Másik 2-t fejen sikerült lőni, mire a 4. felém fordult már ''halott'' volt. Mire ő már elpusztult, az elsőnek eltalált társa már a földre rogyott.

A film felgyorsult, újra fedezékbe guggoltam. Társam is leszedett egy gépet. Gogolac pofázott valamit de nem jutott eszébe hogy ezt fedezék mögül kellene. Mivel vashiányosnak tűnt ezért beleeresztetem egy pár gramm ólmot. Annyira örült neki hogy szétrobbant az agya a boldogságtól, szépen beborította a falat az agyveleje. Pedig nem így akartam megölni, de legalább már meghalt. A maradék szinti elkerült a gránátot. Illetve 1 nem amit aztán szét is lőttem. Társam leszedett egy másikat. Az utolsó 2 erősebb ellenállást tanúsított. Végül ők is megsemmisültek, 1-et sikerült nekem lelőni.

Ennyit a W-Y fegyvereseiről, kimegyünk a hajóból de 40 fegyver kattan és ránk szegeződik. Ezek eddig hol voltak?! Aztán robban az egyik fal és egy rakás tengerészgyalogos ront be csípőből tüzelve. Az ellenség szépen hullott, én is kivettem a részemet a harcból. 4 android hult el a fegyveremtől. Aztán véget ért a harc.

Egy ezredes jön felém. megtudok néhány infót ezekről a lényekről. mehetek a w-Y ellen vagy itt maradok a lények ellen. Most kipróbálhatom a lopakodási képességeimet. A W-y ellen megyek.

Az odáig tartó úton a lábaimat rongyokkal betekerem hogy egyáltalán ne csapjak zajt. Megpróbálok egy hangtompítóst kérni mert ami nálam van nem megfelelő erre.

Elindultatok egy leszállóegységgel az egyik hajótokra. Már egy ideje tartott az űrcsata. Amikor megérkeztetek megkaptátok a felszerelést.
– Maga meg mit csinált? – kérdezte az egyik társad – Kapunk speciális csizmát erre a küldetésre. Halkabb és jobban lehet benne mozogni mint ha azokat a rongyokat használná.
Meg is kaptad őket plusz mind kaptatok egy-egy M67-et és hangtompítós Colt 1911 .45-ösöket. Mindkettő mellé kaptatok három tárat. Ezután pótolták az elvesztett gránátjaidat és lőszeredet is.
– Már megint ezeket a szarokat kapjuk. – mondta egy másik társad – Nincs pénz normális fegyverekre vagy mi van?
Elmentetek a géphez ami átvisz a Weyland Yutani hajóra. Összesen 6-an vagytok. Mindenki megtarthatta az alap fegyverét vészhelyzet esetére. Ez mindenkinél más volt. Valakinek egy minigun van a hátára aggatva és valamilyen csoda folytán úgy tud benne közlekedni, hogy semmihez se ér hozzá a szűkebb folyosókon se. 3 társadnak sima M41A impulzus karabélya van, a negyediknek pedig M42C-je, hangtompítóval ami persze nem sokat ér, maximum annyit, hogy a nagy távolságra lévő ellenség nem hallja annyira erősen a lövéseket. Miután elkészült mindenki elindult a radar ellen álcázott hajó. Útközben mindenki felvett MK60-as harci szkafandereket; a hajó külsején szálltok ki a kisebb feltűnés érdekében, és gyorsan nehogy túl gyanús legyen ahogy ott lebeg egy gép a hajójuk mellett és semmit sem csinál. „Sajnos” túlságosan feltűnés nélkül sikerült: egy vadászgép meglőtte a ti gépeteket és pont rázuhantatok a főhajójukra. A pilóták halottak. Kiszállás.
– Őőő... – az egyik társad szólalt meg, aki valamiféle hackernek tűnt és egy kézi számítógéppel babrált – Igen! Tudom merre van a bejáratunk. Arra! – mutatott a háta mögé, de rögtön fedezékbe is kellett ugrania egy kis kiugró mögé mert elkezdtek lőni a mutatott irányból.
– Franc! Járőr droidok! Ha nem iktatjuk ki őket gyorsan akkor jelentenek a hídnak és azt nem köszönjük meg!
– Kinél van EMP?
– Nehogy elővegye valaki! Bezáródik tőle az ajtó is.
– Akkor? Sima tűzharchoz kevesen vagyunk. – páran rád néztek hátha van ötleted.

// Most már kevesebbet fogok írni, hogy több beleszólásod legyen az ügyekbe. //

Felszálltam a hajóra ami életem első lopakodós missziójára visz. Perekig tartó út után aztán megérkeztünk a hajóra. Nem gondoltam volna hogy űrcsata zajlik itt, habár ez jelentéktelen a SW-hez képest.

Leszóltak amiatt hogy elkezdtem csinálni a saját halk surranómat. Legalább kapunk erre is felszerelést. Egy régi géppisztolyt kapok, számomra tökéletes hangtompító fegyver. Mellé kaptam egy Coltot, ahhoz képest hogy 300 éves fegyver még mindig rendszerben van. 6-an indulunk beszivárogni, nagyon nem tetszik hogy az űrben szállunk ki, elég egy rossz mozdulat és már sodródok is a semmibe. Szkafandert veszünk fel, vajon mi lesz ha az egyik léket kap? Az űrben meghalni nem szép dolog, remélem nem én leszek aki majd 2 cm lyukon fog kiszívódni. Elindult a lélekvesztőnk, de a harcban egy eltévedt vadász szépen megszórt minket, szerencsére(?) senkit nem talált el. Lezuhantunk, feltűnés mentesen belecsapódtunk a célpontba. A 2 pilóta azonnal meghalt, a többiek nem szenvedtek sérülést. Mágneses talpú ruhánkban indultunk tovább de pár alkatrésznek való robot megállított, EMP-t nem lehet használni, miért? Mert talán odáig elmenne? Mint mindig tőlem várják a döntést, talán ha...
- 2-2 ember balról és jobbról tüzel az ellenre. Egy ideig ők lőnek így marad idejük a minigunosnak és az orvlövésznek leszedni őket. Ők lesznek akik az ellenséget leszedik mi csak elvonjuk a figyelmüket.

– Jól van! Eddig jól teljesítesz újonc! Úgy tűnik a fejed a helyén van. Jól van. Hallottátok az urat! Gyerünk!
Mivel egyelőre nem tudták, hogy milyen lövész vagy inkább a legjobbal küldtek, jobbról. Összesen 9 droidot számoltál össze, plusz egy ami már kidőlt a mesterlövész által. Ahogy elkezdtetek lőni két irányból, a droidok eléggé meglepődtek. Leszedtetek kettőt, majd a minigunos és a mesterlövész segítségével leszedtétek a maradékot is.
– Ez jól ment. Úgy tűnik lőni is tudsz. Remélhetőleg nem volt idejük jelenteni minket.
A „hacker” kinyitotta az ajtót.
– Jól van. Csak szép halkan.
Úgy tűnik, a hajtóműszoba mellé érkeztetek.
– A bombát oda! – mutatott a „parancsnok” (nem nagyon mutatkoznak be...) – Így a hajtómű is szépen felrobban.
– Kész.
– Akkor gyerünk tovább. Arra.
Elindultatok a mutatott irányba és kiérkeztetek egy folyosóra.
– Mi a...? Ennek a folyosónak nem így kéne lennie!
– Mégis mit várt? Ez egy Weyland Yutani hajó. A legjobb védekezés emberek ellen ha teljesen máshogy csinálják mint a szabvány hajókat. Így egy terv sem működik amiben olyan, hogy erre megyünk, majd erre, itt leteszünk egy bombát, aztán arra kimegyünk, vagy valami hasonló van.
– Valakik közelednek balról!
– Na, akkor merre, mikor, hogy?

Szépen bevált a gyorsan kiötölt tervem. Büszke vagyok hogy bevált. A 10 android meg mehet a roncstelepre, mennyi van még ezekből? Legalább sikerült lelőnöm 2-t, ez volt életem első űrharca. Nem is volt olyan rossz de inkább maradok a földön, ott legalább nem repülök mindenfele. Gyorsan bejutunk a hajóba, már csak bombákat kell elhelyezni és utána kijutni. De hogyan jutunk innen ki? A hajónknak annyi, pilóta meg biztos nincs velünk tehát foglyul kell ejteni egyet.

Egy bomba elhelyezve a hajtóműnél, legalább majd nem tudnak helyet változtatni ha kudarcot vallunk. Egy folyosóra értünk aminek nem így kellene lennie. Szóval már a térképünk is rossz. Léptek közelednek felénk, muszáj csendben elintéznünk őket.
- Szerintem próbáljunk meg elrejtőzni, ha ez nem vállna be akkor a hangtompítóssal elintézzük őket, max EMP-t vagy villanó gránátot használjunk. Végső esetben pedig kést.

– Nem engedhetjük, hogy megtalálják a bombát. Lesből támadunk. Te és az újonc – mutatott rád és egy társadra – visszamentek a kereszteződéshez és ott vártok. Mi pedig bemegyünk abba a szobába és hátulról kapjuk el őket, így két tűz közé lesznek szorítva.
– Értettem! – mondta mindenki kórusban.
Egyre erősödtek a lépések zajai ahogy beértél a sarok mögé. Pár másodperc múlva egy nyögés hallatszott és társad jelzett, hogy lőhettek. Egyszerre léptetek elő és kezdtetek el tüzelni. Eredetileg 5 ellenség volt. Két oldalról lőttetek rájuk és szinte mindet leszedtétek, de az egyiknek valahogy sikerült a társadat fellökve elrohanni.
– Valaki menjen utána! Nem engedhetjük megszökni, különben az egész küldetésnek annyi! Ó! Úgy tűnik ez a rohadék meglőtt! – mutatott társad a mellkasánál lévő lőtt sebre – Ez. Fáj. – majd elájult.
A parancsnok odarohant hozzá:
– Szanitéc! És valaki menjen már a menekülő után!

Lesből jól megleptük az ellenséget. Mind meghaltak, volna ha az egyik nem menekül el. De legalább a többi elpusztult. Egy társam lövést kapott mellkasba. Rajtam kívül nem nagyon lehet szanitéc, ezért rajtam áll a megmentése. De ha nem kapjuk el az őrt akkor még nagyobb baj lesz.
- Én utána megyek! - Ha tiszta célpontot ad akkor a hangtompítóssal intézm el, leginkább lábra vagy fejre célzok.

Jó sokáig rohantatok, de ahogy észrevetted, szinte csak körbe-körbe rohantatok, hogy le tudjon rázni. Valószínűleg arra számított, hogy ezt észreveszed, megállsz, hogy elé kerülj és akkor rohan el másfelé. Szerencsétlenségére nem ez történt. Nem gondolt rá, hogy a felszereléssel együtt ennyire jól fogsz futni, de nem adta magát egykönnyen. Olyan hirtelen állt meg, hogy majdnem elfutottál mellette. Így végül is csak elgáncsolt. Egyenesen orral ráestél a padlóra. A törött orr nem kellemes, de elgáncsolód nem érte be ennyivel. Szinte megőrült ahogy észrevette, hogy fölényben van.
– Megöltétek a haverjaimat! – ordította vérben forgó szemekkel.
Egy pillanatra mintha lépéseket hallottál volna, de elkezdett rugdosni, azonban egyszer félrerúgott, bele a falba és úgy tűnik ez elfoglalja pár másodpercre, bár téged is eléggé zavar, hogy nem tudod abbahagyni a vér köhögését.

Ment az üldözés, jó kis edzés. Nagyon jó egy szkafanderben futni. Aztán a célpont megállt, én meg elestem. Betört az orrom, hú de jó! Most tele megy vérrel a ruha. Aztán elkezdett megruházni, ennek nem így kellene mennie, most neki kéni itt feküdni vérző sebbel. Aztán elérkezett a visszavágó: megpróbálom kigáncsolni. Aztán a szemét próbálom kinyomni, esetleg megfejelni (szkafander rajtam van). Ha sikerülne akkor a késsel ölném meg vagy a hangtompítóssal. De addig is a piszkios trükkök megteszik a hatásukat.
- Megdöglesz te átkozott gép!

Sikerült kigáncsolni, de az ideiglenes megvakítása nem pont úgy történt ahogy tervezted; az arcába köhögtél egy adag vért és végül amiatt nem látott, viszont a köhögés miatt alig tudtad előhalászni a késedet is. Először sikeresen elment a feje mellett a kés. Másodszorra beleszúrtál a kezébe, de sikerült annyi lélekjelenlétet összegyűjtenie, hogy megfogja a másik kezével, kihúzza és feléd hadonásszon vele. Éppen időben sikerült előkotorni a pisztolyt és lelőni ellenségedet. Törött orr plusz nem tudni mennyire sérültél meg az oldaladon a sok rúgástól. Pár perc múlva megérkeztek a társaid is:
– A francba. Nem kéne még egy embert veszíteni. Tud még harcolni?
– Maga legalább nem halt meg. Azt hittem szanitéc lesz az akit küldenek, mert a saját szanitécünk még lábadozik. Nem csak véletlenül küldték magát? Direkt kérelmeztük, hogy egy szanitéc legyen az akit küldenek még akkor is ha alap szinten tud csak gyógyítani. Lehet, hogy összekeverték valakivel. Mindenki várta, hogy maga odaugrik amikor a főnök szanitécért kiáltott, de úgy tűnik maga nem szanitéc.

Kigáncsolás pipa. A test mellém zuhant, erre biztos nem számított. Gyorsan rajta termettem és jöhetett volna a piszkos módszer de egy újabb köhögésrohammal friss vér került az ellenfél szemébe.
- Bocs haver de elcsaptam a gyomrom a bordarúgásokkal!

Előveszem a kést, igaz nehezen de akkor is megvolt! Egy határozott suhintás és ... mellé. A következő suhintás a kezébe ment, hát nem a feje de legalább eltaláltam a testét. Fehér vér kezdett szivárogni belőle. Aztán kitépte magából a kést és ellenem próbálta fordítani. De nem tudta hogy a pisztoly jobb, meg is kapta a golyót az agyába már ha van egy szintetikusnak.
- A kést azt visszakérem!

Vártam a társaimra.
- Tudok még harcolni! Sajnálom hogy meghalt de nem vagyok szanitéc. Bizonyára összetévesztenek Wolffal. Ő nagyon is hasonlít rám kivéve hogy nekem más a hangom és a gondolkodásom. Andrej Drogo Olf őrvezető vagyok, röviden csak A.D.Olf.

Szerintem most helyezzük el a többi bombát, leginkább egy túsz kellene akit kivallatunk. Utána majd egy működő hajót kellene lopnunk pilótával.

Mindenki leesett állal nézett rád.
– He?
– Maga német?
– Véletlenül nem a leszármazottja egy két és fél évszázada élt németnek aki kirobbantotta a II. világháborút? Tudja, Adolf Hitler.
– Hogyan szerezte ezt a szörnyű nevet?
És még jó pár kérdést intéztek feléd. Egy-két perccel később észbe kaptak és rólad, Hitlerről és a vaníliás fagyiról suttogva tovább haladtatok. Két bombát sikerült feltűnésmentesen elhelyezni. Kettő maradt. Mindkettő a hídra, hogy biztos ne éljék túl a parancsnokaik.
– Jól van kétfelé oszlunk. Tartsák észben, hogy a legkisebb zaj miatt befellegezhet a küldetésnek, úgyhogy csak végső esetben öljenek meg bárkit is. Wolf. Vagyis Olf. – egy társad elkezdett kuncogni, de a parancsnok gyilkos pillantásától abbahagyta – Maga jobbra megy. Számításaink szerint csak egy ellenség lesz ott és az is fegyvertelen. Egyedül kell mennie mert bal oldalt nagyobb a veszély és ezért mindenki másnak velem kell jönnie. Itt a bomba. Állítsa be fél órára és a karóráját is állítsa be ennyire, ha kész van.
Miután beértél a kis helyisége csak egy fegyvertelen embert látsz egy gép előtt ahogy a parancsnok is mondta.

- Miért van az hogy az Adolf névre mindig Hitler jut először mindenki fejbe? Van annyi Adolf mint Adolf Gustav király, Adolf Galand mesterpilóta. Amúgy a nevem inkább szlávos.

Sikeresen elhelyeztünk 2 bombát, én a WC-be helyeztem volna, ott nem is keresnék viszont ha valaki rá ül az megszívja. Engem egyedül küldenek jobbra, 1 fegyvertelen emberre számítanak, honnan tudják? A tervrajzon oda van rajzolva? Semmi baj, előveszem a harci kést és a háta mögé próbálok lopakodni, az utolsó 2-3 métert viszont már hirtelen futással zárom és leterítem. Nem akarom megölni, torkázhoz szorítom a kést és a száját betömöm. Úgy próbálom kikérdezni hogy csak a fejét mozgathatja. Főként azt akarom tudni hol vannak a mentőkabinok vagy a hajók és hozzá egy pilóta. Utána természetesen elvágott torokkal fogom magam mögött hagyni.

Hát ez nem jött be. Mint a filmekben. Ahogy elkezdtél rohanni, rögtön egy méterrel arrébb lépett ellenőrizni valamit és te nagyot koppantál a falon. Egy pillanat alatt megpördült és egy csavarkulcsot vágott hozzád. Most már a füledből is ömlik a vér, ráadásul az sem kellemes, hogy pont a törött orrodra estél. Pár pillanatot kihagyott az emlékezeted és amikor felébredtél azt látod, hogy egy katonával tér vissza a „támadód” akin látszik, hogy nem hitt neki amíg meg nem látott téged. A vérzés már elállt és az orrod sincs annyira rossz állapotban, de még mindig nehézkesen tudnál harcolni. A pillanatban amikor megérkezett a fegyveres megszólalt a rádiód.
– Jól van? – kérdezi a parancsnok suttogva, az ellenségeid akik kb. 5 méterre vannak, nem hallják a rádiót – Már rég itt kéne lennie! Történt valami?

Settenkedésből bukás. Miért nem kaptam sisakot? Meg az is érdekes hogy miért tart ez az ember magánál csavarkulcsot, bizonyára ezzel járkál mindenhova. Elájultam, orr és fül fájdalmaim vannak de legalább még a fogaim megvannak. Sajnos egy fegyveres őr is bejött ide, rádión társaim érdeklődtek. Halkan annyit mondok:
- Elfogtak, 1 munkás és 1 őr van itt. Siessetek!

Próbálom lefoglalni a Wey-Yu embereit. Kétlem hogy azonnal megölnének mert előbb kihallgatnának.
- Ne lőjenek! Megadom magam!

Most csak annyi a feladatom hogy pár percig lefoglalom az őröket amíg társaim megérkeznek. Ha kérdeznek akkor dadogva és lassan fogok beszélni.

A fegyveres már majdnem meghúzta a ravaszt amikor megadtad magad. Egy pillanatra nem tudta mit csináljon majd megszólalt.
– Hmm... Rendben. Jobban is jársz. – Így egy fokkal nyugodtabb környezetben látod, hogy aki itt volt valószínűleg karbantartóként dolgozik – ezért lehetett nála csavarkulcs; valószínűleg javítgatott – és ránézésre csak szerencséje lehetett amikor hozzád vágta a csavarkulcsot amilyen nyeszlett. A fegyveres pedig egy fekete bőrű izompacsirta aki gyakorlottnak néz ki túlméretezett, ismeretlen csúzlijával. – Először is: – tette fel kérdését a fegyveres – hányan vagytok? – félpercnyi értelmetlen dadogásod után megszólalt – Báh! Majd talán a főnöknek lesz türelme végighallhatni. – intett neked az ajtó felé, jelezve, hogy mehettek a „főnökhöz”, de nem tudta befejezni a mozdulatot mivel egy lövedék szakította le torkának kb. felét. A karbantartó is az igazak álmát alussza már. Parancsnok hozzád rontott.
– Jól van? Mi történt?
– Egy karbantartót nem tudott elintézni! – szólalt meg valaki mögötted úgy, hogy csak halkan hallottad – Pedig mi szétszórtan elintéztünk kb. egy tucat katonát.
– Nyugi! – szólt a hacker.
Miután elmondod a parancsnoknak amit akarsz, egy társad kérdez merre menjetek.
– Arról beszéltünk, hogy már leraktuk a bombákat ezért a hajót amivel érkeztünk talán indulásra tudnánk bírni, de lehet, hogy már darabokban van a sok sorozat miatt amivel a hajót lőtték eddig. – mintha az állítását akarná alátámasztani, hirtelen egy rakétasorozat rázta meg a helyiséget – Bár viszonylag védett helyen van. A másik lehetőség a hangárból való lopás, de ott sok az őr, viszont a biztos működés garantált.

Mekkora szerencsém van! elkerültem most egy azonnali kivégzést. Az őrnek adott válaszomban dadogtam ahogy csak tudtam:
- Kkkk...kii... iii.zzzéé nnnynyo - elég időt kaptam hogy társaim megszabadítsanak. a fegyveres és fegyvertelen vérben fürödve fekszik. Felettesemnek elmondom mi is történ kezdve hogy a civil egy profi közelharcos volt, nem akarom bevallani a hibám ezért hazudok. Úgy sem tudják kideríteni.

- A kinti hajónk biztos működésképtelen, különben is közülünk ki tud hajót vezetni? Inkább menjünk a hangárba. Kihasználjuk azt hogy nem fedeztek minket fel, itt van 2 hulla, ha nem véres a ruhájuk akkor fel lehet venni illetve az eddig megölt emberek ruhája. Azokat felvehetjük és úgy megyünk a hangárba, fokozatosan fogunk odamenni, lehetőleg kisebbféle fegyókat hozzatok amiket nem tudnak észrevenni azonnal. Majd aztán jövök én és az egyik hajóhoz megyek, az ott levő pilóta/szerelőt jól leordítom hogy azonnal engedjen engem és pár társamat felszállni mert a bolygón szükség van ránk, ez a kapitány parancsa. A lényeg hogy nem szabad szóhoz jutnia és féljen tőlem, végül talán belemegy és harc nélkül szállhatunk fel.

-De ha ez nem válna be ti úgy is szétszóródok a helységben, az őrök nem tudják kik az ellenségek elsőre így akár mindet meg is ölhetnénk.

- A c terv pedig: ha a ruhák túl véresek egyikünk bemegy feltartott kézzel, ezzel elvonja az őrök figyelmét és oda is csal párat. Utána többiek gyorsan tüzet nyitnak, a fegyvertelen pedig fedezéket keres.

A többiek elfogadták a tervedet. Eltartott egy darabig amíg sikerült összeszedni a ruhákat, de nem vett észre senki sem közben. Elindultatok a hangár felé.
– Ez szorít. – sziszegte egy társad.
– Csönd! Ne hívd fel ránk a figyelmet! – beértetek a hangárba és elkezdtél ordítozni az egyik szerelővel aki egy olyan hajó mellett volt amiben valószínűleg elférnétek.
– Rendben, rendben! Menjenek! Szerzek egy pilótát. – mondta, majd azt morogta: – Már úgyis befejeztem a javításokat... – a melletted lévő társad intett a többieknek akik felszálltak az utánuk ügető pilótával együtt. Az ablakon keresztül észrevette egy társad, ahogy a szerelő egy magasabb rangúnak tűnő emberhez beszél. Amikor az felétek fordult látszott a vállán, hogy ő a kapitány. Látszott rajta, hogy legszívesebben őrjöngene. A pilóta kérdőn nézett rátok, de a parancsnok jobb belátásra bírta egy oldalához szegezett géppisztollyal.
– Ha kiviszel minket akkor van esélyed túlélni. – a pilóta nyelt egyet és elindította a járművet
– RPG! – kiáltott egy társad és rámutatott jobbra 3 RPG-t cipelő embert, a kapitánynak közben már hallatszott az egyre hangosabban kiabáló-őrjöngő hangja. Egy pillanat alatt odalőtt egy pisztollyal ahol beszálltatok és egy társad holtan esett ki a gépből, miközben ti felszálltatok.
– A fran- – de nem tudta végigmondani mert a kapitány kiabálása hallatszott.
– Nem érdekel a hajó, a leszálló egység érdekel! Elég vastag a hajó, hogy kibírjon egy-két rakétát, ha mellé megy, de ajánlom, hogy ne menjen mert akkor a tettes nem fog élni mire vége lesz ennek a harcnak! – ordította teli torokból – mögötted az „ajtóban” kettő-három ember férne el viszonozni a tüzet, de sok az ellenség aki vissza tud lőni és közben a pilótának is kéne segítség mert másodpilótát nem hívott a szerelő.

A terv bevált, legalábbis amíg nem jött a kapitány. Ennek nem a hídon kellene lennie hogy nyomon követhesse az űrcsatát? RPG-sek közeledtek felénk, már egy társunkat elvesztettünk de most megint! Komoly döntés elé kerültem: vagy segítek a pilótának vagy fedezem a felszállást.
- Én leszek a másodpilóta! Ti próbáljátok fedezék mögé kényszeríteni őket amíg fel nem szálltunk! ne spóroljatok a gránáttal és lőszerrel mert ezután úgysem vesszük hasznukat. Az RPG-seket lőjétek bármi áron! - Ezt ordítottam hogy jól hallhassák. A pilóta mellé ülök hogy azonnal reagáljak az utasítására. Közlöm vele hogy ha mi meghalunk ő is, De ettől függetlenül megpróbálok biztató szavakat mondani neki hogy kissé megnyugodjon.

– Tudjuk-tudjuk. – mondta egy társad, majd az ajtóhoz ment a többiek után. A pilóta nyelt egy nagyot amikor meghallott.
– Igen, tudom. – a biztató szavak nem úgy tűntek mintha hatottak volna rá ezután, de azért gyorstalpalót adott, hogy miket kell nyomkodnod.
– Ez az! Leszedtük az RPG-s katonákat! – kiabálta egy társad pillanatnyi ideig feléd fordulva, ami éppen elég volt ahhoz, hogy az ellenség lábon lőhesse – Áh! – a lábához kapott és elmászott az ajtótól, ami elkezdett becsukódni miután sikerült lenyomnod egy makacsan beragadó gombot. A parancsnok és harmadik társad elkezdte bekötözni az ellőtt lábút.
– Na most legyen nagy a szád! – mondta a parancsnok amikor a lábsérült felnyögött – Az újoncot bezzeg tudod sértegetni! „Egy karbantartót nem tudott elintézni!” – idézte a parancsnok – Te legutóbb azért fetrengtél mert egy macska megkarmolt! Az ég szerelmére! Neked még a bolha csípése is olyan szörnyű, – ekkor a pilóta közbevágott.
– Hajók jönnek!
– Tudok segíteni? – lépett előre a parancsnok.
– Csak figyelje a tűzijátékot! – mosolyodott el a pilóta és megnyomott egy gombot – Szerencsére beruháztam néhány fejlesztésre ezen a leszállón. – a „szélvédő” alján megjelent kettő-kettő apró cső kétoldalt. A következő pillanatban a két ellenséges bombázóból csak űrtörmelék maradt.
– Huhú! Ez jó volt! – kiabálta a hacker. Pár perc múlva visszaértetek az anyahajótokra. Szerencsére alább hagyott az űrcsata. Amikor leszálltatok a hangárban kettő orvos elszállította a sérültet és a társaid is velük mentek. Egy ember elvitte kikérdezésre a pilótát. A kapitány odament hozzád és kifelé nézett a hangárajtón.
– Ezzel itt a csatának vége! 4, 3, 2, 1, most. – egy robbanás kebelezte be az ellenség anyahajóját, ahogy az utolsó érkező vadászaitok mögött becsukódni készülő hangárajtón keresztül láttad. – Nos, – fordult feléd a kapitány – sokat tett ezért a csatáért és köszönöm a segítségét. Menjen és pihenjen, cserélje vissza a felszerelését, ha akarja, de előtte meg kell kérdeznem valamit. Ha kipihente magát, lemegy az erősítéssel a bolygóra?

Nem is volt nagyon segíteni a hajón, újabb sérültünk lett de sikeresen ki tudtunk menekülni az anyahajóról, sőt! Két W-Y bombázó is elpusztult, furcsálltam hogy a pilótánk ilyen könnyen és élvezettel ölte meg társait. Még a saját egységeink sem tüzeltek ránk pedig felismerhették az ellenséges hajót amivel jöttünk.

Az anyahajó szétrobbant és én tevékenyen részt vettem ebben! Ezt senki sem fogja elhinni!
- Természetesen lemegyek erősítésként. Az elsők között érkeztem ide és utolsóként akarok távozni. Csak annyit szeretnék tudni hogy azóta mekkorák a veszteségeink és hogy állunk lent Uram!

Fél óra múlva már újra azokat a felszereléseket veszem magamhoz amikkel a bolygóra érkeztünk. A karabélyt a pisztollyal együtt betározom. Az első leinduló egységgel együtt én is lemegyek. Ott lent várom hogy bevessenek.

A kapitány elmosolyodott amikor meghallott.
– Elkélne még több ilyen ember. – a mosolya elhalványodott amikor megkérdezted a helyzetet – A Weyland-Yutani meglepett minket és elfoglalták az épületet, elzárkóztak és elengedtek még több ilyen... Minek is nevezte őket Gogolac?
– Mutációnak. – szólalt meg egy katona.
– Igen. Szóval elengedték őket és mivel a Yutani elzárkózott, csak a mieinket tudják ezek a „mutációk” megtámadni. Amit nyugodt szívvel meg is tesznek. Már ha ezeknek a lényeknek van szívük. Lenti helyettesem ellátja utasításokkal. Leléphet. – Miközben ezt mondta elfordult és megkérdezte mi a helyzet a gépekkel.
Egy UD-4L leszállított egy APC-vel. Mivel rögtön ezzel le akartál menni állnod kellett kettő társaddal együtt. Ahogy földet értetek ki kellett szállnotok hármótoknak mert az APC-nek rögtön tovább kellett mennie. Az épület mellett értetek le, egy tábor szélén. Egy ezredes vezette a szárazföldi zászlóaljat. Magához hivatott.
– Nos, hallottam, hogy mik történtek amíg a felderítőcsapatban volt és, hogy végre lerobbantotta azt a piszkot az űr sötétjéről, amit a Weyland-Yutani magáénak mondott. Ezt köszönöm magának. Azonban itt lent nem állunk túl fényesen. Az embereim most is elkeseredett harcot folytatnak egy olyan lény csapatai ellen amit nem is ismerünk! Ráadásul mintha nem fogynának el. Újrateremtik magukat. Nem tesz jót a morálnak. A Weyland-Yutani pedig talált egy hátsó bejáratot amin keresztül a tudtunkon kívül bejutottak apránként. Szóval kettő feladat közül választhat. Mindkettő elég veszélyes. Az egyik, hogy a fő támadóegységünk előtt próbálja felderíteni a területet, jelenti amit lát és megtisztítja az utat robbanószerrel, ha szükséges. A másik, hogy belopakodik egy-két emberrel a Weyland-Yutani által használt hátsó bejáraton. Most kell eltaposnunk őket! Nem várhatjuk meg amíg feladják. Meg kell szereznünk a mutációk felett az irányítást!